Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1980-04-03 / 80. szám, csütörtök
AZ SZLKP KB ELNÖKSÉGÉNEK BESZÁMOLÓJA í Folytatás a 4. oldalról) kultúrájának termékeit akarják terjeszteni társadalmunkban, amelyek az emberek alacsonyabb rangú ösztöneire hatnak, az erőszakot propagálják, kilá- tástalanságot és az emberi élet hiábavalóságát hirdetik. Az ember személyiségének formálásában kulcsfontosságú jelentősége van a munkakollektívának. Az emberek aktív életük nagy részét a kollektívákban töltik. A tudományos kutatások eredményei azt mutatják, hogy milyen nagy jelentőségű a munkakollektíva az ember személyiségének fejlődésében, vágyainak és elképzeléseinek valóra váltásában. Mindenki tudja, milyen rossz következményekkel járnak a megbomlott emberi kapcsolatok, a bírálat hiánya, az elvszerűtlenség. A pártszervezeteknek, amelyek a munka- kollektívák politikai magvát képezik, teljes mértékben tudatosítaniuk kell felelősségüket a nevelési feladatok teljesítéséért. Következetesen érvényesíteni kell az életben azt az elvet, hogy a munkakollektívák vezetői felelősek mindazok neveléséért, akiket a társadalom rájuk bízott. Nem tűrhetők meg azok az esetek, amikor a gazdasági vezetők megelégszenek csupán a termelési feladatok teljesítésével és a nevelés közömbös számukra. Komolyabban el kell gondolkoznunk afölött, hogy sokan közömbösek a felbomlott családi kapcsolatok, az alkoholizmus és más negatív jelenségek iránt. Pedig mindenki tudja, hogy ezek a jelenségek milyen súlyosan befolyásolják az ember személyiségét, értékrendjét, a gyermekek nevelését, nem is beszélve a balesetekről, szerencsétlenségekről és tragédiák* ról. Sok műhelyvezető, vállalat és üzemigazgató, felelős posztot betöltő tisztségviselő egyáltalán nem beszél a dolgozóknak társadalmi életünk és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, nem ítéli el a negatív jelenségeket. Mintha nem tudnának mit mondani munkatárs' ‘ A tapasztalatok egyértelműen megerősítik, hogy az ilyen magatartás szűkiátókörűségre vall, a nevelés elhanyagolása előbb vagy utóbb megnyilvánul a munkaeredményekben is. A nevelési folyamat hatékonyságának döntő feltétele tartalmának, szervezésének és tervezésének komplex megközelítése, amely a széles tömegek ideológiai politikai, munka- és erkölcsi nevelésének egységéből indul ki. A párt ideológiai munkája fejlesztésének komplex megközelítése szükséges feltétele minősége további javításának. A társadalmi élet gazdasági, szociális, politikai és szellemi szférájának kölcsönös kapcsolatából következik. A párt, állami és társadalmi szervek és szervezetek konkrét munkájában a komplex hozzáállás a következőket jelenti: — a személyiség pozitív jellemvonásainak egész összességét és nemcsak egyes jellemvonásokat kell kialakítani. Ezek közé tartozik a tudományos világnézet, a kommunista eszmeiség, a munka iránti öntudatos viszony, az erköl- csiség, a hazafiasság, az internacionalizmus — ezek képezik a harmonikusan fejlett ember meggyőződését és szellemi világát, — szoros kapcsolatot kell kialakítani az ideológiai hatás eszközei, formái és módszerei között — így a politikai oktatás, a propaganda és agitáció, a sajtó, a rádió, a televízió, a kultúra és a művészet között, — a személyiség formálására hatást gyakoroló műszaki-gazdasági, szervezési, ideológiai és más tényezőknek egységes hatást kell gyakorolniuk. A diferenciáli hozzáállás keretében az ideológiai-politikai hatás hatékonyságának növelésére kifejtett törekvésünk a gyakorlatban azt jelenti, hogy figyelembe kell vennünk a szociális és osztály összetételt, az ideológiai meggyőződés elért szintjét, a kulturális és műveltségi színvonalat, a korösszetételt és más lényeges tényezőket. A szocialista életmód formálása ! A kommunista nevelés időszerű feladata a szocialista életmód kialakítása. Ez a folyamat nem csak az életszínvonal emelésének területén megy végbe, hanem elválaszthatatlan részét képezik a dolgozók társadalmi tudatá-> ban, értékrendjében végbemenő váltó-« zások is, amelyek meghatározzák cselekedeteiket. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az anyagi ellátottság állandó javulását, a lakosság szociális biztonságának megszilárdulását össze kell kapcsolni a szocialista életmód fokozatos elmélyítésével. Ellenkező esetben fennáll az a veszély, hogy újból felmerülnek a burzsoá és kispoN gári lélektani tényezők. Ma a világban végbemenő öles ideológiai harc egyik fő irányzata u szocialista és a kapitalista életmód közti különbség lényegéről folytatott vita. Ezt a problémát a dolgozók rendkívüli érdeklődéssel figyelik. Tudni akarják, hogy melyik rendszer, melyik életmód szavatolja számukra az anyagi és szellemi szükségleteiket, fejlődésüket és az ember legfontosabb jogát —- a méltó élethez való jogot. A burzsoá propaganda rendkívüli erőfeszítéseket tesz a mai tőkés társadalom életmódjának propagálására. A valósággal ellentétben elhallgatja a tőkés társadalom mély erkölcsi válságát és bomlását és az „általános jólét társadalmaként“ emlegeti. Az ideológiai diverzió segítségével a szocialista országok lakossága, elsősorban fiatalsága között el akarják terjeszteni ezeket a hamis állításokat. Milyen azonban a valóság? A tőkés társadalom a bérmunka kizsákmányolásán alapszik, az osztályok antagonizmusa és a mély szociális egyenlőtlenség jellemzi. Ez törvényszerűen megnyilvánul az életmódban is, amely ilyen viszonyok között nem lehet egységes. A burzsoázia életstílusa alapjában különbözik a munkás- osztály életmódjától és még jobban a munkanélküliek és a félmunkanélküliek hatalmas seregének életétől. A nagy bizonytalanság, az attól való félelem, hogy mit hoz a holnap, a munkanélküliség, a gazdasági válságok, az infláció, a szociális és nemzetiségi elnyomás, a faji megkülönböztetés, a kultúra hanyatlása, a narkománia, a mély Ideológiai és politikai válság, a bűnözés terjedése, a művelődés hozzáférhetetlensége — ez jellemzi a tőkés társadalom életmódjának antagonizmusát és a távlatnélküliséget. A szocialista rendszerben a dolgozók helyzete alapjában különbözik. A termelőeszközök társadalmi tulajdona kizárja az osztályantagonizmust és szavatolja, hogy a munka eredménye a népet és sokoldalú fejlődését szolgálja. A dolgozóknak csak a szocialista rendszerben van meg az a biztonság- érzetük, hogy munkájuk nem vész kárba az értelmetlen militarizálásban, a háborús konfliktusokban, amelyeket a katonai ipari komplexum érdekében robbantanak ki. . Az ideológiai nevelő munka fontos feladata a szocialista életmód előnyeinek megmagyarázása és ugyanakkor az életmód megszilárdítása, továbbá annak elérése, hogy az emberek büszkék legyenek a felszabadított munkájuk által elért eredményekre, és készen álljanak tettrekész aktivitással hozzájárulni a szocializmus vívmányainak megsokszorozásához. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egyesek, főleg fiatalok, akik nem állták ki a kapitalizmus ellen folytatott osztályharc iskoláját, természetesnek tartják rendszerünk előnyeit, nem tudatosítják, hogy ezek a forradalmi küzdelmek ered., menyei, az előző nemzedék munkájának gyümölcse. Nem értik meg, hogy magas fokú munka- és társadalmi aktivitást kell kifejteniük az eredmények megőrzése és továbbgyarapítása érdekében. A szocialista életmód formálásának folyamata továbbra is a párt és a szocialista állam fokozott gondoskodásának tárgya marad. A CSKP XV. kongresszusa meghatározta továbbfejlesztésének irányzatait. Gyakorlati megvalósítását gazdasági és szociális politikánkkal biztosítjuk. Amint a CSKP KB legutóbbi ülése hangsúlyozta, a burzsoá és kispolgári életmód elvhű bírálata nem jelentheti saját, szubjektív fogyatékosságainak igazolását a dolgozók anyagi szükségleteinek kielégítésében, elsősorban a termékek minőségét és a piac ellátását illetően. A felelős dolgozóknak teljes mértékben tudatosítaniuk kell, hogy ezek a fogyatékosságok nagy károkat okoznak az emberek nevelésében, gyengítik a munkánk eredménye feletti büszkeségüket és a burzsoá propaganda visszaél fogyatékosságainkkal az ellenünk folytatott ideológiai harcban. A szocialista életmód megszilárdítását folytatjuk az olyan nézetek, szokások elleni harc során, amelyek még a burzsoá társadalomban keletkeztek. Nyilvánvaló, hogy ez a harc egyre inkább a társadalmi tudat területén folyik. Ez az egyik magyarázata annak, miért növekszik állandóan az ideológiai nevelő munka jelentősége. Tisztelt elvtársak! Az új szocialista ember formálásának elválaszthatatlan része a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus szellemében történő nevelés. A biztos hazafias és internacionalista tudat szükséges előfeltétele a fejlett szocialista társadalom építésének. Megsokszorozza az emberek ^erejét az igényes országépítő feladatok teljesítése és a szocialista haza védelme terén. Rendkívül fontos, hogy dolgozóink", különösen a fiatalok alaposan megértsék a szocialista országok egysége megszilárdításának fontosságát, mert ez döntő tényezője az emberiség által a békéért és a nemzetközi haladásért vívott harcnak. Fontos továbbá, hogy érvényesítsék azt a jól bevált tapasztalatot, miszerint igazi hazafi csak az lehet, aki meggyöződéses internacio nalista. A CSKP XV. kongresszusa kiemelte a hazafias és az internacionalista nevelés jelentőségét Ezzel kapcsolatban ma is nagyon időszerűek Gustáv Husák elvtársnak a XV pártkongresszuson elmondott szavai: „Az ideológiai munkának továbbra is elsőrendű feladata marad a szocialista hazafiságra, a proletár és a szocialista internacionalizmusra való rendszeres nevelés. Ennek célja, hogy az emberek joggal büszkék legyenek az elért eredményekre, a szocialista építés során létrehozott nagy műre, hazánkra, a szocialista közösséghez való tartozásunkra, valamint hozzájárulásunkra a szocializmus, a nemzetközi haladás és a világbéke erőinek gyarapításához.“ A szocialista hazafiság az az érzés, amely kifejezi az ember szeretetét népe, nemzete, hazája, az egész szocialista közösség, a világ összes haladó és forradalmi erői iránt. Az igazi hazafi ezért osztja nemcsak népének, hanem az összes haladó erőnek örömét és gondját. Tettre kész, s ha erre szükség van, áldozatot is tud hozni a hazáért. Számunkra a szocialista hazafiság forrását, népünk történelmi sikerei, amelyeket a szocialista társadalom felépítéséért folytatott küzdelemben ért és ér el, valamint az a tudat jelenti, hogy országunk szilárd láncszeme a szocialista közösségnek, amely a Szovjetunió vezetésével egyre jobban meghatározza a világtörténelem folyását. Az internacionalizmusnak és a haza- fiságnak meg kell nyilvánulnia a mindennapi gyakorlatban. A szocialista internacionalizmus az elmélet és a gyakorlat egysége. Megköveteli a marxizmus—leninizmus alkotó fejlesztését, a tisztaságáért vívott harcot s mindazon lélektani és Ideológiai akadályok leküzdését, amelyeket bármilyen formában az internacionalista politika útjába állítanak. A szocialista országok egysége nem elvont fogalom, ellenkezőleg, szüntelen konkrét tetteket előfeltételez. Az egység fogalmához tartozik a sokoldalú együttműködés és a szocialista építés minden területén nyújtott kölcsönös segítség, az egység a közös ellenséggel vívott harcban, a kommunista mozgalom elméleti problémáinak kollektív kidolgozása, a forradalmi erőknek nyújtott sokoldalú és egybehangolt segítség, minden haladó mozgalom támogatása. A szocialista internacionalizmus el veinek gyakorlati érvényesítése szempontjából egyre nagyobb jelentőségűek kerületeink, járásaink, üzemeink, szövetkezeteink, iskoláink és tudományos intézeteink baráti kapcsolatai a Szovjetunió és a többi szocialista ország földrajzi egységeivel és szervezeteivel. E kapcsolatok fejlesztése fontos forrása a hatékonyság növelése és a mun kamínőség javítása terén elérendő to vábbi sikereknek. E fejlődő kapcsolatok magvát a szocializmus és a kommunizmus építéséből adódó problémák gyakorlati megoldása során szerzett tapasztaltoknak keli képeznie. Különös jelentőségű a termelőkollektívák közvetlen együttműködése, amelyektől elvárjuk, hogy elsajátítsák testvéri kollektíváik korszerű módszereit, s közösen oldják meg a termelési, a kutatási és más problémákat. Emiatt szűr ,ele- nül fejleszteni és tökéletesíteni kell a baráti kapcsolatok egész mechanizmusát, el kell kerülni a formalizmust és a rutinszerűséget. Nem az a legfontosabb, hogy a partnerek hányszor ta lálkoznak, hány mondatot és pohárköszöntőt mondanak, hanem mindenekelőtt az, mit tanúinak meg egymástól, hogyan gazdagít bennünket a tapasztalatcsere, mely problémákat sikerül közös erővel megoldani. A Szovjetunióhoz fűződő barátságunk és szövetségünk ereje Tisztelt elvtársak! Az idén ünnepli népünk hazánk fel- szabadulásának 35. évfordulóját. Egyidejűleg megemlékezünk az új csehszlovák-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának tizedik évfordulójáról. Ezek a jubileumok alkalmat adnak arra, hogy mélyen elgondolkodjunk a Szovjetunióval való barátságunk és szövetségünk történelmi jelentőségéről és életadó erejéről, a Szovjetuniónak a világbékéért és a nemzetközi haladásért vívott harcban betöltött szerepéről. A szovjet nép volt az, amely a második világháború éveiben a népek antifasiszta harcának legnagyobb terhét vállalta magára. A győzelemért mérhetetlen áldozatokkal és károkkal fizetett: húszmillió emberélettel, az elpusztított városok, üzemek, falvak, iskolák, kórházak és kulturális létesítmények százezreivel. A fasiszták nemcsak rabságba döntöttek, hanem kiirtani készültek számos nemzetet — a mi nemzeteinket is —, amelyeket fajelméletük alacsonyabb rendűnek tartott. Minden elfogulatlan ember könnyen képet alkothat a Szovjetunió sikereiről, amelyeket akkor ért volna el, ha nem kellett volna felszámolnia a második világháború borzalmas következményeit, majd később szembenéznie egy újabb világháború veszélyével. Sohasem feledkezhetünk meg arról, hogy Csehszlovákia felszabadításáért csak hazánk területén a vörös hadsereg 140 000 katonája áldozta életét. A Szovjetunió annak ellenére, hogy a legnagyobb károsodást szenvedte el, később pedig szembe kellett néznie az Egyesült Államok és az imperialista országok — amelyek „hidegháborút“ kezdeményeztek — embargóinak és