Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-15 / 113. szám, csütörtök

p*73 1980. V, 15. 3 A francia dolgozók milliói május 13-án 24 urára megszakították a munkát tiltakozásul a kormány szociális politikája ellen. Felvé­telünk a párizsi százezres tüntetésen készült (ČSTK-felvétel J ENSZ MISSZIÓ ÉRKEZIK ZIMBABWEBA Az új parlament letette az esküt Az Osztrák Államszerződés 25 éve AUSZTRIA FÜGGETLENSÉGÉNEK BIZTOSÍTÉKA Az osztrák szövetségi kancel­lár irodájának előszobájában ma már egy történelmi kép függ, amely az M55. május 15 i eseményt: az ún. államszerző­dés aláírását ábrázolja. Az államszerződés, amelyet akkor a Szovjetunió, az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Ausztria kép viselői írtak alá, felújította az önálló és demokratikus Auszt riát. Ez a szerződés, valamint az örökös semlegességről szóló szövetségi alkotmányi törvényt, amelyet az államszerződés szel lemében néhány hónappal ké­sőbb fogadott el az osztrák parlament, Ausztria háború utáni fejlődésének alapkövét je­lenti. Emlékeztetni kell arra, hogy Ausztria mindenekelőtt a Szov­jetuniónak köszönhetően sze­rezhette vissza önállóságát. Á Szovjetunió ugyanis Ausztriát a közép-európai béke fontos té nyezőjének tekintette. Ezzel szemben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormánykö­rei a második világháború so­rán több tervet terjesztettek elő, melyek célja Ausztria ön­állóságra és függetlenségre va­ló jogának megtagadása volt. A Szovjetunió következetesen elutasította ezt. Már 1943 ok tóberében a szovjet kormányja­vaslatára megtartott szovjet-—: amerikai—brit külügyminiszte­ri értekezleten nyilatkozatot fo> gadtak el Ausztriáról, amely le-' szögezte, hogy a szövetséges hatalmak kormányai nem isme rik el az Anschlusst (vagyis Ausztria Németországhoz való csatolását), s azt kívánják, hogy szabad és független Ausztria jöjjön létre, és ezzel váljon lehetővé az osztrák nép és a szomszédos államok szá­mára, hogy olyan politikai és gazdasági helyzet alakuljon ki, amely a tartós béke alapja. Az élet igazolta az állam-1 szerződés pozitív jelentőségét, mégpedig nemcsak a független és demokratikus Ausztria fel­újítása, hanem a világpolitiká­ban betöltött szerepe szempont-1 üjaiib szovjet egysége! távoztak az NDK-béi (ČSTK) — A szovjet csapa* .tok egy újabb alakulatától vet­tek búcsút a Német Demokra­tikus Köztársaságban levő Brandenburg város lakói ked­den. Ez már a szovjet katonák­nak negyedik csoportja, amely a Leonyid Brezsnyev által ta­valy októberben Berlinben be­jelentett szovjet békekezdemé­nyezés alapján elhagyja az NHK területét. Durva amerikai provokáció Irán ellen (ČSTK) — Az Egyesült Álla mok ismét durva provokációt hajtott végre 'Irán ellen. A Banhad teheráni napilap kö­zölte, hogy hétfő este öt ame­rikai helikopter a Perzsa-öböl- bon, az olajkutak közelében ve­gyi anyagot dobott le, amely a tenger felszínén nagy tüzet okozott. A lap ezt a lépést úgy ítéli meg, mint annak újabb bi­zonyítékát, hogy az Egyesült Államok továbbra is foglalko­zik egy újabb Irán elleni kato nai támadás terveivel. A KNDK állami küldöttsége, «melyet Kim II Tchem, a Ko reai Munkapárt KB tagja, az oktatásügyi bizottság elnöke vezetett, befejezte látogatását az Angolai Népi Köztársaság ban. A küldöttséget fogadta Eduardo dos Santos államfő is. JÓSÉ LOPEZ PORTILLO mexi­kói államfő tegnap megkezdte kéthetes nyugat-európai körút­ját, melynek során rövid látoga tást tesz Portugáliában, majd Franciaországba, az NSZK-ba és Svédországba utazik. Hazatérés előtt ellátogat Kanadába is. JAMES CALLAGHAN volt brit miniszterelnök, a Munkáspárt vezére, aki 12 napos kínai láto­gatáson tartózkodik, pekingi sajtókonferenciáján pozitívan értékelte a kínai vezetőkkel folytatott megbeszéléseit. HANS DIETRICH GENSCHER nyugatnémet külügyminiszter az „NSZK—Lengyelország fó­rum“ darmstadti rendezvényén hangsúlyozta, hogy elengedhe­tetlen az enyhülési politika folytatása és a leszerelés. (ČSTK) — Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a zimbab­wei kormányfővel folytatott legutóbbi tanácskozása alapján úgy határozott, hogy különle­ges missziót küld Zimbabwéba. A feladata az lesz, hogy előse­gítse az új független állam gazdaságának helyreállítását. Salisburyben letette a hiva­tali esküt a nyolcvan afrikai (ČSTK) — Sah Mohammed Ooszt afgán külügyminiszter a Bahtar hírügynökségnek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az iszlám világ érdekeivel és egységével ellentétes az a követelés, hogy a pakisztáni Iszlamabadban, az iszlám kon­ferencia tegnap megkezdődött ülésén megtárgyalják a mond­(ČSTK) — Edmund Muskie űj amerikai külügyminiszter ne­héz feladatokkal érkezeti Eu­rópába. Ezek közül is az egyik legbonyolultabb, hogy közelítse egymáshoz az USA és a nyugat­európai országuk Közel-Kelet­tel kapcsolatos álláspontját. Az egyiptomi—izraeli megbe­széléseik az utóbbi napokban zsákutcába jutottak és a Car- ter-kormány attól tart, hogy a nyugat-európai országokkal tel­jesen ellentétes póluson talál­ja magát. Ezek ugyanis egyre nyíltabban fejezik ki elégedet­és a húsz fehér zimbabwei parlamenti képviselő. Zimbabwe április 17-éről 18-ára virradóra nyerte el füg­getlenségét. A függetlenséghez vezető út feltételeit az érde­kelt felek részvételével meg tartott londoni értekezlet szab­ta meg azzal a céllal, hogy megakadályozza a Zimbabwei Hazafias Front újabb harci si­kereit. vacsinált, úgynevezett afgán kérdést. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a konferen­cia résztvevőinek inkább arra kellene összpontosítaniuk fi­gyelmüket, ami a világ muzul­mánjait összeköti: a közel kele­ti válság rendezésére, a palesz­tin kérdésre és Jeruzsálem ke­leti részének izraeli megszállá­sára, lenségüket a Camp David i kü­lönszerződéssel és azt latol­gatják, hogy csatlakoznak az ENSZ BT-határozatához, amely megerősítené a palesztinok ön­rendelkezési jogát. Egy ilyen határozat — Izrael részéről viharos reagálást vál­tana ki és tovább, bonyolítaná a Carter-kormány helyzetét. Carter ugyanis foggal-körömmel tartja magát Camp Davidhez és az itt kötött megállapodásokat lényegében külpolitikájának egyetlen „sikereként“ könyve­li el. (ČSTK) — A NATO-tagorszá- gok hadügy- és külügyminiszte­reinek együttes ülésével tegnap befejeződött a NATO három­napos brüsszeli tanácskozása. Á külügyminiszterek szokatlan részvétele a Pentagon által már hosszabb idő óta elkészített ka­tonai-stratégiai döntések poli­tikai jelentőségét kívánja alá­húzni. jából is. Ausztria semlegességt politikája az európai béke és biztonság lényeges tényezőjévé vált, és tekintélyt szerzett Ausztriának a nemzetközi poli­tikai színtéren. Az osztrák kül­politika alapelve lett a külön-* boző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mellett élése és együttműködése, a bé­kére és a leszerelésre irányuló kezdeményezésének a támoga­tása. A semlegességről szóló alkot­mányerejű törvényben Ausztria szabad akaratából meghirdette tartós semlegességét és kinyil­vánította, hogy a jövőben nem csatlakozik semmiféle katonai tömbhöz. Ausztria aktív semle-» gességi politikája jelentős mér­tékben növelte az ország nem­zetközi tekintélyét. Számos nagy jelentőségű nemzetközi konferenciát tartottak itt az enyhülésről, a békés együttmű­ködésről és a gazdasági és tu­dományos kapcsolatok fejlődé­séről. Példa erre a SALT—II. szerződés aláírása is. Nem véletlen az sem, hogy Kurt Waldlieim volt osztrák kül-’ ugyminiszter ma az ENSZ fő­titkára, Bécs úgyszintén töblí jelentős nemzetközi szervezet, például a Nemzetközi Atom­energia Ügynökség, az ENSZ Iparfejlesztési Tanácsának (UNIDO) stb. székhelye, a Du- na-parton kiépült az ENSZ-vá- nos, amely több nemzetközi szervezet székhelyének épüle­teit foglalja magában. Az osztrák semlegesség! po­litika nem passzív, közömbös maga tar tás a nemzetközi ese­ményekkel kapcsolatosan, ha-’ nem aktívan járul hozzá a leg­fontosabb nemzetközi problé­mák megoldásához, az európai helyzet normalizálásához, a jó­szomszédi kapcsolatok megerő­sítéséhez és a kölcsönösen