Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-14 / 63. szám, péntek
A NÉPGAZDASÁG TERVSZERŰ IRÁNYÍTÁSI RENDSZERÉT 1980 UTÁN TÖKÉLETESÍTŐ KOMPLEX INTÉZKEDÉSEK / Folytatás a 3. oldalról) tervei. Az éves terv további feladata reagálni a társadalom új szükségleteire, és minden lehetőséget felhasználni a giizdasági fejlődés meggyorsítására, főként a tudomány és a technika korábban nem feltételezett ismereteinek fel- használásával. Ebből a szemszögből kiindulva kell pontosítani az ötéves terv feladatait. Annak érdekében, hogy a termelési és a gazdasági egységekben megőrizzük az ötéves terv s az általa megszabott gazdasági feltételek aktív irányító szerepét a terv megvalósításának egész folyamatában, s ezzel egyidejűleg olyan feltételeket teremtsünk, hogy az éves tervek betölthessék szerepüket anélkül, hogy változtatni kellene őket, amennyiben termelési-gazdasági egységek éves tervei eltérnek ötéves tervüktől, a központi szervek az ötéves terv egyes kiválasztott feladatai és egyes gazdasági feltételei viszonylatában bizonyos toleranciát engedélyeznek a termelési-gazdasági egységeknek. Az irányítás minden fokán az éves terv kidolgozásának alapvető kiindulópontja az ötéves terv; ezért lemondunk az éves terv kidolgozását szabályozó eddigi értelmezésű Irányelvről, azzal, hogy a kormány szükség esetén az éves terv előkészítését egyes kérdések megoldására orientálja, ehhez meghatározza a múlhatatlanul szükséges eszközöket és módozatokat: a központi ágazati szervek ezt az orientációt differenciáltan alkalmazzák konkrét direktívák formájában az Illetékes termelési-gazdasági egységekre. Ez az orientáció lesz a termelésigazdasági egységekben és a vállalatokban a terv kidolgozásának és ennek keretében az előzetes terv formájában a dolgozók részvétele szervezésének döntő fontosságú kiindulópontja. Az előzetes tervezés folyamatában a dolgozók figyelmét elsősorban arra kell orientálni, hogy megbirkózzanak az ötéves terv minőségi feladataival, túl nem lépve az erre szánt eszközök limitjét. A minőségi feladatok szerepe elmélyítését következetesen össze kell hangolni a népgazdaság szükségleteivel és lehetőségeivel. Amennyiben az előzetes tervek több nyersanyagot, anyagot és gyártmányt igényelnek, az ezt javasló szervezet és felettes szervei ezt a szükségletet úgy fogják fedezni, hogy a terv kidolgozásának folyamatában a szállítókkal megegyeznek a szállítói- megrendelői kapcsolatok keretében. Ugyanakkor a szállítónak nem szabad anyagilag lazábban biztosítania a többi megrendelővel szembeni feladatainak teljesítését. A központi szervek és a termelésigazdasági egységek feladata megteremteni annak sokoldalú feltételeit, hogy az előzetes tervezés, a társadalmi szükségletekkel összhangban, a lehető legnagyobb hozamot biztosítsa. Az előzetes tervezés útján főleg a szocialista munkabrigádokat, a komplex racionalizációs brigádokat, az élenjáró munkásokat, a feltalálókat és az újítókat kell bevonni az éves terv kimunkálása folyamatába s orientálni kell őket az intenzív termelésfejlesztés tartalékainak feltárásé ra és felhasználására, a gyártmányok minőségének javítására és a társadalom növekvő szükségleteinek kielégítésére. Az előzetes tervezés folyamatában az anyagi ösztönzés eszköze főleg a terv döntő fontosságú feladatai és az anyagi ösztönzés eszközei közti összefüggés rendszere lesz. Az éves tervben az ötéves tervnél igényesebb feladatok vállalását kifejezésre kell juttatni az értékelés során B. A tervek következetes