Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-29 / 101. szám, kedd

Andrej Gromiko párizsi sajtóértekezlete A BÉKE ÉS AZ ENYHÜLÉS MINDEN NÉP ÉRDEKE (CSTK) — Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja,' külügyminiszter pénteken franciaországi látoga tása végén sajtóértekezletet tar­tott. Bevezetőül többek között a következőket mondta: Látogatásom rövid ideje alatt sok órán át tárgyaltunk, s mindkét fél meggyőződött ar­ról, hogy szükséges volt a láto­gatás éppúgy, mint a tanácsko­zás. Úgy vélem, hogy mindkét fél számára hasznosak voltak a tárgyalások. Valóban szüksé­ges volt a véleménycsere Fran­ciaország és a Szovjetunió két oldalú kapcsolatairól, valamint a nemzetközi politikai és a nemzetközi helyzet kérdéseiről. A szovjet—francia kapcsola­tokról Andrej Gromiko megálla­pította: Franciaország és a Szovjetunió a kölcsönös kapcso­latok fejlesztésében hosszú és eredményes utat tett meg. Túl­zás nélkül elmondható, hogy mindaz ami a kölcsönös kap­csolatokban született, fontos és nagy dolog. Ez vonatkozik a politikai, a gazdasági és kultu­rális együttműködésre is. Ami a nemzetközi helyzetet és a nemzetközi politikát illeti, több problémáról tárgyaltunk. Szükséges, hogy a nemzet­közi helyzet javuljon. Hogy tel­jesíthessük ezt a feladatot, he­lyes elképzelésünknek kell len­ni arról, hogy mi váltotta ki a nemzetközi helyzet kiéleződé­sét. Amikor ezekről az okokról tárgyaltunk a francia vezetők­kel, véleményünk sok kérdés­ben megegyezett, de el kell mondanom, hogy néhány kér­désben álláspontunk eltérő volt. Ha objektívak akarunk lenni, akkor rá kell mutatnunk: a nemzetközi helyzet romlását kiváltó okok abban rejlenek, hogy néhány ország vezető kö rei nemzetközi politikájukban éles fordulatot tettek. Erről több tény és esemény tanúsko­dik. Az ilyen fordulat mennyi­ségi felhalmozódása minőségi változásba csap át. Jóval az ún. afgán kérdés «lőtt a NATO-országok, minde­nekelőtt az Egyesült Államoka fegyverkezési verseny újabb fordulóját indították el. Ami­kor az ENSZ-ben az államok egymásután léptek föl a lázas fegyverkezés megállítása és a leszerelés mellett, a NATO Ta­nácsa jóváhagyta a katonai költségvetés emelését és a lá­zas fegyverkezés lényeges ki­bővítését. Hogy miért tették ezt a NATO-országok? Abban az Idő­ben jelentős sikerek születtek « feszültség enyhüléséért ví­vott harcban, és különböző fó­rumokon megkezdődtek a le­szerelési tárgyalások. Ígérete­sen haladt előre a SALT-II. szerződésről folyó tanácskozás. Épp ebben az Időben állt be (Folytatás a 4. oldalról) képpen az utóbbi évtizedben kiharcoltak és elértek. Nem takarjuk el a szemünket a ve­szély elől, nem keltünk olyan illúziókat, hogy a világbéke megőrzésére irányuló törekvés könnyű lesz. Teljes bizalommal tekintünk azonban a jövőbe, mivel a vi­lágban fennálló objektív hely­zet megadja a előfeltételeket ahhoz, hogy tovább folytatódjon a nemzetközi feszültség enyhü­lésének folyamata. Az imperia­listák a múltban nem egyszer megkísérelték katonai beavat­kozással, diszkriminációval és gazdasági zsarolással befolyá­solni a Szovjetunió és a szo­cialista országok külpolitiká­ját. Ezek a törekvések hajótö­rést szenvedtek a múltban és meghiúsulnak napjainkban Is. Nagyon bölcsen kifejezte ezt a tényt Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfel­sőbb Tanács Elnökségének el­nöke ez év február 22-én a vá­lasztóival való találkozása al­kalmából