Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1980-05-31 / 127. szám, szombat
Gazdaságpolitikai optimizmusunk megalapozott BESZÉLGETÉS LEOPOLD LÉR ELVTÁRSSAL, A CSSZSZK KORMÁNYÁNAK PÉNZÜGYMINISZTERÉVEL Általános jelenség az országban, hogy a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének tökéletesítését célzó komplex intézkedések gyakorlati érvényesítésével kapcsolatosan a pártszervezetek taggyűlésein, a vállalatok, üzemek termelési tanácskozásain egyre többet beszélnek. Mindez igazolja, hogy a dolgozók egyrészt a korábbinál nagyobb érdeklődést tanúsítanak pártunk gazdaság- politikája iránt, másrészt meg bízható választ várnak a népgazdaság fejlesztésével és az életszínvonaluk alakulásával összefüggő időszerű kérdéseikre. Az intézkedések jelentőségéről Leopold Lér elvtárssal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának pénzügyminiszterével beszélgettünk. — Meggyőződésem — kezdte a miniszter —, hogy az ország laikussága ismeri a párt- és a kormány erre vonatkozó határozatát. Ezért helyénvaló, ha az alábbiakban e fontos dokumentumok politikai, ideológiai vonatkozásaira összpontosítom a figyelmet. Alkotó módon — új szemlélettel • Hogyan lehetne röviden jellemezni az intézkedéseket? — Az irányítás tökéletesítését segítő intézkedések csak keretet adnak annak a nagy munkának, ami jelenleg a vállalatokban, üzemekben, országszerte folyik annak érdekében, hogy a változó kül- és belgazdasági (körülmények ellenére hosszú távon biztosítsuk népgazdaságunk fejlesztését, a2 elért életszínvonal megtartását, s nem utolsósorban azt, hogy hazánk részesedése jelentősen növekedjen a nemzetközi szocialista munkamegosztásban. Úgy is mondhatnám, hogy az új intézkedésekkel egy hosz- szan tartó, türelmes harc időszaka kezdődött eddigi gondolkodásmódunk, beidegződött szokásaink és hozzáállásunk megváltoztatására. Pártunk tisztában van azzal, hogy a gazdaságirányítási rendszert nem lehet eleve egyszer s mindenkorra befejezett egésznek tekinteni. A párt és a kormány abból indult ki, hogy bármilyen alaposan dolgozzuk is ki a tökéletesebb irányítási rendszert, annak a gyakorlatban kell majd igazolást nyerni. Gazdaságirányitó tevékenységünkbe, gondolkodásmódunkba egészen új irányelveket és magatartást kell beépítenünk. • Köztudomású, hogy az elmúlt évtizedet gazdasági vonatkozásban a legsikeresebbek között szoktuk emlegetni. Mi tette szükségessé a változtatásokat? — Pártunk a 70-es éveik rövid és hosszú távú fejlődési sikereit, tényezőinek minőségét elemezve megállapította: a gazdasági növekedés üteme nem mindig követte a XIV., valamint a XV. kongresszus irányát. Ezzel kapcsolatosan egy jelentős eszmei vonatkozású kérdésre szeretném felhívni a figyelmet. Hajlamosak vagyunk arra, hogy hiányosságainkat összefüggésbe hozzuk a tőkés világban fellépő 70-es évek ár-, pénz-, nyersanyag-, és gazdasági válságával. Való igaz, a válság nálunk is sok gondot okozott. Ám sokan elfelejtették, hogy a XIV. párt- kongresszus határozatai még a tőkés gazdasági válság küszöbén kimondták: a népgazdaság extenzív fejlesztésének forrásai kimerültek, a népgazdaság fejlődésének ütemét ezentúl csak az új tényezők súlyának növelésével, a tudományos-műszaki haladás fejlesztésével, korszerű irányítással és a magasabb fokú nemzetközi szocialista munkamegosztás keretében tudjuk sikeresen biztosítani. — A világgazdaságban bekövetkezett kedvezőtlen hatások okaival foglalkozva a XV. parttkongresszus is figyelmünkbe ajánlotta: „A tudományos- műszaki haladás nyújtotta lehetőségek teljes kihasználása az egyedül járható útja további fejlődésünknek.“ Az eredmény? Az elemzés világosan megmutatta, hogy a gazdasági növekedés ellenére nem békél- hetünk meg a fejlődést biztosító súlyponti tényezők hatásával, mivel hatékonyságuk a nemzeti jövedelem képzésében évről évre folyamatosan csökkenő irányzatot követ. Egyébként nincs igazuk azoknak, akik állandóan a szűkülő nyersanyag-, energia- és munkaerőbázisra hivatkoznak, ez- •mú próbálják mentegetni alapvető feladataik nem teljesítését. A legkomolyabb problémákat gazdaságunk alacsony fokú teljesítőképessége, valamint az okozza, hogy túl sok nyersanyagot, energiát használunk fel egy termékegységre. Nem szándékom az általánosítás, de nálunk, ha valamit építeni akarnak, az illetékesek mindjárt azt latolgatják, milyen gépeket vásároljanak a Nyugatról. Viszont nem fáj a fejük, ha ezeket a nagy teljesítményű, drága gépi eszközöket csak két-három órán keresztül használják ki naponta. A munkaerőhiányra is sokat hivatkoznak, holott kimutatható, hogy a munkaidő mintegy 20 százaléka marad kihasználatlanul. Ezért merem állítani, hogy tevékenységünk és gondolkodásunk alapja napjainkban is a gazdasági optimizmus; a teljesítőképesség és a hatékonyság növelését gátló tényezők leküzdése megvalósítható. De hogy a kérdésnél maradjak: az intézkedések megtételét, a változtatásokat az élet, népgazdaságunk egyensúlyának megtartása, a gazdasági hatékonyság növelése egyaránt követeli, s ez önmagában is fontos politikai kérdés, fokozottabb igényeket támaszt a kommunisták és valamennyiünk munkájával szemben. A tervezés az irányítás döntő láncszeme • Számos előadásában, cikkében előtérbe helyezi a reális tervezést és az alkotó gondolkodást. Hogyan segíthetnek ebben az üzemek, vállalatok? — Most is hangsúlyoznom kell: a reális tervezés döntő láncszemét képezi majd a január elsejétől érvénybe lépő komplex intézkedéseknek. De úgy 4s fogalmazhatnánk, hogy ez napjaink legnehezebb, legigényesebb problémája. mert itt ütköznek a tárgyi ellentmondások, jelentkeznek a gondok. A célprogramos tervezést illetőleg pedig a társadalmi célok eléréséhez vezető lehető legcélravezetőbb utak keresése a legfőbb törekvés. Ezért a komplex intézkedések különös figyelmet fordítanak arra, hogy a tervezés egész rendszerében tég teret kapjanak a hosszú távú állami célprogramok csakúgy, mint a tudományos-műszaki fejlesztés. Itt is a példa: tudvalevőleg progresszív, világszintű festékgyártó iparunk, jól felkészült kutató bázisunk, szakembereink vannak. A festéket — az országos spartakiád trikóinak díszítésére — mégis drága pénzért a nyugati országokban kell megvásárolnunk, így nem szabad és nem lehet tervezni, a gazdaságot hosz- szabb távon irányítani! A tervezés nem nélkülözheti az alkotó gondolkodásmódot, elengedhetetlenül számolnia kell a dolgozók, a szocialista munkabrigádok, a mesterek együttes, cselekvő aktivitásával. Lenin gondolatait szabadon idézve: a terv a dolgozó milliók együttes műve nem pedig a tervezőké. — A másik kérdés, hogyan segíthetnek ebben a vállalatok, üzemek. A munkahelyek vezetői az intézkedések ismeretében pontosan tudják feladataikat, megvalósítási lehetőségeiket. Mégsem cselekednének helyesen, ha ezekből kiindulva, a régi eljárást követve egyszerűen az első osztályba sorolt termékek gyártását jelölnék meg egyik mutatóul. A kivitelezésnek ez csupán a technikai része, mert a vállalat kollektívájának, mielőtt a gyártmányfejlesztést megtervezi, le kell ülnie és el kell gondolkodnia afelett, hogy a régi gyakorlattal szemben mennyit, mennyiért és milyen minőségben fog termelni. Ezek fontos mutatói lesznek mind a hosszú távú, mind pedig az éves állami terveknek. • A tervelökészítés munkája már javában folyik. Milyenek az első tapasztalatok ezen a téren? — Bár általánosítani még nem nagyon lehet, az előzetes tapasztalatok igazolhatják, hogy szilárdult a tervezési fegyelem, tökéletesebbé vált a tervezési munka. De akadnak ágazatok — és nem kevés számban —, ahol a komplex intézkedésekből éppen azokat a fontos részeket igyekeznek mellőzni, amelyek az illetékes vállalatok műszaki fejlesztését, a dolgozók termékfelújítási igyekezetét hivatottak előmozdítani. Ügy hiszem, a XV. párt- kongresszusnak az a követelménye, hogy az eddiginél is jobban növeljük a kifogástalan minőségű, gazdaságos, minden piacon jól értékesíthető termékek arányát, továbbra sem veszíti érvényességét. Összhangbon a társadalom, a vállalat és az egyén érdekeivel • A gazdaságirányítás tökéletesítését segítő intézkedésektől sokat várnak a fogyasztók is. Tart almaznak-e olyan szabályozókat, amelyek az úgynevezett filléres és nem kifizetődő áruk notorikus hiányát megszüntetik? — Igen, tartalmaznak. Hiszen azzal csak saját munkánkat nehezítjük meg, amikor az illetékes szervektől nem követeljük meg a termelésben, a hazai piacon, illetve más szakaszokon az emberek életét feleslegesen megkeserítő hiányosságok rugalmas megszüntetését. Bár még csodákra nem számíthatunk, ezen a téren is javul a helyzet. Gazdasági szabályzókkal arra ösztönözzük a vállalatokat, hogy a társadalom sajátos érdekeivel párhuzamosan tartsák tiszteletben az egyének igényeinek kielégítését is, ami nem lehet másodrangú kérdés. A komplex intézkedések célja, hogy az anyag- és áruellátás javításával egyúttal megteremtsék a pszichológiai egyensúlyt. A folyamatos ellátás jó közérzetet vált ki az emberekből, ami viszont a hatékony munkavégzésnek is fontos feltétele. — Bár szorosan nem kapcsolódik a felvetett kérdés témájához, végezetül — a teljesség igénye nélkül — néhány szót ejtenék a sokat hangoztatott takarékossági intézkedésekről, a gazdaságosságról. Az intézkedések kidolgozásakor ezen a téren nem jutottunk messzire. Vegyük csak az autóbenzin fogyasztásának alakulását, mely az utóbbi esztendők folyamán a sok figyelmeztetés ellenére éves viszonylatban állandóan növekedett. Két évvel ezelőtt azonban határozottan kimondtuk: elégi A fogyasztást az 1975 év szintjére kell csökkenteni, ami hozzávetőlegesen 55 ezer tonna benzin megtakarítását eredményezte. Rendelkezésemre állnak a folyó év első három hónapjának adatai is. Az eredmény? Az 1975. év hasonló időszakához viszonyítva 17 százalékos a megtakarítás. Persze, továbbra sem állunk meg a megkezdett úton, rendezni kívánjuk a „hatszáz- tizenhármasok“ benzinfogyasztását is. Befejezésül még any- nyit: a komplex intézkedésekből eredően konkrét feladatok adódnak a különböző szintű gazdasági irányító szervekre, de a pártszervekre és -szervezetekre egyaránt. A konkrét feladatok irányát és jellegét a párt és a kormányhatározat megszabta, ezért nagy jelentőségű e határozat töretlen gazdasági fejlődésünk szempontjából. • Köszönöm a beszélgetést. SZOMBATH AMBRUS NYELVŐR Néptanító volt-e Comenius? Hazai magyar kiadványban olvastam Komenskýrôl, azaz Comeniusról, hogy nagy pedagógus és néptanító volt. Nem mintha valaha is szégyen lett volna néptanítónak lenni, mégis meg kell állapítanunk, hogy az idézett állítás helytelen. Formailag azért, mert Comeniusnak, a nagy pedagógusnak közismert „állandó" jelzője magyarul helyesen így hangzik: a népek tanítómestere, esetleg a nemzetek tanítómestere. Ezen nem szabad önkényesen változtatni. Nincs is rá ok, mert ez a jelző pontosan kifejezi: Comenius pedagógiai munkássága olyan nagyarányú volt, hogy hatása egész népekre, nemzetekre kiterjedt. Tartamilag éppúgy helytelen az idézett állítás, hiszen Comenius nem volt néptanító. Mit is jelent a néptanító szó? Idézzük az értelmező szótárt: népiskolai, elemi iskolai, különösen vidéki, falusi tanító. Azt is mindjárt hozzátehetjük, hogy ez a szavunk elavulóban van, ma már nem nevezzük a falusi tanítót néptanítónak. Comeniust pedig sohase neveztük annak. Hogyan került akkor mégis ez a szó a szlovákból fordított magyar szövegbe Comenius jelzőjeként? Ezúttal nem a szlovák učiteľ národov kifejezés szó szerinti fordítása, hanem annak helytelen értelmezése következtében. Van rá ugyanis elég példa, hogy a szlovák birtokosjelző szerkezetnek jelöletlen összetétel felel meg a magyarban: riadič motorového vozidla — gépjárművezető, učiteľ maďarčiny — magyartanár stb. Csakhogy az adott esetben a szlovák kifejezés nyelvtani alakjából világos, hogy nem egy népről, hanem népekről, nemzetekről van szó, vagyis a kifejezés nem olyasvalakire utal, aki foglalkozása szerint tanító, hanem aki egész népeket, nemzeteket tanít, azaz a népek tanítómestere. Arról már nem is beszélve, hogy lehet valaki egy népnek is tanítója, tanítómestere anélkül, hogy néptanító volna vagy lett volna. MAYER JUDIT A spéci és társai Köztudomású, hogy a társadalomban élő ember magatartását, viselkedését írott és íratlan szabályok határozzák meg. Az már nem mindenkiben tudatosul kellőképpen, hogy a nyelvhasználatnak is megvannak a maga íratlan viselkedési formái. Nyelvi magatartáson azt értjük, hogy miképpen válogatunk a szavak, nyelvi eszközök között, hogyan fejezzük ki magunkat különféle élethelyzetekben. Általános és nyelvi magatartásunk társadalmi kötöttségű, de erősen befolyásolja a beszélő neveltetése, gondolkodás- módja, egyénisége, ízlése is. Nemcsak a magatartásunk más például egy gyászoló családnál, és más egy vidám baráti összejövetelen, hanem nyelvhasználatunk is. Mindezt azért volt szükséges elmondani, mert tapasztalatom szerint nincs minden rendben a nyelvi magatartás, a nyelvi ízlés körül. S ha még azt is meggondoljuk, hogy példáimat a budapesti bölcsészettudományi kar felvételi vizsgáin gyűjtöttem, még aggasztóbbnak látom a dolgot. Nézzük a példákat! Egy nagy írónkról szólván mondta az egyik vizsgázó „Tőle spéci nem olvastam semmit.“ A spéci-vei azt akarta jelezni, hogy bár sokat olvasott, a szóban forgó írótól azonban éppen vagy kivételesen, vagy sajnálatosan nem ismer semmit. — A másik jelölt egy szellemes, eredeti, meghökkentő írói ötletet jópofa ötletnek minősített. — Saját, különben okos szavait így értékelte egy jelölt: „Ez talán így hülyén hangzik“ — Egy nagy történelmi sze mélyiség külsejét, megjelenését is érzékeltetni akarta a vizsgázó, csakhogy ez így sikerül: „fó húsban volt.“ A jópofa ötlet, a jó húsban van kifejezések nem kifogásolhatók bizalmas, meghitt viszonyban levő emberek közötti nyelvi kapcsolatban, de túlságosan gyakori használatuk ebben a nyelvi környezetben is elszűrkítheti a beszédet. A hülye az értelmező szótárban minden jelentésben és jelentésárnyalatban „durva rosszalló“ minősítést kapott, kivéve a szó orvosi értelmét. Mégis úgy látszik, hogy a hülyén hangzik már elvesztette eredeti jelentését és megszokott nyelvi fordulat a familiáris stílusban. Egyik kifejezés sem helyénvaló, azonban feszesebb beszédhelyzetben, ismeretlen emberek közötti nyelvi érintkezésben. A spéci-t nem közlik értelmező szótáraink, de megtalálható Bakos Ferenc idegen szavak és kifejezések szótárában; itt „bizalmas“ stílusértékben szerepel. Feltehető előzménye a spéciéi határozószó, benne van az értelmező kéziszótárban, mégpedig „vulgáris“ minősítéssel. A vulgáris speciel-nél is vulgárisabb, nyegle, hányaveti spéci használatát még bizalmas környezetben is kerülendőnek ítélem. G. VARGA GYÖRGYI Az irhabunda „áldozata rr Egy magyarországi kollégával beszélgettem, amikor betoppant egy közös ismerősünk, s közölte velünk, hogy felesége szép irhabundát vett, de sokat járta a boltokat végette, szóval kiszenvedett érte. Magyarországi barátunk meglepetten kapta fel a fejét, s értetlenül nézett hol a beszélőre, aki mindezt szinte örömmel mondta el, hol rám, aki mosolyogva vettem tudomásul a feleség „kiszenvedésének“ hírét, s mielőtt még részvétét fejezte volna ki a férjnek, megnyugtattam: az asszony csak megszenvedett a bundáért, bele azért nem halt az utánjárásba. — Ki mondta, hogy meghalt? — lepődött meg a férj. — Hiszen azt mondtad, hogy kiszenvedett, nem pedig, hogy megszenvedett — feleltem egy kis szemrehányással. Erre ő Is észbekapott, s felismerte a két sző jelentése közti különbséget, sőt az okot is, amely a megszenved helyett a kiszenved igét juttatta eszébe. Ez pedig a szlovák vytrpieť ige, amelyben a vy- igekötő nem fordítható a neki általában megfelelő ki- igekötővel, hanem a meg- gél. Akire a szlovákban azt mondjuk, vytrpel, arra a magyarban ez illik: megszenvedett. A kiszenved-nek is ismert volt régebben ez a jelentése is: megszenved, de erre ma már csak a régebbi irodalomban találhatunk példát, ugyanis a mai magyar nyelvben a kiszenved azt jelenti: szenvedve meghal. 1. * ÚJ sző 1980 V. 31,