blokádjainak következményeivel, szüntelenül segítséget nyújtott nekünk az új élet építéséhez. A Szovjetunió testvéri és önzetlen segítségének köszönhető, hogy népünk rövid idő alatt sikeresen felépíthette a szocializmust, sokszorosára növelhette országunk gazdasági potenciálját és biztosíthatta az életszínvonal gyors emelkedését. Népünk mély hálával emlékezik arra a határozottságra, amellyel a Szovjetunió és más testvéri szocialista országok 1968-ban, a nemzeteink számára kritikus időszakban segítségünkre siettek, amikor a jobboldali és a szocialistaellenes erők tömbje az imperialista hatalmak támogatásával ellenforradalmi fordulatot készített elő azzal a céllal, hogy aláaknázza a forradalmi változások eredmé^ nyeit és kiszakítsa Csehszlovákiát a szocialista országok közösségéből. Ugyanúgy, mint a múltban, a Szovjetunió ma is fő támasza a békéért és a társadalmi haladásért vívott harcnak. Növekvő gazdasági és katonai ereje, politikai tekintélye, az a legfontosabb tényező, amely lehetetlenné teszi a reakciós imperialista erőknek gonosz tér« veik véghezvitelét, a népek további leigázását és új világháború kirobbantását Az a segítség, amelyet a Szovjetunió az afgán népnek a forradalmi vívmányok megőrzéséért, az imperialista oszágok és pekingi kisegítőik által megszervezett és felfegyverzett ellenforradalommal vívott igazságos harcához nyújtott, további bizonyítéka a sízovjet nép mélyen internacionalista magatartásának és érzésének. Csehszlovákia Kommunista Pártja és népünk őszintén üdvözölte ezt a nagy segítséget, és egyidejűleg kifejezte azt az eltökélt szándékát, hogy segít az Afganisztáni Népi Demokratikus Pártnak, Afganisztán kormányának és dolgozóinak a nemzeti függetlenség és az állami szuverenitás megőrzésére, valamint az áprilisi forradalom vívmányainak fejlesztésére tett erőfeszítéseiben. A nemzetközi reakció jól tudja, ki akadályozza aljas céljainak elérését, ezért támadásainak fő céltáblája a Szovjetunió lett. Az élet számtalan bizonyítékkal támasztotta és támasztja alá, hogy igazi hazafi, internacionalista és forradalmár a mai világban csak az lehet, aki megérti a Szovjetunió szerepét, és aktívan fejleszti barátságát és együttműködését az első szocialista országgal, amely a békére, a haladásra és a szocializmusra irányuló törekvések fő támasza. A XV. pártkongresszus irányvonalának lebontása során az SZLKP Központi Bizottsága, valamint a kerületi és a járási pártbizottságok rendkívül nagy gondot fordítottak arra, hogy nemzeteink és nemzetiségeink együvé tartozása szellemében fejlesszék a lakosság internacionalista nevelését A kongresszus joggal állapította meg, hogy sikerült felszámolni a múlt negatív örökségeit, a cseh és a szlovák nemzet gazdasági, politikai és kulturális életében mutatkozott nagy különbségeket. A fejlett szocialista társadalom építése során tovább mélyült nemzeteink és nemzetiségeink sokoldalú fejlődésének és közeledésének folyamata, megszilárdult egységük. Meg növekedett Szlovákia hozzájárulása hazánk ipari termeléséhez, ennek részaránya az idén eléri a 30 százalékot. Fokozódik az országos feladatok teljesítéséből való részesedése is. Az eredmények arra köteleznek bennünket, hogy továbbra is következetesen érvényesítsük a jól bevált lenini elveket a nemzetiségi politikában, fejlesszük a nemzetiségi kapcsolatok mindkét tendenciáját: a nemzetek és a nemzetiségek sokoldalú fejlődését és szüntelen közeledését, mélyítsük el egységüket és szilárdítsuk államunk szövetségi jellegét oly módon, hogy telíFolytatás a 6. oldalon)
