Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-14 / 63. szám, péntek
LENIN LEVELEIT OLVASVA Elcsodálkozik , az ember, amikor LENIN leoeleit olvassa, annyira egységes egésznek hatnak. Egy- általán nem mozaikszernek, pedig más-más időben, más-más embernek írta őket, különböző céloktól indíttatva, más-más alkalomból. Mintha egy nagy, izgalmas és fölöttébb tanulságos könyv fejezeteit olvasnánk. Cselekvő ismeretszerzés Közel kétszázan neveztek be a „100 tavaszi km" akcióba 0 Miként szolgálják a politikai nevetés ügvét? Maholnap itt a tavasz, melynek első szombatján a rozsnyói (Rožňava) Bányászok teréről útra kelnek az ifjú turisták. Irány: a Szilicei fennsík. Három tavaszi szom baton a fennsík turistaösvé- nyeit bejárva, a nevezetessé geket megtekintve, a vetélkedőkön egymással versenyezve olyan akció részesei lesznek a fiatalok, melynek végeztével megkapják a „100 tavaszt km“ jelvényt. Hagyományos akció ez, hiszen az idén sorrendben tieznkettedszer szervezi meg a SZISZ járási bizottságának titkársága közösen a turistákkal és a Járási Pionír- és Ifjúsági Ház vezetőségével. Egyik fő szervező Štefan Burčo, elvtárs, az ifjúsági ház igazgatója. A másik Turek Sándor elvtárs, a turisták szakosztályának vezetője. így tájékoztattak az előkészületekről: — Az érdeklődésre való tekintettel már hetekkel korábban ötszáz példányban, nyomtatványként kiadtuk a Turisták Kalendáriumát. Kidolgoztuk az útitervet, megrendeltük a szükséges szállító járműveket, az autóbuszokat. A rendezőkkel, a csoportvezetőkkel megbeszéltük a tennivalókat, előkészítettük a szükséges felszerelést. Már csak az indulás napjára várunk. Elmondták, hogy a rozsnyói ifjú bányászok Jaroslav Koreň és fán Neuschl mérnök, a dobšinái KOVO üzem fiataljai Plichta Géza, a papírgyári fiatalok Hric Zoltán vezetésével készülnek az akcióra. És persze a pionírcsapatok ifjú turistái is beneveztek már. — Tévedés lenne azonban azt hinni — magyarázták —, hogy ezek a fiatalok csak és kizárólag a turisztika bűvkörében élnek. Az akció önmagában is kiváló. testedzési lehetőséget biztosít, de ha már mód van rá — és miért ne lenne! — egyúttal megismerkednek az adott tájegységgel, annak történelmi múltjával. Az akció a hazafias és internacionalista nevelés sajátos formája, hiszen a járás munkásmozgalmi múltjának nem egy jelentősebb eseménye kötődik különféle formában ehhez a tájegységhez. Eddig szerzett tapasztalataik és a részletesen kidolgozott terv alapján arról is tájékoztattak, hogy milyenek az akció során megvalósuló vetélkedők és bemutatók. A tájékozódási versenyt mindig nagy érdeklődés kíséri, hiszen ha valaki térképet és iránytűt kap a kezébe, meghatározott feladatot kap, s mindazt Időre, jól teljesíti, az már nemcsak játék, — Az akció ismeretszerzésre szolgál — állapították meg — mert éppúgy jellemzője a szórakozás és a kikapcsolódás, mint a tanulás és az eddig tanultak egyeztetése a valósággal. Bekacsolódott a beszélgetésbe Alexander Ružbašan elvtárs, az Elán elnevezésű csoport vezetője is: — Több olyan csoport is jön velünk, melynek tagjaii ifjú kommunisták, tagjelöltek. Jönnek az ifjúsági szervezetekből, a forradalmi hagyományokat gyűjtő körök tagjai is. Kimondottan azzal az elképzeléssel, hogy ez az akció a politikai nevelés ügyét szolgálja, mert módot ad az elméleti ismeretek elmélyítésére. Megtudtam, hogy a lube- níki Bányász elnevezésű csoport Tibor Vrobla elvtárs, a štítniki csoport Margita Glo- öeková elvtársnő, a betlértek (Betliar) pedig Balog Marian vezetésével azért neveztek be, hogy tábortűz mellett politikai beszélgetést is rendezzenek. — Arra törekszünk — hangoztatta —, hogy e. könyvekből szerzett Ismereteket át* érezzék. A kötetlen, szabad vita meggyőződéssé alakítsa az olvasottakat, a hallottakat Ivan Bratko elvtárs, a Csehszlovák Testnevelési Szövet-* ség járási titkárságának dolgozója, Jozef Sedlák mérnök, a bányászati szaktanintézet : igazgatója, Mackó István, Nagy Tibor edzők a csoport- vezetőkkel már hetekkel ezelőtt megbeszélték a programot, és több éves tapasztalataik alapján a módszerek alkalmazásának kérdéseit. Június 14-én azok Indulnak útra, akik „A szabadság útján“ elnevezésű turistaút, a több napos természetjárás és kirándulás alkalmával kívánják majd megszerezni a „Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója“ feliratú emlék- jelvényt. A cselekvő ismeretszerzés útjára ilyen módon a rozsnyói járásból az idén több száz fiatal indul. Zömükben olyanok, akik egyszerűen csak a természetjárás és honismeret öröméért, de sokan közöttük ifjú kommunisták és tagjelöltek, akik tudatos önnevelés érdekében vállalják a turistautak fáradalmait. Nagyszerű célokért mindannyian. Kívánunk nekik ló utat! HAJDfi ANDRÁS Forradalmárra emlékeztek Tiszteletadás Varga Gyulának Lenin sok levelet írt, és mindegyikben, még a legparányibb levélkében, egy kurta firkantásban, egy ügyiratra odavetett döntésben is érződik az eleven Lenin, s alakjának új oldalára vetődik fény. A levelek olvastán jobban, tisztábban láthatjuk a nagy gondolkodót és forradalmárt, a kommunista párt és a szocialista állam megalapítóját, a kommunista világ- mozgalom vezérét. Kirajzolódik belőlük Leninnek, az embernek élethű képmása. Érzékeltetik meleg szívét, egyszerűségét, humanizmusát, az emberi gondok iránti fogékonyságát, életörömét, minden galádsággal és ocsmánysággal szembeni gyűlöletét. Nagyezsda Krupszkaja, Lenin felesége, és harcostársa írta róla: „Szíve a nép iránti szeretettől dobogott.* A dolgozó emberek, a nép szeretete vezette Lenin kezét, amikor a leveleket írta. A rengeteg levélből azokat válogattuk ki, amelyek Leninről, az emberről, a társról, a barátról adnak képet. 1919. december 5-én levélben kéri az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság titkárát, hogy utaltasson ki élelmet Valentyina Szmirnovának, a fronton levő Vlagyimir Szmir- nov feleségének. Javában folyt a polgárháború, éhezett és fázott az egész ország. Szmirnova nehéz helyzetét Lenin mégis szívére vette, amint tudomására jutott. és intézkedett. A dolgozó emberek életének minden apró részlete foglalkoztatta, érdekelte Lenint. Egy alkalommal nála járt egy parasztküldött. Ivan Csekunov, s egyebek között elpanaszolta, hogy elveszett a szemüvege. Lenin rögtön írt néhány sort Nyikolaj Szemaskónak, az akkori egészségügyi népbiztosnak (miniszternek), s megkérte, segítsen Csekunovnak, hogy kapjon egy jó szemüveget. Mert akkor, 1921 ben, Szovjet-Oroszország- ban még nem volt optikai ipar. Jól tudta, mennyire fontos az ember számára a jó közérzet, és részvéttel igyekezett elűzni a nyomott hangulatot, a pesszimizmust, ha valakinél ilyesmit vett észre. Egy amerikai kommunista elpanaszolta Leninnek, hogy betegsége miatt rossz a hangulata. Lenin ezt nagyon szívére vette. Beszélt egy tapasztalt orvossal, aki kollégáitól érdeklődött a beteg állapota felől. Lenin Így Irt erről az amerikai elvtársnak: „Tehát teljesen hitelt érdemlőn megtudtam, hogy az Ön állapota egyáltalán nem reménytelen. Betegsége teljesen gyógyítható. Ezért a legnyomatékosabban tanácsolom Önnek, hogy szedje össze magát, hessegesse el a komor gondolatokat, ne hagyta eluralkodni magán a képzelődést és türelmesen kezeltesse magát.“ Ha valaki bajba került, Lenin a segítségére sietett, még ha nem is ismerte közelebbről, igyekezett tartani benne a lelket, segíteni a fájdalom elviselésében. Alekszandr Szerafimo- vics író fia elesett a polgár- háború frontján. Amikor Lenin értesült errőú mély megindult- ságból tanúskodó levelet írt az írónak: .. nagyon szeretném megmondani Önnek, mennyire fontos a munkája a munkások és mindannyiunk számára, s mennyire szükséges, hogy most erős legyen, leküzdje súlyos bánatát és kényszerítse magát a munkához való visszatérésre.“ Miközben a „nagy politika“ kérdéseivel foglalkozott, miközben a pártot és az államot irányította, mindig sok-sok embert tartott emlékezetében, ismerte gondjaikat, igyekezett segíteni rajtuk. A dolgozó emberről való gondoskodás a párt- és állami politika része, mégpedig igen fontos része volt a szemében. 1918 áprilisában Szimbirszkbe sürgönyözött a szovjet elnökének, s az iránt érdeklődik, „mi leit a sorsa Ivan Jakovlevics Jakovlev tanfelügyelőnek, aki 50 évig dolgozott a csuvasok nemzeti felemelkedéséért, és sok üldöztetést szenvedett el a cárizmus alatt“. Lenin aggodalma jogos volt: a szovjethatalom még csak kialakulóban volt, a régi orosz értelmiségiek nem mindenütt részesültek megfelelő bánásmódban. S Jakovlev tanfelügyelő volt a cári rendszer idején. „Ügy vélem — sür- gönyözte Lenin Jakovlevet nem szabad elszakítani attól az ügytől, amelynek életét szentelte.“ Jakovlev ezután a nő tanfolyamok és szemináriumok elnöki tisztét töltötte be. A szovjet kormány 1920 októberében Lenin kezdeményezésére rendeletet fogadott el arról, hogy élethossziglani nyugdíjat kell folyósítani Mihail Csernisevszkijnek, a nagy orosz forradalmi demokrata, Nyikolaj Csernisevszkij fiának, és sürgősen fel kell újítani a szara- tovi Csernisevszkij házat, amelyben múzeumot rendeztek be. Határtalanul kellett szeretnie az embereket annak, aki a reá zúduló rengeteg dolog közepette is törődni tudott egy egyszerű tanfelügyelő sorsával és a régen elhunyt forradalmár fiával. Lenin rendkívül szerény ember volt, nem tűrte, sőt tiltakozott, ha valamiben megpróbáltak kivételezni vele, ha kiváltságos körülményeket próbáltak teremteni számára. Ez a jellemvonása Is jól megnyilvánul leveleiben. A Népbiztosok Tanácsa 1917. november 23-i rendeletével a népbiztosok maximális járandóságát havi 500 rubelben állapította meg, s ehhez 100-100 rubel pótlékot minden munkaképtelen családtag után. Vlagyimir Boncs-Brujevics, a Népbiztosok Tanácsának ügyvezetője Nyikolaj Gorbunovval, a Népbiztosok Tanácsának titkárával egyetértésben Lenin fizetését havi 800 rubelre emelte, s ezzel megszegte a rendeletet. Amikor Lenin értesült erről, „dühös“ levelet írt Bohcs-Brujevicsnek, s a „nyilvánvalóan törvénytelen“ eljárás miatt „szigorú megrovásban“ részesítette. Lenin szerénységéről, az önmagával szemben tanúsított nagyfokú igényességről ad képet a következő levél. 1922. február 5-én a Szocialista Akadémia elnöksége úgy határozott, hogy Lenint az Akadémia tagjává választja. Lenin az értesítésre válaszolva február 27-én levelet írt, s miután a gesztust megköszönte, kérte, hogy töröljék a tagok névsorából, illetve ne vegyék fel a névsorba. „Sajnos, betegségem miatt a legcsekélyebb mértékben sem tudom teljesíteni a Szocialista Akadémia tagjaira háruló kötelességet. Fiktív tag nem akarok lenni.“ Lenin őszintén örült munkatársai sikereinek, mintha saját sikere lett volna. Ivan Szkvor- cov-Sztyepanov újságíró könyvet írt „Az OSZFSZK villamosítása a világgazdaság átmeneti szakaszával kapcsolatban“ címmel, és a kéziratot elküldte Leninnek. Lenin, miután elolvasta a levelet, írt a szerkesztőnek, s ebben a többi között ezt írta: .. elragadtatással olvastam könyvét. Ez igen!“ Lenin készséggel elvállalta, hogy előszót ír a könyvhöz. Az emberek iránti nagy jóindulatának semmi köze sem volt a széplelkűséghez. Gyűlölte az akarat nélküli puhányokat, az eszmények és meggyőződés nélküli embereket. A kommunista forradalmár szenvedélyével üldözte a bürokratákat, akik gátolták a forradalmi munkát, az új élet építését. Jellemző erre 1922. március 18-i, a párt Központi Bizottságának Politikai Irodájához címzett levele. Panaszok érkeztek Leninhez a moszkvai szovjet lakásügyi osztályán tapasztalt visszásságok miatt. Az ellenérzés Igazolta a panaszok jogosságát, Közben a Moszkvai Párt- bizottság végrehajtó bizottsága és a Moszkvai Szovjet elnöksége megpróbálta cáfolni a tényeket, és ellenezte a szolgálati bűncselekményekben vétkes kommunisták bírói úton történő felelősségre vonását. Lenin a levélben javasolta, hogy a Politikai Iroda részesítse szigorú megrovásban a Moszkvai Párt- bizottságot a kommunisták iránt tanúsított elnézésért, az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság Elnöksége pedig „üssön egyet“ a Moszkvai Szovjet Elnökségén a sajtóban közzétett megrovással. Javasolta továbbá, körlevélben értesítsék az Igazságügyi Népbizlosságot, a kommunistákat a bíróságok szigorúbban kötelesek büntetni, mint a nem kommunistákat. A levél így fejeződött be: „P. S. A gyalázat és a pimaszság teteje: a hatalmon levő párt védelmezi saját gazembereit!“ Lenin még a legjobb és legközelebbi barátait sem kímélte, ha elvi jelentőségű hibát vétettek, ha lelkűkbe fekély fészkelte be magát. 1919 júliusában Gorkijnak írt levelében aggodalmát és rosszallását fejezte ki amiatt, hogy Gorkij, mint maga jrta, „megundorodott az élettől“, s hogy nyomott hangulatban van. „Nem akarom ráerőszakolni Önre tanácsaimat, de meg kell mondanom: radikálisan változtasson életkörülményein, változtassa meg környezetét is, lakóhelyét is, foglalkozását, is, különben végleg meg fog undorodni az élettől“ —• írta Lenin. Lenin levele hasznára vált a nagy írónak, segítette kételyei végleges leküzdésében. Gorkij beállt a szocializmusért küzdő tevékeny harcosok sorába. Lenin a bírálattal Gorkijért harcolt. ... Lenin levelei részei Lenin életének. Az évek távolából is elénk idézik a nagy humanista alakját, aki az emberekért, az emberek boldogságáért élt. (APN) A losonci (Lučenec) városi pártbizottság és a városi nemzeti bizottság március 5-én kegyeletteljes emlékünnepélyt tartott. Az utókor nevében emlékeztek meg a város szülöttjéről, Varga Gyula elvtársrói. a CSKP alapító tagjáról halálának 50. évfordulója alkalmából. Varga Gyula elvtárs 1896. június 19-én született Losoncon. A proletársorsot, a nélkülözést korán megismerte. Bádogos segédként dolgozott, s hamar felismerte, hol a helye. Fiatalon bekapcsolódott a munkás- mozgalomba. Aktív szervezője volt a munkáselnyomás ellen tiltakozó megmozdulásoknak, sztrájkoknak. Ezért a munkások szívükbe zárták, tisztelték és becsülték. Ennek tudható be, hogy már fiatalon, 24 éves korában. 1920 májusában, pz akkor megtartott első községi választásokon, mint a munkások képviselőjét beválasztották a városi tanács vezetőségébe, amelynek haláláig tagja volt. Sőt, 1923-tól 1930-ig a kom munista párt képviselőiéként a városi bíró első helyettes tisztségét töltötte be. A városi képviselő testületben állandóan szorgalmazta a munkalehetősé gek bővítését, a munkasegélyek folyósítását a munkanélküliek számára. Könyörtelenül harcolt a kapitalista kizsákmányolás ellen. A Magyar Tanácsköztársaság idején a losonci direktórium tagja, később, mint vöröskatona fegyverrel a kezében védte a fiatal proletárhatalmat. Majd 1921. május 25-én Herz Sándorral, Nógrádi Sándorral és Jesensky elvtársakkal megalakítják Losoncon a kommunista párt helyi szervezetét, amelynek ő lett a titkára. Nemcsak Losoncon, hanem az egész járás területén rendszeresen szónokolt a munkásgyüléseken. Aktív szervezője volt a sztrájkoknak. Az államrendőrség, mint „fanatista bolsevista ügynököt“ tartotta nyilván, és kommunista tevékenységéért többször börtönbe zárták. A nehéz proletársors őt sem kímélte meg az akkori népbetegségtől, a tüdővésztől, mely sajnos fiatalon, 34 éves korában elvitte. Varga Gyulát a kommunista párt a forradalmárnak kijáró tisztelettel temette el. Varga Gyula emlékét az utókor méltóan őrzi. CSÄK ÍVÄN A legismertebb szovjet vállalat, a V. 1. Lenin nevét viselő Moszkvai Elektromechanikai Üzem. Az országban 1922. szeptember 9-én kapta elsőként ezt a nevét. A korábban Mihelson nevét viselő vállalat 1918 óta összefügg Lenin forradalmi tevékenységével, itt többször intézett beszédet Lenin a munkásokhoz. Május 11-én szintén itt fogadta Lenin a Zamoszkoreckij egységek fogadalmát, és 1918. augusztus 30-án Két hatalom címmel mondott beszédet. Felvételünkön B. Vlagyimirszkij festménye látható, amely V. 1. Lenint ábrázolja a Mihelson üzem munkásai körében (ČSTK felvétel)
