Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-14 / 63. szám, péntek
ÚJ sző 1980 III. 14. 3 A NÉPGAZDASÁG TERVSZERŰ IRÁNYÍTÁSI RENDSZERÉT 1980 UTÁN TÖKÉLETESÍTŐ KOMPLEX INTÉZKEDÉSEK Jóváhagyta a CSSZSZK kormánya 1980. január 31 -i, 42. számú határozatával. Kivonatolt szöveg A Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági fejlődésének jelenlegi szakaszára vonatkozóan a CSKP XV. kongresszusa határozta meg a népgazdaság tervszerű irányítási rendszere tökéletesítésének alapvető követelményeit. Ezek abból indulnak ki, hogy egyrészt feltétlenül szükséges továbbfejleszteni és elmélyíteni e rendszer azon elemeit, amelyek cselelkvő szerepet töltenek be a társadalmi termelés hatékonysága növelésében, másrészt olyan új elemeket kell érvényesíteni, amelyek megfelelnek a tudományos- műszaki haladás meggyorsítása követelményeinek, a csehszlovák gazdaságon belül az integrációs folyamatok elmélyítése, s főleg a szocialista gazdasági integráció formájában a nemzetközi munkamegosztásban történő nagyobb mérvű beilleszkedése szükségleteinek, amelyek jelentősen elősegítik minden munka hatékonyságának növelését és minőségének javítását. A XV. kongresszus egyidejűleg feladatul adta a testvéri szocialista országok tapasztalatainak, főleg a Szovjetunió gazdag tapasztalatainak aktív felhasználását. Ezeket a kiindulási alapelveket a népgazdaság irányítási rendszere fejlesztése módjaként és programjaként dolgozták fel. Az egyes intézkedéseket a XV. kongresszus gazdaságpolitikája teljesítésének szerves részeként készítették és készítik elő. Már a 6. ötéves tervidőszakban számos intézkedést dolgoztak ki és valósítottak meg. Igy például a fejlesztési programok megteremtették a szerkezeti változások átfogóbb irányításának alapját, pontosították a tudomány és a technika tervezését egész ciklusában, a kutatástól a megvalósításig. Elmélyítették a szocialista gazdasági integráció tervezését, a tervmutatók rendszerében kiemelték a hatékonyság és a minőség kritériumait, s ezeket érvényesítették a vállalatok és az egyének anyagi érdekeltségében is. A bruttó termelés mutatója, amely esetenként az anyagigényes termelést részesítette előnyben, elvesztette szerepét a tervteljesítés értékelésében. A népgazdaságban az értékviszonyok valósabbá tételét biztosító alapvető intézkedés volt 1977. január 1-i hatállyal a nagykereskedelmi árak komplex átépítése, és ehhez kötődően az adók és a nyereségelvonás rendezése. Az 1978-ban jóváhagyott jelentős intézkedések célja az anyagi kapcsolatok tervszerű szabályozásának tökéletesítése volt, főként a mérlegrendszer javításával. A kormány az állóeszközök újratermelése irányításának döntő fontosságú problémái megoldására komplex intézkedéseket foganatosított a beruházások tervezésében, az épülő létesítmények számára a munkerők biztosításában, az állami szakvéleményezés, a pénzellátás, az árak viszonylatában. A XV. kongresszus irányelveinek megfelelően egyidejűleg előkészítették az olyan komplex intézkedéseket, amelyek a fejlett szocializmus építése feltételeinek megfelelően minőségileg új alapokon teszik lehetővé az irányítás problémáinak megoldását. Annak érdekében, hogy még az általános gyakorlati bevezetés előtt kipróbálják az irányítás új elemeit, bevezették a hatékonyság- és minőségszabályozás komplex kísérleti rendszerét, amely integrálta a gyakorlat és az elmélet eddigi eredményeit és tapasztalatait, valamint a Szovjetunió gazdasági kísérleteinek eredményeit is. Az irányítási folyamat tökéletesítésében nagy szerepük volt a többi szocialista országgal folytatott konzultációknak az irányítás fejlesztésével kapcsolatban és főként a Szovjetunióban megvalósított, a gazdasági mechanizmus tökéletesítését célzó intézkedéseknek. Ezekből az alapokból indulnak ki a népgazdaság tervszerű irányítási rendszere 1980 utáni tökéletesítésének fő irányai. Ezeket a fő irányokat megtárgyalta és jóváhagyta a CSKP Központi Bizottságának Elnöksége, valamint a CSSZSZK kormányának 167. sz. 1979. évi határozata, mégpedig a konkrét komplex intézkedések kidolgozása alapjaként. A CSSZSZK kormánya e határozatával összhangban a népgazdaság tervszerű irányítása kérdéseivel foglalkozó kormánybizottság az összes érdekelt és kiválasztott ágazati szerv képviselői részvételével szervezni kezdte a munkát. Ennek a munkának az eredménye a komplex intézkedések tervezete, amely a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének 1980 utáni tökéletesítését célozza. Ezek az intézkedések tartalmilag egységes, fokozatosan megvalósításra kerülő programot képeznek. Többségük a 7. ötéves tervidőszak előkészítésével egyidejűleg lép hatályba. A többi intézkedést kidolgozottságuk fo kának és társadalmi fontosságuknak megfelelően differenciált időpontban valósítják meg. A tervszerű irányítási rendszer keretében minden intézkedés hatékonyságának növelésével rendszeresen tökéletesíteni kívánjuk a tervezést, —* főként az arányosságot és a hatékonysá got — valamint emelni az irányító mechanizmus egyéb vetíileteinek színvonalát, mégpedig az irányítás minden fokán, a közvetlen irányító és szervező munka szervezésével és tökéletesítésével. Az intézkedések egyidejűleg abból indulnak ki, hogy a tervszerű irányítási rendszernek, amely összefoglalja az irányítás eszközeit és a szervezetek cselekvési feltételeit, aktívan és hatásosan elő kell mozdítania minden tárgyi feltétel megteremtését, főleg a színvonalas terv kidolgozása érdekében. Ilyen szélesebb összefüggésben az irányítási rendszer fejlődése és főleg hatékonyságának növelése elsősorban függ attól, hogy a) az irányítás minden fokán tökéletesítsük a tárgyi döntéseket, mégpedig a rendszeres elemző tevékenység, a belső és a külföldi piac változó helyzetével kapcsolatos információk sokoldalú hasznosítása és a döntések ésszerű, hatásos módszereinek alkalmazása alapján; bj emeljük saját irányító munkánk színvonalát, amely szavatolja a kéz deményező eljárást a jóváhagyott döntésekért, a társadalmi felelősségérzet növelését az irányításban, az igényesAz irányítás minden szintjén a tervező tevékenység tökéletesítése döntő irányának tekintsék a tervezés pers- pektivitásának elmélyítését, jelentős mértékben alkalmazva a célprogramon tervezést, amely elősegíti a nagy nép- gazdasági eredmények elérését, a tervek kidolgozása és lebontása módszereinek tökéletesítését, a tervteljesítés hatásosabb ellenőrzését és értékelését. Ennek során alapvető cél a gazdaság- fejlesztés arányosságának és hatékonyságának szavatolása azáltal, hogy a gazdaság eredményesebben beilleszkedik a nemzetközi munkamegosztásba, főleg a szocialista gazdasági integrációba. A figyelem összpontosuljon az újratermelési folyamat döntő részére, vagyis a népgazdaságban a tudomány és a technika tervszerű fejlesztésére és alkalmazására, az állóeszközök újratermelésére, a munkerők újratermelésére, széthelyezésére és felhasználására, valamint a külső gazdasági kapcsolatokra. A. A célprogramos eljárásnak, a tervezés perspektivitásának, a hosszú távú, az ötéves és az éves terv közti kapcsolatoknak elmélyítése A népgazdasági tervezés váljon a népgazdaságfejlesztési célok és feladatok kidolgozása és meghatározása, fokozatos konkretizálásuk, megvalósításuk és a megvalósítás következetes ellenőrzése szakadatlan folyamatává. Ebben a folyamatban az irányítás minden fokán a döntések mércéje a tudományos-műszaki fejlődés minél nagyobb gazdasági hozama legyen. Ebből a szemszögből kiindulva, az Állami Tervbizottság és a központi szervek feladata az alábbi elveknek megfelelően szervezni a hosszú távú, az ötéves és az éves terveken folyó munkát: • A népgazdaságfejlesztés hosszú távú terven folyó munka keretében a döntő fontosságú szakaszok számára ki ikell dolgozni a hosszútávú komplex programokat. Ezeknek célja a szerkezeti és a minőségi változások alapvető irányainak megoldása, valamint a meghatározott feladatok teljesítése az egyes ágazatok és szakaszok közti kapcsolatokban. A célokat műszaki és gazdasági paraméterekkel ikell meghatározni, kitűzve elérésük fő feladatait; ezek a programok foglalják magukba az egész ciklust, a tudományos kutatástól a megvalósításig és eredményeinek hasznosításáig. Az ötéves tervben a hosszú távú komplex programokhoz kötődően főként az állami célprogramok formájában ki kell dolgozni és meg kell határozni azokat a döntő fontosságú feladatokat, amelyek teljesítésével jelentősen fokozhatjuk exportképességünket és