Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-28 / 100. szám, hétfő

Még mindig reménykednek... Mind nagyobb méreteket ölt a sportolók tiltakozása az olimpiai bojkott ellen. Nem hajlandók belenyugodni a politi­kusok határozatába, ott akarnak lenni a moszkvai esemé­nyeken. Erről tanúskodott azelmúlt heti dortmundi tüntetés, amelyen számos nyugatnémet élsportoló, világcsúcstartó, olimpiát bajnok is részt vett. Az olimpiai sportágak nem­zetközi szövetségeinek küldöttei Lausanne ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság székhelyén gyűltek össze és hoztak ha­tározatot az olimpián való részvétel mellett. Ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásokra a közeljövőben még számtalan­szor sor kerül és biztosra vehetjük, hogy a politikusok és sportolók közti ellentét az eddiginél nagyobb méreteket ölt. Nehezen elképzelhető ugyan­is, hogy az élversenyzők bár­melyike bele tud nyugodni ab­ba, felesleges volt a négy éven át végzett lelkiismeretes mun­ka, kár volt mindenről lemond­va gürcölni annak érdekében, hogy a négyévenként sorra ke­rülő legnagyobb sportesemé­nyen bizonyíthasson. Most vár­jon további négy esztendőt? Hány világklasszis sportoló mondhat le erről? Április ele­jén a nyugatnémetek egyik olimpiai reménységét a' tízpró- báző Guido Kratschmert szólal­tatták meg, s ő határozottan kijelentette: még mindig re­ménykedik abban, hogy ott le­het Moszkvában. Kratschmer ugyanis nem ke­vesebb mint tizenkét éve álmo­dik az olimpiai győzelemről. A szinte aszkéta életet élő sportoló nem tartozott a sors kegyeltjei közé, keményen meg kellett dolgoznia azért, hogy az élvonalba kerüljön, számtalan­szor üldözte a balszerencse, sorozatos sérülések akadályoz­ták meg a még jobb eredmé­nyek elérésében. Pedig milyen kemény munkát végez. Évente 850 tonna vasat emel, egy idényben legalább ötezerszer hajítja a gerelyt, veti a disz­koszt, löki a súlyt, számtalan­szor ugrik távolba és a ma­gasba. A tízpróba iránti vonzalma a tokiói olimpia idején kezdődött, amikor alig tizenegy évesen nagy figyelemmel kisérte az 1964 évi olimpia versenyeit és örvendezett honfitársa Willi Holder) aranyérmének. A pa- rasztfiúcska elhatározta tíz- próbázó lesz, ha törik, ha sza­kad. Először egyszerű távol- úgrógödröt ásott, de az edzé­sekre csak kevés ideje jutott, hiszen ott kellett lennie az aratásnál, az Istálló kitakarítá­sánál a fejésnél, stb. Becsvá­gya azonban átsegítette a kez­deti akadályokon és amikor 15 esztendős korában részt: vett egy sportünnepélyen a jelen­Maratoni útvonal (N) A XXII. Nyári Olimpiai Játékok maratoni futóversenyé­nek résztvevői az atlétikai küz­delmek utolsó napján, augusz­tus 1-én 17.15 órakor indulnak a Luzsinyiki stadionból, bizo­nyára százezer néző buzdításá­tól kísérve. A maratoni futás útvonala a szovjet fővároson keresztül vezet és mintegy húsz kilométer hosszúságban a Moszkva folyó partja mentén halad. A futóknak ezt a távol­ságot kétszer kell megtenniük: először a folyó bal, majd jobb partján és az olimpiai stadion­ban érnek célba. Az útvonal kiválasztásánál a Nemzetközi Atlétikai Szövetség két technikai küldötte, az an­gol F. Holder és a jugoszláv A. Takács is közreműködödtt. A. Takács hangsúlyozta, hogy a moszkvai maratoni futás út­vonala a legjobbak közé tar­tozik és remélhetően gyorsnak is bizonyul majd. „Az útvonal a jutóknak is kedvez ~~ foly­tatta A. Takács —, hiszen na­gyon barátságos a környezet, sok a zöld, s az ilyen terepen sokkal könnyebb futni. Nem is egyhangú, a város legszebb pontjain vezet keresztül.“ A má­sik technikai küldött, az an­gol F. Holder szintén nagy megelégedéssel nyilatkozott a maratoni útvonalról, s hozzá­tette: „Moszkvában jót értenek a nagy viadalok megrendezé­séhez.