elő­nyös együttműködés bővítésé j hez. Ezzel a politikájával Auszt­ria jelentős helyet vívott ki magának a világpolitikában, és nagy nemzetközi elismerésre tett szert. LADISLAV ALSTER Az USA arról igyekezett meg­győzni partnereit, hogy elen­gedhetetlen a fegyverkezés fo- kozáza és Nyugat-Európának közvetlenül is részt kell vennie ax USA agresszív közel-keleti politikájából. Washington part­nereitől katonai költségvetés növelését és az Irán- és Afga- nisztán-ellenes akciók katonai­politikai támogatását követelte. Mondvacsinált napirend Iszlám konferencia az ún. afgán kérdésről Muskie nehéz küldetése Az új kiülügyminiszter első európai útja WASHINGTONI NYOMÁS A NATO PARTNEREKRE keprogram határozza meg. A béke és a szocializmus érdekeit a Szovjetunióval közösen vé­delmezi a Varsói Szerződés töb­bi tagországa. A Varsói Szerződés tevékeny­ségében a nemzetközi élet va­lamennyi fontos kérdése sze­repel. A testvéri országok pon­tos és világos álláspontja az atomháborús veszély felszámo­lásáért, a lázas fegyverkezés megszüntetéséért és a leszere­lésért folytatott 'harcban meg­felel az emberiség érdekeinek. A Varsói Szerződés tagálla­mai mint európai országok, kü­lönös figyelmet fordítanak e kontinens békéjének megőrzé­sére és megszilárdítására. A Szovjetunió és a többi szocia­lista ország erőfeszítéseinek köszönhetően az elmúlt évtized­ben több fontos megállapodást és szerződést írtak alá. Ezek a dokumentumok a különböző társadalmi rendszerű államok közötti egyenjogú és kölcsönö­sen előnyös együttműködés fej­lődésére tág lehetőséget te­remtettek. A kontinens biztonságának megszilárdításában jelentős ha­tárkő volt a helsinki konferen­cia, és az itt jóváhagyott Záró­okmány. A hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján a helyzet Eu­rópában csakúgy, mint az egész világon, az imperialista erők, mindenekelőtt az Egyesült Ál­lamok hibájából bonyolultabbá vált. Az Egyesült Államokban és a NATO többi tagországá­ban egyre növelik a katonai költségvetést, és fokozzák a lá­zas fegyverkezést. A Pentagon új ötéves katonai programja a fegyverkezés további fokozását irányozza elő. Az amerikai im­perializmus reakciós köreinek akciói ugyanakkor nagy meg­értésére találnak a pekingi ve­zetőknél, akik uszító álláspont­ra helyezkedtek. Az események fejlődésének igen veszélyes jelleget adott a NATO-tanács 1979 decemberi döntése, miszerint néhány nyu­gat-európai országban új kö­zép-hatótávolságú nukleáris ra­kétákat helyeznek el. Ez a mi­litarista lépés megbontja a hoz­závetőleges erőegyensúlyt, és aláássa az európai katonai enyhülésre irányuló erőfeszíté­seket. A Varsói Szerződés tagálla­mai szükségesnek tartják to­vábbra is a béke megszilárdí­tásáért folytatott következetes harcot, mindent megtesznek az enyhülés és a nemzetközi együttműködés terén elért po­zitív eredmények megőrzéséért. A Záróokmányban foglalt alap­elvek és megállapodások alap­ján mindenekelőtt az európai béke és az enyhülés megszilár­dítására tett erőfeszítéseket kell fokozni. Ezzel összefüggésben nagy jelentőségű és igen időszerű a Varsói Szerződés tagországai­nak az európai katonai enyhü­léssel és leszereléssel foglalko­zó konferencia megrendezésére tett javaslata, valamint a hel­sinki konferencián részt vett tagországok képviselői madridi találkozójának előkészítése és konstruktív lefolyása. Meg kell őrizni és fokozni kell mindazt a pozitívumot, amit Európában nagy és kis ál­lamok közös erőfeszítésekkel éveken át létrehoztak. Az eny­hülési politikának mély gyöke­rei vannak. Hatalmas erők tá­mogatják, és minden feltétel megvan ahhoz, hogy ez a po­litika az országok közötti kap­csolatok fő tendenciája marad. Erre törekszenek a Varsói Szer­ződés tagországai is. _ A testvéri szocialista államok arra törekszenek, hogy vala­mennyi kontinens népei számá­ra biztosítva legyenek a békés élet feltételei, és következete­sen védik a nemzeti felszaba­dításukért harcoló országokat. A Politikai Tanácskozó Testület ülésein a Varsói Szerződés tag­államai nemegyszer emelték fel szavukat Indokína, a Közel-Ke­let, Afrika és Latin-Amerika népeinek szabadsága és függet­lensége mellett. A Varsói Szerződés tagorszá­gainak elvi békepolitikája kife­jezően mutatkozott meg abban, hogy többször tettek javaslatot a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szerződés Szerve­zetének egyidőben történő fel­oszlatására, első lépésként ka­tonai szervezeteik feloszlatásá­ra. Nyugaton azonban ezeket a pozitív lépéseket nem támo­gatják. A testvéri szocialista ál­lamok reálisan ítélik meg a helyzetet a világban, és az im­perialista körök agresszív ter­veivel szemben megteszik a szükséges lépéseket védelmi képességük megerősítésére. A Varsói Szerződés fennállá­sának negyed évszázada alatt sokat tett a harci szövetség megszilárdításáért, közös védel­mi potenciálunk megerősítésé­ért. A Varsói Szerződés tagálla­mai egyesített fegyveres erői­nek alapját a Szovjetunió fegy­veres erői alkotják. A szovjet hadsereg és a Szovjetunió ha­ditengerészete katonai műszaki lehetőségeit, eszmei-politikai fejlettségét, erkölcsi értékeit illetően megfelel a kor köve­telményeinek. Valamennyi szö­vetséges ország fegyveres ereje is korszerű hadsereg. Elsőren­dű műszaki eszközökkel van­nak felszerelve, és kimagasló­an képzett káderek állnak ren­delkezésükre, akik képesek kiválóan vezetni a hadserege­ket. A szovjet fegyveres erők megbízhatóan védik a Szovjet­unió határait, és közösen a többi tagország hadseregeivel mindig készek visszaverni bár­milyen agresszort. A katonai együttműködés mechanizmusa, amely ma gya­korlatilag magába foglalja a szövetséges hadseregek tevé­kenységének minden oldalát, szüntelenül tökéletesedik. A Varsói Szerződés Szervezeté­nek legfőbb katonai szerve a honvédelmi miniszteri bizott­ság. Az egyesített fegyveres erőket gyakorlatilag egyesített főparacsnokság Irányítja. Az egyesített fegyveres erők szo­kásos tevékenységének fontos kérdéseiről az egyesített fegy­veres erők katonai tanácsa dönt. A Szovjetunió és a többi testvéri szocialista ország vé­delmének megszilárdítása so­rán — mint azt többször hang­súlyozták — nem törekszenek katonai erőfölényre. Sosem fe­nyegettek és a jövőben sem fe­nyegetnek semmilyen államot, sem államok csoportját. Stra­tégiai doktrínájuknak tisztán védelmi jellege van. Épp ezért a világ államai­nak egyetlen csoportja sem tett annyi konstruktív javaslatot a katonai enyhülésre, mint a Var­sói Szerződés országai. A Poli-* tikai Tanácskozó Testület fon­tos kezdeményezéseihez és konstruktív javaslataihoz több olyan javaslat és terv kapcso^ lódik, amelyeket a Varsói Szer-í ződés tagállamai külügyminisz­teri bizottságának ülésein 1979 májusában Budapesten és 1979 decemberében Berlinben dolj goztak ki. A legutóbbi események azon- ban a világpolitika két teljesen ellentétes irányvonalára vetet­tek fényt. A Varsói Szerződés Szervezetének terjedelmes programjában azok a konkrét és messzemenő javaslatok sze­repelnek, amelyek jóváhagyása vitathatatlanul biztosítaná a vi­lág népeinek békéjét és bizton­ságát. A NATO programja a fegyverkezési verseny és a vál­sággócok létrahozásának per­spektívája a békére és a tár-e sadalmi haladásra nézve min­den negatív következménnyel együtt. A Varsói Szerződés aláírása óta eltelt 25 éves időszak tel­jes mértékben megerősítette a szocialista országok kommunis­ta és munkáspártjai, valamint kormányai azon döntésének helyességét és megfontoltságát, miszerint egyesítik erőiket a nemzetek forradalmi vívmányai­nak védelmére az imperializ­mus agresszív támadásaival szemben és a tartós béke biz­tosítása érdekében. A Varsói Szerződés tevékenységének leg­főbb eredménye az, hogy a tagországok népei már 35 éve békében élnek. A testvéri né­pek katonapolitikai szövetsége megbízhatóan védi biztonságu­kat. A Varsói Szerződés tagál­lamainak egyre erősödő együtt­működése a biztosítéka annak, hogy a szocializmus építése, a békéért, és a biztonságért foly­tatott harc sikeres lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents