Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-05 / 105. szám, hétfő

Cselekvő pedagógusok tanítványai

Illesse az első dicséret és elismerés a pedagógusokat. Azokat, akik nemcsak felismerték és hirdették, hogy a vers ós a próza mennyire fontos az ifjúság erkölcsi nevelésében s ezek tolmácsolása, előadása, milyen élményt, szellemi-érzelmi gazdagodást jelent szavaiénak, hallgatónak egyaránt. A cselekvő tanítók, tanárok érdemeit emeljük ki ezer» a helyen is, azokét, akik délutánokon, szabad szombatokon foglalkoztak a tanulókkal. Ugyanis őstehetségekben, rátermett fiatalokban évekkel ezelőtt sem volt hiány, de a járási és kerületi szavalóversenyek néhány kivételtől eltekintve színtelenek voltak, nem hallottunk any- Tiyi jó szavalatot, prózamondást mint most, mert több esetben hiányzott a hozzáértő, lelkes pedagógus, tehát az a szakember, aki lecsiszolja az érdes felületet, az ösztönös ráér- zésekből tudatos formát, stílust teyemt.

S ne feledkezzünk meg a szülőkről sem. Bátorkeszire (Voj- nico) például — ahol a nyugat- szlovákiai kerületi szávalóver- senyt rendezték — nem köny- nyű eljutni tömegközlekedési eszközökkel s mégsem hiányzott senki. Minden szülő fontosnak tartotta, hogy gyermeke ott legyen a versenyen. Kelet - Szlovákiában hétközben rendezték a fesztivált s ezért nem egy szülő szabadságot vett ki, hogy idejében eljusson gyermekével Kassára (Košice). Ezt a gondoskodást és lelkesedést éreztem Losoncon (Lučenec) is.

Örömmel állapíthattuk meg, hogy elenyésző kivételtől eltekintve mindenhol jó volt az előadott vers, illetve a próza kiválasztása. A szereplők életkoruk, értelmi és érzelmi világuknak megfelelő alkotásokat választottak. Főleg az első és második kategóriában — az évről- évre ismétlődő, neves, de a versenyeken már sokszor hallott szerzők mellett — felfedezés számba ment a somorjai (5a- morín) Pokstaller Lívia választása, aki mai svéd gyermekverset adott elő. A szepsi (Moldva nad Bodvou) Erdélyi Ágota pedig Kányádi Sándor nálunk eleddig Ismeretlen kis remek művével, a Fuszulyka és Faszul y ka cíművel aratott sikert. Túlsúlyban voltak a mai szerzők, de nem hiányoztak a klasszikusok sem. A kassai (Košice) Sárközi Hajnalka például Arany János A tudós macskája című versével szerezte meg az első helyet. Természetesen a jó helyezést elsősorban a jól fölépített és sajátos eszközöket tartalmazó előadásmóddal vívták ki. Ha már az első két kategóriánál tartunk, akkor meg kell említenünk a nagykürtösi

IJrbán Mária (Gyökeres György felvétele)

járásból (Veľký Krtíš) érkezett Tóth József, valamint a duna- szerdahelyi járást (Dunajská Streda) képviselő Bock Andrea és 1/aradi Renáta átlagon felüli teljesítményét.

A megfelelő vers, illetve a próza megválasztása leginkább a harmadik kategóriában okoz fejtörést. Itt ugyanis elég különböző a gyermekek fejlettségi foka. Van, aki még a meseszerűség felé hajlik, mások már a felnőttek világa felé tekintenek. Ezért ebben a kategóriában még inkább fontos a pedagógus gondos mérlegelése és tanácsa. Az idén ebben a korosztályiján sem lehetett különösebb kifogásunk a választás ellen. Észrevételeink inkább az előadásmódot érintik. A versenyeinken még föllelhető negatívumok — rossz hangsúlyozás, hadarás, hamis pátosz — leginkább itt érződtek, méghozzá mind a három kerületben.

A negyedik kategória immár hagyományosan a legszínvonalasabb, hiszen itt a gimnazisták

vetélkednek. Az idén főleg Ur- bán Mária (Tornaija — Šafárikovo) szavalata emelkedett ki. A komáromi (Komárno) gimnázium országos viszonylatban is kiemelkedő munkát végez szavalok és prózamondók nevelése terén. Most elsősorban Szabó II- dikó öregbítette az iskola jő hírnevét. Elemi erővel, a hallgatóságot magával ragadva adta elő Móricz Zsigmond prózáját. Az ipolysági (Sahy) Molnár Judit, valamint a szepsi Köteles Mária pedig az újszerű választáson (Kolhaase és Thomas Mann prózája) kívül elsősorban intellektuális előadásmódjával tűnt ki.

Néhány éve még gondot okozott ötödik kategóriás versenyzőt találni. Az idén viszont főleg a közép- és a nyugat-szlovákiai kerületben színvonalas versenynek tapsolhattunk. Losoncon Kerekesné Csaba Blanka, Bátorkeszin Vas Ottó teljesítménye jelentett ritka élményt, de a többi helyezett is kimagasló teljesítményt nyújtott.

Az idei versenyek jelentős pozitívumai közé tartozik az is, hogy a hagyományosan jól dolgozó iskolák (Buzita, Király- helmec, Szepsi, Fülek, Rima- szombat, Ipolyság, Dunaszerda- hely, Komárom) tanulóin kívül sok új arcot láttunk máshély- ről is. Például Nagymácsédról (Vefká Mača), Félből (Tomášov), Szencröl (Senec), a nyitrai járás szinte valamennyi magyar tannyelvű alapiskolájából. Kelet-Szlovákiában elsősorban a nagykaposiak aktivizálódtak.

E rövid áttekintés is sejteti, hogy színvonalas versenyeket láthattunk, jóleső érzéssel várhatjuk hát a Jókai-napokat és a Dunamenti Tavaszt. Ott remélhetően majd jóval több néző tapsol a versenyzőknek, mint a kerületi fesztiválokon.

Dicsérettel kezdtük, fejezzük is be azzal. Az elmúlt években okkal-joggal bosszankodtunk a rossz szervezés miatt. Az idén e téren is sokat javult a helyzet. Kassán és Bátorkeszin szinte hibátlan volt a szervezés, az eredményhirdetéstől eltekintve Losoncon is méltó körülményeket teremtettek a szereplőknek és a hallgatóságnak.

szilvAssy józskf

Szerkesztőségünk két kérdéssel fordult kulturális és oktatási intézményeink vezetőihez.

1. Saját munkakörében milyen szempontbóltartja jelentősnek a CSKP KB 15., valamint az SZLKP KB legutóbbi ülését?

2. Az ülések anyaga és határozatai alapján Önök mit tesznek munkájuk eszmei és esztétikai színvonalának emeléséért. Megvannak-e a feltételeik a határozatok eredményes megvalósításához?

TAKÁCS EMÖD, a Magyar Területi Színház igazgatója:

I A jó színház sajátos eszI közeivel mindig egy hatá- rozott ideológia szolgálatában, annak jegyében munkálkodik. A szocialista színház, így a Magyar Teriileti Színház is a marxista—leninista esztétika kritériumai alapján végzi munkáját, alkotói ihletét a szocialista realizmusból meríti. ElkÖ telezett színház vagyunk, minden igyekezetünk arra Irányul, hogy a művészet eszközeivel járuljunk hozzá társadalmunk fejlődéséhez, dolgozóink tudatának formálásához, erkölcsi értékeinek gazdagításához. Munkánk egyik legfontosabb célja, hogy szellemi erővel, meggyőződéssel vértezzük föl polgártársainkat, igényes társadalmi feladataink eredményes megvalósítása érdekében.

Színházunk valamennyi dolgozója ezekben a napokban figyelmesen tanulmányozza a CSKP KB 15., valamint az SZLKP KB legutóbbi ülésének anyagát. Ezek megállapításait szeretnénk a mindennapi gyakorlatban felhasználni, a színjátszás és a színpadi munka kifejező eszközeire lefordítani. Célunk, hogy az említett ülések határozatainak a szellemében a színjátszás eszközeivel mutassuk föl napjaink emberének életét, harcát, örömét, és gondjait. A művészet erejével szeretnénk még hatékonyabban harcolni az olyan jelenségek ellen, amelyek nem egyeztethetők össze szocialista erkölcsünkkel, életstílusunkkal. Ostoroznunk kell a kispolgárias- ság különböző megnyilvánulásait, egyes emberek önzését, kapzsiságát, nemtörődömségét és önelégültségét. Egyszóval

igyekszünk közösségre ható, a közösség gondolkodását és tetteit pozitívan befolyásoló színház lenni.

2 Ügy érezzük, hogy a mi feladataink jelenleg első- • sorban dramaturgiai vo- natkozásúak. A következő színházi évadok dramaturgiai terveit még céltudatosabban kell összeállítanunk, hogy közönségünk előadásainkban választ, útmutatást kapjon az őt érdeklő problémákra és dilemmákra. Ugyanakkor nem szeretnénk megfeledkezni a színvonalas szórakoztatásról sem, hiszen még ma is sokan vannak olyanok, akik szórakozni járnak a színházba. Színházunk fontos feladata az egyelőre meglehetősen gyér hazai drámatermésből kiválasztani a megfelelőket s legalább — amennyiben ehhez megvannak a feltételek — évadonként egyet-kettőt bemutatni. Szeretnénk azt is, ha dramaturgiánk, rendezőink, valamint az írók között sokkal szorosabb kapcsolat alakulna ki, és szakmai, színpadtechnikai ötletek formájában segíthetnénk drámaíróinkat. Repertoárunkban állandó helyet kell biztosítani

a színvonalas gyermek- és ifjúsági daraboknak, mert csak így járulhatunk hozzá az ifjú nemzedékek esztétikai neveléséhez.

A színház művészeti vezetőségének egyik jelentős feladata, hogy megtalálja azt a kifejezési formát, amely a naponta változó helyszín ellenére is eléri a kívánt színvonalat. A Magyar Területi Színháznak olyan színészei, díszlettervezői és más tagjai vannak, akik a színvonal csökkenése nélkül tudnak alkalmazkodni más-más művelődési otthon méreteihez. A közeljövőben szeretnénk megjavítani műszaki felszerelésünket, elsősorban korszerűsíteni igyekszünk a színpadi megvilágítás eszközeit. Célunk az is. hogy kulturáltabbá tegyük színészeink és a többi tagság utaztatásának feltételeit.

Még egy ideig érezni fogjuk, hogy kevés a saját rendezőnk. Ezt a hiányt vendégművészek meghívásával pótoljuk. Ma már kikristályosodott színpadesztétikai igényünk s így a vendég- rendezőket e céloknak megfelelően hívjuk meg. A vendégrendezők fontos szerepet játszhatnak a színészek szakmai fejlődésében.

Ha tehát összegezem az elmondottakat, akkor nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a Magyar Területi Színház képes a megnövekedett feladatok megoldására és meg is oldja azokat társadalmi céljainknak meg felelően, a nézők megelégedésére.

Csillagsugárzással

Rácz Olivér érdemes művész életművéről

Tizenéves fejjel olvastam a Puffancsról, akinek képzelőereje kiemelkedett abból a társaságból, amelybe az író elhelyezte. Gondolatvilágának ötletgazdagsága olyan tájakra és halál- komoly játszadozásokba röppentett, hogy napokig Tari, Göndör, Marci, Puffancs és a többiek csapatának voltam tagja, úgy összeforrva velük, hogy még az osztály előtt is titokban maradt a barátságunk, mert akkoriban már illett Verne Gyulát olvasni, meg Jókait, de nem törődtem ezzel az illemmel, s a diákromantika valamennyi módozataival növeltem olvasmányom titokzatosságát, egészein addig, amíg nem tártam föl barátaim előtt olvasmány-titkomat. És milyen jó volt, hogy utánam többen elolvasták a könyvet! Csoportba verődve vitatkoztunk a kötet konfliktusairól, a szereplők jelleméről, visel kedéséről ... Igen, nagyjából így állt össze a fejemben az emlék, amelyet nem szívesen adnék át a feledésnek, mintahogy nem szívesen veszej* tenék az elmúlás ködébe egyetlen olyan Rácz-művet sem, amely valamikor, valamiért, valamivel megfogott, magával ragadott. Persze, a gyermokol- vasónak a tartalom a fontos, nem a szerző neve, így bizony csak jóval később, az Egyszerű, ügy elolvasásakor tudatosítottam, hogy a Göndör, Puffancs és a többiek című kedvenc olvasmányomnak is Rácz Olivér a szerzője. Ekkor a huszadik esztendőm felé jártam, és Zsokó meg Slimi történetei, a regény cselekményessége, valamint szociális és morális jelenségmeze* je napokra lekötött. Rácz e művében sokoldalúan ábrázolja az elsekélyesedett életű emberkék életformájának válságát, olykor tudósítói következetességgel sorolja fel a társadalmi viszonyoknak emberi gyarlóságokból eredő torzulásait. Ugyanez figyelhető meg a három évvel korábban, 1963-ban megjelent, mindmáig legjelentősebb regényében, a Megtudtam, hogy élsz-ben is, amelyből viszont az akasztófahumor és az irónia bővebben pátakzik. Igaz, témájában is súlyosabb, szerkezetileg, lélektanilag és statisztikailag is alaposabb szerkezetű ez a regénye, amely a hazai magyar regényirodalmunkban elsőként foglalkozott az 1938-as horthysta megszállással és a felszabadulást követő három esztendő szorongásaival. Rácz prózaírói vénáját a könnyed meseszövésen, a lendületes cselekménybonyolításon kívül a nyelv és a stílus teszi sajátossá. Ezeket az írói jegyeket alkalmazza az 1975-ben megjelent Álom Tivadar hadparancsa című kötetében is, ahol ismét találkozhatunk Hernádi Tivadar másik énjével, Alom Tivadarral, aki háborús élményeit realisztikus ábrázolásban Ironizálja, éspedig ragyogóan, hiszen stílusbeli, nyelvi, fogalmi kontrasztolásból, a különböző jellemek beszédmodorának szembeállításából, és Álom Tivadar szatirikus, parodisztikus jellemzéseiből az iróniának egyedülálló változatai jöttek létre. Rácz Olivér Tivadarai által képviselt krúdys alakmás hašeki alakmással keveredik, s e két regényben talán ezért minősül át struktúraelvvé az irónia, ami, érdekes, de alig érződik Rácz lírájában, amelyben, akárcsak a prózájában, megfigyelhető nyelvének archaikus építkezése, s jelentésmezőinek központi jelentőségű területein itt is a dehumanizált, elértéktelenedett tartalmakat világítja át történelmi és szubjektív szempontból egyaránt. Az 1958- ban megjelent Kassai dalok című verseskötetében — amely az örök otthon dicsérete — a társadalmi-történelmi-eszmei téveszmék felmutatása, a szerelem, az embertársi kapcsolatok jelentik a struktúraszervező elvet. Az Újkori óda Janus Pan- noniuslioz című versében a munkát, az együttélés szükségszerűségének elvét József Atti- la-i hittel fogalmazza újra: „Ne lásson többé bajt a Duna-táj, /. ne lásson többé vészt a Tisza- part, I ne rontson többé pusztító aszály / más vétke verte, sorsűzött magyart. / Arról, hogy hitünk teremjen csodát I s a sorsok sorsa védve védje meg / a szabad népek új, szabad jogát: / a munkát és a hét művészetet."' Legutóbbi, Madách* díjas műfordításkötetében, a Csillagsugárzásban Rácz túlnyomórészt sikerrel oldotta meg még a viszonylag hálátlanabb feladatokat is. Válogatásával több mint két évezred költészetét kötötte csokorba, s tette a magyar olvasó asztalára. Vegyétek s — olvassátokl Ez az én versem, mely megíratott tiértetek — sugallja a Csillagsugárzás, és ezt sugallja az eddigi Rácz-életmü is, amely szocialista elkötelezettségével, realizmusával, emberszeretetével és nemzetiségi öntudatával gyermekkoromtól máig — Puffancstól Hernádi és Álom Tivadarig — segített abban, hogy én, a Rácz-írások állandó olvasója, általuk is gazdagodjam.

SZIGETI LÁSZLÓ

Emlékezetes zenei élmények

Kelet-Szlovákia metropolisában az idén immár tizedik alkalommal rendezte meg az Állami Filharmónia a Nemzetközi Orgonafesztivált. A rendezvény nemcsak Kassa (Košice), a nagy történelmi múltú város, hanem egész Kelet-Szlovákia zenei életében és közművelődésében fontos szerepet játszik.

Kassa város zenei élete sokat köszönhet Ivan Sokol nemzeti művésznek, a helybeli konzervatórium tanárának. A gondolat, hogy Kassán megteremthető Kelet-Szlovákia orgonakultúrájának központja, abból a felismerésből született, hogy a kelet-szlovákiai városokban viszonylag nagy számú történeti értékű orgona hevert kihasználatlanul, csaknem teljesen elfeledve, martalékául vetve az időnek.

Miután 1966-ban felújították a Szent Erzsébet székesegyház egykoron híres orgonáját, s 1968-ban létrehozták az Állami Filharmóniát, voltaképpen adva voltak a feltételek ahhoz, hogy megkezdődhessenek az oly sokak által várt orgonakoncertek. Most már csupán elhatározás és szervezés kérdése volt, hogy 1970-ben a zenei tavasz keretében megrendezhessék az

I. Nemzetközi Orgonafesztivált.

Az idén jubileumi évfolyamába lépett orgonafesztivál az eltelt tíz év alatt rangot és elismerést szerzett nemcsak azzal, hogy megindulása óta neves külföldi orgonaművészek koncerteztek a városban, hanem azáltal is, hogy az Állami Filharmónia kiváló akusztikájú

hangversenytermével és jó hangzású új orgonájával biztosította a kellő feltételeket a magas színvonalú produkcióhoz.

Az április 14-e és 28-a között lezajlott orgonafesztivál nyitóversenyén a hazai művészek közül Erika Hahnová és Ivan Sokol, a külföldiek közül az NSZK-beli Neithard Bethke lépett pódiumra. Az Állami Filharmónia közreműködő szimfonikus zenekarát Patócs Gábor vezényelte.

A fesztivál hat koncertjén olyan kiváló művészekkel ismerkedhetett meg a kelet-szlovákiai közönség, mint a prágai Petr Sovadina, az NDK-beli Hans-Giinther Wauer és a Magyar Népköztársaság-beli Lehôtka Gábor. A fesztiválon az orgonamuzsika klasszikusainak művei mellett mai zeneszerzők alkotásai is felhangzottak. A jelenkori szlovák orgonazenét a fiatal Juraj Hatrík, a csehet pedig Jirí Teml egy-egy műve képviselte.

Lehôtka Gábor április 27-i önálló előadóestje a fesztivál egyik legkiemelkedőbb eseménye volt. Ezen az esten többek között Bach három orgonaversenyét, Liszt Ferenc BACH című Preludiumát és és fugáját, Bartók Román táncok című művét játszotta, melyet Lehôtka maga ^jj írt át orgonára.

Az április 28 i zárókoncerten jgj-Q melyen a Bohdan Warchal ve- '

zette Szlovák Kamarazenekar is v. 5. közreműködött, Lehôtka Gábnr szlovák kollégájával, Ivan Sn f

kollal közösen lénett oódiumra ^

KÖVESDI JÁNOS *

JEGYZETEK A KERÜLETI SZAVALÔVERSENYEKRÖL