“ Az útvonalat nyomon követve a futók a Luzsnyiki stadion piros tartánpályáján teszik meg az első 400 métert. Útjuk a Moszkva folyóhoz, majd a vá­ros központja felé, a Kreml irányába vezet. Elfutnak az olimpiai számítóközpontja mel­lett, ahol a számítógépek egy percen belül megadnak min­den szükséges adatot a játékok résztvevőiről, a maratoni futás állásáról is tájékoztatják a né­zőket. Azután bekanyarodnak a Moszkva folyó partjára. A szovjet hatalom 1923-ban itt, ezen a több évszázaddal ko­rábban kialakított rakparton kezdte meg az első moszkvai munkáslakások építését. Nem sokkal ezután következik Moszkva legnagyobb, egész éven át nyitvatartó szabadtéri fürdője. A Nagy Vashíd alatt — legalábbis így nevezték a XVIII. században — kezdődik a Kre- mijovszkaja parlamenti sétány. Itt egymásután sorban látha­tók a moszkvai Kreml nyolc évszázadon át épült ismert pa­lotái és székesegyházai. A maratoni futók útvonala ezt követve a Moszkva folyó másik partjára, a Maurice Tho- rez útra, Moszkva legrégibb vá­rosrészébe vezet. A futók a mintegy 200 hektáros központi kulturális üdülőparkot érintik ezután. A parkhoz a kiállítási csarnokon, szórakozóhelyeken és sporttelepeken kívül erdős terület is tartozik. A Lenin- hegy alatt elterülő vidék ho­mokstrandjaival a moszkvaiak kedvenc nyári tartózkodási he­lye, míg télen kitűnő síterep­ként használják. A maratoni útvonal zárószakaszának kör­nyékét az utóbbi években tel­jesen újjáépítették. Ez a rész már csatlakozik a főváros egyik legjelentékenyebb for­galmi csomópontjához, a Kijev pályaudvarhoz. A maratoni fu­tók több mint két óra eltelté­vel a pályaudvar előtti széles térről térnek majd vissza a Luzsnyiki stadionba. lévők legnagyobb meglepetésé­re 691 cm-el nyerte a távol­ugrást. Természetesen azonnal akadt valaki aki pártfogásába vette, beajánlotta egy sport­egyesületbe. Guido reggel hattól este hé­tig dolgozott, de utána sietett az edzésre. A téli hónapok alatt végzett munka gyümöl­cse már a következő esztendő­ben, 1969 májusában beérett: hét nyugatnémet ifjúsági csú­csot állított fel. Ma is emle getik: az egyik versenynap reg­gelén négy órakor kelt fel, két rakomány préselt szénát ra­kott le, utána 724 cm-et ugorva kitűnő ifjúsági rekordot ért el. Azóta tíz év telt el, Kratschmer ötször volt az NSZK tízprobázó bajnoka, és háromszor nyert bajnokságot gátfutásban. 1974- ben a római Európa-bajnoksá- gon bronzérmet nyert, két esz­tendővel később Montrealban pedig az amerikai Bruce Jen­ner mögött a második helyen végzett. Őszintén bevallja: a kettős terhet néha nagyon unta, hi­szen a tanuláson és az edzé­sen kívül egyébre nem volt ideje, de állandóan egy cél le­begett a szeme előtt: az olim­piai bajnokság. Most fenn van a csúcson és tizenhét évi fel­készülés után álmai megvalósí­tásától csupán egy lépés vá­lasztja el. Európacsúcsa 8498 pont, de mivel a diszkoszve­tésben, gerelyhajításban és gá­ton még javulhat a múltnak adhatja át fenner 8618 pontos világrekordját. Első idei ver­senyére május 18-án az ausz­triai Götzisben kerül sor, s már ott bizonyítani akar. Guido Kratschmer terveiben a moszkvai olimpia aranyérme is szerepel. Bár Helmut Schmidt kancellár azt „tanácsolta“ az NSZK Olimpiai Bizottságának, hogy bojkottálják az olimpiát, ő nagyon derülátó és bízik a moszkvai részvételben. Amikor e sorokat a nyomdába küldtük, akkor még nem tudtuk miként határoznak a nyugatnémet sportvezetők. Egy azonban biz­tos a sportolók az egész vi­lágon tovább harcolnak majd azért, hogy ott lehessenek az idei eseményen és Összemér­hessék tudásukat, erejüket." /kollár) SPORTVERSENY ÉS SPARTAKUDVFTÉLKEBÖ Tornaiján (Šafárikovo) a szervezett sportéletnek évtize­des hagyományai vannak. Az Egyesült Üzemek testnevelési egyesület hét szakosztályban tömöríti a sport kedvelőit. A legnagyobb hagyományai a labdarúgásnak vannak, s eb­ben a sportban érik el a leg­jobb eredményeket is. Az utób­bi években azonban egyre nép­szerűbb a kulturisztika, a szak­osztály nem rendelkezik nagy múlttal, de a tagok különböző versenyeken elért eredményei alapján az egyesület kapta meg a kerületi ifjúsági bajnokság lebonyolítási jogát. A bajnoki küzdelmeknek 27 indulója volt, akik érdekes összecsapást vív­tak. Az egyes kategóriákban a következők álltak fel a do­bogóra — 170 cm: 1. Ďubek (Hnušťa), 2. Barcaj (DelvaJ, 3. Stónad (Púchov). 170—175 cm: 1. Répák (Hnušťa), 2. Ďurkovič (Lučenec), 3. Palatínus (Nová Baňa). 175 cm felett: 1. Vanko (Púchov), 2. Pálka, 3. Grešiak (Fiľakovo), Felvételünkön az utóbbi kategória első három he­lyezettje. Nemrég Tornaija volt a spar­takiád területi vetélkedőjének színhelye. A helyi művelődési otthonban a résztvevők két csoportban tettek tanúbizonysá­got elméleti és gyakorlati fel- készültségükről. A verseny első részében testnevelési és sport- történeti kérdésekre kellett vá­laszolni a háromtagú csapatok­nak. Ezt követően a szovjet sporttal kapcsolatos kérdések kerültek elő a borítékokból. A harmadik forduló kérdései a különböző csapatsportok játék- szabályaira, a sportpályák és sporteszközök méreteire vo­natkoztak. Az utolsó forduló­ban ügyességükről tehettek ta­núbizonyságot a versenyzők. Az első csoportban a Tornai­jai Művelődési Otthon verseny­zői végeztek az élen, 11 pont­tal megelőzve a harkácsi csa­patot. A második kategóriában szoros verseny után pótkér­déssel dőlt el az első hely sor­sa a rimaszécsi csapat javára. A győztesek értékes díjakat, okleveleket kaptak. GARAI FERENC AMIRŐL BESZÉLNEK AKARUNK-E KOCOGNI!? Mottó: Az ifjúsággal való munkában fontos szerepet tölt be a testnevelés. Ha valóbantömegessé tesszük, a testneve­lés nagyon hatékonyan erősíti dolgozóink fizikai rátermettsé­gét, egyszersmint növeli egészséges versengésüket, szívftssá- gukat, a kollektiv munka iránti érzéküket, fejleszti akarati és erkölcsi tulajdonságaikat.. (Vasil Biíak elvtársnak, a CSKP KB XV. plenáris ülésén elhang­zott előadói beszédéből.) Ha egy inai átlagos termetű ember magára kívánná ölteni a régmúlt lovagi páncélját, nem valószínű, hogy sikerülne neki. Délceg őseink termete ugyanis merőben eltér a mai emberétől. Kiderítették, hogy ezek a régi, rettenthetetlen hő­sök lényegesen satnyább al- katúak voltak a mai fiatalok­nál. Ma már tudjuk, hogy az emberiség az elmúlt századok ban nemcsak szellemileg, ha­nem testileg is sokat fejlődött száma falvainkban és ezek újabb és újabb híveiket szerez­nek a tömegsportnak. Nagy szerep vár Itt a nemzeti bi­zottságok képviselőre, nekik kellene felkarolni és erkölcsi­leg támogatni a falusi tömeg­sportot, a csekély anyagiak egy kis jóakarattal mindig elöke-. rülnek. Nagy általánosságban fogal­mazva, a tömegekből kerülnek ki a kiváló, az élsportolók. A tömegsportnak elsősorban Felvételünkön a kerületi ifjúsági bainokság 175 cm es kategóriá­jának első helyezettjei (Káli felvétele) A fejlődés okát több tényező ben kereshetjük. így minde­nekelőtt a táplálkozás javulá sában, a társadalmi szemlélet nagy változásaiban, a testneve­lés és a sport általános térhó­dításában. Hiszen a felszaba­dulás után a tömegeik számára olyan méretekben vált hozzá­férhetővé a testnevelés és a sportolás, amilyenre korábban gondolni sem lehetett. Az emberek életét átalakító és formáló új társadalmi vi­szonyok közepette egyre több a dolgozók szabad ideje, mert a gyorsütemtí gépesítés „meg­kíméli“ az embert. Az iparo­sodás, a városiasodás, a tech­nikai fejlődés azonban veszélyt is rejt magában: az emberek kevesebbet mozognak, ami az izomzat és a testalkat gyengü­lését vonja maga után, de ká­ros az emberi szervezetre más szempontból is. Ezzel valahogyan tisztában lennénk, de mégsincs minden rendben a tömegsport körül. Mintha egy kicsit háttérbe szo­rulna ez u probléma. Mert em­lékezzünk csak, hogy a lei- szabadulás után milyen nagy lendülettel indult meg a dolgo­zók testedzése. Falusi és városi, üzemi és Iskolai sportkörök alakultak, ahol ezrek és ezrek hódoltak a testmozgásnak, él­vezték a sport adta örömöket; üzemek, intézmények verse­nyeztek nagy lelkesedéssel egymás ellen. Most is tudja mindenki a tömegsportról, hogy szükség van rá, hogy életünk egyik leg­fontosabb tartozéka. S ha ez a folyamat a gyakorlatbaji min­dennapossá, rendszeressé vál­na, ha a testedzésre állandó le­hetősége nyílna, akkor megkö­zelítené a tömegsport a célját, így van-e ez nálunk jelenleg? Nem teljesen. Örvendetes tény azonban, hogy az új lakónegye­dek nemcsak lakásokat jelen­tenek, hanern ennél sokkal töb­bet, az embereik életének tel­jességét kívánják szolgálni. Mert az emberek például nem­csak lakni akarnak, hanem mondjuk mozogni, sportolni is. Igen, az emberek nagy része akar és szeret sportolni, csak még jobb feltételeket kellene számukra teremteni és meg­győzni őket az igazságról, hogy a rendszeres testmozgás jobb közérzetet, hosszabb és tevéke­nyebb életet biztosít. Akkor ta­lán a felnőttek sem szégyelné- nek kocogni. Mert elsősorban róluk van sző, hiszen a gyere­kek szorítanak maguknak min­dig időt a mozgásra, a spor­tolásra. És a falusi emberek­ről van szó, akinek egy nem is kis része bizonyos előítéletet táplál a sportolás és a test­neveléssel szembe® örvende­tes azonban, hogy napról nap­ra több a lelkes sportvezetők nem is az a hivatása, hogy olimpiai bajnokokat neveljen. Ne higgyük például, ha az egész falu sportol, akkor már csak idő kérdése a nyolc méteren felüli távolugró. Újra ismétel­jük: az a fontos, hogy a fal­vak, a városok népe egészséges, életerős legyen. Pártunk mindig megkülön­böztetett fontosságot tulajdoní­tott és tulajdonít a tömegsport­nak, közéleti személyiségeink lépten-nyomon hangoztatják a testnevelés jelentőségét. Gyak­ran halljuk Vlagyimir Iljics Le nin mondását, miszerint az új társadalmat csak erős fiziku­mú és akaratú emberek, ener­gikus és kitartó millióik képe­sek építeni. Elsősorban ezért van szükség a sport minél na­gyobb térhódítására. Természe­tesen az egészségügyi szem­pontok is legalább ennyire fontosak. A technika rohamos fejlődé­se következtében mindjobban közelédik az idő, amikor az ember egyedül a sportban talál majd mozgási lehetőséget. A sport az, melynek segítségével megőrizheti egészségét, munka­képességét. Sokan azonban könnyen lemondanak róla, hogy a sporthoz valami ha­sonlót műveljenek. Röviden: nem sportolnak, nem mozog­nak. Néha esetleg hajlandók gyalogolni, ha nincs kedvük tolakodni és nem férnek fel a villamosra, vagy elromlott a felvonó. A tömegsportnak van jövője. Pontosabban: kell, hogy legyen jövője. Ezt kíván­ja szocialista társadalmunk, ezt kívánja a dolgozók érdeke, egészsége. A nemzeti bizott­ságok képviselőinek kellene felemelniük szavukat illetékes helyeken a tömegsport érde­kében. Nekik kellene segíteni eloszlatni az itt-ott még fel­bukkanó előítéleteket, megértet­ni az emberekkel, hogy az ő érdekükről, és a társadalom ér­dekéről van szó. Jobban kelle­ne szorgalmazniuk, hogy az új lakótelepek körül épüljön mi­nél több sportpálya, ahol nem­csak a gyerekek, hanem az idő­sebbek is mozoghatnának. Ha még nagyobb sikereket akarunk elérni a tömegsport terén, szemléletet kell változ­tatni a kocogásról. A jelen­legi helyzet nem lehet kielégí­tő, viszonylag még mindig ke­vés azoknak a száma, akik rendszeresen foglalkoznak test­edzéssel. Pedig a testnevelés, a tömegsport helye a társada­lomban — ahogy már említet­tük — fontosabb, mint vala­ha. És a jövőben, a további gépesítés, a mozgó járdák ko­rában még fontosabb lesz. Csak a sport révén tudja az ember megőrizni fizikai és lelki egyensúlyát. (T. V.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents