Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-08 / 108. szám, csütörtök

Harmincöt éve közvetlenül a háború befejezése előtt Osti nad Labem központját az amerikai repülő- gépek bombái kétszer is romba döntötték. A felszabadulás óta a kerületi székhely nagy ütemben fejlődik. Hét új lakótelep épült és 15 000 lakást adtak át. Osti nad Labemnek jelenleg 80 000 lakosa van. A képen: a város központtá és az Északi terasz lakótelep (O. Holan felvétele — ČTK) A hatékony agitáció CÉLTUDATOSAN, SZERVEZETTEN, ALKOTÓ MÓDON ® A PÁRTALAPSZERVEZETEK FELADATAI A közelmúltban a párt alapszervezetei nyilvános taggyűlé­seket rendeztek. Megismertették a dolgozókat azokkal az in lézkedésekkel, melyek célja, hogy mindenütt teljesítsék a hato­dik ötéves terv utolsó esztendejének feladatait. A nyilvános taggyűlések serkentették a kezdeményezést, és a kötelezett­ségvállalási mozgalom kibontakoztatását hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére. A feltételek megteremtése A nyilvános taggyűlések ren­dezése csupán egyike volt azok­nak a lépéseknek, amelyek a CSKP KB 14. ülése határozatai­nak megvalósítását szolgálják. További lépésként meg kell te­remteni a párthatározat megva­lósításának lehetőségeit. A dol­gozók aktivitása és kezdemé­nyezése nem önmagától fejlő­dik. Ehhez céltudatos, rendsze­res politikai munkára, szerve­ző eszmei-nevelő tevékenységre van szükség a lakosság minden rétege körében. Vagyis nem ele­gendő az embereket a felada­tokról csak tájékoztatni, hanem segíteni kell őket abban, hogy tudatosítsák: a saját feladataik­ról van szó, ezért meg kell te­remteni a feltételeket kezde­ményezésük kibontakoztatásá­hoz, s egyidejűleg el kell távo­lítani az akadályokat, amelyek hátráltatják a kezdeményezés és a tevékenység kibontakozá­sát. Ebben az időszakban az a fon­tos, hogy a párt szervei és szer­vezetei gondoskodjanak a dofc gozók sokoldalú kezdeménye­zésének kibontakoztatásáról, hogy az a párt vezetésével szer­vezett, céltudatos és alkotó jel­leget kapjon. A kezdeményezés fejlődése, annak helyes irányba való te­relése lehetővé teszi a párt szá­mára, hogy felhasználja a tö­megek tapasztalatait, ismere­teit, öntudatosságát és energiá­ját a szocialista társadalom felvirágoztatása érdekében. Mindaz, ami a dolgozók kezde­ményezését és aktivitását ki­váltja, igen sokféle lehet. Egyi­ke az ideológiai-politikai mun­ka, amely napjainkban különös fontossággal bír. Hathatósan kell befolyásolnia az emberek gondolkodását és tevékenysé­gét. A dolgozók kezdeményezé­sének fokozása szervesen ösz- szefügg a politikai agitációval. A politikai agitáció hatékony­ságának ismérve az emberek gondolkodása és cselekvése, részvételük a párt politikájának megvalósításában. Semmi sem helyettesítheti az emberekre gyakorolt rendszeres és céltu­datos hatást, mely főleg szemé­lyes példával érhető el. Az agitátorok szerepe Az agitáció tartalma mellett lényeges szerepe van a párt agitációs aktívája összetételé­nek, az aktíva kiválasztásának és nevelésének. Ennek megva­lósítása során a pártbizottsá­goknak felette igényeseknek kell lenniük. Tudatosítaniuk kell, hogy az agitátor munká­ja gyakran nehézségekbe is ütközik. Az agitátor a pártot képvise­li és a nyilvánosság eszerint ítéli meg munkáját. Ezért fon­tos, hogy agitátoraink valóban azonosuljanak a párt érdekei­vel, aktívan vegyenek részt a pártpolitika megvalósításában, sokoldalúan fejlesszék hatáskö­rükben a politikai öntudatossá­got, az eszmei meggyőződést. A különböző beszélgetéseken a párttagok és a pártonkívüliek nézeteinek szembesítésére ke­rül sor; az agitátornak minden esetben kezdeményezőnek kell lennie, figyelmeztetnie kell a problémákra, kérdéseket kell felvetnie, és megválaszolnia, te­hát meg kell nyernie az embe­reket. Éppen ezért az agitátorokat a pártbizottságok csak az em­berek alapos megismerése után választhatják ki. Hogy miként kell eljárniuk, arra Lenin is fi­gyelmeztetett, amikor hangsú­lyozta: a pártbizottságnak a munka megosztásával, illetve annak: tudatosításával, hogy a forradalmi munka különböző feladatainak a megoldására különböző adottságokra van szükség, válhatik hatékonnyá az agitáció. Tehát világos, hogy a valóban jó agitációs kollek­tíva kiválasztása nem mehet egyik napról a másikra. A kol­lektíva összetételét nem tekint­hetjük örökérvényűnek. Az agi­tátorokat egyenként kell kivá­lasztani, agitációs képességeik­ről meg kell győződni. Nem­csak elméleti ismereteiket kell figyelembe venni, hanem jel­lembeli tulajdonságaikat, vér- mérsékletüket is. Kik dolgoznak jól? Beválnak az agitációs mun­kában és nagy tekintélyük van a példás dolgozóknak, az újí­tóknak, a feltalálóknak, a szo­cialista munka úttörőinek, akik nemcsak szavakkal agitálnak munkahelyükön, hanem szemé­lyes példamutatásukkal is. Ugyanez mondható el azokról a gazdasági tisztségviselőkről, mesterekről, csoportvezetőkről, kollektívák vezetőiről is, akik tisztségüket összekötik nevelői feladataikkal. Jól dolgoznak az agitációs aktívában a mérnö­kök, a technikusok, a nemzeti bizottságok képviselői, a tömeg- és társadalmi szervezetek funk­cionáriusai, a tanítók, orvosok, kulturális dolgozók, mezőgaz­dasági és más szakemberek. Ki­választásuk az agitációs aktí­vákba azért is helyes, mert az agitáció nemcsak a pártszerve­zetek ügye, hanem a pártszer­vezetek vezetésével nagyobb fi­gyelmet kell e kérdésnek szen­telniük az állami és gazdasági szerveknek, a nemzeti bizottsá­goknak és a társadalmi szer­vezeteknek is. A pártszervezetek természe­tesen gondot fordítanak arra, hogy azok legyenek agitátorok, akik politikailag képzellek, szilárd eszmei alapokon állnak, kezdeményezők, tapasztaltak, készségesek és jó szervezők. Ezektől a tulajdonságoktól függ az egyes agitátorok és az agi­tációs kollektívák tekintélye. Nem kell attól tartani, hogy a szigorú követelmények meg­nehezítik a mennyiségi követel­mények teljesítését az agitációs kollektíva kiválasztásában, il­letve, hogy a mennyiség rová­sára történt kiválasztás az agi­táció végső sikerét veszélyez­tetné. A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának és pártunknak tapasztalatai egyaránt bizonyít­ják, hogy a politikai agitáció ereje sohasem az agitátorok számától, hanem az agitációs kollektívák minőségétől és ere­jétől függ. Legyünk egyre igényesebbek A pártszervezetek általában ismerik az agitátorok kiválasz­tásának alapelveit, ám a gya­korlatban olykor nem érvénye­sítik őket. Némelyik alapszer­vezetben még mindig előfordul az a gyakorlat, hogy a kiválasz­táskor nem az agitátorok poli­tikai, erkölcsi és egyéb krité­riumait veszik figyelembe, ha­nem például azt, hogy ráér-e az illető, van-e már egyéb meg­bízatása. A párt jelenlegi és jö­vő feladatai határozottan meg­követelik az agitátor szerepének helyes megítélését és az agitá­torok kiválasztásában az igé­nyesség fokozását. Hogy agitá­ciós kollektíváink sikeresen vé­gezhessék feladataikat, állan­dóan tanítani keli az agitáto­rokat az emberek közt végzen­dő mindennapi munkára. Agi- tációnk hatékonyságán is mú­lik, hogyan befolyásolja majd a párt a dolgozók politikai meg­győződését, s hogyan nyeri meg a széles tömegeket politikájá­nak megvalósítására. JAROSLAV KLC Működési körzetében az alapszervezeti pártbizottság a mozgalmas pártélet motorja, lendítő kereke. S ha ebből a szemszögből értékeljük e választott testületek tevékeny­ségét, megállapíthatjuk, hogy zömmel a követelményeknek megfelelően teljesítik felelősségteljes feladataikat. A termelési ágazatokban működő pártbizottságok tagjai­nak többsége a pártmunkában gazdag tapasztalatokkal ren­delkezik, többségük eredeti foglalkozás szerint munkás. Jól ismerik munkahelyük politikai, gazdasági viszonyait. Nagy tekintélyük van az emberek, a munkacsoportok kö­rében. Tisztelik őket önzetlen társadalmi munkásságukért, A pártbizottságok munkája legjobban azon mérhető le, hogy milyen az irányításukkal dolgozó alapszervezetek te­vékenysége, az alapszervezetek kommunistái hogyan szer­vezik meg a párthatározatok teljesítését, hogyan mozgó­sítják a munkahelyek kollektíváit. Alapvető kötelességük, hogy a pártaktívák és pártcsoportok mozgósításával gon­doskodjanak a taggyűlések színvonalas előkészítéséről, a demokratikus centralizmus elve alapján a tanácskozásokon tájékoztassák a párttagokat a két taggyűlés közötti időben végzett tevékenységükről. A pártbizottságok természetesen a „kényes“ kérdések megtárgyalása és helyes megoldása elől sem zárkózhatnak el. Akadnak ipari üzemek, szövetkezetek, ahol nem teljesí­tik kellő mértékben* a felsőbb szervek határozatait, idő­hátránnyal tesznek eleget az állami tervben foglalt nép- gazdasági feladataiknak. A fogyatékosságok ellenére gyak­ran mégsem változtatnak a beidegződött és nem megfele­lő módszereken. A párt politikája minden területen, elsősorban az alap­szervezetek munkájával, a kommunisták aktív tevékeny­sége révén valósul meg. Ha eredményesen oldjuk meg gazdaságpolitikai feladatainkat, a termelés összhangban van a szükségletekkel, zavartalan az áruellátás, az alap­vető termékek a dolgozó tömegek számára hozzáférhetőek, mindez kedvezően befolyásolja az emberek politikai ma­gatartását, a jó politikai közérzet ösztönzőleg hat a gazda­sági feladatok teljesítésére. Előfordul, hogy néha — a rossz elosztás miatt — egy- egy árufajtában hiány mutatkozik. A negatív jelenségek megkeserítik az emberek életét, de csatornát nyitnak azok számára is, akik támadják rendszerünket. A tájékozatlanok viszont úgy gondolják, hogy minderről a központi bizott­ság tehet, „ilyen esetben — hangsúlyozta a CSKP KB leg­utóbbi ülésein elhangzott előadói beszédében Vasil Rirak elvtárs — kell, hogy éljenek jogkörükkel a helyi tisztség- viselők és az államigazgatás szervei“. Nyugodtan hozzáte­hetjük, az illetékes üzemek, vállalatok, termelőszövetkeze­tek kommunistái, az alapszervezeti pártbizottságok tagjai, akiknek az az egyik legfontosabb feladatuk, hogy a politi­kai munkájukkal ösztönözzék a termelés és az áruelosz­tás jobb irányítását. A alapszervezeti pártbizottságok jó munkájához ked­vező feltételeket teremtett a tagsági igazolványok cseréje. A beszélgetésekkor a kommunisták vállalták a gondosabb, fegyelmezettebb munkát, mind a munkahelyükön, mind a pártban, az állami és gazdasági szervekben. Törekvésük egyre eredményesebb. SZOMBATH AMBRUS A veterán harcos Magatartását a szüntelen tenni akarás jellemzi Nové Mesto nad Váhom la­kossága körében 1941-ben kéz­ről kézre járt egy mozgósító röpirat, mely egy horogkeresz­tet darabokra zúzó kezet ábrá­zolt. A röpirat megjelenése azt bizonyította, hogy azokban a legnehezebb Időkben is műkö­dött a párt. A röpiratot illegá­lis pártsejt adta ki, szerkesz­tője az ak1' túszéves Karol Osvald volt Osvald elvtárs osztálymeg­győződése, már nyomdászinas korában kialakulóban volt. Mi­vel munkáscsaládból szárma­zott, jól ismerte a dolgozók kör­nyezetét. Kommunistákkal elő­ször munkahelyén, a nyomdá­ban találkozott, s a marxizmust is ebben a környezetben kezdte megismerni. A harmincas évek­ben már aktívan bekapcsolódott az ifjúkommunisták szekciójá­nak munkájába. A kommunista pártnak 1939-től tagja. Közös fejlesztési feladatot oldott meg az opavai Oslroj vállalatnál dolgozó Vladimír Minár docens és fosef Šimeček mérnök vezette kollektíva, a prágai CKD fifi Winkler mérnök vezette munkacso­port és az ostravai Februári Győzelem Bányában dolgozó Stanis­lav Smíšek mérnök vezette brigád. Munkájuk eredményeként lehetővé vált a bányakombájnok új nemzedékének elkészítése. A képen: Josef Simeček az opavai Ostroj vállalat által gyártott és kipróbált bányakombájn vezérlőberendezését kezeli (Felvétel: V. Švorčík — ČTKJ Az ún. szlovák állam idején az ország történetének legne­hezebb időszakában a legelszán­tabb harcosok táborába tarto­zott. Főleg az illegális pártsaj* tó kiadásának szervezési és mű­szaki feladataiból vette ki a ré­szét. Mesterségét hasznosította a partizánok és a koncentrációs táborok szökevényei számára készített igazolványok nyom­tatásában is. 1945-ben fegyver­rel a kezében részt vett a Vö­rös Hadsereg átkelőhídjának védelmében Nové Mesto nad Váhom közelében. A háború után a járás forradalmi nemzeti bizottságának elnöke lett. Később, a negyvenes évek vé­gén részt vett Kelet-Szlovákiá­b an a Barátság vasútvonal épí­tésében. Erre az időszakra így emlékezett: — Amikor megérkeztünk az építkezés helyére, egy puszta tárult elénk. Amikor távoztunk onnan, elkészült művünket néz­tük, melyen „életet adó erő“ áramlik hozzánk barátainktól. Osvald elvtársat tisztségeiben társadalmi rendszerünk lelkes építőjeként ismerhették meg munkatársai. Volt a szolgáltató- vállalat igazgatója, Karvinán egy úttörőkollektíva vezetője, a Nové Mesto nad Váhom-i műve­lődési otthon igazgatója és több más tisztséget is ellátott. Sok tapasztalatot szerzett, helytál­lásáért számos kitüntetést ka­pott. Hatvanéves, de a tétlenséget nem ismeri. A Nové Mesto nad Váhom-i Gépesítési és Automati­zálási Kísérleti Intézet anyag­ellátójaként dolgozik, s a vál­lalat legtevékenyebb milicistái közé tartozik. Egyetlen gyakor­latról sem hiányzik, s a lövé­szetben kiváló eredményeket ér el. A népi milícia egysége új otthonának építése során 200 órát dolgozott társadalmi mun­kában. Valami különös belső erő hajtja ezt a szerény em­bert, a kommunistára jellemző szüntelen tenni akarás JOZEF GKAC1K 1980. V. 8.------------ Kommentáljuk --------­RA NGOT A JÓ MONICA AD

Next

/
Thumbnails
Contents