Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1980-05-24 / 121. szám, szombat
Tegnap még elég — holnap már kevés ELŐTÉRBEN AZ IDEOLÓGIAI ÉS POLITIKAI NEVELÉS A fejlett szocialista társadalom építése megköveteli, hogy sokoldalúan fejlett és felkészített embereket neveljünk. Ez a feladata a pártoktatásnak és az oktatásügynek is. Az ideológia egész területe arra törekszik — szögezte le a CSKP XV. kongresszusa —, hogy állampolgáraink elsajátítsák a tudományos világnézetet, hogy ezáltal érthetővé váljanak számukra a társadalmi fejlődés tendenciái, korunk eseményei, s mély belső meggyőződés alapján kivegyék részüket a szocializmus építésének történelmi művéből. A CSKP a társadalom valamennyi területén adódó feladatok bonyolultságára való tekintettel nagy jelentőséget tulajdonít az emberek társadalom- politikai, kulturális, erkölcsi és esztétikai nevelésének. Ennek bizonyítéka a CSKP KB 15. ülése és az SZLKP KB áprilisi ülése által elfogadott határozat. A kommunista párt ezen anyagai mellett, hogy a politikai-nevelő és ideológiai munka színvonalát és hatékonyságát értékelték, a pártszervezeteket a CSKP XV. és az SZLKP kongresszusának a kommunista nevelés terén kitűzött határozatainak hosszú távú, komplex megvalósítására irányítják. A CSKP KB 15. ülésének és az SZLKP KB áprilisi ülésének — amely sok kérdést konkretizált a szlovákiai pártszervek feltételeire — a tartalma a biztosíték, hogy jelentőségét tekintve még a XVI. kongresszus határain is túllép. Az utóbbi időszakból számos példát ragadhatunk ki arra, hogy a CSKP KB határozatai az idő múlásával sem vesztenek jelentőségükből és aktualitásukból. Ilyenek a Tanulságok, a KB novemberi, valamint a 11. ülése és mások, amelyek a kommunisták, az ideológiai aktíva és az intézmények figyelmét a nevelőmunka sokoldalú fejlesztésére összpontosították, hogy annak színvonala megfeleljen a fejlett szocialista társadalom és a jelenlegi ideológiai harc követelményeinek. A pártoktatásban is az a fontos, hogy annak hatékonysága és színvonala megfeleljen a jelenlegi szükségleteknek. El kell érnünk, hogy a kommunisták megértsék a párt bel- és külpolitikájának problémáit, elméleti alapjait. Célunk az, hogy valamennyi párttag aktívan, kezdeménye- zően viszonyuljon pártunk politikájához, felelősséget erezzen iránta, személyes elkötelezettséget tanúsítson. Mindez megköveteli, hogy a kommunisták eszmei-politikai téren növeljék tudásukat, rendszeresen elsajátítsák a marxizmus— leninizmus tanítását. A marxizmus—leninizmus tanulmányozásában vannak még hiányosságaink. Elsősorban abban nyilvánulnak meg, hogy a pártoktatás hallgatói sok esetben még a pártfunkcionáriusok is, nem mindig céltudatosan és alkotó módon viszonyulnak a marxizmus—leninizmus tanainak elsajátításához. Nem elég kezdeményezők az önálló következetes tanulásban. Egyesek — ezekre figyelmeztetett az SZLKP KB áprilisi ülésén Ján Skoda, az SZLKP KB osztályvezetője — megelégszenek brossúrák, kivonatok, jegyzetek tanulmányozásával. Évről évre, kézről kézre vándorolnak a klasszikusok műveiből készített jegyzetek, amelyek sokszor elavultak, s csak általánosan jellemzik az egyes műveket, nem kapcsolhatók össze a jelen gyakorlattal. Ismerek néhány olyan végzett hallgatót a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemén, aki egyetemi évei alatt egyetlen Lenin művet sem olvasott el. A vizsgára készülődés is sok esetben ilyen ügyeskedő. A hallgatók elosztják egymás között az egyes kérdések kidolgozását, majd az anyagot sokszorosítják, csereberélgetik egymás között. Olyan módszerek ezek, amelyek távol állnak az alkotó hozzáállástól. A for- malizmus az eszmei-nevelő munka számára a legnagyobb veszély. Ezt hangsúlyozta L. I. Brezsnyev is az irodalmi Le- nin-díj átvételekor: „E tekintetben legnagyobb ellenség a lelketlen és gondolatmentes formalizmus, a sablonosság és a mellébeszélés. Nevelő, tájékoztató és propagandamunkánknak élő és alkotó jelleget kell adnunk.