Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-15 / 113. szám, csütörtök

Biztató a májusi határ TÖRTENELEM-IGAZOLTA ESZ A Szlovákgyarmati (Sloven­ské Darmoty) Vetőmagtermesz­tő Állami Gazdaság nagycsa* lomjai (Veiké Calomlja) rész­legén délelőtt esőcseppek áztat­ják a határt. Tavaly ilyenkor, amikor a nagykürtösi járás egész déli vidékén végig szokat­lanul aszályos volt a májusi időjárás, talán még az arany­nál is többet érőnek tartották volna a földművesek az ilyen csendes égi áldást. Most azon­ban senki sem örül a sötétszür­ke felhőknek. — Remélhetőleg nem követi kiadósabb zápor ezt a szítálást — kémleli bizakodva az eget a tizennégy hektáros Vasas-dűlő széléin Balki5 László gazdaság­vezető. — Ügy látszik, hogy ma nem [kell majd a dolgun­kat félbehagyva és a tervezett­nél korábban hazamenni a fa­luba. — Milyen munlkához kellene a jő idő? — Kukoricát vetünk. Kovács András traktoros és Rados András vetőgépkezelő alig né­hány perccel ezelőtt kezdte meg a mai első fordulót. Előt­tük pedig Szabó István trak­toros nehézboronákkal készíti a magágyat. Ma aránylag elég későn indulhattunk, mert az éjszaka is esett és az is időbe telt, amíg átvontatva összesze­reltük, beállítottuk a speciális MONAIR vetőgépet. — Hányán dolgoznak ma a magycsalomijai földeken? — Csak mi négyen, mert a kulkorica vetésén kívül már nincs semmilyen sürgős tenni­való a mezőn. A többiek ott­hon töltik a háromnapos hét- végi ünnepet. Kiválóan fejlődnek az őszi vetések Az 1600 hektáros gazdasági részleg földművesei különben is nagyon megszolgálták a mostani pihenést. A tavasz be­köszöntése óta valamennyien sokat szorgoskodtak a megké­sett munkakezdés miatti lema­radások mérsékelése, Illetve behozása érdekében. — A tavalyihoz viszonyítva Jelenleg már csak tizennégy napos késés tapasztalható a növénykultúrák fejlődésében — mondja a fiatal gazdaságve­zető. — Amit kezdetben elron­tott a hosszban tartó télies Idő* járás, már szinte helyre is hoz­ta a természet. Nálunk igen ezek, akik nincsenek megelé­gedve szociális helyzetükkel, s társadalmi megaláztatásukért bosszút akarnak állni. A terroristák többnyire kis, nagyon rugalmas, jól edzett, bárhol villámgyorsan felbukka­nó csoportokat képeznek. Nagy­részt nagyvárosokban összpon­tosulnak, s tagjaik leginkább fiatal nők és férfiak. Ezek tu­lajdonképpen ellenforradalmá­rok, lázadók, céljuk bármine­mű szociális rendszer aláásása és megváltoztatása. Vezető, ra­cionális magvukat főként értel­miségiek, diákok képezik, akik az „erőszak filozófiájának“ hí­vei. Lényegében a fasiszta ideo­lógiát hirdetik, s „vörös brigá­doknak“ azért nevezik magukat, hogy eltakarják igazi céljaikat. „Radikalizmusuk“ a fennálló „demokratikus“ társadalom el­len irányul, s a gyakorlatban a fasizmust, az ellenforradalmat szolgálják. A terroristák programja így foglalható össze: anarchizmus, nihilizmus, antimilitarizmus, an- tidemokratizmus, az éhség, az elnyomás, a diszkrimináció el­leni küzdelem. Néhány jelsza­vuk, szándékuk kétségkívül ob­jektív oikokra vezethető vissza. Viszont a gyakorlatban, mód­szereikben „forradamiságuk“ az ellenforradalmat és a reakciót szolgálja. Ezt tanúsítja az is, hogy a kapitalizmusban a tele­vízió, a rádió, a sajtó is támo­gatja őket, ezzel vezetvén félre a nyilvánosságot. A fasiszták, a neofasiszták, gazdag ipari vállalkozók, reakciós kormá­nyok, katonai klikkek, agres1?- szív természetű politikusok és képviselők támogatását élve­zik. A terrorista csoportok struk­túráját elemezve megállapíthat­biztató a májusi határ. Legna* gyobb örömünkre kiválónak mondható az őszi vetések fej­lődése, de elégedettek vagyunk az árpa növekedésével is. Fő­leg azon az 50 hektáros terü­leten, ahol még a késő már­ciusi hóhullást megelőzően földbe került a vetőmag. A cu­korrépaföldeken ugyancsak szépen sorol a vetés. Viszont már a többi dűlőben is jó ter­mésre van kilátás. Nincs megállás a hétvégén sem A gazdasági részleg határá­ban most 100 hektárt vetnek be kukoricával. Ezen a terüle­ten 42 mázsás, kiváló minősé­gű vetőmaghektárhozamot ter­veznek elérni a szakemberek. — Jó feltételeink vannak a kukorioa termesztésére. Tavaly is itt takarítottuk be az állami gazdaság legnagyobb termését. A részleggazdaságok közül az Idén is az elsők szeretnénk lenni ebben. Ezért szombaton és vasárnap is munkával tölt­jük a napot. A két traktorossal és a vetőgép kezelőjével jó előre megbeszéltük ezt. A vetőgéppel közben forduló­hoz érkezik Kovács András és Rados András; Kissé rosszked­vűek nek látszanak. — Az eső miatt vagyok mér­ges — magyarázza a traktoros, mialatt néhány centiméterrel mélyebbre engedi a baloldali nyomjelző tárcsát. — Ezzel a géppel napi harminc hektárt ts bevethetnénk, ma viszont jó lesz, ha ezt a parcellát bevé­gezhetjük. A felázott talajfel­szín és a tavalyról tömegével itt maradt vastag lucerna gyö­kerek miatt csak jóval lassab­ban haladhatunk a megszokott­nál. Pedig reggel még úgy ter­veztük, hogy ma a szőlők alat­ti táblán is bejárunk vagy öt­hat hektárt. Az is meglesz estig *— mondja erre magabiztosan Ra­dos András a traktor hátsó nyergéből, aztán mindjárt foly­tatják is a munkát. A Vasas-dűlőben délután egyre langyosodó fuvalattal újul meg újra és újra a szél, súlyos szürke felhőket kergetve maga előtt. L. K. juk, hogy az erőszak különböző fermái az osztálytársadalom lét­rejötte óta fellelhetők a törté­nelemben. Az erőszak és az el­nyomás mindig a társadalom uralkodó rétegeinek eszköze, fegyvere, akik kevésbé „erő­szakos“ eszközökkel (gazdasá­gilag, szociális szempontból, ideológiailag) és természetesen katonailag is igyekeztek szi­lárdítani hatalmukat. Az erőszak és az agresszió lényege azonban nem keresen­dő csupán a természetes embe­ri vonásokban, amint azt egyes biológiai és faji elméletek bi­zonygatják. Lehetséges, hogy bizonyos agressziót, amely az embernek mint egyénnek saját­ja, az osztályelnyomás különbö­ző formái fokoztak. Lehet ugyan az erőszak dialektiká­járól is beszélni, mégpedig olyan értelemben, hogy az el­nyomott tömegek az uralkodó osztály terrorja ellen megfele­lő védekezést (fegyvert) keres­tek felkelések, lázadások, for­radalmak formájában. Csak­hogy ezek a történelmi esemé­nyeik mindig a haladást szolgál­ták. A rabszolga- és parasztláza­dások, proletárforradalmak lé­nyege mindig mélyreható volt, közös ügyért küzdöttek, és so­hasem az erőszak volt az egyetlen céljuk. Viszont az el­nyomás és az erőszak az egy­ház (az idealizmus és a vallás] támogatásával a társadalmi re­akciót szolgáltak. Az erőszak révén hosszú-hosszú évszázado­kon át szilárdult az uralkodó osztályok hatalma, körömsza- kadtig védve azokat az ún. ér­tétkeket, amelyek az emberi egyenlőséget és nyomort törvé­nyesítették. Ily módon vonult végig a történelmen az ellen­A z eszmék és a velük föl­vértezett pártok erejét és életképességét a történelem igazolja. Legfelsőbb bíróságuk előtt csupán azok állhatnak helyt, amelyek a végső, döntő tényezőkben kielégítik a mun­kásosztály és az egész társa­dalom alapvető szükségleteit, vágyait. Olyan eszmékről van szó, amelyek a valóság és a társadalmi fejlődés tudományos ismeretén alapszanak, s alko­tó módon, átalakító erőként hatnak e folyamatban. Ilyen eszme a marxizmus—leniniz­mus tanítása, amelynek alap­jain 59 évvel ezelőtt létrejött Csehszlovákia Kommunista Párt­ja. Az évforduló kapcsán tekint­sük végig, milyen szerepet ját^ szott pártunk újkori történel­münkben, milyen utat tett meg, hogy megérthessük jelenlegi ve­zető szerepének fontosságát társadalmunkban, azokat a cé­lokat, melyeknek elérésére tö­rekszik. A CSKP ötvenkilenc éves lé­tezésének csaknem felében ne­héz, áldozatos küzdelmet foly­tatott az osztály- és a nemzeti fronton. Huszonhét évig tartott, míg e harcot győzelemre vitte — a tőke uralmát véglegesen elsöpörte, s uralomra juttatta a proletárdiktatúrát. Harminckét éve, a Győzelmes Február óta áll az építés élén, s nagy műve a múlttal összevetve a felis- merhetetlenségig megváltoztat-1 ta köztársaságunk arculatát. Csehszlovákia ez idő alatt fej­lett szocialista országgá lett. Ez az egész folyamat — amely történelmünkben a legmélyebb forradalmi változásokat ered­ményezte — szorosan össze­függ a kommunista párt léte­zésével és tevékenységével. Felvetődik a kérdés: miért és hogyan lehetséges, hogy a Mün­chen előtti Csehszlovákiában lé­tező összes párt közül éppen a kommunista párt tudta a törté­nelmi feladatot végrehajtani, míg valamennyi többi a kritikus helyzetekben nem állta meg a helyét, sőt, elárulta az orszá­got? Miért éppen a húsz évig üldözött, megbélyegzett, nem­zetellenesnek, államellenesnek nyilvánított kommunista párt volt képes arra, hogy népünk­nek a teljes nemzeti és szociá­lis szabadságért vívott harcát győzelemre vigye, s megnyissa történelmünk új, szocialista sza­kaszát? Miért győztek éppen a kommunista párt által hirdetett eszmék és program, s nem forradalom, a szervezett erő­szak fonala, amely napjainkban az imperializmus és a világre­akció példátlan agressziójában éri el tetőfokát. Ma a haladásért, a békéért, a szocializmusért nemcsak nem­zetközi méretben folyik a harc, hanem olyan országokon, osz­tályokon belül is. Erők, moz­galmak, ideológiák állnak egy­mással szemben, amelyek a „konvergencia“ és együttélés platformján küzdenek egymás­sal, az életre való jogért“. Egész bolygónkon éles osztály­harc folyik, amelyet elmaradott politikai és szociális rendszerek létezése tesz bonyolulttá. A tö­megek nem mindig tudnak azonnal felzárkózni egy haladó, antiimperialista frontba. A fej­lődő világban folyó harcban — a nemzetközi, főleg az ameri­kai imperializmus támogatásá­val — a reakció platformjára kerülnek olyan mozgalmak is, amelyek saját érdeke inkább a szocialista világrendszer felé inklinál. Sajnos, ezek a moz­galmak — álarcba burkolva — a világreakció eszközévé vál­nak. Napjainkban lépten-nyomon meggyőződhetünk róla, milyen károsak egyes, a kapitalista tár­sadalmi renddel elégedetlen egyének és csoportok megfon­tolatlan és sok esetben nem ter­vezett akciói. Viszont a terror és az erőszak nem az az út, amely a deklasszált rétegeket tkivezetné a nyomorból és szo­ciális helyzetükből. Az egyetlen kiút a nemzetközi munkásmoz­galom erejében rejlik, amely a Szovjetunió politikai, gazdasági, eszmei és katonai erejére tá­maszkodik. ANDREJ SIRÁCKY akadémikus azoknak a pártoknak és cso­portoknak a programja, ame­lyek a világháború előtti Cseh­szlovákiában uralmon voltak? E kérdések fölött szeretnék el­gondolkozni, amikor a CSKP megalakulásának 59. évforduló­jára emlékezünk. » • • I smert tény, hogy a Mün­chen előtti Csehszlová­kiában különbözőek voltak a pártok programjai. Ezek a szo­ciális és nemzeti érdekek el­lentmondásait tükrözték, meg­bontván az ország gazdasági és politikai összetartozását. Ehhez járult még államunk függősége a kapitalista Nyugattól, ezt a szövetséget támogatta kivétel nélkül az akkor létező vala­mennyi párt s ez annyira bi­zonytalanná tette az ország helyzetét, hogy végül ez fasisz­ta megszállásához vezetett. A náci megszállás utolsó percéig kitartott a küzdőtéren a kom­munista párt, amely a dühöngő fasiszta terror ellenére kibon­totta a nemzeti ellenállás zász­laját, vezette a népet a szlo­vák és a cseh nemzeti felke­lésben, megfogalmazta a nem­zeti és demokratikus forrada­lom és az új, népi demokrati­kus elveken alapuló Csehszlo­vákia felújításának programját. Ez volt a forradalmi folyamat kezdete, amely 1945—48-ban a CSKP vezetésével szocialista for­radalommá bontakozott ki, s a burzsoá erők maradványai reakciós puccs-kísérletének le­verése után országunk a szo­cialista fejlődés útjára lépett. A CSKP tekintélye és befolyá­sa tehát egyáltalán nem vélet­len, sem átmeneti tény. A' tár­sadalmi fejlődés vaslogikájából adódik, s abból a képességből ered, amelyekről — a marxista —leninista eszmékkel felvértez­ve — tanúbizonyságot tett. A kommunista párt történetét teljes egységében kell vizsgál­nunk, legyen szó a kapitalista kizsákmányolás ellen vívott osztályharcról a burzsoá köz­társaság idején, vagy a fasiszta megszállás éveiben tanúsított nemzeti ellenállásról, a nemzeti és demokratikus forradalomról, vagy a dolgozó nép 1948-as feb­ruári győzelméről, a szocialis­ta építés folyamatáról. A CSKP harcának valamennyi szakaszá­ban döntő erőként nyilvánult meg, felismerte a bonyolult helyzeteket, céljait lépésről lé­pésre valósította meg. * ♦ * A szocialista építés har­minckét éve világosan bizonyította, hogy a kommunis­ta párt képes e hatalmas mű irányítására. A szocialista épí­tés elmélete és gyakorlata rácá­folt arra a burzsoá állításra, hogy ez az építés lehetséges ugyan egy gazdasági téren el­maradott országban, de semmi esetre sem egy olyan iparilag fejlett államban, mint a Mün­chen előtti Csehszlovákia. Be­bizonyítottuk, hogy a szocialista építés törvényei általános ér­vényűek. A dolgozók hatalmas kezdeményezése a szocialista építés folyamatában rácáfolt azoknak a burzsoá teoretiku­soknak állításaira, akik szerint egy korszerű állam vezetésére, gazdasági irányítására a mun­kásosztály képtelen. Nem vál­tak be azok a jövendölések sem, hogy a munkásosztály, a parasztság és a2 értelmiség kö­zötti ellentétek áthidalhalatla- nok. A szocialista építés folya­matában elmosódnak a város és a falu, a fizikai és a szel­lemi munka közötti különbsé­gek és egyre mélyül a dolgozó nép szövetsége. Növekszik és változik nem csak az anyagi alap, hanem maga az ember is, kialakul az emberek szocialista erkölcse mind a munkában, mind a tár­sadalmi életben. A szociális és a nemzeti kérdések immár a múlt problémái. Csehszlovákia 1980-ban olyan eredményeket ért el, amilyeneket a burzsoá uralom húsz éve alatt nem tud­tak felmutatni. Hazánk ma a fejlett iparral, mezőgazdaság­gal, kultúrával, magas életszín­vonallal rendelkező országok sorába tartozik. Belső szilárdságát szocialista rendszere biztosítja, biz­tonságát, sérthetetlenségét pe­dig a Szovjetunióhoz és a szo­cialista táborhoz fűződő sző vétségé. Létbiztonságot és jólé­tet teremtett népének, míg a kapitalista világ gazdag és ha talmes országai válsággal, mun­kanélküliséggel, Inflációval küszködnek. • It A kommunista párt ereje mindig a néppel való egységében rejlett, pártunk a nép vágyait és ideáljait váltot­ta valóra, harcolt értük, sok­szor tagjainak életét is felál­dozva. Mindig a haladó nemzeti és nemzetközi hagyatékra épí tett, munkásosztályunk sorsát összekapcsolta a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal és annak örökségével, saját és a munkásosztály, nemzeti és álla­mi érdekeinek tartós támogató­ját tudva a Szovjetunióban. Pártunk létrejötte óta elfo­gadta és a forradalmi gyakor­latban érvényre juttatta a mar­xizmus—leninizmus tanítását, stratégiájának és taktikájának tévedhetetlen iránytűjévé tette azt. Mindig és minden helyzet­ben bizonyította szavainak és tetteinek egységét. Sohasem hazardírozott munkásosztá­lyunk és nemzetünk sorsával, a dolgozók osztályérdekeít egybe tudta hangolni a nemzeti érde­kekkel, szocialista internacio­nalizmusát egybekapcsolta az igazi hazafisággal. A szocialista internacionaliz­mus szellemében a világ szo­cialista és haladó erőinek szoli­daritására támaszkodott. öt­venkilenc éves fennállása so­rán élő szervként felújította, önmagát, nem öregedett el, min­dig dinamikus forradalmi erőt képviselt. Soha nem volt elva­kult és süket gyengeségeivel és hiányosságaival szemben, meg­tett útja során kritikusan és önkritikusan igyekezett kikü­szöbölni tévedéseit a nagy nyil­vánosság szeme láttára, s meg­nyerte ezzel a tömegek bizal mát. írásunk elején leszögeztük, hogy az eszmék és a velük föl­vértezett pártok erejét éa élet- képességét a történelem igazol­ja. Pártunkat az elmúlt 59 év igazolta, s mai jubileumát al­kotó lendület közepette ünnep­li. Maradjunk hűek tehát a történelem igazolta eszmékhez, teljesítsük a pártunk XV. kong­resszusán kitűzött feladatokat. VITÉM NOVÝ A Zvolenská Slatina-i brindza-készítő üzemből az első májusi na­pokban 10 ezer kilogrammot szállítottak az üzletekbe ebből a mó jusi csemegéből. A felvételen Oľga Baculíková a csomagológ »> kezelése közben (Felvétel: ČSTK — T. Babjak,)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents