Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-16 / 114. szám, péntek

A forradalmár és internacionalista A Pravda Könyvkiadóban szlovák nyelven tavaly jelent meg Kiss Józsefnek, az SZLKP KB Marxista—Leninista Intéze­te tudományos dolgozójának feldolgozásában a Major István életútját bemutató könyv, az idén pedig magyar nyelven is, A mű a CSKP egyik legjelentő­sebb személyiségének életét mutatja be, a pórt alapító tag­ját, az újságírót, a képviselőt, a politikust. Major István sze­mélyisége, élete, művei nem is­meretlenek a kommunisták, de az olvasók többsége előtt sem. A forradalmárok azon nemze dékéhez tartozott, akik életü­ket a munkásosztály ügyének, forradalmi pártja harcainak szentelték. A burzsoá köztársa­ság idején jelentős politikai te­vékenységet fejtett ki, igyeke zett megnyerni a szlovák és a magyar dolgozókat a CSKP po litikájának, felelős tisztségeket töltött be. Amint azt Klement Gottwald kiemelte, Major Ist­ván nemcsak a szlovák és a magyar dolgozó nép vezetője volt, egyénisége Csehország és Szlovákia dolgozó népei egyse­gének a szimbóluma is. Az említett mű mély társa­dalmi jelentőségű. Elsősorban azért, mert ama nemzedék egyik képviselőjének az életút­ját világítja meg, amely az NOSZF hatására a helyes forra­dalmi irányt kereste, s a Kom­munista Internacionálé elvei­nek szellemében létrehozta Csehszlovákia Kommunista Pártját. A szerző művének megírásá­hoz széles körű kutató munká­jának eredményeit használta fel, a szlovák és a magyar kommunista sajtóban megjelent Írásokat, a burzsoá Csehszlo­vákia nemzetgyűlési ülésein készült feljegyzéseket s egyéb, Major Istvánról közzétett íráso­kat és anyagokat^ Sok, eddig ismeretlen információt szerzett Major legközelebbi hozzátarto­zóitól és harcostársaitól is. A szerző csupán a döntő korsza­kokat, fejlődési szakaszokat elemzi, értékeli, mindig a konkrét történelmi helyzettel összhangban. Kiss József mun­kája így nemcsak a CSKP egyik Jelentős szlovákiai egyéniségé­nek életét, munkáját mutatja be, egyben képet ad a párt, a munkásosztály és a többi dol­gozó harcairól is. A bevezető fejezetek (A nép* tanító, A Nagy Október hatása alatt, A kommunista mozgalom soraiban J Major István politi­kai munkásságának kezdetét mutatják be. A fiatal tanító nagy fejlődésen ment keresz­tül, tevékenységének kezdetén különböző módon tiltakozik a magyarországi szociális és nem­zetiségi igazságtalanságok el­len. A NOSZF után Major azok közé tartozott, akik szorosan együttműködtek a szociálde­mokrata mozgalom forradalmi erőivel. Szlovákiai különleges feltételeiben arra törekedett, hogy leküzdjék a munkásosz­tály nemzeti és szervezeti szét- forgácsoltságát. A CSKP megalakulásával Ma­jor István politikai tevékenysé­gének új korszaka kezdődött. A párt azon szlovákiai vezetői kö­zé tartozott, akik megértették az egységfront értelmét és je­lentőségét. A munKásosztály egyesítéséért folytatott, küzde­lemben jól kamatoztathatta ké­pességeit. Különböző tisztsége­ket töltött be, ü vasutasok, a mezőgazda:-ági munkások és az értelmiség között is. Állandó kapcsolatban volt a dolgozó néppel, s a burzsoá dokumen­tumok bizonyítják, hogy na­gyon erős bolsevik propagan­dát fejtett ki u magyarlakta vi­dékeken. A következő fejezetek a CSKP boJsevizációs korszakának bo­nyolult kérdéseit feszegetik. Eb­ből a munkából jelentős részt vállalt Major elvtárs is, aki a húszas években a szlovákiai kommunista mozgalom egyik 1 eg tek i n té 1 yes eb b e gy é n í ség é vé fejlődött. A magyar és a szlo­vák nyelv ismerete lehetővé tette számára, hogy egész Szlo- vá’k'ia-szerte politikai tevé­kenységet fejtsen ki. Steiner Gáborral, Marek Čulennal és a többi kommunista funkcioná­riussal együtt az osztályküzdel- meket a falvakra is kiterjesz­tették, megnyervén így a pa­rasztságot is a párt politikájá­nak, A párt tevékenységének bo­nyolult, 1929—1932-es időszaka és Major István ez időben vég­zett munkája elevenedik fel a soron következő fejezetekben. A gazdasági válság nehéz évei­ben a burzsoázia minden esz­közt megragadott, hogy elfojt­sa a munkásosztály harcát és forradalmi megnyilvánulásait; A szerző felvillantja az 1931. május 25-1 tragikus kosúti ese­ményeket, részletesen elemzi a Major ellen indított per lefo­lyását, amelyet koholt vádak alapján rendezett meg a bur­zsoá Igazságszolgáltatás, a csendőrség brutális közbelépő-« séért Major Istvánt téve fele­lőssé. Major elvtárs tevékenysége az 1933—1938-as években érte el csúcspontját. A fasizmus uralomra jutása után minden erejét és tevékenységét, tapasz­talatát a köztársaság megvédő sének szentelte. Major elvtárs kommunista újságíróként dől gozott, a Ľudový denník „tulaj­donosa és kiadója“ volt, ezzel helyettesítette a CSKP lapját, az elkobzott Pravda chudoby-t. A Kommunista Internacionálé és a CSKP VIr. kongresszusa után fellépéseiben, cikkeiben, a tömegek között végzett politi­kai tevékenységében az egysé­ges és a népfront taktikájának helyes megértetésén fáradozott. Hozzáállása mélyen internacio­nalista volt, respektálta és ér­zékenyen hidalta át a nemzeti­ségi kapcsolatokban az uralko­dó burzsoázia által teremtett bonyolult problémákat. A szlo­vák népet egységes antifasisz­ta harcra, a köztársaság meg­védésére, s a nemzetiségi el­nyomás elleni küzdelemre mozgósította. A müncheni döntés és annak következményei meggátolták Major elvtársat abban, hogy to­vább folytassa az itthoni poli­tikai munkát. A párt megbízá­sából több vezető pártfunkcio­náriussal együtt Moszkvába emigrált, ahol minden erejét a cseh és a szlovák nép nemzeti felszabadító küzdelmének szen­telte. Ezt és további útjának forradalmi korszakait tartal­mazza A befejezés helyett cí­mű fejezet. Röviden féléiévé-’ nlti Major Istvánnak a II. vi­lágháború és 1945 után vég­zett munkáját, A felszabadított hazába tapasztalt, odaadó for­radalmárként tért vissza, s a párt megbízásából fontos tisz­teket töltött be: a Pravda Nyomdavállalat vezérigazgató­ja volt, majd 1951-től Csehszlo­vákia magyarországi rendkívü­li nagykövete. Egész élete so­rán becsületes, odaadó munkát végzett a párt, a munkásosz­tály érdekében, a proletár és a szocialista internacionalizmus szellemében. Sokéves politikai munkásságával hozzájárult a nemzetiségi problémák megol­dásához, a cseh, a szlovák és a magyar nép közötti testvéri kap cső latok k ia l a k í tá s á h o z. A mű közelebb hozza pár­tunk egyik kiemelkedő szemé­lyiségének a profilját. Követ­keztetéseit és értékeléseit a szerző nem zárja le, s ezzel le­hetőséget nyújt Major István 1945 utáni tevékenységének to­vábbi kutatásához. FRANTIŠEK MORAVICKÝ AZ AGITÁCIÓS KÖZPONTOK A POLITIKAI TÖMEGMUNKA FÓRUMAI 1930. V. 18. 'A CSKP KB 15. és az SZLKP KB iízt követő ülésén ismétel­ten hangsúlyozták az ideoló­gmi munka hatékonyságának, valamint minősége javításának szükségszerűségét. Ez nemcsak a gazdasági vezetőknek a poli­tikai nevelő munka terén el­végzendő, megnövekedett fel­adatait jelenti, hanem a kul­turális-nevelő tevékenység ha­tékonyságának fokozását bizto­sító feladatokat is meghatároz­za. A politikai rendezvények elsődleges célja, hogy pozitív módon befolyásolják az embe­rek gondolkodását, magatartá­sát a fejlett szocialista társa­dalom építésének jelenlegi és elkövetkező időszakában. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor vitathatatlan, hogy a népművelési dolgozókra háruló feladatokat is csak átgondolt, tervszerű munkával lehet si­keresen teljesíteni. Ezért a népművelési intézmények és a tömegszervezetek összehangolt munkaterveinek ezt a törekvést kell tükrözniük. A központi irányelveknek és határozatok­nak a megvalósítása csakis a helyi igényeknek és lehetősé­geknek megfelelő, s az objek­tív feltételekre lebontott mun­katervek alapján kifejtett gya­korlati munkával biztosítható. A politikai tömegmunka szervezésének és irányításá" nak oroszlánrésze a helyi párt- szervezetekre, illetve azok vég­rehajtó szerveire, az agitációs központokra hárul. Feladataik jelentőségét kiemeli az a tény is, hogy az SZLKP komáromi (Komárno) Járási Bizottsága meghirdette az agitációs köz­pontok szocialista munkaver­senyét. Köztudott tény, hogy napjainkban megkülönböztetett figyelmet szentelünk a gazda­sági propaganda hatékonysága növelésének. így a szemléltető agitáció terén előtérbe helyez­zük — a hagyományos formák és módszerek alkalmazása mel­lett — az újabb lehetőségek keresésének lehetőségét. A ki­váló dolgozók galériái, a gaz­dasági eredményeket szemlélte­tő grafikonok és faliújságok, a kérdés—felelet estek, a nyilvá­nos pártgyölések és a temati­kus estek a szemléltető agitá­ció kiváló fórumának bizonyul­tak. Ezek mellett, azonban az ideológiai munka terén fontos szerepet tölthetnek be a fény­képészeti szakkörök és a helyi híradó körök is. Rajtuk keresz­tül ugyanis nagyszerűen ki­emelhetők dolgozóink munkasi­kerei, de felelősségteljes hoz­záállással a konstruktív jellegű kritika hasznos eszközévé is válhatnak. Ezért nagyon fontos, hogy népművelési dolgozóink éljenek az adott lehetőségekkel, s ered­ményes munkájukkal még na­gyobb mértékben járuljanak hozzá pártunk XV. kongresszusa határozatainak teljesítéséhez. RFGLER JÁNOS Eredményes munkát végeznek Züinán a szakszervezeti nevelés kabinetjének dolgozói. Minden évben számos tanfolyamot szervez­nek tisztségviselők, szocialista muríkabrigádok vezetői és ifjúsági bizottságok tagjai részére. Képünkön: Juraj Kolba előadást tart az esti tanfolyam részvevőinek. (V. Gabčo felvétele — ČSTK) MÚLT, JELEN, JÖVŐ A karvai (Kravany nad Dunajom) agitációs központ híradós köré­nek tagjai munka közben (A szerző felvétele) Ez a három fogalom képezte beszélgetésünk tárgyát. Nem vé­letlenül, hiszen Jerg László életét elszakíthatatlan szálak fűzik az üzem múltjához, jele­néhez, jövőjéhez egyaránt. — Édesapám öntő volt, s gye­rekként sokat jártam az öntö­débe — emlékezik. — Rossz feltételek közt dolgoztak. — És ma? — „szólítom visz- sza“ a jelenbe. — Sajnos, az öntödében ma sem jobbaik a munkafeltételek. Pedig a kűntapolcai (Kunová Teplica) öntödének gazdag ha­gyományai vannak. De nem­csak annak, hanem az egész gő- mörí vidék munkásmozgalmá­nak. — Hány ember dolgozik ott? — Az utóbbi időben mindösz- sze negyven-ötven, de az egész üzemben háromszázhatvan. Jerg elvtárs a Szlovák Mag- nezitművek Nemzeti Vállalat kűntapolcai üzeme pártbizott­ságának az elnöke, az ipari ta­nulók gyakorlati képzésének a vezetője. Az üzem a vállalat számára végez karbantartást és beruházási munkákat. Az üzem régen esedékes fejlesztéséről a pártbizottság alelnöke így véle­kedik: — Az nem rajtunk, hanem el­sősorban a vezérigazgatóságon múlik. Eddig, sajnos, csak ígé­retet kaptunk a fejlesztésre, anyagi támogatást nem. Akad­nak, akik kétségbe vonják a korszerűsítés értelmét. Azt kér­dezik, érdemes-e korszerűsíteni egy olyan üzemet, melyből el­mennek az emberek. Pedig az igazság az, hogy azért mennek el, mert nem megfelelőek a kö­rülmények. A legégetőbb az ön­töde helyzete. Azon mindenkép­pen változtatni kellene. Egy új műhelyt is szeretnénk építeni a mechanikus megmunkáló és az acélkonstruikciót gyártó mű­hely közé. Ott végezhetnénk a nehézmegmunkálást. Mindezt tartalmazza az üzemfejlesztés terve, melyhez, mint már em­lítettem, egyelőre nem kaptuk meg a vezérigazgatóság ígért támogatását. Ha már korszerű­sítésről van szó, azt is meg kell mondanom, hogy túl sok­féle terméket gyártunk, túl sok­féle dologgal foglalkozunk; a termelés olcsóbbá és gyorsabbá tétele megkövetelné a mielőbbi szakosítást. Őszintén és határo­zottan állíthatom, hogy üze; műnk kommunistáinak és pár­ton kívüli dolgozóinak igen po zitív a hozzáállása a feladatok­hoz, de ami nem rajtunk mú­lik, az nem rajtunk múlik. A pártalapszervezet hatvan­egy tagú, ebből három tagje­lölt. A tagság átlagos életkora negyven év alatt van. Alacsony az üzem dolgozóinak az átlagos életkora is. A pártbizottság ki­lenc tagú. Jerg elvtársat a párt­csoportok irányításával bízták meg. — Ezt a feladatot a múlt év szeptemberében, a tagokkal folytatott beszélgetésen kap­tam — mondja. Addig egy bronzérmes szocialista munka­brigád vezetője voltam. Utá­nam egy párttagjelölt került a brigád élére. Brigadvezető ko­romban szerelésen dolgoztam. — Miből indultak ki a párt­csoportok létrehozásakor? — Gazdasági részlegek sze­rint létesültek a pártcsoportok. Mind a hat pártcsoport rend­szeresen megtartja gyűléseit, és előre jóváhagyott terv szerint végzi munkáját. A taggyűlés ha­tározatait megtárgyalják a párt­csoportok, hogy a lehető legte­vékenyebben hozzájárulhassa­nak végrehajtásukhoz, a fela­datok megvalósításához. Nagy segítséget jelent az alapszerve­zetnek az is, hogy a pártcso- portok részt vesznek a tagjelöl­tek kiszemelésében. Természe­tesen a fiatalok helytállásából indulnak ki. Jelenleg öt fiatalt szemeltek tagjelöltségre. Ezek tagjai az ifjúsági szervezetnek, melynek munkáját a pártbizott­ság rendszeresen értékeli. A száztíz tagú SZISZ-szervezet el­nöke Király László. Az ifjúsági szervezet figye­lemreméltó eredményeket ér el a hulladékvasgyűjtésben. Tag­jai társadalmi munkát végez­nek a kűntapolcai új művelődé­si ház építkezésén. (Azért van szükség új művelődési házra, mert a régi kicsi, sötét és ne­hezen fűthető.) A fiatalok min­den évben rendeznek kirándu­lást — pékiául a Szlovák Nem­zeti Felkelés harcainak színhe­lyére, Brnóba és más helyekre. Előadásokat is szerveznek. Ezek közül az egyik legsikere­sebb az volt, amelyik a Gömör munkásmozgalmáról szólt. Jerg László maga is fiatal, 32 éves. A felesége óvónő és szintén párttag. Egy fiuk és egy kislányuk van. — Az én generációm és a tizenévesek gondolkodásában van némi különbség — vallja. — Ez persze természetes, hi­szen most nagyobbak a lehető­ségek, mint néhány évvel eze­lőtt voltak, s ez nem egy fia­talban kisebb ösztönző erőt vált ki ahhoz, hogy belőle jó szakember legyen. Ez a jelen­ség szerencsére nem általános. De azért akadnak, akik a tény­leges katonai szolgálat letöl­tése után otthagyják tanult szakmájukat, s elmennek pél­dául sofőrnek. Ez összefügghet azzal is, hogy valaki rossz szakmát választott; de akadnak akik más szakmában sem tar­tanának ki. A gépésztehenikus, azaz a sa­ját szakmájáról így beszél: — Az a legszebb. Tíz évig szerelésen dolgoztam. Kassán a bányában hidraulikus berende­zést szereltünk. A kívülálló aligha értheti meg, micsoda gyönyörűség az, ha a millió csőből és egyéb alkatrészből ál­ló berendezés a munkánk nyo­mán működni kezd. A legfontosabb követelmény­nek azt tartja, hogy a fiatalo­kat érdekelje a szakmájuk. Az üzemben túlnyomó többségük­ben szeretik is munkájukat. La­katosokat és fémmegmunkáló­kat képeznek. Az előbbiek há­rom, az utóbbiak négy évig ta­nulnak. A fémmegmunkálók érettségi bizonyítványt is kap­nak. Iskolába Rozsnyóra (Rož­ňava) járnak a fiatalok. Jerg elvtárs egyszerre tizenkét ipari tanulóval foglalkozik. — Véleményem szerint meg­vannak a feltételei annak, hogy jó szakemberek váljanak belőlük — mondja határozot­tan, s hogy szavai minden két­séget kizárjanak, így folytatja: — Üzemünkben ismeretlen fo­galom a terv nem teljesítése, s a fiatalok kilencven százaléka nálunk tanult kL A múlt és a jelen után, akar- va-akaratlanul, már megint a jövőről beszélt. A Jövőről, me­lyet szépnek lát, hiszen biza­kodása, derűlátása aggódása ellenére töretlen. FÜLÖP IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents