Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-16 / 114. szám, péntek

„Szabad-e elveszni hagynunk a kincset?..

Jegyzetek a XI. Kazinczy Nyelvművelő Napokról

■ -y esztétikum sajátossága című nagyszabású munka jában írja Lukács György — a nyelv és a gondolkodás kölcsönhatására utalva — hogy „a nyelő minden emberi magatartás — és cselekvési ormát átfog és megalapoz egyetemességét a teljes életre kiterjeszti * Ha elfogadjuk ezt a lukácsi tételt (márpedig el kell fogadnunk, mert meggyőzően hat], akkor nyilvánvaló, hogy életvitelünket, életstílusunkat nenir csak a társadalmi életben vitt szerepünk, a más emberekhez való viszonyulásunk, hanem az is meghatározza, hogyan fogalmazzuk meg gondolatainkat, hogyan fejezzük ki mondanivalónkat, milyen a beszédünk, milyen ä kiejtésünk, más szóval: életstílusunk (sőt nem egyszer jellembeli magatartásunk) bizonyos fokig nyelvi magatartásunk függvénye. Mindennapi beszédünk, vagy kiejtésünk éppúgy lehet lompos, vagy hányaveti, mint öltözetünk, vagy viselkedésünk.

Sőt, nyelvi magatartásunknak pszichés vetületei is vannak. E kérdés közelebbi megvilágításához a lélektant kell segítségül hívnunk, „...a nyelvtől függetlenül az emberre jellemző pszichológiai események nem valósulhatnak meg, a pszichés folyamatok nagyobb része eleve a nyelvből származó fogalmi jellegű jelentéstartalmakban ■■majlik“ — olvasható Buda Béla Az anyanyelvi oktatás korszerűsítéséért című könyvében (Bp. 1979). A nyelv tehát sokkal több, puszta kommunikációs «»köznél. Némi túlzással talán Jzt is elmondhatjuk, hogy a világos fogalmazás, a tiszta beszéd és a szép, pontos kiejtés bizonyos értelemben a lelki higiénia kérdése is. Ezért tudtunk örülni (az idei Kazinczy-na- pokon immár másodízben) a helyes magyar kiejtési verseny országos döntőjében oly derekasan helytállt 12 általános és középiskolás tanulónak, aki tudatosan, belső tisztaságigénytől ösztökélve gyűrte le az egyes fordulók akadályait.

Nagy nyereség, hogy pedagógusaink hasznos nyelvészeti ismereteket hordozó szövegekkel évről évre aktivizálják tanulóink tudatát, s nem hagyják ellankadni bennük a választékos beszéd, a helyes kiejtés iránti igényt. Megjegyezzük, hogy szinte valamennyi „versenyszöveg“ kiejtési szempontból meglehetősen igényes volt, tartalmilag pedig fajsúlyos. Pl. az I. kategória győztese, Svaj- oer Ildikó, a Szőgyéni (Svo- dín) Alapiskola tanulója Lőrin- cze Lajos Kodály című sziporkázó gondolatiságú írásából mondott részleteket; a nagyöl- vedi (Vefké Ludince) Alapiskola versenyzője Fábry Zoltán Fučík és a magyarok című írásával szerzett örömet a hallgatóságnak.

Anyanyelvi mozgalmunk, melynek legfőbb fóruma a Kazinczy Nyelvművelő Napok, az idén új, érdekesnek és hatékonynak mutatkozó formával gyarapodott, mégpedig a Hogyan mondjuk szépen magyarul? nyelvi vetélkedővel. A vetélkedő járási és kerületi fordulói a vártnál nagyobb visszhangot keltettek, ami ékes bizonyítéka annak, hogy nemzetiségünkben él az érdeklődés a magyar nyelvi kultúra hagyományainak megőrzése, ápolása, a nyelvi vadhajtások nyesege- tése, vagyis a szélesebb körben, akár mozgalomszerűen folytatott nyelvművelés iránt. A vetélkedő február végén lezajlott első, járási fordulójában összesen 164 hármas létszámú csoport, vagyis csaknem 500 személy vett részt.

A három — kassai (Košice), Ipolysági (SahyJ és galántai — magas színvonalú kerületi döntő győztesei (27 versenyző) a Kazinczy-napok keretében megtartott országos döntőn adtak számot 3—4 hónapos rendszeres, kitartó munkájukról, egészséges versenyszellemükről és tudásukról.

Hangsúlyozni szeretném,

hogy a CSEMADOK Központi Bizottságának népművelési osztálya az egész vetélkedő kér- déskomplexumát (minden fordulóra, így a döntőre is) igyekezett úgy megszerkeszteni, hogy a verseny távolról se keltse valamiféle rossz és unalmas „normatív“ nyelvtanóra benyomását. Az egyes fordulók bíráló bizottságai, maguk a versenyzők és a döntő közönsége is tanúja lehetett, hogy ez a törekvés sikerrel járt. Pozitívumként értékelhető, az is, hogy a rendezők a játékosság elvéről sem feledkeztek meg, ami egyik éltető eleme volt a nyelvi vetélkedőnek.

(Egyébiránt közismert pedagógiái tétel, hogy a játékosságnak sokirányú képességfejlesztő hatása van). A vetélkedő lefolyásában némi „félrecsúszásnak“ tekinthető hogy zömmel középiskolás hármasok versenyeztek, s a felnőtt CSEMADOK-tagság úgyszólván teljesen távolmaradt a versenytől. így volt ez a döntőben is, ahol a kilenc közül csupán egyetlen felnőtt csapat szerepelt, éspedig a CSEMADOK vágai (Váhovce) helyi szervezetének csoportja, melyet a helyi alapiskola pedagógusai alkottak. Méltányolni való, hogy a vágai pedagógusok vállalták a játékot tanít* ványaik mezőnyében. Semmi különös sem lenne benne, ha jövőre több pedagógus, vagy más, az Iskolapadból már kinőtt CSEMADOK-tag is vállalná a nyelvi játék „kockázatát“, elvégre nyelvhelyességi ismereteinket felfrissíteni, bővíteni sohasem szégyen. És ami valószínű: erre az iskoláskoron túliaknak nagyobb szükségük is van, minthogy az ő nyelv- használatukban már erősebben munkál a korrózió.

rr a dijak! Az első helyetO zést nyert komáromi csapat minden tagja ezer-ezer korona értékben kapott szép és értékes könyveket. A döntő valamennyi résztvevője egy öl könyvvel távozott a kassai Slovan Szálloda ülésterméből. És ez lelket gyönyörködtető látvány volt.

A XI. Kazinczy Nyelvművelő Napok második részét a nyelvészeti-nyelvhelyességi szakelőadásoknak, ko r re f e rá t unió k nak, tankönyvelemzéseknek és ezek vitájának szentelték.

Dr. Békési Imre kandidátus, szegedi főiskolai tanár imponálóan magas színvonalon s a bizonyító-szemléltető példák egész sorát felvonultatva a szövegelmélet olyan bonyolult kérdéseiről beszélt, (közérthetően!), amelyekről a Kazinczy- napokon talán most első ízben esett szó. Az előadó elsősorban publicisztikai és költői műveket (például József Attila Hazám és Thomas Mann üdvözlete, Ady Szeretném, ha szeretnének, Juhász Gyula Anna örök című költeményét) vizsgálva igyekezett választ adni az előadás címében feltett kérdésre. Magyarországi és itteni újságok nyelvezetét vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy számos szerző (a nyelvhelyességi vétségeken túl) gyakran követi el azt a szövegszerkezeti hibát, hogy általában egy mondatban (leegyszerűsítve) próbál kifejezni egy-egy gondolatot. A szöveg elsősorban attól lesz szöveggé, hogy lezárt, teljes gondolatot (közlést) tartalmaz, s akár több mondatra is tagolódhat. (Az egymás után írt mondatok még nem feltétlenül szövegek!) Az író fbeszélő) partnerében azzal kelti a teljesség, a lezártság érzetét, hogy — gyakran ellentétes — alátá' masztási pontok segítségével előre meghatározott (megtervezett) gondolati stratégia alapján komponálja meg szövegét! E szöveg persze bármilyen műfajú lehet, de eszerint másmásféle gondolati stratégiára van szükség.

Újságírásunkat vizsgálgatva dr. Békési rámutatott: a publicisztika életeleme a hatni akarás. A publicisztika nem él, ha nem akar hatni. Ha az újságíró hatni akar, ahhoz az a szükséges, hogy merjen vállalni magatartást, véleményt. (Természetesen jobbító szándékkal). x

Dr. Fábián Pál budapesti egyetemi tanár Műfaj és stílus című előadásában ismertette a stílus meghatározó tényezőit, melyeik: 1. a választott nyelvi elemek, 2. a funkció, a cél, 3. a tárgy, 4. a körülmények (közléshelyzet), 5. a műfaj stb. Előadásának második részét a különböző stílusok osztályozása töltötte ki, míg a harmadik részben a zsurnalisztikái műfajok szemszögéből vette bonckés alá (az Oj Szó, az Üj Ifjúság a Hét, a Szabad földműves 10 lapszáma alapján) a csehszlovákiai magyar sajtót. Többek között megállapította, hogy sajtónk nyelvhelyesség tekintetében alig marad el a magyarországi lapok mögött, viszont műfajilag szegényebb.

Morvái Gábor nyelvész-tanár Közéleti nyelvhasználatunk jellemző vonásai című előadásában a Pravda Kiadó Tények és érvek sorozatának, valamint a sajtónkban publikált, többségében fordított közéleti anyag egy részét vizsgálta meg nagy gonddal, a nyelvhelyesség oldaláról. Közéleti sajtónyelvünk legjellemzőbb sajátossága — állapította meg — a bonyolultság, a mindennapi beszédtől való eltávolodás. A buktatók elsősorban a mondatszerkesztésben keresendők. Szüntelenül visszatérő hiba a szerkezetláncok mértéktelen alkalmazása, a monoton szerkezethalmozás.

F

ölöttébb hasznosnak ítélem, . hogy a Kazinczy- napok napirendjén szerepelt a gimnáziumi biológia, matematika és fizika tankönyveink fordításának problémája is. Csuka Gyula mérnök, kandidátus, Stifter Mária, Csudái Irén és Dvorszky Katalin gimnáziumi tanárok szakszerű elemzéséből kiderült, hogy a vizsgált tankönyvekben alapvető tárgyi hibák is találhatók, melyek lényeges félreértéseket okozhatnak. Javaslatunk: magyar nyelvű tankönyvkiadásunk problémáit speciális fórum vizsgálja meg haladéktalanul, és az illetékes kiadói és iskolaügyi fö- löttes szervek tegyék meg a szükséges intézkedéseket a mulasztások pótlására.

Dr. Dénes Imre adjunktus 'Az irodalmi szöveg átdolgozása az irodalmi nevelés céljaira című — friss szemléletű — előadásának gondolatait jól hasznosíthatják pedagógusaink. Dr. Szende Aladár kandidátus, nyugalmazott főiskolai tanár Az ösztönös beszédtől a nyelvi műveltségig című előadásában a személyiség „legfőbb szellemi jellemzőjének“ nevezte a nyelvet, mely az emberi képességek minden irányú fejlődésének alapja. A hatékonyabb nyelvi nevelés egyik legfőbb feltételeként a korszerűsítés szemléleti oldalát jelölte meg. Hangsúlyozta, hogy mind az egyénnek, mind a társadalomnak nagy szüksége van rá, hogy a nyelvi műveltség magas fokára jusson el az ember, aki már gyerekként, hallatlanul nagy kincset visz magával a társadalomija. A nyelvi lét kérdésével kapcsolatban Kölcsey Ferencet idézte: „Szabad-e elveszni hagynunk a kincset, mely elidegeníthetetlen birtokként szállott reánk? A kincset, melyért, valamint lakföldünkért s háznépeinkért, mind a vérig, mind a végig harcolni nem csak juss hív, de szent kötelesség kényszerít?"

A Kazinczy-napok, a kiejtési verseny, a nyelvi vetélkedő (és nem kevésbé a Jókai-napok) arról tanúskodnak, hogy nemzetiségünk tudatában élnek Kölcsey intelmei.

KÜVESDI JÁNOS

.v--. '

I ÁLTOZNI

V

ALTOZTATHI

Szerkesztőségünk két kérdéssel fordult kulturális és oktatási intézményeink vezetőihez.

1. Saját munkakörében milyen szempontból tartja jelentősnek a CSKP KB 15.. valamint az SZLKP KB legutóbbi illését?

2. Az ülések anyaga és határozatai alapján Önök mit tesznek munkájuk eszmei és esztétikai színvonalának emeléséért. Megvannak-e o feltételeik a határozatok eredményes megvalósításához?

CZINOEL LÁSZLÓ, a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának vezetője

1

A CSKP KB lr»., valamint ; az SZLKP KB legutóbbi ülésének anyaga és határozata jelentős feladatokat szab meg kulturális és népművelési in- tézményRink számára is. A mi feladatunk elsősorban, bogy feltételeket teremtsünk ahhoz, hogy a dolgozók értelmesen használják k: szabadidejüket.

Elsősorban szakmai segítséget kívánunk nyújtani a társadalmi céljainknak megfelelő művelődéshez és szórakozáshoz, az emberek tudatának, életszemléletének formálásához. Pártunk központi bizottságának legutób bi ülése véleményünk szerint a céltudatos és hatékony munkára helyezte a hangsúlyt. Nekünk is arra kell törekednünk, hogy az általunk rendezett tan- folyíwnok, szemináriumok, sehol se legyenek formálisak vagy alacsony színvonalúak. Arra törekszünk, hogy valameny- nyi rendezvényünk, valamint szakmai és módszertani munkánk minden vonatkozásban' színvonalas legyen, és jól szolgálja céljaink megvalósítását.

Úgy érzem, az említett ülések szellemében még többet kell tennünk elsősorban a fiatal nemzedék színvonalasabb eszmei neveléséért. ízlésviláguk, értékrendszerük formálása érdekében.

2 Fejlett szocialista társa- m dalműnk építésének jelenlegi szakaszában egyre fontosabb az emberek tudatának formálása, az öntudat kialakításának. fontossága, Ebben a nagy jelentőségű munkában nem kis feladat bárul ránk. Elsősorban arra törekszünk, hogy szocialista népművelésünk lépést tartson a megnövekedett és egyre növekvő társadalmi igényekkel. Szeretnénk elérni, hogy minél több ember értelmesen használja ki szabadidejét. Értelmesen, tehát aktívan önmagát és esetleg másokat is gazdagítva.

Ügy vélem, a jövőben társadalmi céljaink megvalósítása érdekében javítanunk kell a

csoportoknak nyújtott szakmai segítséget, elsősorban járási és kerületi szinten. El kell érnünk, hogy ez a segítség állandó legyen, az illetékes szakemberek egész évben törődjenek a csoportokkal, ne csak néhány héttel azelőtt, mielőtt kezdődnek a járási fesztiválok. Többet kell tennünk a kezdő csoportok érdekében is. Több módszertani és műsortanácsadó kiadványokat szeretnénk kiadni, ezzel is igyekszünk segítséget nyújtani a helyes, műsorpoliti* ka kialakításához. A színvonalas munka érdekében javítanunk kell kapcsolatainkat az amatőrcsoportokat fenntartó szervekkel, hogy összefogva, egy cél érdekében, összehangolt munkával segítsük csoportjainkat. Szeretnénk, ha szorosabb kapcsolat alakulna ki a szlovák és a szlovákiai magyar amatőr művészeti mozgalom között, hiszen van mit tanulnunk egymástól, s a kölcsönös odafigyelés mindannyiunk érdekeit szolgálja. Természetesen mun-< kánk csak akkor lehet eredményes, ha az amatőr művészeti mozgalmat megfelelő társadalmi megbecsülés övezi. Általában ezzel nincs is baj, a hibát azonban ott érezzük, hogy a járási és a helyi szervek nem minden esetben realizálják az általuk is hangoztatott helyes elveket, nem részesítik megfelelő erkölcsi és anyagi támogatásban az amatőr csoportokat. A közeljövőben pártunk politikájának szellemében e téren is előrehaladásra, céltudatosabb munkára van szükség.

ISMÉT MIKSZÁTH

Ma este bemutató a Magyar Területi Színházban

Hagyománnyá volt immár, hogy a Magyar Területi Színház komáromi (Komárno) társulata ünnepi bemutató előadást tart a Jókai-napok megnyitásának előestéjén. Sőt, az is hozzátartozik immár e hagyományhoz, hogy klasszikus magyar szerző színjátéka vagy regényének színpadi átirata kerül a jeles kulturális seregszemle előestéjén bemutatásra.

Az idei, XVII. Jókai-napok közönsége Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című prózai müvének színpadi átiratát tekintheti meg. Az átirat Melíchárek Jana munkája, aki tizenöt évvel ezelőtt készítette az adaptációt, amikor dramaturgja volt színházunknak. A mű ősbemutatója tizennégy évvel ezelőtt, 1966. október 14-én volt a MATESZ-ban. Ezúttal ÚJ bemutatásban kerül színre.

A rendező — csakúgy mint annak idején — Konrád József érdemes művész. Az ősbemutató előtt így vallott a rendezésében színre kerülő alkotásról: „A regény színpadra vitelével azt kívánjuk elérni, hogy a dramatizációban az író felülről néző, de nem lenéző iróniája, az embereket és dolgaikat megértő embersége, a mű derűs hangszerelése legyen az uralkodó. A vígjáték vagy tréfás játék jó fegyvertársnak ígérkezik, mert az örökség fantomjával birkózó Wibra Gyuri hajszája az esernyő után, a Gre- gorics fivérek kapzsi megszállottsága és kudarca, a glogovai csodasorozat a tréfás színpadi helyzeteknek olyan sorát adja, melyben szabadon szárnyalhat a színész tréfálkodó-ironi- záló kedve ..."

A rendezés alapszemléje, koncepciója változatlan maradt. Csupán az idő haladt tovább. Ez a csupán azonban elegendő volt ahhoz, hogy ma — másképpen hat és másként fest ugyanaz. Változott ugyanis az életünk, s mi magunk is megváltoztunk ezáltal; vagyis a véleményünk, a nézetünk ma már más ugyanarról — mint volt tizennégy évvel ezelőtt...

A színház Is jelentős változáson ment át azóta. A színészek játéka érettebb lelt, kifejezőeszközeik gazdagodtak. Az előadásban részt vesz a komáromi társulat csaknem minden tagja. Közülük többen a másfél évtizeddel ezelőtti ősbemutatón is szerepeltek. Sőt, olyan is akad, aki ugyanazt a szerepet alakítja most is, mint azon az emlékezetes ősbemutatón.

Zenét Dobi Géza írt az előadáshoz, a koreográfia Kozári Péter munkája. Mindketten Komárom lakosai. Dobi Gézát már jól ismeri közönségünk, hiszen a magyar klasszikus színpadi művek bemutatóihoz ő komponál zenét. Kozári Péter most mutatkozik be először színházunkban.

A díszlettervező a Prágában élő Márton Miklós, aki nemrégen Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámájának inszcenációjához készített díszletterveket. A kosztiimter- vek Kopócs Tibor munkái.

Bemutató: ma este fél nyolckor, a Szakszervezetek Házában.

KMECZKÚ MIHÁLY

1980.

V. 16.