Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-15 / 113. szám, csütörtök

Szerkesztőségünk két kérdéssel fordult kulturális és oktatási intézményeink vezetőihez.

1. Saját munkakörében milyen szempontból tartja jelentősnek a CSKP KB 15., valamint az SZLKP KB legutóbbi ülését?

2. Az ülések anyaga és határozatai alapján Önök mit tesznek munkájuk eszmei és esztétikai színvonalának emeléséért. Megvannak e a feltételeik a határozatok eredményes megvalósításához?

FODOR ZOLTÁN, az SZSZK Oktatási Minisztérium nemzetiségi iskolák osztályának vezetője:

1 Szocialista társadalmunk . építésének jelenlegi sza kaszában egyre fontosabbá válik a politikai-nevelő és ideo lógiai munka — tehát a tudatformálás hatékonyságának fo- ' kozása. Ebből a szempontból szinte mérföldkő a CSKP KB 15. és az SZLKP áprilisi ülése, mely a szocialista ember nevelésének folyamatát őszintén, (kritikusan elemezte, rámutatott a negatív jelenségekre, józan előrelátással tárta fel azokat a feladatokat, melyek sikeres teljesítésétől nagy mértékben függ céljaink, terveink megvalósítása. Számunkra az ülés dokumentumai különösen jelentősek, hiszen újra aláhúzzák a szocialista iskola szerepét az emberformálás folyamatában. Jóllehet, az ifjú ember személyiségének sokoldalú fejlesztése az egész társadalom feladata, s ebben a hosszan tartó, bonyolult, sokszor ellentmondásoktól sem mentes folyamatban a társadalomban ható ösz- szes nevelési tényező — a család, az iskola, a társadalmi szervezetek, termelő üzemek, (kulturális intézmények, tömeg- tájékoztató eszközök — egységes nevelő hatásának kell érvényesülnie, ennek ellenére a szocialista iskolának — tehát a magyar tanítási nyelvű iskolának is — semmi mással nem pótolható szerepe van, hiszen az iskolában koncentrálódik az ifjúság képzése, nevelése, az életre való felikészítése. A szocialista iskolákban alakítjuik ki a tanulókban a közös problémák megoldásában való beleszólás jogát, a közéletben való aktív részvétel igényét. Ezért tartom fontosnak, hogy az iskoláinkban eddig végzett nevelő és oktató munkát a párt ülései anyagának szelleméten elemezzük, értékeljük. Súlyos hiba volna, ha pedagógusaink megelégednének a jelenlegi munka színvonalával, ha kritikátlanul és önkritikátlanul kitartanának az eddig bevált munkamódszerek, követelmény' rendszerek mellett.

2 Az SZSZK Oktatási Minisz- « tóriuma nemzetiségi iskolák osztályán arra irányítjuk figyelmünket, hogy a csehszlovák oktatási rendszer továbbfejlesztésére vonatkozó 1976. június 4-én jóváhagyott határozatokat teljes mértékben megvalósítsuk a magyar és ukrán tanítási nyelvű iskolákban és nevelő intézményekben. Napjainkig szinte csak az első lépéseket tettük meg, hiszen az 1979/80-as iskolai évben csupán az óvodákban és az alapiskola alsó tagozatán (az 1—4. osztályokban) ok tatunk az új koncepció szerint. Az elkövetkező években az alapiskola fel ső tagozata, a gimnáziumok, a szakközépiskolák, a középfokú szakmunkásképző intézetek tanulói számára minden tantárgy tananyagának elsajátításához tankönyveket, a pedagógusok számára pedig módszertani kézikönyveket kell biztosítanunk. Célunk, hogy a tankönyvek és a módszertani segédanyagok szakmai és ideológiai szempontból kiváló szinten legyenek, s teljes mértékben tükrözzék a társadalmi igényt. Ezért igényesebb munkát kell követelnünk a tankönyvíróktól és a tankönyvök bírálóKól egyaránt. Iskoláinkban az elért pozitív eredményekre alapozva tovább kell mélyíteni a szocialista ha- zafiságra, proletár nemzetköziMEGSZERETTETNI A ZENET

A neves zeneszerző, Szergej Prokoffev szívesen lépett fel gyerekek számára rendezett hangversenyeken, sőt komponált is a gyerekeknek; a „Péter és a farkas“ című szimfonikus mesét. A darab annyiban volt szokatlan, hogy nem a zene kísérte a mesét, hanem a mese szólt a zenéről, a zenekar minden egyes hangszeréről. A vidám kismadár a fuvola, a fenyegető farkas a vadászkürt, a zsémbes kislány a fagott, és Péter, a rettenhetetlen kisfiú a vonósnégyes — így formálódnak a hangokból szinte látható és érezhető alakok.

