Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-09 / 109. szám, péntek

FELKÉSZÜLTÜNK A FEJLETT SZOCIALISTA TÁRSADALOM ÉPÍTÉSE ÚJ FELADATAINAK TELJESÍTÉSÉRE !Folytatás a 4. oldalról) tó módon alkalmazzák ezeket az intézkedéseket a termelési- gazdasági egységek, a vállala­tok, üzemek, munkahelyek konkrét feltételeire. A komplex intézkedések megvalósítása megkívánja a nehézségek leküz­dését, a dolgozók meggyőzését és megnyerésüket a cselekvő részvételre. Elsősorban a gaz­dasági dolgozóktól elvárjuk, hogy ezeket az intézkedéseket következetesen és kitartóan gyakorlattá váltják. Ez megkí­vánja a ßärt-, a szakszervezeti és az ifjúsági szervezetek cél­tudatos tevékenységét és egy* séges eljárásukat is. A komplex intézkedések csak ilyen előfel­tételek mellett válhatnak a nép* gazdaság tárgyi problémái meg­oldásának hatékony eszközévé. Elvtársak, munkánkban most és a jövőben is arra kell töre­kednünk, hogy a minőség és a hatékonyság javítására irányuló törekvést a lehető legszorosab­ban összekapcsoljuk a tudomá­nyos-technikai forradalom vív­mányaival. Csakis ily módon valósíthatjuk meg a párt stra­tégiai irányvonalát, teljesíthet­jük sikeresen napi feladatain­kat. A Központi Bizottság ezért a tudományos-műszaki fejlesz­tés érvényesítését további elő­rehaladásunk kulcsfontosságú feladatának tekinti. Ebből a szempontból Szlovákiában is nagyobb igényeket kell támasz­tanunk a tudományos-kutatási bázis hatékonyságával, a terme­lési gyakorlattal való összekap­csolásával szemben. Arra kell törekedni, hogy a tudományos- műszaki fejlesztés tervszerű fo­lyamattá váljék, mégpedig már a hetedik ötéves tervidőszak előkészítésének kezdetétől fog­va A tudományos-technikai for­radalom jobb kihasználása alap­ján a minőség és a hatékony­ság terén szükséges fordulat el­érését csakis a nemzetközi szo­cialista integráció, elsősorban a Szovjetunió óriási tudományos- kutatási, fejlesztési és termelé­si alapjával való integráció te­szi lehetővé számunkra. Ezért egyik elsőrendű fontosságú fel­adatnak tekintjük azoknak a lehetőségeknek a kihasználá­sát, amelyeket Csehszlovákia és a Szovjetunió között a szakosí­tás és a kooperáció fejlesztésé­ről megkötött hosszú távú prog­ram nyújt. Hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy mi is, Szlovákiában az ed­diginél nagyobb mértékben részt vegyünk a gépek és egyéb gyártmányok közös kij fejlesztésében és termelésében. Egyidejűleg nagyobb kezdemé­nyezéssel kell elmélyíteni az együttműködést, fejleszteni a kooperációt Szlovákiában és a Cseh Szocialista Köztársaságban a kutató- és a tervező Intéze­tek, valamint a termelési vál­lalatok között. Az élet megkö­veteli tőlünk: a közösen kifej­lesztett és gyártott termékek részaránya oly gyorsan gyara­podjon, hogy az összhangban legyen a hatékonyság növelésé­vel, a korszerűsítéssel és az egész értékesítési folyamattal szemben támasztott követelmé­nyekkel. A népgazdaság irányításában sorra kerülő alapvető jelentősé­gű intézkedések nemcsak a gaz­dasági szakaszon jelentősek, ha­nem politikai és ideológiai téren is. Az intézkedések megvalósí­tása növelni fogja a kezdemé­nyezést, úgyszintén a kollektí­vák, vállalatok, üzemek és mun­kahelyek felelősségét is. Létre­hozzák tehát a szocialista de­mokrácia fejlesztésének, politi­kai rendszerünk valamennyi láncszeme fokozott aktivitásá­nak feltételeit. Ebben az ösz- szefüggésben látjuk a szakszer­vezetek, az ifjúsági szervezet, a Nemzeti Front mindegyik szervezete szerepét is, melyek feladata, hogy pártunkkal együtt előkészítsék és mozgósítsák a dolgozók százezreit az idei fel­adatok teljesítésére és a hete­dik ötéves tervidőszak sikeres megkezdésére. párt felkészült az új feladatok teljesítésére Éppen ezek az új feladatok teszik rendkívül szükségessé, hogy minden egyes állampolgár megértse a párt politikáját és azt tevőlegesen támogassa. A CSKP KB 15. ülése ezért kie­melte, annak fontosságát, hogy növeljük törekvésünket az em­berek öntudatosságának elmé­lyítéséért, politikai színvonaluk emeléséért, jellembeli tulajdon­ságaik erősítéséért. Éneikül nem fejleszthetnénk sem az anyagi-technikai bázist, sem a szocialista társadalmi kapcsola­tokat. A Központi Bizottság ülé­se kiemelte, hogy a szocializ­musban a személyiség harmoni­kus fejlesztése nemcsak a szo­cialista és a kommunista épí­tés célja, hanem a termelőerők gyarapításának döntő tényező­je is. Ugyanakkor hangsúlyozta: az eltelt 35 év folyamán elért eredményeink és szerzett ta­pasztalataink serkentenek ben­nünket arra, hogy főképpen az ifjúság soraiban elmélyítsük a drága hazánk iránti szeretet érzését és azt a büszke tuda­tot, hogy a Szovjetunióval együtt haladunk, a szocialista közösséghez tartozunk. Éppen nemzeteink legújabb kori törté­nelme szemlélteti kifejezően, hogy mily kölcsönösen össze­függ az igazi csehszlovák ha- zafiság és a proletár interna­cionalizmus. Meggyőződésünk, hogy politikai rendszerünk mindegyik szervezete hatható­san, a társadalom egész poli­tikai-erkölcsi helyzetéért vi­selt felelősségük tudatában tá­mogatják ezt az igyekezetet. Elvtársak, a feladatok sike­res teljesítése szempontjából döntő jelentőségű, hogy pár­tunk politikailag, eszmeileg és szervezetileg egységes, akció- képes és felkészült arra, hogy ebben az új szakaszban is be­töltse szerepét. Az utóbbi üléseken elfogadott jelentős határozatok tanúsítják egész pártunk és Központi Bi­zottsága marxista—leninista fejlettségét, amely igazolja, hogy képes bírálóan elemezni a helyzetet, alkotó a hozzáállá­sa mai és a holnapi feladataink­hoz és helyesen irányozza elő ezek teljesítésének módját. A párt marxista—leninista színvonala, a párt és a nép szi­lárd egysége, a szavak és a tet­tek egysége kezeskedik arról, hogy az előző időszakhoz ha­sonlóan pártunk most is becsü­lettel teljesíti a munkásosztály, a dolgozó nép és a nemzetközi kommunista mozgalom iránti feladatait. Ez minden kommunistát arra kötelez, hogy a fejlett szocialis­ta társadalom építése során magatartásával és tetteivel meg­nyerje minden becsületes ember egyetértését és öntudatos támo­gatását. A szocialista közösség a békés fejlődés tényezője 1980. V. 9. Tisztelt elvtársak] Népünk új életének harminc­öt évét értékelve rendkívül örülünk annak, hogy ezt az egész időszakot békében élhet­tük le, nyugodtan az építőmun­kának szentelhettük figyelmün­ket. Természetesen ez a gyümöl­csöző békés időszak nem ön­magától keletkezett. A Szovjet­unió létezésének, a szocialista közösség megalakulásának, fej­lődésének és megszilárdulásá­nak eredménye. A szocialista közösség a békés fejlődés fő té­nyezője. Az elvhű külpolitika, a békéért, az enyhülésért és a leszerelését folytatott harc eredménye. A szocialista építés egész időszaka megerősítette és meg­erősíti a szocialista Csehszlová­kiának a Szovjetunióval és a szocializmus országaival való szövetségre irányuló külpoliti­kai orientációjának helyessé­gét. Ez az irányzat szavatolja országunk biztonságát, az épí­tőm un ka kedvező nemzetközi feltételeit és Csehszlovákiát a béke és a haladás táborának szilárd részévé teszi. A Szovjetunióhoz fűződő ba­rátságunk és szövetségünk a szocialista építés éveiben az életszükségletekkel összhang­ban felődött. Tartalmilag gaz­dagodott és magasabb szintre emelkedett. Testvérpártjaink központi bizottságainak és sze­mély szerint Husák és Brezs­nyev elvtársnak nagy érdeme, hoigy a szovjet elvtársakkal együtt egyre sokoldalúbb együttműködésre, országaink további közeledésére törekszünk. Népünk teljes mértékben tá­mogatja ezt a politikát. Támo­gatja, ment a kommunista cél­jaink eléréséért folytatott küz­delemben, az imperializmus el­leni harcban számunkra nincs más üt, mint a Szovjetunióval közösen követett út. Külpolitikánk jelentős jellem­vonása az imperializmus elle­ni, a nemzeti szabadságért és a szociális haladásért küzdő nem­zetek támogatása. Ezzel a po­litikával összhangban egyértel­műen Afganisztán népének ol­dalán állunk, amely a Szovjet­unió internacionalista segítsé­gével védelmezi forradalmát és szuverenitását. Tudatosítjuk tisztelt elvtár­sak, hogy korunkban nincs fontosabb kérdés a háború és a béike kérdésénél. Ennek a kér­désnek a megoldásától függ az atomkorszakban az egész em­beriség sorsa és jövője. A béke megtartásáért és megszilárdításáért folytatott küzdelemben, különösen az utóbbi évtizedben jelentős si­kereket értünk el. A nemzetek megkönnyebbüléssel fogadták, hogy a hetvenes évek kezdeté­től a nemzetközi kapcsolatok­ban az enyhülési folyamat lett a fő irányzat. Nagy reménye­ket keltettek a helsinki konfe­rencia eredményei, majd a stratégiai fegyverek korlátozá­sára vonatkozó egyezmény alá­írása — ezek megmutatták, hogy a feszültség enyhülése katonai téren is elérhető. Az enyhülésért folytatott küzdelem azonban nem aka­dálymentes, le kell küzdeni a világreakció erős ellenállását. Az imperializmus és a mili­tarizmus agresszív erői az utóbbi időben megkísérelték megálllítani az enyhülési folya­matot és a világot újból a hi­degháborús korszakba juttatni. A nemzetközi erőviszonyoknak az imperializmus javára törté­nő megváltoztatására töreked­ve a háborús fenyegetések po­litikáját folytatják, a fegyverke­zési verseny új menetét indít­ják el és az egyri» nagyobb ere­jű tömegpusztító fegyverek gyártásával újabb háborús ka­tasztrófát készítenek elő. Mint ismeretes, ezt a politi­káit az afganisztáni események­kel próbálják magyarázni. Mi azonban jól tudjuk, hogy az agresszív imperialista erők po­litikájában már sokkal előbb fordulat állt be, akkor, ami­kor úgy döntöttek, hogy növe­lik a fegyverkezési kiadásokat és közép-hatósugarú rekétákat helyeznek el a nyugat-európai államok területén. Nem becsüljük le az imperia­lista reakció terveit és céljait. Iráni háborús kalandjuk azt ta­núsítja, hogy akár veszélyes kockázatot is váillalnak. Ezt példázza az Egyesült Államok újabb fenyegetése a szocialista Kuba címére. Kubai testvéreink egységükkel, erőik felzárkózá­sával méltó határozott választ adnak erre az új fenyegetésre, s ebben teljes támogatásunkat élvezik. A háború peremére sodró ipolitika már egyszer ku darcot vallott. Meggyőződé­sünk, hogy az imperialista pro­pagandának ma sem sikerül félrevezetnie a világközvéle­ményt, valamilyen „szovjet ve­szély“ ecsetelésével, meggyőző­désünk, hogy a nemzetek felis­merik: a valóságban ki veszé­lyezteti a nemzetek békéjét' és biztonságát. A Szovjetunió a szocializmus többi országával együtt a bé­kéért és biztonságért folytatott harc politikáját állítja szembe az imperialisták veszélyes po­litikájával. Ezt tanúsítja az a béke kezdeményezés is, amely- lyel Leonyid Iljics Brezsnyev 1979. októberében Berlinben lépett fel, valamint a leszere­lés reáilis programja is, melyet Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszternek, az ENSZ fő-* titkárához intézett levele tar-» talmaz. A Szovjetunió minden erőfeszítése arra Irányul, hogy a nyolcvanas években megtart­suk, megszilárdítsuk és tovább­fejlesszük mindazt a pozitívu­mot, arn.it az elmúlt évtizedben a lázas fegyverkezés korlátozá­sában elértünk. Tisztelt barátaink! A lenini úton haladva, a sza­badságért és szocializmusért folytatott harcunk eszméihez hűen felkészültünk, hogy meg­oldjuk és sikeresen megvalósít­suk a fejlett szocialista társa­dalom építésének új feladatait. A szabadságért és szocializ­musért folytatott küzdelem esz­méihez hűen megszilárdítjuk a párt és a nép egységét, a csej hek, a szlovákok és a nemze­tiségek testvéri szövetségét és közösen szépítjük és gazdagít* Juk drága hazánkat, a Cseh-» szlovák Szocialista Köztársasá-* got. A szabadságért és a szocia­lizmusért folytatott küzdelem eszméihez hűen tovább mélyít­jük testvériségünket és szövet­ségünket a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, szi­lárdítjuk internacionalista szöj vétségünkét a világ kommunts* ta és demokratikus erőivel. Éljen a dicső szovjet nép! Éljen és szilárduljon a béke! (Alcímek: Oj SzA| A SZABADSÁG ÚTJÁN Harmincöt év telt el a második világháború befeje­zése óta. Szabadsá­gunkért, független­ségünkért sok szov­jet ember áldozta életét. A Nagy Honvédő Háború története a kato­nai és hazafiúi hő­siesség számtalan példája. Borisz Nyikola­jevics Afanaszjev 16-éves volt, ami­kor kitört a máso­dik világháború. — Leningrádban tanultam.. Soha nem felejtem el Levitán hangját, amikor a rádióban bejelentette, hogy a hitleri Németor­szág hitszegően megtámadta a Szovjetuniót. Az emberek az utcá­kon csoportosultak. A mozgósítás szer vezetten folyt. Az ország rövid idő alatt egy hatalmas katonai táborrá változott. Mindenki előtt világos volt, hogy a tőle telhe­tő legnagyobb mértékben segí­tenie kell a fronton harcolókat. Borisz Nyikolajevics a többi komszomolistával együtt védel­mi berendezéseket épített Moszkva alatt. 1943. január 7- én hívták be a VöröS Hadse­regbe az aknavetők szakaszá­nak parancsnokaként. Az F. F. Zsmacsenko vezérezredes, a Szovjetunió Hőse vezette 40. hadsereg katonájaként részt vett Románia, Magyarország és Csehszlovákia felszabadításá­ban. A 4ü. hadsereg alakulatai, miután Észak Magyarországon felszámolták az ellenséget, át­lépték a csehszlovák határt és megkezdték a támadást Zvolen és Banská Bystrica irányába. — Dél-Szlovákia felszabadítá­sáért nehéz harcok folytak. Főleg a Banská Bystricáért ví­vott harcra emlékszem élénken. Banská Bystrlcát a fasiszták erődítménnyé alakították, itt akarták megállítani a Vörös A korabeli felvételen jobbról az első Borisz Nyikolajevics Afanaszjev alhadnagy Hadsereg győzelmes előnyomu­lását. 1944. márcias 24-én dél­előtt felszabadítottuk Radvaň községet, s kibontakoztak előt­tünk Banská Bystrica körvona­lai. Soha nem felejtem el a Radváiiban töltött, a város elle­ni támadást megelőző éjszakát. Kitartóan zuhogott az eső, sok ház lángokban állt. Még nem volt időnk az aknavetőinket az új célpontokra beirányozni sem, hívattak Kornyenko főhadnagy­hoz, a zászlóalj parancsnoká­hoz, aki a sebesült Glazyrin had­nagy helyett engem jelölt ki a lövészszázad parancsnokává. Egész éjszaka támadásra készü­lődtünk. Harcostársaimmal Stra­hov törzsőrmesterrel és Beke őr mesterrel megismerkedtünk a század parancsnoki karával. A századom katonái nyitották meg a támadást a város ellen. A németek a nagy épületekbe, főleg a nagy kereszteződések, valamint más előnyös és fontos helyek védelmére és megerősí­tésére összpontosítottak. Táma­dó egységeinket intenzív golyó­szóró és tüzérségi tűz alá vet­ték. A szó szoros értelmében k! kellett őket füstölnünk a há­zakból. Megállíthatatlanul tör­tünk előre. A fasiszták egyre gyakrabban támadtak a város északi részéből, ez még a ke­zükben volt. Délután három óra körül sikerült őket kiszoríta­nunk a város központjából, és a hegyekbe szorítottuk őket. így a rádióállomás közelébe ke­rültünk. Itt újból elkeseredett harcot vívtunk, a rádióadó kör­nyékét azonban nem sikerült elfoglalnunk. A zászlóalj-pa­rancsnok utasítására tartalék­erők egy magaslati ponto* kezdtek lőni, ezzel elterelték a németek figyelmét a mi táma­dásunkról. Ezt kihasználva egy­ségeink meglepetésszerűen be­hatoltak a rádió épületébe, s megsemmisítették az ellenséget. Lényegében ezzel befejeződött a Banská Bystrica felszabadítá­sáért folyó harc. Borisz Nyikolajevics Afanasz­jev alhadnagy 1945. március 26- án példás helytállásáért dicsé­retet kapott. A harc tovább folytatódott Kremnica, Handlová, Prievidza, Trenčín, Uherské Hradišté, Zlín, Otrokovice, Výškov felszabadí­tásáért, s 1945. május 9 én Ždár nad Sázavou és Nové Mesto na Morave környékén fejeződött be. — 1945. április 10-én szabá1 dítottuk fel Trenčínt. Ez a nap mélyen az emlékezetembe vé­sődött. A harc befejezése után a politikai osztályra rendeltek, s a harcban szerzett érdemei­mért nagy megtiszteltetésben részesültem: a kommunista párt tagja lettem. Kommunistának lenni nagy kitüntetés, de nagy kötelezettség is volt. A kom­munisták elsőként mentek harc­ba, kitartásukkal, bátorságuk­kal, hősiességükkel tűntek ki. Nem ismertek legyőzhetetlen akadályt. Ezért a párttagságot a szovjet hadsereg minden ka­tonája a legmagasabb kitünte­tésnek tekintette. MIROSLAV N EDO MA

Next

/
Thumbnails
Contents