Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1980-04-26 / 99. szám, szombat
Behozzák a lemaradást KÖLCSÖNÖSEN ELŐNYÖS MÓDON # NEMZETKÖZI EGYÜTTMÜKÖDÉS A TAVASZI MUNKÁK VÉGZÉSÉBEN A Dobrá Niva-i Csehszlovák —Szovjet Barátság Egységes Földművesszövetkezct határában, a közép-szlovákiai kerület második legnagyobb mezőgazdasági vállalatában az idei tavaszon sokáig nem dolgozhattak teljes erőbevetéssel az emberek és a gépek. Március végén még télies hangulat uralkodott a 7140 hektáros határ minden dűlőjében. Április első hetében is csak egy két parcellán kezdődhetett meg a talaj- előkészltés. — Két héttel ezelőtt állítottuk munkába a vetőgépekoí — mondja Jozef Vavák, a növénytermesztési tízemágvezető. — Az első napon mindössze 20 hektár árpát sikerült elvet nünk. Ezután újabb, nem rövid kényszerpihenő következett, mert még a déli oldalakon is csak lassan szikkadtak a földek. A tavaszi csűcsmunkákra való hagyományosan alapos felkészülést követően az efsz növénytermesztő dolgozói türel metlenül várták az időjárás fel- melegedését. Nyolc község, Dobrá Niva, Babín, Sása, Bzovs- ká Lehôtka, Bacúrov, Breziny Podzámčok és Michalková négy éve közösen művelt határában külön-külön is sok munka várt mindannyiukra. — Az idén 530 hektár tavaszi árpa, 310 hektár burgonya, 220 hektár mák és egyebek mellett 576 hektár szemes kukorica termesztése szerepei terveinkben — sorolja az üzem- ágvezető. — Korszerű erő- és munkagépeinkkel az árpafölde- ken naponta 100 hektáron elvégezhetjük a vetést. Megfelelő gépesítésünk van a többi tavaszi munkára is. Számításunk szerint újabb három-négy meleg nap bőven elég lesz a vetések befejezésére. A szövetkezetben már hosz- szú évek óta nem okoz semmi rendkívüli gondot a mezei csúcsmunkák tökéletes megszervezése. Különösen 1972-ben vált Jóval egyszerűbbé a munkaszervező szakemberek feladata, amikor a zvoleni járási pártbizottság vezető titkárának, Zoltán Palkó elvtársnak a kezdeményezésére kapcsolatot teremtettek a Magyarnándori Állami Gazdaság vezetőivel. — Az akkori gabonaaratás igen nehéz napjaiban különösen sokat segítettek nekünk a magyarországi kombájnosok — magyarázza visszaemlékezve [án Ukrop mérnök, a Dobrá Niva-i Efsz elnöke. — A közös munka sikerét látva elhatároztuk, rendszeresítjük a két mezőgazdasági nagy vállalat kölcsönösen előnyös együttműködését. Megegyeztünk abban, hogy oda-vlssza alapon segíteni fogjuk egymást a csúcs- munikákban. Ezzel jól kihasználjuk azt a két-három hétnyi időpontkülönbség adta lehetőségeket, ami a magyarnándori, illetve az itteni határban az agrotechnikai határidők között van. Az utóbbi években már nemcsak az aratáskor, hanem az őszi általános terménybetaka- rításbán is Igen eredményesnek bizonyult a nemzetközi együttműködés. Most pedig a tavaszi vetés egy részét is közös erővel végzik el az efsz földjein. — Szövetkezetünk a CSSZSZK legnagyobb máktermesztő gazdasága — folytatja az elnök. — Minden évben kétszáz hektárt meghaladó területen termesztjük ezt a növényt. Viszont az egyes termesztési munkafolyamatokra még nincsenek speciális gépeink. A magyarnándori elvtársak a vetőgépektől egészen a kombájnokig korszerű technikával rendelkeznek. Ezért tovább bővítettük a gazdasági együttműködés kereteit. Beszélgetésünk közben toppan be a szinte párját ritkító szövetkezeti központba Szikora Pál elvtárs, a Magyarnándori Állami Gazdaság párttitkára és Pleva Mihály mérnök növény- védelmi agronómus. Az egy nappal korábban megérkezett mákvetőgépek előkészítését, beállítását Jöttek segíteni, de közben megbeszélik a munkavégzés részletkérdéseit is. — Számunkra a kezdettől fogva nagyon előnyős a szlovák kollégákkal, elvtársakkal való gazdasági és politikai együttműködés — fogalmazza később véleményét a magyarnándori pártitkár, majd mindjárt konkrét példákat említ. — Nálunk a közelmúltig ném volt semmilyen becsülete a gabonaszalmának az almozáson kívül. Innen vittük el a takarmányozási célokra való ésszerű felhasználás azóta már Jól bevált és széleskörűen alkalmazott receptjét. Ezenkívül feltételeink között kiválónak bizonyult a csehszlovák Favorit árpafajta is, amire ugyancsak itt figyeltünk fel. Ezúttal pedig könnyen lehet, hogy több tapasztalatot viszünk majd haza annál, amennyit éppen hoztunk. A mintegy 10 ezer hektár mezőgazdasági földet művelő Magyarnándori Állami Gazdaságban most kezdenek nagyban foglalkozni a máktermesztéssel. Szerződést kötöttek az ALKALOIDA vegyipari kombináttal mind a termés, mind a gumók értékesítésére. A nagyüzemi termesztéshez a vegyipari kombinát biztosítja számukra a vetőmagot, a gépi eszközöket és a növényvédőszereket. — Jövedelmező szakágazatunknak ígérkezik a máktermesztés — bizakodik Pleva Mihály mérnök. — Már ötmázsás átlagos hektárhozam esetén is mintegy 5—7 millió forint nyereséget várhatunk. A sikeres termesztés és a termés 100 százalékosan gépesített betakarítása miatt azonban rendkívül nagy gondot kell fordítanunk az összes növényvédelmi tennivaló szakszerű, pontos elvégzésére. Nagyon komoly követelményt jelentenek a szigorúr an tiszta, gyommentes parcellák. Ehhez még nincs kellő tapasztalatunk. Dobrá Niván viszont többéves nagy gyakorlattal rendelkeznek a növény- védelem dolgozói. Tanácsaikat megfogadjuk és tapasztalataikat már az idén kamatoztatni szeretnénk. Nem is időzik tovább a fiatal szakember. Milan Poniit mérnökkel, a Csehszlovák- Szovjet Barátság Efsz növénytermesztés-gépesítésének vezetőjével együtt siet a közeli gazdasági udvarba, hogy mielőbb beállítsák és kipróbálhassák a mákvetőgépeket. A földeken délutánra tervezik az indulást. LALO KAROLY CSODÁLATOS SZÍNEK, VONZÓ ILLATOK Vajon akad-e olyan ember, aki nem szereti a virágot? Hányán tudnak elmenni egy-egy gyönyörű piros, fehér, sárga, vagy kék illatos virág mellett anélkül, hogy ne figyelnének fel rá, meg ne csodálnák? Bizonyára kevesen. S menynyi mindent kijelezhet akár egy száll Legtöbbször a szeretet, a megbecsülés, a tisztelet jelét nyilvánítják ki egymás iránt az emberek, amikor társukat e csekély, de mégis nagyon kedves figyelmességgel lepik meg. Alkalom pedig mindig akad, hogy örömet szerezzünk, nem kell uhhoz életjubileum, nagy jelentőségű esemény. Csak egyszerűen jólesik virágot adni és kapni. Milyen szeretettel és féltő gonddal ápolták azt a sok száz virágot hazánk különböző részeiben és több európai országban, melyeket a bratisla- vai Flora ’80 kiállításon mintegy hatalmas csokorként nyúf- tanak át a rendezők a látogatóknak! Igyekezetre, szakértelemre és ízlésre volt szükség, Gyökeres György felvétele hogy a szépek közül a legszebbek kerüljenek e rangos rendezvény színhelyére. Nehéz volna felsorolni a fajtákat, s még nehezebb érzékeltetni a szivárvány minden színének árnyalataiban tündöklő csarnokokat. Mert ahány szál, annyi természeti csodál Az ízléses elrendezés még fokozza a fények és a színek harmóniáját. Az illatok és színek csarnokait járva minden korosztállyal találkozunk. A legkisebbek tágra nyílt szemmel bámészkodnak. Talán az anyuka meséjében hallottak már egy csodálatos világról, ahol minden csupa virág, s most ez a valóságban is megjelent előttük. A felnőttek közül bizonyára mindenki megtalálja kedvenc virágát, s a legidősebbek számára (mert sokan eljöttek ők is) talán a fiatalságukat idézi fel a kiállításon eltöltött néhány Óra. Jóleső érzéssel figyeltem a látogatókat. Számukat a kapuzárás után ezrekben fejezik majd ki. Az idén a fővárosba látogattak ismét azok, akik rendszeresen járnak e szépségbemutatóra. Ok összehasonlítják az előző alkalommal látottakkal a most kiállított növényeket. Vannak, akiket először vonzott a szépséglátás a Duna-partra. Azoknak is felejthetetlenek maradnak a rózsák, a szegfűk, a gerberák. Hazatérve talán a termesztésük mellett döntenek. Akikben már a helyszínen megszületett az elhatározás, a kiállítás területén szaktanácsot kérhetnek, a bratislavai Kertészeti és Üdültetési Szolgáltató Vállalat üzleteiben pedig magvakat, vagy cserepes növényeket vásárolhatnak. A szó szoros értelmében művészi élményben van részük az érdeklődőknek. A természet csodálatossága és az emberi kéz varázslata megnyilvánulásának lehetünk tanúi az országos virágkiállításon. DEÄK TERÉZ Szökőév — szökello esztendő Az idei esztendő — tudjuk — 366 napos, naptárunk ö legkurtább hónapunkat, a februárt hosszabbítja meg egy nappal. Julius Caesar nevéhez fűződik az a naptárreform, amely az úgynevezett napév és a naptári év mintegy hatórás különbségét úgy küszöbölte ki, hogy négy évenként eggyel megtoldotta a napok számát. Az ilyen esztendőt ma szökőévnek, a 29 napos februárt szökőhónapnak, a beiktatott napot szökőnapnak nevezzük. A szökő- jelzőt a felsorolt szavak közül tulajdonképpen a nap kapta, nevezetesen Mátyás napja, amely a néggyel osztható években február 24-ről átugrik, azaz szökik 25-ére. A szökőnap mintájára nevezték el a hosszabb február szökőhónapnak a 366 napos esztendőt pedig szökőévnek. Érdekes, hogy a három szó közül csak a szökőév igazán eleven szóhasználatunkban, a másik kettő nyelvünk perifériájára szorult, az értelmező szótár is csak „ritika“ minősítéssel tartja szó mon őket. A szökőév viszonylag fiatal összetétel, írott adatai csak a XIX. században kerülnek elő, legelőször 1835 ben a Magyar Tudós Társaság (a mai Akadémia) Magyar és német zsebszótárában. Persze a fogalmat korábban is ismerték, de megjelölésére a maitól eltérő megoldásokat találunk. A legelső közülük a szekellő (azaz szökellő) esztendő 1519- ben bukkant fel a Lányi-kódexben. (A történeti adatokat a mai helyesírással közlöm). Az 1533-ban kinyomtatott Mur- melius-féle latin—magyar szójegyzékben napszökő esztendő értelmezést találunk. Lippay János nevezetes művében, a Posoni kert című botanikai munkában ugró esztendőről olvashatunk. A mai formához közeledik Pápai Páriz 1708 1 szótári adata: szökő vagy ugró esztendő. Feltűnő, hogy a felsorolt régi adatokban rendre nem az év, hanem az esztendő kerül elő a szó szótárilag is feldolgozott nyelvemlékekből. A szökőév ürügyén érdemes e két szavunk sorsát Is szemügyre venni. Az kétségtelen, hogy rokonértelmű szavak, hiszen használatukban áltálé- ben felcserélhetők: „megint eltelt egy év“ — „megint eltelt egy esztendő“; „megért már vagy hetven évet“ — „megért már vagy hetven esztendőt". Példákat a változásra bőven találunk klasszikusainknál is, hadd idézzünk ezek közül csak egyet, Petőfinek a Szülőföldemen című verséből: „Úgy mentem el innen, mint kis gyermek, És mint meglett ember úgy jöttem meg. Hej azóta húsz esztendő telt el megrakodva búval és örömmel.. Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem, Hogy vállamon huszonöt év van már.. Állandósult szókapcsolatokban már nincs módunk a választásra, a két szó tulajdonképpen kizárja egymást. „A hatvanas években“ helyett nem mondhatjuk azt hogy „a hatvanas esztendőkben'; a ,hét sovány esztendő“ is igen furcsán hangzanék „hét sovány év“ formában. „A legszebb éveiben van“ fordulat sem tűri meg az „esztendő“ használatát. A két szó származékai még csak megengedik a választást: ötvenéves, ötvenesztendős; a jövő évi, a jövő esz tendei — összetételekben azonban [talán csak az újév = újesztendő, óév <= óesztendő kivételével) nemcsak hogy ingadozás nincs, de jószerivel csak az év felhasználásával találkozunk: szökőév, fényév, tervév, békeév, gyermekév, évdíj, évjáradék, évezred, évszázad, évforduló, évgyűrű stb. A felsorolt szókapcsolatok és összetételek szerint az esztendővel jóval ritkábban élünk, erre egyébként az értelmező szótár is utal, amikor használatát stilisztikai lag is minősíti: népiesnek, illetőleg választékosnak ítéli. Vajon hogyan használták e két szavunkat elődeink? Hogy válaszolhassunk, vessünk egy pillantást eredetükre és történetünkre is. Az év legkorábbi adata csak XV. századi, a Nyitrán felfedezett Jókai-kódexben olvasható először. Ennek ellenére egyidős nyelvünkkel: ősi örökség a finnugor korból, tehát mintegy két és fél, háromezer éves. Megfelelője megvan például a nordvinban: ije — a magyarban azonos jelentésben, a finnben: ikä, az észtben: iga — életkor, kor értelemben. Hangtani megfelelésük szabályos. A magyar év sorsa érdekesen alakult: a XVI. század végére az esztendő kiszórítja az irodalmi nyelvből. A XVIII. század végén Baróti Szabó Dávid újította fel, s olyan sikerrel, hogy most már az esztendő van visszaszorulóban. Az esztendő jóval fiatalabb az évnél, az első írott adata ugyancsak a Jókai-kódexben fordul elő. Nyelvünk külön életében keletkezett szókapcsolat, az úgynevezett elhomályosult összetételek közé tartozik. Előtagja az elavult észtén szó, utótagja pedig az idő. Sorsa tehát hasonló volt, mint az ünnep vagy a csecsemő szavunké. (Az ünnep eredetileg idnapnak hangzott, jelentése, szent nap, a csecsemő értelme pedig ,csecsszopó’ volt. Ez utóbbi második eleme a .szopik’ jelentésű emik ige származéka. Ez az ige rejtőzik az einlő szóban is.) Az összetett szavak elhomályosulásának rendszerint az volt az oka, hogy az elő- vagy utótag önálló szóként elavult, s általában az összetétel hangalakja is megváltozott. Ez történt az esztendővel is. Az észtén előtag az ez mutató névmás származéka, kódexeink szövegében többször is előfordul, pl. (Jordánszky-kódex): „Evezőnek Trójában es ott észtén napig lakozának“. Az esztend idő szókapcsolat eredeti jelentése nyilván ez volt: „az idő folyása addig, míg ez a mostani időpont vissza nem tér“ — azaz egy év. Az esztenidő az i hang kiesésével úgy vált rövidebbé, hogy a szláv eredetű malinából málna, palicából pálca lett. Hogy az év és az esztendő további sorsa hogy alakul, nem tudjuk. De ha legalább stilisztikai különbség mutatkozik használatukban — amint mutatkozik is —, akkor egyik sem fölösleges, tehát érdemes mindkettőhöz ragaszkodnunk. kAZMÉR MIKLÖS M3 I 1980. IV. 28. 4
