Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-05 / 105. szám, hétfő

NEGYVENÖT MÁJUSA A cseh nép májusi felkelése, amelyben 100 000 felkelő veti részt, a több évig tartó antifasiszta nemzeti felszabadító harc tetőfoka volt. Prága lakossága szembeszállt a vérengző fasisztákkal. A szov­jet csapatok 1945. május 9-én hajnalban szabadították fel Prágát. Felvételünk a béke első óráiban készült (A CSTK archívumábólJ Aki érti őket Mit tart becsületbeli ügynek az ipari tanulók mestere? a ehszlovákia népeinek szí­vében és tudatában 1945 májusa dicső napjainak emléke kitörülhetetlen mély nyomot hagyott. A harmincöt évvel ezelőtti tavasz Csehszlo­vákia legújabb kori történelmé­nek legfényesebb fejezetei kö­zé tartozik. Ekkor érte el tető­pontját az európai népek anti­fasiszta küzdelme, a szovjet hadsereg és szövetségeseinek csapásai alatt ekkor omlott össze a hitleri Németország, ekkor virradt fel hazánkban a szabadság napja. Hűrom és fél évtized telt el azóta, de a há­borút őtélt nemzedékek soha­sem felejtik el a véráldozato­kat, a szenvedést, a nélkülö­zést, az emberi megaláztatást, amit ez a háború jelentett szá­mukra. Azokban a májusi napokban a cseh néptömegek is fegyvert fogtak a fasiszta megszállók ellen; s hősies harcot vívtak mindaddig, amíg meg nem ér­keztek a felszabadító szovjet csapatok. Nagy antifasiszta népfelkelés volt ez, de ezek a harcok egyben a köztársaság megújításáért vívott osztály­küzdelem kifejezői is voltak. A cseh nép májusi felkelése ha­talmas kiállás volt egy új, de­mokratikus állam mellett. A cseh és a szlovák nép nem­zeti felszabadító küzdelmének e kiteljesülését sötét évek előzték meg. Koncentrációs táborok, de­portálások, kivégzések... de 1945 májusának első napjaiban Hitler harmadik birodalma ro­mokban hevert, elérkezett a ná­cizmus agóniájának órája. A Reichstag fölött szovjet zászlót lobogtatott a szél... A náci hadsereg maradványai — létszámban egyáltalán nem elhanyagolható erő: — vagy egymillió 200 ezer állig fel­fegyverzett náci katona azon­ban még Csehországban volt, s nem tette le a fegyvert. Min­denáron azt szerették volna el­érni, hogy — ha már kikerül­hetetlen — amerikai, vagy an­gol fogságba kerüljenek. Az előrenyomuló szovjet had­sereg győzelmeinek hatására 1945 tavaszán a náci megszál­lás alatt sínylődő cseh területe­ken megerősödött az antifasisz­ta ellenállási mozgalom. Cseh­szlovákia Kommunista Pártjá­nak Irányításával megtörténtek az előkészületek a nyílt fegy­A komáromi (Komárno) NOSZF tér 9-es számú épületen elhelyezett tábla arról tájékoz­tatja az arra járókat, hogy a ház emeletén a Dunamenti Mú­zeumban Dél-Szlovákia munkás- mozgalma címmel állandó kiál­lítást láthatnak. Az érdeklődők százaihoz hasonlóan én sem tudtam ellenállni a meghívás­nak. Az időrendi sorrendben elhe­lyezett dokumentumokat, erede­ti fényképeket, újságcikkeket, tanulmányokat, különféle tár­gyakat és képzőművészeti alko­tásokat nézve, a látogatók bele­élik magukat a múltba, az apák­nak és nagyapáknak a mi sza­bad jelenünkért vívott harcai­nak korába. A kiállítás jelentő­sen kidomborítja a munkásosz­tály új történelmet formáló sze­repét. Az érdekes kiállítást Kajtár József, a Dunamenti Múzeum Igazgatója és Mácza Mihály tör­ténész, a kiállítás forgatókönyv­írója és összeállítója mutatták be. Beszélgetésünk során a kiál­lítás létrejöttéről sok érdekes­séget tudtam meg. — Párt és állami szerveink már évek óta ösztönöztek — mondotta Kajtár elvtárs —, hogy a Komárom és környéke munkásmozgalmi anyagából ál­landó kiállítást rendezzünk. Mi magunk is tudatában voltunk annak, hogy gazdag dokumen­tumanyagunkból állandó kiállí­tás létrehozására van szükség, amelynek különösen az ifjúság világnézeti nevelése szempont­jából lenne nagy jelentősége. De a munkásmozgalmi anyag el­rendezésére és bemutatására nem volt megfelelő helyisé­günk. Kérésünkre a Városi Nemzeti Rizottság segítségünk­re sietett. Rendelkezésünkre bo­csátotta az épület helyiségei­nek egy részét. A lakások ki­veres felkelésre. Prágában és a cseh- és morvaországi helysé­gekben. A kommunista párt fel­hívása nagy visszhangot és megértést keltett a széles nép­tömegek körében. „Nem enged­hetjük meg, hogy nemzetünk tétlenül várja, míg a Vörös Hadsereg meghozza a felszaba­dulást ... A cseh népnek szem­be kell szállnia a városaiban és falvaiban pusztító és visszavo­nuló hitlerista hadsereggel, meg kell akadályoznia a cseh hazafiak nyugatra hurcolását és Prága megsemmisítését“ — állt az illegális Rudé právo-ban köz­zétett felhívásban. A cseh nép fasisztaellenes megmozdulása 1945 májusának első napjaiban helyi jellegű akciókkal, felkelések sorával kezdődött, elsősorban a front­vonalhoz közeli helységekben. A fegyveres felkelések sorát május elsején a pferovi haza­fiak nyitották meg. Noha ezt a megmozdulást a fasiszták vé­resen megtorolták, a cseh nép haragját már nem lehetett meg­fékezni. A következő napokban Nymburkban és Podébradyban tört ki felkelés, amelyeknek irányítói általános sztrájkot hirdettek meg. Sztrájkba lép­teik más cseh városok — Svato- ňovice és Upice — munkásai is. Fegyvert fogott a semilyi, a Nová- és Stará Bnka-i, valamint a Železný Brod-i lakosság. E helységek környékén a felke­lők a partizánokkal szoros együttműködésben vették ke­zükbe a tényleges hatalmat. A Csehország területén tevékeny­kedő partizánalakulatok egé­szen a szovjet hadsereg meg­érkezéséig harcban álltak a német alakulatokkal. Május harmadikán a Ján Žižka parti­zánbrigád elfoglalta Vizovicét és á környező falvakat. Ezalatt Pfíbramot és Berount fegyve­res munkások és partizánok szabadították fel. Országszerte valóságos felkeléshullám tört ki. Forradalmi nemzeti bizott­ságok alakultak, amelyeknek első dolguk a népi erők moz­gósítása és a partizánegységek támogatása volt. A dél-csehor­szági antifasiszta ellenállásban tevékenyen részt vettek az ott­tartózkodó magyar katonák is. Ma Týn nad Vltavou ban utca hirdeti a vérrel pecsételt ba­rátságot, s a szomszédos Kolo- déjében emlékmű áll a fasisz­ürítése után a Műemlékvédő Hivatallal és a Vnb-vel közösen igényes munkához láttunk: a régi helyiségeket kiállítási ter­mekké alakítottuk. jelenleg Dél-Szlovákia mun­kásmozgalma történetének csak az első részét mutatjuk be, ke­letkezésétől 1938-ig. A második rész a következő két évben lát napvilágot. Ebben az új rész­ben a látogatók megismerked­hetnek munkásmozgalmunk leg­újabb kori történetével, 1938- tól egészen napjainkig. Lesz itt olvasó- és tanterem is. A kiállí­tás korszerű megoldásáról, az egyes anyagok célszerű elren­dezéséről érdekesen és nagy lelkesedéssel beszél Mácza Mi­hály is: — Állandó kiállításunk a ko­máromi, érskújvári (Nové Zám­ky), galántai (Galanta) és a ták által bestiálisán kivégzett magyar katonák sírja fölött... Május 5-én kitört a prágai felkelés. A prágaiak bariká­dok százait emelték a város főbb közlekedési útszakaszain, s ezeket a rögtönzött torlaszo­kat legalább 30 000 ember vé­delmezte. Forradalmi gárdák szállták meg a rádió, a posta épületét, a pályaudvarokat, a villanyerőmüveket és sok más fontos objektumot. E harc élén Csehszlovákia Kommunista Pártja állt. A cseh nép májusi felkelésének lefolyása is fénye­sen bizonyította, hogy a kom­munista párt volt az egyedüli politikai erő, amely vesztesé­geit pótolva napról napra el­mélyítette befolyását a felkelő néptömegekben, a nemzeti bi­zottságokban és a harcoló fegyveres alakulatok soraiban. Prágában élethalálharc kez­dődött a felkelők és a fasisz­ták között. Hetedikén és nyol­cadikén, de még kilencedikén is folyt a harc a fasiszta túl­erővel szemben. Május 9-én a felkelők segítségére megérke­zett a Vörös Hadsereg. A prá­gaiak határtalan lelkesedése közepette nyitották meg a szov­jet tankok előtt a barikádokat. Pár óra, s vége a háborúnak, nagyon közel volt a béke, a szabadság órája, s Prága utcáin mégis több száz szovjet kato­na áldozta életét. A prágai had­művelettel a szovjet hadsereg felszámolta a hitlerista hadse­reg utolsó, számottevő európai gócát. H azánk felszabadításáért nyolc hónapig tartott a harc, s népünk szabad­ságáért csehszlovák földön több mint 140 ezer szovjet ka­tona áldozta fel életét, és közel félmillió sebesült meg a har­cok során. 1945 májusában dőlt el, hol a helyünk a világ küzdőterén. Ezekben a harcokban, hasonló­képpen mint a Szlovák Nemzeti Felkelésben vagy Duklánál és a szovjet hadsereg felszabadító harcai során a közös ellenség ellen vívott közös harcban pe­csételtük meg örök barátságun­kat a Szovjetunióval. Ezekben a harcokban nyílvánította ki né­pünk megmásíthatatlan állás­foglalását a haladás, a béke és a szocializmus mellett. Mai szocialista jelenünk 1945 máju­sából fakad. S. M. dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járások munkásmozgalmáról ad hű képet, a proletariátus életét és harcait tükrözi a múlt szá­zad utolsó évtizedeitől 1938-ig A kiállítás anyaga három te­remben van elhelyezve, az ele­jén azoknak a földmunkások­nak, kubikusoknak az életét mu­tatjuk be, akik talicskáikkal munkát keresve, több tíz kilo­métert voltak kénytelenek gya­logolni, közben terjesztették a forradalmi eszméket. Külön szekrényben helyeztük el a ko­máromi hajóácsok 1898-ból szár­mazó munkaeszközeit és munka­könyveit. Az első világháború éveit ábrázoló eredeti fényké­pek a katonák és polgári lakos­ság szenvedéseiről beszélnek. Mindenkit megdöbbent Nagy Márton „Háború“ című képe, amely alatt ez olvasható „Az l. A Járási Ipari Vállalat pár­kányi lŠtúrovo) varrodájában dolgozó ipari tanulók alig fél éve kerültek ki az alapiskolá­ból, tanulnak most is, de a mű­helyben, szalagrendszerű mun­kára beosztva kell bizonyíta­niuk: az ismereteket a gyakor­latban is képesek alkalmazni. Persze a kollektív szerződés értelmében díjat kapnak érte, az első hónapban 50, a máso­dik hónapban 150 koronát, az­után 370 koronát, majd a tize­dik hónapban a teljesítmény alapján olyan fizetést, mint a varrónők, vasalók és szabá­szok. Tizenéves lányok még csak, de valójában fizetésért dolgozó, kereső nők. Olykor gond is beárnyékolja arcukat, hiszen mesterük, Ko­vács Erzsébet nem tűri a ha­nyagságot, a kapkodást, meg­követeli a jó minőségű munkát, minden csomagot ellenőriz, a jelzés alapján, megállapítja hogy kik felelősek az esetleges mulasztásért, s a csomagot visszaviszi a műhelybe. — Mondtam lányok, már többször is mondtam, hogy itt naponta bizonyítani kell. Ha ideje engedi, segít nekik, megmutatja nekik a munkafo­gásokat, miként kell jelölni, tűzni, cérnát fűzni, tűt vezetni, fércet szedni, vasalni. Velük dolgozik, akár órák hosszat is. És velük jár az ifjúsági szer­vezet gyűléseire, a teadélutá­világháború alatt tízmillió em­ber pusztult el." Az 1917-es oroszországi események is fel­elevenednek a fotókon: a Téli Palota ostroma, Lenin beszél a Putyilov Gyárban, a Vörös Had­sereg megalakulása, a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársa­ság megalakulásának esemé­nyei. Érdekes emlék például az a néhány pásztorbot, amelyre titkosírással JanouSka elvtárs­nak, a Szlovák Tanácsköztársa­ság vezéralakjának életrajzát jegyezte le Bitter Ferenc elv- társ, a munkásmozgalom vete­ránja. A kiállítás további része a Csehszlovák Köztársaság és Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásáról, a mun­kanélküliségről, sztrájkokról és tüntetésekről mutat be hiteles dokumenlumanyagot. Itt látha­tók a kosúti eseményeket bemutató dokumentumok. A munkástömegek soraiban a sztrájkokon és a különböző más jellegű megmozdulásokon ott láthatjuk a munkásmozgalom vezetőit, Steiner Gábort, Major Istvánt, Mező Istvánt és máso­kat. A látogatók körében nagy az érdeklődés az 1929-ben tar­tott V. pártkongresszussal kap­csolatos anyagok iránt. A to­vábbi dokumentumok a népfront kibontakozásáról és a fasizmus elleni harcról szólnak. Kiállítá­sunk megkülönböztetett figyel­met szentel a szakszervezet, az ifjúsági szervezetek kulturális tevékenységének, hisz a mun­kásdalárdák, a színjátszó együt­tesek és a sportrendezvények a politikai tömegmunka fontos ré­szét alkották. Tízéves szervező és gyűjtő­munka eredménye az itt látha­tó anyag. Az érdekes és nagyon tanulságos kiállítás megtekin­tése élményt jelent. BENDE ISTVÁN nokra, a klubba. Alkalmanként a moziba, az ifjúsági találko- zókraj vetélkedőkre meg a mű­soros estekre is. Nem ok nélkül mondják a lá­nyok: — Érti a dolgát, és ami fon­tos, bennünket is megért. ö maga így vélekedik: — Munkára leginkább munka közben lehet nevelni. Figyelek a szakmai kötelességekre, de ezzel nincs vége. Becsületbeli ügynek tartom, és nemcsak én, hanem a többiek, a csoportve­zetők, a szakszervezeti bizal­miak is, hogy a nálunk tanuló harminc lány éppen úgy meg­szeresse a varrodát és leendő szakmáját, mint mi. Fontosnak tartja a aiodszer megválasztását. Azt, hogy a ta­nulók adottságait, képességeit megismerve olyan gépen, mun­kahelyen foglalkoztassa a lá­nyokat, amely lehetőséget nyújt a teljesítmény fokozására, ugyanakkor önbizalmat is ad a szakmát tanuló fiataloknak a munkahelyi sikerélmény alap­ján. — Mindegyikükön rajta a szemünk — magyarázza. — Akik nem teljesítik a normát, azokkal külön is foglalkozunk. Számukra mindig van időnk ós türelmünk. Ésszerűen foglalkoz­tatjuk őket. Nem titkolja, hogy szigorú is tud lenni. Érdekes azonban amit erről mond: — Kiabálni, hangoskodni nem szoktam. Jeleneteket sem rendezek. Felesleges, hiszen akkor kinevetnének a hátam mögött a bakfisok. Talán még halkabban is a szokottnál, de erélyesen szólok. Különben a szigorúság abban mutatkozik meg, hogy másnap, harmadnap sem feledkezem meg arról, amit figyelmeztetésként mondtam. A következetességet megértik, tisztelik a fiatalok. Természetesnek tartja, hogy részt vesz az ifjúsági szervezet vezetősége által kezdeménye­zett társadalmi munkákban, a vállalások teljesítésében. Szá­mokat, adatokat idéz, hogy hány szabad szombaton dolgoz­tak rendkívüli műszakban, a Szolidaritási Alap folyószámlá­jára hány koronát fizettek be, de amikor látja, hogy fel aka­rom jegyezni az adtokat, leint: — Nem ez a legfontosabb. Ez maradjon csak a fiatalok sikere. Saját munkájának sikeréről sem rest szólni: — Két éve a műhelyünkből kikerült szállítmányok minősé­gére reklamációt még nem ka­pott a vállalat vezetősége. Arra pedig személy szerint is büsz­ke vagyok, hogy műhelyünkből becsületes, dolgos lány, ipari tanuló még egy se ment el, de az úgynevezett vándormadarak nagy ívben elkerülnek bennün­ket. Tavaly ősszel pedig három szülő arra hivatkozva kérte lá­nya felvételét nálunk, hogy itt azért Jó dolgozni, mert a fize­tés nem egyszerű munkabér, hanem inkább munkadíj . .. — És mi a mester díja? — kérdeztem. — Az — válaszolta —, hogy munkámmal megbízatást párt- feladatot teljesítek. jó dolguk van a fiataloknak. Törődnek velük, értik őket, munkájukat megbecsülik HAJDÚ ANDJjAS A munkásmozgalom-történeti kiállítás egyik részlege (Bíró Béla felvétele) MŰLTUNK TÖKRE A Komdrnói Dunamenti Múzeum munkásmozgalom-történeti kiállítása EMLÉKEZÉS A CSEH ANTIFASISZTA ÉS NEMZETI FELKELÉSRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents