Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-18 / 92. szám, péntek

VISSZASZERZIK A GYÁR JŐ HÍRNEVÉT A füleki (Fiľakovo) KOVOSMALT nemzeti vállalat kommu­nistáinak legutóbbi taggyűlésein még sok szó esett az elmúlt év gyártási eredményeiről. Természetesen nincs ebben semmi renicívüli, hiszen a termelési sikerek, a terv feladatok teljesíté­sének rendszeres mérlegelése, ellenőrzése és az időközben szerzett tapasztalatok értékelése mindenütt a munka fontos részét képezi. Most azonban komoly változást jelentett, hogy minderről már az elégedettség hangján beszéltek a pártgyűlése­ken. Tavaly ugyanis egy aránylag hosszú, nehézségekkel és gondokkal teli időszakot követően a gyár 3300 dolgozója elő­ször zárta pozitív mérleggel az évet. Azonkívül, hogy hiányta­lanul eleget tettek a tervelőirányzatoknak, némi túlteljesítést is elértek. A fejlődés útján Egy régi bányászfaiu jelene © Legyőzik a nehézségeket MEGTÖRT A JÉG A múlt évben összesen 511 millió korona értékű árut gyár­tottak a Kovosmalt nemzeti vál­lalatban. Ebből egymilliós ér­téket terven felül. — Tíz pártalapszervezetünk több mint 520 kommunistája és tagjelöltje nemcsak ezért érté­keli sikeresnek az 1979-ben végzett munkát — mondta Ond­rej Gallo elvtárs, az SZLKP üzemi bizottságának alelnöke, a gyár minőségellenőrző rész­legének osztályvezetője. — Szá­mukra különösen nagy előrelé­pést jelentett, hogy a termelés mennyiségi mutatóinak teljesí­tése mellett megjavult gyártmá­nyaink minősége is. Jelenleg már egyetlen olyan árudarab sem kerül le a szerelőszalagok­ról, munkapadokról, amelyet a harmadik minőségi osztályba kellene sorolni. Ezzel szemben négy gyártmányunk, konyhai kisgépek és az üj típusú Fiko- term kályha az első minőségi osztályba tartozik. — Milyen szerepük volt eb­ben az örvendetes változásban a gyár kommunistáinak? — A kommunistáktól mindig többet várunk annál, ami a puszta kötelesség. Tavaly a tag­sági igazolványok kicserélése kapcsán még nagyobbak lettek a párttagok és a tagjelöltek munkájával szembeni elvárások. Konkrétan, a minőségellenőrző részlegen különösen szigorú el­bírálás alá vettünk minden olyan fogyatékosságot, amely a gyártmányok minőségével, gyá­ron belül az egyes részlegek közti kooperálással, vagy a nyersanyagszállításokkal kap­csolatban adódott. A műhelyek­ben a mesterek és rajtuk ke­resztül a munkások többsége is komolyan vette és tudatosította azt, hogy csak a következetes tervteljesítéssel és a termékmi­nőség jelentős javításával sze rezhető vissza gyárunk korábbi jó hírneve. KÖVETELMÉNY A MINŐSÉG A pártalapszervezetekben a tagkönyvcserét megelőző be­szélgetések alkalmával minden kommunistánál szóba került a minőségjavítás követelménye. Értékes javaslatok, vélemények hangzottak e) ezzel kapcsolat­ban. Az akkor kiosztott konk­rét pártfeladatok túlnyomó ré­sze ugyancsak ezt a célt szol­gálta. — Mindenkinek jutott vala­milyen konkrét pártfeladat — folytatta Ondrej Gallo elvtárs. — Például az öntödében Kovács István elvtársunknak a húsda­rálók alkatrészeinek gyártásá­ban három százalékkal kell csökkentenie a selejtet. Grant- ner József elvtárs, aki ugyan­csak az öntödében dolgozik, azt kapta feladatul, hogy tüze­tesebb ellenőrzéssel elejét ve­gye az automatikus gépeken készülő alkatrészek között elő­forduló selejtes darabok tovább­jutásának a szerelőszalagokra. Gáspár Tibornak pedig az öntö­dei formázó gép pontos beállí­tására kell nagyobb figyelmet fordítania, hogy további két százalékkal csökkenjen a se­lejtes darabok száma. A fürdő­kádgyártó részlegen Máder Lászlónak a pártfeladat értel­mében úgy kell megszerveznie a munkát, hogy a gyártmányok legalább 70 százaléka megfe­leljen az első, tehát az „A“ minőségi osztályba való beso­rolás követelményeinek. Gyá­runk minőségellenőrző műhe­lyében Lázár Istvánnak pedig ilyen feladatot határozott meg az alapszervezet pártbizottsága: „Gyártmányaink minőségének további javítása, valamint a Fi- koterma 4,5 és 6-os típusjelzé­sű villanykályhák minőségének megőrzése érdekében gondos­kodjon félszázalékos pontosság­gal működő mérőeszközök be­szerzéséről, hogy a minőségel­lenőrző műhelyben a gyártmá­nyok alkalmassági próbáját a lehető legpontosabban és leg­alaposabban végezhessék el.“ A kommunisták a gyár vala­mennyi részlegén komolyan vették és késedelem nélkül tel­jesíteni kezdték a beszélgetések idején kiosztott konkrét felada­tokat. Az első eredmények igen biztatóak. A JÖ PÉLDA EREJE Természetesen a tavalyi és az idei első negyedév gyártási si­kereinek eléréséhez kevés lett volna csupán a kommunisták igyekezete. A legjobbak példa- mutatása azonban nem maradt visszhang nélkül a párton kí­vüli dolgozók körében. — Bevezettük azt a gyakor­latot, hogy a kifogásolható ter­mékminőségért mindenekelőtt a párttagokat vontuk felelős­ségre — magyarázta ezzel kap­csolatban Pintér Róbert elvtárs, az üzemi szakszervezeti bizott­ság elnöke. — Az alapszerve­zeti pártbizottságok tanácsko­zásain minden esetben konkré­tan, névre szólóan bíráltuk a munkavégzés hiányosságait. Ezt látva a művezetők, a mesterek indokolt esetekben hasonló módszert követtek a párton kí­vüli dolgozók munkájának meg­javítása, illetve a fegyelem megszilárdítása érdekében. Még arra is volt példa, hogy a rossz minőségű alkatrészek előállítá­sáért nem fizettük ki a munka­bért. Tavalyelőtt, amikor a Kovo­smalt több terméke csak a har­madik minőségi osztályba volt sorolható, ez a körülmény ha­vonta 1—1,2 millió korona vesz­teséget jelentett a gyárnak, il­letve közvetve a dolgozóknak. Ezzel szemben 1979-ben egye­dül a Fíkoterm kályhák kiváló minősége már tizenegy millió korona haszontöbbletet eredmé­nyezett. Tehát a kifogástalan munkavégzés szorgalmazása ezért is helyesnek, indokoltnak bizonyult. Szakszervezeti bizottságunk egyik szervezője a munkaver- seny-mozgalomnak is. Jelenleg már 66 szocialista brigádunk van, amelyek közül 43 élenjáró kollektíva tagjai kiérdemelték a bronz-, illetve az ezüstjeivé nyes címet. A brigádtagokkal együtt dolgozóink 90 százaléka kapcsolódott be eddig a mun­kaverseny különböző formáiba, ami jó biztosítékot Jelent arra, hogy továbbjutunk a tavaly- megkezdett úton. Komoly cé­lunk, hogy gyárunkat többé ne a sereghajtó vállalatok között tartsák számon a járás és a ke­rület vezetői. LALO KAROLY A Csermosnya patak partján, Der nő (Drnava) község hatá­rában, később kezdődik a ta­vasz, mint máshol. Később dug ják ki fejüket a domboldalak gyepszőnyegéből a péterkócsok és az ibolyák. Ha megkésve is, de itt a tavasz. És nemcsak általában, hanem a község éle­tében is. Egykor bányászfalu volt, mesz- sze földön híres, hiszen lako­sai vasércet bányásztak, meg vasolvasztó és vasgyár is mű­ködött itt. Még a budapesti Lánchíd építéséhez is innen szállították a vasanyagot. A bányászat azonban nein volt gazdaságos, 1964-ben beszün­tették. És ebben az évben vette át a földművesszövetkezet ke­véske szántóföldjét az állami gazdaság. A 870 lakosú község két tu­catnyi asszonyát az állami gaz­daság foglalkoztatja, a többit egy exportra termelő textil­üzem helyi részlege. Ez min­den. A munkaképes lakosok a távoli üzemekbe járnak dolgoz­ni. A helyi nemzeti bizottság elnö­ke 1972 óta Zsilla István elvtárs. Huszonegy évet dolgozott bá­nyászként, amikor bizalmat sza­vazott neki a falu népe. ö volt a falusi pártszervezet elnöke, a bányában a szakszervezeti üze­mi bizottság titkára, három évig a népi milicisták üzemi egységének parancsnokhelyet­tese. A hnb elnökeként sem feledkezett meg politikai isme­reteinek gyarapításáról, mert a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének hallgatójaként azért tanult, hogy politikailag képzetten hatékonyabban irá­nyíthassa a hnb tevékenységét. — Fejlődő község a miénk — mondja, majd közösen szám­ba vesszük ennek a jellemzés­nek a tényeit. Postahivatala, gyermek- és körorvosi, vala­mint fogászati rendelője is van a községnek. A környező négy faluból 160 gyermek jár a szlo­vák és magyar tanítási nyelvű alapiskolába. A falu üzletháló­zata a lakosok áruvásárlási igé­nyének megfelelő. Nemrégiben fodrászműhelyt is nyitottak. Természetes tényként állapít­ja meg: — A községfejlesztést első­sorban a kommunisták és a szervezett fiatalok szorgalmaz­zák. Két év alatt, társadalmi mun­kával építették fel a ravata­lozót. Tavaly, alig négy hónap alatt újjal cserélték fel a han­gosanbeszélő régi, elavult há­lózatát. Ez félmillió korona ér­tékű munka volt. És a Dobay Péter vezette fiatalok, a SZISZ helyi szervezete tagjainak se­gítőkészségét dicséri a siker. — Ügyesek a mi fiataljaink — dicséri az elnök az ifjú kom­munisták vezette szervezet tag­ságát. Erről magam is meggyőződ­tem, amikor az ifjúsági klubba látogattam. Ügyességük főbb jellemzői: a nagyszerű klub­élet, a szervezett politikai ok­tatás, a rendezvények sora. És persze az is, hogy ebben a klubban van otthon igazán az egész járásban ismert Cardinál zenekar. Egyébként mozija is van a községnek. Általános vélemény, hogy közkedveltebb lenne, ha választékosabb, a lakosok igé­nyének, érdeklődésének és íz­lésének megfelelő filmeket ve­títenek. Nem ok nélkül mond* ja a hnb elnöke: — A legközelebbi pártgyűlé­sen szóvá is teszem majd a mű­sorpolitikát. Betekintettünk a könyvtárba. Blaskó Ágnes, a könyvtáros tá­jékoztat: az olvasók száma 139, évente átlag 3900 kötetet köl­csönöz ki. — Kevés — állapítja meg Zsilla elvtárs —, lám eszel a kérdéssel is foglalkozni kell majd. Elmondja, hogy az ún. „pa­pucskultúra“ ellensúlyozására gyakorta szerveznek műsoros rendezvényeket, beszélgetése­ket, találkozókat. Körülnézünk a hnb szépen berendezett házasságkötő ter­mében, ahol a névadókat és a polgári szertartású ünnepsége­ket szokták megrendezni. Pél­dásan működik Herényi Bozse- na vezetésével a polgári ügyek testülete, melyet nem kell kü­lönösebben dicsérni, elég, ha belelapozunk az emlékkönyvbe. — Fejlődő község a miénk — Ismétli meg első megállapítását a hnb elnöke. — Az persze gond, hogy a faluban kevés a munkalehetőség. Kellene ide valamilyen kisüzem. Főleg azért, hogy ne néptelenedjen el a község meg a Csermosnya patak menti falvak. Gond ez. Komoly probléma. — Megoldjuk azért valahogy — mondja. — Ahogyan eddig tettük, ha a község életéről volt szó. KORCSMAROS lAszlO tartóan egymás mellett hala­dunk — írta Lenin — a mere­dek és nehéz úton, szorosan fogva egymás kezét. Közben minden oldalról ellenség vesz körül, s szinte mindig sortüzük alatt kell lépkednünk“. A cári uralkodóház mindent elköve­tett, hogy Lenint fizikailag megsemmisítse. Zubatov rendőr­ezredes 1900 decemberében a felsőbb szervekkel folytatott titkos levelezésében hangsú­lyozta, hogy a forradalomnak nincs nagyobb személyisége Ul- Janovnál, s javasolta, hogy Le­nint tegyék el láb alól. Lenin Európa egyik országá­ból a másikba menekült az ül­döztetések elől, közben tudta, nem szabad megállni, keresni kell az előre vezető utat. Ami­kor 1912. április 10-én a cári duma képviselője, a bolsevik Poletajev engedélyt kapott a lapkiadásra, Lenin ezt mege­lőzően már kidolgozta a párt napilapja kiadásának tervét. Április 21-ről 22-re virradó éj­szaka a Pravdát kiadó nyomda udvara munkásokkal volt tele, akiket a pétervári pártszerve­zetek küldtek oda az első mar­xista napilapért. A munkásújság kiadását Lenin úgy jellemezte, mint a pétervári munkások nagy művét. Létezésének első szakaszában a Pravda szerkesz­tősége kelletlenül szállt vitába a likvidátorokkal. Lenin krak­kói emigrációból küldött leve­leiben bírálta a szerkesztőség helytelen magatartását. Azt ma­gyarázta, hogy egy forradalmi marxista lapnak feladata a likvidátorok bírálata és lelep­lezése. Olminszkijnak, a szer­kesztő kollektíva egyik vezető dolgozójának, aki azt állította, hogy Lenin likvidátorok ellen írt cikkeinek árt az ingerült hangnem, válaszában ezt írta: — Mióta árt egy napilapnak, ha a rosszról, a helytelenről, a káros dolgokról ingerült hang­nemben írunk? Ellenkezőleg, kollégák, szavamra, ellenkező­leg! Ingerültség nélkül írni ar­ról, ami káros, csak unalmasan lehet. A forradalmi elmélet tisztaságáért Lenin egész élete során kö­vetkezetesen arra törekedett, hogy a marxizmust alkotó mó­don fejlessze és a munkásmoz­galom új tapasztalataival gaz­dagítsa. Egyidejűleg kitartó harcot vívott a marxizmus el­lenségeivel, s e harcaiból szá­mos bölcs, gyakorlatban bevált tapasztalatot ma is hasznosít­hatunk. Például a bernsteinis- ták a „kritika szabadságát" hangoztatva a valóságban a burzsoá gondolatoknak a szo­cializmusba való szabad bevi­telét propagálták, azt a szabad­ságot, hogy a forradalmi pártot reformista párttá alakíthassák. Aki csak akarattal szemet nem huny, lehetetlen nem látnia — írta Lenin —, hogy a szocia­lizmusba beférkőzött új kritikai irányzat nem egyéb, mint az op­portunizmus új válfaja. Lenin még a 20. század elején lelep­lezte az opportunizmus nemzet­közi jellegét, és hangsúlyozta, hogy az opportunizmus jelleg­zetes vonása a kiforratlanság, a zavarosság és az értelmetlen­ség volt és marad. Az opportu­nista kerüli a probléma érthe­tő és végleges megközelítését, arany középutat keres, kígyó­ként csúszik az egymást kizá­ró szempontok között, miköz­ben látszólag egyikkel is, má­sikkal is egyetért, ellenvetései csak a megjegyzésekre, kétke­désre, apró ártatlan óhajokra korlátozódnak. Amikor 1908 februárjában Lenin egy köny­vön dolgozott, amelyben harc­ba szállt a marxista filozófia ellenségeivel, Gorkij igyekezett őt rávenni, hogy Bogdanov, Ba­zarov és Lunacsarszkij ellen ne lépjen fel nyilvánosan. Lenin ebbe nem egyezett bele. Meg kell értenie — írta A. M. Gorkijnak ’ — és nyilván megérti, hogy ha egyszer a párttagban megérik a meggyőződés egy bizonyos gondolat helytelenségéről és ár- talmasságáról, köteles az ellen fellépni. Ebben a kérdésben senki nem lehet és nem is lesz semleges. A marxizmus ellen­ségei már akkoriban megkezd­ték „javítások“ és „revíziók“ palástjába burkolva alámosni a marxista ideológia alapjait. S a mai napig is ezen fáradoz­nak, de hiába. Lenin szavait az opportunis­ták dühödt haraggal és gyűlö­lettel fogadták. De ő sohasem hátrált meg előlük. 