részarányosságának szavatolása az irányítás minden szintjén Az irányítás minden szintjén biztosítani kell a terv következetes részarányosságát, elsősorban az erőforrások minél hatékonyabb felhasználása útján. Ebből a szempontból kiindulva kell továbbfejleszteni a termelés gazdasági hatékonyságának rendszerét. A terv részarányosságát a kapacitás, az erőforrások és a szükségletek sokoldalú felmérése és megindoklása alapján, valamint tervszerű fejlesztésük biztosításával, vagyis főként a feladatok teljesítésének, a tudomány és a technika fejlesztése tervezett gazdasági hozamának biztosításával kell felülvizsgálni és szavatolni. # A források és a szükségletek közti kövei kezetes arányosságot biztosítani kell az értékben (szerkezeti és értékesítési vonatkozásban) kifejezett, kölcsönös kapcsolatban álló mérlegek egységes rendszerével és az anyagmérlegek rendszerével. Az anyagmérlegeket olyan eszközként kell fejleszteni, amely felmérj és biztosítja a termelés struktúráját, valamint arányosságát a fo- gya«tással és annak struktúrájával. Az általános értékesítés pénzben kifejezett mérlegeivel kell megszabni nemcsak a népgazdaság szükségleteit szolgáló értékesítést, hanem a termelési-gazdasági egységeken belül a termelési fogyasztást szolgáló értékesítést is. Ezzel kell meghatározni és biztosítani a gazdaság anyagi-műszaki ellátása szükségleteit fedező termelés és értékesítés feladatait és azoknak teljesítését. A beruházásokkal és a kivitellel kapcsolatos termelési mérlegeket fokozatosan kell kidolgozni és lebontani, a döntő fontosságú termelési ágak szerint tagolva. Az állami terv mérlegeinek (nyers- és alapanyag, valamint a népgazdasági arányok kialakításában döntő fontosságú gyártmányok) nagyságrendjével ösz- szefüggésben, megfelelő mértékben bővíteni kell az ágazati központi szervekben, valamint a termelési-gazdasági egységekben további gyártmányok termelési mérlegét; ezzel egyidejűleg be kell vezetni a kiválasztott beruházási egységek és a kötődő fontos alszállít- mányok mérlegeinek kidolgozását. Ugyanakkor az anyagmérlegek funkcióját úgy kell bővíteni, hogy az a mérlegekben szereplő gyártmányok fejlesztésének hatásos eszközévé, a termelés távlati fejlesztésének eszközévé váljon, összhangban a növekvő fogyasztással és annak struktúrájával, továbbá a szerkezeti változások irányítása, a nemzetközi munkamegosztásba való beilleszkedés, a termelés belső szakosodása és kooperációja eszközét, illetve a beruházási politika megvalósítása útján a termelési bázis formálásának eszközét képezze. • Olyan esetekben, amikor célszerűnek mutatkozik a mérlegek kidolgozásával kapcsolatos tevékenységet egy helyre összpontosítani, ahelyett, hogy ezt a tevékenységet a termelési ágazatok vagy azoknak részei számára több termelési-gazdasági egység, illetve tárca végezné, érvényesíteni kell a mérlegkidolgozási geszciót. Jelentősen bővíteni kell a behozatali- értékesítési geszciót is, hogy célszerűbbé váljon a devizaeszközök ráfordítása és ésszerűsítsük az értékesítés módját; ezt az ügyvitelt főleg azokban az esetekben érvényesítsük, amikor ismételten gyártmányokat importálunk hazai megrendelők szélesebb köre számára, beleértve az importált gépipari gyártmányok pótalkatrészeit. • A tervezés folyamatában meg kell szilárdítani a szállítói-megrendelői kapcsolatok megtárgyalásának és megoldásának rendszerét. A tudomány és a technika fejlesztését szolgáló szállításokat a tudomány— technika—termelés—felhasználás ciklusa alapvető szakaszai szerint kell tisztázni és szerződésileg biztosítani, a beruházásokat, valamint a beruházási egységek kivitelét szolgáló szállításokat pedig az építkezés egész időtartamára, s a hosszú előállítási időt igénylő gyártmányok termelését szolgáló szállításokat a termelési folyamat megfelelő időtartamára. Az éves tervek előkészítése során ezeket a szállítói-megrendelői kapcsolatokat csupán pontosítsák. Szélesebb körűen tárgyalják meg a szállítói-megrendelői kapcsolatokat az exportált beruházási egységek, a gépek és a gépi berendezés alszállítmányai és további darabáru esetében és oldják meg az exportra kerülő beruházási egységek komplettizálásához szükséges szállításokkal összefüggő szerződéses kötelességeket • A fontos termelési programok, az állami célprogramok megvalósítóinak, a tudományos-műszaki fejlődés döntő fontosságú eredményei felhasználóinak, a komplex lakásépítésért felelős építőipari minisztériumoknak feladata a tervjavaslatok részeként kidolgozott javasolt intézkedések mellett elemezni az adott termelési ágak komplex anyagellátottságát, egyrészt a szállítások mennyiségét, választékát, és határidőit, másrészt a komplettizáló gyártmányok műszaki színvonalát. • A szerződéses rendszer hatékonyságának növelésével is szavatolni keM a terv kidolgozása folyamatában a szállítói-megrendelői kapcsolatok következetesebb kialakulását, a tervfeladatok teljesítését és ennek anyagellátottságát. Szélesíteni kell a hosszú lejáratú gazdasági szerződések kötelező megkötésének körét. Ez főleg az előkészítő szerződésekre vonatkozik, amelyeknek megkötésére sor kerül a gazdasági irányítás szervei szintjén is, mégpedig az egész ötéves tervidőszakra, vagy a tervbe vett cél elérése időszakára kidolgozott hosszú távú tervdokumentumok alapján; ezek a szerződések váljanak a végrehajtási szerv előkészítése, az éves tervek, a mérlegek lebontása és az elosztási tervek feladatai megszabása kötelező érvényű alapanyagává. Szélesebb körben kell kötelező gazdasági szerződéseket kötni olyan terv- dokumentum alapján, amelyből legalább megközelítően következik a teljesítés nagyságrendje, határideje, valamint a szállító és a megrendelő szer vezet kapcsolata; ez főleg az elosztás mérlegeinek és terveinek lebontása alapján történjék. Ezeket a mérlegeket és terveket a központi szervek, valamint a termelési-gazdasági egységek vezérigazgatóságai hagyják jóvá. Szavatolni kell azt, hogy a végrehajtási terv megvalósítását a gazdasági szerződések a szállító és a termelő szervezetek hatásos ösztönzésével érjék el úgy, hogy a szállítások szervezett nagyságrendjét gazdasági szerződések megkötésével biztosítsák, mégpedig röviddel azt kővetően, hogy a teljesítés negyedéve előtt lejár a megrendelés határideje. • Fokozatosan meg kel) teremteni s szüntelenül időszerűsíteni kell azoknak a normáknak a rendszerét, amelyeknek célja tökéletesíteni a terv kidolgozását, lebontását és minőségi vonatkozásban figyelemmel kísérni megvalósítását. A normák kell hogy kifejezzék és biztosítsák a tudományos-műszaki fejlődés hozzájárulását az egyes gazdasági feladatok teljesítéséhez, az újítók, az ésszerűsítők és a szocialista munkabrigádok tapasztalatait. KI kell dolgozni az irányítás magasabb szintjei szükségleteit szolgáló fogyasztási normák csoportosításának rendszerét. Annak érdekében, hogy a műszaki normák nagyobb befolyást gyakoroljanak a gyártmányok minőségére és a termelésben a sorozatgyártásra, főként a nyers- és az alapanyagok, valamint az energia megtakarítása érdekében ilyen irányú tevékenységet elsősorban a népgazdaság döntő ágazataiban kell {kifejteni. • Az Állami Tervbizottság és a központi szervek feladata a népgazdaságfejlesztési tervek, valamint az egves tárcák gazdasági tervei kidolgozása során rendszeresen megteremteni — összhangban az ötéves terv alapvető céljaival és feladataival — a folyamatos és arányos gazdaságfejlesztés szavatolásához múlhatatlanul szükséges anyag- és pénztartalékokat. Ezeket a tartalékokat tervszerűen fel kell használni arra, hogy az éves tervek rugalmasan reagáljanak az ötéves tervtől való szokványos (nem rendkívüli) eltérésekre, valamint a külső feltételek szokványos eltéréseire. Támogatni kell az ötéves tervfeladatok szilárdítását, a kutatás és a fejlesztés előre nem látott új ismereteinek megvalósítását, a haladó termelési-gazdasági egységek és termelési programok gyorsabb fejlesztését, és fel kell használni a hatékony export és import további lehetőségeit. • A Szövetségi Árhivatal feladata, együttműködésben az Állami Tervbizottsággal, a szövetségi Pénzügyminisztériummal és további illetékes szervekkel, elmélyíteni az árképzés koncepciózus központi tervezését és céltudatosan időszerűsíteni az árrendszert, afni egyik feltétele a tervezés folyamatában a gazdaságilag helyes döntéseknek, valamint az anyagi és az értékfolyamatok közti arányok szavatolásának. Az árképzés terve kötődjön a 7. ötéves tervidőszakban lefektetett fejlesztési koncepciókhoz és az állami célprogramokhoz. Az árakat hatásosabbon kell felhasználni a terv céljainak és feladatainak támogatására (a termelésben és a fogyasztásban, a gyártmányfejlesztési folyamatokban és a választék hatékony módosításában, a gyártmányok minőségében, a külkereskedelmi áruforgalom hatékonyságában stb. megvalósításra kerülő szerkezeti változások ár általi ösztönzésére és motiválására; az árak rugalmas módosítását és az új gyártmányok árképzését is fel kell használni arra, hogy kialakítsuk a gazdaságilag indokolt jövedelmezőséget. • Meg kell teremtenünk a tervszerű számítások automatizált rendszerét, hogy az a tervek következetesebb mérlegének megvonása és belső összefüggései kialakítása mellett lehetővé tegye, főleg központi szinten, a több változatú tervezést; ugyanakkor ez a rendszer kötődjék a Szovjetunió és a többi KGST-ország hasonló automatizált rendszerének fejlődéséhez. C. Tökéletesítsük az állami és a gazdasági tervek lebontását, a tervteljesítés minőségét, ellenőrzését és értékelését €> A terv lebontását a központi szervekről a termelési-gazdasági egységekre, valamint a termelési-gazdasági egységekről a vállalatokra, tökéletesítsük főleg azzal, hogy ez a munka következetesen komplex, kiegyensúlyozott és egyeztetett lesz azokban a szervezetekben, amelyekre a tervet lebontják. A terv lebontásának alapja az egyes mutatók és a végeredmény kialakulása folyamata tényezőinek elemzése, valamint olyan normák, műszaki-gazdasági mutatók és egyéb mutatók, amelyek a lehető legpontosabban kifejezik a szervezet népgazdasággal szembeni kötelességeit és a társadalmat gazdagító hozamokat. Az ötéves terv lebontásakor arra kell törekedni, hogy a termelési-gazdasági egységeken belüli szocialista szervezetek számára Is hosz- szabb távra szabják meg a tervfeladatokat és a gazdasági feltételeket, vagyis a tervet lebontsák az egész ötéves tervidőszakra, tekintetbe véve az egyes szervezetek feltételeit és feladatait. A tervet lebontva a vállalaton belüli alakulatokra, biztosítani kell azt, hogy a tervfeladatok hatásos, címre szóló formát öltsenek, amelynek keretében az adott alakulatok és kollektívák biztosítják a termelés és a hatékonyság fejlesztését szolgáló anyagi erőforrások és tartalékok megteremtését és mozgósítását, a vállalaton belüli alakulatok koordináltságát, a termelés idejében történő, következetesebb előkészítését és a munkakezdeményezés ennek megfelelő orientálását. • A tervteljesítés ellenőrzésének, értékelésének és össztönzésének kiindulópontjai legyenek elsősorban a szervezet társadalom iránti viszonyát kifejező minőségi és mennyiségi mutatók. A tervteljesítés ellenőrzésében és értékelésében érvényesüljön elsősorban az a szempont, hogy az ötéves tervet kezdettől fogva teljesítsék, s emellett ellenőrizzék és értékeljék az egyes éves tervek teljesítését; hasonló módon kell orientálni a tervteljesítés anyagi ösztönzését is. A tervteljesítés ellenőrzésében és értékelésében előtérben álljon a feladatok egyenletes teljesítése, összhangban a társadalmi felhasználás tervezett irányaival, vagyis az értékesítési terv teljesítése a megszabott összetételben, a tervezett hatékonyságnak, a gyártmányok minőségének, az exportképességnek megőrzése mellett, továbbá az adott szervezet fejlesztési feladatainak teljesítése, beleértve a fejlesztés megfelelő feltételeinek megteremtését. A tervteljesítés ellenőrzésével és értékelésével kapcsolják össze kölcsönös összefüggésükben a tervszerű irányítás eszközei hatékonyságának szüntelen felülvizsgálatát, abból a szemszögből, hogyan hatnak a kitűzött feladatok teljesítésére. D. A tudományos-műszaki fejlesztés hatásosabb tervezéséért és népgazdasági érvényesüléséért • A termelési-gazdasági egységek ötéves tervét olyan komplex tervként kell felfogni, amelynek alapját képezik a műszaki fejlesztésnek, a gyártmányok minőségi tökéletesítésének, az új termékek és technológiák bevezetésének s alapvető paraméterei elérésének, az eddigi termelési porgram megújításának, a műszaki-gazdasági üzemelési normákkal összefüggésben az elavult gyártmányok kiiktatásának, az új termelő berendezések üzembe helyezésének, az anyagigényesség csökkentésének tervei. A tervfeladatok teljesítését következetesen össze kell hangolni a terv minden kiegészítő részével, s a tudományos-műszaki fejlesztés hatásának tükröződnie kell a terv anyagi és értékmutatóiban. • A műszaki fejlesztés egyeztető tervei rendszerének érvényesülnie kell minden szintű tervben; ezek a tervek következetesebben fejezzék ki a használati érték alapvető paraméterei mellett a tudományos-műszaki fejlesztés hozzájárulását a termelők és a felhasználók viszonylatában egyaránt, és ez tükröződjék a terv minden kötődő részének mutatóiban; ugyanakkor a figyelem összpontosuljon főleg a fűtőanyag, az energia, a nyersanyag és az anyag megtakarítására, a mnukaerők viszonylagos és abszolút megtakarítására. a munkatermelékenység és a termelési volumen növelésére, a nyereség gyarapítására, a kiviteli volumennek és hatékonyságának növelésére, a világpiacon a nagyobb konkurrencia- képességre, a jobb értékesíthetőségre, szervizszolgáltatásra és (pótalkatrész- ellátásra, jobb külföldi árviszonylatok elérésére, a behozatal csökkentésére, a szabadalmak nagyobb hozamára stb. • A műszaki fejlesztés minden feladata esetében érvényesíteni kell az új technológiával kapcsolatos előzetes árlimiteket vagy kőltséglimíteket, s megtartásukban az illetékes dolgo zókat anyagilag érdekeltekké kell tenni. ÍA dokumentum további részét holnap közöljük.)