mondott beszédében: „A háborús hisztéria, a féke­vesztett fegyverkezési verseny „doktrínájával“ szembeszegez­zük a békéért, a világ bizton­ságáért vívott következetes harc doktrínáját. Hívek va­gyunk a pártunk XXIV. és XXV. kongresszusán elfogadott fordulat a lázas fegyverkezés fokozásában. Nem elég csupán azt mondani, hogy ez az impe­rialista politikusok részéről nagyszabású provokáció volt. Ez'a kifejezés nem t ükrözi a NATO-országok akciójának ne­gatív tartalmát. Megkérdezhet­jük, milyen jelentősége volt és van annak a dokumentumnak, amelyet az ENSZ a leszerelés kérdéseiről és a lázas fegyver­kezés korlátozásáról elfogadott. Nagyon kicsi azért, mert még mielőtt elfogadták volna, Wa­shington gyakorlatilag eltemet­te. Most pedig a másik tényre szeretném fölhívni a figyelmet. Nem titok, hogy Európában a helyzet jelentősen megromlott, ami mindenekelőtt bizonyos ál­lamok akcióinak köszönhető. Az Egyesült Államokról van sző és arról, hogy tervbe vette új típusú nukleáris raké­tafegyverek Európában való el­helyezését. Röviddel a terv nyilvános­ságra hozatala után Washing­tonban az amerikai, elnök ki­jelentette, hogy az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió között, sőt Kelet és Nyugat között ka­tonai és stratégiai egyensúly van. Hiszen Becsben az ameri­kai elnök az egyensúly meg­sértése ellen lépett fel, s mi Is így tettünk. A két fél meg­állapodott abban, hogy a fegy­verkezés korlátozásának kér­déseiben a legmegbízhatóbb el­járási mód az lesz, amelynek alkalmázásakor nem szenved kárt az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve. A NATO tagállamok főváro­saiban mindeddig azt hangoz­tatták és hangoztatják, hogy az említett két lépésre a Szovjet­unió törekvése kényszerítette a NATO-országokat. Arról beszél­nek, hogy a Szovjetunió állító­lag fokozza a fegyverkezést, s igyekszik megelőzni a NATO- orszá gokat, s ezzel az egész vi­lágot, de legfőképpen a NATO- országokat, veszélyezteti. Ez koholmány, hangsúlyozta töb­bek között Andrej Gromiko be­vezető nyilatkozatában, majd pedig a Jelenlevő újságírók kérdéseire válaszolt. ^ Miniszter úr, a bevezető­ben egy kérdésről nem szólt. Gondolok itt a kínai tényezőre és Kína szerepere a nemzet­közi helyzet rosszabbra for­dulásában. Előfordul az a nézet, hogy az utóbbi időben békeprogramhoz. Ezért most, az 1980-as években éppúgy, mint korábban, az 1970-es években, az enyhülés megszi­lárdítása, nem pedig annak szétrombolása mellett foglalunk állást. Álláspontunk nem a fegyverzet növelése, hanem an­nak csökkentése, nem a mes­terséges elidegenítés, ellensé­geskedés, hanem a népek kö­zötti közeledés és kölcsönös megértés.“ Szemünk előtt gyorsan vál­tozik a világ képe. A nemze­tek a saját kezükbe veszik sor­suk irányítását, növekszik ön- tudatosságuk, a függetlenség és a szuverenitás utáni vágyuk. A világban az erőviszonyok törvényszerűen megváltoznak a demokrácia, a haladás és a szocializmus javára. Meggyőző­désünk, hogy minden kerülő, sőt drámai kitérő ellenőre a nemzetközi feszülség enyhülése utat tör magának, mert föl­dünk népe elsöprő többségének érdeke. A Szovjetunió és a szo­cialista országok növekvő gaz­dasági, politikai és katonai ere­je, szilárd, elvszerű és bölcs politikájuk, amely az emberek millióinak érdekeit fejezi ki, e folyamat hatalmas támasza és serkentője lesz. Érthető, hogy a csehszlovák nép, amely a hős szovjet nép segítségével sikeresen betetőz­te nemzeti felszabadító harcát, Kína külpolitikája enyhült. Mit szól Ön ehhez? Kezdeném azzal, hogy a szovjet vezetés nem tapasztalt ilyen enyhülést. Ez a politika hasonlóan a korábbihoz, a nemzetközi helyzet kiéleződé­sére Irányul. A Szovjetunió és Kína kapcsolataiban ez a poli­tika kitér minden elől, ami hozzájárulna a két ország kap­csolatainak javulásához. A kí­nai vezetés a külpolitikában elfogad minden olyan lépést, amelyet a nyugati államok a lázas fegyverkezés fokozása érdekében tesznek, és elfogad minden olyan militarista ak­ciót, amely más országok és népek ellen irányul. Beszélhetünk-e tehát Kína külpolitikájának enyhüléséről? Az Ilyen irányú fejlődést megelégedéssel pozitív tényező­ként fogadnánk, örülnénk, ha Peking józanabb álláspontra he­lyezkedne a nemzetközi ügyek­ben: a leszerelésért vívott harc kérdéseiben, az Ázsiát érintő_ kérdésekben és a nemzetközi politika más kérdéseiben. Fe­lelősségem teljes tudatában ma nem jelenthetem ki, hogy Pe­king a nemzetközi ügyekben valóban ésszerűbb álláspontra helyezkedett. Eddig még nem történt így. 0 Miniszter úr, mint Ön is tudja, az amerikaiak pénte­ken reggel katonai erővel próbálták kiszabadítani az Iránban fogva tartott tűszo­kat. Hogyan kommentálná ezt az eseményt, és egyálta­lán hogyan tekint Ön az amerikai túszok ügyére? Elmondhatom, hogv ellenez­zük az Egyesült Államok és bárki más katonai vagy egyál­talán bármilyen más erőszakos lépését Irán ellen. Az ilyen lé­péseket határozottan elítéljük. 0 A Szovjetunió a közelmúlt­ban írt alá Iránnal egy fon­tos megállapodást, s az iráni külügyminiszter pénteken ki­jelentette: ha az amerikaiak beavatkoznak Irán belügyei­be és elzárják a Perzsa-öb­löt, akkor Irán a Szovjetunió­tól kér segítséget. Hogyan látja Ön a térség békéjének jövőjét? Erre a kérdésre részben már válaszoltam. Ami az esetleges iráni segítségkérőst Illeti, ön feltételezett helyzetről beszélt, amely jelenleg nem létezik, és ezért nem tartom szükséges­nek, hogy erről beszéljünk. nagy rokonszenvvel figyeli va­lamennyi nemzetnek a szabad­ságáért, a haladásért és a bé kéért kifejtett igyekezetét. Ezt a küzdelmet minden módon se­gíti, hiszen a saját bőrén ta­pasztalta az imperializmus ural­mát, a brutális fasiszta elnyo mást és a háborút. Ezért Csehszlovákia külpoli­tikájában a jövőben az eddigi nél még aktívabban hozzájárul a békés egymás mellett élés érvényesítéséhez, a háború ve szélyének elhárításához, a vi­lágban a haladó fejlődés győ­zelméhez, megbonthatatlan, szoros kapcsolatban a Szovjet­unióval és a szocialista közös­ség többi országával. A béke Jelenleg az emberiség további létének egyetlen alternatívája és feltétele. Alapvető feltétele annak Is, hogy a csehszlovák nép tovább érlelje szabad éle­tének gyümölcsét. Szabadságát a szovjet hadsereg hozta meg harmincöt évvel ezelőtt. A bé­ke a feltétele annak, hogy to­vább fejlessze nemzeti felsza­badító küzdelme, a nemzeti és demokratikus forradalom, a szociális haladás forradalmi hagyatékát a fejlett szocialista társadalom építése folyamán. (A cikket Gustáv Husák elvtárs a Béke és Szocia­lizmus májusi számába ír­ta.) # Miniszter úr, szándékában áll a közeljövőben Bonnba utazni? Nincs szándékomban, mert ez a kérdés nem merült fel. Kü lönben nemrég jártam Bonn­ban. 0 Párizsi tárgyalásai során beszéit Ön a katonai enyhü­lésről és a leszerelésről tár gyaló értkezlet összehívásá­ról. Történt-e valamiféle ha­ladás ebben a kérdésben? Beszéltünk erről a kérdésről. Meg keli mondanom, hogy Franciaország és a Szovjetunió támogatja az értekezlet össze­hívását. S ezt megelégedéssel állapítottuk meg. Az első sza­kaszban a bizalom elmélyítését célzó intézkedésekkel foglalko­zó konferenciáról van szó. Ez rendkívül fontos értekezlet. Bi­zonyos mértékig véleményünk megegyezett a francia féllel ab­ban, hogy ezt az értekezletet a második európai leszerelési ér­tekezletnek kell követnie. Eb­ben a kérdésben Is kölcsönös megértés uralkodik közöttünk. Nem mondhatom természete­sen, hogy rövid út 'vezet az em­lített értekezletekhez. Minden- valószínűség szerint nem lesz rövid. Pozitív eredmény azon­ban az, hogy itt Franciaország­gal kölcsönösen megértjük egy­mást. # Miniszter úr, gondolja Ön, hogy ha a moszkvai olimpiai játékokat bojkottálják, akkor ez a nyugati országokkal folytatott szovjet politika vál­tozásához vezet? Ügy gondol­ja, hogy még nem kerülhet sor Schmidt nyugatnémet kancellár moszkvai látogatá­sára? Először a második kérdésre válaszolok. Eddig Schmidt kan­cellártól nem kaptuk meg a lá­togatás időpontját. Válaszát várjuk. Ami a Szovjetunió politikája és az olimpia kapcsolatát illeti, nem szeretném, ha a jelenlevők ezt a kérdést leegyszerűsítve értelmeznék. Politikánk elvi po­litika. Nem változik meg egy és más események folytán. Úgy véljük, hogy hibát követnek el azok az államok, amelyek igye­keznek megakadályozni sporto­lóik részvételét a moszkvai olimpián. Ezzel az olimpiai mozgalomnak is, de ezenkívül bizonyos mértékig a nemzetkö­zi légkörnek is ártanak. Tömö­ren: felhasználom franciaorszá­gi tartózkodásomat arra, hogy szívélyesen meghívjam Moszk­vába a francia sportolókat. Szí­vélyesen fogjuk őket fogadni és úgy gondoljuk, hogy meg lesznek elégedve. Ugyanezt szeretném megismé­telni nemcsak Franciaország, hanem más államok címére is, amelyek eddig még nem hatá­roztak az olimpián való rész­vétel kérdésében. # Miniszter elvtárs, milye nek napjainkban a lá^as fegy­verkezés megállításáért és a leszerelésért vívott harc táv­latai? Országunk és a Varsói Szer­ződés szocialista országainak nevében biztonsággal mondha­tom, hogy harcoltunk, és a jö­vőben is harcolni fogunk a lá­zas fegyverkezés megállításáért és a leszerelésért, bármennyire is fékeznének bennünket. Több javaslatot terjesztettünk elő a lázas fegyverkezés megállításá­ra, és továbbra is ezt tesszük, mert az emberiségnek nap­jainkban nincs sürgősebb és fontosabb problémája. Ami néhány más országot il­let, meg kell állapítanunk, hogy politikájuk nem a lázas fegyverkezés megállítására és a leszerelésre Irányul. Annak el­lenére, hogy az említett álla­mok képviselői Időnként síkra- szállnak a lázas fegyverkezés korlátozása mellett, a kijelenté­sek és a tényleges tettek kö­zött hatalmas a szakadék. Szí­vesebben beszélnék derűlátób­bon, de sajnos, a helyzet erre nem jogosít fel. % Milyen jelentőséget tulai- donít a Szovjetunió a közel­gő madridi találkozónak? A Szovjetunió nagyon fon­tosnak tartja a madridi találkb­zót. Szeretnénk, ha Madridban más, kedvezőbb légkör ural­kodna, mint a belgrádi találko­zón. Ügy véljük, hogy ha a részt vevő államok jószándék­kal érkeznének Madridba, és a helsinki Záróokmányból eredő legalább néhány kérdésben va­lóban az álláspontok közelíté­sére törekednénk, ez rendkívül fontos lépés lenne. Biztosak le­hetnek abba, hogy a Szovjet­unió mindent megtesz, hogv pozitívan hozzájáruljon a kö-. zelgő madridi találkozó sike­réhez. Úgy tudjuk, hogy hason lő az álláspontjuk a Szovjet­unió azon barátainak is, akik a Varsói Szerződés tagjai. $ Mit szól ön az Irán elleni amerikai akcióhoz? Ügy gon­dolja, hogy a Teheránban fogva tartott amerikai túszok helyzete súlyos? A Szovjet­unió nem segíthetne a túszok kiszabadításában? Elítéljük ezt az akciót. Nem hisszük, hogy az Ilyen akciók megoldhatnák a problémát. Ezt a kérdést egyedül békés úton lehet rendezni. Ezt az utat kel­lene választania az Egyesül Ál­lamoknak is. Ami a segítséget illeti, először erre senki sem kért fel bennünket. Másodszor, a túszüggyel kapcsolatos állás­pontunkat már kifejtettük, és azt nem szükséges megismétel­ni. ® Mi az Ön véleménye a kö- zel-keleti helyzet rendezésé­nek jelengi állásáról? A közel-keleti helyzet rende­zésének problémája nagyon ne­héz. Tömören így jellemezhet­ném: ez a kérdés holtponton van. A jelenlegi egyiptomi—iz­raeli—amerikai tárgyalások nem képezik a rendezés kiin­dulópontját, sőt még a Jordán folyó nyugati partjának problé­máját sem oldják meg. A való­ságban a megszálló rezsim fenntartásáról van szó. Termé­szetesen kategorikusan eluta­sítjuk a megbeszélések ilyen eredményét. Álláspontunk következő: elő­ször —, az Izrael által 1967- ben megszállt arab területek teljes felszaba lítása, másodszor — Palesztina arab népe törvé­nyes jogainak tiszteletben tar­tása. Harmadszor — a Kö­zel-Kelet valamennyi országá­nak joga van a szabad és füg­getlen létezéshez és fejlődés­hez. Ezek közel-keleti politikánk kulcsfontosságú pontjai. Ma is a jövőben is ez az álláspon­tunk. Örülünk, hogy számos or­szág türelmes álláspontra he­lyezkedett a közel-keleti hely­zettel kapcsolatban. Ezeket az országokat támogatjuk, ők vi­szont minket támogatnak. Sze­retnénk, hogy ha azok az or­szágok Is rendeznék politikáju­kat és szilárd talajra lépnének, amelyek a közel-keleti válság kérdésében nem jutottak el a realista politikához. 0 Mint Ön is tudja, Francia- ország mindig szimpatizált az olimpiai mozgalom szellemi vei. A legutóbbi fejlemények szemszögéből hogyan tekint arra, hogy a „kilincek“ — beleértve Franciaországot is, esetleg nem vesznek részt az olimpiai játékokon? Ön sze­rint lehetségese még sokol­dalú tárgyalásokkal megol­dani az így kialakult helyze­tet? Olyan tárgyalásukra gon­dolok, amelyek a szovjet csa­patok kivonása alapján meg­oldanák az afgán problémát? — örülnénk annak, ha a nemzetközi helyzet megjavulna, de nem úgy tűnik, hogy azok az országok, amelyektől ez függ, lépéseket tennének a hely­zet megjavítására. Nem szeret­ném tovább fejtegetni ezt a té­mát. Ami a „kilencek“ távolmara­dását illeti, mit lehet erre mon dani? Ha így történik, sajnál­juk a sportolókat, mert tudjuk, hogy melyik az a fő mozgató erő, amely bonyolítja a helyze­tet az olimpia körül. Q Várható-e, hogy Lettnyid Brezsnyev Párizsba látogat? Mint ismeretes, Leonyid Brezsnyevet Giscard D’Estaing elnök hívta meg. A francia köz- társasági elnök párizsi tárgya­lásaink során szólt a meghívás ról. Leonyid Brezsnyev nevé­ben azt mondtam, hogy emlé­kezik a meghívásra, és ennek a megfelelő Időben örömmel tesz eleget. Ami az esetleges látogatás időpontját illeti, ar­ról majd utólagosan diplomá­ciai úton döntenek. FORDULAT CSEHSZLOVÁKIA LEGÚJABB KORI TÖRTÉNELMÉBEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents