Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)

1980-06-19 / 143. szám, csütörtök

Oj élei sarjadt ki a romok alól Az internacionalista összefogás térdre kényszerítette a tomboló elemeket Ahol 15 évvel ezelőtt gumicsizmákban, csónakokon, katonai kétéltű lárműveken közlekedtünk, most száraz, sima úton fut a kocsink. Takaros földszintes és emeletes házak szegélyezik az utcát. Igen, a komáromi (Komárno) járás árvízsújtotta köz­ségei újjáépültek, behegedlek a sebek, 1965 júniusában — ahogy Andy Endre írta egyik versében — „A félrevert-haran- gos napokban“ senki sem gondolt arra, hogy a társadalmi összefogás eredményeként rövid idő elteltével újra dús kalá­szokat ringat ezen a tájon a szél és virágok nyílnak a házak előtt... — Este moziba megyünk ... — mondotta a napokban egy fiatalember a vele beszélgető szőke lánynak Örsújfalun (No­vá Stráž). Tizenöt évvel ezelőtt az evakuáció következtében lány nem volt a faluban, s ha két ember beszélgetett, nyilván arról lehetett szó: hogyan fojt­sák el a gátakon mind gyakrab­ban feltörő buzgárokat? Éjjel­nappal dolgoztak akkor az em­berek. Bírókra keltek a dühön­gő elemekkel, mentették a menthetőt. Minden új lakóház, középület, iskola egy-egy em­lékműve ennek a gigászi küz­delemnek, és bizonyítéka an­nak, hogy a szocialista társa­dalomban a bajba jutott embe­rek nem maradnak egyedül. Se­gített az egész ország és az ár- vízvédelmi munkákba, az újjá­építésbe bekapcsolódtak a szomszédos baráti népek is. Az árvízkárosultak sohasem felej­tik ezt el. Nyolcszázegy centiméter* Sokszor lehetünk tanúi an­nak, hogy a nagyobb folyóktól távoli városok lakosai kikap­csolják a rádiót, ha a műsorban a vízállásjelentést ismertetik. Nem így a Duna menti, népek! Életvitelük, létezésük, terveik íő meghatározója a mindenko­ri vízszlnt. A 2920 km hosszú folyamról a költők verseket, a zeneszerzők fülbe másző dalla­mokat írtak, a legfontosabbak azonban azok a vele kapcsola tos száraz számok, melyeket az. ármentesítő hivatalok jegyez­nek fel. Bratislavában és a várostól keleti irányban feszült figyelemmel hallgatják a vízál­lásjelentést, ha a Duna szintje túllépi az 500 centimétert. Ek­kor már résen kell lenni. Éberek voltak az emberek 1965-ben is. A polgári lakosság és a katonaság fegyelmezetten védte a gátakat, az átázott, buz- gáros töltések azonban nem bírták a rájuk nehezedő hatal­mas nyomást. A Duna vízszint­je rekordmagasságot ért el: 801 centimétert. Először Paton (Pa- tlnce), majd Csicsó {Cíöovf' felett tört be a sebes ár. — Az előrejelzések alapján lehetett számítani gátszakadás­ra — mondotta Szabó Imre, a komáromi járási pártbizottság titkára. — Azonban az esemé­nyek rendkívüli gyorsasága meglepte az embereket. A gát­szakadás következtében Csicsó és Füss lakosai hirtelen köz­vetlen életveszélybe kerültek. Egyrészt az emberek fegyelme­zettségével, másrészt azzal a rendkívüli segítséggel, melyet hazánk minden tájáról és a szomszédos országokból kapott járásunk, 'magyarázható, hogy közvetlenül az árvíz következ­tében senki sem halt meg. El­sőként az emberekről gondos­kodtak. A járási pártbizottság árvízvédelmi bizottsága a hely­zet magaslatán állt, de a szom­szédos járások, a csehszlovák hadsereg, a szovjet hadsereg és a magyar néphadsereg segítsé­ge nélkül nem tudta volna meg­oldani az árvíz következtében előállt bonyolult feladatokat. A köztársaság délnek A komáromi járás 27 közsé­gét öntötte el az ár. 3293 ház Összedőlt, 4324 megrongálódott. Negyvennyolc hidat kellett megjavítani és 176 kilométeres szakaszon tönkrementek az utak. A Dunán kívül a Vág, a Nyitra és a Zsitva is veszélyez­tette a lakosságot. A járás te­rületének 80 százalékát elárasz­totta a víz. Hazánk minden ke­rületének a lakossága azonnal konkrét tettekkel reagált a CSKP KB-nak az árvízsújtotta terület újjáépítésére tett felhí­vására. Először az öregeket, be­tegeket, gyerekeket és a nőket kellett biztonsága helyezni. — Élénken emlékszünk még a jelszóra: A köztársaság dél­nek — mondotta Szabó elvtárs. — A nyugat-csehországi kerü­lettől a kelet-szlovákiai kerüle­tig mindenünnen segítség ér­kezett. Sokan — más szakma­beliek — járásunkban tanultak falat húzni, tetőszerkezetet ké­szíteni. Gyorsan kellett csele­kedni, mert közeledett a tél. A szovjet elvtársak a nagy tá­volság ellenére néhány hét le­forgása alatt könnyen összesze­relhető hétvégi házakat küld­tek. Lakosaink ismét tudatosít­hatták: mit jelent a szocializ­mus a gyakorlatban, s hogy mi­lyen nagyszerű eredmények születhetnek az emberek össze­fogásából, a szocialista társa­dalom feltételei között. S nem utolsósorban azt, mit jelent az internacionalista összefogás, melyet közvetlenül éreztek. A gyorsan pergő események nem szültek pánikot. Amit csak lehetett, megmentettek az em- 'berek. Sikerült biztonsága he­lyezni az állatállományt, meg­— 1965 júniusában harmad­fokú árvízvédelmi készültséget rendeltek el községünkben is. A falu minden épkézláb lakosa a gátakat védte. Egyszercsak arról kaptunk hírt, hogy nagy buzgár tört fel. Azonnal ho­mokzsákokat vittünk oda, de ekkor már szakadozott a töltés. Röviddel ezután átcsapott raj­ta a víz, majd mintegy 5—6 méteres rést kiszakított. Ez 100—150 méteresre bővült. A falut elárasztotta a víz. Kilenc­venkilenc ház teljesen össze­dőlt, 45 pedig megrongálódott. — Kik nyújtottak segítséget a község újjáépítéséhez? — A senicai járás és Prága keleti városrészének dolgozói. Lakosaink nagy szeretettel fo­gadták a lesújtó látványtól el­ső percekben szörnyűlködő em­bereket. Igaz barátként jöttek, és mi igaz barátoknak járó tisztelettel fogadtuk őket. Se­gítségükkel 1967-ben felépült és szebb lett a községünk, mint volt. Varga elvtárs elmondotta, hogy a senicai és a prágai épí­tők gyakran felkeresik az 527 lakosú községet, megnézik az egykori gátszakadás színhelyét. Az újjáépült falu és a szilárd gátak láttán együtt örülnek a helybeliekkel, akik többek kö­Itt valamikor emberek laktak védeni a pusztító ártól a me­zőgazdasági gépi berendezése­ket és az emberek vagyontár­gyait. Közeledett szeptember elseje ...és határozni kellett, mi legyen a tanulókkal? A párt és állami szervek, valamint a pat­ronáló kerületek és járások se­gítségével sikerült megkezdeni az oktatási évet is. Persze nem a komáromi járásban, ahol az iskolákban árvízkárosultak lak­tak és a körültekintő egészség­ügyi gondoskodás ellenére jár­ványveszély fenyegetett. Szep­tember 10-én elindultak a gye­rekekkel teli autóbuszok ha­zánk legszebb tájaira. Tálé, No­vá Baňa, Želovce, Zlaté Mo­ravce, Počúvadlo, és sok más város és üdülőközpont adott helyet és iskola helyett iskolát a dél-szlovákiai gyerekeknek. Az ostravai bányászok vala­mennyi üdülési kapacitásukat felajánlották. Hozzájuk csatla­koztak a Dél-morvaországi Er­dőgazdaság dolgozói és sokan mások. És hogy érezték magu­kat a gyerekek? Egy epizóddal próbálunk válaszolni: a szülők kéthetenként látogathatták őket. Amikor megérkeztek: pu­szi, ölelkezés. Aztán néhány kérdés: mi újság otthon? Ké­szül-e a ház? ... és pár perc múlva játszani mentek. Gyer­meki hálátlanság? Dehogy! Egyszerűen arról van szó, hogy megvolt mindenük, jól érezték magukat és gondtalanul éltek! Ahol szakadt a gát Városias utcákon, portalan utakon kanyarog a kocsink. Ti­zenöt évvel ezelőtt itt, a mos­tani Petőfi utcában és a köz­ség többi részén csak csóna­kokkal lehetett közlekedni. — A házakban a villanykap­csolóig vagy még feljebb ért a víz — mondja Varga László, a Páti Helyi Nemzeti Bizottság elnöke. — Mit tettek, amikor meg­tudták, hogy községüknél gátat szakított a Duna? {Archívumi felvétel) zött utcák elnevezésével állí­tottak emléket távoli barátaik­nak. Igen, Patnak van senicai és prágai utcája is ... Városiasadunk Borka János elvtárs, a Gútai (Kolárovo) Városi Nemzeti Bi­zottság elnöke használta ezt a kicsit óvatoskodó, de a realitá­sokra épülő kifejezést, amikor azt kérdeztem tőle: igazi vá­ros-e már az 1967 szeptemberé­ben városi rangra emelt Gúta? — A 2800 árvízsújtotta házat a prágai, brnói és bratislavai elvtársakkal, a komszomolisták- kal, a Csehszlovák Ifjúsági Szö­vetséggel, a csehszlovák, a szovjet és a magyar hadsereg­gel éjt nappallá téve újjáépí­tettük. Ezért az áldozatkész munkáért Munka Érdemrendet kaptunk. Ahhoz azonban, hogy Gúta minden vonatkozásban város legyen, még sokat kell tennünk. Bővítenünk kell a csa­tornahálózatot és el kell ér­nünk, hogy a város minden pontján egészséges ivóvíz foly­jon a kutakból. Gútát szinte a földdé tette egyenlővé az árvíz. Ma a nagy kiterjedésű földműVesszövetke- zetén kívül itt működik a Po­važská Bystrica-i Gépgyár mintegy 600 embert foglalkoz­tató üzeme, van bútorgyára, sok szép üzlete, iskolája. A Brnói és a Prágai tér ebben a 11 000 lakosú városban is azok­ra emlékeztet, akik a messzi távolból siettek segítségükre, amikor a legnagyobb szükségük volt erre. Hol korábban, hol későbben, de mindenütt behegedtek a se­bek. Aki helikopterről nézte a vízzel elárasztott falvakat, arra gondolt: tenger terül el a gép alatt. Az emberek összefogása azonban legyőzte a szédületes mennyiségű víztömeg tomboló erejét. Oj élet sarjadt ki a ro­mok alól, mely győzelmesen hirdeti az összefogás erejét. KOMLÖSI LAJOS A KOMMUNISTÁK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL A tömegtájékoztatási eszközök naponta közölnek híre két, tudósításokat a központi bizottsági ülések határozatai teljesítésének — bátran mondhatjuk — jövőnket is formáló jelentőségéről. A tájékoztatások alapján nyilván arra lehet következtetni, hogy a munkahelyeken ügybuzgó mozgalom indult népgazdaságunk helyzetének további javítására. Hasonló problémákról tanácskoznak a pártalapszerveze- tek, amelyek az illetékes vállalatokban, üzemekben arra ösztökélik a gazdasági vezetőket, hogy az anyagi ösztönzők felhasználásával és az érkötési tényezők igénybevételével a tudományos-műszaki fejlesztés legfontosabb kérdéseinek megoldására serkentsék a dolgozók igyekezetét. Tagadhatatlan, sok eredmény jelzi a kezdeményezést ezen a területen, de távolról sem annyi, amennyire adott felté­teleink lehetőséget biztosítanak. Szemléltessük egy kira­gadott példával: a Szlovák Szocialista Köztársaság múlt évi árutermelésének összértékéből 10,6 százalékos volt az új termékek részaránya, de ennek a hányadnak csak a 13 százaléka felelt meg a világpiaci követelményeknek. Miből erednek a hibák? Ahogyan az elemzések mutat­ják, a kutató fejlesztő intézeteink erői a termékfelújításból eredő feladatok nagy száma miatt széíforgácsolódnak. Las­sú ütemű a termelés központosítása és szakosítása. Az irá­nyítás elavult rendszere sem biztosítja a terv minden rész letében a komplex feladatok realizálását, és nem serkent kellőképpen a technika fejlesztésére és az új technika ér­vényesítésére. De — tehetjük fel a kérdést — a jövő évben bevezetésre kerülő tervszerű irányítás tökéletesítését célzó komplex intézkedések megoldják-e problémáinkat? Korántsem, hi­szen a legtökéletesebb intézkedések sem hatnak automati­kusan, csak a pártalapszervezetek és az adott területen dolgozó elvhű kommunisták révén. Eddig is sokat beszéltünk és írtunk arról, hogy a tudo­mányos-műszaki haladásért folytatott, szinte társadalmi mé­retű tevékenységnek elengedhetetlenül vissza kell tükrö­ződnie a pártalapszervezetek eszmei politikai, szervezési és kádermunkájában. Ezt a követelményt fogalmazta meg a XIV. pártkongresszus, majd ezt követően a CSKP KB 1974 májusi plenáris ülésének határozata is, hangsúlyozván: „Amikor a pártszervekben értékelik a gazdasági tervek tel jesítését, számon kell kérni, hogyan teljesítették a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés feladatait. E feladatok elhanyago­lását, mellőzését, a kényelemszeretetet a pártalapszabály­zatban rögzített kötelességek megsértésének kell tekinteni“. Sok pártalapszervezetben jártam, s azt tapasztaltam, hogy például a Považská Bystricai Klement Gottwald Gépgyár kommunistái a követelmények szintjén teljesítették ezt a nagy horderejű határozatot. így nyilatkozott erről Melúch elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke: „Ugyanebben a szel­lemben követeljük meg az egyértelmű és határozott kiál­lást gazdaságpolitikánk mellett. A gazdasági vezetők fel­adata például — a mi tevékenységünk közreműködésével — olyanná formálni a gyári légkört, ahol támogatják, serken­tik az alkotó kibontakozását, hogy magától értetődő jelen­ség legyen a közös munka fogyatékosságainak, bármelyik vezető tevékenységének és magatartásának bírálata is." A politikai munka, a pártellenőrzés sokrétű feladat. Mégis sok örömet ad ez a munka, mert a kommunisták ér­demi hozzájárulását jelenti a gyári kollektíva sikeres erőfe­szítéséhez, a népgazdaság feladatok eredményes teljesítő- séhez SZOMBATH AMBRUS PÁRTÉLET — PÁRTMUNKA MEGHATÁROZÓ SZEREPET töltenek be a kommunisták a TRIKOTA Kötöttárugyár vág­sellyei (Sala n/Váhom) üzem­egységének életében. Ennek bi­zonyítéka, hogy cselekvően részt vesznek a népgazdasági feladatok teljesítésében s a ha­tékony pártmunka sajátos esz­közeivel a dolgozók alkotó kez­deményezésének kibontakozta­tásában. Mária Mituchová, az üzemi pártalapszervezet elnöke elmondotta, hogy a 92 fős tag­ságuk öt pártcsoportban fejti ki gazdag tevékenységét, jelen­tős mértékben hozzájárulnak a tartalmas taggyűlések előkészí­téséhez. A kommunisták tag­gyűléseiket rendszerint az első és a második műszak között tartják. Júniusi tanácskozásu­kat a CSKP KB 15. ülése hatá­rozatainak jegyében, a gazda­sági feladatok teljesítése ellen­őrzésének jegyében tartották. A beszámoló kiemelte azt a tényt, hogy az üzem a vállalati igaz­gatóság keretében is példamu­tatóan teljesíti kötelességeit: a szocialista országokba irányuló szállítmányaik előirányzatának 116, a tőkés államokéba pedig 154,5 százalékra tettek eleget. KOMMUNISTÁK AZ EXPORT TELJESÍTÉSÉÉRT. A Nyugat­szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat galántai üzemének párlalapszervezete különös gondot fordít az export-felada­tok teljesítésére. Ez annál könnyebb nekik, mivel szoros kapcsolatot építettek ki a járás mezőgazdasági üzemeivel, ame­lyek az áru jelentős részét biz­tosítják. Az első negyedévben, hogy többet ne említsünk, 100,9 százalékra tettek eleget külföl­di partnereik megrendelései­nek. Franciaországba például előnyös áron 850 kg libamájat szállítottak, ami annak köszöni hető, hogy a sókszelőcei (Seli-i ce), a šoporňai, a sellyei (Sa­la) EFSZ, valamint a Tornóci (Trnovec n/Váhom) Állami Gaz­daság időelőnnyel teljesítik ve­lük szemben vállalt szerződési kötelezettségeiket. A kölcsönö­sen előnyös gazdasági együtt­működésnek ez valóban szép példája. / * * « ÉVENTE több mint három- százezer tonna építőkövet, osz­tályozott kavicsot és sódert ter­melnek a Nyugat-szlovákiai Kő­bányák rybníkyi üzemében. „Ez idén azonban — tájékoztatott Dikácz Ferenc bányamester — több mint négyszázezer köbmé­ter kitermelésére vállaltunk kötelezettséget“. Kikre számít­hat ebben a munkában? Első­sorban a Pajtás Gyula és Hor­váth Gyula vezette 34 tagú szo­cialista munkabrigádra, ahol a kommunisták példamutatása nagy eredmények elérésére ser­kenti a pártonkívüli dolgozókat Is. A TOPOĽČANY! ELEKTRO- KARBON pártalapszervezetei az üzemben folyó propaganda és agitációs munkájukkal segítet­ték a helyi erőforrások feltárá­sát, az üzem- és munkaszerve­zés korszerűsítését. Ezzel pár­huzamosan javult a fegyelem, csökkent az igazolatlan munka­napok száma. Szélesedett, bő­vült az újítómozgalom: öt hó­nap leforgása alatt 87 újítást adtak be, melyből 57-et elfogad­tak. Ennek köszönhetően javult a hatékonyság, 10,5 százalékkal növekedett a munka termelé­kenysége. Az üzemben ma már mindenki megérti: minden gaz­dasági kérdés egyben politikai kérdés is, csak más oldalról kell velük foglalkozni. (th) ŰJ sző 1980. VI. 19, Kommentáljuk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents