Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-15 / 64. szám, szombat
a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét 1980 UTÁN TÖKÉLETESÍTŐ KOMPLEX INTÉZKEDÉSEK /Folytatás a 4. oldalról) • az állami költségvetésből csak kivételes esetekben nyújtanak dotációkat az építési alapokból pénzelt építkezé sekre, mégpedig a CSSZSZK kormányának döntése alapján; • a fejlesztési alap útján kell pénzelni a limitált beruházásokat (vagyis lényegében a kétmillió korona értéket meg nem haladó létesítmények építését és az építkezési költségvetésbe bele nem foglalt gépeket), valamint a limitált beruházásokra a bankhitel törlesztését. Ebből az alapból kell ellátni elsősorban a megújító és a korszerűsítő beruházásokat. A limitált beruházások pénzellátási forrását képezik a nyereségből normák által megszabott juttatás, az állóeszközök leírásából juttatott hányad, amelyet az állóeszközök elhasználtsága fokától függőviszonyban normák határoznak meg, valamint a bankhitel, esetleg további források (más beruházók hozzájárulásai stb.). Az ágazati központi szervek a tervteljesítés folyamatában biztosítják az Ilyen beruházások állami tervben megszabott limitjének megtartását; • a beruházások pénzellátása nem engedhető meg a fejlesztési alapból abban az esetben, ha ugyan megteremtették saját pénzforrásaikat, de előre nem biztosították a beruházások hatékonysága meghatározott kritériumainak teljesítését. Az alárendelt termelési- gazdasági egységek számára az illetékes ágazati központi szerv határozza meg a limitált beruházások hatékony^ ságának kritériumait; e kritériumok közé tartozik elsősorban — a gépek kihasználtságának növelése, a nagyobb műszakaráhy, a gépsorok haladó korszerűsítésének részaránya, az elavult gépek kiselejtezése; • a beruházásokat szolgáló szállításokat egyes létesítmények és üzemegységek szerint kell számlázni. Kötelező kollaudációs levonást kell megállapítani s azt csak a hiányosságok és a selejtes munka helyrehozása után térítik meg; a hiányosságok és a selejtes munka következményei kiküszöbölésének költségei az érvényes előírások szerint bírságot képeznek a rossz minőségű termelésért. A létesítmények és az üzemegységek befejezéséig a kivitelezők havi részleteket kapnak. A megvalósított és ellenőrizhető munkáért járó havi részletek nyújtásának feltételeit meg kell szigorítani. A kormány által megszabott határidők meg nem tartásánál a beruházó megszünteti a részletek törlesztését, s az építőipari munkálatok, valamint a technológia szállítóinak üzemelési költségeit magasabb kamatlábbal nyújtott hitellel fedezik; • a komplex intézkedések magukban foglalják az építkezési idő lerövidítésére, az építkezési költségek csökkentésére ösztönző intézkedések feladatait. Számolnak az építkezési idő normáinak rendezésével és a költségvetési eszközök tökéletesítésével. • A beruházási hitel hatékonyságának növelésére az alábbi intézkedéseket kell foganatosítani: — a beruházási hitel átnyújtása a saját forrásokból való megtérítés alapelvéhez igazodik, összefüggésben a beruházási hitel hozamával. A hitel fel- használása és megtérítése hatékonyságának kritériumai szerint, a hitelnyújtásnál differenciáltan előnyben részesítik az állami terv kötelező feladatai teljesítésének biztosítását, az exportál ló termelési-gazdasági egységek haladó szakágai fejlesztésének támogatását, elsősorban a kivitel hatékonyságának szempontjához igazolva, valamint a beruházások haladó koncepcióinak támogatását, főként tekintetbe véve a beruházások összvolumenjében a korszerűsítést szolgáló beruházások és a gépi beruházások hányadát. A hitelnek és a kamatnak differenciáltnak kell lennie, függőviszonyban a határidők megtartásától és az állami tervben megszabott paraméterektől. Az építkezési határidők, a költségvetés, valamint a beruházási hitelek tervezett paraméterei (az építési alapból pénzelt építkezések) meg nem tartásának következményeit teljes mértékben, vagy részben a fejlesztési alapból kell fedezni (a hitelnek, esetleg egy részének törlesztése). 7. A MŰSZAKI FEJLESZTÉS PÉNZELLÁTÁSA TERÜLETÉN az alábbi alapvető intézkedéseket foganatosítják: • a műszaki fejlesztés feladatai pénzellátásának alapvető forrásai a tárcák keretében és a termelési-gazdasági egységekben a műszaki fejlesztés alapjai lesznek. Az állami költségvetés eszközeit tervszerűen kell felhasználni az állami feladatok pénzellátására. A műszaki fejlesztés feladatai pénzellátásé ra eszközök fordíthatók a kivitelezők nyilatkozata álapján is, miszerint a tudomány és a technika fejlesztési tervei feladatainak gazdasági hatékonyságával kapcsolatban megvalósított számítások reálisak, s ha azokat a megállapított esetekben belefoglalják pénzügyi terveikbe. Továbbá ez lehetséges az előzetes ár- és költségvetési limitek, valamint a megoldók és a kivitelezők közti gazdasági kötelezettségek alapján is, amennyiben erre a szállítói- megrendelői kapcsolatok keretében kerül sor. Szélesebb mértékben kell érvényesíteni azt a rendszert, hogy a vállalati szféra pénzügyi forrásaiból fogják fedezni, a részleges pénzellátás formájában, az állami költségvetésből pénzelt állami feladatok teljesítését; • meg kell határozni a műszaki fejlesztés hatékonyságának mutatóit, amelyeket esetleg feltételt képező mutatóként alkalmaznak az anyagi ösztönzés alapjainak ellátásánál, valamint a műszaki fejlesztés eredményeiért felelős vezető dolgozók jutalmazásánál, esetleg a műszaki fejlesztés alapjaiba kerülő juttatások szintjének kiigazításánál. A kulturális és szociális szükségletek alapjába, valamint a tudományoskutatási alap gazdasági szervezetei fejlesztési alapjába a nyereségből való juttatások függnek a műszaki fejlesztés hatékonyságát jellemző mutatóktól is; • ki kell dolgozni a gyártmányok műszaki-gazdasági használhatóságának határidőit, ami objektíve hat az elavult gyártási folyamatok leállítására. fi A FORGÓESZKÖZÜK PÉNZELLÁTÁSA TERÜLETEN: a forgóeszközöket differenciáltan kell pénzelni, egyes tételeik szerint, a forgalmi alapból, az állandó passzívákból, az üzemelési hitelekből és egyéb forrásokból. Az állandó passzívákat már a pénzügyi terv kidolgozása szakaszában intenzívebben be kell vonni a készletek pénzellátásába. A készletek alakulását forgásidejük napokban meghatározott mutatójával kell szabályozni (szervezni és ellenőrizni). Pontosítani kell a szabályozott készletek volumenjét; • a készletek napokban meghatározott forgásideje a készletek szabályozásának kötelező mutatója. Ez a mutató feltétele a készletek alakulásáért felelős vezető dolgozók jutalmazásának; • a forgalmi alapon belül a készletek saját forrásokból történő pénzellátása függ a készletekben a forgalmi alap hánvadatól. Ezzel egyidejűleg meg kell szabni a saját forrásokból és a bankhitelből történő pénzellátás arányát is; • a készletek szintjének tartós csökkentése következtében a forgalmi alapban bekövetkezett csökkentés bizonyos feltételek mellett átdiszponálható a fejlesztési alapba.. Amennyiben a tervhez képest a készletek napokban mégha* tározott forgalmi ideje meghosszabbodik, a bank kívánságára a forgalmi alap növekményének megfelelő összeget ebbe az alapba kell átdiszponálni a fejlesztési alapból. A szükségtelen készletek fizikai felszámolása veszteségeinek 50 százaléka fedezhető a tartalék alapból. C. A külső kapcsolatok gazdasági eszközei Ezeket az eszközöket hatásosan orientálni kell a hatékony export növelésének előmozdítására, a hatékony behozatal biztosítására, általában a nemzetközi munkamegosztás, főleg a szakosítás és a kooperáció fejlesztésére. Az egyes szakaszokon az alábbi alapvető Intézkedéseket kell foganatosítani: í. a hazai Arak és a kivitel ESETÉBEN A KÜLFÖLDI ARAK VISZONYÁNAK MEGERŐSÍTÉSE • Meg kell őrizni a termelés és a küdkereskedelem kapcsolatának eddigi rendszerét a vételárak útján (külföldi ár, bérmentesítve a csehszlovák határon, koronában, valamint módosítva a külkereskedelmi szervezet kereskedelmi árkülönbözetével), miközben a kivitel hatékonysága megítélésénél a bérmentesített árakat korrigálni fogják a hosszú lejáratú hitelek kamatjával, vagyis gyakorlatilag az azonnali kifizetésnek megfelelő árszint lesz a mérvadó; • külkereskedelem tárgyát képező vagy képezhető gyártányok minőségének,' műszaki színvonalának, illetve elavultságának értékelésénél alkalmazzák a kivitel hatékonyságának kritériumait, vagyis a konkurrens csúcsgyártmányok külföldi árait és műszakiminőségi paramétereit. Ennek az értékelésnek eredményei tükröződni fognak a nagykereskedelmi árak előnyösségében, illetve előnytelenségében. A kivitel hatékonyságának azonos kritériumait fogják alkalmazni a nagykereskedelmi árlimitek kialakításában, az új gyártmányok, illetve az új létesítményekből származó gyártmányok árképzésében, s a nagykereskedelmi árak módosításának eldöntésében is. 2. a hazai Arak és a behozatal ESETÉBEN A KÜLFÖLDI ARAK VISZONYÁNAK MEGERŐSÍTÉSE A behozatal vételárak általi értékelésének eddigi rendszerében olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek az importált nyers- és alapanyagok feldolgozásában jóval nagyobb gazdaságossághoz vezetnek. A külföldi árviszonylatok alakulása hosszabb távú tendenciáinak tükröződniük kell a hazai nagykereskedelmi árakban, főleg az árképzési terv útján. 3. A KÜLKERESKEDELEM PÉNZÜGYI-GAZDASÁGI ESZKÖZEI A pénzügyi-gazdasági eszközök rendszerét úgy kell kialakítani, hogy kapcsolatban álljon a kiviteli és a behozatali árak tervezése rendszerével, s azzal a múlhatatlan Igénnyel, hogy a hatékonyság megkívánt növekedése mellett szavatolja az anyagi export fellendülését. Ösztönző küldetésüket ezért arra kell orientálni, hogy külföldi árakban, bérmentesítve a csehszlovák határon, növekedjen a kivitel egyrészt jobb külföldi árak elérésével (ez kifejezésre jut a differencia-mutató növekedésében), másrészt a nagykereskedelmi árakban kifejezett export anyagi volu- menjének növekedésével. Az ösztönzés szintje differenciált legyen, függőviszonyban a differenciamutatóval (a csehszlovák határon bérmentesítve elért áraknak és a nagykereskedelmi áraknak aránya) mért hatékonyságtól, valamint a kivitel szerkezetével kapcsolatos elképzelésektől. Jelentős előnyben kell részesíteni a többnyire hazai nyersanyagból és késztermékekből előállított, a hazai munkát nagy mértékben képviselő gyártmányokat, valamint az olyan termelést, amelyben nagy a kivitel részaránya, esetleg a gépiparban, alternatív módon, a nagyobb kilogrammárakat elérő üzemeket. A7, ösztönzés alapszintjét progresszívan emelni kell, ha a termelési-gazdasági egység az éves tervben nagyobb feladatot vállal és teljesít, mint amilyet az adott esztendőre az ötéves terv szabott meg. Ez az előny kisebb mérvű lesz, ha az ötéves tervhez képest tervezetten túlteljesíti az évi feladatokat. Amennyiben a termelési-gazdasági egység nem teljesíti az ötéves tervben megszabott évi feladatát (akár nagykereskedelmi árakban, akár a differenciamutatók növelésében) akkor az ösztönzés alapszintjét progresszív módon leszállítják, miközben ennek mértéke differenciált lesz az export és a hatékonyság növekedésének megfelelően; a feladatok nagymérvű nem teljesítése esetében az anyagi ösztönzés teljes egészében elmarad. Az ösztönzésre szánt eszközök forrását képezik a kivitelben való anyagi érdekeltség alapjának, amely közvetlen kapcsolatba kerül a jutalmazási, a fejlesztési és a tartalékalappal. 4. A TERMELÉSI GAZDASÁGI EGYSÉGEK ÉS A KÜLKERESKEDELMI SZERVEZETEK DEVIZÁK ÁLTALI ÖSZTÖNZÉSE A KIVITELBEN ÉS A BEHOZATALBAN Ez az ösztönzés elmélyül a külkereskedelmi árucsere elért nagyobb hatékonysága alapján. 5. A KÜLKERESKEDELMI SZERVEZETEK ANYAGI ÖSZTÖNZÉSE Megszűnik a termelési-gazdasági egységek és a külkereskedelmi szervezetek kölcsönös részesedése a kiviteli eredményekben, és a külkereskedelmi szervezetek viszonylatában alkalmazni fogják az önálló ösztönzést. A termelésigazdasági egységekhez hasonlóan a külkereskedelmi szervezetek ösztnözé- sét Is orientálni kell elsősorban a kivitel dinamikájának növelésére bérmentesített árakban, egyrészt jobb külföldi árak, másrészt a kivitel nagvobh anyagi volumenje elérésével; — a külkereskedelmi szervezetek esetében az anyagi ösztönzés szintjének megállapításakor igazodni kell a termelési-gazdasági egységek esetében alkalmazott hasonló alapelvekhez, tekintetbe véve azonban a külkereskedelmi szervezetek eltérő jellegű tevékenységéből következő sajátosságokat. D. A bérek hatásának növelése A bérek ösztönző hatása terén alapvető fordulatot kell elérni elsősorban az érdem szerinti jutalmazás alapelvének következetes érvényesítésével, hogy minden dolgozó társadalmi és gazdasági helyzete teljes mértékben a társadalomnak nyújtott hozzájárulásától függjön. Az anyagi ösztönzést össze kell kapcsolni az anyagi felelősséggel és a bírságolással. Az érdemek szerinti jelentős bérszóródással kell biztosítani a bérek és a társadalmi munkatermelékenység arányos alakulását. A szövetségi Munka- és Szociálisügyi Minisztérium, az Állami Tervbizottság és a többi központi szerv feladata megvalósítani az alábbi intézkedéseket: 1. A beralakulAs SZABÁLYOZÁSA TERÜLETÉN • Elsősorban az alapbért kell fel használni arra, hogy nyomást gyako roljanak az élőmunkával való hatékony gazdálkodásra. Ezért a termelési-gazdasági egységnek ennek nagyságát (terjedelmét) vagy az átszámított saját teljesítményektől, esetleg olyan más mutatótól függőviszonyban szabják meg viszonylagosan (részarányában), amely jobban kifejezi az adott tevékenység élőmunka-igényességét és a szaktudást, másrészt pedig abszolút vonatkozásban határozzák meg. • A tervteljesítés során jelentősen (átlag a felére) kell csökkenteni az átszámított saját teljesítmények vagy más mutatók túlteljesítéséért járó alapbért. • A hatékonyság általános növelésé ben úgy kell érdekeltté tenni, hogy a bér mozgó részének nagysága (terjedelme) a termelési alapok (termelést tényezők) ötéves tervben megszabott jövedelmezőségi szintjétől függ, a kivitelben fontos szerepeket teljesítő termelési-gazdasági egységek esetében pe dig az export hatékonyságától. • Közvetlenül és arányosan növelni kell a mozgóbért a nagyobb jövedelmezőség vagy más mutató éves tervbe történő beiktatásánál. A mutató tervezett szintjének túlteljesítéséért csökkenő tarifával kell növelni a mozgóbért. • A jövedelmezőség vagy más tervmutató meg nem tartásánál és a terv nem teljesítése esetében három fokozatban kell csökkenteni a mozgóbért, mégpedig: • az első íokon lineárisan (3 százalékig terjedően); • a további két fokon progresszívan úgy, hogy egyáltalában ne tarthassanak Igényt mozgóbérre (a béreszközök átlagosan 20 százaléka), amennyiben a mutató teljesítésének szintje a tervezettnél 15 százalékkal alacsonyabb fa mutató szintje egy százalékos csökkenéséért átlagosan 8,1 százalékkal csők ken a mozgóbér); • Az anyagi felelősséget és a bírságolást a társadalmi szükségletek meg nem felelő kielégítéséért olyan formán kell érvényesíteni, hogy — levonják az átszámított saját teljesítmények és a nyereség tényleges összegéből, amelynek alapján kiszámítják a jövedelmezőséget, a rossz minőségű termelés (tevékenység) által okozott veszteségeket kifejező összeget; — a mutatók tervezett szintje túlteljesítése esetében az alap- és a mozgó bér nagysága (terjedelme) növelésének lehetőségét függővé teszik az értékesítés tervezett struktúrája megtartásé tói. A műszaki fejlesztés eredményeinek megvalósítását, a gyártmányfejlesztési aktivitást és a hatékony- kivitel növelését támogatni kell olyan intézkedésekkel, amelyek a gyártmányok és a szolgáltatások műszaki színvonalától, valamint minőségétől függőviszonyban (beleértve a divatújdonságok és a luxuscikkek előnybe részesítését) növelik, avagy csökkentik a jutalmazási alap eszközeit, továbbá érvényesítik a kamatengedményeket és a szankcionáló kamatokat és átdiszponálnak eszközöket a kivitelt anyagilag ösztönző alapból. A jutalmazási alap gyarapítását, beleértve az átdiszponálást Is, limitálni fogják a béreszközök erre a célra felhasználható százalékhányadával, amelyet a kormány fog megállapítani. • Változtatni kell a jutalmazási alap küldetésén, s úgy kell létrehozni, hogy a nyereség egy részét utalják ide, egészen a felhasználható béreszközök elért megtakarításának szintjéig terjedően. Ezen túlmenően a jutalmazási alapba kerülnek az előző szakaszban említett juttatások. A jutalmazási alapból kell fedezni a nyereségrészesedést, a prémiumokat és a jutalmakat, ame lyek a fent említett céljuttatásokkal összefüggő erdeményekért járnak. (A dokumentum befejező részét hétfői számunkban közöljük.)
