Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-19 / 116. szám, hétfő

E zerkilencszázhatvanhat ta­vaszán Brnó ban tanuló magyar nemzetiségű diákok ki­csi, de annál lelkesebb csoport­ja elhatározta, hogy megalakít­ja a magyar diákokat összefogó diákklubbot, az akkor már mű­ködő prágai Ady Endre Diákkör mintájára. Sajnos, az első „ne­kifutásuk" nem járt sikerrel, mert a kezdeményezők, illetve az alapító tagok az 1967-es tan­évben befejezték tanulmányai­kat, s így a klubélet lassan megszűnt — a klub felbomlott. Az 1969/70-es tanév az újjá­éledés időszaka volt, a kitűnő szervezőkészséggel megáldott Oláh Gáborral — az első klub­elnökkel — az élen hivatalosan is megalakult a diákklub, amely a Spielberg várában raboskodó, a nemzeti függetlenségért és a haladásért küzdő magyar haza­fi, Kazinczy Ferenc nevét vette fel — s létrejött a Kazinczy Ferenc Diákklub. A klub azzal a céllal alakult meg, hogy rendszeresen, s terv­szerűen biztosítsa a Brnóban ta­nuló diákok anyanyelvi műve­lődését, hogy a diákok (kapcso­latban maradjanak kulturális életünk képviselőivel. Az első klubestjüket tíz évvel ezelőtt, mintegy 35 taggal tartották meg. Minden kezdet nehéz — tartja a közmondás —, s bi­zony az újonnan alakult klub tevékenysége sem volt zavar­mentes Mindjárt a kezdet kez­detén a diákok legnagyobb problémája a helyiséghiány volt, ami sajnos még ma, tíz év után is az együk legfájóbb pont­ja a klubnak. Az összejövetelei­ket vendéglőkben, kávéházak­ban vagy valamelyik diákott­hon klubhelyiségében tartják, ami sokszor fékezi a tevékeny­séget, működést. Kezdetben a klubestek műso­rát maguk a diákok szolgáltat­ták. Különféle műsoros esteket, vetélkedőket szerveztek, meg­emlékeztek évfordulókról, de nem hiányoznak a klub életé­ből a közös kirándulások és színházlátogatások sem. Megin­dult és időközben hagyomá­nyossá vált a labdarúgó bajnok­ság a KAFEDIK-kupáért, vala­mint az ötödikesek, végzősök búcsúztatása. Az 1977/78-as tanévben lénye­ges változás történt: a klubes­teken előadók jelentek meg. Ekkor a tevékenység állandó­sult, a diákok már rendszere­sen, kéthetenként tartják össze­jöveteleiket. Az Orava kávé­ház főnöknőjének a jóvoltából ez lett a klub törzshelye a múlt év őszéig. De még mindig nem volt zökkenőmentes az élet, fő­leg anyagi gondokkal küszköd­tek. Az 1978-as évtől kezdve a klub a CSEMADOK komáromi (Ko­márno) városi szervezetének jóvoltából pártfogóra talált, védnökséget vállaltak a klub felett. A klub vezetősége bízik a szervezet segítőkészségében — s nagyon sokat várnak ettől az együttműködéstől mind anyagi, mind erkölcsi szem­pontból, mert a klub tagságá­nak, illetve a diákoknak szük­ségük van a szülőfölddel, Dél- Szlovákiával való állandó kap­csolatra. A klub igyekszik a többi klubokkal is fenntartani a kapcsolatot. Ez abban is megnyilvánul, hogy az egyes előadókat közösen hívják meg — így csökkentik a kiadásokat is. A klubnak jelenleg 250 tagja van, ezek többnyire a műszaki főiskola hallgatói, de vannak köztük mezőgazdászok és orvo­sok is. A klub tevékenységében gyakoriak az irodalmi, művé­szeti és történelmi jellegű, va­lamint a tudományos ismeret- terjesztő előadások. Tevékeny­ségüket előre kidolgozott terv szerint végzik, amely színes és sokrétű. Rendeznek különféle zenés-táncos esteket, vetélkedő­ket, táncházat és különféle elő­adásokat. A klubesteknek a jö­vőben még nagyobb teret szen­telnek — neves személyisége­ket hívnak meg, akik beszámol­nak életük egy-egy jelentős I eseményéről, hasznosat, újat adván a közönségnek. Továbbá tekintettel arra, hogy a Brnó­ban tanuló diákok többsége a műszaki főiskola hallgatója, ezért a jövőben szeretnének mi­nél több ismeretterjesztő elő­adást is szervezni. A klub 10. évfordulójának a megünneplé­sére a közelmúltban került sor, részt vettek a baráti klubok küldöttel, a CSEMADOK komá­romi városi szervezetének kül­döttei, a volt klubtagok, továb­bá a szomszédos Magyarország­ról dr. Pásztor Emil docens, az Egri Tanárképző Főiskola taná­ra, Marossy Júlia népdalénekes, valamint a TEKERGŐ népi együttes. A klub névadójának, Kazinczy Ferencnek az életéről és mun­kásságáról dr. Pásztor Emil tar­tott előadást, aki méltatta Ka­zinczy tevékenységének pótol­hatatlan szerepét a magyar iro­dalomban. A kétnapos ünnep­ség a Spielberg várában elhe­lyezett Kazinczy-emléktábla megkoszorúzásával ért véget. A klub sokrétű tevékenysé­ge a klub vezetőségének az érdeme, ezért külön dicséret illeti a legaktívabb tagokat: Ju­hász Ferenc elnököt, Csenger Sándort, Kosztolányi Adrient és Csenger Szerénkét, akik nagy odaadással és kitűnő szervező- készséggel irányítják a klub te­vékenységét és mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy a diákok kellemesen és hasz­nosan töltsék el szabad Idejü­ket —, hogy tanulmányaik be­fejezése után még többel, gaz­dagabban térhessenek haza. JÁMBOR VALÉRIA ■ M ' ■■ ANYANYELVI KÖZÖSSÉGIÉN Tízéves o Kazinczy Ferenc Diákklub C ne Se k e d n i a § ét--------------------ISMERKEDÉS EGY KÖRUSVEZETÖVEL------------------­Ko rintus László «iselkedése sok mindent elárul a jellemé­ről. Még nem ismertük egy­mást, amikor Hárskúton (Lipov- ník) a gyermekkórusok első kerületi versenyén felfigyeltem rá. Tetszett, hogy neki nem kellett rákiabálnia a gyerekek­re! Pontosan megfogalmazott, tagoltan kimondott utasításait tanítványai fegyelmezetten haj­tották végre. Kell lenni valami egyéninek ebben az emberben, gondoltam mindjárt s vártam, hogy befe­jezze a próbát. Sejtettem, böl­csessége gyakorlati tapasztala­tokból táplálkozik. Bemutatko­zásképpen ezeket mondta ma­gáról: — Földműves családból szár­mazom. Itt, Hárskúton szület­tem. Nem tudok róla, hogy az őseim valamelyikének különö­sebb köze lett volna a zenéhez. Az adottság nyilván bennük is megvolt, csak az idő — pon­tosabban az akkori társadalmi viszonyok lehetetlenné tették kibontakozásukat. Én 1959 óta tanítok. A rozsnyói tanítókép­zőben végeztem. Zene-testneve­lés szakos vagyok. Legkedve­sebb hangszerem a hegedű, de szívesen zongorázom és szaxa- fonon is játszom. Szeretem a gyerekeket. Most is a fél is­kolát magammal hoztam. Fáb­ry Zoltán gyermekkórusunknak ötven tagja van. Koríntus László a dernői (Drnava) alapiskolában tanít. Az 1967-ben átadott új 12 tan­termes korszerű iskolába a helybelieken kívül Barkáról IBörka), Kovácsiból (Kováčo­vo), Lucskáról (Lúčka) és Hárskútról (Lipovník) járnak az iskolaköteles magyar nemze­tiségű gyerekek. — Korintus László azok kö­zé a pedagógusaink közé tarto­zik — mondta Szőllős Sándor, a CSEMADOK Rozsnyói Járási Bizottságának titkára —, aki nem csak az iskolában tanítl öl joggal tekinthetjük a kultú­ra önzetlen napszámosának. Dernőn a gyermekkóruson kí­vül egy felnőtt kórust is ala­kított, s a polgári ügyek testü­letének elnöki tisztségét is ma­gára vállalta. Tavaly pedig szü­lőfalujában, Hárskúton is meg­alakított egy kórust. Hangsú­lyozom, mindezt önzetlenül, nem pénzért csinálja) Személy szerint nagyra értékelem azt a munkát, amit a szocialista em­bertípus kialakításából, formá­lásából magára vállal. — Volt Dernőn egy harminc- kéttagú felnőtt kórusom. Na­gyon szerettem ezt a gárdát, mert szépen énekeltek. Sajnos, az idő múlásával a férfiak be­lefáradtak a próbákba és las­san kezdtek elmaradozni, ami végül is ahhoz vezetett, hogy a kórusból kénytelen voltam éneklőcsoportot alakítani. Mű­sorunkban így most már csak népdalok szerepelnek. Örülök viszont, hogy Hárskúton sike­rült kórust alakítanom. A munkával elég Jól haladunk, már 3—4 szólamú dalokat is képesek énekelni. Ügy érzem, mindenképpen jó lenne, ha a jövőben egyesíteni tudnám a dernői éneklőcsoportot és a hárskúti kórust — mondja Ko­rintus László, majd egy további kérdésemen így töpreng: — Hogy miért csinálom, hogy mi késztet erre a munkára? Nem is tudom, valami belső kényszer 'hajt, hogy tudásom legjavával megpróbáljam csele­kedni a jót. Rám Mikus Imre bácsi, a rozsnyói munkásdalár­da egykori lelkes vezetője volt nagy hatással. Hogy énekkart vezetek, azt, hozzá hasonlóan, szolgálatnak tekintem. Mun­kám szempontjából sokat je­lent, hogy tavaly befejeztem a karvezetői tanfolyamot. Hogy mi jelenti számomra a legna­gyobb örömet? A munka, és főleg akkor, ha annak eredmé­nye van. A sikerélmény egy amatőr kórus életében igen fontos. Ha már az örömről megkér­deztem Korintus Lászlót, kíván­csi voltam arra is, mi az, ami el tudja őt szomorítani. Amint az várható volt, erre a kérdé­semre is közösség felől köze­ledve válaszolt: — Az igazságot ferdítenénk el, ha nem ismernénk be, hogy iskolánk iráni megcsappant az érdeklődés. Volt időszak, ami­kor közel háromszáz tanuló is járt hozzánk, most viszont csak száznegyven van. Számomra érthetetlen ez a jelenség, már csak azért is, mert konkrét tények — végzős tanulóink eredményes továbbtanulása a közép- és főiskolákon — iga­zolják, hogy jó alapokat kap­tak nálunk. Végezetül: a dernői alapis­kola Fábry Zoltán gyermekkó­rusa második díjat nyert a gyermekkórusok első kerületi versenyében, s így — a zsűri javaslatára — ők is részt vesz­nek a Csengő énekszó Érsekúj­váron (Nové Zámky) megren­dezésére kerülő országos dön­tőjében. SZASZÁK GYÖRGY KÉPEK AZ IDEI JÓKAI-NAPOK MŰSORÁBÓL A kassai (Košice) Szép Szó Ifjúsági Színpad A koszovói lányka című kisszínpadi előadásának egyik jelenete A pozsonyeperjesi (Jahodná] színjátszók Indig Ottó Ember a híd alatt című darabját tűzték műsorukra A párkány-nánai (Stúrovo-Nána ]■ kisszínpad Tardieu—Végh Ahány ház, annyi szokás című művét mutatja be Jelenet a CSEMADOK dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) városi szervezete és a Városi Művelődési Ház színjátszó csoportjának Örkény István Kulcskeresők című előadásából (Gyökeres György [ 1J és Molnár László 13] felvételei]

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents