Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1980-05-16 / 114. szám, péntek
A forradalmár és internacionalista A Pravda Könyvkiadóban szlovák nyelven tavaly jelent meg Kiss Józsefnek, az SZLKP KB Marxista—Leninista Intézete tudományos dolgozójának feldolgozásában a Major István életútját bemutató könyv, az idén pedig magyar nyelven is, A mű a CSKP egyik legjelentősebb személyiségének életét mutatja be, a pórt alapító tagját, az újságírót, a képviselőt, a politikust. Major István személyisége, élete, művei nem ismeretlenek a kommunisták, de az olvasók többsége előtt sem. A forradalmárok azon nemze dékéhez tartozott, akik életüket a munkásosztály ügyének, forradalmi pártja harcainak szentelték. A burzsoá köztársaság idején jelentős politikai tevékenységet fejtett ki, igyeke zett megnyerni a szlovák és a magyar dolgozókat a CSKP po litikájának, felelős tisztségeket töltött be. Amint azt Klement Gottwald kiemelte, Major István nemcsak a szlovák és a magyar dolgozó nép vezetője volt, egyénisége Csehország és Szlovákia dolgozó népei egysegének a szimbóluma is. Az említett mű mély társadalmi jelentőségű. Elsősorban azért, mert ama nemzedék egyik képviselőjének az életútját világítja meg, amely az NOSZF hatására a helyes forradalmi irányt kereste, s a Kommunista Internacionálé elveinek szellemében létrehozta Csehszlovákia Kommunista Pártját. A szerző művének megírásához széles körű kutató munkájának eredményeit használta fel, a szlovák és a magyar kommunista sajtóban megjelent Írásokat, a burzsoá Csehszlovákia nemzetgyűlési ülésein készült feljegyzéseket s egyéb, Major Istvánról közzétett írásokat és anyagokat^ Sok, eddig ismeretlen információt szerzett Major legközelebbi hozzátartozóitól és harcostársaitól is. A szerző csupán a döntő korszakokat, fejlődési szakaszokat elemzi, értékeli, mindig a konkrét történelmi helyzettel összhangban. Kiss József munkája így nemcsak a CSKP egyik Jelentős szlovákiai egyéniségének életét, munkáját mutatja be, egyben képet ad a párt, a munkásosztály és a többi dolgozó harcairól is. A bevezető fejezetek (A nép* tanító, A Nagy Október hatása alatt, A kommunista mozgalom soraiban J Major István politikai munkásságának kezdetét mutatják be. A fiatal tanító nagy fejlődésen ment keresztül, tevékenységének kezdetén különböző módon tiltakozik a magyarországi szociális és nemzetiségi igazságtalanságok ellen. A NOSZF után Major azok közé tartozott, akik szorosan együttműködtek a szociáldemokrata mozgalom forradalmi erőivel. Szlovákiai különleges feltételeiben arra törekedett, hogy leküzdjék a munkásosztály nemzeti és szervezeti szét- forgácsoltságát. A CSKP megalakulásával Major István politikai tevékenységének új korszaka kezdődött. A párt azon szlovákiai vezetői közé tartozott, akik megértették az egységfront értelmét és jelentőségét. A munKásosztály egyesítéséért folytatott, küzdelemben jól kamatoztathatta képességeit. Különböző tisztségeket töltött be, ü vasutasok, a mezőgazda:-ági munkások és az értelmiség között is. Állandó kapcsolatban volt a dolgozó néppel, s a burzsoá dokumentumok bizonyítják, hogy nagyon erős bolsevik propagandát fejtett ki u magyarlakta vidékeken. A következő fejezetek a CSKP boJsevizációs korszakának bonyolult kérdéseit feszegetik. Ebből a munkából jelentős részt vállalt Major elvtárs is, aki a húszas években a szlovákiai kommunista mozgalom egyik 1 eg tek i n té 1 yes eb b e gy é n í ség é vé fejlődött. A magyar és a szlovák nyelv ismerete lehetővé tette számára, hogy egész Szlo- vá’k'ia-szerte politikai tevékenységet fejtsen ki. Steiner Gáborral, Marek Čulennal és a többi kommunista funkcionáriussal együtt az osztályküzdel- meket a falvakra is kiterjesztették, megnyervén így a parasztságot is a párt politikájának, A párt tevékenységének bonyolult, 1929—1932-es időszaka és Major István ez időben végzett munkája elevenedik fel a soron következő fejezetekben. A gazdasági válság nehéz éveiben a burzsoázia minden eszközt megragadott, hogy elfojtsa a munkásosztály harcát és forradalmi megnyilvánulásait; A szerző felvillantja az 1931. május 25-1 tragikus kosúti eseményeket, részletesen elemzi a Major ellen indított per lefolyását, amelyet koholt vádak alapján rendezett meg a burzsoá Igazságszolgáltatás, a csendőrség brutális közbelépő-« séért Major Istvánt téve felelőssé. Major elvtárs tevékenysége az 1933—1938-as években érte el csúcspontját. A fasizmus uralomra jutása után minden erejét és tevékenységét, tapasztalatát a köztársaság megvédő sének szentelte. Major elvtárs kommunista újságíróként dől gozott, a Ľudový denník „tulajdonosa és kiadója“ volt, ezzel helyettesítette a CSKP lapját, az elkobzott Pravda chudoby-t. A Kommunista Internacionálé és a CSKP VIr. kongresszusa után fellépéseiben, cikkeiben, a tömegek között végzett politikai tevékenységében az egységes és a népfront taktikájának helyes megértetésén fáradozott. Hozzáállása mélyen internacionalista volt, respektálta és érzékenyen hidalta át a nemzetiségi kapcsolatokban az uralkodó burzsoázia által teremtett bonyolult problémákat. A szlovák népet egységes antifasiszta harcra, a köztársaság megvédésére, s a nemzetiségi elnyomás elleni küzdelemre mozgósította. A müncheni döntés és annak következményei meggátolták Major elvtársat abban, hogy tovább folytassa az itthoni politikai munkát. A párt megbízásából több vezető pártfunkcionáriussal együtt Moszkvába emigrált, ahol minden erejét a cseh és a szlovák nép nemzeti felszabadító küzdelmének szentelte. Ezt és további útjának forradalmi korszakait tartalmazza A befejezés helyett című fejezet. Röviden féléiévé-’ nlti Major Istvánnak a II. világháború és 1945 után végzett munkáját, A felszabadított hazába tapasztalt, odaadó forradalmárként tért vissza, s a párt megbízásából fontos tiszteket töltött be: a Pravda Nyomdavállalat vezérigazgatója volt, majd 1951-től Csehszlovákia magyarországi rendkívüli nagykövete. Egész élete során becsületes, odaadó munkát végzett a párt, a munkásosztály érdekében, a proletár és a szocialista internacionalizmus szellemében. Sokéves politikai munkásságával hozzájárult a nemzetiségi problémák megoldásához, a cseh, a szlovák és a magyar nép közötti testvéri kap cső latok k ia l a k í tá s á h o z. A mű közelebb hozza pártunk egyik kiemelkedő személyiségének a profilját. Következtetéseit és értékeléseit a szerző nem zárja le, s ezzel lehetőséget nyújt Major István 1945 utáni tevékenységének további kutatásához. FRANTIŠEK MORAVICKÝ AZ AGITÁCIÓS KÖZPONTOK A POLITIKAI TÖMEGMUNKA FÓRUMAI 1930. V. 18. 'A CSKP KB 15. és az SZLKP KB iízt követő ülésén ismételten hangsúlyozták az ideológmi munka hatékonyságának, valamint minősége javításának szükségszerűségét. Ez nemcsak a gazdasági vezetőknek a politikai nevelő munka terén elvégzendő, megnövekedett feladatait jelenti, hanem a kulturális-nevelő tevékenység hatékonyságának fokozását biztosító feladatokat is meghatározza. A politikai rendezvények elsődleges célja, hogy pozitív módon befolyásolják az emberek gondolkodását, magatartását a fejlett szocialista társadalom építésének jelenlegi és elkövetkező időszakában. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor vitathatatlan, hogy a népművelési dolgozókra háruló feladatokat is csak átgondolt, tervszerű munkával lehet sikeresen teljesíteni. Ezért a népművelési intézmények és a tömegszervezetek összehangolt munkaterveinek ezt a törekvést kell tükrözniük. A központi irányelveknek és határozatoknak a megvalósítása csakis a helyi igényeknek és lehetőségeknek megfelelő, s az objektív feltételekre lebontott munkatervek alapján kifejtett gyakorlati munkával biztosítható. A politikai tömegmunka szervezésének és irányításá" nak oroszlánrésze a helyi párt- szervezetekre, illetve azok végrehajtó szerveire, az agitációs központokra hárul. Feladataik jelentőségét kiemeli az a tény is, hogy az SZLKP komáromi (Komárno) Járási Bizottsága meghirdette az agitációs központok szocialista munkaversenyét. Köztudott tény, hogy napjainkban megkülönböztetett figyelmet szentelünk a gazdasági propaganda hatékonysága növelésének. így a szemléltető agitáció terén előtérbe helyezzük — a hagyományos formák és módszerek alkalmazása mellett — az újabb lehetőségek keresésének lehetőségét. A kiváló dolgozók galériái, a gazdasági eredményeket szemléltető grafikonok és faliújságok, a kérdés—felelet estek, a nyilvános pártgyölések és a tematikus estek a szemléltető agitáció kiváló fórumának bizonyultak. Ezek mellett, azonban az ideológiai munka terén fontos szerepet tölthetnek be a fényképészeti szakkörök és a helyi híradó körök is. Rajtuk keresztül ugyanis nagyszerűen kiemelhetők dolgozóink munkasikerei, de felelősségteljes hozzáállással a konstruktív jellegű kritika hasznos eszközévé is válhatnak. Ezért nagyon fontos, hogy népművelési dolgozóink éljenek az adott lehetőségekkel, s eredményes munkájukkal még nagyobb mértékben járuljanak hozzá pártunk XV. kongresszusa határozatainak teljesítéséhez. RFGLER JÁNOS Eredményes munkát végeznek Züinán a szakszervezeti nevelés kabinetjének dolgozói. Minden évben számos tanfolyamot szerveznek tisztségviselők, szocialista muríkabrigádok vezetői és ifjúsági bizottságok tagjai részére. Képünkön: Juraj Kolba előadást tart az esti tanfolyam részvevőinek. (V. Gabčo felvétele — ČSTK) MÚLT, JELEN, JÖVŐ A karvai (Kravany nad Dunajom) agitációs központ híradós körének tagjai munka közben (A szerző felvétele) Ez a három fogalom képezte beszélgetésünk tárgyát. Nem véletlenül, hiszen Jerg László életét elszakíthatatlan szálak fűzik az üzem múltjához, jelenéhez, jövőjéhez egyaránt. — Édesapám öntő volt, s gyerekként sokat jártam az öntödébe — emlékezik. — Rossz feltételek közt dolgoztak. — És ma? — „szólítom visz- sza“ a jelenbe. — Sajnos, az öntödében ma sem jobbaik a munkafeltételek. Pedig a kűntapolcai (Kunová Teplica) öntödének gazdag hagyományai vannak. De nemcsak annak, hanem az egész gő- mörí vidék munkásmozgalmának. — Hány ember dolgozik ott? — Az utóbbi időben mindösz- sze negyven-ötven, de az egész üzemben háromszázhatvan. Jerg elvtárs a Szlovák Mag- nezitművek Nemzeti Vállalat kűntapolcai üzeme pártbizottságának az elnöke, az ipari tanulók gyakorlati képzésének a vezetője. Az üzem a vállalat számára végez karbantartást és beruházási munkákat. Az üzem régen esedékes fejlesztéséről a pártbizottság alelnöke így vélekedik: — Az nem rajtunk, hanem elsősorban a vezérigazgatóságon múlik. Eddig, sajnos, csak ígéretet kaptunk a fejlesztésre, anyagi támogatást nem. Akadnak, akik kétségbe vonják a korszerűsítés értelmét. Azt kérdezik, érdemes-e korszerűsíteni egy olyan üzemet, melyből elmennek az emberek. Pedig az igazság az, hogy azért mennek el, mert nem megfelelőek a körülmények. A legégetőbb az öntöde helyzete. Azon mindenképpen változtatni kellene. Egy új műhelyt is szeretnénk építeni a mechanikus megmunkáló és az acélkonstruikciót gyártó műhely közé. Ott végezhetnénk a nehézmegmunkálást. Mindezt tartalmazza az üzemfejlesztés terve, melyhez, mint már említettem, egyelőre nem kaptuk meg a vezérigazgatóság ígért támogatását. Ha már korszerűsítésről van szó, azt is meg kell mondanom, hogy túl sokféle terméket gyártunk, túl sokféle dologgal foglalkozunk; a termelés olcsóbbá és gyorsabbá tétele megkövetelné a mielőbbi szakosítást. Őszintén és határozottan állíthatom, hogy üze; műnk kommunistáinak és párton kívüli dolgozóinak igen po zitív a hozzáállása a feladatokhoz, de ami nem rajtunk múlik, az nem rajtunk múlik. A pártalapszervezet hatvanegy tagú, ebből három tagjelölt. A tagság átlagos életkora negyven év alatt van. Alacsony az üzem dolgozóinak az átlagos életkora is. A pártbizottság kilenc tagú. Jerg elvtársat a pártcsoportok irányításával bízták meg. — Ezt a feladatot a múlt év szeptemberében, a tagokkal folytatott beszélgetésen kaptam — mondja. Addig egy bronzérmes szocialista munkabrigád vezetője voltam. Utánam egy párttagjelölt került a brigád élére. Brigadvezető koromban szerelésen dolgoztam. — Miből indultak ki a pártcsoportok létrehozásakor? — Gazdasági részlegek szerint létesültek a pártcsoportok. Mind a hat pártcsoport rendszeresen megtartja gyűléseit, és előre jóváhagyott terv szerint végzi munkáját. A taggyűlés határozatait megtárgyalják a pártcsoportok, hogy a lehető legtevékenyebben hozzájárulhassanak végrehajtásukhoz, a feladatok megvalósításához. Nagy segítséget jelent az alapszervezetnek az is, hogy a pártcso- portok részt vesznek a tagjelöltek kiszemelésében. Természetesen a fiatalok helytállásából indulnak ki. Jelenleg öt fiatalt szemeltek tagjelöltségre. Ezek tagjai az ifjúsági szervezetnek, melynek munkáját a pártbizottság rendszeresen értékeli. A száztíz tagú SZISZ-szervezet elnöke Király László. Az ifjúsági szervezet figyelemreméltó eredményeket ér el a hulladékvasgyűjtésben. Tagjai társadalmi munkát végeznek a kűntapolcai új művelődési ház építkezésén. (Azért van szükség új művelődési házra, mert a régi kicsi, sötét és nehezen fűthető.) A fiatalok minden évben rendeznek kirándulást — pékiául a Szlovák Nemzeti Felkelés harcainak színhelyére, Brnóba és más helyekre. Előadásokat is szerveznek. Ezek közül az egyik legsikeresebb az volt, amelyik a Gömör munkásmozgalmáról szólt. Jerg László maga is fiatal, 32 éves. A felesége óvónő és szintén párttag. Egy fiuk és egy kislányuk van. — Az én generációm és a tizenévesek gondolkodásában van némi különbség — vallja. — Ez persze természetes, hiszen most nagyobbak a lehetőségek, mint néhány évvel ezelőtt voltak, s ez nem egy fiatalban kisebb ösztönző erőt vált ki ahhoz, hogy belőle jó szakember legyen. Ez a jelenség szerencsére nem általános. De azért akadnak, akik a tényleges katonai szolgálat letöltése után otthagyják tanult szakmájukat, s elmennek például sofőrnek. Ez összefügghet azzal is, hogy valaki rossz szakmát választott; de akadnak akik más szakmában sem tartanának ki. A gépésztehenikus, azaz a saját szakmájáról így beszél: — Az a legszebb. Tíz évig szerelésen dolgoztam. Kassán a bányában hidraulikus berendezést szereltünk. A kívülálló aligha értheti meg, micsoda gyönyörűség az, ha a millió csőből és egyéb alkatrészből álló berendezés a munkánk nyomán működni kezd. A legfontosabb követelménynek azt tartja, hogy a fiatalokat érdekelje a szakmájuk. Az üzemben túlnyomó többségükben szeretik is munkájukat. Lakatosokat és fémmegmunkálókat képeznek. Az előbbiek három, az utóbbiak négy évig tanulnak. A fémmegmunkálók érettségi bizonyítványt is kapnak. Iskolába Rozsnyóra (Rožňava) járnak a fiatalok. Jerg elvtárs egyszerre tizenkét ipari tanulóval foglalkozik. — Véleményem szerint megvannak a feltételei annak, hogy jó szakemberek váljanak belőlük — mondja határozottan, s hogy szavai minden kétséget kizárjanak, így folytatja: — Üzemünkben ismeretlen fogalom a terv nem teljesítése, s a fiatalok kilencven százaléka nálunk tanult kL A múlt és a jelen után, akar- va-akaratlanul, már megint a jövőről beszélt. A Jövőről, melyet szépnek lát, hiszen bizakodása, derűlátása aggódása ellenére töretlen. FÜLÖP IMRE