Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1980-05-17 / 115. szám, szombat
A Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata I Folytatás az 1. oldalról) ban van a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés, az államuk lemondtak a tömegpusztító fegyverek Föld körüli pályára futtatásáról, továbbá égitesteken, tenger- és tengerfenéken való elhelyezéséről, betiltották és megsemmisítették a bakteriológiai (biológiai) és toxikus fegyvereket, tilalmat vezettek be a környezetmódosí- to eljárások katonai vagy bármely más ellenséges szándékú alkalmazására. Sok-sok és megfeszített munkára volt szükség ahhoz, hogy kivívjuk az első eredményeket a hadászati fegyverzetek korlátozásában és ezzel a legveszélyesebb területen fékezzük a fegyverkezési versenyt. Egy idő után e rendkívül nehéz kérdésben is sikerült előrelépni. Hiába mesterkedtek a békés együttműködés ellenfelei, hogy az államokat szembeállítsák egymással, különösen Európában érzékelhető előrelépés történt a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatainak normalizálásban, politikai kapcsolataik fejlődésében. Az együttműködés valamennyi résztvevője számára nem kevés hasznos eredményt sikerült elérni az államok egyenjogú kereskedelmi-gazdasági, műszaki- tudományos, és kulturális kapcsolatainak fejlesztésében is. A Varsói Szerződés tagállamai mindig a békéért, az enyhülésért és a nemzetközi együttműködésért vívott harc élvonalában haladtak és haladnak, ax államközi kapcsolatok bármely területéről is legyen szó. Ebben jut kifejezésre, milyen népi, az emberiség létérdekeinek megfelelő külpolitikájuk szocialista természete. Mindezek mellett, amiig a NATO tömbje létezik és a katonai fölény megszerzésére törekedve folytatja katonai erejének növelését, a Varsói Szerződés tagállamai minden szükséges intézkedést megtesznek azért, hogy a kelló szinten tartsák védelmi képességüket. Mindig gondoskodni fognak népeink megbízható biztonságáról. A Varsói Szerződés tagállamai ezt hangsúlyozva ismételten kijelentik, hogy soha nem törekedtek katonai fölényre és a jövőben sem törekednek erre, változatlanul síkra szállnak azért, hogy a katonai egyensúly mind alacsonyabb szinten valósuljon meg, hogy Európában csökkenjen és megszűnjön a katonai szembenállás. Nincs, nem volt és nem lesz más stratégiai doktrínájuk, mint a védelmi doktrína, nem állt és nem áll szándékukban az első nukleáris csapást biztosító potenciál létrehozása. Társadalmi rendszerük jellegéből adódóan nem törekedhetnek és nem is törekszenek „befolyási övezetek“ létrehozására, vagy bármely térség, nemzetközi szállítási útvonal fölötti katonai vagy politikai ellenőrzésre. A szocialista országok védelmi szövetsége, a Varsói Szerződés tagállamainak természetéből idegen a tömbpolitika. Nem egyszer kifejezték készségüket szövetségük feloszlatására, ha egyidejűleg a NATO t is megszüntetik. Javasolták, hogy első lépésként számolják fel mindkét csoportosulás katonai szervezeteit, s ezt a katonai tevékenység kölcsönös csökkentésével kezdjék. Ezek a javaslatok jelenleg is érvényesek. • ... A Varsói Szerződés szervezetének politikája a szervezet megalakulásától napjainkig nem a két szövetség kiszélesítése, tevékenységük üj területekre történő kiterjesztése, hanem Európa katonai-politikai csoportosulásukra való felosztásának felszámolása, a köztük lévő szembenállás csökkentése, a bizalom erősítése valameny- nyi európai állam kapcsolataiban. Ez lehetővé tenné, hogy mindkét szövetség résztvevői mérsékeljék a katonai kiadások terheit, s teljesen a békés együttműködés feladataira összpontosítsanak. A Varsói Szerződés országát ezt akarják, erre készek, e cél elérése érdekében nemegyszer tettek kezdeményezéseket. Valamennyi nép érdeke azt követeli, hogy a NATO tagországai is konstruktív álláspontot foglaljanak el. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén képviselt államok, amelyeket negyedszázaddal ezelőtt, mindössze egy évtizeddel a fasiszta agresszorok szétverése és a második világháború befejezése után a háború nélküli világ megteremtésének eszméje lelkesített, kötelezettséget vállaltak arra, hogy baráti szövetségben tevékenykednek, s a legnagyobb mértékben növelik hozzájárulásukat e nagy feladat megoldásához. Most, amikor már 25 év eltelt a második világháború befejezése óta, meggyőződésük erősebb, mint valaha, hogy e világ felépítése nehez, de reális cél. Ez a cél politikájukban továbbra is az első helyen marad. Tudatában vannak annak, bogy sok fontos kérdés, amelytől az emberiség békés jövője és haladása függ megoldatlan, különösen a fegyverkezési hajsza megszüntetése terén. A tovább erősödő fegyverkezési verseny mindjobban veszélyezteti az enyhülési folyamatot, a békét és a népek biztonságát. Az utóbbi időben e problémák még élesebbekké váltak. A tartós béke építése azonban már megkezdődött, s folytatódnia is kell, A Politikai Tanácskozó Testület ütésén képviselt államok a barátságról, az együttműködésről és a kölcsönös segítségnyújtásról aláírt szerződésük 25. évfordulóján ünnepélyesen megerősítik szilárd elhatározásukat, hogy fáradhatatlanul ebben az irányban tevékenykednek, valamennyi békeszerető országgal és társadalmi erővel együtt. II. A Politikai Tanácskozó Testület ülésének résztvevői a nemzetközi helyzet alakulása általános összefüggéseinek tükrében áttekintették Európa mai, formálódó állapotát, a biztonság és az együttműködés kérdéseit az európai földrészen. Hangsúlyozták, hogy a világ- események megerősítették a Varsói Szerződés tagállamainak 1978. november 23-i nyilatkozatában megfogalmazott értékelések és célok helyességét. A tanácskozás résztvevői ezzel kapcsolatban egyrészt megállapították, hogy tovább erősödik a népek, valamennyi haladó és békeszerető erő eltökéltsége, hogy véget vessenek az imperializmus, a gyarmatosítás és az újgyarmatosítás agresszív és elnyomó politikájának, hogy még szélesebben kibontakoztassák a békéért, az enyhülésért, a fegyverkezési bajsza megfékezéséért, a szabadságért és a társadalmi haladásért, a békés, egyenjogú nemzetközi együttműködésért folytatott harcot, a nemzeti függetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, a belügvekbe való be nem avatkozás alapján. A tanácskozás résztvevői másrészt emlékeztettek arra, hogy a moszkvai nyilatkozatban rámutattak az imperializmus és a reakció erőinek újból megnövekedett aktivitására, fokozódó kísérleteire, hogy uralmuk alá rendeljenek független államokat és népeket arra, hogy ösztönzik a fegyverkezési hajszát, durván beavatkoznak más államok belügyeibe, ami már akkor is veszélyeztette az enyhülési folyamatot, szemben- állt a népeknek a békére, a szabadságra, á függetlenségre és a hadadásra irányuló törekvéseivel. Ezért még nagyobb aggodalommal állapítjuk meg, hogy bonyolultabbá vált a jelenlegi nemzetközi helyzet, jelentősen megnövekedett a békét és az enyhülést fenyegető veszély. Ez az imperialista erőpolitika, a konfrontáció és a hegenioniz- mus további aktivizálódásának, a megoldatlan nemzetközi kérdések felhalmozódásának a következménye. Az e politikát folytató imperialista körök nyíltan megsértik az államok lüggetlenségét és szuverenitását. beavatkoznak belügyeikbe, a nemzetközi kapcsolatokban mind gyakrabban alkalmaznak erőszakot vagy fenyegetőznek azzal. Emellett új, meg új akadályukat gördítenek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok egyenjogú és igazságos átszervezésének útjába. Az energia- és nyersanyagforrásokért folytatott harcukban mind gyakrabban alkalmazzák az erőszakot vagy az erőszakkal való fenyegetést a fejlődő országok ellen. Ez bizonytalanságot okoz az államközi kapcsolatokban és újabb feszültségforrások kialakulásához vezet. Az imperialista és reakciós erők mindezt arra használják fel, hogy növelik a katonai költségvetéseket, és hosszú távú fegyverkezési programokat erőszakolnak ki. Ennek következtében Európában újahlt akadályok keletkeztek a biztonság megszilárdulásának útján. Továbbra sincs haladás a katonai enyhülés és a leszerelés kérdésében, folytatódik a katonai kiadások, a fegyveres erők és fegyverzetek növekedése, fokozódó mértékben folyik a pusztító eszközök, különösen a kontinens népeit fenyegető atomfegyverek felhalmozódása. Különleges veszélyeket rejt magában a NATO döntése az újtípusú amerikai küzépliatótá- volságú nukleáris rakéták gyártásáról és Nyugat-Eurnpáhan történő elhelyezéséről. Ha ezt végrehajtják, súlyosan megromlik a helyzet az európai földrészen, mivel a pusztító potenciál megnövekedése Európában óhatatlanul kihat a kontinens politikai légkörére és népeinek létérdekeire, hatalmas új kiadásokat von maga után, amelyek még nagyobb teherként nehezednek a népek vattaira. Az Amerikai Egyesült Államok, miközben félretette a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződés (a SALT—II.) ratifikálását, némely szövetségesével előidézi, hogy a tárgyalások a fegyverkezési hajsza korlátozásáról, sok más fontos kérdésről egy helyben topogjanak, bizonyos kérdésekben pedig meg is szakította ezeket, a nemzetközi bizalom és a feszültség enyhülése érdekei ellen cselekszik, szöges ellentétben az ENSZ-közgyülés rendkívüli leszerelési ülésének határozataival. Szaporodnak a tények, hogy az Egyesült Államok semmibe veszi az általa aláírt politikai és kereskedelmi-gazdasági szerződéseket és megállapodásokat, tüntelóen megtagadja kötelezettsegeit, ezzel szétzúzza a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű telje síiésének elvét, amelyet az ENSZ Alapokmánya és az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Záróokmánya az elsőrendű fontosságú alap- elvek egyikének nyilvánított. A szocialista államok ellen a ..hidegháború“ szellemében politikai és propagandakampányokat bontakoztatnak ki. Az USA kormánya példa nélküli nyomást gyakorol az olimpiai mozgalomra, amelyben az ókortól napjainkig a béke, a népek közötti együttműködés és közeledés szelleme öltött testet. Az ülésen képviselt államok felemelik szavukat minden hasonló lépés és cselekedet ellen, minden olyan kísérlettel szemben, amely arra irányul, hngy aláássa a nemzetközi enyhülést, akadályozza az államok együttműködését. Határozottan síkra szállnak azért, hogy ne kerüljön sor olyan lépésekre, amelyek tovább bonyolíthatják a helyzetet, azért, hogy valamennyi állam egyesítse erőfeszítéseit a feszültség növekedésének megállítása céljából, folytatódjék az enyhülés és a békés együttműködés politikája. Az ülés résztvevői határozottan fellépnek azért, hogy megakadályozzák az ellenségeskedés és a bizalmatlanság légkörének újjáéledését az európai földrészen. Az európai népek számára, amelyek saját tapasztalataik alapján győződtek meg arról hogy az enyhülés teljesen megfelel alapvető érdekeiknek, a világ valamennyi népéhez hasonlóan életbevágóan fontos az enyhülési folyamat fenntartása, az egyenjogú együttműködés fejlődése. Elengedhetetlenül szükséges, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok jelenlegi politikai-gazdasági, műszaki-tudományos és más békés kapcsolatai ne szűküljenek, hanem tovább fejlődjenek, hogy a meglévő politikai kapcsolatok és konzultációk keretében az Európát és a világot érintő időszerű kérdésekről folytatódjék a vélemények, eszmék, elképzelések cseréje. Fontos felhasználni a helsinki Záróokmányban foglalt ajánlások alapján 1978 — 8U-as években tartott összeurópai találkozók tapasztalatait is. Biztosítani kell, hogy valóra váljanak az összeurópai környezetvédelmi konferencia döntései, hogy létrejöjjön az összeurópai energetikai konferencia, amelynek előkészületei már megkezdődtek, s hogy egyetértés szülessen a szállítással kapcsolatos hasonló konferencia megtartásáról. A Politikai Tanácskozó Testü- lel ülésének résztvevői ugyanakkor kötelességüknek tekintik annak súlyosságát, hogy az enyhülési folyamat fenntartása és elmélyítése az európai földrészen döotő mértékben függ attól, mennyire gondosan viszonyul az összeurópai értekezlet valamennyi tagállama az elmúlt évtizedben Európában felhalmozott kedvező eredményekhez, mennyire valósul meg következetesen a helsinki Záróokmány valamennyi elve és ajánlása. Ennek kapcsán külön figyelmet fordítanak azokra a felújult kísérletekre, amelyek kétségbe vonják az államok szuverenitását és határaik sérthetetlenségét. Ezek ellentmondanak az összeurópai értekezlet Záróokmányában valamennyi résztvevő állam által vállalt kötelezettségeknek. Az ülésen képviselt államok eltökélt szándéka, hogy valamennyi békeszerető országgal és társadaloii erővel együtt védelmezik és megvédik a nemzetközi enyhülést, s erőfeszítéseiket arra irányítják, hogy azt állaodó, sokoldalú és átfogó folyamattá tegyék. Változatlanul készek arra, hogy fejlesszék és elmélyítsék kapcsolataikat Európa és a világ valamennyi országával, szélesítsék az együttműködés már kipróbált útjait és újakat nyissanak. Az ülés résztvevőinek meggyőződése, hogy az összeurópai értekezleten résztvevő államok képviselőinek közelgő madridi találkozója fontos szerepet játszhat és kell is hogy játsz- szék az európai enyhülés erősítésében, a biztonság megszilárdításában és az együttműködés fejlesztésében. Úgy vélik, a jelenlegi európai helyzet nyomatékosan megköveteli, hogy az összeurópai tanácskozás valamennyi résztvevője kellő figyelmet fordítson a találkozó gondos előkészítésére, és törekedjék a találkozó sikeréhez elengedhetetlen bizalom és együttműködés légkörének megteremtésére. A madridi találkozó valamennyi résztvevőjének nagy felelőssége, hogy biztosítsa annak konstruktív lezajlását. A Politikai Taoácskozó testület ülésének résztvevői úgy vélik, lehetőség van arra, hogy a madridi találkozó az európai biztonság katonai és politikai vonatkozásaival az együttműködés minden terén történő fejlesztésével kapcsolatos gyakorlati lépések egyeztetésével végződjön. Ehhez a találkozó valamennyi résztvevőinek közös akaratára és erőfeszítésére van szükség, arra a készségre, hogy a Záróokmány minden fejezetével kapcsolatban keressék és megtalálják a konstruktív lépések egyeztetésének lehetőségét. A problémák között, amelyektől az európai béke megszilárdítása függ, jelenleg központi helyet foglal el a földrészen a katonai enyhülés és a leszerelés Haladást elérni a katonai enyhülés terén Európában — objektív és égető követelmény. Ebben az összefüggésben elsőrendű jelentősége van a bizalomerősítő intézkedések megszilárdításának és kiszélesítésének, a lemondásnak az erőszak alkalmazásáról. vagy az erőszakkal való fenyegetésről és annak, hogv nvnden ~eves állam és át,í*>r>csí,r>or} fn**vi/?r'!s erőit és fegyverzetét kizárólag a védelmi szükségletekre korlátozzák, s kölcsönösen lemondjanak a katonai fölény megszerzésére irányuló kísérletekről. Az ülés résztvevői úgy vélik, hogy az európai-katonai enyhülés javát szolgáló gyakorlati megoldások felkutatásában nincsenek és nem lehetnek leküzdhetetlen akadályok, ha valamennyi fél a konstruktív hozzájárulás szándékával közelít a feladathoz. Erre példa a Szovjetunió döntése, hogy egyoldalúan meghatározott létszámú csapatukat és fegyverzeteket — köztük páncélos egységeket — von ki Kü- zép-Európáhól. A Varsói Szerződés valamennyi tagállama kedvezően fogudta a Szovjetunió e békeszerető lépésének hejeleotését, s továbbra is teljes mértékben támogatja ennek a végrehajtását. Az összeurópai értekezlet valamennyi résztvevő államának kormányai már egy teljes éve megkapták az európai katonai enyhülés és leszerelés kérdéseivel foglalkozó konferencia összehívására vonatkozó javaslatot, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai terjesztettek elő és konkretizáltak közös dokumentumaikban. Egy ilyen konferencia megtartása fontos mérföldkő lehet az európai béke alapjainak megszilárdításában és annak a kötelezettségnek a valóra váltásában, hogy az összeurópai értekezleten részt vett államok hatékony intézkedéseket tesznek az európai katonai szembeoállás csökkentésére és a leszerelés elősegítésére. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén képviselt államok felhívják az összeurópai értekezlet valamennyi résztvevőjét, foglaljanak el konstruktív álláspontot az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia kérdésében, hogy a madridi találkozón határozatot hozhassanak annak összehívásáról. A maguk részéről készek figyelmesen tanulmányozni más államok javaslatait a konferencia ügyrendjére és munkájának tartalmára vonatkozóan. Az ülés valamennyi résztvevője támogatja a Lengyel Nép- köztársaság javaslatát, hogy az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia megtartására Varsóban kerüljön sor, abban a városban, amely a második világháború nehéz próbájának éveiben hallatlanul nagy hősiességei és önfeláldozást tanúsított. Kifejezik reményüket, hogy ez a javaslat, amely kedvező visszhangra talált sok európai országban, általános támogatásban részesül. Az ülésen képviselt államok síkra szállnak azért, hogy az európai katonai enyhülés kérdéseinek vizsgálata során a bizalom erősítését és a leszerelést szolgáló érdemi intézkedések párosuljanak a háború kitörése veszélyének csökkentését, az államok biztonsága szavatolásának erősítését szolgálo politikai és szerződéses-jogi lépésekkel. E célt szolgálja a Varsói Szerződés tagállamainak javaslata: az európai értekezleten részt vett államok kössenek szerződést arról, hogy elsőként sem nukleáris, sem hagyományos fegyvereket nem alkalmaznak egymás ellen. Síkra szállnak mindazoknak az intézkedéseknek és megállapodásoknak az elfogadásáért és végrehajtásáért, amelyek arra irányulnak, hogy megerősítsék az erőszakról vagy az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondás elve tiszteletben tartásának politikai és jogi alapjait Európában, továbbá a nukleáris fegyverrel nem rendelkező európai államok biztonsága garanciáinak erősítését szolgáló különleges intézkedések meghozataláért is. Az ilven intézkedések előirányozhatnák, hogv a nukleáris hatalmak soha nem alkalmaznak tiwkleéris fegyvert azon európai államok ellen, amelyek ezzel nem rendelkeznek, és am«lvek területén külföldi nukleáris fegvver nincs, függetlenül attól. hogy részt vesznek-e valamilyen katonai szövetségben vagv sem [Folytatás a 3. oldalon\ júMzo 1980 V. 17.