De a „Péter és a farkas“ című szimfonikus mese nemcsak a Szovjetunióban hódította meg a gyerekek szívét. A világ híres koncertpódiumain is előadták, s mindenütt megtanította a gyerekeket a muzsika sze- retetére.

Ezt a szimfonikus zenét Pro- kofjev a Moszkvai Gyermekszínház felkérésére írta. A színház a jó zene megértésére és sze- retetére akarta szoktatni kis nézőit és ezért a legjobb zeneszerzőket kérte fel előadásaihoz. A színházat Natalfa Satz igazgatta. Tizenkilenc évig állt a világ első hivatásos gyermekszínházának élén, s közel fél évszázad múltán ő lett az igazgatója a moszkvai Zenés Gyermekszínháznak is. A színház, fennállásának tizenkét éve alatt húsz operát, balettet, zenés komédiát és szimfonikus alkotást mutatott be.

A fiatal színház egyik hűséges barátja — Dmitrij Kabalevszkij. A húszas években, mint konzervntóriumi hallgató járt a nyári szünet Idején Na- talja Satz színházába, hogy helyettesítse a megbetegedett zongoristát. Azóta sok művet komponált a gyerekek számára, úttörődaloktól kezdve egészen a „Nővérek" című operáig.

De Kabalevszkij nem csupán komponistaként ismert, hanem

az énekoktatás üj elveit is megteremtette. Véleménye szerint az énekoktatásnak nem készségeket, képességeket kell összegeznie, hanem a zeneművészet alapjait kell megértenie.

Az új tanterv mottójául a zeneszerző a következő szavakat választotta: „A zenei nevelés — nem a muzsikus, hanem az ember nevelése.“ Hogy elméletét a gyakorlatban is bebizonyíthassa, Dmitrij Kabalevszkij professzor, negyvenévi konzer- vatóriumi tanárság után a moszkvai 209. számú általános iskola első osztályában fog éneket és zenét oktatni. A tanár és a tanulók négyéves közös munka után kidolgozták az új tantervet, amelyet ma már sikeresen alkalmaznak a gyakorlatban. Kabalevszkij bebizonyította, hogy bármelyik kisgyerek megtanulhatja szeretni és érteni még a legbonyolultabb zenét is. (APN}

ségre, és az egységes állampolgári tudalra nevelést. Meggyő- ződésem, ezen a területen még bőven vannak tartalékok, hiszen a tananyagban rejlő nevelési lehetőségek kibontása, a pionírszervezetek nevelő tevékenysége, az iskolai iinnepsé- * gek. a nevezetes évfordulókról való megemlékezések még nem minden iskolában formalitástól mentesek, sőt az egységes pedagógiai ráhatás elve sem érvényesül következetesen mindenütt.-A minisztérium az elkövetkező években a hatékonyság fokozása érdekében kidolgozza a névelőmunká programját az alapiskola alsó és felső tago zata, a középfokú szakmunkásképzők, a gimnáziumok és a szakközépiskolák számára; a kommunista nevelés szempontjából újra elemzi és értékeli az alapiskolák egyes tantárgyainak tantervét, tankönyveit és a módszertani kézikönyveket; szükséges módszertani segédanyagot ad ki a világnézeti és ateista körük vezetői számára.

A társadalmi elvárásokkal összhangban eredményesebbé kell tenni az egyes tantárgyak

— különösen a szlovák nyelv, az anyanvelv és a matematika

— tanítását. E követelmények sikeres teljesítése érdekében feladatunk fokozatosan javítani a tárgyi és személyi feltételeket, A szlovák nyelv tanítása hatásfokának további javítását hivatott elősegíteni az 1982- re tervezett módszertani kézikönyv a természettudományi tantárgyak szak terminológiájának kétnyelvű tanításához, valamint az egyes tematikus egységek szlovák nyelvű összefoglalása, melyet az alapiskola felső tagozata számára kiadott tankönyvekbe függelékként sorolunk be. E téren további — eddig még nem teljesen kiaknázott — lehetőség a szlovák tanítási nyelvű iskolákkal fenntartott baráti kapcsolatok elmélyítése. A nemzetiségi iskolák osztálya az egyes járásokban szerzett kedvező tapasztalatok általánosítását, ezáltal a mozgalom kiszélesítését, tere- bélyesedését szorgalmazza a jövőben is. Az osztályokra háruló összes feladat közül kiemelkedik a pályairányításra nevelés fokozatos javítása is. Ezt a célt a járási és kerületi oktatási szakemberekkel való állandó és szoros együttműködés révén akarjuk megvalósítani. Kiemelt feladatnak kell tekinteni, hogy az eddiginél jóval több magyar nemzetiségű fiatal jelentkezzen egyetemekre és főiskolákra, elsősorban a műszaki irányzatokra.

