Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-03 / 80. szám, csütörtök

AZ SZLKP KB ELNÖKSÉGÉNEK BESZÁMOLÓJA

(Folytatás az 5. oldalrólI jes mértékben kiaknázzák mindkét köztársaság lehetőségeit, egyúttal sok. oldatúan fejlődjön államunk egésze.

Az SZLKP legutóbbi kongresszusán az elfogadott határozatokkal összhangban sikeresen fejlődött a magyar és az ukrán nemzetiség, tovább folytatódott közeledésük a cseh és a szlovák nemzettel. Ez kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy minden emberben elmélyüljön a csehszlovák államiság tudata

A CSKP XV. kongresszusa fontos feladatként tűzte ki azt, hogy szüntelenül óvjuk nemzeteink és nemzetiségeink egységét, semmit se engedjünk meg, ami ezt az egységet megbonthatná. Ebből az eszmei-nevelő munkára az a feladat hárul, hogy határozott harcot vívjon a esökevények ellen.

amelyeket az imperialista propaganda a reális szocializmus ellőni harcban felhasznál. Különféle módon igyekszik élesztgetni a nacionalista előítéleteket és ezzel gyengíteni népünk egységét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nacionalizmus mérgének terjesztésére irányuló kísérleteket nem szabad lebecsülni, és a nacionalizmus elleni harc bárminemű gyengítése súlyos következményekkel járhat.

Lakosságunk internacionalista tudatának elmélyítésére kiváló alkalmat adnak a cseh nép májusi felkelése 35. évfordulójának ünnepségei. Az SZLKP Központi Bizottsága elvárja, hogy min den szlovákiai párt-, állami és társadalmi szervezet megtegye a szükséges erőfeszítéseket ezen ünnepségek méltó lezajlásáért és nevelő hatásuk felhasználásáért

t világnézeti nevelés feladata«

elvtársakl

Az új embernek, a fejlett szocializmus öntudatos építőjének formálása szempontjából nagy jelentősége van a tudományos világnézet szellemében va ló nevelésnek.

Ezen a téren is sürgető szükségszerűség, hogy a világnézeti neveléssel foglalkozó minden szerv lényegesen jobb munkát végezzen, s a világnézeti nevelés egységes egészet alkosson. Eddig még nem sikerült teljes mértékben leküzdeni azt a téves nézetet, hogy a világnézeti nevelésben elég terjeszteni és propagálni a tudományos megismerés rohamos fejlődése során keletkező ismereteket. A világnézeti nevelés minden összetevőjének — a politikai, a munkára, az erkölcsi, az esztétikai nevelésnek egyaránt — elsőrendű feladata, hogy elősegítse az emberek szó cialista értékorientációjának formálását. Ez azt jelenti, hogy határozottan fel kell számolni az idealista világnézetet, különösen legelterjedtebb formájának, a mi körülményeink között a vallásos előítéleteknek maradványait.

Pozitív változásnak számít az, hogy hazánkban a hívők túlnyomó többsége elfogadta a szocializmust, összekötötte vele életét, s tudatában szilárdan a leghaladóbb és a leghumánusabb társadalmi rendszerként van jelen. Ezért a hivők tevékenyen hozzájárulnak népünk országépítő törekvéseihez. Társadalmunk, szocialista államunk tiszteletben tartja a hivők vallásos érzéseit és megbecsüli munkájukat. Nem titkoljuk azonban, hogy nevelőmunkánkkal, türelmes meggyőzéssel igyekszünk az embereket megnyerni a tudományos világnézet aktív elsajátításának. Elvint magatartásunk a vallással szemben változatlan, a marxizmus—leninizmus elméletén alapul és elvei továbbra is érvényesek.

Határozottan szemlw* fogunk szállni minden olyan kísérlettel, amely a politikai klerikalizmus fejlesztésére irányul. mert erre népünk a múltban már keserűen ráfizetett. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején egyszer s mindenkorra felszámoltuk a politikai kle- rikalizmust, amely a ludák klerikális fasizmus formájában jelentkezett. Kudarcra vannak ítélve azok a kísérletek, hogy a politikai klerikalizmus! külföldről behozzák és bármilyen ürüggyel terjesszék. Figyelembe kell venni azonban, hogy az Imperialista erők terveiben a politikai klerikaliz musnak továbbra is lényeges helye van fontos eszköznek .szánják, hogy népünk erkölcsi-politikai egységén csorbát ejtsenek. A politikai klerikalizmus hívei gondosan leplezik céljaikat. Vallásszabadságról beszélnek, de közben arra törekszenek, hogy a hivők vallásos érzését ellenforradalmi célzatú szocialistaellenes politikai ellenzék létrehozására használják fel. Egy ilyen ellenzéknek nálunk nincs szociáils bázisa. A reakciós emigránsszervezetek, amelyek a volt klerikális fasiszta rendszer szószólóit és támogatóit tömöríti, szocialistaellenes céljaikat nem is rejtik véka alá. Teljes mértékben támogatják a nemzetközi reakciónak a haladás és a béke elleni harcát. Olyan egyének révén, akikkel eszmei kapcsolatban állnak, és akik különféle okokból nem emigráltak, megpróbálnak „titkos egyházat“ alakítani és nyomást gyakorolni a hazafias módon gondolkodó papokra. Ezek az egyének azonban senkit sem képviselnek, és tó rekvéseik népünk határozott ellenállá s»hn íitkrt'/noV

A harmadik világháború veszélye ellen, a béke megőrzéséért folytatott harc

Tisztelt elvtársakl

Egyre kifejezőbben nyilvánul meg az, hogy az embermilliók mindennapos élete összefügg az egész világot érintő problémák megoldásával, mindenekelőtt a harmadik világháború veszélye ellen, a béke megőrzéséért vívott harccal. A nemzetközi kérdések iránt érdeklődnek a tömegek. E kérdések helyes megvilágítása az Ideológiai munka, főként az agitáció és a propaganda magas színvonalának fontos előfeltétele. E kérdések bármilyen leegyszerűsítése vagy elhanyagolása éles ellentétben áll az eszmei nevelő tevékenység kiváló minőségére irányuló erőfeszítéssel. Az embereknek idejében helyes tájékoztatásokat kell kapniuk a nemzetközi eseményekről, és meg kell érteniük azok jelentőségét és összefüggését a belpolitikai történéssel.

A hetvenes években a nemzetközi életben világosan megnyilvánult két alapvető irányzat. Az egyik oldalon a nemzetközi feszültség enyhülése, a forradalmi világfolyamat elmélyülése és a szocialista világközösség növekvő meghatározó befolyása a nemzetközi események fejlődésére. A másik oldalon a reakciós imperialista körök, főként a tőkés államok katonai-ipari komplexumai és pekingi segítőtársaik az enyhülési folyamat meghiúsítására, a népek nemzeti és szociális felszabadulásért vívott harcának meggyengítésére törekedtek és arra, hogy rájuk kényszerítsék az erőpolitikával saját akaratukat.

A Szovjetunió és a szocialista közösség országai következetes, alkotó le nini békepolitikájának köszönhetően a megváltozott erőviszonyok következtében az imperializmus kénytelen volt elfogadni a békés egymás mellett élés elveit, s ezáltal a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamata a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének meghatározó tényezője lett. Az imperializmus agresszív jellege ugyan nem változott meg, de olyan helyzetbe kényszerült, amelyben a békés egymás mellett élŔs alapján kibontakozott a két ellentétes rendszer versenye.

A szocialista világrendszer országainak sikerei, a belpolitikai helyzet kiéleződése a tőkés világban a válságok, a munkanélküliség, az infláció és egyéb lények következtében, a nemzeti felszabadító mozgalom kibontakozása pánikot keltett az imperialista országok uralkodó köreiben, mindenekelőtt a katonai-ipari komplexumokban, amelyek megkísérlik az enyhülési folyamat meghiúsítását és a visszatérést a „hidegháború“ időszakába. A példátlan hisztéria, amelyet az USA kormánya keltett az iráni eseményekkel, főként pedig az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítséggel összefüggésben, a nemzetközi kapcsolatokban már hosz- szabb ideje előkészített fordulatnak csupán leplezésére szolgált. Hogy a lélektani háború kibontakoztatásában milyen messzire lehet elmenni, azt Carter kormányzatának kísérlete tanúsítja a moszkvai olimpiai játékok meghiúsítására, ami a világ sportolóinak és közvéleményének éles ellenállásába ütközött. A nemzetközi reakció megkísérli a szocialista országokra rákényszeríteni a fegyverkezési hajsza újabb menetét, és így akarja megzavarni további gazdasági fejlődésük bátor terveit.

A burzsoá és a maoista propaganda jelenleg a „szovjet katonai veszélyről“ szóló hazug tézist terjeszti, ezzel akarva leplezni az amerikai imperializmus és szövetségesei bűnös politikáját. Lenin e reakciós erők címére találóan jegyezte meg, hogy vannak ostoba emberek, akik a vörös militarizmusról fecsegnek, politikai csalók ezek, akik úgy tesznek, mintha maguk elhinnék ezt az ostobaságot, és ilyen vádakat szórnak mindenfelé, felhasználva emellett fiskálisügyességüket a hamis érvek kitalálására és arra, hogy port hintsenek a tömegek szemébe.

A második világháború befejezése óta az USA kormánya rendszeresen durván beavatkozott más országok belügyeibe, fegyveres erőit más államok területére küldte, ellenforradalmi fordulatokat és összeesküvéseket szervezett. Jelenleg több mint száz katonai támaszpontot tart fenn több ezer kilométerre határaitól. A katonai diktatúrák és fasiszta kormányok fő támaszd. amelyek a legborzalmasabb gaztetteket követik el saját népük ellen. Sőt, nem átallja támogatni a Poi Pót- rezsim bandáinak Kambodzsában levő maradványait sem, pedig ez a rezsim saját népét irtotta.

A haladó erők világszerte értékelik a szovjet kormány bölcs eljárását, amely továbbra is következetesen megvalósítja a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló politikát. Világszerte egyre több ember ítéli el a jelenlegi amerikai kormányzat agresszív politikáját. A burzsoá államok uralkodó körei is kénytelenek elhatárolni magukat tőle országuk lakossága közvéleményének nyomására.

A nemzetközi helyzet kiéleződése azonban arra kényszeríti a szocialista országokat, hogy szüntelenül erősítsék védelmi képességüket. Ez feltétlenül további anyagi eszközöket igényel. Amint a CSKP KB 15. ülése hangsúlyozta, szent kötelességünk minden áldozatot meghozni hazánk védelmének biztosítására. Eszmei nevelő munkánk egész rendszerének fontos feladata elérni azt, hogy az emberek teljes mértékben megértsék ezeket az összefüg géseket.

Rendszeresebben és hatékonyabban kell propagálni a szocialista haza védelmét, a csehszlovák néphadsereg küldetését és szerepét társadalmunkban. Fontos, hogy közvéleményünket széleskörűen tájékoztassuk a hadsereg tag jainak életéről és azokról a feladat tokról, amelyeket a Varsót Szerződés tagállamai többi hadseregeivel közö sen teljesít, meg kell szilárdítani az ifjúság hozzáállását a katonai szolgálat teljesítéséhez és a katonai hivatás hoz. *

Népünk ebben az évben emlékezik meg a szocialista országok védelmi közössége — a Varsói Szerződés — megalakulásának 25. évfordulójáról. A tapasztalatok megerősítik azt, hogy országunk biztonságát, függetlenségét és szilárd nemzetközi helyzetét megbízhatóan biztosítja a Varsói Szerződés testvéri államainak köteléke.

A jelenlegi nemzetközi helyzet fejlő désének jellegzetes vonása az ideológiai harc szüntelen éleződése, amely két fő tényből következik. Mindenek előtt abból, hogy nőnek a szocialista világközösség országainak a gazdaság, a kultúra, a tudomány fejlesztésében, véderejük növelésében elért sikerei, és a világon az erőviszonyok megváltoznak a szocializmus javára. További je lenlős körülmény a kapitalizmus általános válságának elmélyülése, az osztályellentétek növekedése a tőkés országokban, valamint a nemzeti felszabadító mozgalom további sikerei.

A hetvenes években az imperializmus komoly vereségeket szenvedett: megbukott az ezredesi rezsim Görögország-* ban, győzött a forradalom Angolában, Etiópiában, Afganisztánban, Iránban, Nicaraguában, l.aoszban és Kambodzsában. Az imperialista hatalmak uralkodó körei kétes sikereik közé csupán a chilei ellenforradalmi fasiszta fordulatot, a pekingi vezetéssel való szövetséget és Egyiptomban a Szád at-rezsim árulását sorolhatták.

Ilyen körülmények között a nemzetközi méretekben lolyó osztályküzdeN mek egyre inkább áthelyeződnek ideológiai területre. Az ideológiai harc egy* re élesebbé, Szélesebb körűvé és Imi-« nyolultahbá válik A tőkés országok kormányai megkísérlik az ideológiai hatás egységes rendszerének kialakítását, amelynek keretében az állami propagandagépezet egybefonódik a magántársaságok, a vallasi és egyéb szer-« vezetek hatásával. Növekszik azoknak a tudományos intézményeknek, főiskoláknak és szakosított intézményeknek u száma, amelyek világszerte milliós- tömegek tudatának befolyásolásával foglalkoznak. Megváltozik a propaganda anyagi-műszaki alapja, amely a tw~* dományos-technikai forradalom vívmá~ nyaira támaszkodik. Gigantikus gépezet alakult ki, amelyben a tömegtájékozta« tás és propaganda eszközei, állami bi-« vatalňokok, diplomaták és a legkülönfélébb szervezetek dolgozói tevékenykednek.

A burzsoá ideológia fokozatosan el« veszti azt az alapot, amelyre a kapitalizmus nyílt apologetikájának doktri- náját építette. Egyre gyakrabban kell tényleges céljai álcázásához folyamodnia. Szemléltető példája ennek a szabadságjogok és az emberi jogok kérdései körül támasztott dühödt kampány, amelyet a burzsoá propaganda az utóbbi években bontakoztatott ki. Az imperialista körök, amelyek támogatják a reakciós, sőt a nyíltan fasiszta diktatúrákat is, gyakorlatilag alkalmazzák a dolgozók faji és egyéb’ megkülönböztetését, de ugyanakkor a szabadságjogok és az emberi jogok védelmezőinek palástjába igyekeznek burkolózni. A néptömegeket nem képesek reakciós ideológiájuk és erkölcsük rabságában tartani anélkül, hogy ne manipulálnának a tömegek tudatával, anélkül, hogy ne terjesztenének nyílt provokációs hazugságokat és rágalmakat a szocialista rendszerről. Ez már önmagában is közvetett beismerése a burzsoá világ elmélyülő eszmei-« politikai válságának.

A reális szocializmus ellen folytatott burzsoá ideológiai harc

Az imperialista központok az ideológiai harcban a fő stratégiai csapást a szocialista országok ellen irányították. Propagandájuk tartalmává vált koholmányok és csalások terjesztése a reális szocializmusról. Minden hazugságot, a legarcátlanabb koholmányt is azonnal felhasználják a szocialista világ elleni harcban. Az „ideológiai di- verzió“ egyre körmönfontabb módszereit dolgozzák ki, ami annyit jelent, hogy az ideológiai harcnak a rágalmazásokon, a félrevezetésen, a tények meghamisításán alapuló módszereit alkalmazzák. A NATO titkos körleveleiben hangsúlyozzák, hogy a Varsói Szerződés országai ellen aktivizálni kell „a szövetségesek akcióit a pszichológiai fronton“.

Az ideológiai munka fontos feladata, hogy szüntelenül leleplezze az ideológiai harcnak ezeket az alattomos módszereit, amelyek gyakran a lélektani háborúval határosak. Az imperialista propaganda elleni harcban leghatékonyabb fegyverünk az igazság terjesztése a reális szocializmusról. Nem alkalmazzuk és elvi okokból elutasítjuk az „ideológiai diverziót“. Ideológiánk ereje Igazhuségében rejlik, ez teszi tevékenységünket offenzívvá.

A szocialista országok elleni ideológiai harc „nagy“ koncepcióinak példája az ún. „emberi jogok“ körül támasztott kampány: Az imperialista

központok ügynökségei segítségével, amelyek a „disszidensek“ hamis elnevezés alatt lépnek fel — e disszidensek senkit sem képviselő demoralizált elemekből állnak — azt a benyomást igyekeznek kelteni, hogy a reális szocializmusban nem tartják tiszteletben az „emberi jogokat“. De mi a valóság? Éppen a szocializmus az, amely nemcsak deklarálja, hanem ténylegesen biztosítja a dolgozók szociális és gazdasági jogait, így például a munkára, a művelődésre, az ingyenes egészség- ügyi gondoskodásra való jogot és más nem kevésbé fontos jogokat. A szocialista társadalomban e jogok érvényesítésének nemcsak anyagi jelentősége van, hanem fontos a dolgozók öntudatosságának fejlesztése, a gazdaság irányításában való részvétele, a szocialista demokrácia fejlődése szempontjából.

A burzsoá propaganda képmutatásáról tanúskodik az a tény, hogy az amerikai Kongresszus már három év« tizede halogatja a népirtás bűntette elleni konvenció ratifikálását, két évtizede halogatja a faji megkülönbözte- tetés minden formájának felszámolás sáról szóló konvenció ratifikálását, és mindeddig nem ratifikálta az ember jogairól szóló nemzetközi szerződést sem.

Az „emberi jogok“ propagandája keretében a világreakció lélektani háborút indított Csehszlovákia ellen a hírhedt „charta 77“-tel összefüggésben. Dolgozóink határozott választ adtak e kampány külföldi szervezőinek és hazai segítőtársaiknak. Milyen mélyre süllyedtek azok az emberek, akik a világreakció szolgálatában ráálltak hazájuk ócsárlására- E kampány értelftie az volt, hogy olyan benyomást keltsenek, mintha nálunk ellenzék volna pártunkkal és kormányunkkal szemben, s ugyanakkor a valóság látszatát igyekeztek adni a gyűlölködő antikommu- nista propagandának. A valóságban azonban ilyen ellenzék nincs: egyénekről és a politikai hajótöröttek elszigetelt csoportjairól van szó, akiknek nem volt és nincs semmilyen pozitív programjuk társadalmunk számára. Céljuk nem az emberi jogok védelme, sem pedig a demokrácia védelme, ha nem a szocialista társadalmi rendszer alapvető értékeinek lerombolása. Ezt teljes mértékben megerősítette ezeknek az embereknek a válság időszakában kifejtett tevékenysége.

A jelenlegi burzsoá ideológia teljes kiúttalanságát tanúsítja az, hogy fokozatosan áttér az antikommunizmus pozícióira, amelyet Thomas Mann, a nagy író évszázadunk legnagyobb ostobaságának nevezett.

Az antikommunizmus fő iránya az antiszovjetizmus, amelynek az imperialista körök kulcsfontosságot tulajdonítanak a szocialista közösség államai egységének és felzárkózottságának gyengítése során. A burzsoá propaganda szovjetellenes támadásainak méretei és intenzitása az utóbbi időszakban hihetetlen hisztériába csap át.

(A beszámoló második részét lapunk holnapi számában közöljük.]