Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1980-04-29 / 101. szám, kedd
Szerkesztőségünk két kérdéssel fordult kulturális és oktatási intézményeink vezetőihez. 1. Saját munkakörében milyen szeuipontitól tartja jelentősnek a CSKP KB 15., valamint az SZLKP KB legutóbbi ülését? 2. Az ülések anyaga és határozatai alapján Ünök mit tesznek munkájuk eszmei és esztétikai színvonalának emeléséért. Megvannak-e a feltételeik a határozatok eredményes megvalósításához? A mai számunkban válaszol: DÜBA GYULA, az irodalmi Szemle főszerkesztője 1 A kultúra és írásbeliség — művészetek, irodalom • — fejlődésében és alkotó folyamataiban valós értékeket és elkötelezett felelősségtudatot igyekszik kiteljesíteni. Nem nlaptalanul. A művészetet — irodalmat — csak valós értékek és igaz állásfoglalások tarthatják meg és éltethetik tovább. A párt mostani üléseinek jelentőségét abban látom, hogy problémáink tisztánlátásától indíttatva, helyzetünket feltárva szólnak a jövő tennivalókról és célkitűzéseinket, holnapunkat valós emberi értékrend jegyében kívánják továbbfejleszteni. Az ülések dokumentumai őszinteségre, egyenesebb beszédre és iközösségibb gondolkodásra való felhívások. Végeredményben a közös népi érdekek mélyebb átélését és a társadalmiirányítói gondolkodás minőségének emelkedését kérik számon. E téren több lényeges tényt tartalmaznak: a meglevő negatív társadalmi jelenségek jelenlétének felismerését és elismerését és a velük való határozott leszámolás igényét, a komoly eredményeink létrejöttében való népi részvétel sokoldalúságát, a közéleti hozzáértés és szakmai illetékesség nélkülözhetetlenségét. Ezekben a kérdésekben a politikai, gazdasági és kulturális élet aktuális érdekei azonosak, következetes képviseletük és megvalósításuk létfontosságú. Az előrelépés feltételei: új munkamódszerek, korszerűbb irányítói gondolkodás. Tartalékaink, (közösségünk megújulni képes, benső ereiben rejlenek. Új emberi értékek felmutatásának elhivatottja, születő életerők szószólója és haladó, ká- •os magatartásbeli irányzatok sírásója az irodalom, mert célja: a maga módján igazságot tenni a népeik, közösségek és társadalmak életében. A dráma és a szatíra egyébként igazságot tesz, és a költészet az igazat mutatja fel. Ehhez a szocialista írónak a társadalom részéről bizalomra és megértésre van szüksége. Bizalomra felelősségtudata, és megértésre újszerű felismerései és megfogalmazásai okán. El kell fogadni, hogy a felelős író elhivatottságának lényege a szókimondó művészi véleménymondás életünkről, múltunkról és jövőnk- ről. Az ülések anyaga és céljai feltételezik és ígérik számára eit a bizalmat és megértést. 2 Az Irodalmi Szemle szerkesztőségében — írással • és szervezéssel — a nemzetiségi írásbeliség színvonalának emelkedését és hatósugarának fejlesztését szolgáljuk. Amikor a közgondolkodás formálásáról, az igazság iránt fogékonyabbá és kritiikusabbá tételéről szólunk, szinte azonnal a művészi szó erejére gondolunk. A fogékony emberi elme a művészi alkotásból tanulhatja leghatásosabban az életről való gondolkodást. Üj felismerésekkel, tettekre sarkalló érzésekkel, igazságérzettel is a műalkotás vértezi fel leginkább. Ezért irodalmunkra fontos feladatok várnak. Mindeneikelőtt az emberközi kapcsolatok ku- száltságának bogozásában, az egyenes beszéd légkörének tágításában, melyben nevükön nevezzük a dolgokat, kritikailag válogatjuk meg az értékelő szempontokat és amelyben a formalizmusnak, egyéni érdekek védelmének, állampolgári felelőtlenségnek nem jut megértés. Hogy a tettek indítéka a mélyen átérzett közösségi érdek és az egyéni felemelkedés lehetősége a felelős közösségi tett legyen. Többek között az irodalomra vár annak bizonyítása, hogy a szocializmus jövője az emberi-erkölcsi összetevőinek növelésével és erősítésével biztostíható. A művészet: erkölcs, s az erkölcs — a köz- erkölcs — visszahat a gazdasági alapra, fejlődésének fellendítője vagy fékezője lehet. Törekednünk kell, hogy az irodalom a közös érdekekben gyökerező társadalmi igazságot képviselje. Az olvasókban —s a nemzetiségi tudatban — fejlessze és erősítse a kötelességek és jogok egységükben való átélését, a munka és feladat- végzés értékhatározó szerepét,« tettek etikáját. A társadalmi fejlődés a közösségi etika kérdéseit hozta előtérbe, mely kérdésekre az irodalomnak nem didaktikusai! kell válaszolnia, hanem korszerűen, a művészet eszközeivel. Irodalmunk jelen helyzetét és feladatokat felmérve úgy látom, hogy szerkesztői gyakorlatunkban sugallnunk kell az aktuális műfajok — elbeszélés, novella, szatíra, kisregény — fontosságát, mely műfajok a máról szólva a mindennapok érzés- és gondolatvilágát tükrözik. A mai témájú novella: véleménnyilvánítás életünkről. A vers: időszerű életérzés kisugárzása, befolyásolja és gazdagítja öntudatunkat, megsejteti velünk vágyaink, álmaink és érzéseink lényegét. Az irodalmi mű felfedi előttünk a látszat leple alatt a lényeget. Komoly célok kitűzésénél és megvalósításánál mindenekelőtt a dolgok lényegének ismerete szükséges. Ma erről van szó: megismerni és átélni lehetőségeink lényegét, felismerni, ml igaz és fontos, és ml hamis, tkáros és lényegtelen. Az irodalom feladata — s a művészeteké — felrázni az embereket, gondolkodni tanítani és tettekre ösztökélni, melyek közös érdekeket és morális tisztánlátást szolgálnak. Az irodalom mindig tudatszervező volt és a mi irodalmunk a szociálist3 nemzetiségi tudatot szervezi. A tudat egyben gondolatvilágot jelent, ezért e téren fontos kettős feladata van a kritikának: valós értékrendet alakít és egyben értékelő gondolkodásra tanít. Irodalomkritikánkat átfogóbbá és mélyebbé — gondolatibbá —, életközelibbé és közösségibbé kell tennünk. A műkritika a gondolkodás értékes — elméletet és gyakorlatot egységükben megvalósító —, fejlett típusa. Látszólag a mű sokoldalú értékelését gyakorolja, de a teljes élet — mert a jó mű alkalmat ad erre — magyarázatát, az egyetemesség átélését sugallja. Ezért végtelenül felelős telt, s szellemi magatartásban példamutató. Figyelmeztet az élet komolyságára, a világ dolgainak és az emberi kapcsolatoknak az értékére és mélységére. A felelős kritikai tevékenység céltudatosságot, fegyelmet és erkölcsöt követel. Hitet nemcsak a műben, de az emberiség nagy céljaiban is. Ezért a kritikai valóságszemlélet erősítése kapcsán konkrét feladatunk lesz többet foglalkozni Fábry Zoltán életművével. Alakját felidézni, műveit újra értelmezni. Életművét tovább élni. A feltételeink megvannak. Ä gazdaság változását ikülső feltételek — világpiac, nyersanyagok stb. — befolyásolják, az irodalom — művészetek — önerejükből is megújulhatnak, ha ragaszkodnak eszméikhez, és igazuk tudatában következetesen építik feléjük az utakat. Előre tekintve Gondolatok az országos népdalversenytől Percekig zúgott a vastaps, aztán kialudtak a rivaldafények, legördült a függöny. A VII. Tavaszi szél... országos népdalverseny befejeződött. A felmérések, az értékelések időszaka következik. Kétségtelen, hogy az idei országos népdal- verseny színvonalas volt, tömegeket mozgatott és lelkesített, sok-sok új hívet szerzett népművészetünknek. Növekszik azoknak a száma, akik megismerték folklórkincsünk gazdagságát és szépségét. Az idei népdalverseny legfőbb tanulsága, hogy ebben a formában nemcsak újszerű, hanem változatosabb és élvezetesebb is volt az előző évfolyamoknál. Mégis többen fültették a kérdést: hogyan tovább? A csapatversenyek e formája ugyanis — a már említett számos pozitívum mellett — több problémát és buktatót is rejt magában. Dél-Szlovákia magyar lakta része néprajzilag korántsem mondható egységesnek. A néprajzi kutatások már régebben bizonyították, hogy ez a vidék több tájegységre tagol- tiató. Ezek a tájegységek csak kivételes esetben egyeznek a mai járások határaival, tehát az eredeti cél — nagyobb tájegységek «népművészetének bemutatása — csupán nagyon nehezen valósítható meg, egyes járások esetében pedig egyenesen elképzelhetetlen. El kell gondolkodnunk azon is, hogy helyes-e, ha a Tavaszi szél-t verseny formájában rendezik meg. Magam sem lelkesedem ebben az esetben a versenyért, különösen akkor, amikor többnyire hagyományőrző csoportok szerepléséről van szó. A hagyományőrző csoport, szólista előadásának s színvonala nem biztos, hogy emelkedni fog egy- vagy kétheti próba során. A tapasztalat azt mutatja, hogy a túlzott felkészítés inkább a modorosság felé sodorja a jó előadókat is. Ráadásul a tétre menő verseny miatt sóik szereplőt fölösleges lámpaláz gátolja a színpadi szereplésben. Véleményem szerint a további fejlődés leginkább úgy képzelhető el, hogy megszüntetjük a Tavaszi szél... versenyjelle- gét. Helyette kétévenként fesz- tiváljellegű rendezvényt szervezhetnénk. így elképzelhető lenne, hogy tájegységeink jellegzetes folklórját, hagyományait mutassuk be. Ezt a javaslatot látszólag azonnal meg lehet vétózni, hiszen a zselízi [Želiezovce) országos népművészeti fesztiválnak pontosan ez az egyik feladata. Csakhogy Zselizen mindössze arra nyílik lehetőség, hogy évente egy tájegység vonuljon föl. Ezért tartom életképesnek azt a javaslatot, hogy a Tavaszi szél... fesztiváljellegű legyen, hiszen ha — ugyanúgy, mint az idén — időben meghatározzuk az egyes műsorblokkokat, akkor a döntőben több tájegység műsorát láthatnánk. Ugyanakkor fontosnak érzem azt is, hogy megtartsuk a nép- dalverseny tömegjellegét, tehát a már meglevő folklórcsoportoknak állandó szereplési lehetőséget biztosítunk és egyúttal új együttesek megalakulását is ösztönözzük. Ez is egy fontos szempont a két év múlva sorra kerülő, következő országos nép- dalverseny versenyszabályzatának meghatározásánál. Időnk és lehetőségünk is van a céltudatos értékeléshez, a soron következő népdalverseny jellegének optimális meghatározásához. Éljünk hát velük. SEBÜK GÉZA ÚJ FILMEK HORDU8AL (cseh) Karéi Čapek Mordulja! című regényének filmváltozata a sikerültebb művészi alkotások közül való. Az igényes irodalmi mű igazi alkotótársakra lelt, így a film a regénynek nem megfilmesítése, hanem átköltáse. Az alkotás a szerelem, a gyűlölet* a féltékenység drámája, mom- danivulój>a tehát egyetemes érvényű. Egyéni sorsok fonódnak ösz- sze az alkotásban, s általuk föltárul a húszas—harmincas szerű, felrázó tragédia bontakozik ki s benne föltárul a kor és az emberek gazdagon árnyalt képe. Higgadt, reális, tárgyilagos- ságna, bensőséges ábrázolásra törekvő Jaroslav Balík rendezése. Maximális tisztelettel kezelte az eredeti művet (tapintata helyenként akudémizmushoz vezetett) anélkül, hogy múzeumi darabbá merevítette volna. Hitt az írói mű erejében és hatásában, hitt a dráma morális kiOszter Sándor és Anatolij Kuznyecoo a cseh film egyik jelenetében (Václav Beneš felvétele) évek hiteles korrajza; a nyomor, a nélkülözés, anely az emberek ezreit a jobb megélhetés reményében a tengerentúlra sodorta, s arra kényszerítette, hogy idegenben vállaljanak munkát. Akárcsak a mű hőse, Hordubal, aki't a film első harmadában ismerhetünk meg, miután visszatért Amerikából. Távollétében felesége, Polena, gazdálkodott. A szem reval ó asz - szony és nincstelen, fiatal, életerős cselédje, Őtöpán közt szerelem szövődött. Szokványos szerelmi három- szöglörténet? Ha a regényt nem Karéi Čapek írta volna, talán okkal-jogga.I feltételezhetnénk, hogy az alkotás nem több, nem kevesebb egy banális házastársi hűtlenség )>emutatá- sánál. A kiváló cseh író balla- dai hangvételű művében a cselekményt azonban úgy beszéli el, hogy feltárulnak a mögöttes dolgok is; az életforma, az emberi kapcsolatok, a figurák mentalitása; mindenki a körülmények szorításában a maga törvényeinek megfelelően cselekszik. A történetből lélektani dráma, megrázó, végzetsugárzásának életteljességében, ezért nem támaszkodott felesleges mankókra. Jaroslav Balík a millió mestereként hitele« siti a fojtogató légkör vibráló, indulatokban kitörő hangulatát. A rendezői koncepción belül világos cselekményvezetés, a figurák pontosan körüljárt, hitelesen megrajzolt portréi teszik, hogy végig valóságosnak érezzük a történetet. Szépek Viktor Svoboda felvételei. Színészileg gondosan kidolgozott, nagy hitelességű figurát formált Anatolij Kuznyecov szovjet színész Hordubal alakjából. Nem akart meghökkenteni valami színészi bravúrral, hanem meggyőzően közvetítette a gazda vergődését, indulatait, belső vívódását, egész tragikumát. A hagyományosan hallgatásra kényszerülő gazdasszonyt, Polenát ugyancsak hitelesen eleveníti meg Libuše Geprtová, Remek játékintelligenciával formálja meg az erős lelkű, szerelemre vágyó Polenát. Elismerést érdemei Oszter Sándor, a cseléd szerepében; tökéletesen azonosul a figurával. Megrázó ez az olasz film, mert hitelesen mutatja fel azt, amiről évek óta bőségesen olvashatunk az újsághírekben; az olasz nagyvárosokban elharapódzott terrorizmust ábrázolja, Carlo Lizzani filmje terrorista huligánokat, fasizálódő úrifiúkat, naplopókat és hatalomvágyó kölykök-et, üresfejű senkiket, embertelen lényeket tár elénk; kiélezetten, felnagyítot- tan ábrázolja a huligánbanda garázdálkodását. A milánói San Babila tér eszpresszóiban naphosszat üldögélő gazdag diákok, akik unalmukat akarják elűzni a „hősies“ és „kalandos“ utcai terrorcselekményekkel tulajdonképpen felfordulást készítenek elő. A teljes bizonytalanság és törvénytelenség állapotát idézik elő, erőszakot provokálnak. Ennek a folyamatnak egy szakaszát mutatja be a film. Hősei eltorzult ösztönű, semmittevésben, unalomban pácolódó nagyhangú diákok, akik egymást hergelik nagyszájú, ostoba politikai jelszavakkal, míg végül be nem következik a jóvátehetetlen: az értelmetlen, az undorító, az igazi fasiszta módra végrehajtott gyilkosság, melynek során hatan rontanak rá a teljesen védtelen áldozatokra, akik semmivel sem provokálták a támadást. Carlo Lizzani filmje négy évvel ezelőtt készült, s az eltelt évek sajnos nemcsak hitelesítették az általa bemutatott terrorizmust, hanem. alaposan rádupláztak a filmben árbázoltakra. Az alkotás híradása tehát felette valóságos. A rendező megpróbálta érzékeltetni azt, ami nem minden korban lényege a fasizmusnak és terrorizmusnak. Alkotása ettől lett döbbenetes hatású, mondanivalóját tekintve pedig tanulságos mű. (tülgyessy) KULTURÁLIS HÍREK □ Dosztojevszkij életének 26 napja. 1866 ősze .., Dosztojevszkij szenvedélyesen szerelmes és szörnyen magányos. Apolll- narija Suszlova, a könnyen szerelemre lobbanó, uralkodó természetű nő az írő életében a végzet asszonya. A Bűn és bűnhődés még befejezetlen, pedig november elejére le kell adnia az új regényt. S ekkor lép be Dosztojevszkij életébe a 19 éves Anna Grigorjevna Sznyitkina, a fiatalság ellenére is bölcs és erős ember... — Ä film Dosztojevszkij életének mindössze 26 napjáról szól — mondja Alekszandr Grigorje- vics Zahrl rendező. — Azt mutatja be, hogyan fordul meg az író élete, amikor megjelenik Anna Sznyitkina, aki megszerette ezt az összeférhetetlen, nehéz természetű, bús és nagy embert, s aki egész életét az írónak adta. A főszerepet Oleg Ivanovics BorisTsov alakítja, Anna megformálója J. Sztmonova, a végzet asszonyát Ewa Szy- kulska lengyel színésznő személyesíti meg. □ Ismét vetítik Japánban Eisenstein Patyomkin páncélos című remekművét. Húsz évvel ezelőtt mutatták be utoljára a filmkritikusok 'által a filmművészet egyik csúcsának számító alkotást, amelyet akkor politikai okok miatt vettek le a műsorról. A Patyomkin most tö retlenül folytatja pályafutását Tokióban, Yokohamában. Egy hónap alatt több mint egymil- lióan tekintették meg. «I szó 1980 IV. 29. SAN BABILA EGY NAPJA (olasz)
