Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-09 / 109. szám, péntek

Dolgos ünnepnapok A budapesti Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ munkájáról Budapest VI. kerületében, a Népköztársaság útja 21 szám alatt található a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Köz­pont székháza. Ennek az in­tézménynek elsősorban az a feladata, 'hogy különféle mó­don népszerűsítse hazánkat. A központ munkájáról beszélget­tünk Tibor Chovan igaz­gatóhelyettessel. # Hogyan telnek a központ dolgos hétkiüz- és ünnepnapjai, init nyújt a látogatóknak? — A Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ külön­böző formában igyekszik hoz­záférhetővé tenni kulturális értékeinket, népszerűsíteni ha­zánkat, természeti szépségein­ket, gazdasági és politikai fej­lődésünk eredményeit nemcsak Budapesten, hanem egész Ma­gyarországon. Nálunk minden nap dolgos hétköznap és egy­úttal ünnepnap is. Azzá vará­zsolják azok az események, amelyeket hazánk jó hírnevé­nek terjesztése érdekében szer­vezünk. Leggyakrabban elő­adások, kiállítások, tárlatok formájában igyekszünk befér­kőzni a köztudatba. De éppoly gyakran rendezünk hangverse­nyeket, filmvetítéseket és egyéb közérdekű műsorokat. Csupán filmekből mintegy ezer rövidebb-hosszabb, játék- vagy dokumentumfilmet mutatunk be a közönségnek. Van egy szép, mintegy hatezer kötetes könyvtárunk, amelyet szüntele­nül bővítünk a legújabb kiad­ványokkal. 0 Kik látogatják a közpon­tot és mi iránt érdeklődik leg­inkább a közönség? — A csehszlovák kolónia tagjain kívül szinte törzsven­dégeink a nálunk tanult ma­gyarországi fiatalok, akik ilyen módon tartják a kapcso­latot diákéveik színhelyével, és gyakorolják a szlovák vagy cseh nyelvtudásukat. Szinte megszakítás nélkül rendezünk szlovák és cseh nyelvtanfolya­mokat, amelyek iránt nagy az érdeklődés. A tárlatokat, hang­versenyeket, filmvetítéseket, lemezhallgatásokat szintén nagy számú közönség látogat­ja — jóformán hírverés sem kell nekik. Ezenkívül úgyszól­ván minden elképzelhető ké­réssel fordulnak hozzánk. Köz­pontunk nem utazási iroda, de gyakran keresnek bennünket azzal a kéréssel, hogy tájékoz­tassuk őket hazánk egyes vi­dékeiről, ~az üdülési lehetősé­gekről. Sokan érdeklődnek a zenei és színházi élet, a kü­lönböző fesztiválok iránt. # Milyen nagyobb rendezvé­nyekre került sor ax utóbbi időben, például az idén a köz­pont rendezésében? — Az utóbbi rendezvények közül említeném mindenek­előtt azt a nagygyűlést, ame­lyet a Magyar Szocialista Mun­káspárt XII. kongresszusának előestéjén rendeztünk a csepeli pártbizottsággal. A nagygyűlés alkalmából kiállítást Is rendez­tünk a csehszlovák—magyar barátság és a két párt kapcso­latainak dokumentumaiból. A Februári Győzelem évfordulója alkalmából nagyszabású tárla­tot rendeztünk Michal Jakab- čic, Ludvík Korkoška és Mar­cel Dútífavec műveiből. A kö­zelmúltban járt nálunk a Do- ležal-vonósnégyes és nagy si­kere volt a világutazó-író Mi­loslav Stingl szerzői estjének, ami annak tulajdonítható, hogy a szerző számtalan műve megjelent magyar nyelven is. Osztatlan sikert aratott a dél­csehországi chodok kisipari szövetkezetének kerámiából rendezett kiállítás. Nyíregyhá­zán a nemzetközi nőnap alkal­mából rendeztük meg a cseh­szlovák-magyar barátság nap­ját, amelyen előadás hangzott el a nők helyzetéről Csehszlo­vákiában. Fellépett továbbá a Kassai Vonósnégyes és a nyír­egyházi közönség megtekint­hette a prágai Femina fényké­pész művészcsoport felvételei­nek kiállítását. A vonósnégyes másnap Esztergomban hang­versenyezett nagy sikerrel. E városban a kiemelkedő szlo­vák nemzetébresztő, Matej Hrebenda halálának 100. év­fordulója alkalmából előadás hangzott el a népművelés mai helyzetéről Csehszlovákiában. Március utolsó napjaiban Nagybánhegyesen kiállítást nyitottunk, amellyel hazánk szocialista fejlődését érzékel­tettük. Gyulán ugyanebben az időben képzőművészeti tárlatot láthatott a közönség. § Most ünnepeljük hazánk felszabadításának 35. évfordu­lóját. Népünk e nagyszerű tör­ténelmi esemény jegyében él. Hogyan érzékelteti ezt a ma­gyar közönséggel a Csehszlo­vák Kulturális és Tájékoztató Központ? Magyarországon is ezekben a napokban ünnepük az ország felszabadításának 35. évfordu­lóját. Ez a történelmi sorskö­zösség nagyszerű alkalmat nyújt közös rendezvényekre, és ezt a lehetőséget ki is hasz­náljuk. Április 15—17 között Vas megyében megrendezzük a csehszlovák—magyar barát­sági napokat. Az akció kere­tében kiállítást rendezünk ha­zánkról. Két előadás is elhang­zik. Egyik a Kassai Kormány­programról, a másik hazánk felszabadításának körülményei­ről. Április 21—25 között Sal­gótarjánban rendezzük meg a csehszlovák—magyar barátsági napokat, amelynek legnagyobb eseménye a világhírű csehszlo­vák üvegipar kiállítása lesz. A kiállítás alkalmából szakmai értekezletre is sor kerül a csehszlovák üvegipari szakem­berekkel. Salgótarjánban vala­melyik kamarazenekarunk is fellép és megrendezzük a gyermekfilmek fesztiválját. A központ székházában képzőmű­vészeti tárlatot is szeretnénk rendezni a felszabadulás téma­köréből merítő alkotásokból. Ha ezt nem tudnánk techni­kailag kivitelezni, akkor fény­képkiállítást rendezünk helyet­te. Az elmondottakból is lát­szik, hogy hazánk felszabadí­tásának 35. évfordulóját szí­nes, élvezetes rendezvényekkel tesszük emlékezetessé. 0 Mit tervez a jövőben a budapesti Csehszlovák Kulturá­lis és Tájékoztató Központ? — Terveink közül az egyik legérdekesebb, hogy a közeljö­vőben meg akarjuk alakítani központunkban Csehszlovákia barátainak klubját. Úgy képzel­jük el, hogy a klub tagjaival állandó szoros kapcsolatban leszünk. Lehetővé tesszük szá­mukra, hogy megnézzenek Bu­dapesten minden csehszlovák kulturális eseményt, vitaeste­ken találkozhassanak a művé­szekkel, az együttesek tagjai­val, és minden Budapestre lá­togató neves egyéniséggel. Vettünk továbbá egy színes te­levíziót is, amely szintén a klubtagok rendelkezésére áll majd, hogy nézhessék a cseh­szlovák televízió műsorait, amelyekről vitákat szervezünk a klubban. Éppúgy rendelkezé­sükre áll majd a központ könyvtára, hanglemeztára és minden ingó és ingatlan va­gyona. A klub tagjai lesznek tehát a legközvetlenebb bará­taink, jóllehet már eddig is rengeteg közvetlen barátot szereztünk magunknak enélkül is. Nyugodtan elmondhatom tehát, hogy központunk jól el­látja szerepét: hidat alkot két baráti ország népe között. PALÁGYI LAJOS Költészet — palettán Jozef Slurdík nemzeti művész életművéről Jozef Slurdík nemzeti mű­vészt ma már általánosan a szlovákiai táj költőjeként emle­getik. Nem csupán képletesen, mint lírikus alkatú képzőmű­vészt, hanem a szó szoros értel­mében is, hiszen aktív képző­művészeti tevékenysége mellett eddig már két verseskötete is megjelent. Az első Félkör, a má­sodik Feleszmélés címmel; ez utóbbi saját rajzaival illusztrál­va. A költészet iránti vonzalma az iskolás évektől tart. Az öt­venes évek vége felé erősödött műveiben az a lírai hang, mely Igor Grossmann felvétele a szlovákiai festők közt külön­álló helyet biztosít számára. Kezdeti figurális tanulmá­nyain. csendéletein Ján Mud- roch festőművész drámai szín­iskolájának hatása érezhető, aki a Szlovák Műszaki Főisko­lán (SVŠT) Šturdík tanára volt. Ezután a bécsi, majd a párizsi képzőművészeti akadémián foly­tatta tanulmányait. 1958-tól az Augusztus 29 e el­nevezésű művészeti csoport tag­ja volt, de két év múlva kilé­pett és saját alkotói útjára tért. A keresés első időszaka Radio­aktív eső című, nagyobb mére­tű tempera festményével zárható le nála, mellyel 1959-ben díjat nyert. Valódi éjije mai formá­jában gazdag illusztráló! tevé­kenysége folyamán kristályoso­dott ki. Rajzai a hazai- és vi­lágirodalommal szoros kapcso­latban állnak. A hazaiak közül Ivan Krasko, Karel Ilynek Má- eha, Jirí Wolker, Ján Hollý, Jan­ko Kráľ, Pavol Horov, Vladimír Reisel, Uobrpslav Chrobák, Pa­vol Koyš, Vojtech Mihálik. a kül­földi írok közül Szlepan Scsi­Szerkesztöségünk két kérdéssé! fordult kulturális és oktatási intézményeink vezetőihez. 1. Saját munkakörében milyen szempontból tartja je­lentősnek a CSKP KB 15., valamint az SZLKP K8 leg­utóbbi ülését? 2. Az ülések anyaga és határozatai alapján Önök mit tesznek munkájuk eszmei és esztétikai színvonalának emeléséért. Megvannak-e a feltételeik a határozatok eredményes megvalósításához? Dr. GYÖRGY ISTVÁN, a CSEMADOK KB vezető titkára I Szocialista fejlődésünk eddigi történelmi ta- • nulságai egyértelműen igazolják, hogy gazda­sági, társadalmi és kulturális életünkben akkor értük el a legnagyobb fejlődést, amikor párt- és állami vezetésünk elemzően és céltudatosan nyúlt a problémák megoldásához. Ügy vélem, a CSKP KB 15., valamint az SZLKP KB legutób­bi ülésén is ilyen céltudatosan és alaposan foglalkoztak az ideológiai munka kérdésköré­vel, elsősorban hatékonyságá­nak növelésével. Az ideológiai munkának össztársadalmi ér­vénye van, a megnövekedett igények és feladatok minden­kit érintenek, így a Csehszlo­vákiai Magyar Dolgozók Kultu­rális Szövetségét is. Az Ideológiai és a kulturá­lis-nevelő munka nem öncélú, nem önmagáért létezik, hanem mindig konkrét problémával és feladattal kapcsolatos, egy adott helyben és időben léte­zik. Ezt a fontos szempontot sem mellőzhetjük, amikor munkánk hatékonyságáról, dol­gozóink tudatformálásáról be­szélünk. Az említett ülések anyaga is hangsúlyozza, hogy feladataink megoldásában, társadalmunk szocialista jellegének erősíté­sében döntő jelentőségű az ember, az emberi tényező. A CSEMADOK legfontosabb célja is az, hogy színvonalas ideo­lógiai és kulturális-nevelő munkával járuljon hozzá dol­gozóink tudatának formálásá­hoz, a tettekben is megnyil­vánuló szocialista hazafiság és proletár nemzetköziség eszméi­nek megszilárdításához. Sze­retnénk, ha minél több olyan tagunk lenne, aki tehetségét, képességeit és minden erejét latba veti nagyszabású társa­dalmi és kulturális céljaink megvalósítása érdekében. 2 Szocialista társadal­munk nagy vívmánya, • hogy népünk életszín­vonala, műveltsége so­ha nem tapasztalt magaslatok­ra jutott el. E tekintetben úgy érzem, szövetségünk is meg­tette a magáét, az elmúlt há­rom évtizedben hozzájárultunk ahhoz, hogy magyar nemzeti­ségű dolgozóink is építő, cse­lekvő tagjai voltak e társada­lomnak. Szükségesnek érezzük azonban, hogy megvizsgáljuk az eddig alkalmazott munka- módszereink életképességét, az elavultak helyett újakat kell keresnünk és találnunk, köz­művelői munkánkat minden szempontból összehangoljuk korunk, társadalmunk követel­ményeivel. Szervezettebben kell hasznosítanunk szellemi erőforrásainkat, a szaktudást, a felkészültséget és más fon­tos értékeket. A mi feladatunk az is, hogy a csehszlovákiai magyarság körében népszerű­sítsük a szocialista erkölcs és az életmód normáit, hogy ezek még hatékonyabban befolyásol­ják dolgozóink életstílusát. Több gondot fordítunk tagsá­gunk proletár internacionalista szellemben való nevelésére, a szocialista hazafiság elveinek gyakorlati megvalósulására, haladó hagyományaink rend­szeres ápolására, az anyanyelv és ennek oktatásának jelentő­ségére, a rendszeres művelő­dés fontosságára, a jogtudat megerősítésére, valamint a jog­egyenlőség kérdéskörére. Fon­tos feladatunknak tartjuk a szlovákiai magyar amatőr mű­vészeti mozgalom eszmei és művészeti színvonalának céltu­datos emelését. Az elképzelések és a tervek sikeres megvalósításához meg­felelő feltételek szükségesek. E feltételek, sajnos, nem min­den esetben megfelelőek és egyformák. Szövetségünk tevé­kenységének súlypontja az egyes helyi szervezetekben van. Itt végzik a mindennapi­nak mondható művelődési és művészeti munkát. Több mint 500 helyi szervezetünk község­ben, illetve falvakon működik. Ezek különböző körülmények között dolgoznak és így kü­lönböző mértékben vesznek részt a község, illetve a falu kulturális életében. Számos pozitív példa ellenére meg kell állapítanunk, hogy az il­letékes — elsősorban a helyi — párt- és állami szervek nem minden esetben irányítják a helyi szervezetek munkáját, s az irántuk való gondoskodás sem mindenhol megfelelő. Ez a megállapítás főleg anyagi, de nem egy esetben más vo­natkozásban is érvényes. Fon­tosnak tartjuk, hogy a nemze­tiségi kultúrák fejlesztéséről szóló kormányhatározatot min­den szinten mielőbb valóra váltsák. Ez nyilvánvalóan nagyban elősegítené ideológiai munkánk hatékonyságának fo­kozását. Ugyancsak fontos, hogy helyi szervezeteink rend­szeres módszertani segítséget is kapjanak. E téren jelentős feladat vár a népművelési in­tézményekre is, minden szin­ten. paosev, Alekszander Blok, Guil­laume, Apollinaire müveit, s a régi kínai költészetet illuszrál- ta. E szénrajz és tollrajz-so- rozatait 1962-ben Bratislavában állította ki. Ugyanakkor a Život nevű alkotócsoport tagja lett, s annak közös tárlatain azóta is rendszeresen részt vesz. A bor­zalom éjszakája, Est, Pihenés, A föld ölébe című festményei elismerést arattak. Az emberi alak azonban egyre inkább csak illusztrációin jelentkezett, s fo­kozatosa n szinte kizárólag a tájképfestészet kötötte le. A mai, tipikusan „šturdikos“ vo­nások már első tájképkiállitá- sáu (1955-ben, Bratislavában J jelen voltak. Itt bemutatott pasztellrajzait elsősorban a De- niänovi völgy szépsége ihlette. A finomságot, mellyel a külön­böző nap- és évszakokat, az ég örökké változó mozgását, a lá- t óh a t á r em e I ked ésél - síi 11 y edését próbálta papírra vetni, a távol­keleti festményekhez szokták hasonlítani. A hetvenes évek­ben a dombos vidék mellett új­fajta tájtípus — a dunai part­vidék ejtette csodálatba. „Ez a. táj érzéseimben nagyon gazda­gít“, mondta. Kombinált tempe­ráinak a szélsuhogtatta nádas, a vonuló felhők, a repülő ma­darak, ezüstös holdfény a foly­ton ismétlődő motívumai. A for­mák és színek végtelen variá­cióinak változó viszonyát ku­tatja. A természetet tartja mű­vészete fő forrásának. „Ha a természetet mindannak összege- zéseként értelmezem, ami kö­rülvesz bennünket, s ha érzék­szerveimmel, érzéseimmel és eszemmel érzékelem, akkor 6 az alkotótevékenység egyedüli éltető talaja“ — vallja. Slurdík tájai részben valósá­gos, létező, látott tájak, más­részt emlékek, álomképek, saját hangulatainak kivetítései. (Kor­társai közt a szlovák művészet­ben Július Nemeiknek vannak hasonló légkörű és hasonló be­állítottságú vízfestményei, szín* tén a Duna menti tájról...). Líraiak a képek címei is: Ál­modozás, Sejtés, F,légia, F.le-> mek, Apokalipszis, Tövisek, Vi­har stb. Több mint 80 képből álló bratislavai kiállítását a szerző Képben kereslek alatt mulatta be. Ugyanez a ciklus később Költészet — palettán címmel Budapesten, Varsóban. Berlinben, Prágában, Szkopjé- ben, Kairóban, Kassán (’Košice) s másutt szerepelt. Nem sokkal azután a Slovnaft Kisgalériájá- ban jelentkezett legújabb akva^- relljeivel, temperáival, kombi­nált technikával készített mun­káival. Műveinek többsége me­rengő, nosztalgikus. Az impresz- szionisták módjára a múló, röp­ke pillanatot hajszolja, mindig új szépségekben reménykedve. Saját szavai szerint célja: „ke­resni a szépet és meghajolni előtte A Felkelésről és felszabadí­tásról írt ,,Ünnepeljük verssel“ című, a kollektív verseskötet illusztráló tolirajzai esetében a drámai események atmoszférá­ját a beléjük fojtott feszültség érzékelteti. Amellett, hogy „a természet és élet poézisét“ szer retné műveiben egyesíteni, a tudatos elkötelezettség fontos­ságát is folyton hangsúlyozza: „... A tiszta művészet alkotójá­ról és koráról... egyszerre, egyhangúan beszél. A művési elkötelezettsége a humanizmus szolgálatában áll, s az esztéti­kum, etikum és politikum iránti mértékérzékében rejlik... Az alkotást nem lehet álmodozás­sal helyettesíteni, s a semmiről- alkotást nem lehet művészetnek nevezni. A valódi alkotómunka tanú és bíró egyaránt“. Ezek a szavak természetesen J. Šturdík művészetére is fennállnak. Hatvanadik születésnapja al­kalmából a művész Rekapitulá­ciók (Visszatekintések) Címmel nyújt betekintést eddigi élet­művébe a Bratislavában, a Mű vészetek Házában. Jozef Šturdík művészi mun­kásságát eddig is számos társa­dalmi elismerés fémjelezte. Eh­hez társult most az egyik leg­nagyobb elismerés: Jozef Stur­dík nemzeti művész lett. EIB33 1980. V. 9. L. GÁLY TAMARA 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents