Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-15 / 64. szám, szombat

A NÉPGAZDASÁG TERVSZERŰ IRÁNYÍTÁSI RENDSZERÉT 1980 UTÁN TÖKÉLETESÍTŐ KOMPLEX INTÉZKEDÉSEK

/ Folyt at ás a 3. oldalról)

vetés, devizagazdálkodási tervj; miközben, döntő jelentősége van a jó minő ségű közép távú tervnek.

Az önálló elszámolást minden szin ten az anyagi felelősség összefüggő kapcsolati rendszereként kell fejleszte- ni a vállalati-gazdasági szféra és a társadalom között, valamint a termelési- gazdasági egységek és a vállalatok között, továbbá az egyes termelési gazdasági egységeken és vállalatokon belül. Új elemként kell fejleszteni a termelési-gazdasági egységek önálló elszámolási rendszerét, megerősítve az önálló elszámolás hatékonyságát az egyes vállalatokban és szervezeti egységekben a termelési-gazdasági egységen belül.

Annak érdekében, hogy kialakuljon az önálló elszámolás kölcsönösen ősz- szefüggő komplex rendszere a vállalati és a gazdasági szféra irányításának egész tengelyében, a központi szervek feladatul kapják a következő intézkedések megvalósítását:

• Az irányítási kapcsolatok elmélyítését az ágazati központi szerv és a termelési-gazdasági egységek között, a feltételek és a körülmények megteremtését az önálló elszámolás alapelveinek érvényesítéséhez a termelési-gazdasági egységek gazdálkodásában, elsősorban a termelési-gazdasági egységek felelősségének elmélyítését az önálló elszámolás érvényesítésében, amelyek az irányítás alapvető szintjét képezik, a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok közötti viszonyok rendezését a vállalati és a vállalaton belüli önálló elszámolás hatékony érvényesítése érdekében. Eközben abból kell kiindulni, hogy az önálló elszámolási rendszer érvényesítésének az alapjait mind a termelési-gazdasági egységekben, mind pedig a hozzájuk tartozó szervezeti egységekben a terv megkülönböztetett módon és kiegyensúlyozottan lebontott feladatai képezik

A termelési-gazdasági egysegekben alkalmazott ösztönzési feltételek alap* ján gondoskodni kell az irányított szervezetek anyagi érdekeltségéről az előzetes tervezésben, konkrétan meghatározott irányokban, valamint a vállalatok és a termelési-gazdasági egységek tervének teljesítéséről.

Gondoskodni kell arról, hogy biztosítva legyen a vállalatok hatékony érdekeltsége saját gazdálkodásuk és az egész termelési-gazdasági egység gazdálkodásának jó eredményeiben. Az ilyen érdekeltség intenzitását a termelési-gazdasági egység feltételei szerint kell meghatározni. Ehhez a tervezett feladatok meghatározásával, az értékelés és az ösztönzés rendszerével kell kialakítani a teltételeket. Egyúttal megfelelő módon kell értékelni a jó vállalatok és kollektívák kezdeményező hozzájárulását.

• Az összes egyéb intézkedésekkel összhangban rendezni kell a vállalati önálló elszámolás alapelveit (főleg a vállalati alapok képzésének szabályait, a pénzügyi források újraelosztásának a kérdéseit az egyes vállalatok között, a terv lebontásának és változtatásának szabályait a vállalati gazdálkodásban a meghatározott feladatok alapján, a jó szabványalap kidolgozásának, a kalkulációk és a költségvetés érvényesítésének, a költségek könyvelésének a feltételeit, s a dolgozók bérezésének a feltételeit az önálló elszámolásban kimutatott eredmények alapján), A gazdálkodás önálló elszámolásának konkrét rendszerét minden termelési-gazdasági egységben az itt ismertetett alapelvek szerint a vezérigazgató határozza meg.

• Az önálló • elszámolás vállalati szinten alkalmazott alapelveit és az intézkedéseket okvetlenül ki kell terjeszteni a vállalaton belüli tevékenység egész területére. A vállalaton belüli önálló elszámolást a szabványképző tevékenység állandó tökéletesítésére, a tervfeladatoknak a gazdasági részlegekig történő lebontására, a költségekért viselt felelősség elmélyítésére, a tervhez viszonyított eredmények rendszeres értékelésére, s az eredményekben való anyagi érdekeltség érvényesítésére kell irányítani. Következetesen kell végezni a könyvelést a gazdasági részlegeken, a kalkulációs és a költségvetési munkákat, kihasználva az eleven és a holtmunka fogyasztásának operatív normáit.

Az önálló elszámolás fejlesztéséhez meg kell teremteni a feltételeket az ösztönző és gazdasági nyomást gyakorló gazdasági szabályozók hatékonyabb rendszerével is, főleg a pénzügyek, a hitel, a bérek és az árak területén.

B. A pénzellátási és a hitelrendszer tökéletesítése

Annak érdekében, hogy a pénzelld lás és a hitelnyújtás aktívan hasson a

termelési-gazdasági egységek és a vállalatok gazdasági önálló elszámolásának fejlődésére, a szövetségi Pénzügyminisztérium és a Csehszlovák Állami Bank feladata, karöltve az illetékes központi szervekkel, a következő alapelveket érvényesíteni a pénzellátási és a hitelrendszerben:

— hatásosan érdekeltté tenni a terv teljesítésében és a pénzügyi gazdálkodás jó eredményeinek elérésében Ennek érdekében gazdasági nyomást gva korolni;

— a termelési-gazdasági egységek szükségleteiket döntő mértékben saját pénzforrásaikból és bankhiteleikből fedezik, kivételes esetekben pedig az állami költségvetés dotációiból. Ezzel összefüggésben felül kell vizsgálni az állami költségvetésbe való elvonások szintjét, elsősorban a nyereségelvonást, valamint az elvonások mélyebb differenciálásának lehetőségét;

— a termelési-gazdasági egységek te vékenységéből eredő minden következményt (pozitívat és negatívat egyaránt) minden területen, beleértve az állóeszközök újratermelését, a műszaki fejlesztést és a külkereskedelmet, a meghatározott mértékben ki kell vetíteni az anyagi ösztönzésre és a szükségletek pénzellátására. Szavatolni kell azt, hogy a jól és a rosszul gazdálkodó szervezetek között ilyenformán kialakuló különbségek hassanak egyrészt a jól gazdálkodó egységek ösztönzésére, másrészt hatásos intézkedések elfogadására a rossz eredményeket elérő egységek esetében, hogy kiküszöböljék a fogyatékosságokat és fordulatot érjenek el a gazdálkodás eredményeiben; meg kell határozni az ilyen intézkedések elveit, szabályait és mértékét.

Ez az egyes területeken megkívánja az alábbi intézkedések megvalósítását:

1. A PÉNZÜGYI GAZDÁLKODÁS,

A PÉNZELLÁTÁS RENDSZERÉBEN

ÉS A HITELRENDSZERBEN:

• Le kell szögezni, hogy a termelésigazdasági egységek tervezett szükségleteinek fedezete a nyereség alakulásától és a leírásoktól függ. További forrásként az üzemelésben és a beruházások terén fel kell használni a hitelt, amely azonban automatikusan nem pótolja a saját források hiányát. Az állami költségvetés dotációit olyan külön szabályok szerint kell felhasználni, amelyeket a CSSZSZK kormánya egyrészt a népgazdasági értékviszonyok tervszerű befolyásolására (nem beruházási dotációk), másrészt, kivételes esetekben, a pénzellátás tervezett forrásaként hagy jóvá (beruházási dotációk);

• a szükségletek pénzellátása és az anyagi ösztönzés gazdasági önálló elszámolásának megszilárdítására növelni kell elsősorban a nyereség szerepét, beleértve hányadának és volumenjének növekedését a pénzellátási forrásokban;

• annak érdekében, hogy a termelési-gazdasági egységek, (vállalatok) nagyobb felelősséget viseljenek a gazdálkodás eredményeiért, a termelési-gazdasági egységekben (vállalatokban) úgy kell módosítani a nyereség elosztásának rangsorolását, hogy miután az állami költségvetésbe befizették az elvonásokat és az adókat (a termelésigazdasági egységek keretei közé tartozó vállalatokban a termelési-gazdasági egység elvonásainak befizetése után), elsősorban a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok olyan alapjait lássák el, amelyek biztosítják a tervezett szükségletek pénzelését és csak ezt követően a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok anyagi ösztönzésére szánt alapjait;

• a termelési-gazdasági egységek szükségletei pénzellátásának további fontos forrása lesz a leírások egy része, amely megmarad a termelési-gazdasági egységek rendelkezésére.

2. AZ ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉSBE VALÓ ELVONÁSOK RENDSZERÉBEN:

• 1981-től az állami költségvetésbe történő elvonások adott rendszere keretében módosítani kell a nyereségelvonás jelenlegi szintjét, hogy a gazdasági szervezetek saját pénzforrásaikkal nagyobb mértékben fedezzék szükségleteik pénzellátását. Az elvonásokat 1981-ben és 1982-ben differenciáltan módosítják az ötéves terv erőforrásainak és szükségleteinek felmérése alapján, vagy azzal, hogy engedményeket érvényesítsenek a nyereség elvonásában vagy az engedményeket kombinálják a nyereségelvonás egyes tételeinek csökkentésével, vagy abszolút összegét leszállítják;

• az említett intézkedések 1983-tól kifejezésre jutnak a nyereségelvonás tételeinek módosításában, a nyereségelvonásról szóló törvény novellizálása útján.

3. A PÉNZALAPOK RENDSZERÉBEN:

• A termelési-gazdasági egységekben és a közvetlenül központi szerv által irányított vállalatokban meg kell teremteni a pénzalapok komplex rendszerét, beleértve az anyagi ösztönzés alapjait. A termelési-gazdasági egységek keretei közé tartozó vállalatokban, a termelési-gazdasági egységen belüli irányítás centralizáltságától függőviszonyban kell megteremteni a pénzalapokat; minden vállalatban kötelezően létre kell hozni a kulturális és a szociális szükségletek alapját és rendszerint a forgalmi alapot is.

• A termelési-gazdasági egységek, illetve a vállalatok gazdálkodásában növelni kell minden pénzügyi célalap gazdasági hatását. Lényegében az eddigi elrendezés alapján a termelési-gazdasági egységekben létre kell hozni:

— az építkezési alapot, a termelésigazdasági egység döntő fontosságú beruházásainak (kötelező és központi építkezések) pénzellátására;

— a forgalmi alapot, a forgóeszközök pénzellátására (csak abban az esetben, ha a termelési-gazdasági egy ség szintjén összpontosították a forgóeszközök irányítását).

A termelési-gazdasági egységek egyéb célalapjainak funkcióját is el kell mélyíteni.

4. AZ ANYAGI ÖSZTÖNZÉS ALAPJAI ESETÉBEN:

• Az ötéves tervfeladatokkal összefüggésben növelni kell ösztönző hatásukat a termelés hatékonyságára és minőségére. Ezeket az alapokat a nyereség normák szerint megállapított részéből kell létrehozni, a kijelölt mutatók teljesítésétől függöviszonyban, esetlég további forrásokiból; a nyereség e részének szintjét a mutatók teljesítése alapján kell megítélni, mégpedig 1981- tői kezdve. Meghatározott esetekben a nyereségnek ez a hányada függjön a feltételként megszabott mutatók teljesítésének mértékétől; az anyagi ösztönzés alapjaiba az egyes döntő fontosságú mutatók teljesítése alapján juttatott nyereséghányadot csökkenteni kell a rossz minőségű termelés által okozott veszteség összegével.

• A kulturális és szociális szükségletek alapjai esetében:

— ezekbe az alapokba a juttatások új legfelsőbb határa 2,8 százaléka lesz a béreszközök évi volumenjének; az alapvető juttatás megmarad az eddigi szinten, vagyis a béreszközök évi volumenjének 0,8 százaléka lesz;

— a kiegészítő juttatás feltételét képező mutatók: a nyereség (esetleg az összköltségek hányada az átszámított teljesítményben), a saját teljesítménynyel mért munkatermelékenység és a szállítások struktúrájával kapcsolatos feladatok; minden ilyen mutató teljesítéséért a juttatás a béreszközök évi volumenjének 0,4 százaléka. A termelési-gazdasági egységek ilyen alapjaiba a kiegészítő juttatás növelhető továbbá az export anyagi ösztönzését szolgáló alap forrásaiból, a műszakilag haladó, divatos és első minőségi osztályba sorolt gyártmányok kedvező árának, bizonyos hányadával, valamint a CSSZSZK kormánya által megszabott elvek szerint az állóeszközök kihasználása mutatójának teljesítéséért járó juttatással; ez a juttatás egy-egy említett feltétel teljesítése esetében legfeljebb 0,4 százaléka lehet a termelési-gazdasági egység évi béreszköz volumenjének. Ennek az alapnak juttatásait csökkenteni kell a gyártmányok műszaki elavultsága és rossz minősége anyagi szankcionálásának egy részével, legfeljebb azonban a termelési-gazdasági egység béreszközei évi volumenjének 0,4 százalékával.

® A fejlesztési alap esetében:

— a termelési-gazdasági egységekben a fejlesztési alapot az ún. limitált beruházások pénzellátási forrásaként kell megteremteni. Ezeknek a beruházásoknak nagyságrendje ennek az alapnak forrásaihoz kötődik; ezt az alapot hatásos függőviszonyba kell hozni a termelési-gazdasági egység nyereségével, hogy érdekeltté tegyen a nyereség gyarapításában és a hatékony beruházásban;

— meg kell határozni a nyereségből való juttatásainak normáját, valamint az állóeszközök elhasználódása mértekétől függőviszonyban a leírásokból való juttatásainak normáját;

— a fejlesztési alapba a nyereségből való juttatás fele a termelési alapok jövedelmezőségi mutatójának (esetleg a gépek és a gépi berendezés kihasználtsága mutatójának) teljesítésétől függ, másik fele pedig szállítások (esetleg a szállítási irányok) tervezett struktúrájának teljesítésétől}

— meg kell határozni azt, hogy a fejlesztési alapba utalják a műszakilag haladó, divatos és jó minőségű gyártmányok elért kedvező ára normán felüli részét, valamint az export anyagi ösztönzését szolgáló alap forrásainak, a készletek felhasználása mértéke szerint a forgalmi alap csökkentett eszközeinek bizonyos hányadát;

— a fejlesztési alapot csökkenteni kell a gyártmányok műszaki elavultsága és rossz minősége anyagi szankcionálásának egy részével;

— biztosítani kell azt, hogy fejlesztési alap forrásait a termelési-gazdasági egység (vállalat) tervével összhangban használják fel és az ötéves tervidőszakban a gyorsabb forrásképzés tartalékaként szolgáljon az ötéves tervben szereplő további beruházásokban;

• A jutalmazási alapot a béreszkö- zök szabályozására meghatározott elvek szerint kell létrehoz^ és felhasz-1 nálni;

• Az export anyagi ösztönzését szolgáló alapot a hatékony kivitel ösztönzésére kell létrehozni és felhasználni, mégpedig a külkereskedelem ösztönzésére megszabott elvek alapján.

5. A BANKHITEL TERÜLETÉN:

• A tervezés és a pénzellátás rendezésével összhangban módosítani kell a hitelek kategorizálását és a valütáris terv, kritériumai, valamint a hosszú távú normák alapján meg kell szabni a hitelnyújtás minőségi kritériumait;

• a szervezetek viszonylatában differenciáltan kell rendezni a hitelnyújtási eljárást, tekintetbe véve a saját források nagyobb szerepét, az ötéves tervidőszak kezdetétől elért eredményeket, s a hitel hatékony felhasználása kritériumainak teljesítését; közben szavatolni kell, hogy a hitelforrások előnyben részesítve szolgálják az állami terv névlegesen lebontott feladatai teljesítését, valamint a haladó termelési-gazdasági egységek fejlesztésének támogatását, azzal, hogy az egy hely» ben topogó és a lemaradozó termelésigazdasági egységek esetében a hitel auj tomatikusan nem pótolhatja a saját források elégtelen kialakítását.

• A hitel megváltozott gazdasági szerepével összefüggésben növelni keli a kamat szerepét is. Hatásosabbá kell tenni főleg a szankcionáló kamatokat és a kamatengedményeket, mégpedig úgy, hogy következetesen összehangolják őket a személyi és a kollektív ösztönzéssel. Az eddigi módon kell ér- vényesíteni a szankcionáló kamatok és a kamatengedmények egy részének ha* tását a jutalmazási alapra és újra biztosítani kell azt, hogy a szankcionáló kamatok és a kamatengedmények hatást gyakoroljanak a termelési-gazdasági egységek üzemelési és beruházási szükségletei pénzellátására szánt saját források kialakítására, fbeleértve 1983-tól az állami költségvetésbe való elvonások rendezését).

6. AZ ÁLLÓESZKÖZÖK

ÚIRATERMELÉSE PÉNZELLÁTÁSA

TERÜLETÉN:

• A beruházásokat alapvető módon a termelési-gazdasági egységek saját forrásaiból és a bankhitelből kell pénzelni két alap, mégpedig az építési és a fejlesztési alap útján.

Amennyiben az ötéves tervnek megfelelően tervszerűen nem hozzák létre saját pénzügyi forrásaikat, akkor a beruházások csak olyan mértékben szerepelhetnek az évés végrehajtási terviben, amilyen mértékben a szervezetek az ötéves tervhez képest megteremtették fedezetük pénzforrásait:

• az építési alapokból kell pénzelni a központi építkezéseket, beleértve az ilven beruházások hiteltörlesztési tételeit, s az ilyen intézkedések hatályosságának ideie alatt nvújtott hiteleket. Az ilyen beruházások pénzelésének forrásai a termelési-gazdasági egységek nyeresége, leírásai és a bankhitel, a felettes központi szerv centralizált forrásaiból iuttatott dotációk és kivételesen az állami költségvetésből nyújtott dotációk, mégpedig a CSSZSZK kormányának döntése alapján, valamint egyéb források (más beruházók hozzájárulásai, a felszámolt állóeszközök ér* tékesítésének bevétele).

A beruházások építési alapból való pénzellátásának alapvető kritériumát képezik az ilyen beruházások tervezett műszaki-gazdasági paraméterei. E paraméterek nem teljesítése esetében a beruházásokat nem pénzelhetik sem hitelből, sem dotációkból. A költségvetési árak növekedését a beruházóknak saját forrásaikból kell fedezniük, esetleg a bank által, szankcionáló kamattal nyújtott hitellel;

(Folytatás az 5. oldalon)