csökkenthetjük az importigényességet, hatékony ség, az ésszerű munkamegosztás érvé nvesítését és a bürokrácia kiküszöbölését; c) az irányítás minden területén és minden fokán növeljük a tervezési, a technológiai és a munkafegyelmet, s következetesen megtartsuk a jogszabá lyokat; ezzel összhangban feltétlenül szilárdítani kell az ellenőrzés rendszerét, igényelve a személyi felelősségvállalási a feladatok teljesítéséért, és le vunva a következtetéseket nem teljesítésükből. A népgazdaság tervszerű irányítása tökéletesítését célzó intézkedéseket ezért a szocialista gazdaság irányítású egész gazdasági mechanizmusa tökéletesítésének szerves részeként kell értelmezni és megvalósítani. Az irányítás hatékonysága, valamint a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerében megvalósított változtatások hatékonysága is döntő mértékben függ a szubjektív tényezőktől, főként a vezető gazdasági dolgozók munkájának színvonalától. A dinamikus társadalmi fejlődés objektíve növeli az irányítással szembeni igényeket. Az irányító dolgozók képessége megbirkózni ezekkel az igényekkel és megoldani a szocialista építés igényes feladatait, ilyenformán politikai és szakmai színvonaluk megítélése döntő fontosságú szempontjai egyikévé válik. Ezért ezzel összefüggésben mind fontosabb biztosítani az emberek színvonalas felkészülésének összhangját a társadalom szociális és gazdasági fejlődése konkrét szakaszát tükröző feladatok igényességével. külső gazdasági kapcsolatok mellett. Továbbá meg kell határozni a kutatás és a fejlesztés eredményei felhasználásának, a termelési folyamatok megfelelő műszaki-gazdasági színvonala és a gyártmányok használati értéke elérésének, az anyagi forrásokkal való észszerű gazdálkodásnak, a munkatermelékenység növelésének, a munkaerők abszolút megtakarításának és az állóeszközök hatékony felhasználásának elöntő fontosságú feladatait. Az állami célprogramok kötődjenek a KGST-országok hosszú távú célprogramjaiból - következő feladatokhoz. Ezekben a programokban szabják meg a hatékonyság növelésének feladatait, mégpedig tekintetbe véve a világszínvonalat is, továbbá a termelésnek és fel- használásának nagyságrendjét, a tudományos-műszaki fejlesztés megvalósításának fő feladatait; ezzel egyidejűleg határozzák meg az árlimiteket, a programok megvalósítását biztosító eszközöket, valamint a szociális, szervezési, közlekedési problémák és a környezeti befolyások megoldásának feladatait is. Kezdve a 7. ötéves tervidőszaktól, az állami terv szintjén tervezési kategóriaként megszüntetik a központi fejlesztési programokat és az állami ésszerűsítési programokat, mégpedig úgy, hogy a tüzelőanyag, az energia és a fém fogyasztása ésszerűsítésének eddigi álllami programjait tartalmunkban és formájukban is átdolgozzák állami célprogramokká. • A gazdasági és szociális fejlődés hosszú távú tervén folyó munkát úgy kell kibontakoztatni, hogy kidolgozzák a gazdaságpolitika hosszú távú orientálásának és az ötéves tervek előkészítésének alapjait; ezt a munkát úgy kell szervezni hogy: — 1980-ban a hosszú távú terven folyó munka összpontosuljon a 7. ötéves terv előkészítéséhez, kidolgozásához és megvalósításához múlhatatlanul szükséges alapok biztosítására, s ezzel egyidejűleg 2000-ig a társadalomfejlesztés fő feladatai és irányai alapjainak, valamint megvalósításuk alapvető műszaki és gazdasági feltételei alapjainak kidolgozására; — 1983-ig kidolgozzák a hosszú távú komplex programokat, s a fő ágazatok hosszú távú fejlesztési koncepcióit; — 1985-ig a munkálatok összpontosuljanak a hosszú távú terv javaslatának végső átfogó kidolgozására, mégpedig ötéves időszakokra tagoltan, továbbá a KGST-országokkal való kétoldalú és sokoldalú egyeztető tevékenységre; — a hosszú távú terv kidolgozásával szervesen összefüggjön a 8. ötéves terv irányelvének és magának a tervnek előkészítése a KGST tagállamaival, az együttműködés hosszú távú célprogramjainak megvalósítása és velük a nép- gazdasági tervek további egyeztetése. • A népgazdaság irányítása minden fokán a tervezés alapvető formájává és a gazdasági tevékenység szervezésének bázisává az egyes évekre tagolt ötéves terv váljon. Ez meghatározza az alapvető feladatokat, a teljesítésükhöz fel-» tétlenül szükséges eszközök limitjét és megszabja a gazdasági feltételeket, főként az anyagi ösztönzés normáit. Az ötéves terv mutatóival az irányítás minden lukát orientálni kell a tudomány és a technika haladó ismereteinek alkal-' mazására, a társadalmi termelés magas fokú hatékonyságának elérésére, és a gazdaság hatásos bekapcsolására a nemzetközi munkamegosztásba. Ugyanakkor az irányítás minden fo-? kán a terv kidolgozása döntő mércéje* ként következetesen alkalmazni kell a hatékonysági mutatókat, elsősorban a termelési költségek és az értékesítési ár viszonyát, a kilogrammárat, a jőve- del mezőséget, a fajlagos anyagfogyasz-* tást, az állóeszközök kihasználását, a munkatermelékenységet stb., egyidejű-» leg megszabva annak feladatait, hogy, megközelítsük más technikailag és gaz- daságílag fejlett államok színvonalát. • Annak érdekében, hogy növeljük- a kötelező tervmutatók rendszerének hatékonyságát, ezeket a mutatókat fo-: kozatosan a döntő fontosságú műszaki-gazdasági folyamatokon belül kell kiválasztani, elsősorban kiemelve az alábbi mutatókat: — a gazdasági hatékonyság növelő- sét célzó műszaki fejlesztés eredmé-f nyességének biztosítására meg kell tun tározni a tudományos-műszaki fejlesztés és az állami célprogramok közötti kap* csolatokat, a tudományos-műszaki fej-« lesztési feladatok határidőit és műsza- ki-gazdasági paramétereit, valamint az új gyártmányok árlimitjeit; — a termelési volumennek, a termeié-« si hatékonyság színvonalának, a munkatermelékenységnek, az önköltségek-» nek és az alapokkal szembeni igényes-* ségnek meghatározásánál alkalmazni kell a saját teljesítmények mutatóját, ami lényegében egyet jelent a termelés anyagfogyasztás nélküli értékével; — a béreszközök alakulását a sajátf teljesítmények mutatójával és a terme-« lési alapok jövedelmezőségével kapcsolatos normák segítségével kell szabá-* lyozni, s ezen az úton meg kell terem-» teni az érdemek szerinti díjazás követ-« kezetesebb alkalmazásának feltételeit^ s nagyobb nyomást kell gyakorolni az anyagköltségek csökkentésére; — az anyagköltségek csökkentése érdekében az anyagmérlegek és -llmi- tek ( alapok) mellett meg kell hatá-« rozni a fogyasztás és a készletek ala-« kulásának döntő föhtosságú műszaki- gazdasági mutatóit is; — azzal a céllal, hogy szavatoljuk a gyártmányok és értékesítésük magasabb színvonalát, összetételük mellett meg kell határozni a magas műszaki színvonalú termékek hányadát, a minőséget, illetve a divatosságot is, továbbá az exportszállítmányok hatékonyságának feladatait, a tudományos-műszaki fejlődés megoldott feladatai alapján a termelési feladatokat és az új létesítmények felhasználásának feladatait; — az állóeszközök újratermelésének' mutatóit arra kell orientálni, hogy a beruházások terjedelmének és struktúrájának meghatározása mellett biztosítsák az új létesítményeknek, illetve gépeknek és gépi berendezésnek magas fokú műszaki-gazdasági paramétereit, megszabják a korszerűsítés és az átépítés feladatait és ezzel egyidejűleg a nem hatékony és szükségtelenné vált állóeszközök kiselejtezésének feladatait is; — a hatékonyság növelését mozdítsa elő a jövedelmezőség, az önköltségalakulás, a készletek felhasználása feladatainak meghatározása, az alapokat gyarapító normáknak, a nyereségelvonásnak meghatározása és az állami dotáció szigorítása. • Az ötéves terv az éves terv kidolgozásával kapcsolatban szabja meg a döntő fontosságú feladatok összefüggését az anyagi ösztönzés normáival. A komplex intézkedések célja az érdekeltség biztosítása a progresszív éves tervek elfogadásában. • Az éves terv alapvető feladata biztosítani és szervezni az ötéves terv döntő fontosságú feladatainak és céljainak teljesítését, a megvalósítás lefolyásának és erdeményelnek megfelelő módon, mégpedig olyan helyzetben is, amikor főként a külső és a természeti feltételek az adott tervesztendőben jelentősen eltérnek az ötéves tervben számításba vett feltételektől. Amennyiben ezek az eltérések olyan méreteket öltenek, hogy jelentősen kihatnak az ötéves tervidőszak többi évére is, módosítani fogják az ötéves néngazdasági (Folytatás a*4. ol&alonJ I. A KÉPGAZDASÁGI TERVEZÉS TÖKÉLETESÍTÉSE ÉS HATÉKONYSÁGÁNAK NÖVELÉSE