Bízom abban, hogy a ránk váró bonyolult feladatokat sikeresen. oldjuk meg, hiszen azonos cél érdekében működünk együtt a Pedagógiai Kutatóintézet, a Szlovák Tankönyv- kiadó lelkes szakembereivel, a kerületi és a járási nemzeti bizottságok oktatási szakosztályainak dolgozóival és a magyar tanítási nyelvű iskolák és nevelő intézmények pedagógusaival.

<D

•V

Q,

a

K

X3

a

c/j

k

O

>a

fVlely ik az igazi ?

Pályaváíasztásról — Kéménden

Megvalósulhatnak a gyermekkori álmok, testet forrnáI ölt a mesevilág, életre kelhetnek az ifjú hévvel kimondott sza vak. Az elképzelések terveket szőnek s a tervekből kibonta kozik a holnap . .. Ám nem könnyű utat találni a lehetőségek sokszínű mezején. „Ez is érdekel, azt is szivespn csinálnám, amahhoz is lenne kedvem.“ Melyik az igazi? Az alapiskolák ban 87 500 fiatal végez az iclén. S bár sokan, sokféleképpen segítik, támogatják vagy éppen befolyásolják az elképzeléseket, az bizonyos: nehéz a választás . ..

Kéménd (Kamenín). Magyar tanítási nyelvű körzeti alapiskola. Hat községből járnak ide tanulók. A háromszázkilenc- vennyolc gyermekből ebben a tanévben ötvenet kell elhelyezni; negyvenkét kilencedikest és nyolc nyolcadikost.

— A nehezén már túl vagyunk — mondja némi megkönnyebbüléssel fankus Vidor igazgató. — Tízen gimnáziumba és szakközépiskolába mennének. négyen érettségit nyújtó szakmunkásképzőbe jelentkez- tek, a többség pedig iparitanu- ló-viszonyba kerül.

Mutatja a listát: a „sláger“ a szakközépiskola, kiváltképp az egészségügyi; hárman is pályáznak ide, pedig esélye — a négyszeres túljelentkezés miatt — legfeljebb csak egynek van. A szakmák iránti érdeklődés viszont a lehető legvegyesebb: van köztük fodrász, szakács, elárusító, fémmegmunkáló, villany- és autószerelő.

A pályaválasztás és -irányítás nem is olyan könnyű kérdéseiről Kuszi Mihállyal folytatjuk a beszélgetést.

— Tíz éve végzem az iskola pályaválasztási felelősének teendőit — mondja. — A pálya- választási előkészületeket már az ötödik osztályban elkezdjük és évekig rendszeresen foglalkozunk a gyerekekkel. Tájékoztatjuk őket a lehetőségekről, figyeljük adottságaikat, igyek szüuk megszerettetni velük egy egy népgazdasági szempontból fontos, de általában mellőzött szakmát. S bár a gyerekek döntését nem bízzuk a véletlenre, ennek ellenére sokuknál nem érezni a pályaválasztás megalapozottságát, a vonzódást a választott pályához.

— Szerintem egy tizennégy- tizenöt éves fiatal még nem tud dönteni sorsáról — vélekedik az igazgató —, még nem elég érett, hogy helyesen mérje fel képességeit vagy a lehetőségeket. Általában a szülők és a pedagógusok egyengetik a gyerek útját és ez így van rendjén. A bajok akkor kezdődnek, amikor homlokegyenest mást akar, mást lát Jónak a két fél és kompromisszumuknak a gyerek issza meg a levét. Szemléletváltozásra is szükség van ahhoz, hogy a pályaválasztás, pontosabban a pályairányítás eredményes legyen és meg feleljen a népgazdaság munkaerőigényeinek.

— Munkánk akkor lesz igazán eredményes — teszi hozzá Kuszi Mihály —ha a szülők is tudatosítják, hogy a pálya- választással nem elég csak akkor foglalkozni, amikor már 8—9 osztályos a gyerek. Ez a tevékenység több éves gondos munkát követel. Fontosnak tartom a szülők és az osztályfőnök, illetve a pályaválasztási felelős közötti kapcsolatot is. És szorgalmazni kell a szülők felvilágosítását, mert tapasztalatból tudom, hogy ők sem ismerik eléggé a lehetőségeket.

— Milyen segítséget ad az iskola a határozatlan gyerekeknek vagy a tanácstalan szülőknek? — kérdezem vendéglátóimtól.

— Felvilágosító munkánk sokrétű — mondja a pályaválasztási felelős. — Elsősorban osztályfőnöki órákon beszélgetünk a gyerekekkel, hogy ki mi szeretne lanut, felkeltjük érdeklődésüket egy-egy szakma, iskola iránt, üzemlátogatásra járunk velük, hogy a látottak alapján kedvet kapjanak valamely munkához. Egynémely vállalat képviselői pedig felkeresnek bennünket, hogy utánpótlást toborozzanak tanulóink között. A tanév elején minden tanuló kapott egy kiadványt — ez amolyan tájékoztató a fiatalok továbbtanulási lehetőségeiről —, mely a szakmákról és iskolákról pontos leírást adva segítséget nyújt a gyerekeknek és szüleiknek, hogy jobban eligazodjanak a szakmák

és iskolák szerteágazó hálózatában.

— Iskolánkban minden kedden „nyitott ajtó napja“ van. Ilyenkor a szülők vagy a gye-( rekek felkereshetik a pálya- választási felelőst, felvilágosítást kérhetnek, megbeszélhetik gondjaikat, segítséget kaphatnak választásuk megkönnyítéséhez. S természetesen a szülői értekezlet is a tanácsadás egyik formája. Évente négyszer tartunk pályaválasztási értekezletet. S a szülői látogatásokat még nem is említettem.

— Hogyan érvényesülnek volt tanulóik és kapnak-e visszajelzést előmenetelükről?

— Növendékeink, miután „legyúrtak“ egy évet a választott tanintézetben, rendszerint felkeresnek bennünket, vagy levélben számolnak be előmenetelükről — mondja az igazgató. — Egyébként a középiskolák az első félév eredményeit többnyire megküld ik az alapiskoláknak és ennek alapján is képet alkothatunk volt tanítványaink helytállásáról. Végzőseink jó útravalót kapnak, amit az is igazol, hogy sikereseti felvételiznek a középiskolákban, s elégedettek velük. Nemegy tanulónk felsőoktatási intézménybe is bekerült és pedagógusi, orvosi, mérnöki diplomát szerzett.

Találomra megkérdezem néhány kilencedikestől: Mi a tervük?

Csonka Katalin: — Óvónőképzőbe szeretnék menni Ógyallára. Ha nem sikerül bejutnom, akkor gimnáziumban próbálok szerencsét.

Takács Miklós: — Az érsek újvári elektrotechnikai szakközépiskolába jelentkeztem. A vágyam, hogy hangmérnök legyek. S hogy mit teszek, ha netán nem vesznek fel? Mivel mindenképpen főiskolára szeretnék menni, elvégzem a gimnáziumot.

Tóth Szilvia: — Rehabilitációs nővér akarok lenni, ezért gimnáziumba megyek Zse- lízre. Érettségi után egészség- ügyi szakosító tagozaton kell folytatnom a tanulást, hogy megfelelő képesítést szerezzek. A szüleim örültek volna, ha mezőgazdasági szakközépiskolát választok.

Vincze Pál: — Villanyszerelő leszek, a surányi szakmunkásképzőbe jelentkeztem. Vízvezetékszerelő akartam lenni, de a szüleim azt mondták, hogy inkább villanyszerelést tanuljak. Hogy miért nem jelentkeztem szakközépiskolába? Nem vagyok olyan jó tanuló.

Trnavsky Erzsébet: — Az ér- sekújvá£i közgazdasági szakközépiskolát választottam, mert szeretem a matematikát és bérelszámoló akarok lenni a szövetkezetben. Ha nem vesznek fel, akkor a párkányi papírgyár szakmunkásképzőjében próbálkozom. A járási kémiai olimpián a második lettem. A szüleim nem bánták volna, ha vegyipariba jelentkezem.

Molnár fenő: — Autószerelőnek megyek. Nagy terveim vannak — mondja irigylésre méltó határozottsággal. — Az iskola befejezése után kamionsofőr akarok lenni. Kalandos természetű vagyok, meg szeretem a tájakat Is. Talán lesz esélyem, hogy felvegyenek. Vonzanak a gépek, már kiskoromban is szerettem őket. A szüleim ajánlották a katonai iskolát, de a tíz év visszariasztott.

• • *

Bátrak, bizakodóak a megkérdezettek. A megkezdett utat szeretnék végigjárni, azt az utat, amelyre önszántukból, vagy szüleik (esetleg pedagógusaik) tanácsára léptek. S hogy végül is melyik a biztos út? Az, amelyik a gyermekkori álmok felé vezet — de nem hagyja figyelmen kívül a reális lehetőségeket.

TÜLGYESSY MARIA

1980.

V IV-