Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-19 / 116. szám, hétfő

Agáta és Beáta

Atlétikánk utánpótlás-gondjaival kapcsolatosan említette meg tavaly egyik ismert szaktekintélyünk, hogy a helyzet Szlovákiában a fokozódó gondoskodás ellenére elgondolkodtató. Biztató jelenség viszont, hogy az úgynevezett kisegye- sületekben számos tehetség bontogatja szárnyait. A losonci (Lučenec) Dora lányoknál például az utóbbi évek során alig bukkantak fel nagyobb tehetségek a sportág nem éppen derűs egén. Nagy kérdés viszont, — állócsillagok maradnak-e?

Az ominózus beszélgetés óta érdeklődéssel figyeltem a kislányok eredményeit. Az idősebb és ismertebb Agáta a távolugrásban tavaly 620 centiméi érig vitte, a három évvel fiatalabb, s talán még nővéréinél is sokoldalúbb Beáta pedig szlovákiai csúcsot állított fel fttpróbában, majd a nála jóval korosabb lányok mezőnyében

Dora Agáta

második lett az országos bajnokságon. Aztán sokáig hiába böngésztem az újságok atlétikai hírrovatait, egyikük nevével sem találkoztam.

Sérültek, hallottam innen is onnan is, s a „jólértesültek“ már azt is tudni vélték, hogy teljesen „kikészültek“ Eibner edző könyörtelen edzésmódszereitől.

Az igazságot maguktól a lányoktól szerettem volna hallani, de a tél folyamán két ízben is hiába kerestem őket. Agáta a Magas-Tátrában volt edzőtáborozáson, később Nym- burgban a fedettpályán edzett és versenyzett, s járt az NDK- ban is. Beáta lábát viszont Martinban megiműtötte Gál főorvos, az ismert sportsebész.

A riport főszereplőinek távolléte sem akadályozott meg információ szomjam csillapításában. Eibner edzői kerestem, de szántén edzőtáborban volt. A losonci JMI mérnökét, a helyi- atlétikai szakosztály vezetőjét

— mellesleg a Dora lányoík édesapját viszont megtaláltam. Nem szívesen „állt kötélnek“, de aztán elmondott egy s mást:

— Szú sincs arról, hogy a lányok befejezték volna a sportolást, Agáta csupán izomszakadása és gerincbántalmai miatt szorult hosszabb kényszerpihenőre. Beáta viszont egy rosszul elhelyezett gát fölött bukott olyan szerencsétlenül, hogy térdszalagja megsérült, meg kellett operálni. Most már lábadozik, s a nyár elejéig remélhetőleg mindketten teljes értékű versenyzők lesznek. Tény viszont, hogy a szakosz tályvezetőség és az edző között voltak nézeteltérések, sőt én személyesen is szembe kerültem vele, amiért szinte egy az egyben átveszi a világ legjobbjainak edzésmódszereit, ami a mi viszonyaink között nem mindig üdvözítő. Különösen a nagy súlyokkal való terhelést nehezményeztem a fiatal korú versenyzőknél, s ma már az edző is belátja — nem teljesen alaptalanul.

# Mendemondák szerint az edző megválik az egyesülettől, van erről tudomásuk?

— Valamit én is hallottam

— de csak mint ön — nem hivatalos forrásból. Ennek viszont véleményem szerint más okai lehetnek. Például egy újságcikk, melyet a járási lap közölt, edzőnk tollából, s ennek nem minden állítása fedte a valóságot. Nézze nem akarok bölcselkedni, de tény, hogy Eihnert néha elragadják az indulatai, különben lelkes szakember, s a losonci atlétika megteremtésében és eredményességében elévülhetetlen érdemei vannak.

Az azóta eltelt néhány hét alatt valószínűleg lecsillapodtak a kedélyek, mert az egyesületben zavartalanul folyt az edzésmunka, s ha nem is teljes intenzitással — elkezdték

a felkészülést a Dora nővérek is.

A Božena Siančíková Timrava nevét viselő gimnáziumban ezúttal szerencsém volt, már a folyosón összefutottam Agáiéval.

— Tegnapelőtt már versenyeztem — újságolta leplezetlen örömmel az arcán. Nagy riržomberoki riválisaim előtt 813 cm-rel megnyertem a kerületi bajnokságot, s külön öröm, hogy a kiegészítő versenyszámban, 1.00'-méteren is első lettem 12,23 mp es egyéni csúccsal, miközben kézi méréssel 11,9 et mutatott a stopperóra.

$ Ez tehát annyit jelent, hogy még nem mondott le az olimpiai szereplés lehetőségéről sem?

— Nehéz erre egyöntetűen válaszolni. Ha makacs sérülésem tavaly nem jön közbe, most minden bizonnyal előnyösebb pozícióból kezdhettem volna meg a kiküldetésért folyó harcot. A szint, mint ismeretes 6 m 48 cm — bizony elég szigorú, s az az igazság, hogy ha ezt hamarosan teljesíteni akarnám, kockáztatni kellene; erőltetni, gyorsítani a formábaDora Beáta

hozást. A jelenlegi körülmények között ez nem lenne helyes, hiszen még most sem végzek teljes értékű edzésmunkát, a különösen a kemény tartánon való mozgás után fáj még a lábam. Sajnos félek, félek egy újabb sérüléstől. Ha azonban teljesen rendben leszek. feltétlenül javítani szeretnék legjobb eredményemen, s a nagy nyári versenyeken állandósítani szeretném a most még egyéni csúcsnak számító 620-as formám.

Az aránylag rövid versenyzői múlt (5 éves) emlékezetes eseményein kívül érdemes még megjegyezni Aga tárói, hogy érettségi előtt áll, az írásbelit külön engedéllyel éppen a napokban csinálta meg — eredményesen. Jövőre a bratislavai Közgazdasági Főiskolán szeretné folytatni tanulmányait, s természetesen a sportolást is.

— Roppant tehetséges és szorgalmas, s ha a sérülések meg nem akadályozzák benne, biztos, hogy ő lesz a nagyobb versenyző.

• * •

A losonci Pedagógiai Középiskola patinás épülete felé melegítőbe öltözött, magyarul társalgó lányok igyekeztek: —

Kislányok, ismerik e Dora Beátát? — vele szeretőnk beszélni! — Beát, az atlétát? — kérdez vissza egy szőke, rövidfrizurás, s miközben igenlően bólogatunk, már fut is érte valamelyik osztályba. Két perc sem telik bele, amikor lihegve visz- szatér: — Sajnos nincs idehaza, az egyik városi óvodában van, nevelési gyakorlaton, de ha akarják szívesen megmutatjuk, s már el is helyezkednek barátnőjével a Lada hátsó ülésén.

A készséges lányok percek alatt kihozzák az óvodaépületből a fehér köpenyes Beát, akit szemmel láthatóan felkavart a be nem jelentett látogatás:

— Sajnos most éppen tanítok, de pár perc múlva, ha megvárnak...

Perszehogy megvárjuk, fejezze csak be nyugodtan az órát.

Eltelik tíz perc, húsz, negyven-1 öt a nemjóját... hát mit gondol ez a kislány. Egy darabig idegesen toporgunk a jármű előtt, s már-már a távozás gondolatával foglalkozunk, amikor egy jő óra elteltével megjelenik az épület ajtajában, csinosan, immár civilben.

— Elnézést, — s jön felénk olyan bocsánafrkérő mosollyal, hogy attól még egy százéves, rigolyás újságíró is kiengeszte- lödne.

Akkorhát térjünk a tárgyra Beáta: rendben van-e már sérült lába, mit tart eddigi legnagyobb sikerének, az ötpróba melyik versenyszámaíva] vannak még fejlődési lehetőségei, ki a versenyzői ideálja, hogy megy a tanulás, mi a kedvenc szórakozása? — záporoznak kérdéseim, s mielőtt egyenként is megismételném mélyet sóhajt, mint aki igen komoly feladat előtt áll:

— Közel hét hónapos kihagyás után újra megkezdtem az edzéseket, s bár formám még nem a régi, jól esik a munka, élvezettel végzek minden gyakorlatot. Operált lábam jól bírja a terhelést, s a nyár elejéig remélem sikerül bepótolnom az elmulasztottakat. Eddigi legjobb eredményemnek a szlovákiai ifjúsági rekordot tartom, mely 3443 pontot jelentett, ha érdekli részletesen is elmondom: 100 gáton 16,2 mp, távolban 492 cm, súlyt 10 m 31 cm, magas 163 cm, végül a 000 méteres sík 2 perc 28 mp. Azt hiszem minden számban jelentős tartalékaim vannak, amikor például az országos bajnokságon ezt a magasugró eredményt értem el, azt mondták a versenyzőtársak és a szakemberek, hogy szinte ültem a léc fölött, s jó technikával ez a magasság 175 cm et is megért.

— Kimondott eszményképem nincs, a férfi atléták közül jfascsenko az, akinek szurkolok a nagy versenyeken. Engem különben minden sportág érdekel, s a zenehallgatáson kívül nincs is más hobbym. A tanulás elég jól megy, télévi bizonyítványom átlaga 1,71 volt, s ha sikerül leérettségiznem jövőre Banská Bystricára szeretnék menni Pedagógiai Főiskolára.

9 S mi a véleménye Agáiéról?

— Igen jól megértjük egymást, sokat segít nekem, s biztos vagyok benne, sok szép eredménnyel firvflndoztnti rneg a sportág híveit.

A találkozásunk kezdetén oly zavartnak tűnt kislány, a végére egészen rutinos nyilatkozói erényeket csillogtatott. Utolsó mondatának második felét például riportzáró gondolatokként is elfogadhatnánk, kiegészítve persze annyival, hogy a sikereket tőle is szívesen fogadjuk.

HACSI ATTILA

Sebastian Coe 1979. augusztus 15-én Zürichben 1500 méteres világcsúcs javítása közben. Az angolok középtávfutó kiválósága még mindig nem mondott le arról, hogy induljon az idei olimpián

(CSTK-felv.)

Nem túl korán örvendeztek?

A tőkés országokban az atlétikai versenyek rendezői

amióta reménykedhetnek abban, hogy a világ legjobbjai közül számosán nem indulhatnak az olimpián elégedetten dörzsölik a tenyerüket, mert úgy érzik rendkívüli anyagi haszon üti a markukat. Nagy mezőnyöket akarnak az „atlétikai cirkusz“ eseményein összehozni és szinte biztosra veszik, hogy azok akik nem juthatnak el Moszkvába örömmel fogadják majd el a meghívást.

Az amerikaiak után a kenyaiak sem nevezik versenyzőiket az olimpiára, s mivel úgy tűnik az angolok és néhány afrikai ország is csatlakozik a bojkotthoz a közép és hosszútávfutók közül Coe, Ovett, Walker, Scott, Rono, Maina, Bayi és Nyambui nem rajtolhat a moszkvai játékokon. A nyugat-európai, nagy.hű- hóval lebonyolított sportrendezvénynek ők lesznek a mágnesei.

Sebastian Coe három világcsúcs tulajdonosa a hideg koratavaszi idényt Róma közelében töltötte szorgalmas edzésekkel és hazatérte után kijelentette: remek formában vau, úgy érzi midhárom világrekordját jócskán megjavítja. 800 méteren {1:42,4 a csúcs) egy másodpercet, 1500 méteren (3:32,1) és egy mérföldön (3:49,0) egyaránt két másodpercet akar lefaragni idejéből. Fő céljának az olimpiai szereplést tekintette és nem titkolta, hogy Moszkvában érmet akart szerezni, nem is akármilyent. Azt is kilátásba helyezte: „legrosszabb“ esetben egyedül megy az olimpiára.

Coe 800 méteren legyőzhe- tetlennek tűnik, 1500 méteren és egy mérföldön honfitársa Steve Ovett nagyon veszélyes ellenfél, és sok szakember az utóbbit különösen a hajrában lényegesen erősebbnek tartja.

Az NDK atlétái kitűnő formában kezdték a főidényt. Slupianek — felvételünkön a prágai EB-én a győzelmi emelvényen — kilenc nap alatt kétszer javította meg a női súlylökés világcsúcsát. Jobbra tőle a csehszlovák Fibingerová, aki ugyancsak szorgalmasan készül az olimpiára, így kettőjük párharca nagy élményt jelent majd (ČSTK felvétel}

Igaz e két kivételes képességű futó sem 1500-on sem pedig egy mérföldön egymás ellen nem szerepelt. A zürichiek abban bíznak, hogy az augusztus 13-án megrendezésre kerülő atlétikai versenyen talán össze lehet „hozni“ e két atlétát, si- keríU rábírni Coet és Ronot, hogy összemérjék erejüket, tudásukat.

Ezek persze korai tervek, hiszen Rono tavaly decemberben Pullmannból ahol tanulmányait folytatja először az NSZK-ba utazott, ahol tüzetes orvosi vizsgálatnak vetette alá magát, majd Nairobiban ütötte fel tanyáját. Februárban néhány napra az Egyesült Államokba repült, részt vett két fedettpályás versenyen és ragyogó formáról tett tanúbizonyságot. A nyugatnémet Wessinghage így nyilatkozott: „Henry Moszkvában két aranyérmet nyer“.

Azonban Kenya az elsők között csatlakozott Carter bojkottfelhívásához és Rono le- hangoltan tért vissza hazájába Kenyába, ahol azután szinte nyomtalanul eltűnt a rengetegben. Akik Ronot ismerik úgy vélekedtek; ha Henry saját törzsénél tartózkodik, akkor edzésről szó sem lehet. Különben is náluk áprilisban beköszönt az esős Időszak, még ha akarna sem edzhetne. A legfurcsább, hogy jóbarátjának Ed Moses gátfutó csillagnak megígérte: áprilisban Kaliforniában találkoznak. Moses hiába várta, Rono februárban még készségesen nyilatkozott Nairobiban, de azután teljesen elhallgatott. A „férfi, aki nem tud lassan futni“ csalódottan és letörten visszavonult a nyilvánosságtól. A világ legjobb hosszútávfutója, aki 1978-tól négy világrekord tulajdonosa ismét egy megfejthetetlen rejtvényt adott fel.

Lehet: a sportmágnások öröme korai, lehet, hogy még sem sikerül olyan mezőnyöket biztosítani az idei versenyeken, még a hagyományosokon sem, mint ahogy azt elképzelték. Pedig ma már ott tartunk, a rendezők nem a részvéteit honorálják — nyíltan vagy bur- koltrn — hanem „teljesítmény prémiumokat“ akarnak igérni, ezzel is rendkívüli teljesítményekre kényszeríteni a rendezvényen indulókat. Mivel a győzteseket, helyezetteket nem díszíthetik olimpiai érmekkel a díjazást más formában kell véghezvinni.

Minden sportolónak aki az országos válogatottságig viszi, az egyetlen vágya, hogy kijuthasson az olimpiára. Valóban a részvételen van a hangsúly, hiszen a játékokon indulók közül csak néhánynak lehetnek reményei arra, hogy az ellenfeleivel a sikerben, a győzelemben bizakodva veheti fel a versenyt. Mégis, akik számításba jönnek az olimpiai kiküldetésnél, hihetetlen szorgalommal készülnek a rendkívüli eseményre, mert ha mást nem, hát legjobb teljesítményüket felülmúlva tisztesen akarnak szerepelni. Ezért van az olimpiának oly rendkívüli varázsa és ezért nem lehet a távolmaradást senkinek semmilyen más rendezvénnyel pótolni.

/kollár/