Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-25 / 72. szám, kedd
Alkatrészek - házilag Korszerűsített gépjavítás a nagykaposi (Veľké Kapušany) Béke Efsz-ben I HjpK WmOKSA ÉM A fettételek megteremtése a népgazdaság ér jxe A tőketerebesi (Trebišov) járás mezőgazdasági termelésének jelentős hányadát az 5700 hektáron gazdálkodó nagykaposi (Veľké Kapušany) Béke Efsz végzi. Ez a Latorca menti szövetkezet a földműveléssel foglalkozó több üzemhez hasonlóan ezekben a napokban a tavaszi munkák megkezdésére készül. Ottjártunkkor azt tapasztaltuk, hogy az egyes munka- szakaszokon a „pihenés“ időszakában sincs lazítás. Az agro- nómusok André János vezetésével a munkaterv összeállításával vannak elfoglalva. A tervek értelmében szeretnék elérni, hogy az 1550 hektár búzából csépléskor legalább 4 tonna legyen az átlagos hektárhozam, az 550 hektár szemes kukoricából hektáronként a termés ne legyen kevesebb 5 tonnánál, a 130 hektár cukorrépa átlagos termése meghaladja a 35,7 tonnát, s ugyanakkor a lóbabból, napraforgóból, dohányból, zöldségből és a különböző takarmányfélékből is elegendő teremjen. Persze, az évi termés mennyisége és minősége nem csupán a növénytermesztésben dolgozók munkájától függ, hanem a magágy elkészítését, a növényzet ápolását és a termés betakarítását végző gépek, műszaki berendezések állapotától is. Érthető, ha az utóbbi időben a növénytermesztés kapcsán sok szó esik a gépekről. Nincs ez másképpen a nagykaposi efsz- ben sem, hiszen amint azt Gal- góczy Tibor elnök is megjegyezte: „A növényzet fejlődése nem áll meg, ha kiderül, hogy u műveléshez szükséges műszaki berendezések rosszak, vagy nincs belőlük elegendő, nem várja meg, amíg a hibását meg- javítják, s a hiányzót előkerí* tik.“ — A múltban mi is sokat bajlódtunk a gépekkel, azok javításával — ismeri be az elnök. — Valahogy oda jutottunk, hogy a javítások egyré többet késtek, a mezőgazdasági gépek javításáért felelős üzemek fokozatosan rátértek arra, hogy csak nagy „tételeket“ hajlandók vállalni, mi pedig — nyakunkban az állandóan nagyobb feladatokkal — egyre kevesebb gépet használhattunk. Cselekedniük kellett. Felépítettek egy korszerű központi műhelyt, ahol a nehézgépeket, valamint a tehergépkocsikat javítják és a „házilag“ előállítható alkatrészeket gyártják. Szakosították a volt kis szövetkezet műhelyeit és legújabban a diagnosztikai központ üzembe helyezése van soron. A város szélén levő hatalmas javító csarnokban Baranyai Istvánt, a nehézgépek és tehergépkocsik javítását végző szerelőcsoport vezetőjét kerestük. — Valahol itt lesz — igazítottak útba a szorgalmasan munkálkodó mesterek. A „valahol“ a kisebb-nagyobb gépek erdejét jelentette, benne azt a megcsonkított E—512-es kombájnt is, melynél Baranyai István és ifjú Balogh László szorgoskodott. Elmondták, hogy gondjaik vannak a kombájnok csapágyainak a kicserélésével, mivel az is hiánycikk, akárcsak az E—516-osba szükséges ékszíjak, valamint az SPT típusú tehergépkocsi pótalkatrészei, vagy a tárcsák. — Valamit itt is elkészítünk, előállítunk — mutatnak a csarnok szerszámgépei felé —, de komolyabb munkára csak akkor leszünk képesek, ha ezen a részlegen üzembe helyezzük a marógépeket és a többi, tervben szereplő berendezést. A diagnosztikai központ most készül. Az lesz a küldetése, hogy megelőzze a gépek meghibásodását, megállapítsa a sokszor nagy bajjá kerekedő kis hibákat. — Sponták György terve alapján, a mérőműszereken kívül minden a helyi műhelyben készült és készül — tájékoztatott az ott dolgozó három szakember egyike, fíernáth Sándor. — Még nem teljesen üzemképes, de ha beindul, mintegy 40 százalékos anyag-, illetve olaj- inegtakarítást fogunk elérni. Az volna a küldetése, hogy a szövetkezet gépjárműveit tíz napos időközökben ellenőrizze, vagyis az itteni gépészek többek között lehallgassák a motor működéséi ellenőrizzék a teljesítményt, a csapágyak tömítését, elvégezzék a füstgáz mérését és az olajcserét. Egy ilyen vizsgálat mindössze húsz percig tartana és a jelzett hibákat a szomszéd műhelyben azonnal eltávolítanák. Ez az ellenőrző állomás még csak épülőfélben van, de a gépek olajcseréjét már mi végezzük. Hogy nem rossz dologról van szó, az tavaly is beigazolódott, amikor az úgynevezett fáradtolaj összegyűjtésével mintegy 27 ezer koronát takarítottunk meg a szövetkezetnek. A Nagykaposi Efsz-ben nagy figyelmet fordítanak a gépek gazdaságos kihasználására, nem akarnak felesleges pazarlást ezen a téren sem. Az ésszerűsítés eredménye, hogy ma 35 gépjavító is elegendő annak a munkának az elvégzéséhez, amelyet néhány évvel ezelőtt 65-en csináltak. Az is a gazdaságosságra való törekvésnek a megnyilvánulása, hogy a hatalmas területű egyesített szövetkezet életének irányítására 32 adó-vevő rádiókészüléket használnak. Ez azt is jelenti, hogy a mezei munkák végzésekor a csoport vezetője állandó kapcsolatban van a központtal, így a gépjavítókkal is, s ha valamilyen hiba merül fel, a javítók azonnal a helyszínre mennek. Nagykaposon tehát a tudományos-műszaki forradalom vívmányai nem ismeretlenek. Reméljük, hogy előnye az idei tavaszi, majd nyári és őszi munkákban is megmutatkozik, s a földművesek a gépekkel egy újabb sikeres évet alapoznak meg. GAZDAG JÓZSEF Az idén lesz 115 ŕve annak, hogy a Moldván megjelent az első gőzhajó, amely Prágából Mélníkbe, majd onnan Drezdába tartott. A meglévő adatok szerint a tutajok már 1906-ban több mint félmillió köbméter fát, majdnem ugyanennyi mázsa gránitot, a személyszállító hajók pedig ikb. 1 millió utast szállítottak. Tehát már a múltban is meglehetősen élénk volt a forgalom a vízi utakon, bár — a közutak fejlesztése jóvoltából — a szárazföldi közlekedés, illetve szállítás részesült előnyben. A szakemberek azonban minden kétséget kizáróan rámutattak a folyami szállítás előnyeire, arra, hogy míg az egylovas kocsi 1 tonna súlyt tud szállítani, egy vasúti vagon 10 tonnát, egy teherhajó azonban 60 tonna terhet vontat el. Az óriási különbség láttán indokolt a kérdés: miért nem részesítjük előnyben a vízi utakat? Az ezzel kapcsolatos tervezett intézkedésekről Ladislav Hruzík, cseh erdő- és vízgazdálkodási miniszter elmondotta, hogy a vízi utak hossza hazánkban ma még a közúti- és vasúti hálózat elenyésző töredékét képezi. A kedvezőtlen helyzet orvoslása, a fogyatékosságok kiküszöbölése a nép gazdaság fontos érdeke. Ezt célozza a vízi utak meghosszabbítására irányuló 15 évvel ezelőtt hozott kormányhatározat. Azóta folyik a személy- és teherszállító hajók korszerűsítése. Az Elbáról és a Moldváról fokozatosan eltűnnek a régi, már elavult vízgátak. A chvaleticei erőmű üzembe helyezésével pedig az Elba hajózható medrét is meghosszabbították. Van mit tenniük a kotrógépeknek, hogy a mintegy fél millió köbméter salak és iszap eltávolításával a folyam mélysége elérje az előirányzott 2,8 —3 métert. Ez ugyanis a feltétele annak, hogy a teherszállító hajók az eddiginél nagyobb mennyiségű szénnel láthassák el az erőművet. A vízi. jármű ugyanis 1,80 méteres merülési szinttel csupán 1000 tonna szénnel és 2,50 in-es merüléssel is csak 1500 tonnával rakható meg. Ez a mennyiség pedig nem elegendő. A foganatosításra váró további intézkedések keretében 24 km hosszúságban a legszükségesebb helyeken széltörő — erdősávok létesítésére kerül sor, hogy az ezen a vidéken gyakori szélviharok ne befolyásolják a vízi járművek k ^’-kedését. További elengedhet dón követelmény, hogy a téli időszakban is hajózhatók legyenek a folyók, bár tagadhatatlan, hogy ebben a tekintetben a rendkívüli fagyok átmenetileg leküz- hetetlen akadályt jelentenek. — Az Elbát a Moldvával ösz- szekötő vízi utakat egyelőre nem használjuk ki eléggé. Ez az összefüggő hajózható részek aránylag rövid útszakaszaira is visszavezethető — mondotta a miniszter. — Az országban a leghosszabb vízi út ugyanis Prágából Üstí nad La- bembe (116 km), onnan pedig Kolínba (138 km) vezet. Távhajózás esetén az Elbán az út 600 km-re, a Dunán 1000 km-re becsülhető. Ebből azonban a folyamok — belföldi hajózhatóságukat tekintve — mindössze 0,2 százalékban veszik ki részüket. Ezzel a problémával indokolható a Duna, az Odera és az Elba közlekedési-vízgazdálkodási rendszerének megteremtésével a vízi utak csatlakozására irányuló törekvésünk. A megoldás ugyanis rendkívüli gazdasági jelentőségén kívül lehetővé tenné pl. a Duna vizének az aránylag vízszegény Morava folyóba, Elbába és Oderába való juttatását is. E terv megvalósítása azonban — tekintettel a kb. 20 milliárd koronát igénylő költségekre és az igényes műszaki követelményekre (a Vysočinán át vezető hajózható csatornát és rajta vízduzzasztókat kellene létesíteni) ma még számos nehézségbe ütközik. Ennél lényegesen egyszerűbb lesz annak a tervnek a megvalósítása, amely az Elba hajózhatóságát Pardubicéig teszi lehetővé. A kilátásba helyezett terv szerint az Elba—Moldva úthálózatának kiegészítésével pedig a Berounka és az Ohre folyók hajózhatóvá tételére is sor kerül. A szakemberek a társadalom áldozatkész segítségével mindent megtesznek a folyami hajózás színvonalának emeléséért és hálózatának kibővítéséért, mert ez a beruházás — a je*- lentős anyagi ráfordítás ellenére is — kifizetődő. A vízi utakon való teherszállítás ugyanis a szárazföldi szállításnál lényegesen olcsóbb és hatékonyabb, a költségek tehát rövid időn belül sokszorosan megtérülnek. —km — A diagnosztikai központ berendezésének nagy része 07 pfs?. műhelyében készült IA szerző felvételei) NAPIRENDEN: AZ IRÁNYÍTÁS Dwvaszerdahelyen | Dunajská Streda) alaposan előkészített járási, párt- és gazdasági konferenciát tartottak, amelyen meghatározták a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évére szóló legfontosabb teendőket. Az értekezlet témakörével, a felszólalásokkal és a célokkal érdemes részletesen is foglalkozni, mert a tanácskozás rendkívül nagy mozgósító hatással volt a résztvevőkre. Megnyilvánult a tenniakarás, a feladatok teljesítéséért érzett nagyfokú felelősség. Jelezte, hogy kibontakozóban van egy olyan rugalmas irányító stílus, amely a fegyelemre, a vezetők és beosztottak munkakezdeményezésének kihasználására irányul. Öllé Gyula, elvtárs, a járási pártbizottság titkára is ebben a szellemben beszélt a mezőgazdasági és élelmi- szeripari üzemekben, a szolgáltató vállalatokban és kutatóintézetekben működő pártalapszervezetek munkájáról. Konkrét példákkal bizonyította, hogy ahol a pártszervezetek érvényesítik ellenőrzési jogukat, minden szakaszon jók a termelési eredmények. Viszont azokban az üzemekben, amelyekben a pártszervezetek elhanyagolják az ilyen irányú tevékenységüket, lazul a munkafegyelem, és alacsony a termelés szintje. Nagyok az eltérések a növények hektárhozamában, és az állatok termelékenységében a hasonló feltételek mellett gazdálkodó üzemek eredményei között. Néhány egyesült efsz-ben nehezen alakítják ki a vezetők és a dolgozók akcióegységét. Sok esetben az egyéni és csoportérdekek érvényesülése miatt háttérbe szorulnak a társadalmi érdekek. A pártszervezetek elnökei, az üzemek és vállalatok vezetői egyetértettek a titkár konkrét megállapításaival és nyíltan beszéltek a hiányosságokról, a megoldásra váró problémákról. Varga Gyula elvtárs, a vásárüti (Trhové Mýto) Csehszlovák— Szovjet Barátság Efsz elnöke egyetérve a bírálattal, elismerte, hogy egyes szakaszon — főleg a tehenészetben — azért voltak gyengébbek a termelési eredmények a tervezettnél, mert meglazult a munkafegyelem. Ezért mind a pártalap- szervezetnek, mind a tejtermelésben dolgozó párttagoknak az a feladatuk, hogy személyi példamutatással a párlonkívülie- ket is igényesebb munkára serkentsék, hogy a jövőben jobb minőségű tejet értékesíthessenek. Kováts Gyula mérnök, a Bősi (Gabčíkovoj Állami Gazdaság igazgatója szintén irányítási és szervezési kérdésekkel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy nagyon fontosnak tartják a dolgozók részvételét az irányításban. A pártszervezet arra ösztönzi a vezető gazdasági dolgozókat, hogy minél több termelési értekezletet tartsanak, s ezeken ismertessék meg a dolgozókkal a feladatokat. Jó összmunká- val elérték, hogy mindenki jó gazda módjára dolgozik munkahelyén. Teljesíti a rábízott feladatokat. Mindenkit munkateljesítménye, a munka minősége és a termelési eredmények alapján díjaznak. A jó politikai-agitáclós munka és az anyagi ösztönzés eredménye, hogy a gazdaság tavaly túlteljesítette a tej- és húseladás tervét. Napirendre kerültek az élelmiszeripari üzemek problémái is. Indokolttan, hisz a Dunaszerdahelyi Cukorgyár 25 millió korona értékű cukorral kevesebbet termelt. A kenyérgyár pedig két és félmillió korona érétkű pékáruval készített kevesebbet a tervezettnél. A cukorgyár igazgatója Karol Huba kéréssel fordult a mezőgazda- sági üzemekhez, hogy a jövőben több és nagyobb cukortartalmú cukorrépát termeljenek. A kenyérgyár képviselője szerint a terv teljesítéséhez idén kedvezőbbek a feltételek, mert az üzemben megoldódtak a káderkérdések, állandósultak a dolgozók. Az üzemi pártszervezet, most a munka- fegyelem megszilárdítását segíti elő agi- tációs munkával. Ján Jarina elvtárs a Slovlik dunaszerdahelyi üzemének igazgatója «lpanaszolta, hogy az üzem berendezése elavult, s csak 1982-ben vásárolhatnak egy paradicsomlé-készítő vonalat. Ezért a járásban termett zöldség és gyümölcs jó részét más járásokba kell szállítani feldolgozásra. A nehézségek ellenére a dolgozók a nyilvános pártgyűlésen elhatározták, hogy a tervezettnél 5 százalékkal több konzervet készítenek. Jó példaként hozták fel az értekezleten a Dunaszerdahelyi Ba- -romf if eldolgozó Üzemet, amelynek termékei a Salima ’80 nemzetközi élelmiszer- ipari kiállításon is elismerésben részesültek. Az értekezleten szóba kerültek a tárolással járó veszteségek is. Tóth József, a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat dunaszerdahelyi üzemének igazgatója bírálta, hogy a Stavoindustria a járás székhelyén lassan építi a raktárt, úgyszintén Alistálon (Hrobohovo) a Priem stav már többször elhalasztotta a raktár átadásának határidejét. A berendezések egy része már négy év óta rozsdásodik. Mivel kevés a raktár, a gabona és más növények termésének egy részét nem tudják megfelelően raktározni. Bartos Andor, a Járási Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője szintén bírálta, hogy a tömegtakarmányok 15—20 százaléka a betakarításkor a parcellákon marad, a silótakarmányokból ugyanennyi tönkremegy a silógödrökben. Magyarics Vince elvtárs, a járási párt- bizottság vezető titkára zárszavában elégedetten állapította meg, hogy a konferencia teljesítette küldetését. A nyílt és őszinte bírálat hozzájárult a problémák megoldásához. Nagyra értékelte a dolgozók munkakezdeményezését, akik a felszabadulás 35. évfordulója tiszteletére 33 millió korona értékű vállalást tettek. A mezőgazdasági üzemek dolgozói a tervezettnél jóval több tejet, húst, tojást, cukorrépát, gyümölcsöt és zöldséget termelnek. Jól indulnak az idén, mert a mezőgazda- sági üzemek már túlteljesítik a tej- és hústermelés tervét, és a tavaszi munkákat is jó minőségben végzik. BALLA JÓZSEF ifj. Balogh László és Baranyai István a „megcsonkított“ E-512-esnél