“ A feladatok teljesítése érdekében sokat tettünk az elmúlt évek során. Ideológiai munkánkban, főként a pártoktatásban, egyre jobban beválik a Pártélei — pártmunka 1980. V. 24. A senicai müstilyemgyár kommunistái a központi bizottság 15. ülése határozatainak lebontásával foglalkoztak légutóbbi taggyűlésükön. Egyértelműen leszögezték, hogy a gazdasági építőmunkával párhuzamosan az üzemben javítani kell az eszmei-tömegpolitikai tevékenységet, magasabb színvonalra kell emelni a pártoktatást. Az ideológiai tevékenység legfontosabb eszköze a politikai tömegmunka. Színvonalától döntő mértékben függ, hogyan értik meg a dolgozók a párt politikáját. Mezőgazdaságunk termés- eredményeivel Európa fejlett országai közé került. Növény- termesztésben a mezőgazdasági üzemek idén is nagy erőfeszítéseket tesznek a hozamok további növelésére és arra, hogy a termelést gazdaságosabbá tegyék az ipari módszerek segítségével. E módszerek egyike az agrokémiai központok építése. A nyitrai (Nitra) járás kooperációs kerületében az agrokémiai központ öt évvel ezelőtt kezdte működését. A járásban huszonegy szövetkezet és állami gazdaság működött közre az agrokémiai köpont létrehozásában, hogy megtalálják a legjobb módját annak, hogy 40 ezer hektár termőtalajt tápláljanak és óvjanak a kártevőktől. A közelmúltban átszervezték a Vágfarkasd—Negyedi (Vlča- ny—Neded) egyesült Efsz üzemi pártbizottságát. A testület politikailag fejlett és szakmailag képzett új tagjai a párt befolyásának erősítését, valamint a politikai tömegmunka javítását tűzték célul. Már az idei tavaszi munkák végzésénél is megmutatkozott, hogy az új pártbizottság cselekvő közreműködésével a szövetkezet minden ágazatában javul az irányító és a termelőmunka színvonala, a pártalapszervezetek a központi bizottság legutóbbi ülései határozatainak szellemében tesznek eleget feladataiknak. Pártunk alapszervezeteí jelen vannak, ott dolgoznak az élet minden területén. Érthető és szükségszerű tehát, hogy a népgazdaság tökéletesebb irányítását célzó komplex intézkedések életbe léptetésénél kellően érvényesüljenek a pártmunkával összefüggő kérdések, feladatok is. Jó példa erre a hlohoveci Slovakofarma gyógy- szerárugyár kommunistáinak eljárása, akik a párt vezető szerepének érvényesítésével, a közvetlen tömegkapcsolatok szüntelen erősítésével, a pártélet demokratizmusának fejlesztésével készülnek az új intézkedések bevezetésére. Sikeres munkájukat legjobban a felszabadulási verseny eredményei jellemzik; a dolgozók 1,5 millió korona értékű gyógyszer terven felüli gyártásával köszöntötték hazánk felszabadításának 35. évfordulóját. Hatalmas erőforrás ez; a jövőnk alakításáért érzett felelősség megnyilvánulása. íth) komplex hozzáállás — az eszmei-politikai, az erkölcsi és a munkára nevelés egysége, tekintettel a dolgozók különböző csoportjaira. A komplex hozzáállás — mint az ideológiai munka hatékonysága és minősége javításának alapfeltétele — megköveteli a nevelési folyamat szervezettségét, összehangolását, tervezését, a nevelés és a gyakorlat egybekapcsolását. Ez a hozzáállás tehát nemcsak a tömegekre gyakorolt hatás szükségszerűségéből, az ésszerű munkaszervezésből ered, hanem abból is, hogy a fejlett szocialista társadalom építésének feltételeiben a sokoldalúan, harmonikusan fejlett személyiség kialakítása elengedhetetlen gyakorlati feladat. Az ember nevelése — mint azt már sokszor elmondtuk — bonyolult és igényes folyamat. E feladathoz való komplex hozzáállás azt jelenti, hogy figyelembe vesszük mindazon tényezőket, amelyek az emberre hatnak, s nem becsüljük le az eszmei nevelés egyetlen szempontját sem. E tekintetben Is sok még a hiányosság. Nem becsüljük, értékeljük kellőképpen a kollektíva nevelő hatását. Nem mindenütt megfelelő színvonalú a vezető dolgozóknak az emberek nevelésében vállalt felelőssége. Sok értékelésben olvashatjuk: „Munkahelyi kötelességeit példásan teljesíti...“ Mindez azonban még nagyon távol áll a dolgozó meggyőződésétől, hozzáállásától, lakóhelyi és családi problémáihoz. A CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi ülései éppen ezért a hatékonyságban elsősorban kommunista meggyőződést látnak, s nagy hangsúlyt helyeznek a dolgozók, főleg a fiatalok politikai, eszmei-erkölcsi edzettségére. A fejlett szocialista társadalom építésének, a kiélezett ideológiai harc feltételei közt ez különösen fontos. Kommunista meggyőződés, tevékeny hozzáállás, hazafias és internacionalista szellem — ezekre nevelnek a pártoktatás és az eszmei nevelés más formái. A kommunista nevelés hatékonyságát nagymértékben meghatározza eszmei és erkölcsi szilárdságunk, hogy legyőzzük íi múlt csökevényeit a burzsoá előítéleteket és erkölcsi normákat, harcoljunk a kispolgári önszeretet és az ideológiai di- verzió ellen. A szervező- és a politikai munka javításával kapcsolatban az említett ülések a tisztségviselők nevelésére helyezték a fősúlyt. S ez érthető is. Társadalmunk építése egyre nagyobb követelményeket támaszt minden tisztségviselővel szemben. Megköveteli, hogy mély eszmeiségét tárgyi tudással kapcsolja egybe, a fegyelmet a kezdeményezéssel, az igényességet az emberek iránti jó viszonnyal. A tisztségviselők szoros kapcsolatban vannak a tömegekkel. Ismerik érdekeiket, értékelik az eseményeket, hatnak a termelés hatékonyságának növekedésére, a munka minőségének javulására. Egyszóval, naponta politikai tömegmunkát végeznek. A pártoktatás egyik feladata, hogy felkészítse őket erre a munkára. Megtanítsa őket, hogy a tömegmunkát ne ülésekkel helyettesítsék. Lenin szavaival élve: — „Kevesebb frázisra, több egyszerű serkentő cselekedetre van szükség.“ Az idei pártoktatás befejezése előtt állunk. Elemezzük majd az eredményeket, új terveket készítünk. Minden esetben tegyük ezt felelősséggel. Tanuljunk a hibákból, használjuk ki a tapasztalatokat. Tartsuk szem előtt, hogy ami tegnap még elég volt, az kevés lesz holnap. Következetesen juttassuk érvényre a szavak és a tettek egységét. A kommunista erkölcs, a kollektivitás, a szocialista együttélés elveire neveljük az embereket. Tegyünk meg mindent azért, hogy a pártoktatás valamennyi hallgatója jó hazafi és internacionalista legyen a béke és a kommunizmus odaadó harcosa, a CSKP politikájának védelmezője és megvalósítója. STANISLAV BOTTKA, az SZLKP KB munkatársa A Sliači Gyógyfürdőben a szív- és érrendszeri megbetegedésekben szenvedők keresnek gyógyulást. A fürdő egészségügyi dolgozói példásan teljesítik a rájuk háruló igényes feladatokat. A felvételen Viera Mrižová, az egyik szocialista munkabrigád tagja látható munka közben (CSTK — T. Babjak felvétele) Fél évszázad egy szakmában Béres Lajos ez év április 10- én töltötte be 65. életévét. Életerős, kemény tartású ember benyomását kelti. Mikor azt mondja, hogy két infarktuson és epeműtéten esett át, nem is akarom elhinni. Irigykedve nézem, amint keze alatt rövid percek alatt elkészül egy egy frizura. — Kassai munkáscsaládból származom — emlékezik visz- sza. — Heten voltunk testvérek. Édesanyáin dohánygyári munkás volt, az édesapám pedig cipésznek tanult ki, de mivel abból nem tudtunk megélni, napszámosnak szegődött a városi faraktárba. A helyzetünk persze így sem volt valami rózsás. Gyermekkoromban bizony foltos nadrágban, mezítláb kellett futkosnom. Ezek szerint a szülei nem taníthatták? — Nem volt rá módjuk. Öt elemit végeztem és annak is örültem, hogy borbély inasnak adtak. — A század elején milyen szakmának tartották a borbély- ságot? — Jó szakma volt. Akkor a borbélyok főleg a borotválások- ból éltek. Akkor még nem voltak zsilettpengék. Szombatonként például nem is nyírtunk, csak borotváltunk, annyi volt a munka. — A borbélytanoncok élete milyen volt? — Tizennégy éves kortól vettek fel tanoncnak. Nekem nagy szerencsém volt, mert fej-, lett gyermek lévén 12 éves koromban felvettek. Iskolába délután kettőtől este hatig jártunk. Tanítás előtt és után a műhelybe kellett mennünk. Fizetést nem kaptunk. Ha borravalót kaptunk, a mester előtt egy dobozba kellett betennünk. Időnként aztán behívatták a szüleinket, s adtak nekik egy bizonyos összeget abból, amit megkerestünk. A fodrászatokban abban az időben reggel héttől este fél nyolcig tartott a munkaidő. Szombaton reggel héttől este tizenegyig dolgoztunk. Ha vasárnap délután három órakor szabadulni tudtunk, már szerencsés embernek éreztük magunkat. — ön a borbélyságot és a női fodrászatot is kitanulta. Saját szalont soha sem akart nyitni? — Ehhez nem volt tőkém. Sőt, az ilyen magamfajtának a munkával is nagyon kellett iparkodnia, nehogy valamilyen oknál fogva az utcára kerüljek. A mesterlevél megszerzése után Pultzner Géza adott nekem munkát, ö abban az időben még fogat is húzott. — Arra sohasem gondolt, hogy elhagyja Kassát? — Csak egyszer, Pultznertöl rukkoltam be katonának, Prágába. Mint borbély kórházba ke• rültem. Nagyon jó dolgom volt ott. Már majdnem úgy döntöttem, hogy végleg ott maradok, de mégis visszajöttem Kassára. Most, amikor visszaemlékezem a pályafutásomra, azt kell mondanom, az első húsz év igen nehéz volt. Bizony sokat kellett dolgoznom, hogy egy kis pénzt meg tudjak takarítani. Ezért a családalapításra is csak később gondolhattam. — Mikor nősült meg? — Huszonkilenc éves koromban. Van egy fiam, ő is párttag. A fiam a Kelet-szlovákiai Vasműben a szállítási részleg vezetője. Gépiparit és nyelviskolát végzett. Két unokám is van. A feleségem ez év februárjában ment nyugdíjba a vasúttól. Bérelszámoló volt. — A felszabadulást követő években a fodrászatok a szolgáltató vállalatokhoz kerültek. Megvalósult az, ami azelőtt elképzelhetetlen volt. önt üzletvezetőnek nevezték ki. — Harmincnegyedik éve dolgozom a szolgáltató vállalatnál és valóban szép emlékeim fűződnek a három évtizedhez. Sok szép üzletet rendeztünk be. Ez év januárjáig üzletvezető voltam, de koromra való tekintettel kértem felmentésemet. Most már csak napi öt órát vállalok. Itt a Lenin utcai fodrász szalonban már húsz éve dolgozom. — ön szerint egy jó fodrász szalonnak milyennek kell lennie? — Olyannak, hogy a vendég szinte otthon érezze benne magát. A fodrásznak tudnia kell, hogy kivel hogyan és miről kell beszélgetni. Persze legfontosabb azért a szakmai tudás, a divat követése. Ez a szakma csak annak ad valamit, aki szereti és ért hozzá. Akinek nincs érzéke és tapasztalata, az nem tud érvényesülni. Csak az emberen múlik, hogy miként fejleszti szakmai tudását. Aki jó vendégkört alakít ki, annak nem probléma a terv teljesítése. — fél évszázada dolgozik egy szakmában, elégedettnek érzi magát? — Igen. Ügy érzem, tartalmas volt az életem és örülök, hogy a borbély ollót még ma is biztosan tudom a kezemben tartani. Béres Lajos 1952 óta tagja Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Az ötvenes években tudásából és erejéből arra is futotta, hogy a falu szocializálásából jelentős részt vállaljon magára. Elvhűségéért, tiszta emberségéért fiatalabb munkatársai Is mindig tisztelték. Munkája elismerését több kitüntetés is igazolja. SZASZÁK GYÖRGY
