Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-18 / 92. szám, péntek

A CSEMADOK Központi Bizottsága holnap este Immár hetedszer rendezi meg a Tavaszi szél... népművészeti verseny szlovákiai döntőjét a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában, hazánk felszabadu­lásának 35. évfordulója jegyé­ben és tiszteletére. Két év sem múlt el azóta, hogy itt, Szlovákia fővárosában séges tűiben humánuma és tisztasága ma is elbűvöli és megrendíti az embert. Fényes mint a drágakő, vagy mint a legszebben ragyogó csillag. Ki­nek ne volna hát kedves és ér­tékes ez a temérdek kincs? A válasz csakis egyértelmű lehet: mindannyiunknak! A CSEMADOK Központi Bi­zottsága szakítva a Iiagyomá­Tiszta forrás A Tavaszi szél... döntője előtt találkoztunk a népművészet őr* zőivel és ápolóival, s most újra itt láthatjuk és hallhatjuk őket. Nemes versengés közepette ad­nak számot a felkészültségük­ről, bemutatják népi hagyomá­nyainkból táplálkozó kultúrán­kat, hogy gyönyörködhessünk csodálatosan szép színeiben, s hogy telítődhessünk jövőt erő­sítő jó ízeivel. Hazánk — így Dél-Szlovákia Is — roppant gazdag népi ha­gyományokban. Olyan kiapad­hatatlan forrás ez, amelyből újra meg újra meríthetünk. Megtartó és fenntartó ereje ma­ga a nép, amely hosszú év­századokon féltett kincsként őrizte. Őrizte, ápolta és tovább éltette. Folytonosságára ügyel­ve mi is — a kései unokák és örökösök — tovább fejlesztve éltetjük. Ez részint a külde­tésünk, de a kötelességünk is. A népmesék, balladák, mon- dókák, a népdalok, népi tán­cok, szokások és játékok mély­nyos, a megszokott versennyel, új irányelvek kidolgozásával és azok megvalósításával arra tö­rekedett, hogy — bár megőriz­ve a Tavaszi szél vizet áraszt... népdalverseny lényegét — na­gyobb tájegységek összefogott és egybehangolt népművészete tárulkozzék ki a néző és hall­gató előtt minden pompájával és gazdagságával. Tehát ezút­tal nem az egyének versenge­nek, hanem a járások, vagyis egész tájegységek. így jut el a bratislavai színpadra Dél- Szlovákia magyarlakta vidékei népművészetének színe-java. Át­fogóbb, sokrétűbb, színesebb lesz -így a kép, amely elibénk tárulkozik, s reméljük, nagyobb lesz a varázsa és a hatása is. Kelet-Szlovákiából a kassai (Košice) járás került a döntő­be. Műsoruk címe a Csereháti új kenyér. Közép-Szlovákiából a nagykürtösi (Veľký Krtíš) já­rás a döntő résztvevője. A já­rásban a gazdag néphagyomá­nyokon kívül él még a csodá­latosan szép viselet is. Visele­tűknek és egyedülálló rnenyasz- szony-búcsúztatójuknak köszön hető színpompás és értékes mű­soruk. Nyugat-Szlovákiát két járás képviseli a döntőben: a nyitrai és a galántai. A nyitrai járás Párta, párta címmel lako­dalmi szokásokat és dalokat mutat be. A> kitűnően szerkesz­tett műsor Zoboralja legérté­kesebb folklór-anyagát tartal­mazza, beleszámítva gyönyörű viseletűket is. A galántai járás szereplői is megérdemelten ju­tottak a döntőbe. Ok ugyan nem eredeti viseletbe öltözve, de vidékük nagyon értékes tánc-anyagára építették a mű­sorukat — s ezért érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. Végül szólni kell magukról a szereplőkről, népdalénekesek- ről, hangszerszólistákról, ének­lő csoportokról, népi táncosok­ról és folklór-csoportokról — a járási döntőkön 4000-en, a kerületi döntőkön pedig 1350- en vettek részt —, és szólni kell mindazokról a vezetőkről és irányítókról, akik az egész rendezvénysorozat tevékeny szervezői és résztvevői voltak. Sokszor kimondtuk és leír­tuk már: tűz, akarat, lelkese­dés, áldozatkészség megszál­lottság ... Olyan emberi voná­sok és tulajdonságok ezek, s olyan értékek a társadalom számára, amelyeket sem szóval, sem anyagiakban nem lehet ki­fejezni. M arad hát a legszürkébb, a legegyszerűbb, mégis talán a legideillőbb megnyilat­kozás: köszönjük! LOVICSEK BÉLA. a CSEMADOK KB titkára A GONDOLAT KINCSESTÁRA Értékes kiadványok Lenin születésének évfordulójára Ebben az évben Lenin halha­tatlan műveinek, harcostársai visszaemlékezéseinek új kiadá­sai, Október vezérének szentelt elméleti és tudományos mun­kák, szépirodalmi alkotások töl­tik meg a könyvespolcokat. — A pártnak az az útmutatá­sa, amely szerint szélesebb kör­ben kell propagálni a marxista —leninista tanítást, az SZKP- nak a lenini hagyaték valóra váltása terén kifejtett tevékeny­cégét — mint ezt az SZKP KB „Vlagyimir Iljics Lenin szüle­tésének 110. évfordulójáról“ -cí- ".ű határozata hangsúlyozta —, számunkra konkrét munkaprog­ram — közölte A. Nyebenzja, a Szovjetunió Kiadói Főigazgató­ságának helyettes elnöke. Az UNESCO adatai szerint, Lenin művei szilárdan tartják az első helyet a kiadványok példányszáma és a fordítások száma terén egyaránt. Csupán a Szovjetunióban mintegy 14 ezer különböző könyv és bro­súra formájában jelentek meg Lenin művei. Példányszámuk meghaladta az 531 millió 600 ezret, s 117 nyelven láttak nap­világot. Az idei kiadványok közé tar­toznak V. I. Lenin összes Mű­veinek 16—30 kötetei. Tetszetős nyomdai kiállításban lát nap­világot az Állami Politikai Ki­adó gondozásában az úgyneve­zett emlékkönyvtár, amely Vla­gyimir Iljics Lenin hét alapve­tő fontosságú művét foglalja magába. A Leningrádi Kiadó, az Ukrán Politikai Kiadó, a Szovjetunió valamennyi vezető kiadóvállalata is megjelenteti a proletár forradalom vezérének egyes müveit. Ebben az évben a lenini művek 15 millió 300 ezer példányban' jutnak el az olvasókhoz. Nagy érdeklődésre tarthat számot a XXXIX. lenini gyűjteményes kötet (1894— 1922), amelyben első ízben je­lenik meg több mint háromszáz olyan okmány, amelyet Lenin írt alá. A moszkvai, kijevi, tbiliszi, kisinyovi és tallinni kiadók te­matikai gyűjteményes kötetek megjelentetésére készülnek. Ezekben Lenin művei, az SZKP dokumentumai és anyagai, Leo­nyid Iljics Brezsnyevnek a bel­földi és a nemzetközi élet leg­fontosabb problémáival foglal­kozó munkái és beszédei kap­nak helyet. A forradalom vezérének éle­tével és tevékenységével fog­lalkozik nyolcvan mű, amelyet központi és helyi kiadók ren­deznek sajtó alá. Ezek sorába tartoznak Vlagyimir Iljics ro­konainak és harcostársainak visszaemlékezései, munkások, parasztok beszámolói Leninnel történt találkozásaikról, továb- vá rövid karcolatok és vázlatok. Mintegy 50 monográfia és brosúra is megjelenik, amely a lenini tanításnak a világtörté­nelem szempontjából örök érvé­nyű jelentőségét tárja fel. A Nauka Kiadó például sajtó alá rendezte B. Kedrov: „V. I. Lenin és a legújabb forradalom a ter­mészet tudományban" című mü­vét, amely elemzi a XX. századi természettudományban végbe­ment forradalmi átalakulások problémáit. A moszkvai Szépirodalmi Ki­adó is becses ajándékot készül átnyújtani az olvasóknak. Ez egy ötköteles sorozat, amely­ben helyet kap Leninnek az irodalomra és a művészetre vo­natkozó számos tanulmánya, valamint az Október vezéréről szóló költői műveket, elbeszé­léseket és visszaemlékezéseket tartalmazó antológia is. MARIJA VASZILEVSZKAJA Az igazság drámája Németh László Húsz Jánosa a Budapesti Nemzeti Színházban A popzenét játszó amatőr ze­nekarok általában nagy remé­nyekkel és tervekkel indulnak. Aztán a remények lassan el­múlnak, a tervekre pedig fáty­lat borít az idő — nem csupán az együttesek hibájából. Egy részük falusi táncmulatságokon szórakoztatja a közönséget, de vannak olyanok, akiknek ez nem felel meg és amíg erőt éreznek magukban, a különféle nehézségek leküzdéséhez, más­sal is próbálkoznak nem csupán a divatos külföldi szá­mok másolásával. Sajnos, ezek­nek a próbálkozásoknak a leg­többje zenei műveltség, tehet­ség, felszerelés, zenei elképze­lés és még számtalan tényező részbeni vagy teljes hiánya miatt nem alakul úgy, ahogy azt a csoport tagjai akarták az indulás elején. Ilyen és ehhez hasonló gon­dolatok jártak az eszemben, amikor a bratislavai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium rockcsoportjának, a Grauisnak a koncertjére készülődtem. Amit azonban a helyszínen hal­lottam, némileg visszaadta az amatőr együttesekbe vetett, de az utóbbi időben eléggé meg- tendült hitemet. Már a hang­GIMIROCK A GRAVIS EGYÜTTES HANGVERSENYÉRŐL verseny elején sejtelmes hang­áradat és füst jelezte, hogy nem tucategyüttesről van szó. Erre utalt az elsőként felhang­zó szám is, egyszerű motívumá­val, átgondolt felépítésével. Széles, nagystílű hangszerelés jellemezte á következő számok nagy részét is. Nem hiányzott a közönséget lázba hozó feszes ritmusú rész sem és hallottunk egy egy szépen kidolgozott, las­sú, érzelemgazdag darabot is. Úgy tűnt föl, hogy a Gravis éppen ezekbe a lassú számokba, illetve ezek zenéjébe adta a legtöbb saját ötletet. A tempó- sabb kompozíciókban ugyanis idegen hatásokat is felfedez­hettünk, főként az Omegára emlékeztetőket. Ezt egyébként nem hibaként említem, hiszen egy fiatal rockegyüttestől alig­ha lehet elvárni, hogy teljesen új, forradalmasító elemekkel je­lentkezzen. Biztató az, hogy nem gépiesen alkalmazták az idegen elemeket, hanem saját zenei elképzelésüknek megfele­lően igyekeztek azokat beépíte­ni. A koncert alapján megálla­píthatjuk, hogy az együttes két vezéregyénisége: Hegedűs Ist­ván gitáros és a billentyűs Hangszereken játszó Dusík Gá­bor. jól egészítette ki őket a basszusgitáros, Szabó János, és az ütőhangszereket kezelő Szil- vássy László. (Kár, hogy a do­bot nem lehetett valami jól hal­lani). Meglepett az összhang- zás, és hallottunk néhány, egé­szen kiváló gitár és orgonaszó­lót. Ez utóbbi szinte teljesen kiveszett manapság a rockzené­ből, főként az olyan, amilyet például jón Lord játszott annak idején. Dusík Gábor orgonaszó­lói nagyszerű ritmusérzékről, rockos felfogásról tanúskodtak, és ami nagyon fontos: jól beil­leszkedtek a szerzemény egé­szébe. A kompozíció ilyenszerű felépítése egyáltalán nem egy­szerű dolog. Még a hivatásos zenekarok néhány hosszabb szerzeménye is nélkülözi olykor az egységet, meg-megtörik a Nem könnyű feladatra vállal­kozott a budapesti Nemzeti Színház, amikor műsorra tűzte Németh László: Húsz János cí­mű drámáját. Az évtizedek óta könyvespolcokon heverő re­mekművel — mert túlzás nél­kül nevezhetjük annak — most mutatták be először színpadon. Az író, a cseh magiszter utol­só napjait —- Konstanzba való megérkezésétől a máglyahalálig — négy felvonásba sűríti. A cselekmény központi gondolata az igazságkeresés útja, amely, az igazsághoz oly szenvedélye­sen ragaszkodó ember tragédiá­jához vezet, akit kora eretnek­séggel vádol, s akitől a császár is elfordul, mert világosan lát­ja: „az ö erénye veszedelme­sebb mint a. legmegátalkodot- tabb gonoszság“. A felületi el­lentét, a dogmák tarthatatlan­ságát felismerő és azokat elve­tő, forradalmat kiváltó népsze­rű főpap és a konzervatív, kor­rupt klérus, valamint a világi hatalom között feszül. Vitatha­tatlan, hogy a dráma így is helylállna. hiszen grandiózis ábrázolás ez a középkori ellen­téteket szító feleknek, a sivár obskurantizmusnak, a gyűlölkö­dő korszellemnek. Ám a cselek­mény mélyén időtállóbb, egy­mással örök harcot vívó párvia­dal folyik. „Az igazság — me­lyet Húsz felismer, melyhez tö­retlenül ragaszkodik, mint mondja — nem ismer időt.“ Húsz halála pillanatáig küzd az ember legszentebb jogáért. az igazságért. Bármennyire is „megtévesztően szelíd“ ábrázat- tal festi az író Huszt — akit a színpadon Sinkovits Imre jele­nít meg — szenvedélyes, indu­latoktól heves alakjába „a tér- mészet keménységet takar", ezért szavai, cselekedetei nem is annyira érzelmeinkre, mint inkább értelmünkre hatnak. A hatvan tagú szereplőgárda ellenére a dráma mégse válik történelmi diszfelvonulássá. Zsámbéki Gábor, a darab ren­dezője kifinomult rendezői ér­zékkel és pontossággal teremti meg a szituációk által megkí­vánt légkört és a ritmust. Bi­zonyos módosítást is végrehaj­tott a szögeven, főleg a nyelve­zeten. i Nehéz, de nagyon szép drá­ma a Húsz jános, amelyben a művészi invenció arányosan ke­rül párhuzamba az újszerű szemlélettel, s ezáltal válik Né­meth László drámája, napjaink feszti Itségtelj es világában, a mikrokonfliktusok zűrzavarának időszakában is nagyon maivá. Németh László egész munkás­sága a kelet-európai népek, a közös sors és az azonos törté­nelmi körülmények által felsar­jadt nemzetek tanulmányozásá-. ra irányult. Műveivel jelentő­sen gazdagította az általános emberi kultúrát. Drámája bizo­nyára a csehszlovákiai színpa­dokon szintén jól szolgálná a népeink közötti barátságot és kulturális együttműködést is. BALÁZS ÉVA A Kürti (Stre­kov! Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola szín­játszó csoport­ja nemrégiben mutatta be Kó­nya József Arany Sas című színjátékát, amellyel egyéb­ként a Duna- menti Tavasz gyermek feszti-, válra készülnek (Molnár László felvétele) A LITERÁRNI MESIČNÍK ÚJ SZÁMÁRÓL Gazdag tartalommal jelent meg a Literárni mésičníknek, a Cseh írók Szövetsége havi folyóiratának idei 2. száma. A cseh írók és költők közül Jan Kozák, Ivan Skála, Bohumil Nohejl, Božena Rotterová, Petr Skarlent és mások nevével ta­lálkozhatunk a folyóiratban, mely a szlovák irodalomnak is bő teret ad. A Literárni mésič- ník A szocialista kultúráért címmel portrét közöl Ján Stev- ček tollából Karol Rosenbaum* ról, a kiváló szlovák irodalom- történészről, 60. születésnapja alkalmából. Zdenék Beran pe­folytonosság, és az egész szer­zemény úgy hat, mintha több különféle darabból ragasztották volna össze. A Gravis egyik nagy előnye, hogy tagjai képe­sek hosszabb kompozíciókban, nagyobb felületekben gondol­kodni. Ami még meglehetősen kimunkálallan: az az ének. Nem is annyira az énekesek hangminőségéről van szó, ha­nem arról ahogyan énekelnek. Helyenként eléggé mechanikus­nak tűnt föl éneklésük, és meg­kockáztathatom azt a kijelen­tést is, hogy néhol hamisnak. A jövőben mindenképpen na­gyobb gondot kell fordítani az éneklésre. Kellemesen lepett meg a szövegek témája. Nem maradtak a slágerszövegek Is­merős tartalmánál, ösztönös vagy kamaszos beütéseket sem tapasztalhattunk, hanem a szer­zők meglehetősen komoly kér­désekre keresték a választ. Mindent egybevetve: több mint reményteljes együttes koncert­jét hallhatta a végére ugyan­csak tűzbe jött közönség. Az együttes többre törekszik, nem futó slágerekre. őszintén re­méljük, lesz erejük ahhoz, hogy saját úton járjanak. GYUROVSZKY LÄSZLÖ dig a 65 éves Rudolf Fábry szlovák költőt köszönti. Azon­kívül Jozef Pu'škáš, Miloš Krno egy-egy írását közli a lap. A folyóiratszám egyik leg­figyelemreméltóbb anyaga az a nemzetközi ankét, melyet Az író és a világ jövője címmel közöl a szocialista irodalom 1945—1980-as időszakáról. Az ankéthoz többek között hozzá­szól a szovjet Szergej Baruz- gyin, a magyar Garai Gábor, a francia Emannuel Rebles, a cseh Václav Pekárek és a szlo­vák Pavel Koyš. „Nézetem sze­rint — írja Sz. Baruzgyin — az irodalomnak a jóság és a humanizmus eszméjét kell hir­detnie, melyen a szocialista társadalom alapszik, segítenie kell az embert, hogy jobb, lel­kileg gazdagabb legyen.“ Úgyszintén érdeklődésre tart­hat számot A lipcsei konferen­cia a szocialista országok je­lenkori irodalmáról című esz­mefuttatás Miroslav Zahrádka tollából. A lapszámban Garai ankétvá­laszán kívül más magyar .vo­natkozások is fellelhetők. Ada­lékok Móricz Zsigmond örök­ségéhez címmel Karéj Cvejn ad áttekintést a nagy realista író életművéről és alkotásainak cseh nyelvű kiadásairól, ki­emelve Móricz elévülhetetlen érdemeit a csehszlovák—ma­gyar irodalmi — s általában szellemi — kapcsolatok felvé­telében és kitartó erősítésében. A szocialista irodalmi folyó­iratokat bemutató rovatában a Literárni mésičník közli a Kor­társ múlt évi 8. számának cím­lapját, s ismerteti a magyar folyóirat tavalyi 5. és 6. szá­mát. A tengerre leszáll az éj cím­mel vietnami költők verseiből is ízelítőt ad a cseh irodalmi folyóirat második száma. (k-s/ 1980 '--5 IV. 18.

Next

/
Thumbnails
Contents