Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-08 / 108. szám, csütörtök

Az elégedettség forrása

A töretlen fejlődés útján» a Dubnica nad Váhonvi gépgyár

Megérteni azt az őrömet, amelyet 35 évvel ezelőtt Dub- niba nad Váhom és környékének lakói éreztek a felszabadító hadsereg katonáinak megérkezésekor, bizonyára nem nehéz a mai generációnak sem, bár nem ismerik a háború szörnyűségeit. Azonban az emberek szemében akkor megjelent könnyek nem mind az öröm könnyei voltak. A családtagok, az ismerősök elvesztése fájt, a háború sebei nem gyógyultak egyik napról a másikra. Dubnica nad Vá- homban különösen az 1928 ban alapított gépgyáron látszott meg a háború pusztítása. A gépgyártásban még 1945 márciusában is mintegy 15 ezer ember dolgozott, de áprilisban már a németek, amit lehetett, elvittek a gyárból, amit pedig nem, azt tönkretették.

Az akkori idő tanúi közül Juraj Chorvát géplakatos, aki már 1937 óta a gyár dolgozója, így emlékszik azokra az idők- te:

— Nem tudtam örüljek-e vagy sírjak. A csarnokfalak ledöntve, a géppark nagy része tönkrement, vagy a németek kezébe került. A gépi felszerelésnek nagyjából a 30 százaléka maradt meg. Sokáig azonban nem siránkoztunk. Tulajdonképpen nem is volt mikor. Mintegy 150-en hozzáfogtunk a romeltakarításhoz, és fokozatosan előkészítettünk egy kisebb csarnokot a termelésre, ahol elsőkként a hegesztők kezdték el a munkát. Néhány hétig ingyen dolgoztunk, illetve a leves meg néhány karéj kenyér volt a fizetségünk. Ennek ellenére örömmel tettük ezt, mert reméljük, hogy ez egyszer a ml munkásgyárunk lesz.

Juraj Chorvát és akkori munkatársai nem csalódtak. Egy

olyan gépgyártó vállalat jött létre az akkori romok helyén, amely egyike Csehszlovákiában a legjelentősebbeknek és a fejlődésben nem áll meg. A háború utáni években elsősorban olyan gyártmányok készültek itt, amelyek nélkülözhetetlenek voltak az ország iparosításának fejlesztésében, mint például bányagépek, vasúti berendezések, esztergapadok, víllanymozdonyok stb. Elmondható, hogy a dubnicai gépgyárnak ma nagyon korszerű a gyárt mán yszerkezete. Elsősorban fémfelület kezelő gépsorokat gyártanak — a dubnicai gépgyár ezeket a KGST valamennyi tagországába szállítja —, itt gyártják az ismert Poc- lain márkájú hidraulikus kotrógépeket, a nagy teljesítményű fúró-, maró és esztergagépeket, valamint számos olyan hidraulikus elemet, amelyek a gépgyártás legtöbb ágazatában nélkülözhetetlenek. Éppen az utóbbi gyártmányok jelentik a gépgyár termelési programjában a legérdekesebb és a leg- perspektívikusabb elemet, s így a kutatási és fejlesztési program is ennek van alárendelve.

Még valamikor 1969 táján kezdődött, amikor a dubnicai nehézgépgyár együttműködési megállapodást irt alá a hidraulikus elemek gyártásáról az NSZK-beli Sauer Getriebe- céggel. A vállalatnak azonban mindig voltak és vannak is ambiciózus műszaki emberei, mérnökei. Közülük például Pavol Italy mérnök elsősorban a nagy teljesítményű hidraulikus elem után érdeklődik, s ennek szenteli minden képességét, energiáját. A gyár szakemberei megsejtették, hogy a hidraulikus berendezések gyártása a jövő egyik fontos termelési

HATARSZIMIEN FE1SŰ-CSAIL0KDZBEN

1980.

V. 8.

A kedvezőtlen időjárás ugyan egy kissé lefékezte a tavaszi munkák ütemét, de a lehullott csapadéknak azért örültek a Felső-Csallóközi mezőgazdasági üzemekben, hiszen sok helyütt már öntözték az őszi vetésű gabonaféléket. — Szükség volt erre — jegyzi meg Vincent Kolárik főagro* nómus, a Gombai (Hubice) Állami Gazdaság növénytermesztési ágazatának vezetője, akivel az elmúlt napokban az időszerű tavaszi munkákról beszélgettünk.

Megtudtuk, hogy az 1350 hektár búza és 750 hektár árpa szépen fejlődik, amelyhez az idejében elvégzett növény- védelmi és nitrációs munkálatok is hozzájárultak. — De amint látja — szépen zöldell a 250 hektáron vetett takarmányborsó is — mutat a fő- agronőmus a tábla felé. — A most leesett csapadék pedig kedvezően hat a 160 hektáron vetett napraforgó és 282 hektáron vetett cukorrépa kelési folyamatára — magyarázza a vendéglátóm. Azonban itt azt • is hozzáteszi, hogy a nem kielégítő 70—75 százalékos csíraképesség miatt az eddigi gyakorlattól eltérően nem 12 centiméterrel, hanem hat centiméter távolságra vetették el a Dobrovická cukorrépamagot. Tehát így a megfelelő terméshozam érdekében még az egyelést is vállalva könnyebben biztosítható a hektáronkénti 90—100 ezres egyedszám elérése.

— Az idén egyébként 750 hektár szemes és 700 hektár siliókukoricát vetünk — kapcsolódik a beszélgetésbe Gogo- la László, a növénytermesztési ágazat csoportvezetője.

A Békéi (Mierovo) Efsz-ben Veszprémy Imre mérnök főag- ronómus tájékoztatott a határi munkák helyzetéről. Elmondotta, hogy az őszi és tavaszi vetemények nitrációs kezelése után a mostani legfontosabb feladat a 225 hektár szemesnek való és 45 hektár silókukoricának való elvetése. — Ez azért is kiemelt helyen szerepel, mert a szövetkezetben a kukoricaprogramba való bekapcsolódás révén intenzív öntözési és folyékony tápanyag- adagolási módszerrel termesztik a kukoricát, vagyis a tavaly előírt 66 mázsás hektárhozamot az idén is szeretnék megtartani. Ennek megfelelően vetették a nagy hozamra képes fajtákat, nem beszélve arról, hogy 16 hektáron nemzetközi kukorica termesztési kísérletet is végeznek. A szövetkezetben egyébként a legközelebbi teendőik közé tartozik még a 10 hektárnyi újtelepí- tésü szőlőben a karózás elvégzése, valamint az egy hektár nagyságú fóliasátrak alatt a paprikapalánták ültetése.

De hasonló a helyzet a Fel- sŐ-Csallóköz többi mezőgazda- sági üzemében is, mint az ll- lésházi (Nový Život) Csehszlovák-Mongol Barátság Efsz- ben, ahol Nyársik Ferenc, Bit- tera Ernő és Csémi Imre irányította SPC — 6-os vetőgépekre még 260 hektár szemes és 100 hektár silókukorica vetése vár, amit nyújtott műszakban egy hét alatt kívánnak elvégezni.

összefoglalva a hallottakat, elmondhatjuk, hogy a felsőcsallóközi mezőgazdasági üzemekben minden rendelkezésre álló időt és eszközt felhasználnak a tavaszi munkák gyors elvégzéséhez. MÉRI ISTVÁN

szakágazata, s így 1975 ben fi vállalat az említett cégtől megvásárolta a szóban forgó hidraulikus elemek gyártásának szabadalmát. Egyúttal szakemberek egy csoportja intenzíven dolgozott a hidraulikus szabályozás elvének javításán. Sikerült megtervezniük és elkészíteniük egy olyan hidraulikus forgásszabályozót, hogy komoly érdeklődést tanúsítottak iránta a Sauer Getriebe cégnél is, és 1977 ben már ők vették meg e forgásszabályazó szabadalmát a dubnicai gépgyártól. Ennek jelentőségét növeli az a tény, hogy ez volt az első aktív szlovákiai licenc, amelyet kapitalista országba adtunk el.

A dubnicai nehézgépgyár példája bizonyítja, hogy céltudatos munkával a hazai szakemberek is képesek világszínvonalú gyártmányok készítésére. A dubnicai gépgyárban tulajdonképpen már jó néhány év előnnyel megértették, hogy a kutató-fejlesztő munka területén fellépő új igény: a tudomány — kutatás — fejlesztés — termelés ciklusban „nagyobb sebességre kapcsolni“ — korkövetelmény. Pavol Italy mérnök, akinek már ezidáig öt szabadalma van, ezzel kapcsolatban a következőket mondotta:

— Ml már mintegy tíz évvel ezelőtt tudatosítottuk, hogy a kutatás és a fejlesztés programjának teljes mértékben összhangban kell lennie a termeléssel és a termelés távlataival. A hidraulikus berendezések gyártását azért fejlesztjük, mert már napjainkban is, a jövőben pedig méginkább ezeken múlik majd azoknak a gépeknek a minősége, amelyekben felhasználjuk. S ez nemcsak a mi vállalatunkban készülő gépekre vonatkozik, hanem tulajdonképpen valamennyi olyan gépre, amely hazánkban készül. S egyik esetében sem engedhetjük meg magunknak, hogy ne teljesítsék a hazai és a külföldi megrendelők valamennyi igényeit. Ez nem könnyű feladat, mi műszakiak például nagyon gyakran kicseréljük fehér köpenyünket a sötétkék munkaruhával és megyünk oda, ahol gépeink dolgoznak. Hidraulikus berendezéseinket egyaránt megtalálhatjuk az építőipari gépeken, vagy a közlekedési eszközökön és ezek a legtöbbször szünet nélkül dolgoznak télen, nyáron, esőben, hóban, sárban, szélben fagyban. Új gyártmányok esetében szinte minden egyes alkalommal magunk is kimentünk a gépek kezelőivel a próbaüzemelő gépekhez, és a helyszínen kerestük meg és távolítottak el az esetleges üzemzavart, figyeltük, hogy egy-egy új gyártmány miként válik be.

A munkások és műszakiak ezrei találták meg helyüket Dubnicán és környékén. Velük és általuk nőtt és gyarapodott a gyár, sőt az egész város. A gyárban kialakult törzsgárda a biztosítéka, hogy a 35 évvel ezelőtt elindult fejlődés a jövőben is töretlen marad.

BOHUSLAV OLACH

A Délnyugati Vasútigazgatóság mozdonyrendező pályaudvarain Plzeňben, Ceské Budéjovicében, Zdiceben és Chebben a gépjavítók bevezették a Diesel-mozdonyok motorhibáinak új keresési módszerét, amelynek lényege, hogy nem kell szétszerelni a motorokat. E módszert a ČKD prágai kutató- intézetének dolgozói fejlesztették ki s elsőként a pferovi mozdonyjavító műhelyben próbálták ki. Felvételünkön Josef Kubásek műszerész az említett hibakereső segítségével a T 478 4 típusú mozdony kompresszorát javítja

(). Vlach felvétele — CSTK)

PANASZOK NYOMÁBAN

MIÉRT NEM JÓK

A MEGJAVÍTOTT TRAKTOROK?

A Ziar nad Hronom-l Gép- és Trakt or állomás Is 1972-ben lépett a szakosítás útjára. Azóta a mezőgazdasági termelésben közvetlenül — kisegítő jelleggel — csupán a gabonabetakarításban és az istállótrágya kihordásában, szétszórásában vesz részt. A 180 embert foglalkoztató üzem fő termelési profilját a traktorok generáljavítása jelenti, emellett modern állattenyésztési objektumok technológiai berendezéseinek szerelését és karbantartását végzik. Idényjellegű, s fontossági sorrendben is csak a fentiek után következik a különböző gépkezelési tanfolyamok szervezése, lebonyolítása.

Bennünket — persze — elsősorban a javító szolgáltatás hozott a Garam partjára, hiszen mint említettük, itt végzik a Zetor típusú traktorcsalád generáljavítását a kerület mezőgazdasági üzemei számára. Évente mintegy 430 vontatót javít meg a harminc főnyi csoport, s az üzem 1996-ig szóló fejlesztési programja értelmében a teljesítmények fokozatos növelésére van kilátás.

Nem hiszem, hogy Ján Kraj- čo gazdasági igazgatóhelyettes és Vincent Jančul, a személyzeti osztály vezetője számára osztatlan örömet okozott látogatásom és főleg az a közlésem, miszerint szerte a kerületben nagyon sok a panasz javító szolgáltatásukra. Magam is tapasztaltam a tavaszi munkák kezdetén a losonci (Lučenec) Állami Gazdaságban, hogy a žiariak javítóműhelyét elhagyó traktorosok csak „félgőzzel“ dolgoztak. A megrendelők másutt is elégedetlenek munkájukkal. Mi erről a véleményük?

— Nem lepett meg, amit mondott — törte meg a beállt csendet Ján Krajčo —, hiszen tavaly 156 általunk kijavított traktorra érkezett kisebb-na- gyobb panasz, reklamáció. Mielőtt azonban válaszolnék a felvetett kérdésre, el kell monA FIGYELEM KÖZÉPPONTJÁBAN: AZ ENERGETIKA

A múlt évi energiaellátási gondok számos népgazdasági ágazatban éreztették kedvezőtlen hatásukat, így az energia- fogyasztás csökkentésére irányuló kezdeményezés fokozottabb mértékben bontakozott ki termelővállalatainkban. Ez alól pedig nem volt kivétel a vág- sellyei (Šaľa nad Váhom) Dus- lo vegyipari vállalat sem.

A Duslo vállalatban tavaly is sikerrel járt az energiatakarékossági versenymozgalom. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az SZSZK Iparügyi Minisztériuma energiatakarékossági versenyében a legnagyobb vállalatok kategóriájában a negyedik helyen végzett. A legkiemelkedőbb erdeményt az állami ésszerűsítési programban rögzített feladataik teljesítésével érték el. A terv szerint 20 738 tonna kőszénegyenértékű tüzelőanyagot kellett volna a

vállalatban megtakarítani, de a különböző intézkedéseknek köszönhetően közel 30 ezer tonna kőszénegyenértékű fűtőanyagot sikerült megtakarítaniuk. Külön dicséretet érdemelnek a 02-es üzem dolgozói, mert az ammóniák konverziójának javításával jelentős energiamegtakarítást értek el.

Az Idén ugyancsak a figyelem központjában szerepel a vállalatban az energia felhasználásának ésszerűsítése, nem szeret nének a tavalyihoz hasonló „meglepetésekben“ részesülni. •Elsőrendű feladatuknak tartják továbbra is, hogy ne lépjék túl a tervezett vegyipari termelésre előirányzott energiafogyasztási keretet. Az eddigi hónapokban sikerült ennek a feladatnak eleget tenniük.

A vállalatban azonban tudják, hogy nem pihenhetnek a babérjaikon, s mindent el kell követniük az energiafogyasztás további ésszerűsítéséért, a tartalékok feltárásáért, a technológiai berendezések meghibásodása megelőzéséért. E tekintetben igényes feladatok vár nak a karbantartókra is, akiknek az általános és középja vitásokon kívül el kell végezniük a kazánházak nagyjavítását is.

A bonyolult energetikai helyzet befolyásolja a vállalat gazdasági eredményeinek alakulását is, mert a következetlen energiagazdálkodás kedvezőtlenül hat a költségekre. Nagyon sok múlik azon is, hogy milyen az együttműködés a vállalat egyes üzemei, illetve részlegei között. Ezt a követelményt minden munkahelyen tudatosítják, s ennek megfelelően igyekeznek megszervezni a munkát.

MILAN AĽAKŠA

danom, hogy bennünket csupán az összeszerelés fogyatékosságaiért érhet vád. A javításhoz szükséges alkatrészeket ugyanis partnervállalataink szállítják. Ha ők silány minőségű alkatrészeket hoznak, mi olyanokat vagyunk kénytelenek beszerelni, még ha tisztában vagyunk is azzal, hogy ez így nem helyénvaló. A nyitrai GTÁ a hátsó hidakat, a vráb- lei Mezőgazdasági Gépjavító üzem a motorokat, a prešovi GTÄ pedig az első tengelyeket szállítja. A tavalyi, már említett 156 reklamáció konkrét vizsgálata alkalmával kiderült, hogy 89 esetben a nyitrai, 50 esetben a vráblei, hét esetben pedig a prešovi partnervállalatunkat illeti a felelősség, s csupán 10 reklamáció vezethető vissza a Žiar nad Hro- nom-i GTÁ felületes munkájára. Ez utóbbiakért vállalnunk kell, s vállaljuk is a felelősséget. Más kérdés azonban, hogy az ostor mindig a mi hátunkon csattan, hiszen a kooperációs kapcsolatokról nem minden megrendelőnk tud, s végső soron nem is érdekli őket.

— A mi gondjaink már ott kezdődnek, hogy a javítási ciklus elején alig érkeznek alkatrészek a szállítóvállalatok részéről — veszi át a szót a személyzeti osztályvezető —, s amikor már mindannyiunkat sürget a határidő, egyszerre jön a szállítmány, alig van időnk a minőségi vizsgálatra. A legtöbb bajunk ilyen vonatkozásban a prešovi partnervállalattal van, de még a zvoleni Agrotechnika is csupán 70—80 százalékra tudja kielégíteni igényeinket a mindennapi munkához szükséges alapvető alkatrészekből. Nagyon sok esetben arra kényszerülünk, hogy közvetlenül a brnói gyártócéghez forduljunk, ami nem is szabályos, nem is kifizetődő, de szükségleteinket csak így tudjuk kielégíteni. Az így beszerzett alkatrészeket viszont csak az Agrotechnikán keresztül tudjuk elszámolni, akik ily módon enélkül jutnak a kereskedelmi haszonhoz, hogy a kisujjukat sem mozdítják érte. Mégis kénytelenek vagyunk ezt az utat választani, hiszen bennünket sürgetnek a megrendelői határidők. Ez esetben önként adódik a kérdés: vajon mi szükség van a kötelező kereskedelmi láncszemre, az Agrotechnikára?

Nos, ennyi a žiariak részéről, amitől ugyan nem lettünk sokkal okosabbak, legfeljebb bepillanthatunk a szállítóimegrendelői kapcsolatok bonyolultságába, rendezetlenségébe. Az is nyilvánvaló, hogy a žiariak munkájának tökéletesítésével nem szűnnek meg a gondok, nem csökkennek jelentős mértékben a reklamációk. Ennél többre, sokkal többre lenne szükség. Kiterjeszteni a minőség javításának követelményét minden szintre, minden partnervállalatra.

—ha—