Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-07 / 107. szám, szerda

Fontos célunk a rét- és legelőgazdálkodás fejlesztése SÍK1IIIEKI ERDŐNK JEENIfiSlEE 1980. Az ípolynyéki (Vinica) Efsz Egységes Földművesszövetkeaet 4100 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik a nagykürtösi (Veľký Krtíš) já­rásban. Szövetkezetünk határá­nak fele a cukorrépatermesztő-, másik fele pedig a hegyaljai termelési körzetben van. Az Ípolynyéki dűlők 94 százalékát teszik ki. Ezzel szemben a szö­vetkezethez tartozó csali (Ce- lovce) és a h^ušovi határ há­romnegyed részét rétek, illetve legelők képezik. Az összesen 2100 hektár rét- és legelő hoza­mának jó hasznosítása kihat az efsz egész gazdálkodásának eredményeire. A CSKP 13. ülésének határo­zata sürgető feladatként jelölte meg a gabona-öneállátás eléré­sét, amineik egyik módja éppen a rétek és a legelők hasznossá­gának növelésében rejlik. E ha­tározat teljesítése azt is meg­követeli tőlünk, hogy azokat az állattenyésztési ágazatokat fejlesszük, amelyekben az ér­tékes koncentrált takarmányo­kat helyi forrásokból szálas ta­karmányokkal lehet helyette­síteni. Mivel szövetkezetünkben a gabona és az ipari növények termőföldterületének növelése miatt évről évre csökken a szántóföldi takarmánynövények vetésterülete, a szükséges ta­karmánymennyiség megterme­lésének legfontosabb feltétele a rétek és a legelők termésho­zamának növelésében van. Ez egyébként az egyre gyarapodó állatállomány ellátásának szem­pontjából is fontos követel­mény. Szövetkezetünk állattenyész­tése a tojástermelésre és a szarvasmarha tartásra szako­sodott. A tojástermelés, illetve a baromfitenyésztés már szinte ipari jelleget öltött nálunik. Évente átlagosan 103 ezer tyú­kot tartunk és magunk nevel­jük a tojóházak állományváltá­sához szükséges jércéket. Éven­te 2 millió tojást és 160 tonna baromfihúst adunk a közellá­tásnak, ami jó színvonalat je­lent, de a koncentrált takar­mányok hiánya miatt nincs le­hetőség a tenyészet bővítésére. A szarvasmarha-állományunk nagysága 2100 darab. Ebből 900 a tehenek száma. Az állo­mány számát 3000 re tervezzük növelni. Jelenleg 300 tehenet legeltetünk a hegyaljai terme­lési körzetben. Tavaly októberben társultunk a Hrušovi Efsz-szel, s ezáltal 1000 hektárral nagyobbodott ré- teink és legelőink nagysága. A rekultivációs munkák elvégzése után újabb lehetőségeink nyíl­nak a szarvasmarha-állomány növelésére. Ennek érdekében évi 120 növendékállat nevelésé­re alkalmas korszerű farmot is építünk, amelynek elkészültét követően, közösen a Terbege- cen (Trebušovce) működő járá­si borjúneveidével egy egész körzet tehénutánpótlását fog­juk biztosítani. Terbegecről még az idei őszön megkapjuk az el­ső üszőket, amelyeket később körzetünk szövetkezetei vásá­rolnak majd meg tőlünk. A növendékállatoknak jó mi­nőségű legelőre és elegendő té­li takarmányra van szükségük a kellő gyarapodáshoz. Ezt a takarmánymennyiséget a hru­šovi határban szeretnénk kiter­melni, ahol a jövőben színvona­las rét és legelőgazdálkodást akarunk folytatni. Szövetkezetünkben eddig is nagy figyelmet fordítottunk a takarmánytermesztés eredmé­nyességére. Tavaly például 112 hektáron lucernából, szénaér­tékre átszámítva, 8,75 tonna hektárhozamot értünk el. Siló- kukoricából hektáronként 415 mázsát takarítottunk be, ami a nagykürtösi járás legjobb hoza­mát jelentette. Gondosan hasz­nosítjuk a kukoricaszárat és a répafejet, illetve a cukorgyári szeletet is, amit szalmával ke­verve és karbamiddal ízesítve silózunk be. A szántóföldi ta­karmányok jó hozamai azonban csak részben fedezik az állat- állomány szükségletét. Ezért előtérbe helyeztük a rét- és legelőgazdálkodás korábbi fej­lesztését. Réteinket az ötödik minősí­tési osztályba sorolták be a Banská Bystrica i Rét- és Lege* lögazdálkodási Kutatóintézet szakemberei. E jó termőhelyi adottságú területekről a csapa­dékviszonyoktól függően évente két, vagy több kaszálás eléré­sére törekszünk. A terméshoza­mok növeléséért a széna mi­nőségének javításáért évente elvégezzük a rétek tisztítását, felületi rendezését. így gépi erővel lakaríthatjuk be a tá­rolásra kerülő termést. A megnagyobbodott rétterü­leten már elvégeztük a talaj­elemzést és a meliorációs me- szczést, ami hektáronként 45 mázsa kalcium karbonát adago­lásával történt. Az elkészített ütemterv alapján a jövőben négyévenként ismételjük meg a ineszezést. Ez a művelet igen fontos, mert egyrészt így pótol­ható a növényzet fejlődése so­rán felhasznált tópanyagmeny- nyiség, másrészt pedig semle­gesíteni kell a ralaj műtrágyá­zása következtében fokozódó savanyú kémhatást. Réteink talajának tápanyag­tartalmát híg trágyával és nagy műtrágyaadagokkal biztosítjuk. Ősszel hektáronként 75 kiló foszfor-, és 80 kiló kálium tar* talmú műtrágyát adagolunk. Ko­ra tavasszal pedig, a téli talaj­nedvesség jó felhasználása ér­dekében lehetőleg minél koráb­ban, hektáronként 120 kiló nitrogénműtrágyával végezzük el a fejtrágyázást. Ezt köve­tően az első kaszálás után újabb 80 kiló nitrogén műtrá­gyát adagolunk hektáronként. Szövetkezeti határunkban a terméshozamok nagysága saj­nos nagy mértékben az időjá­rás alakulásán múlik, öntözés­re nincs lehetőségünk. A takar­mánytermesztésre és a termés tárolására azonban már megfe­lelő gépekkel, silótornyokkal és silógödrökkel rendelkezünk. Az ötödik és a negyedik minő­sítési osztályba sorolt réteket ugyanolyan nagy gonddal igyek­szünk megművelni, mint a szán­tóföldieket, Egyidejűleg a le­gelőkön is intenzív gazdálko­dást folytatunk. A harmadik minősítési osztályba tartozó legelőterület legalább felét évente egyszer kaszálni is akar­juk, hogy ilyenformán elősegít­sük a 200 téli nap takarmány- szükségletének fedezését. A legelőket egyelőre az egyes csordák szerint osztottuk fel a legeltetésre. A jövőben azon­ban karámok segítségével sze­retnénk nagyobb intenzitást elérni. Szövetkezetünk vezetői és dolgozói az idei év fontos céljának tekintik a rét- és le­gelőgazdálkodás nagyarányú fejlesztését. Bár a rétek és a legelők termőképességének fo­kozása előreláthatólag több éves intenzív munkát igényel, a tavalyihoz képest már 50 szá­zalékkal nagyobb hozamokat akarunk betakarítani. Ezzel is hozzájárulunk a CSKP 13. ülé­se határozatainak teljesítéséhez. BORNSTE1N OSZKÄR mérnök, az ípolynyéki Béke Efsz fŐagronómusa A Kassa (Koši­ce) közelében elterülő Črmeli Erdőgazdaság dolgozói az idén csaknem 140 011(1 facse­metét ültetnek, boróka- és luc­fenyőn kívül bükkfát, viirös- ienyöt és tölgy­fát is. A facse­metéket a 3,5 hektárnyi saját faiskolájukból nyerték. Innen szállítják a fá­kat a kelet-szlo­vákiai kerület más erdőgazda­sági üzemelnek is. Felvételün­kön balról Pe­ter Petrov és Mária Hudáko- v& a facseme­ték kiszedését végzi (A. Haščák felvétele — CSTK) Mint ismeretes, a hagyomá­nyos erdőgazdálkodás közép­pontjában a fanyersanyág terme­lése, illetve bizonyos erdei mel­léktermékok termesztés© állt. Ezzel szemben az erdők komp­lex hasznosítására irányuló er­dőgazdálkodás célja az, hogy az erdők a társadalom részére mind anyagi, mind pedig kör­nyezetvédelmi, egészségügyi, kulturális stb. téren a lehető legtöbbet nyújtsák. Ennek meg­felelően ma már az erdőgazdál­kodás az említett célok mesz- szemenő figyelembevételével és egybehangolásával folyik. Ez a tény nagy mértékben elősegíti az erdőkből származó értékek maximális felhasználását. Nyilvánvaló az erdők szinte felbecsülhetetlen társadalmi je­lentősége és ilyen irányú hasz­nosításának szükségessége ha­zánk síkságain, nevezetesen a Csallóköz, Mátyusföld, Bodrog­köz stb. területén is. Ezeknek a területeknek az erdősültsége ugyanis hazánk más vidékeivel összehasonlítva rendkívül ala­csony. Ez egyrészt megköve­teli, hogy az itteni erdőket a lehető legmesszebbmenően véd­jük mindennemű károsítástól, s ezzel egyidejűleg fokozzuk jelentőségüket és hasznosításu­kat. Ezzel kapcsolatban szük­séges megemlíteni, hogy ebben a vonatkozásban nemcsak az összefüggő, nagy kiterjedésű erdők, hanem a mezővédő erdő­sávok, fasorok, facsoportok, s általában a fás kultúrák jelen­tőségét is növelni kell. Ezek ugyanis összességükben jelen­tős fanyersanyag bázist képvi­selnek, s egyben hozzájárulnak « táj éghajlati, egészségügyi, esztétikai, üdülési, idegenfor­galmi és egyéb feltételeinek ja­vításához. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a síkvidéki erdők kedvezően befolyásolják a mezőgazdasági hozamokat is, amit a külföldi és a hazai ku­tatási eredmények egyaránt tel­jes mértékben igazolnak. Külö­nösen fontosnak tartjuk ezt hangoztatni már csak azért is, mivel az utóbbi időben egyes mezőgazdasági dolgozók részi­ről sok esetben helytelen szem­léletnek vagyunk tanúi. E ká­ros szemlélet gyakorlati érvé­nyesítése gyakran az erdősávok, fasorok, facsoportok teljes ki­irtásához vezet. Az érveket lé­nyegében abban foglalhatjuk össze, hogy a fás kultúrák csökkentik árnyékoló hatásuk és gyökérkonkurrenciájuk kö­vetkeztében a szomszédos me­zőgazdasági területek termés- eredményeit, megnehezítik a mezőgazdasági gépek használa­tát, a vegyszerek alkalmazását stb. Amint azonban számos ha­zai és külföldi kutatás ered­ményeiből kitűnik, az igazság az, hogy az erdők, erdősávok csökkentik a szél erejét, s így mérsékelik az erózió veszélyét, fokozzák a talajnedvességet, javítják a mezőgaz'dasági terü­letek vízgazdálkodását, s így végső soron növelik a mező- gazdasági terméseredményeket. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy síkvidéki erdeink zömét gyor­san növő fafajok, elsősorban nemes nyárak, füzek, égerek, alkotják, amelyek más fajokkal összehasonlítva igen magas fa­termést érnek el. Amíg például hazánk erdeinek évi átlagnö­vekménye hektáronként mind­össze 4 tömör köbméter körül van, addig jól kezelt nemes nyárasaink sok esetben elérik a hektáronkénti 15—20 köbmé­teres évi átlagnövekményt is. Márpedig ezek a fafajok csak­is síkvidéki termőhelyeinken termeszthetők eredményesen. Síkvidéki erdeink természet- és tájvédelme ma már nem szo­rul bővebb magyarázatra. Elég, ha megemlítjük azt a tényt, hogy napjainkig az emberi nem­törődömség és igen gyakran az ésszerűtlen erdőgazdálkodás következtében több emlős- -és madárfaj végleg kipusztult, il­letve kipusztulóban van. A ter­mészet- és erdővédelem terén nagyon sok tennivalónk van még. KOHAN ISTVÁN, a Zvoleni Erdőgazdasági Kutatóintézet tudományos munkatársa A termőföld hatékonyabb védelmére van szükség A mezőgazdasági termelés alapvető termelő eszköze, a ter­mőtalaj rendszeres javítást, gon­dozást és védelmet igényel. A termőföld védelméről szóló tör­vény három évvel ezelőtti mó­dosítása óta sajnos nem sok változás történt. A beruházók­nak, s nem egy esetben a nem­zeti bizottságoknak is jobban meg kellene nézniük, hogy mi­lyen bonitású talajért harcol­nak. Nagyobb figyelmet kelle­ne tanúsítaniuk a területi fej­lesztési tervek kidolgozóinak is a termőföld védelme iránt. Fő­leg a nagyobb települések fej­A KEZDEMÉNYEZÉS ÓRIÁSI ÉRTÉK A Topofčanyi Járási Építőipari Vállalat az élenjáró helyi építővállalatok közé tartozik. Ezt bizonyítja többek között, hogy 1970-hez képest a bruttó építőipari termelés terjedelme 80,2 mil­lióról 169 millió koronára, az egy dolgozóra jutó munkatermelékenység pedig 79 123 koroná­ról 130 567 koronára nőtt. A vállalat gyors ütemű fejlődését az tette lehetővé, hogy a gazdasági vezetők igyekeztek átfogóan megoldani a problémákat. Mindig tekin­tetbe vettük azt a követelményt, hogy ami ma elegendő, holnap már kevésnek bizonyulhat. Munkánk sikeres: már tizenkét éve teljesítjük, illetve túlteljesítjük feladatainkat. 1978-ban el­ért eredményeinkért elnyertük a Nyugat-szlová­kiai Kerület Nemzeti Bizottság és a kerületi szakszervezeti tanács vándorzászlaját. A múlt év is sikeresen zárult. Vállalatunknál 22 szocialista munkabrigád és öt komplex racionalizációs brigád működik. Az utóbbiak a vállalat égető problémáinak megol­dásán fáradoznak. Például a folyami kavicsot — aránytalanul magas áron — a komáromi (Ko­márno) járásból kellett szállítanunk. Pedig a topolčanyi járásban és gyakorlatilag egész Kö- zép-Szlovákiában nagy mennyiségű dolomit ta­lálható. Egyik komplex racionalizációs brigá­dunk sikeresen megoldotta a dolomit felhasz­nálásának problémáját, most már nem kell fo­lyami kavicsot fuvaroznunk messziről és drágán. Ma mar 80 000 köbméter dolomitot termelünk ki. E feladat sikeres megoldásáért 1977-ben az úttörő tettek versenyében ezüstérmet nyertünk. Az építőipari termelésben egyre újabb, prog­resszív szerelési eljárásokat vezetünk be. Dol­gozóink kezdeményezésével és a jól szervezett műszaki fejlesztéssel gyakorlatilag nagyobb be­fektetés nélkül felépítettük a saját szükségle­teinket fedező házgyári részleget. Vállalatunk­nál a műszaki fejlesztés nem néhány arra kivá­lasztott személy privilégiuma, hanem sokan részt vesznek benne. A sürgető problémák megoldá­sának előmozdítására pályázatot hirdetünk. Nagy figyelmet szentelünk az újítómozgalom fejlesztésének. Megéri, hiszen az újítási javasla­tok társadalmi haszna csak a múlt évben 894 000 korona volt. Törődünk azzal, hogy a jóváhagyott újítási javaslatokat a gyakorlatban meg is va­lósítsák. Ezzel a céllal létesítettük fejlesztési műhelyünket is. Egyes sikeresen megoldott mű­szaki feladatokért az úttörő tettek versenyében díjat nyertünk. 1976 és 1979 között az úttörő tettek versenyében tizenkét pályaművel, műszaki megoldással neveztünk be. Ennyivel jónéhány országos építőipari vállalat sem dicsekedhet el. Az emberek kezdeményezése óriási érték, s vállalatunk ezt az értéket a jövőben is haszno­sítani akarja. DUŠAN KONDRLÍK, a Topoľčanyl Járási Építőipari Vállalat dolgozója lesztésével kapcsolatban, mert általában éppen a városok kör­nyékén található a legjobb mi­nőségű talaj. Szükséges, hogy az illetékes irányító szervek az új lakótele­pek területi tervezése során a termőföld védelme szempontjá­ból keressék a lehető leggaz­daságosabb megoldásokat. Eb­ben az időszakban, amikor s hetedik ötéves tervidőszakra irányított beruházási akciók számára keresik, illetve jelö­lik ki a beépítendő területeket, e kérdésnek még nagyobb fi­gyelmet kell szentelni. Ezzel a kérdéssel foglalkozott a martini járási pártbizottság mezőgazdasági bizottsága is ez évi márciusi ülésén. A járási mezőgazdasági igazgatóság je­lentése alapján megállapítottuk, hogy tavaly 119 hektár termő­talajjal lett kevesebb a beruhá­zási szándékok megvalósítása következtében. Az SZSZK Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma számos akció végrehajtásához, s ezáltal ter­mőterületek elvételéhez adta beleegyezését. Tavaly a martini járás vala­mennyi mezőgazdasági vállala­tában elvégezték a mezőgazda- sági földalap fizikai leltározá­sát. Nyolc egységes földműves­szövetkezet és egy állami gaz­daság eredményei alapján az illetékes bizottságok részéről többek között megállapítást nyert, hogy 532 hektárnyi szán­tóföld csupán a kimutatásokban létezik, mert ez a terület a va­lóságban rét. A sokatmondó té­nyek is annak a követelmény­nek a gyakorlati érvényesítését sürgetik, hogy a városok kör­nyékén ésszerűbben gazdálkod­janak a termőfölddel JAN RAKOVSKÝ mérnök, a Martini Járási Mezőgazdasági Igazgatóság igazgatója Teljesítjük a CSKP XV. kongresszusa határozatait *★★★**★*★★★ EREDMÉNYEK TAPASZTALATOK ★*★★★★★★ VÉLEMÉNYEK ★★★★★*★****

Next

/
Thumbnails
Contents