Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)
1980-06-04 / 130. szám, szerda
A TARTALÉKOK CÉLTUDATOS KIHASZNÁLÁSÁVAL írta: Dr. Štefan Ferenczei, miniszter, az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottságának elnöke (A lapunk tegnapi számában megjelent cikk folytatása) A TERVEZÉS NEM TŰRHETI A SABLONOSSÁGOT A népi ellenőrzés szervei által végrehajtott elemzés a nyugat-szlovákiai kerület négy járásában kimutatta, hogy az ed- digi gyakorlatban a tervezés folyamata sem segítette elő elegendő mértékben a lemaradás okainak a felszámolását, A tervfeladatok lebontásakor az egyes járásokra és ezeken belül az egyes mezőgazdasági vállalatokra hiányosan érvényesültek az objektív módszerek, nem ritkán olyan adminisztratív eljárást alkalmaztak, amelynél fő szempontként a megelőző években elért eredményeket érvényesítettek. Ennél a „lineáris“ módszernél a terv lebontása során azok a járások és vállalatok kaptak nagyobb feladatokat, amelyeknek a megelőző évben jobb eredményeik voltak. Azokban a járásokban, illetve azokban a mezőgazdasági üzemekben, amelyekben az irányítási szervek nem bíztak a feladatok teljesítésében, lényegesen (kisebb mértékben növelték azokat. így aztán nem növekedtek a feladatok a hosszú ideje lemaradozó vállalatokban, legalábbis nem elégséges mértékben. Az ilyen adminisztratív hozzáállás következményei a növénytermesztés és az állattenyésztés elégtelen intenzitásában, a jövedelmezőség alacsony szintjében, a lemaradozó vállalatok pénzügyi helyzetének további romlásában, a termelési veszteségekben is megnyilvánultak, ami kedvezőtlenül hatott a munkadíjazás színvonalára a káderek, főleg a fiatal dolgozók stabilizálására. És a következmény? Kihasználatlan tartalékok az összehasonlítható természeti feltételek mellett gazdálkodó, de indokolatlanul alacsony termelési eredményeket elérő vállalatokban, amelyek lemaradozása tartós jellegűvé vált. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának becslése szerint csupán az 1976—1978-as években kihasználatlanul maradt tartalékok 983 000 tonna gabonát, 333 000 tonna cukorrépát, 139 000 tonna burgonyát, 246 ezer tonna szálas takarmányt, 7805 tonna marhahúst, 13 833 tonna sertéshúst és 153 millió liter tejet jelentettek, vagyis ennyivel többet lehetett volna termelni, ha megszűntek volna az indokolatlan különbségek az összehasonlítható feltételek mellett gazdálkodó mezőgazda- sági vállalatok eredményei között. Ilyen körülmények mellett a lemaradozó vállalatok is sajátos helyzetbe kerülnek, ami természetesen szöges ellentétben van az élenjáró vállalatok helyzetével. Annak ellenére, hogy a társadalom azonos anyagi feltételeket biztosít számukra a feladatok teljesítéséhez. Az viszont elvitathatatlan tény, hogy a járási mezőgazda- sági igazgatóságokon megvalósított tervezés nem ösztönzi ezeket a vállalatokat az eredményekben mutatkozó tartós indokolatlan különbségek felszámolására. így azon sem lehet csodálkozni, hogy az intenzitás és a termelési hatékonyság alacsony szintje a saját pénzügyi források hiányához vezet, amelyek gyakran az egyszerű újratermelést sem teszik lehetővé. A lemaradás problémáinak a megoldását ezekben a vállalatokban a tudományoskutatási ismeretek gyakorlati alkalmazása sem teszi lehetővé. Komoly problémát jelent a megfelelő korosztályú és szakképzettségű dolgozók, főleg a traktorosok, gépesítőik, tehenészek alkalmazása is, • ami kulcsfontosságú kérdés ezekben a vállalatokban. Éppen ellenkezőleg, nem ritika az olyan eset, hogy a rátermett dolgozók inkább a magas színvonalon gazdálkodó vállalatokba mennek át, ahol még káderfölöslegek is vannak. Különösen lemaradozó vállalatokban káros az olyan gyakorlat, hogy az állattenyésztés vezetői és az agronómusok nem laknak munkahelyük közvetlen közelében .... A vizsgálatok során nyert tapasztalataink emellett azt is bizonyítják, hogy a lemaradozó vállalatokban foganatosított káderintézkedések- nek csak akkor volt pozitív hatásuk, ha egyúttal