1916 decem­berében a következőket írta: Nos, ez az én sorsom. Egyik harci kampány a másikat köve­ti a politikai butaságok, bana­litások, az opportunizmus el­len. Érthetően, frázisok nélkül A. M. Gorkij emlékirataiban élethűen ragadta meg Leninnek a szociáldemokrata párt V. lon­doni kongresszusán elhangzott beszédét. Lenin — írta Gorkij — nem igyekezett zengzetes mondatokban fogalmazni, arra törekedett, hogy minden szó pontos értelmet kapjon. Nehéz kifejezni azt a rendkívüli ha­tást, amelyet szavai kellettek. Előre nyújtott, kissé fölemelt kézzel állt Lenin, tenyere szin­te visszatükrözte a szavakat, végigszántott ellenfeleinek mondatain, tényekkel, érvekkel bizonyítván: a munkásosztály­nak joga és kötelessége, hogy a saját útján haladjon, nem a liberális burzsoázia mögött, s nem is az oldalán kullogva. Mindez rendkívüli volt, s Le­nin mintha nem is magáért, hanem a történelem akaratából beszélt volna. Lenin bölcsessége gazdag és tiszta forrásokból ered. Már szi­bériai száműzetése idején ta­nulmányozta Marx és Engels műveit, rendszeresen figyelem­mel kísérte a marxista iroda­lom idegen nyelvű újdonságait, a szovjet és a külföldi sajtót. Ezáltal tájékozódott a világ eseményeiről, soron követte az oroszországi és a nyugat-euró­pai munkásmozgalom és gaz­dasági fejlődés egyes mozzana­tait. Otthonosan mozgott az irodalom berkeiben, Nyekra- szov költeményeit emlékezetből tudta, sőt a költővel mélyen azonosulva adta elő verseit. Ki­tűnő ismerője volt Puskin, Ler­montov, Tolsztoj, Csernyisev- szkif, Gercen munkásságának. Lenin beszéde egyszerű volt, a szóvirágokat, s minden mes­terkéltséget, színpadiasságot mellőzve beszélt. Az embereket szókimondása, szavainak igaza ragadta magával, könyörtelen logikája, nyíltsága, az, ahogy ismerte az emberek életét és szükségleteit. Beszédeiben az orosz nyelv gazdagságára épí­tett, közmondásokkal, szólások­kal, szóképekkel tarkította stí­lusát. Soha nem tűrte el, hogy zavarossá tegyék a nyelvet, nem tűrte a fölöslegesen hasz­nált idegen szavakat, mindig azt tartotta szem előtt, hogy Őt munkások és parasztok hall­gatják és olvassák. Lenin testestül-lelkestül új­ságíró volt. ö maga is annak vallotta magát, amit több mun­kája, — például Az újságíró naplójából — is igazol. Ezek­ben a jegyzetekben Lenin két tanulságot szögezett le: Elő­ször, hogy a pártvezetők Inga­tagsága, bizonytalansága bizo­nyos pillanatokban árthat az ügynek. Másodszor, hogy a ha­ladó osztály harcos pártja szá­mára nem léteznek szörnyű hi­bák. A szörnyű az lenne, ha önfejűen kitartanánk a hibák mellett, s nem próbálnánk jó­vátenni azokat. Lenin hangsúlyozta, hogy a párt ereje és legyőzhetetlensé­ge a széles néptömegekkel lét­rejött kapcsolatának szilárdítá­sában rejlik. Éppen azért a ve­zetőknek nem szabad elszakad­nia a munkások seregétől. Lenin élete utolsó pillana­táig újságíró maradt. Pedig sú­lyos betegsége alatt született utolsó cikkei és levelei meg­írásához igazi hősiesség kel­lett. Az orvosok szerint Lenin kivételesen jó páciens volt. Minden erejével azon fárado­zott, hogy újra beszélni, írni és olvasni tudjon. Megtanult bal kézzel írni, kiharcolta, hogy megkapja a Pravda, később áz Izvesztyija számait. Átnézte az újságokat, s aztán kiválasztotta az őt érdeklő cikkeket, híreket, amelyeket Nagyezsda Krupszka- ja olvasott föl neki. Amíg csak erejéből telt, Le­nin népe oldalán állt, igyekez­vén elhárítani nehéz, de végül Is győzelmes ütjából minden akadályt. JÄN PODHRADSKÝ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents