Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-19 / 116. szám, hétfő

Kutatják a főid mélyét Dél-Szlovákia nyugati részén egyre több helyen jelennek meg mostanában geológiai kutatócsoportok, és egyre több kar­csú fúrótorony emelkedik a gabonatáblák fölé. Vallatni kezd­ték itt is a föld mélyét, hogy a geológiai térképekre berajzol­ják, mi minden húzódik meg itt is évmilliók óta, és hogy mit lehetne ebből hasznosítani az ember javára. Udvard (Dvory nad Žitavou) Italára is ilyen terület. A Kárpátok térségében kő­olajat kereső geológusok több ízbén hévízforrásokra bukkan­tak. Ezeket, különösen az energiaárak növekedése óta fontos Aiegészítő engergiafor- rásnak tökintjük, és egyre több tizem, idegenforgalmi szervezet érdeklődik irántuk. A termálvíz­források feltérképezését a bra­tislavai Dionýz Štúr Geológiai Intézet kapta feladatul a ö. ötéves tervidőszakra. Szlovákia különböző területein kb. 30 ter­málvíz-lelőhely van, így érde­Gaál Hedvig geológus ímesnek tűnik ezek alapos fel­térképezése. A fúrások nyomán leltörő víz összetételének: elem­zése a geológiai intézet, az SZSZK Mezőgazdasági és Élel­mezési Minisztériuma szakem­bereinek, valamint az egészség- ügyi és idegenforgalmi szak­embereknek jó alapul szolgált egy részletes kiaknázási terv •kidolgozásához, a hasznosítás 'lehetséges módjának meghatá­rozásához. A jövőben mintegy 20 termálvíz-lelőhely részletes feltárásával és kihasználásával számolunk. Ezek csaknem egy- tiarmadrésze a Duna-menti sík­ságon található. A termálvíz (kiaknázása érdekében több mint 1000 méter mélységbe kell le- fúrmi. Ez — megfelelő berende­léseik hiányában — nem lát­szott könnyen megvalósítható feladatnak. A szlovákiai hidro- geológusok ezért 1973-ban se­gítséget kértek a magyarorszá­gi geológiai kutatóktól, akik na­gyobb teljesítményű fúróberen­dezésekkel rendelkeznek. Kap­csolatot teremtetteik a budapes­ti VIKUV vállalattal, amely megfelelő, eszközöket és kép­zett, tapasztalt szakembereiket küldött ki Csehszlovákiába. Udvard határában 1979 júniu­sában megkezdte a munkát a Majer József fúrótmester vezette kollektíva. — Vállalatunk 11 mélyfúrásit hajtott végre Szlovákiában. Négy éve dolgozom itt, és ez alatt 7 mélyfúráson vettem részt, — mondja a tapasztalt szakember. — A Tarian Ernő vezette első munkacsoporttal érkeztem, most pedig a fúró­csoport vezetője vagyok. A munkálatok végső fázisá­ban vette át a fúrás irányítá­sát. Még novemberben lebocsáj- tották az utolsó védőcső-dara­bot, amikor a fúrófej 2500 mé­ter mélységben végleg megállt. A furatot beépítették, és elvé­gezték a szükséges elemzése­ket. Az eredmények sokat ígé­rnek, a végső döntés azonban csak később születik meg a mélyfúrás eredményeinek gya­korlati hasznosításáról. Gaál Hedvig geológus így vé­lekedik az eredményekről: — Az elemzések alapján pon­tosan megállapítottuk a víz hő­mérsékletet, ásvány ianyag-tar- talmát, mennyiségét, az üregek nagyságát és a kőzet tulajdon­ságait. Elégedettek lehetünk. Gaál Hedvig októberben érke­zett a munkahelyre, egyenesen a miskolci főiskoláról, amelyet nemrég végzett el. Örömmel töltötte el, hogy bíztak benne, és nyomban jelentős megbíza­tást kapott egy szomszédos ba­ráti országban. — Nem én vagyok az első a vállalatunknál — mondotta —, akinek nem sokkal a főiskola elvégzése után lehetővé tették, hogy a gyakorlatban is bizo­nyítson. Gyorsan hozzászokott az új környezethez, beilleszkedett a kollektívába. Dr. Ondrej Frank OSc., szlovák geológus is szí­vesen segítségére sietett, ha szükség volt erre. Egy ilyen mélyfúrás mindig készíthet meglepetéseket az ember szá­mára. Abban a térségben azonban ritkán fordul elő, hogy végül is ne törne fel a termálvíz egy kemény homokkőben, amelyet mészkő, majd dolomit váltott fel. Az ilyen munka után a ha­vonkénti négy nap szabadságot a legnagyobb jutalomnak tekin­tettük. A fúrótornyot hamarosan szét­szerelik, hogy a létesítményt átvegye az Udvardi Efsz. Hogy átvegye és — minél jobban hasznosítsa. Időnként magyar hidrogeológusok is megtekintik a fúrócsoport munkahelyét. Tő­lük tudtuk meg, hogy a brigád rövidesen új, korszerűbb fúró­berendezést kap. Korpás Ervin így vélekedik a nálunk eltöltött hónapokról: —■ Jó volt itt Szlovákiában dolgozni. Noha csak lakóko­csikban laktunk, sohasem érez­tük magunkat egyedül. Gyakran jártunk moziba és sűrűn meg­fordultunk a művelődési otthon­ban. Ahol magyar könyviek is voltak a könyvtárban, ott ol­vasnivalónk is volt, így soha­sem unatkoztunk. — Nem egyszer megtörtént, hogy a Dél-Szlovákiában dolgo­zó magyar mélyfúró brigádok­nak a szövetkezetiek is jelen­tős segítséget nyújtottak a fú­róberendezések javításában. Szí­vesen segítettek, hiszen a fel­színre hozott víz majd elsősor­ban az ő munkájukat könnyíti meg, teszi hatékonyabbá. A ter­málvíz segítségével télen is ter­meszthetnek virágot és zöldsé­get. Számos helyen, például Nyárasdon és Szenckirályfán, már meg is kezdték az üveghá­zi és fóliasá'tras termelést. Az egészségügy is érdeklődik a hévíz iránt. Terveik értelmében 17 helyen létesítenek fürdőt, il­letve gyógyfürdőt. Egyes helye­ken az egyszer már felhasznált vizet újból visszajuttatják a Föld mélyébe, hogy ott újból felmelegedjék is ismét használ­hatóvá váljék. A nyárasdi üvegházakat termálvízzel fűtik (Anton Páldy felvételei) ilyen mélyfúrás nyomán. A Duna menti síkság alatt hatalmas víz­készletek vannak, így a hidro- geolpgusok ritkán tévednek. A 47-éves fúrómester így emlékezik vissza eddigi pálya­futására: — Jónéhány éve űzöm ezt a mesterséget, és itt, Csehszlová­kiában is sok tapasztalattal let­tem gazdagabb. Soha sem felej­tem el, hogy mit éltünk át Pau- Cina Lehotában, abban a kis he­gyi faluban, Liptovský Mikulás­tól nem messze. Volt olyan szakasz, ahol a szó szoros ér­telmében milliméterről millimé­terre haladtunk csak előre a Néhány jelentős problémát is meg kell azonban oldani a ter­málvíz hasznosításával kapcso­latban. Gondot okoz például, hogy a technológiai berende­zésre — viszonlag rövid idő alatt — jelentős vastagságú ás- ványianyag-réteg rakódik le. Ez azonban műszakilag megold­ható. Szlovákia termálvíz forrá­sai évenként 300—400 ezer ton­na barnaszén fűtőértékével egyenlő energiával gazdagíthat­nak bennünket. Érdemes tehát megkülönböztetett figyelmet fordítanunk e természeti kincs hasznosítására. HEDVIGA Z. LUCHAVOVA 1980. V. 19. Sokat ígérő segítség Hideglevegős módszerrel is szárítják a takarmányt A nyitrai (Nitra) járásban a vicsapapáti (Výčapy-Opatovce) és a Sládečkovcei Efsz ben, va­lamint az Agrokomplex Orszá gos Kiállítási Gazdaság egyes részlegein kezdték meg elsőnek a lucerna betakarítását. Azon­ban pár nap múlva más mező- gazdasági üzemekben is meg indultak az önjáró szecskázók A járás útjain zöld és fony nyasztott takarmányt szállító járművekkel lehet találkozni. Nem véletlenül beszéltünk te hát Jozef Dubný mérnökkel, a járási mezőgazdasági igazgató­ság főagronómusával, a beta­karítás és a tartósítás megszer vezéséről, módszereiről. A főagronómus elmondotta, hogy a munka megkezdése köz­ben minden üzemben még egy­szer alaposan ellenőrizték a gépek üzemképességét. A já­rási mezőgazdasági igazgatóság és a Nyitrai Állattenyésztési Kutató Intézet dolgozóival, va­lamint a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tanáraiból alakult 3—4 tagú szaktanácsadó és ellenőr­ző csoportok többek között saj­nos azt állapíthatták meg, hogy az önjáró szecskázók húsz százaléka még mindig üzemképtelen. A javító üzemek és műhelyek anyagbeszerzői sokszor eredménytelenül jár­ják az országot, mert nem tud­ják beszerezni a javításhoz szükséges alkatrészeket. A felmérések szerint a járás­ban a mezőgazdasági üzemek a múlt évhez viszonyítva kéthe tes késéssel kezdhették meg a lucerna kaszálását. Habár az első kaszálásból kevesebBet takaríthatnak be a tervezettnél, mégis teljes ütemben folytatják a betakarítást. A szakemberek úgy vélik, hogy a második ka­száláskor jóval nagyobb lesz a lucerna hozama és pótolhatják azt a mennyiséget, amit elvesz­tettek az első kaszáláskor. Jelenleg sok traktor végzi a növényápolást, s ugyanakkor a takarmány betakarításához és szállításához is sok járműre van szükség. Üj gépek vásárlá­sára nem nagy a lehetőség, ezért rendkívüli nagy jelentő­sége van a kooperációs körze­tek mezőgazdasági üzemei együttműködésének. A járási mezőgazdasági igazgatóság ha­tározatai szerint a kooperációs körzetek tanácsai felelnek azért, hogy minden mezőgazda- sági üzemben elegendő és jó minőségű szénát, valamint szi- lázsolt takarmányt tároljanak. Ezek a tanácsok felelnek a gé­pesített csoportok rugalmas át­csoportosításáért is. Ily módon lehetővé válik a gépek jobb kihasználása és a munkák meg gyorsítása. Gondokat okoz a kilenc for­rólevegős szárítóüzem üzemel­tetése, mert energiatakarékos­sági okokból korlátozni kell a fűtőolaj felhasználását. A já­rási szervek és a tanácsadó bi­zottságok kidolgozták az ener~ giatakarékossági javaslatot, amely arra ösztönzi a mező- gazdasági üzemeket, hogy a lu­cernát és más hereféléket fony- nyasztott állapotban szecskáz­zák fel a földparcellákon. A kevesebb nedvességtartalmú zöldtakarmány lisztté való szá­rításához megközelítőleg csak fele annyi fűtőolaj szükséges. Azonban mint minden kísérle­tezés, ez a módszer is kocká­zattal jár. Ha a parcellán túl­szárad a lucerna, akkor leve­lei a szárító üzemben a liszt készítésekor hamuvá válnak, s jelentős veszteségek keletkez­nek. Ezért a tanácsadó' bizott­ságok a mezőgazdasági üzemek vezetőivel együtt határozzák meg, hogy a parcellán fony- nyasztott lucernának mennyi legyen a nedvesságtartalma fel- szecskázás előtt. Amint a főagronómus és több mezőgazdasági üzem vezetője hangsúlyozta, igyekeznek ki­használni a Nap energiáját a takarmány határban történő fonnyasztására.^de felkészültek a kazlakba vagy színekbe ra­kott széna hideglevegős után- szárítására is. Ilyen módszerrel a Sládečkovcei Efsz-ben már évek óta sikeresen tárolják a szénát. Gyárfás Gyula, géppark vezetője a helyszínen mutat­ta meg az üzemképes ventillá­torokat és más hideglevegőt fú­jó nagy teljesítményű gépeket. Štefan Danko, a 2. számú ál­lattenyésztési ágazat vezetője még más üzemek számára is követendő ötletet említett. Né­hány ventillátort a régebbi tí­pusú kis teljesítményű trakto­rokra szereltek. A megoldás előnye, hogy a ventillátorokat oda összpontosíthatják, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Nem fordulhat tehát elő hogy a színek alatt és a kazlakban tárolt széna befülled. A lucerna és az őszi keveré­kek betakarítása a járásban — amint a határszemle is bizo­nyította — elég sok gondot okoz a járási szerveknek, va­lamint a mezőgazdasági üze­mek vezetőinek dolgozóinak. Azonban a jó felkészülés az irá­nyítás és a munkaszervezés „menetközbeni“ tökéletesítése elősegíti a munkák gyors és jó minőségben való végzését, továbbá az energiatakarékos be­takarítást. A patronáló üzemek újabb ventillátorokat gyárta­nak, hideg levegőt fújó gépe­ket javítanak meg és alkatré­szeket készítenek, illetve újí­tanak fel a betakarításhoz szükséges gépek megjavításá­hoz, sokat ígérő a különböző intézetek, főiskolák szakembe­reinek segítsége is. A főagro­nómus úgy véli, hogy az idén közös összefogással jobb minő­ségben tartósíthatják a takar­mányt, mint a múlt évben. BALLA JÓZSEF FOLYÉKONY ÜZEMANYAG — SZÉNBŐL Fúrótorony Udvard határában Nagy József a fúróberendezés kezelése közben A kőolajimporttól való füg­gőség csökkentése érdekében a nyugatnémet kormány a közel­múltban mintegy 13 milliárd DM összegű beruházási progra­mot hagyott jóvá a szén elgá- zosítására, illetve abból folyé­kony üzemanyag előállítására szolgáló üzemek létesítésére. A tervek szerint a Ruhr-meden- cében, illetve a Saar-vidéken 14 ilyen üzemet építenek, amelyek közül az elsők az 1980-as évek közepén kezdik meg működé­süket. A technológiát azoknak az 1974 óta működő kísérleti üzemeknek a tapasztalatai alapján alakították ki, amelyek eddig 650 millió DM kormány- támogatásban részesültek. Az említett üzemek — teljes kapacitással való működésük­kor is — csupán néhány szá­zalékkal csökkentik majd az ország kőolajimportját, s a je­gosságuk sem kedvező: a szén­ből nyert benzin például jelen­leg kétszer annyiba kerül, mint a kőolajból desztillálté. Ugyan­akkor a szénbányászat növeke­dése sem tud lépést tartani a növekvő igényekkel. Az 1990-es években ugyanis a szóban for­gó üzemek alapanyagként évi 12 millió tonna fekete- és 10 millió tonna barnaszén lesz szükséges, a bányászat azon­ban a jelenlegi — kőszénegyen- értékben kifejezett — 87 mil­lió tonnás termelését 1990-re legfeljebb 95 tonnára tudja nö­velni, így szénbehozatal válik szükségessé. Mindazonáltal -— az olajárak további emelkedé­sének bizonytalansága ellenére — a program mellett szól egy­részt új munkaalkalmak ter­mesztése, másrészt annak a re­ménye, hogy széngázosító, il­letve desztilláló berendezések lenlegi árak mellett gazdasá- exportjára nyílik lehetőség.

Next

/
Thumbnails
Contents