Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1980-05-08 / 108. szám, csütörtök
Negyedszázad a mérlegen Beszélgetés Dr. Kulcsár Tiborral az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes igazgatójával Az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes most ünnepli megalakulásának negyed évszázados jubileumát. Az évforduló előtt néhány nappal az együttes az Építésben szerzett érdeme- kéri állami kitüntetési kapta elkötelezett és színvonalas művészi munkájáért. A jubileum alkalmából kértük meg dr. Kulcsár Tibort, az együttes igazgatóját, hogy válaszoljon kérdéseinkre. • Huszonöt év általában nem nagy idő, viszont egy művészegyüttes éleiében az. Mit jelent az Ifjú Szívek életében az eltelt negyed évszázad? — Több mint másfélezer fellépést, ebből körülbelül 1100 ut hazánkban, s közel 450-et külföldön, mintegy 70 tánckoreográfia filmrevitelét, közel 350 énekkari és zenekari mű vagy szólószám bemutatását, több tízezer kilométer utazást autóbuszon nagyvárosokban és kis falvakban, több száz nevelő jellegű hangversenyt hazai magyar tannyelvű iskolák diákjai számára, sikereket és tapsokat, vitákat, kudarcokat és újrakezdéseket. Az ia több mint 1300 fiatal, akik az alakulás évétől dagógiai Iskola, továbbá a Felső Pedagógiai Iskola tanulói és hallgatói képezték, tehát a leendő pedagógusok, azok, akik vidéken ma is a legnagyobb részt vállalják, a kulturális tevékenység vezetésében és szervezésében, Amikor 1961 ben az akkori Pedagógiai Intézetet (a mai pedagógiai kar elődjét) egy év után Bratislavából Nyllrára helyezték át, végleg megszűnt számunkra az a lehetőség, hogy ilyeai szempontból a pedagógus hallgatókra támaszkodhassunk. Ma ugyan sok magyar fiatal tanul a különböző főiskolákon, karokon, de ezek közíil majd kevesen kerülnek olyan munkakörbe, ahol énekkart, vagy tánccsoportot vezethetnének. jelenAz If jú Szívek tegnap este mutatta be a Szlovák Nentzeti Színházban P?reg a rokka című jubileumi műsorát. Gyökeres György felvétele a műsor egyik jelenetét örökítette meg. napjainkig rövidebb vagy hosz- szabb ideig működtek az együttesben, a 25 év alatt elvitték a dalt, a táncot hazánk csaknem valamennyi magyarlakta vagy vegyes lakosságú községébe, városába. De ugyan úgy ismertté tette az együttes a szlovák és a cseh országrészekben is s ezáltal is hozzájárult a csehszlovákiai magyarság kultúrájának megismertetéséhez az egész ország területén. • Megítélése szerint az Ifjú Szívek tevékenységével milyen mértékben járult és járul hozzá a csehszlovákiai magyar énekés tánckultúra fejlődéséhez? — A fenti számok részben válaszolnak erre a kérdésre. De úgy hiszem, a statisztikai adatokon, a fellépések számán, a tervteljesítés mutatóival mérhető. Konkrét tényeken túl az a tény, hogy együttesünk negyedszázada jelen van kulturális életünkben, önmagában sem lebecsülendő. A csehszlovákiai magyar ének- és tánckultúra fejlődéséhez való hozzájárulását elsősorban abban látom, hogy együttesünkben az elmúlt év alatt számos új mű szüleit. Az előbb felsorolt énekkari, ének- és zenekari művek, szólóénekek, népdalfeldolgozások több mint kétharmada eredeti alkotás. A szerzők az együttes számára írták ezeket. A sok név közül elég, ha Raj- ter Lajos, Németh Šamorínsky István, Szijjártó Jenő, Mózsi Gyula, magyarországi munkatársaink közül elsősorban Vav- rinecz Béla kompozícióit említem. Hasonló a helyzet a tánckoreográfiák terén is. S ide kell sorolnom az együttes hanglemezeit is, amelyek közül a legújabb, a harmadik még az idén piacra kerül. • Az Ifjú Szívek azáltal, hogy félhivatásos együttes, bizonyos értelemben műhely is. Számos tagja az együttesből való távozása után sem szakítja meg kapcsolatait az amatőr művészeti mozgalommal. Hogyan segíti az Ifjú Szívek az ilyen tettrekész amatőrök munkáját? — Az alakulás időpontjában annak idején a CSEMADOK Központi Bizottságának az volt az elképzelése, hogy az Ifjú Szívek tagjai az együttesből való távozásuk után majd az amatőr művészeti csoportok vezetői lesznek. Főleg az első években válhatott valóra ez a terv, ekkor ugyanis olyan tagsági tömegbázissal rendelkeztünk, amelynek többségét az fekkori magyar tannyelvű Pelegi tagságunknak körülbelül egyharmad része dolgozó fiatal; mérnököktől, főiskolai tanársegédektől kedve adminisztratív munkaerőket és fizikai dolgozókat találhatunk az egyes művészi részlegeken. De nehezen képzelhető el, hogy ezek a sok próba és fellépés mellett jelenleg aktív tagságuk ideje alatt, más csoportoknak is segítséget nyújtsanak, a gimnazistákról és főiskolai hallgatókról még kevésbé. Mindezek ellenére volt tagjaink közül így is sokan vannak, akik ezt a munkát lakóhelyükön ma is nagy lelkesedéssel végzik, sok volt „ifjú szíves“ énekel a tanítók énekkarában vagy máshol, vezet maga is énekkart és táncsoportot. Az együttesünk minden művészi részlegében módjuk van a fiataloknak 4—5 év alatt olyan szakmai alapokra szert tenniük, amelyek elegendőek egy kezdő tánccsoport vagy kórus vezetéséhez. • Milyen módon folyik az együttesben a népművészeti anyag gyűjtése és mennyiben merít belőle az együttes? — Szervezeti szabályzatunk egyik pontja feladataink között az együttes szükségletei számára végzett néprajzi gyűjtőmunkát is megjelöli. E2jt a tevékenységet — amely a kezdeti években elsősorban Ag Tibor, az együttes akkori igazgatója személyéhez kapcsolódott — az együttes a saját lehetőségeihez mérten azóta is végzi, sajnos csak amatőr módon, megfelelő képzettségű szakember nélkül. Évek óta szeretnénk alkalmazni ilyen szakembert, erre azonban nincs lehetőség. Mivel hivatásos dolgozóink, fizetett alkalmazottaink száma — a mennyiségben és minőségben rendkívül megnövekedett feladatok ellenére — ma is ugyanannyi, mint az alakulás évében, újabb munkaerő felvételére pedig egyelőre nem nyílik lehetőség. Ennek ellenére a gyűjtőmunkát folytatjuk, az évek során számos műsorszámunk megalkotásánál az éppen általunk gyűjtött anyagból merítettünk. Tánckompozócióink egész sora ilyen anyagra épül. A legutóbbi években például Hardicsán, a tőketerebesi járásban bukkantunk rá olyan népdalanyagra, amelyet eddig nem jegyeztek le. Ebből válogattunk és dolgoztuk fel az együttes nagylemezén megtalálható Hardicsai népdalok és az Elveszett az ökröm című népdalcsokor anyagát. A könyvalakban vagy sokszorosított kiadványokban megjelent anyagon kívül hozzáférhető számunkra Vargya Lajosnak és Sárosi Bálintnak az 50- es évek végén végzett csehszlovákiai gyűjtése, ezen kívül a CSEMADOK Központi Bizottságának gazdag, de jórészt máig is csak magnószalagon meglevő, tehát lejegyzetlen anyaga is. Ebben a tevékenységünkben külső munkatársakra is számítunk. Legutóbbi énekzenekari bemutatónk műsorában Alexander Móži, Galántai verbunkosát például a szerző az áitala felkutatott zenetörténeti szempontból is érdekes anyag Kodály Zoltán Galántai táncok című művének fragmentumaira, előtanulmányaira komponálta. • Megítélése szerint mi a legfontosabb az együttes jövő életét illetően? — Ahhoz, hogy az együttes további zavartalan fejlődését és színvonalának emelését biztosíthassuk, a legfontosabb az egyes művészi részlegek tagságának minduntalan pótlása, viszonylagos állandósítása. Az együttes úgynevezett félhivatásos voltából adódik (mert ez az elnevezés téves és sokak számára félrevezető: voltaképpen hivatásos művészi és szervezési dolgozók vezetésével tevékenykedő öntevékeny tagságból álló együttesről van szó), hogy tagsága gyorsan cserélődik s bár olyan tagjaink is vannak, akik 10— 15 évet vagy ennél is hosszabb időt ^töltenek az együttesben, tagságunk zöme 3—4 évnél tovább — objektív okoknál fogva — nem áll a rendelkezésünkre. Kész énekeseket, táncosokat nem kapunk „menet közben“ kell tagjainkat sokszor az alapokra is megtanítanunk. Énekeseink, táncosaink közül csak elvétve akadnak akik az éneket, a táncot választják élethivatásuknak, zenészeink viszont kivétel nélkül hivatásos pályára készülnek. Ezért a tagság pótlása a zenekari részlegben a legnehezebb. S bár jelenleg valóban kiváló zenészekkel büszkélkedhetünk, nem biztos, hogy egy vagy két év múlva elmond hatjuk ugyanezt. Szeretnénk, ha az egyes részlegek művészi munkájának színvonalát emelhetnéník. Ehhez azonban — művészi dolgozóink további fejlődése mellett — objektív feltételeink, munkalehetőségeink javítására is szükség van. KÖVESDI JÁNOS Megértemen vusfnps A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának jubileumi hangversenyéről Ilyen nagy ünneplésre, hosszan tartó tapsra és spontán szeretetnyilvánításra nem is igen emlékszem. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók megérdemelték ezt a forró . ünneplést, hiszen az elmúlt másfél évtized alatt valóban lelkes és színvonalas munkát végeztek. Hozzáértő és lelkes közönség töltötte meg a jubileumi hangverseny színhelyét, hiszen jórészt közeli és távolabb; vidékek énekkarainak tagjai jöttek el Bratislavába köszönteni és megszemlélni társaikat. Amikor elhelyezkedtem a Szlovák Filharmónia hangverseny tennének kényelmes székében, átvillant agyamon az énekkarban eltöltött évek, megannyi kedves és kellemetlen, de már megszépült emléke. Jártuk a Csallóközt, Zoboralját, Ipolymentét, Bodrogközt és más vidéket, eljutottunk Svédországba, Finnországba, az NDK ba, Lengyel- országba, hogy énekelhessünk, értőnek és laikusnak, mindenkinek, aki szereti a dalt. Eszembe jutottak az első próbák, amelyeken Szijjártó fenő zeneszerző és karnagy, valamint fanda Iván és Ág Tibor vezetésével kerestük önmagunkat. Felidéztem magamban az első külföldi szereplésiül* két Budapesten, ahol a hangverseny végén áhítattal hallgattuk Kodály Zoltán elismerő és útmutató szavait. A hangversenyterem csillárjainak lassan felizzó égői azonban visszahoztak a mába. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának jubileumi hangversenye elkezdődött. A hagyományosnak' mondható, mivel már gyakran hallott Bartók-, Kodály-, és Bárdos-művek mellett felcsendültek a mai magyar és szlovák zeneszerzők — Szokolai Sándor, Vass Lajos, Szijjártó Jenő, Ufa Zeljenka, Oto Peren* czy — művei. Újdonságként hatott, hogy a női kar több igényes művet — Swoelinck: Hodie Christus nattis est, Kodály: Esti szellők. Pálmák alján — szólaltatott meg. Nem ünneprontásnak szánom, ám le kell írnom, hogy nem minden kórusszám hatott meggyőzően. Ritmikai és hangzásbeli pontatlanságok főleg a Kodály művek előadását jellemezték. Ismert repertoárt vonultatott fel a vegyeskar, ám lévén jubileumi hangversenyről szól, ez Indokoltnak tűnt. Bármennyire is ismertek és jól betanultak ezek a számok, azt azonban sem az énekesek, sem a karnagyok nem gondolhatják, hogy itt már hibázni sem lehet. A vegyeskar előadásában sokkal meggyőzőbben hangzott Hja Zeljenka Štyri zbory ... című művének Hl. része és néhány kisebb zárlattól eltekintve Peter Philips: Ascendit Deus című alkotása. Az összkari művek előadásáról csak az elismerés legmagasabb fokán szólhatok. Ez a rész méltó befejezése volt az említett kifogások ellenére mindenki számára maradandó élményt nyújtó estnek. Kifogástalanul szólt Lajos: Jövendölés és Varázsének című új, korszerű kompozíciója. Ha ezt a művet a CSMTKÉ önállóan is betanulja, akkor ez meghatározhatja további fejlődését. E fejlődés kapcsán hadd említsem meg, hogy a tanítók énekkarába a szlovákiai magyar zenepedagógusok színe-java jár énekelni. Olyanok, akik különböző szintű énekkari versenyen és fesztiválon bizonyították — magas színvonalon — karnagyi rátermettségüket. Ezek közül a legjobbaknak lehetőséget adhatnának az önálló munkára, a tanítók énekkarában is. A kórusnak ugyanis nem csupán országos és európai rangú, de „simább“ fellépései is vannak, amelyeken ezek a rátermett pedagógusok felnőhetnének az olyan tudású karnagyok, mint Vass Lajos és Janda Iván mellé. Végezetül elismeréssel kell szólni a vendég budapesti Vasas Kórus színvonalas, sok szempontból útmutató fellépéséről is. Ök is hozzájárultak a jubileumi hangverseny nagy sikeréhez. Elismeréssel kell szólnunk a mindenre kiterjedő pontos szervezésről és a műsor folyamatosságáról. Csupán egy dologra szeretném felhívni a szervezők figyelmét. A CSMTKÉ-ban az elmúlt tizenöt év alatt nem fordult meg annyi énekes, hogy a takarékosság ellenére legalább ötévenként ne kaphatnának egy meghívót a jubileumi hangversenyre. Megérdemelnék! JÁRÁSIK IMRE Szerkesztőségünk két kérdéssel fordult kulturális és oktatási intézményeink vezetőihez. 1. Saját munkakörében milyen szempontból tartja jelentősnek a CSKP KB 15., valamint az SZLKP KB legutóbbi ülését? 2. Az ülések anyaga és határozatai alapján Önök mit tesznek munkájuk eszmei és esztétikai színvonalának emeléséért. Megvannak-e a feltételeik a határozatok eredményes megvalósításához? SÁRKÁNY ÁRPÁD, a Madách Könyvkiadó igazgatója « ÄLT0ZW ; . ÍLTOZTATNI 1 Pártunk központi bizottsá- ságának minden egyes ülé- • se és az ezen elfogadott határozatok meghatározó jelentőségűek politikai, gazdasági és kulturális életünkben. Ez a megállapítás teljes mértékben vonatkozik a CSKP KB 15., valamint az SZLKP KB legutóbbi ülésére. Ügy vélem, az említett ülések után legfontosabb napi követelmény a politikai és szakmai szempontból egyaránt igényes, minőségi munka. Fontosnak tartom, hogy még inkább aktivizáljuk a dolgozó tömegeket, járuljunk hozzá politikai tudatuk, szocialista életszemléletük formálásához. Az írott szó, a szép és a jó könyv is a kenyerünk. Nem mindegy hát, hogy milyen kiadványokkal akarunk hatni az ember szocialista tudatára. Ez ideológiai, ám kultúrpolitikai, sőt bizonyos vonatkozásban gazdasági kérdés és felelősség is. Szocialista társadalmunk megkülönböztetett figyelmet szentel a kultúrának és a művészetnek. Kötelességünk és érdekünk, hogy a ránk kiszabott feladatokat teljes mértékben megoldjuk. Mi úgy szeretnénk dolgozni, hogy egyre tartalmasabb és szebb könyveket adjunk ki, amelyek minél több olvasóhoz jutnak el, akik nemcsak elolvassák, hanem el is gondolkodnak a könyvek mondanivalója fölött. 2 Ne tűnjék szerénytelenségnek, de az a vélemé- • nyem, hogy a Madách Kiadó eredményes munkát végez. Felettes párt- és állami szerveink is ugyanerre a megállapításra jutottak. Természetesen nem szeretnénk az önelégültség hibájába esni, hiszen van mit javítani a mi munkánkban is. Elsősorban a realitások talaján igyekszünk maradni és mozogni. Ismerjük gazdasági helyzetünket és tudjuk azt is, hogy nálunk szocialista kultúránk termékeire, értékeire, közvetlenül nem érvényesek a gazdasági élet normái, ugyanakkor azonban munkánkban, kiadói tevékenységűimkben gazdaságos- sági szempontokat Is érvényesíteni kell. Magyarán, olyan tartalmas, eszmei és szakmai szempontból igényes kiadványokat kell megjelentetnünk, amelyek felkeltik az olvasók érdeklődését és nem hevernek a (könyvespolcokon. Bizakodva nézünk a jövő elé. Ha lassan is, de fokozatosan javulnak nyomdai lehetőségeink, jobb a papírellátásunk, habár e téren még akad javítani való, főleg a választékban. Akárcsak másutt, a mi helyzetünkben is kettőn, sőt olykor többön is áll a vásár. A javuló nyomdai lehetőségeket csak úgy tudjuk kihasználni, ha többet és jobban dolgozunk. A gazdaságosság, a minőség törvényei teljes mértékben ránk is vonatkoznak. De mindez már elsősorban rajtunk, a kiadó valamennyi dolgozóján múlik. Több esetben elmondtam már, ám hadd hangsúlyozzam most is, hogy hozzáértő, jól képzett, és ami ugyancsak fontos, ten- niakaró kollektíva dolgozik kiadónkban. Ez fejlődésünk egyik fontos záloga. Az előrelépés érdekében javítani kell munkánk megszervezésén, el kell érnünk, hogy kiadónk valamennyi dől gozója még alaposabb munkát végezzen. így válthatjuk valóra a CSKP KB legutóbbi ülésének határozatait, így érhetjük el, hogy kiadványaink tartalmasak és olvasottak legyenek. 1980 V. 8.
