Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)

1980-06-13 / 138. szám, péntek

A JÓ IS LEHET MÉG JOBB Több mint száz Vöröskereszt-alapszervezet # Az egyik legfontosabb feladat a véradás szervezése 41 Gondoskodnak az idősekről Az első emeleti folyosó ki­halt. Csupán az egyik ajtó mö­gül hallatszik ki beszédfosz­lány. Amikor a vendég távozik, benyitok Máté Istvánná, a Cseh­szlovák Vöröskereszt lévai (Le­vice) járási bizottsága titkárá­nak szobájába. Készségesen fo­gad, mentegetőzik, mível nem­rég költöztek a Fučík utcai székházukba, nem került niég minden a helyére. Amint azon­ban a járási szervezet munká­jára terelem a szót, megfeled­kezik a berendezkedés hiá­nyosságairól, arról, hogy még mindig nem kapcsolták be n telefont. — Járásunkban minden nyol­cadik lakos lúgja a Vöröske­resztnek. Az év végi kimuta­tás szerint 105 alapszerveze- liinkben 14 505 tagot tartunk nyilván. Tizenkét ifjúsági cso­portunkban 1267 fiatal munkál­kodik. Az üzemekben a Vörös- keresztnek 34 aktíváfa van — tájékoztat készségesen. Az alapszervezetek közül 61 határozott úgy, hogy versenyre kel a példás cím megszerzésé­ért. Kétévente ellenőrzik a cím odaítélése föltételeinek teljesí­tését. Előfordul, hogy passzív munkát végző alapszervezettől megvonják a címet. A verseny kritériumai ugyanis igényesek, kiterjednek a tagdíj fizetésétől az idős emberek ápolásáig, az önkéntes véradók toborzásáig. Magában foglalják az ideoló giai nevelőmunkát, a gyógynö­vények gyűjtését és nem utol­sósorban, a választási program teljesítésében nyújtott segítsé­get. Jelenleg a példás alapszer vezet cím harmadik fokozatát 36, a másodikat 25 mondhatja magáénak. — A Vöröskereszt munkája sokrétű — folytatja a titkár. — Az egyik legfontosabb a térí­tésmentes véradás, ezen a té­ren évek óta figyelemre méltó eredményt érünk el. Járásunk­ban ugyanis az összes véradás térítésmentesen történik. Ezért Kulturális műsor a szántói (Santovka) nyugdíjasotthonban cionáriusai az elsők között ad­tak vért. — Tevékenységünk másik je­lentős területe uz idős embe­rekről való gondoskodás — mondja Máténé. — Tavaly ön­kéntes ápolóink díjtalanul 211 emberről gondoskodtak. Itt em­líteném meg, hogy a jnb szo­ciális osztályának irányításával további 125 gondozónő tevé­kenykedik. A Vöröskereszt gon­doskodik az utánpótlásról, éven­te mintegy 40 önkéntes ápolót képez. Hasznos munkát végeznek az önkéntes nővérek is, akikkel minden nagyobb rendezvényen találkozhatunk. Tavaly a tele­püléseken 2505, az üzemekben 2151 embert részesítettek első­segélyben. Ismereteiket 1—5 napos kórházi gyakorlaton gya­rapítják. Segítenek a véradás­nál, együttműködnek az alapis­kolás egészségügyi járőreivel. S mivel közeleg az országos spar­takiád is, nem érdektelen meg­említeni, hogy 70 önkéntes ápo­lónő a gyakorlatokba is bekap­csolódott. — Tagjaink tavaly .is több családot kerestek fel, sok Gyakorlatoznak a Vöröskereszt tagjai is kaptuk meg 1978-ban a szlo­vákiai központi bizottság díját, amely az idén is nálunk ma­rad. Járásunkban tavaly 2886- an adtak vért s így feladatain­kat 101,2 százalékra teljesítet­tük. A Janský emlékérem bronz- fokozatát 316, az ezüstöt 20 és* az aranyat 2 véradónk kapta meg. Az eredményesség mögött látni kell a vértranszfúziós ál­lomás, az egészségügy és a Vö­röskereszt harmonikus együtt­működését. A véradás egy ré­sze a községekben történik. En­nek tudható be, hogy ez év négy hónapja alatt már 1024- en adtak vért. A másik fontos tényező az erkölcsi elismerés. Minden évben megtartják az önkéntes véradók járási talál­kozóját, amelyre mintegy 500 véradót hívnak meg. Tavaly a Janský emlékéremmel jutalma­zott véradóknak ajándékkal is kedveskedtek. Oroszkán (Po­hronský Ruskov) a hnb funk­olyan észrevételt tettek, amely nyomán intézkedés történt — folytatja a felsorolást a titkár. — Egy egyedül élő rákbeteg cigányasszonnyal például senki sem törődött. A Vöröskereszt tagjainak közbelépésére kór­házba került. A kozárovcei alapszervezetünk elnöknője egy alkoholista család gyerekét vet­te magához, mindaddig gondos­kodott róla, amíg intézetben ei­nem tudták helyezni. A középiskolákban 9 egész­ségügyi csapatunk van — a múlt évi járási vetélkedőn a zselízi (Želiezovce) szlovák gimnázium csapata győzött. A tanulók tavaly 2162 kiló gyógy­növényt gyűjtöttek. Több alka­lommal műsorral keresték fel a nyugdíjasokat, az idős embe­reket. — A betegeskedő gyerekek részére évente pionírtábort szervezünk. A poprádi járási táborunkba tavaly 100 gyereket hívtunk meg. Az idén nem lesz HASZNOS IDŐTÖLTÉS A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás Nový Život köz­ségében néhány akció már ha­gyományossá vált. Többek kö­zött a felszabadulás évforduló­ja tiszteletére évente megren­dezik a honvédelmi- és sport- versenyt. Az akcióba ez idén is sokan bekapcsolódtak. Nők, férfiak, munkások és értelmi­ségiek egyaránt. A Csánó Irén, a Fekete Lajosné és a Molnár Borbála vezette csapatok kü­lönösen a futásban, a gránát­dobásban, a céllövészetben és az elsősegélynyújtásban értek el szép eredményeket. Jól szó­rakoztak, jeles teljesítményt nyújtottak és hasznosan töltöt­ték a s&ubad időt a többi ak­ciók — így a spartakiád — részvevői is. Kis Gézáné táborunk — mondja bosszúsan Máténé. — Eddig nem talál­tunk partnert, üzemet, intéz­ményt, amely üdülőközpontját erre a célra kölcsön adná. A járási szakszervezeti tanács sem segít. Pedig a két szerve­zet szlovákiai szervei együtt­működési szerződést kötöttek. A vöröskereszt tagjai járás­szer te derekasan kivették ré­szükét a társadalmi munkákból is. A Z-akcióban 26 265 órát dolgoztak. Begyűjtöttek 260 ki­ló gyógynövényt, 30 kiló mák­fejet, 380 kiló csipkebogyót, 17 600 kiló ócskavasat, 2880 kiló textil és 3400 kiló papír- hulladékot. A szolidaritási alapra 24 980 koronát utaltak át. — Bár szépek az eredménye­ink, nem adhatnak okot az elé­gedettségre — mondja búcsúzó­ul Máté Istvánné. — A jövőben a minőségi mérce magasabbra állítása mellett a tömegpoliti­kai és az ideológiai nevelőmun­kára az eddigieknél még na­gyobb gondot fordítunk. S ez még jobb munkát, eredményt hozhat. A lévaiak helyesen azt tart­ják, hogy a jó is lehet még jobb. NÉMETH JÄNOS Kommentáljuk EREDMÉNYEK ÉS GONDOK Az egészség drága kincs,. Mindenki nagy gondot fordít arra, hogy közérzete a lehető legjobb legyen, megőrizz« testi épségét és a betegségek minél távolabbról elkerüljék. Szocialista társadalmunkban az egyének egészsége közügy- gyé vált és széles körű egészségügyi ellátásban részesülünk valamennyien. A XV. pártkongresszuson kitűzött feladatok teljesítésében az egészségügy terén jő eredményeket értünk el elsősor­ban az irányító és szervező munkában, és külön figyelmet szentelünk az egészségügyi dolgozók nevelésének. A vilá­gon az első olyan államok közé tartozunk, ahol valamennyi lakos számára (beleértve a legkisebb településeken élőket is) hozzáférhetővé tettük a négy alapvető orvosi kivizs­gálást: az általános orvosi, a fogászati, a gyermek- és a' nőgyógyászati ellátást. Bővítettük az üzemi rendelők há lőzatát. Pártunk következetes egészségügyi. politikája elsősorban a betegségek megelőzésére helyezi a fő hangsúlyt. Ezért dolgozták ki a szakemberek a társadalmilag igen jelentős egészségügyi programokat: az onkológiai, a szív- és ér­rendszeri, a vírusos betegségek megelőzéséről, az idősek­ről, valamint az anyáról és a gyermekről való gondos­kodás tervét. Megvalósításuk, ami a lakosság széles réte­geit érinti, folyamatban van, s az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a nem csekély ráfordítást igénylő szűrő­vizsgálatok eredményesek. A kongresszus óta eltelt idő­szakban növekedett a bölcsődei férőhelyek száma és em­lítésre méltó az idős és a hosszan tartó betegségekben szenvedők ellátásának javulása. A 6. ötéves tervidőszakban az egészségügyi szolgáltatá­sok terén elért sikereinket az elmúlt évi adatok is jól ér­zékeltetik: Szlovákiában tavaly egy-egy lakos átlagosan 13 rendelőintézeti kivizsgáláson vett részt, ezer lakos közül pedig 153-an részesültek kórházi kezelésben. Az anyáról és a gyermekről való fokozott gondoskodásnak tulajdonítható, hogy növekedett az élve született gyermekek abszolút száma. A csecsemőhalandóság az 1975-ös 22,2 ezrelékről 1979-ben 19 ezrelékre csökkent, az újszülötthalandóság ugyanezekben az években pedig 15,7, illetve 12,5 ezrelék volt. örvendetes, hogy a fertőző betegségekben szenvedők száma is csökkent. A különböző betegségek, valamint a balesetek miatti munkaképtelenség százalékaránya az ed digi legalacsonyabb szintet érte el. Százezer lakosra szá­mítva Í975-ben 629 volt, 1979-ben pedig 596-ra csökkent a betegség, vagy baleset következtében megrokkantak szá­ma. A pozitívumok mellett szólnunk kell a fogyatékosságok­ról is. Nem érik el a kellő színvonalat a közegészségügyi szolgáltatások laboratóriumi felszerelései, anyagi nehézsé­geink vannak az egészségügyi berendezések és a klinikák korszerűsítésében. Megoldásra vár a hosszú kezelésre szo­ruló betegek kórházi elhelyezése (eddig helyszűke miatt ezt nem valósíthattuk meg.) Az üzemi orvosok stabilizálá­sára kell törekedni, tovább kell bővíteni a bölcsődei háló­zatot és szakképzett középkádereket kell alkalmazni ezek­ben a gyermekintézményekben. A gyógyszerellátásban mu­tatkozó fennakadásokat, melyeknek, objektív és szubjektív okai vannak, mielőbb meg kell szüntetni és az eddiginél nagyobb figyelmet érdemel az egészségügyi létesítmények határidőre való átadásának kérdése is. DEÁK TEREZ ORVOSI TANÁCSADÓ A reumás beteg gondozása A reumás betegségek jelleg­zetessége, hogy hosszan tartó- ak, nemegyszer a betegeket egész életükön végig kísérik. Leggyakoribb megnyilvánulá­suk az erős fájdalom az Ízüle­tekben, vagy a hátgerincben, amit gyulladások vagy szerke­zeti sorvadásos elváltozások okoznak. Egyes reumás megbe­tegedések állandó jellegűek, rokkantságot okoznak, és le­hetetlenné teszik a mindenna­pi, még a legelemibb tevékeny­séget is. A kórházi kezeléssel a reu­más beteg gondozása nem ér véget, az otthoni környezetben is folytatni kell. A jó gondo­zás eredménye a rokkantság eltolódása és a beteg mozgás- képességének olyan mértékű javulása, hogy az alapvető ten­nivalókat egyedül végezheti el. Az idült reumás beteg ott­honi kezelése sajátságos fela­dat, sok esetben fontos ténye­zőként meghatározza a beteg­ség további lefolyását. A reu­más megbetegedés nem egy betegséget jelent, hanem több önálló tünetből tevődik össze, különböző okok idézik elő, el­térő lefolyással, és következ­ményekkel jár. Emiatt a reu­más betegek gondozása is kü­lönféle módon történik. A reumás láz után a beteg lassan épül fel, a gyógyulás pár hétig, esetleg hónapokig is eltarthat. Ebben az időben a betegnek sok pihenésre, erő­gyűjtésre van szüksége. Az előírt gyógyszereket még ak­kor is használnia kell, ha már jó a közérzete. Arról, hogy mi­kor és milyen munkát végez­het a beteg, kizárólag a keze­lő orvos dönt. Minden beteg 5 éven keresztül hónaponként 1 Pendepon (hosszú hatású pe­nicillin) injekciót kap, ami megelőzésiként szolgál. A be­tegnek óvakodnia kell a felső légúti megbetegedésektől, de ha már elkapta a fertőzést, alaposan ki kell azt kezelni. A fizikai megterhelés, főleg a szívbillentyű-zavaróik esetében nem haladhatja meg azt a megterhelést, amit a beteg már megbetegedése előtt megszo­kott. Két nagyon komoly reumás betegség: a progresszív poly­arthritis (fokozatosan növeke­dő ízület gyulladás) és a Bech- terev betegség (a hátgerinc gyulladásos keményedése) ko­rai rokkantsághoz vezet. Ezek­nél a betegségeknél a fáradé­konyság, az izomgyengeség, és az állandó fájdalmak annyira kimerítik a szellemi erőt, hogy passzivitás és függő viszony alakul ki. A munkaképesség csökkenésével növekszik a ki­sebbségi érzés és megváltozik az egyéniség. A reumatikusok­ra kedvezőtlenül hat a mozgás korlátozottsága is. A betegsé­get fokozott ingerlékenység, szorongások, depressziók és nyugtalan állapotok kísérik. Minden esetben szükséges az ingerlő hatások eltávolítása, ami lehetővé teszi a beteg lel­ki egyensúlyának a visszanye­rését és aktív bekapcsolódását a gondozási folyamatba. Az egyik oldalon fokozott nyuga­lomra, kíméletre van szükség, míg a másik oldalon fokozott tevékenységre, az optimális mozgáslehetőségek megterem­tésére még akkor is, ha ezt a beteg kényelmetlennek érzi. Az aktivitás, a mozgás segíti a ke­zelést, a passzivitás az általá­nos álláspontot csak rontja. Amennyiben egészségi állapota lehetővé teszi, a beteg dol­gozzon. Az alkalmas munka és elfoglaltság erősíti az önbi­zalmat,. eltereli a figyelmet a betegségről és önvizsgálatról, és hozzásegít az új, megválto­zott helyzetbe való beilleszke­déshez. Gyakori, hogy a betegnek tu­datlanságból vagy sajnálatból környezete megengedi a tétlen­séget, pedig a mozgás feltétle­nül fontos a beteg ízületek mozgékonyságának a megtar­tásához. A betegséget gyakran ízzadás kíséri, amit még fokoz a gyógyszereik adagolása is. Ezért a reumás beteg kizáró­lag pamut fehérneműt viseljen. Az izzadásra azonban figyelni kell, mivel éppen a megizzadt ember a legérzékenyebb a hő­változásokra, a huzatra. Tud­juk, hogy a meleg mérsékli az izületi és izomfájdalmakat, la* zítja a merevséget és a lájdal* más összehúzódásokat az iz­mokban. A meleg ezért nen* csupán enyhíti a fájdalmat, ha­nem jobb, könnyebb mozgást is biztosít. A kopás és a túlterhelés okozta izületi elváltozásokon (osteoartrózis) alaposan javíta­ni nem lehet, de helyes keze­léssel a betegség folyamata las­sítható, a fájdalom csökkent­hető, és a beteg izületi mozgé­konysága növelhető. Ezeknél a betegeknél csökkentjük a te­herhordó ízületek és a hátge­rinc megterhelését, ügyelünk a testsúlyra, súlyosabb esetben botot használunk, ami lehe­tővé teszi a teher egy részé­nek a felső végtagokra történő átvitelét. Naponta kerékpároz­ni, tornászni, s főleg úszni kell. A munkakörülményeket úgy kell elrendezni, hogy munka közben kiiktassuk az ízületek egyoldalú megterhe­lését. Az idült köszvénynél állandó gyógyszeres kezelés, sok folya­dék, főleg ásványvizek fo­gyasztása és az előírt diéta megtartása szükséges. A leg­fontosabb a belsőrészek, hús­levesek, a pikáns ételek és erős fűszerek kiiktatása az ét­rendből. Csökkenteni kell az alkohol fogyasztását, főleg a tömény italokét, és figyelni kell a testsúlyt. Végezetül meg kell említeni, hogy az or­vos utasítását a beteg akkor is tartsa meg, ha állapota javul, a fájdalmak enyhülnek. Járjon rendszeresen felülvizsgálatra, tartsa meg a helyes életmódot, tornásszon és használja az elő írt gyógyszereket. Dr. KAROL EOŠMANSKÝ CSc. ÚJ sző 1980. VI. 13.

Next

/
Thumbnails
Contents