Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-18 / 92. szám, péntek

Kedvező átalakulás A szlovákiai cigányok mint­egy 56 százaléka — 104 489 fő — Kelet-Szlovákiában él. A ke­rületi párt- és állami szervek minden tőlük telhetőt igyekez­nek megtenni annak érdeké­ben, hogy ez a népcsoport be­illeszkedjen társadalmunkba, szocialista rendszerünk öntuda­tos, aktív építője legyen. Az elmúlt évek során itt Is jelentős változások figyelhetők meg a cigányok életében. Leg­fontosabb eredményként az könyvelhető el, hogy a felnőtt férfiaik túlnyomó többsége s a nőknek is bizonyos hányada állandó munkaviszonyba lépett. A nemzeti bizottságok a lakás­kérdés megoldásában messze­menő segítséget igyekeztek és Igyekeznek nyújtani nekik. En­nek ellenére a kerületben je­lenleg még 343 cigány telepü­lés található. Ezeken a helye­ken az életkörülmények rosz- szak, az emberek egészségtelen módon, elmaradottan élnek. Ismert tény, hogy a cigány­ság népesedése dinamikusan alakul. Ennek következtében — már a hetvenes években — szinte robbanásszerűen meg­nőtt az iskolaköteles cigány- gyerekek száma. Ez a helyzet nem volt váratlan, de az iskola- ügyet — a felkészülés ellenére — nagy feladat elé állította. Tudjuk, hogy ma már a bölcső­déknek, az óvodáknak milyen nagy szerepük van a gyerme­kek felkészítésében az iskolai tanulmányokra. Nos, ebből kiin­dulva, Kelet-Szlovákiában is el­sőrendű feladattá vált megszer­vezni, hogy cigánygyermekek is járjanak ezekbe az intézmé­nyekbe. Az utóbbi évek ered­ményeit vizsgálva meg kell mondanunk, hogy ennek eléré­se nem volt könnyű. Elsősorban a szülőket kellett felvilágosíta­ni, szocialista emberhez méltó életmódra ösztökélni. Amikor, ennek a munkának már voltak eredményei, az iskolaügy veze­tői úgy tervezték, hogy 1980-ig a 3—5 éves cigánygyermekek legalább 60 százalékának kell feltétlenül óvodába járnia, s minden ötéves cigánygyerekkel foglalkozni kell, nehogy felké­születlenül kerüljön az első osztályba. A célt sikerült elér­ni, 5884 cigánygyermeket ké­szítettek fel az iskolai tanul­mányok megkezdésére, ami 27,9 százalékkal volt több a tervezettnél. Ez valóban szép eredmény, de megnyugvásra nem ad okot, hiszen vannak já­rások, ahol többet is tehetné­nek. Jelenleg a kelet-szlovákiai ci­gánygyermekek 78 százaléka jár óvodába. Ez a hányad na­gyobb is lehetne, de még min­dig kevés az óvoda és problé­mát okoz az is, hogy a cigány- gyermekek nyilvántartása pon­tatlan. Egyes cigánycsaládok ugyanis elég gyakran lakhelyet változtatnak és ezt nem jelen­tik be a nemzeti bizottságon. Mondanunk sem kell, ezek ká­ros jelenségek, s ahhoz vezet­nek, hogy az ilyen családokból való gyerekek az Iskolában hát­rányosabb helyzetben vannak társaiknál és ezért a tanulás­ORVOSI TANÁCSADÓ A mozgás szerepe a keringési zavarok megelőzésében A vérkeringési betegségek, fő- Jeg a koszorúér betegségei és a magas vérnyomás a legna­gyobb veszélyt jelentik a ma emberére. Előfordulásuk gya­korisága és az elhalálozások nagy száma miatt komoly tár­sadalmi problémának minősül­nek. A mai orvostudomány már meghatározta azokat a ténye­zőket, amelyek a szívbetegsé­gekhez, főleg a koronáris be­tegségekhez vezetnek. A beteg­ség tulajdonképpeni oka azon­ban mindmáig tisztázatlan. Is­meretes, hogy a magas vérnyo­más fontos tényezője a koro­náris szívbetegségeknek és szívinfarktust is előidézhet. Okai szintén ismeretlenek, ki­alakulásában feltételezhetően szerepe van az öröklődést haj­lamosságnak. Veszélyeztető té­nyezőivel, és a velük szemben vívott harccal a másodlagos megelőzés foglalkozik, a már kialakult betegség gyógyításá­val és a rehabilitációval pedig az egyes klinikai szakok. A koronáris betegségek ki­alakulásához vezető veszélyez­tető tényezők egyike a fizikai inaktivitás, az elégtelen moz­gás, ami a mai ember életmód­ját jellemzi. Igaz ugyan, hogy az automatizálás, egyes fizikai tevékenységek gépi végzése mentesíti az embert a nehéz munka alól, egyidejűleg azon­ban fellép ennek egészségkáro­sító hatása. Az elégtelen moz­gás következménye számos kó­ros elváltozás. Nem állítható az, hogy a betegségek, közöt­tük a koronáris szívbetegség kialakulásában egyedül a ke­vés mozgás, a sportolás és a torna hiánya játszik szerepet. Az viszont bizonyos, hogy az egyidejűleg ható többi rizikó- tényezővel együtt jó talaját ké­pezi az ilyen megbetegedések keletkezésének és kifejlődésé­nek. Ülőmunkáért az ember nagy adót fizet, főleg akkor, ha nincs lehetősége elegendő moz­gásra, a testi aktivitásnak leg­alább megközelítő pótlására. Szükséges tehát, hogy a moz­gás különféle formákban kiegé­szítse mindennapi életünket. Tudjuk, hogy például a koroná­ris szívbetegség nemcsak az idős korósztályt sújtja, hanem mind többször előfordul fiata­labbak között ts. Emellett tra­gikus az, hogy a fiatal szerve­zet ellenállóképessége ebben az esetben kisebb és a 20—30 évesek korosztályában a szív- infarktus gyakran végzetes ki­menetelű. Ma már tudjuk, hogy a koro­náris szívbetegség elleni harcot már a gyermekkorban kell el­kezdeni. Ez különben vonatko­zik a többi vérkeringési beteg­ségre is. Mindig jobb a beteg­ség megelőzése mint orvoslása. Ez az egészségügyi alapelv leg­jobban éppen a vérkeringési betegségekkel kapcsolatban bi­zonyítható. Ennek ismeretében logikus a következtetés, hogy a testi aktivitás minden kor­osztályban elhanyagolhatatlan. A gyermekek és a serdülők korosztályában ez nem túl ne­héz feladat, de annál proble­matikusabb felnőtt korban. A fiatalok viszonylatában a mozgás természetesen jelen van a tevékenység, az élet minden megnyilvánulásánál. Felnőtt korban változás áll be a fizi­kai aktivitásban és csökkenése a későbbiekben kóros állapo­tokhoz vezethet. Vagyis érett korban a megfelelő és elégsé­ges mozgás beiktatása elkerül­hetetlen és feltétlenül szüksé­ges. Sőt, segítséget nyújt a fej­lődő, vagy már kialakult koro­náris betegséggel vívott harc­ban. A mozgás különféle formái­nak, kortól függetlenül, min­den ember élete szerves részé­vé kell válniuk. Természetesen ezek a formák, tartalmuk és minőségük életkor szerint vál­tozó. A serdülők tornagyakor­latai nem mindig alkalmasak a felnőttek számára. Ugyanez vo­natkozik a kisebb és a nagyobb gyerekekre is. A keringési be­tegségek űj megközelítést igé­nyelnek, elsősorban azért, mert rendkívül elterjedtek. Ezért már a szívbetegségek epide­miológiájáról beszélünk, igyek­szünk e betegség lényegét fel­tárni, hogy minél hatásosabb eszközökkel küzdhesstink elle­ne. Az ilyen eszközök egvike éppen a fizikai aktivitás. Ki­vitelezése egyszerű, nagy elő­készületeket nem igényel, emel­lett nagyon hatásos. Csupán egy dologra van szükség, arra, hogy minden ember tisztában legyen vele, a fizikai tétlenség azoknak a tényezőknek egyike, amelyek a mai modern világ esvik legelterjedtebb betegsé­géhez vezetnek. Dr. M. PALÁT, CSC hoz sincs olyan kedvük, mint amilyennek lennie kellene. Kelet-Szlovákiában az 1978/ 79-es tanévben 24 626 cigány- gyerek járt kilencéves általá­nos iskolába. Közülük 113-an kitüntetett tanulók voltak, 84 százalékuk pedig megfelelt a követelményeknek. Mit monda­nak ezek a számok, jók-e ezek az eredmények? A 10—15 év­vel ezelőtti múlthoz viszonyítva nagy előrehaladás maga az a tény is, hogy a cigánygyerekek ma már járnak iskolába, nem is beszélve arról, hogy tanul­mányi előmenetelükben is bi­zonyos javulás állt be. Ered­ményeik azonban még jobbak lehetnének, hiszen a felfogóké­pességük nem rossz. Más szó­val, a cigánygyermekek neve­lésében hatványozottan fontos szerepe van a pedagógusnak. Kelet-Szlovákiában jómagam Is több olyan pedagógust ismerek, akik kellő türelemmel, gazdag gyakorlati tapasztalattal, tudá­suk legjavát igyekeznek meg­osztani a cigány fiatalokkal. Hadd említsem meg közülük legalább a berzétel (Brzotín) Kovácsné, a somodi (Drieno- vec) Suha, a zborovai Rigóné, a humennéi Jačanin nevét. Persze a nevelőmunkát nem lehet csak a pedagógusokra há­rítani. Az ember formálásához nagyban hozzájárulhatnak a különböző társadalmi szerveze­tek, kulturális intézmények és klubok is. Kelet-Szlovákiában ezekben ez idő tájt a cigányok még nem fejtenek ki olyan te­vékenységet, mint amilyet jog­gal elvárhatnánk tőlük. A jövő­ben ezen a téren is aktivizálód­niuk kell, csakúgy, mint az is­kolai szakkörökben. SZÁSZAK GYÖRGY Emlékünnepély Bensőséges ünnepség színhe­lye volt a napokban a fegy­vernek! (Zbrojovníky) művelő­dési ház nagyterme. A CSEMA“ DÓK helyi szervezete megala­kulásának 30. évfordulója al­kalmából emlékünnepélyt ren­dezett. Könyvekkel és virággal jutalmazták meg az alapító ta­gokat, s a szervezet nyugdíjas tagjait. A harmincéves tevé­kenység méltatása után az alapiskola tanulói Drenka Gá- borné vezetésével bemutatták a Csipkerózsika című mesejáté­kot. Veress Vilmos Kommentáljuk MÉG MINDIG KEVÉS Pártunk XV. kongresszusa a foglalkoztatottság alakulását értékelve, többek között leszögezte: „Meg kell teremtenünk a feltételeket a nők szélesebb körű bekapcsolásához a ter­melésbe, elsősorban a bölcsődék, az óvodák és a szolgál­tatások fejlesztésével.“ Az SZSZK kormánya az utóbbi években többször foglal­kozott a bölcsődei helyhiánnyal, különböző határozatokat fogadott el az üzemi, illetve a szövetkezeti bölcsődék épí­tésével kapcsolatban, módosította a komplex lakásépítés normáit, szorgalmazta, hogy Z-akci6ban építsenek gyermek- intézményeket, s megengedte, hogy átmeneti időre lakáso­kat is felhasználhatnak bölcsődék létesítésére. A nemzeti bizottságoktól elvárta és elvárja a lakosság összefogását, a társadalmi munka szervezését és irányítását, a Nemzeti Front választási programjainak következetes teljesítése ér­dekében. A gyermekintézmények hálózatának bővítéséhez jelentősen hozzájárult a Szlovákiai Nőszövetség Mindent az emberért mozgalma, mely főképp az üzemi bölcsődék férő­helyeinek növelésére és mikrobölcsődék létrehozására hív­ta fel a figyelmet, s ezek mielőbbi megnyitására ösztönözte a vezető dolgozókat. Ebből a feladatból részt vállalt a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsa is. Szlovákiában 1975-ben 658 bölcsőde volt 27 947 hellyel, ebből 165 volt az üzemi, melyekben 7095 gyermeket helyez­tek el. Az 5. ötéves tervidőszakban csupán 4448-cal növe­kedett a férőhelyek száma, s 21 ezer elintézetlen kérvényt tartottak nyilván. A 6. ötéves tervidőszakban, amelyre 40 500 bölcsődei hely létesítését irányozták elő, Szlovákia- szerte olyan gyors iramban épültek a gyermekintézmények, elsősorban a bölcsődék, amilyenre eddig nem volt példa. A tervidőszak első két évében további 4500 gyermekét he­lyezhettek el, s ez több, mint az előző öt év alatt. A leg­szembetűnőbb növekedést 1978-ban értük el: 3356 bölcső­dei hely létesítésével, az elmúlt évben pedig 904-re emel­kedett a gyermekintézmények száma. A szlovákiai bölcső­dékben az elmúlt év végén 43 771 gyermekről gondoskod­tak, ami a 0—3 évesek 14,6 százalékát teszi ki. űrömmel és megelégedéssel nyugtázzuk ezeket a ténye­ket, de derűlátásunk ellenére, van még mit tennünk. Ta­valy még mindig 32 376 volt az elintézetlen kérvények szá­ma, s ez figyelmeztetés és felhívás is, mely elsősorban a vállalatok, az üzemek, a szövetkezetek vezetőihez szól. Ahol eddig a meggyőzés nem vezetett eredményhez, talán saját maguk is rájönnek, hogy a munkaerő-probléma meg­oldásának egyik legjobb módszere a gyermekintézmények létesítése. A mennyiség növelése mellett nem feledkezhetünk meg e szolgáltatás minőségéről sem. A bölcsődékben például a megbetegedések száma mércét jelent. A zsúfoltság meg­szüntetésével, az anyák felelősségteljesebb hozzáállásával, a kicsik ellenállóképességének növelésével csökkenthetjük a bölcsődékben elhelyezett gyerekek ma még kedvezőtlen megbetegedési arányszámát. DEÁK TERÉZ ARANYLAKODALMAK A ZOBOR ALATT Kostolany pod Tríbečom köz­ségben Dohnál Imre és felesé­ge Anna ünnepelte aranylako­dalmát. A hnb elnöke köszön­tötte a házaspárt és jókívánsá­gaikat fejezték ki a nevericei SVORNOSŤ szövetkezet tagjai is. A házaspár nemrégen még ebben a szövetkezetben dolgo­zott. A másik aranylakodalmať Zbehy községben tartották. A Ceretka házaspárt köszöntötte a hnb elnöke, megemlítve azt, hogy jelentős szerepet játszót-* tak annak idején a falu szocia­lizálása terén. Mártonvölgyi László Lenin, a publicista Kortársai a jövő emberét lát­ták benne. Előrelátás és böl­csesség mellett szerénység és emberi egyszerűség jellemezta Szenvedélyes odaadását a párt és a munkásosztály ügye iránt az ügy igazáról való rendíthe­tetlen meggyőződés hatotta át. Az új emberiség * igazi vezére volt. „Olyan egyszerű, mint az igazság" — mondogatták róla a munkások. A világ nagy sze­mélyiségei csodálták lendüle­tét, megfékezhetetlen lelki energiáját, erős akaratát, az élet ocsmányságai iránti gyű­löletét. Az akkori oroszországi nyomor, éhínség és szenvedé­sek ellenére szilárdan hitte, hogy a szerencsétlenség nem az élet elháríthatatlan tartozéka, hanem olyasmi, amitől az em­beriség meg tud és meg is fog szabadulni. Lenin logikus, al­kotó egyéniség volt, aki mély meggyőződéssel hitt a kommu­nizmus győzelmében az egész földön. Korszakunkat valószí­nűleg mint Lenin és Einstein korszakát jegyzik be a törté­nelembe — írta a híres angol filozófus, Bertrand Russel — olyan emberek korszakaként, akiknek sikerült összefoglaló művet alkotniuk. Egyiknek a gondolkodás, másiknak a gya­korlat terén. Lenin még éle­tében bronzba öntötte saját er­kölcsi emlékművét, amely kor­szakokat fog megérni. Ö maga viszont, egész életére jellemző szerénységgel publicistának tartotta magát. A kérdőívekben a „foglalkozása“ alatti rovat­ban újságírónak vallotta ma­gát; s az újságírásban a tudo­mányos szocializmus nagy gon­dolatainak buzgó és meggyőző- déses propagátoraként nagy el­ismerést vívott ki magának. Minden figyelmét az újságírásra fordította Lenin még ifjú korában fel­ismerte: ha a munkásosztály teljesíteni akarja történelmi szerepét, föl kell számolnia a marxista szervezetek elszige­teltségét, meg kell szabadulni a „kontárkodástól“ és a szer­vezetek erejének szétforgácso- lásától. Erős pártot kell létre­hozni, amely a proletariátus ve­zére és politikai vezetője lesz, és bátran viszi harcba a népet az önkényuralom és a kapita­lizmus ellen. Ahhoz, hogy azt megvalósíthassuk — írta Lenin —, legközelebbi célként a rend­szeresen megjelenő és vala­mennyi helyi csoporttal szoro­san együttműködő pártsajtó ki­adását kell kitűznünk. Pártsaj­tó híján lehetetlen a politikai harc elveinek következetes megvalósítása, a munkásmoz­galom szervezése és a demok­ratizmus zászlajának kitűzése. Lenin véleménye szerint csak egy összerósz illegális munkás­újság képes arra, hogy a szo­ciáldemokrácia erőit közös harcban egyesítse. Lenin úgy határozott, hogy külföldön ad ki ilyen újságot, mert Oroszor­szágban a rendőrség zaklatásai ezt nem tették lehetővé. Ezért irányult Lenin minden figyelme még első emigrációja idején a sajtóra. A lapkiadás, természetesen, akkoriban na­gyon nehéz volt. November vé­gén Lenin még a Zár ja folyóirat első számának előkészítésével foglalkozott, december második felében már Lipcsébe távozott, hogy ott elvégezze a Szikra első számán az utolsó simítá­sokat. E lap első, 1900 decem­beri dátumú számát, december 11-én szedték és tördelték, ki­adása viszont kissé elhúzódott. Csak 1901 januárjában jött ki a lap. Lenin a Szikra fő szer­vezője és eszmei vezetője volt. Szinte minden, a lapkiadással ós a tartalommal összefüggő kérdéssel foglalkozott, ö java­solta a cikkek témáját, maga kereste föl a szerzőket, gon­dosan szerkesztett meg minden számot, korrektúrákat csinált, kapcsolatot tartott fönn a leve­lezőkkel, a szociáldemokrata szervezetekkel, előteremtette az anyagiakat, s megtalálta a módját annak is, hogy a lapot illegálisan Oroszországba jut­tassák. Lenin elérte, hogy a Szikra rendszeresen jelenjék meg, ami akkoriban egyetlen lapnak sem sikerült. A munkásosztály pártját Le­nin kegyetlen üldöztetések kö­zepette formálta a Szikra ha­sábjain megjelent írások segít­ségével. A forradalmárok nagy része életével fizetett tevé­kenységéért, másokat börtönbe zártak, kényszermunkára hur­coltak, vagy száműztek. „Ki­A KELET-SZLOVÁKIAI CIGÄNYLAKOSOK HELYZETE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents