Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1980-04-08 / 83. szám, kedd
AZ SZLKP KB ÜLÉSÉNEK VITÁJA RABAY ZOLTÁN elvtársnak, az SZLKP KB póttagjának, az Oj Szó főszerkesztőjének felszólalása új szó I960. IV. 8. Politikai nevelő és ideológiai munkánkban — amint a CSKP Központi Bizottságának 15. ülése s ezzel összhangban az SZLKP KB mai ülése is megállapította — jelentős szerepe van a tömegtájékoztató eszközöknek: a sajtónak, a rádiónak és televíziónak. A csehszlovák tömegtájékoztató eszközök egyik láncszeme — és engedjék meg. azt mondjam, vitathatatlanul szerves láncszeme — az Űj Szó. az SZLKP Központi Bizottságának magyar nyelvű napilapja is. Az osztályöntudatos szervezett mun kásmozgalomnak mindig elsődleges érdeke volt, hogy a munkásosztály és a többi dolgozó lehető legtöbb tagja elsajátítsa a forradalmi eszméket és eszményeket, hogy a marxizmus—leninizmus tudományos ideológiája váljon a tömegek olyan hatalmas anvagi erejévé, amely a dolgozó többség érdekében meg tudja változtatni és szüntelenül változtatja a világot. Ez a mozgalom tudatosan törődött azzal, hogy ezek az eszmék és eszmények közérthető formában hozzáférhetőek legyenek a dolgozók tömegei számára A közérthetőség és hozzáférhetőség követelményében jelentős szerepet játszott többek között a nyelvi kérdés is, konkrétan az, hogy minden egyes munkáshoz és dolgozóhoz a számára legjobban érthető nyelven, vagyis anyanyelvén szóljunk. 1917 után, amikor az első győzelmes proletár, szocialista forradalom hatására a Nagy Október hatására nálunk is formálódni kezdett a kommunista mozgalom, az itt élő nemzetek és nemzetiségek nyelvén megjelenő kommunista irányzatú sajtószervek jelentős szerepet játszottak abban, hogy ez a folyamat 1921-ben az egységes internacionalista tömeges Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulását eredményezte. Pártunk és egész közvéleményünk az idén megemlékezik a kommunista sajtó keletkezésének 60. évfordulójáról Csehszlovákiában. Hatvan évvel ezelőtt a Kassai Munkás volt az a magyar nyelven megjelenő kommunista irányzatú sajtószerv, amelynek — mint csehszlovák kommunista napilapnak — első száma 1920. február 15-én jelent meg. Neve rövidesen Munkásra, majd később Magyar Napra változott. Örömmel, s mint Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagja büszkeséggel jegyzem meg, hogy Európában 1938 őszéig — pártunk tevékenységének betiltásáig — egyedüli legális magyar nyelvű kommunista napilapként a CSKP említett sajtószerve jelent meg. Az illegalitás alatt a párt kiadta a Kalapácsot — a szlovák nyelvben megjelenő Kladivo magyar nyelvű változatát. Az Új Szó, az SZLKP KB napilapja, amely 1948-ban a csehszlovák dolgozó népnek a reakció fölött aratott februári győzelme után keletkezett, büszkén folytatja közvetlen kommunista elődjei tevékenységét, magáénak vallja az egész csehszlovák kommunista sajtó forradalmi hagyományait. Abban a vezércikkben, amelyet az Új Szó megjelenésének 30. évfordulója alkalmából Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára írt, többek között ez áll: „... Az Űj Szó munkásságának harminc esztendeje, ez a szocializmusért, népünk boldog életéért, a nemzeteink és nemzetiségeink közti új, valóban testvéri kapcsolatokért vívott harc harminc esztendeje . .. A pártlapnak, mint kollektív propagandistának, agitátornak és szervezőnek lenini küldetését teljesítve, az Oj Szó elkötelezetten harcolt a CSKP politikájáért, a szocialista építés céljaiért, és mindenütt ott volt, ahol életünkben valami új, haladó született. Emlékezünk arra a lelkesedésre, amellyel segítséget nyújtott a falu szocialista átalakításában, Szlovákia és különösen a déli vidékek iparosításának nagy művében, a dolgozók széles rétegeinek kulturális felemelkedésében. Megemlékezünk magatartásáról nemzeteink és nemzetiségeink egységének és együvé tartozása tudatának megszilárdításában, jobb kölcsönös megismerésükben, közeledésükben és gazdagodásukban. Az Oj Szó nak ereje minden más pártlaphoz hasonlóan abban volt és abban van, hogy a pártnak, szocialista hazánk dolgozóinak, a szocializmusnak ügyét szolgálja, és munkássága szerves része Csehszlovákia Kommunista Pártja forradalmi harcának , Az utóbbi 10—11 évben nőtt az Oj Szó iránti olvasói érdeklődés, ami csakúgy, mint más tömegtájékoztató eszközök esetében, megcáfolja azokat az antikommunista és a Csehszlová- kia-ellenes propaganda által Nyugatról terjesztett jóslásokat, hogy csökkenni fog dolgozóink érdeklődése a csehszlovák újságok, folyóiratok, rádió és televízió iránt. Amint a beszámoló megemlítette, nálunk általában növekszik a napilapok és folyóiratok példányszáma és az Oj Szó iránti érdeklődés is nagyobb lett. Ezt az alábbi adatok egyértelműen bizonyítják. Míg 1969-ben a tervezett átlagos napi példányszám 80 000, a valóságban pedig 77 000 volt, addig az idén már elértük a 94 000-es példányszámot. Ez 17 000-rel több, mint 1969-ben. Ugyanebben az időszakban az Űj Szó 24 oldalas vasárnapi száma az 1969. évi 85 000-ről az idén több mint 120 000 példányra növekedett, ami 35 GOO-rel több. Tudjuk, hogy a tavalyi statisztikai adatok szerint 604 000 csehszlovák állampolgár vallja magát magyar nemzetiségűnek, ami azt jelenti, hogy 5—7 magyar nemzetiségű állampolgárunkra jut az Űj Szó — köznapi és vasárnapi — egy-egy szá ma. Az Űj Szó olvasói természetesen más, nálunk megjelenő magyar nyelvű sajtóterméket is olvasnak, sokan közti lük szlovák, vagy cseh lapokat, elsősorban napilapokat. A közvéleménykutató intézet 1975. évi felmérésének adatai szerint az Űj Szó olvasóinak 18 százaléka például más folyóirato kon kívül rendszeresen olvassa a Pravdát is. A CSKP ,XV. kongresszusa és az SZLKP 1976. évi kongresszusa határo zatainak szellemében az SZLKP KB Elnöksége 1976 augusztusában részletesen foglalkozott az Oj Szó kiildeté sével a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában. Annak érdekében, hogy az Űj Szó még magasabb szinten tölthesse be a kommunista propagandista, agitátor és szervező szerepét, az SZLKP KB Elnöksége feladatul adta, hogy a CSKP XVI. kongresszusáig további tizenegy újságíróval, elsősorban fiatallal bővítsük a szerkesztőséget, rendszeresen törődjünk a szerkesztők szervezett szakmai és politikai képzésével és továbbkép zésével. A szerkesztőség vezetősége a szerkesztőség pártszervezetének hatékony segítségével és szoros együttműködésével teljesíti ezeket a feladatokat. Tíz új szerkesztőt vettünk fel, többen a fiatalabbak közül, akik még nem végezték el főiskolai tanulmányaikat, megkezdték, illetve folytatják tanulmányaikat az újságírói karon, egy szerkesztőnk pedig a CSKP KB Politikai Főiskoláján tanul. Többen kéthónapos politikai tanfolyamot végeztek el, sokan már befejezték, egyesek pedig megkezdték tanulmányaikat a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemén. A CSKP XVI. kongresszusáig az SZLKP KB Elnökségének az Űj Szóról elfogadott határozatából eredő többi feladatot is teljesítjük. Maga a csehszlovák magyar nyelvű pártlap létezése, a pártszervek állandó gondoskodása az Oj Szó ról és arról, hogy a jövőben az újságírói munka jobb minőségének és nagyobb hatékonyságának követelménye szempontjából is teljesíthesse küldetését, többek között bizonyítja a proletár, a szocialista internacionalizmus elveinek érvényesítését kommunista pártunk gyakorlati tevékenységében. Ebben is megnyilvánul pártunk mély és őszinte érdeklődése a csehszlovák dolgozó nép e konkrét szerves részének sorsa iránt. Másrészt, a magyar nemzetiségű dolgozók egyre növekvő érdeklődése az Oj Szó, több folyóiratunk, a Csehszlovák Rádió és Televízió adásai iránt kifejezi, hogy megértik és támogatják Csehszlovákia Kommunista Pártja és szocialista államunk politikáját, azt a politikát, amely figyelemmel kíséri és szavatolja érdekeiket is, valamennyiük jogát, hogy szocialista társadalmunkban emberhez méltó életet élhessenek. Csakis a valóban internacionalista, valóban marxista—leninista párt által vezetett munkásosztály és a dolgozók hatalma, csakis a reális szocializmus tudja szavatolni a munka embereinek méltó, teljes értékű életét, nemzeti vagy nemzetiségi érdekeik szempontjából is. A Szovjetunióban, ahol mintegy 140 nemzet és nemzetiség él, történelmi szempontból hihetetlenül rövid idő alatt a marxi—lenini nemzetiségi politika alapján felszámolták a legelmaradottabbak és a legfejlettebbek közötti, a forradalom előtti időkből örökölt óriási különbségeket. Az 1926. évi, a forradalom után elvégzett első elemzés ezt a különbséget 1:35 aránnyal fejezte ki. A Szovjetunió Kommunista Pártjának és a világ első szocialista államának céltudatos; tevékenysége eredményeképpen a kevésbé fejlett, 35-szörösen elmaradt nemzetek és nemzetiségek gyors fejlődésével a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáig lényegében ltilszá- niolták az elmaradottságot és az előbb említett arányszám is alapvetően megváltozott; 1:35 helyett, 1:1,5—1:1,8 ra. Hasonló eredményeket értünk el Cseh Szlovákiában a nemzetek és nemzetiségek szocialista fejlesztésében, s csak úgy, mint a Szovjetunióban, nálunk sem állt meg ezután, s nem áll meg a fejlődés, hanem tovább folytatódik. S éppen ez jelenti a szocializmusban a nemzetek és nemzetiségek közeledésének alapját: a nemzetek és nemzetiségek anyagi és szellemi életének sokoldalú szocialista fejlesztésével — a kevésbé fejlettek fejlődésének meg gyorsításával, a fejlettebbek részéről a nekik nyújtott öntudatos segítséggel — kell elérni az anyagi és szellemi élet hozzávetőlegesen azonos szintjét. Belső viszonylatban így valósulnak meg a szocialista internacionalizmus alapelvei a több nemzetiségű szocialista országban. A nemzetek és nemzetiségek szocialista közösségének — amely nemcsak formális, jogi egyenlőséget szavatol, hanem az egy országban élő nemzetek és nemzetiségek sokoldalú, tényleges egyenjogúságát, mély osztály- és internacionalista alapja van. Ez az osztály- és internacionalista alap szavatolja a szocialista ország nemzetei és nemzetiségei testvéri kapcsolatainak szüntelen fejlődését, a szocialista hazafíság állandó elmélyülését, a közös szocialista államiság iránti viszonyt. Minél teljesebben, jobban szavatolja és érvényesíti gyakorlatában a szocialista állam nemzeteinek, nemzetiségeinek jogait és érdekeit, annál mélyebb lesz a szocialista állam, a szocialista haza iránti öntudatos, belső viszonyuk és természetesen a nemzetek és nemzetiségek közli kölcsönösség és együvé tartozás is, és annál gyorsabban tűnnek el a nacionalizmus és a sovinizmus csökevé- nyei és megnyilvánulásai, olyan tünetei is, mint a nemzeti felsőbbrendűség, kiváitságosság és kizárólagosság, illetve mint az alázatos, vagy sértett magábazárkózás, vagyis a nemzetiségi elszigetelődés. A proletár, szocialista internacionalizmusnak a több nemzetiségű országban való érvényesítésével kapcsolatban két viszonylatot ismerünk: belső és külső viszonylatot, de ugyanakkor látnunk kell e két viszonylat dialektikus összefüggését és kölcsönös fel tételezettségét. A gyakorlatban hosz- szabb ideig nem érvényesülhet valamiféle félmegoldásos internacionalizmus — külső viszonylatában igen, belsőben nem — ugyanígy nem lehet félúton megállni — csupán az internacionalizmus elméleti elismerésénél, anélkül, hogy következetesen érvényesítenénk azt saját sokoldalú társadalmi gyakorlatunkban is. Az ilyen félmegoldás opportunizmust jelent és az internacionalizmus opportunista megközelítése szükségszerűen nacionalizmushoz vezet. Ideológiai harcunkban továbbra is előtérben áll, illetve még jobban előtérbe kerülhet az emberek tudatában és cselekedeteiben a proletár, szocialista internacionalizmus elveinek győzelméért folytatott küzdelem. Ennek jeleivel már évek óta találkozunk, pártlapjaink, folyóirataink, a rádió és a televízió már nemegyszer foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel. A kapitalizmus és a szocializmus közti ideo lógiat harc kiéleződik, az Imperializmus és a reakció ideológusai és politikai vezetői részéről egyre inkább a lélektani háború formáját ölti magára, amely során semmilyen hazugságtól, alaptalan állítástól, arcátlan fenyegetőzéstől sein riadnak vissza. Ezzel kapcsolatban különösen vészé lyes a nacionalizmus és valamennyi válfajának mérge, amelyet a kommu nistaellenes ideológiai diverziós központok céltudatosan terjesztenek, miközben a legveszélyesebb a nacionalizmus szovjetellenes válfaja, vagyis az antiszQvjetizmus. Az imperialista és reakciós körök a nacionalizmus és főleg az antiszovjetizmus terjesztésével szembe akarják állítani egymással, de elsősorban a Szovjetunióval a szó cialista országokat, azok népeit, meg akarják bontani egységüket, meg akarják bontani a szocialista közösségnek, a nemzetközi kommunista- és forradalmi mozgalom és az összes imperialistaellenes haladó erő fő támaszának internacionalista egységét. Nos, igen, a zavarosban könnyebb halászni! Ezt szem előtt tartva szóbeli és írásbeli propagandánkban nemegyszer le kell majd lepleznünk, s még erőteljesebben, mint eddig vissza kell majd utasítanunk ezt az aljas mérget, az antiszovjetizmus és mindennemű nacionalizmus mérgét. A válságos évekből rossz tapasztalataink vannak a nacionalizmussal és a szovjetelle- nesség mérgének hatásával. Tudjuk, hogy ennek megismétlődése — akár leplezetteim, közvetettebb formában is — egyes embereknél ma is lehetséges. Több nemzetiségű ország vagyunk és ezért az ideológiai diverzió, más formái mellett, a nacionalizmust is célszerűnek, hatékonynak, újból megismételhetőnek tekintheti. Nem véletlen például, hogy a Szabad Európa a volt nyilasok s hasonló elemek között keres magának itteni „magyar nemzetiségű csehszlovákiai tudósítókat“, a magyar nemzetiségi kérdés úgymond „szakértőit“. A nacionalizmus a burzsoázia és a kispolgárság ideológiája és ezért minden igazi internacionalistának el kell ítélnie, sőt nemcsak elítélnie, hanem könyörtelen, megbékülést nem ismerő harcot kell folytatnia ellene. A proletár, szocialista internacionalizmus alapelveinek győzelméért folytatott eredményes harc elképzelhetetlen anélkül, hogy egyidejűleg ne folytatnánk konkrét és hatékony küzdelmet a nacionalizmus ellen. Mindenki, kivétel nélkül mindenki, aki tudatosan, vagy öntudatlanul szavakkal, vagy tettekkel a nacionalizmus, a sovinizmus, az antiszovjetizmus pozícióira helyezkedik, szocialista hazánk ellenségeinek malmára, nemzeteink és nemze^ tiségeink legsajátabb érdekei ellenségeinek malmára, a szélsőséges kommunistaellenes, békeellenes impéria-- lista és reakciós erők malmára hajtja a vizet. MICHAL ZOZUĽÄK elvtársnak, az SZLKP KB tagjának, a SZISZ SZKB elnökének felszólalása Fiataljaink döntő többsége egyértelműen támogatja a CSKP programját. A fiatalok egyre na gyobb felelősséget . vállalnak e program megvalósításáért, aktívan bekapcsolódnak a fejlett szocialista társadalom építésébe. Ez a tény azt bizonyítja, hogy a fiatal nemzedék a párt programjában látja biztonságát, további fejlődésének alapját. Túlzás nélkül leszögezhetjük, hogy a SZISZ céltudatos ideológiai-nevelő munkája, a fiatalok időszerű szükségleteinek megoldása hozzájárult ahhoz, hogy elmélyüljön a fiatal nemzedék pozitív viszonya a CSKP-hoz. Ezt meggyőzően bizonyítja az a tény is, hogy a XV. kongresszus után Szlovákiában felvett tagjelöltek 76,2 százaléka 30 évesnél fiatalabb. A nevelő munkánk eredménye a fiatalok internacionalista érzelmeinek, a Szovjetunió iránti szeretetének elmélyülése, a békepolitika aktív támogatása. A SZISZ állandóan mélyíti kapcsolatait a Lenini Komszomollal és más testvéri ifjúsági szervezetekkel. Nem ritka, hogy a tesvéri kapcsolatok a munkahelyi tapasztalatok cseréjéhez, a SZISZ és a Komszomol-szervezetek közvetlen versenyéhez vezet* Néhány év alatt sikerült leküzde- ntink a fiatalok gondolkodásában és cselekedeteiben a válságos évek következményeit, fiataljainkat megnyertük a szocializmus támogatására és aktív építésére. Ezek az eredmények a döntőek, túlsúlyban vannak azokkal a fogyatékosságokkal szemben, amelyek az ifjúság kommunista nevelésében még előfordulnak. Ez a CSKP és egész szocialista társadalmunk nagy győzelmét jelenti. A SZISZ nevelő hatása elsősorban az igényes népgazdasági feladatok teljesítésében, a fiataloknak a tudományos- műszaki fejlődésbe való aktív bekapcsolódásában nyilvánul meg. E feladatok teljesítése élén a csaknem 6300 ifjúsági munkakollektíva áll. Kezdeményezésük megnyilvánult a minőség javulásában, a munka hatékonyságának növelésében, az új munkamódszerek érvényesítésében, az újító- és feltaláló mozgalom fejlődésében. A SZISZ-szer- vek és szervezetek külön figyelmet szentelnek annak, hogy a fiatalok fokozott mértékben vegyenek részt a tudományos-műszaki fejlődésben, elsősorban pedig a fiatal műszaki értelmiség gyorsabban kapcsolódjon be ebbe a folyamatba. Tudatosítjuk, hogy egyes SZISZ-szer- vezetök tevékenységében kevés kezdeményezést tanúsítanak, nem elég merészek az új hozzáállások érvényesítésében, nem elég kezdeményezőek a (Folytatás a 4. oldalon)
