Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-13 / 62. szám, csütörtök

Ellentétek a túszok elengedésének feltételei kérdésében Az elnök elegendőnek tartja az USA beismerését Khomeini nyilatkozata a parlamenti választások küszöbén KÉRDÉS PANAMABAK! ÚJ szó 19H0 III. 13. vagyont, mellyel a sah rendel­kezik. Szavai ellentétben áll­nak Ahol Hasszán Baniszadr elnök nyilatkozatával, mely szerint a túszok kérdése és a sah kiadatása között nincs kap­csolat. Sőt Baniszadr jelezte, elégségesnek tartaná ha az Egyesült Államok bocsánatot kérne volt iráni politikája miatt. A jogászok várhatóam visszatérnek Teheránba Kurt Waldheim ENSZ főtitkár tegnapra virradó éjszaka az ENSZ székhelyén találkozott Mohammed Hadzsavival, Algé ria állandó ENSZ-képviselőjé vei. aki az Iránban járt öttagú nemzetközi vizsgáló bizottság társelnöke. Badzsavi Waldhei met tájékoztatta a bizottság te heráni tevékenységéről. Kurt Waldheim az egyik sai tókonferenciáján hangsúlyozta, hogv a nemzetközi bizottság nem fejezte be csak megszakí­totta tevékenységét. CARTER ÉS REAGAN FÖLÉNYESEN VEZET Ford is belép a választási arénába? Turista va^y fogoly? (Le Soir) (ČSTKj — Az Egyesült ÁÜa mok konzervatívnak minősített három fontos déli államában, Floridában, Georgiában és Ala- bainában rendezett előválasztá son fames Carter, illetve Ronald Reagan nagyarányú győzelmet aratott. Floridában Carter a szavaza­tok íi5 százalékát szerezte meg, míg ellenfele, Edward Kennedy csak a húsz százalékát kapta a szavazatoknak. Alabamában Carteré volt u szavazatok 82, Ken nedvé pedig a 13 százaléka, míg Georgiában (amely roel lesleg az amerikai elnök szülő állama ! a szavazók 88 százaléka Carterre, 8 százaléka ptniig Kennedyre tette le voksát. A republikánus párt részéről Floridában Reaganre a válasz tok 58. Bushra pedig 30 száza léka szavazott; Georgiában az arány 75:11, Alabamában 69:2ti volt Reagan javára. Az előválasztás eredményei megerősítették az amerikai „Orvosság'' a labilitásra Washington szerepet akar vállalni a török fegyveres erők korszerűsítésében (CSTK) — Az Egyesült Álla­mokban mindinkább előtérbe kerül az a követelés, hogy Tö­rökország aktívabban vegyen részt a Nyugat stratégiai ter­veinek megvalósításában, a NATO déli szárnyának megerő­sítésében. Erről tanúskodik az a jelentés, amelyet az amerikai kongresszus könyvtárának ku­tató részlege készített. A jelen­tés szerint a török fegyveres erők annyira legyöngültek, hogy nehezen tudnák teljesíte­ni a NATO-val szembeni köte­lezettségeiket. Képünkön Mugabe kormányfő Edison Zvogbo közigazgatási és lakásépítési miniszter, valamint Lord Soames brit főkormányzó társaságában (Telefoto: ČSTK) KOALÍCIÓS KORMÁNY ZIMBABWEBAN (ČSTK) — Salisburyban ked­den nyilvánosságra hozták a közeljövőben függetlenné váló Zimbabwe Köztársaság első kormánya tagjainak névsorát. Azt megelőzően Robert Mugabe kijelölt miniszterelnök átnyúj­totta a miniszterek nevét tar­talmazó okmányt Lord Soames brit főkormányzónak, a gyar­mati közigazgatás vezetőjének. A 23 miniszteri tárcából 17 jutott a február végi választá­sokon elsöprő győzelmet ara­tott Zimbabwe Afrikai Nemzeti Elhunyt Zsukov akadémikus (ČSTK) — Elhunyt Jevgenyij Zsukov akadémikus, az ismert szovjet tudós és közéleti sze­mélyiség, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája Történeti Intézetének igazgatója, a Szov­jetunió Történészei Bizottságá­nak elnöke — közölte tegnap a TASZSZ hírügynökség. A gyászjelentés, amelyet Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és más szovjet vezető személyi­ségek és kiemelkedő tudósok írtak alá, megállapítja, hogy Jevgenyij Zsukov egész életét a szovjet hazáért és a marxista — leninista történelemtudomány fejlesztéséért folytatott munká­nak szentelte. Az önjelölt kormányfő pekingi látogatása (ČSTK) — Ktiieu Samphan, a megdöntött kambodzsai Pol Pót rendszer önjelölt „minisz­terelnöke“ háromnapos kínai látogatását befejezve elutazott Peklngből. Samphan látogatása során tárgyalt Teng Iisziao-pinggel és Hua Kuo-fenggel, akiknek a tá­mogatását igyekezett megsze­rezni a Pol Pót—leng Sary klikk maradványai számára. Elutazása előtt Pekingben egy sajtókonferencián „rendkívül megnyugtatónak“ minősítette megbeszéléseit. Unió (HF) szervezetnek, amelynek elnöke Robert Muga­be. A kormányfő lesz a nem­zetvédelmi miniszter is. A mi­niszterelnök-helyettes és egy­ben külügyminiszter is a ZANU (HF) tagja: Simon V. Mzenda. Mugabe fő koalíciós partne­re, Joshua Nkonio, a Hazafias Front társelnöke lett a belügy­miniszter. Húszéves a függetlenségi nyilatkozat (ČSTK) — Az ENSZ New York i székhelyén tegnapra virradóra megtartotta ez évi első ülését a dekoloni- zációs különbizottság. Fel­szólalt Kurt Waldheim ENSZ-fötitkár is. Emlékeztetett arra, hogy az elmúlt húsz évben, ami­óta elfogadták az ENSZ-nek a függetlenség megadásáról szóló nyilatkozatát, több millió ember rázta le ma­gáról a gyarmatosítás igá­ját. A gyarmatosítás utolsó maradványainak felszámolá­sa természetesen még ma is az ENSZ egyik elsőrendű feladata. A jelentés szerzői úgy vélik, hogy a legjobb orvosság a tö­rökországi labilis belső hely­zetre az lenne, ha az Egyesült Államok fokozná a török biz tonsági erők számára nyújtott „technikai támogatását“. Az a tény, hogy a dokumen­tumot épp most, az amerikai — török katonai együttműködési megállapodás előkészítésének időszakában hozták nyilvános ságra, azt bizonyítja,- hogy Wa­shington ismét nyomást gyako­rol Ankarára és befolyásolni szeretné a török gazdasági és társadalmi fejlődést. IOSZIP BROZ TITO jugoszláv köztársasági elnök egészségi állapota továbbra is nagyon súlyos. Szívelégtelenség mutat­kozik, és kiújult a tüdögyulla- dás is. Az orvosok folytatják az intenzív kezelést. TOOOR ZSIVKOV, a BKP KB első titkára, a Bolgár Népköz- társaság Államtanácsának elnö­ke, aki hivatalos baráti láto­gatáson Líbiában tartózkodik, megkezdte tárgyalásait Moa- mer Kadhafi ezredessel, Líbia államfőjével. sajtó előrejelzéseit, melyek sz«-. rin.t a déli államokban, ame­lyek az amerikai jobboldal leg­erősebb bázisai, a legnagyobb az esélye a Reagan-típusú poli­tikusoknak. A republikánus tábor feszül­ten várja, hogy Gerald Ford végiilis indul e az elnökválasz­tásokon vagy sem. Reagant so« kan nem tartják olyan potiti« kusnak, aki sikerrel mérhetné össze erejét a demokrata párt elnökjelöltjével, és épp Ford az, aki megállíthatná Reagan eddigi sikersorozatát. Gerald Ford az elkövetkezendő napok­ban hozza nyilvánosságra dön­tését. Szovjet tiltakozás (ČSTK) — A Szovjetunió kül* ügyminisztériuma tegnap jegy* zéket adott át az Egyesült Ál« I nm ok moszkvai nagykövetének a nyugat-berlini szovjet fokon- zulátuson március 7-én történt bombarohbanással kapcsolat« ban. Az a tény, hogy Nyugat Bér« linben támadást intéztek a szovjet képviselet ellen, arról tanúskodik, hogy a három nyu« gáti ország, de mindenekelőtt az Egyesült Államok hatóságai nem teljesítették kötelességü- ket, hangsúlyozza a jegyzék. Ezt nem lehet másként minősí­teni, mint a Nyugat-Berlinről kötött négyhatalmi szerződés megsértését. A jegyzék figyelmeztet arra, hogy a terrortámadást a Szov­jetunió elleni ellenséges kam­pány légkörében hajtották vég­re. A Szovjetunió tiltakozik az akció ellen és követeli, hogy az esetet vizsgálják ki, a tettese­ket leplezék le, büntessék meg és térítsék meg a keletkezett kárt. JÚLIUS NYERERE tanzániai elnök ausztriai látogatása so« rán találkozott Rudolf Kircln schláger osztrák köztársasági elnökkel, és ellátogatott az osztrák parlamentbe is. A L’HUMANITÉ szerint az év eleje óta 25 000 új tag lépett be a Francia Kommunista Pártba. A munkahelyeken 250 új pártszervezet alakult, ami 50-nel több mint 1979 hasonló időszakában. A CIPRUSI KORMÁNY hatá­rozottan elutasította az amern kai kormány azon kísérletét, hogy „aktívan“ kivegye részét a ciprusi probléma rendezésé-* bői. Jegyzet F ajon éhínség fenyegetné-e az Egyesült Államokat, ha a Szovjetunió leállítaná az Amerikába irányuló kaviár­exportot? Ezt a szokatlan kérdést te­szem fel Jack Anderson újság­író-kollégámnak, aki a közel­múltban a Washington Post ha­sábjain e meghökkentő kérdés­hez hasonló, ugyancsak furcsa cikket közölt. Többek között azt állítja, hogy „amerikai technológia nélkül az oroszok egyszerűen nem létezhetné­nek“. Bátorkodom megjegyezni, hogy bizonyára nemcsak An­derson úr ünnepi asztalát dí­szíti az ínye ne falat nak számító kaviár, azt viszont nem mer­ném ilyen határozottan állíta­ni, hogy kaviár hiányában bár­ki éhezésre lenne kárhoztatva. Az amerikai technológia a Szovjetunió népgazdaságában hozzávetőlegesen olyan szere­pet játszik, mint az orosz ka­viár az USA állampolgárainak étkezésében. Az ötvenes évek közepén rendkívüli kasszasikere volt az amerikai mozikban az Ember — rakéta és a gyönyörű szibé­riai nő című filmnek. A film tartalma meglehetősen banális történet: a film hőse, egy ame­rikai tiszt, űrhajóval leszáll Szibériában, ahol ősközösségi társadalmi viszonyokban élő emberekre lel, akiknek sejtel­mük sincs a műszaki-tudomá­nyos haladásról és a rakéták­ról végképp semmit sem tud­nak. A film még nem volt mű­soron, amikor már Föld-körüli pályán keringett a „primitív“ emberek által 1957. október 4- én felbocsátott első rakéta. Ezt követte furij Gagarin első űr­utazása, majd az automata-űr­állomás repülése a Vénuszra, az atomjégtörő útja az Északi- sarkra és a többi hasonló kor­szakalkotónak minősíthető mű­szaki tudományos vívmány. Ügy látszik, Anderson urat a hidegháborús korszak utáni szükség ahhoz, hogy valaki ilyen képtelenséget ötöljön ki. „ ... Az oroszok amerikai tár­saságoktól szintén megszerez­ték valamennyi sugárhajtású szállító repülőgép szerkezeti és gyártási titkát,“ — állítja to­vábbá Anderson. Az oroszok, persze a repülés terén nem képesek önállóan valamit kigondolni, pedig Tu­Kaviár és technológia nosztalgia olyannyira a hatal­mába kerítette, hogy a már említett újságcikk mintájára lényegében a jelenlegi nemzet­közi viszonyoknak megjelelő, „új köntösbe“ öltöztetett for­gatókönyvel írt az amerikai filmhez. „Carter elnök figyel­men kívül hagyva Henry Jack­son demokrata szenátor, illet­ve a Nemzetbiztonsági Tanács tagjainak tiltakozását, úgy döntött, hogy 144 millió dollár értékben a Szovjetunió rendel­kezésére bocsát a legkorsze­rűbb technológiai alkalmazásá­val készült berendezéseket, amelyeket az oroszok állítólag a föld mélyebb rétegeiben ta­lálható kőolaj felszínre hozásá­ra használnak majd fel. A szak­emberek ugyanakkor figyel­meztettek arra, hogy ezeket a berendezéseket könnyen átépít­hetik a tankok elleni hadvise­léshez alkalmas fegyverzet gyártására“. Ilyen eredeti ötlet talán csak Anderson úrnak jut­hatott az eszébe. Valóban, szinte féktelen fantáziára van poljev, Iljusin, vagy Antonov erre élő példa. Anderson úr cikkéből vett következő idézetre már előre felhívnám az olvasó figyelmét: „... Az oroszok olyan messzire mennek, hogy műszaki szakem­bereiket olyan speciális cipő­ben küldik az amerikai üze­mekbe, amelyek felfogják az egyes amerikai termékek elő­állításához használt speciális ötvözetek részecskéit“. Ezt a „felfedezést“ természetesen sza­badalmaztatni kellene és a jö­vőben az oroszoknak csak me­zítláb kellene engedélyezni a belépést az amerikai üzemekbe. Egyébként az egész Ander- son-cikk ilyen képtelenségek halmaza. Komolyra fordítva a szót, csipkelődés és irónia nél­kül mit felelhetnénk arra, va­jon a Szovjetuniónak szüksége van e a nyugati technológiá­ra? Természetesen szüksége van. Csakúgy, ahogy a Nyugat­nak is szüksége van szovjet szabadalmakra, felfedezésekre, eljárásokra. Számos példa bi­zonyítja azt, hogy a szovjet technológiai eljárások és sza« badalmak iránt olyan nagy társaságok érdeklődnek, mint a Kaiser Aluminium, a Dupont, a Rolls-Royce, a Mitsubisi és má­sok. Megjegyezném, hogy az utóbbi időben a szovjet szaba­dalmak exportja átlagosan 30 százalékkal nőtt. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy a Kelet és a Nyugat közötti kölcsönösen előnyös tudományos-műszaki cserét Nyugaton meglehetősen egyoldalúnak tartják és nem értékelik kellőképpen. A nyu­gati technológia részaránya a Szovjetunió bruttó társadalmi termelésében nem éri el az egy százalékot sem. A szovjet köz­gazdászok nem titkolják, sze­retnék, ha ez az arány a jövő­ben elérné a mindkét fél szá« mára előnyös szintet. Az utóbbi években az enyhü­lés kedvezően éreztette hatá­sát a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban, de máris kí­sérletek történnek arra, hogy akadályozzák ezt a folyamatot. Anderson úr cikke a sok bizo­nyíték egyike csupán. Az eny­hülési folyamat válságos napo­kat él át. Csakhogy van-e más megfelelő alternatíva? Erre egyértelmű a válasz: más ész­szerű lehetőség nem létezik. A termonukleáris háború alterna­tíva ugyan, de értelmetlen. És ebből kell kiindulni a Kelet— Nyugat között létező valameny- nyi probléma megoldásakor. GENNAGYIJ PISZAREVSZKIJ (APNj (CSTK) — Kél nappal a for gpndalom utáni első parlamenti ^választások előtt Khomeini a ja pjollah tegnap felszólította az pjráníakat, hogy minél nagyobb Számban vegyenek részt a vá­lasztásokon. A nyilatkozatban, melyet közvetített a rádió és közzétett a napi sajtó, Khomei­ni hangsúlyozta, hogy az Iszlám Köztársaság és a forradalom jgyözelme megszilárdítása érde­kében tett „utolsó és legfonto­sabb“ lépésről van szó. Az iráni belügyminisztérium (tekintettel a parlamenti válasz­tásokra, tegnap betiltott min­den tüntetést és gyülekezést és számos intézkedést tett a biz­tonság garantálásáért. Behesti ajatollah, az Iszlám Forradalmi Tanács első titkára tegnap kijelentette: Irán to vábbra is ragaszkodik ahhoz, tiogy az amerikai túszok sza Riadón bocsátásának feltétele a volt sah kiadatása az iráni ha­tóságoknak. Hozzáfűzte úgy­szintén szükséges, hogy Irán­nak visszaszolgáltassák azt a

Next

/
Thumbnails
Contents