részletes politikai-szervezési intézkedéseket Is hoztak. KONKRÉT FELADATOK — SZEMÉLYES FELELŐSSÉG Az ellenőrzés folyamán nyert tapasztalatok összegezéséből kitűnik, hogy a lemaradozó vállalatokban fennálló helyzet hatékony megoldását késlelteti a szervező és irányítási munka alacsony színvonala az ágazat igazgatásának egész tengelyében. A vizsgált szövetkezeteikben és járásokban szerzett ismeretek ismételten meggyőzően bizonyítják, hogy a mező- gazdasági termelés intenzitása és hatékonysága további növelésének alapvető feltétele a termelőerők további fejlesztése a termelés és a munka további társadalmasítása által, éspedig a szakosítás és a koncentráció útján, a vállalatok közötti kooperáció és az agrár-ipari integráció alapján. Ez egy bonyolult, de amint azt a CSKP XIV. és XV. kongresszusa, valamint a CSKP KB 13. ülése is hangsúlyozta, objektíve elkerülhetetlen folyamat, amit adminisztratív úton nem lehet sem siettetni, sem fékezni. Sikeres megvalósításához tervszerűségre, céltudatosságra és komplex szemléletre van szükség, figyelembe véve a termelési intenzitás növelésének valamennyi tényezőjét. Azonban azt tapasztaljuk, hogy a koncentráció és a szakosítás folyamatában az irányítás komplex ágazati rendszerének szervezési és személyzeti fogyatékosságai miatt gyakran csak formális eredmények születnek. Az irányítás színvonala nem emelkedett, hanem inkább csökkent. Ennek következtében égyes szakszerű intézkedések az irányítás alacsonyabb szintjein nem érvényesültek megfelelő mértékben. Például a belső ellenőrzésben eddig alkalmazott rendszer mindeddig nem segítette elő elég hatékonyan a hosszú ideje fennálló fogyatékosságok tényleges okainak feltárását, a nem kívánt állapotok megváltoztatását, a tartós javulás elérését. A lemaradást előidéző tényezők eltűrése, a problémák megoldásának elmaradása negatívan hatott a mezőgazdasági válladatok gazdasági színvonalára, így a lemaradozó efsz-ek és állami gazdaságok száma tovább nőtt, illetve azonos szinten maradt, miközben növekedett a termelési költségek fedezéséhez szükséges saját források hiánya. Egyúttal az is megnyilvánult, hogy a ráfizetések megoldása a társadalom rovására nem mindig segíti elő, hogy a lemaradozók önszántukból saját lábukra álljanak. Ha valamely vállalatban a lemaradás nem öt, hanem tíz, sőt tizenöt évig tart, a helyzetet nem lehet megoldani egyszeri látogatásokkal, sem a különböző irányelvek és útmutatások hatalmas tömegének kiadásával, tehát papírháborúval és zöldasztalnál meghirdetett különböző versenyekkel. A tapasztalatok azt bizonyítják, amint azt L. I. Brezsnyev elvtárs is hangsúlyozta az SZKP KB ülésén 1978-ban, hogy a mezőgazdaság további fejlesztésének a problémáját a lenini értelmezés szerint semmi esetben sem lehet megoldani az egyszeri nekilendülés hősiességével, hanem a tömeges, mindennapi munka kitartó, elszánt és nehézségeket bátran vállaló hősiességre van szükség. Az emberek milliói által végzett tömeges és ívirAlennapi munka hősiessége kifejezően megnyilvánul a konkrét gyakorlatban, a tömegek munka- és társadalmi-politikai aktivitásában, a szocialista munkaverseny hatalmas méretű kibontakozásában. A CSKP KB 15. ülésének határozatai úgyszintén aktív cselekvésre ösztönöznek, arra köteleznek minket, hogy az egész társadalom érdekében magasabb szintre emeljük a munka szervezettségét és igényességét. Ilyen értelemben a lemaradozó vállalatokban is elmélyültebben kellene elemezni és tanulmányozni az élenjárók munka- módszereit, átvenni a tapasztalataikat, követni a példájukat. Ezt a felsőbb irányítási szervek céltudatos segítségével is támogatni kell. Tapasztalataink, valamint a iközélelmezésben fennálló helyzet objektív alakulása egyaránt arra utalnak, hogy a vezető dolgozók értékelése során igényesebb szempontokra van szükség, mégpedig nemcsak a termelés szakaszán, hanem az irányítás magasabb fokozatain is. Elsősorban azt kell értékelni, hogy személy szerint milyen arányban járultak hozzá a tényleges eredmények eléréséhez. Ennek az alapvető szempontnak kell alárendelni a munkadíjazás egész rendszerét. Arról van szó, hogy a termelésben és az irányítás szakaszán is az emberek ne csak azért kapjanak bért, mert dolgoznak, hanem a munkájuk eredményeit is vegyék figyelembe. Tehát hogy érvényesüljön az érdem szerinti elosztás alapelve, amely a lemaradozó és a gyengén gazdálkodó vállalatokban rendszerint hiányzik. NINCSENEK MEGOLDHATATLAN PROBLÉMÁK A mezőgazdasági vállalatok lemaradozásának okait vizsgálva megállapíthatjuk hogy befolyásolható tényezőkről, felszámolható fogyatékosságokról van szó. A vizsgálatok és a mező- gazdasági gyakorlat sok éves tapasztalatai egyértelműen bizonyítják, hogy a hosszabb ideje fennálló negatív jelenségeket, amelyek az indokolatlan különbségek megtartásában, illetve elmélyítésében, nem csekély számú efsz és állami gazdaság lemaradozásában nyilvánulnak meg, nem objektív, hanem szubjektív okok idézik elő. Ezek nemcsak a mezőgazdasági vállalatokon belül érvényesülnek, hanem a vállalatok feletti szférában is, főleg az irányítási munka elégtelen színvonalában, különösen a mezőgazdasági igazgatóságok tevékenységének elégtelen hatékonyságában, amelyek szubjektív okokon kívül semmivel sem tudják indokolni az azonos természeti feltételek mellett gazdálkodó mezőgazdasági vállalatok egy részének lemaradását az élenjáróktól. A végrehajtott elemzés, és az olyan vállalatokban szerzett tapasztalatok, amelyek sikeresen megoldották a lemaradás problémáit, azt bizonyítják, hogy főleg a következő feladatokat kell előtérbe helyezni: # halaszthatatlanul el kell végezni az efsz-ekben és az állami gazdaságokon tapasztalható indokolatlan különbségek és lemaradások okainak mély, objektív és reális elemzését, ki kell dolgozni azokat a komplex intézkedéseket, amelyek valóban garantálni fogják a tartalékok mozgósítását. Ezekben a komplex intézkedésekben meg kell határozni az egyes dolgozók személyes felelősségét mind a vállalaton belül, mind a vállalaton felüli irányítás szférájában, s gondoskodni kell az intézkedések teljesítésének rendszeres ellenőrzéséről; # megfontoltabban kell megoldani a lemaradozó vállalatok ellátását szakképzett és szervezőképes vezető dolgozókkal, s kifejezőbben kell biztosítani az érdekeltségüket az elért eredményekben; <§ hatékony intézkedéseket kell elfogadni az alapvető káderek, főleg a traktorosok, a gépesítők és az állattenyésztési dolgozók korosztály és szak- képzettség szerinti összetételének javítására; ® a mezőgazdasági szolgáltatások járási vállalatainak, valamint az élelmiszeripari vállalatok dolgozóiból meg az olyan ipari üzemek és hivatalok dolgozóiból, ahol rátermett mező- gazdasági szakemberek vannak, szaktanácsadó csoportokat kell szervezni az egyes lemaradozó, illetve gyengén gazdálkodó efsz-ek és állami gazdaságok számára. Meg kell határozni e csoportok konkrét és határidőhöz kötött feladatait, s gondoskodni kell a megfelelő anyagi érdekeltségükről is az elért eredményekben; • fel kell kérni a jól gazdálkodó mezőgazdasági vállalatok dolgozóinak kollektíváit, hogy patronáló tevékenység keretében segítsék elő a problémák megoldását legalább egy lemaradozó efsz-ben vagy állami gazdaságban; # tárgyalni kell a nem mezőgazdasági termelésben dolgozó mezőgazdasági szakemberekkel az eredeti hivatásukhoz való visszatérésről az efsz-ben vagy az állami gazdaságban, s megegyezés esetében gondoskodni kell a jelenlegi munkahelyről való felmentésükről; ® az SZLKP Nyugat-szlová- kia Kerületi Bizottságának példája és kezdeményezése . alapján közös szocialista kötelezettségvállalások formájában aktivizálni kell a kooperációs tanácsok tevékenységét; ® a járási mezőgazdasági igazgatóságokon ki kell fejleszteni a termelés és az anyagi érdekeltség tervezésének olyan módszerét, amely hatékonyan elősegíti az egyes efsz-ekben és állami gazdaságokban fennálló indokolatlan különbségek és lemaradások felszámolását. A tárgyalt probléma jelentősége, amit a kihasználatlan mozgósítható tartalékok formájában az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma is kiemelt, napirendre tűzi azt a követelményt is, hogy az eddig szerzett ismeretek és tapasztalatok alapján pontosabb értékmutatókat kell kidolgozni a lemaradás mértékének, valamint okainak kimutatására és meghatározására az I. és II. különbözeti földjáradék szempontjából, s ezen az alapon meg kell határozni azokat az objektív célokat és alapvető intézkedéseket is, amelyek meggyorsítják az indokolatlan lemaradás okainak felszámolását Ezek között döntő szerepet játszanak a szubjektív tényezők. XXX Az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottságának általánosított ismeretei és tapasztalatai, amelyeket az elvégzett vizsgálatok kimutatásai támasztanak alá, azt bizonyítják, hogy az efsz- ekben és az állami gazdaságokban tapasztalható lemaradás és annak megoldása döntő mértékben szubjektív tényezőktől függ, éspedig mind a mezőgazdasági vállalatokon belül, mind pedig a vállalatok feletti szférában. Az is természetes, hogy a lemaradozó vállalatok termelési színvonalának felemelés« az azonos természeti feltételek mellett eredményesen gazdálkodó vállalatok szintjére összhangban van a központi pártszervek követelményeivel és határozataival, ezért e feladat teljesítése érdekében éppen a szubjektív tényezők területére, az emberek gondolkozására és magatartására kell összpontosítani az erőket és az eszközöket. TENNI KELL, MERT VÁLLALTUK A Kéméndy (Kamenín) Egységes Földművesszövetkezetben tisztában vannak azzal, hogy a társadalmi igények növekedése törvényszerűen maga után vonja a termelési feladatok növel ésének szükségszerűségét. A szövetkezet a környéken arról is közismert, hogy itt aránylag sok fiatal dolgozik. Hogy ez utóbbinak mi a titka, arról beszélgettünk Bertók Jánossal, a szövetkezet pártalap- szervezetének elnökével. — A gépesített nagyüzemi gazdálkodás egyre inkább megfelel a fiatalok igényeinek. Persze, az anyagi érdekeltség sem lényegtelen. A jó kereseti lehetőségen kívül térítésmentes kölcsönnel igyekszünk enyhíteni a fiatalok családalapítási gondjain. Eddig 24 fiatal házaspár részére építettünk szövetkezeti lakást. Vagy nézzük az érvényesülési lehetőségeket: a vezető beosztású szakembereink zömmel 35 éven aluliak. — Említette, hogy a szövetkezetben közel száz fiatal dolgozik. Hogyan tevékenykedik az ifjúsági szervezet? — A SZISZ-neik 4ö tagja van. Az elnöki teendőket Stugel Anna látja el. A fiatalok aktívan bekapcsolódnak a társadalmi munkába. Közben megérkezett Melecs- ke József mérnök, a szövetkezet agronómusa. Vele indultunk határszemíére. A tavasziak veGondosan előkészített talajba kerülnek a paprikapalánták (A szerző felvétele) tését már május közepén befejezték. jelenleg a takarmány- növények betakarításával, a gyomirtással és a növényvédelemmel vannak elfoglalva. A huszonéves szakember — most töltötte le tényleges katonai szolgálatát — elmondta, hogy a speciális növénytermesztést bízták gondjaira. Munkája most is akad bőven, hiszen szőlőt 105 hektáron, dohányt pedig 17 hektáron termesztenek. Zöldségtermesztéssel 55 hektárnyi területen foglalkoznak. Ebből 45 hektáron hagymát, közel 10 hektáron paprikát és káposztát termesztenek. A kertészetben javában folyt a paprika ültetése, amikor megérkeztünk. A szorgos kezű asszonyok után szépen szaporodtak a sorok. Cserge Móric traktoros nem unatkozik az asszonyok társaságában, bár munkája állandó figyelmet igényel. Rövid szünet után ismét nyeregbe iil, s mi elbúcsúzunk, hogy benézzünk a kőhídgyar- mati részleg kertészetének üvegházába. Itt tíz ár területen termesztenek szegfűt. Vágott virágot Prievidzára és Párkányba (Štúrovo) szállítanak rendszeresen. Napjainkban egyre gyakrabban hallhatjuk, olvashatjuk dolgozóink egyszerű szavakkal kifejezett hitvallását: ezt tenni kell, mert vállaltuk. Az adott szó kötelez — s ez erőt Is ad az igényes feladatok elvéezé séhez. RICLER JÄNOS úi Szí 1980. VI. A ^
