Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-07 / 57. szám, péntek
PAVEL S A RIK O V: Lenin, a szónok K ortársai, azok, akiknek módjuk volt Lenin nyilvánosság előtt tartott beszédeit hallani, egységesen elismerik a lenini beszédstílus le- nyűgöző erejét, a hallgatókra tett, egész életre szóló hatását. „Először hallottam, hogy igen bonyolult politikai kérdésekről ilyen egyszerűen lehet beszélni“ — így emlékezett vissza Makszim Gorkij Leninnek a párt V. kongresszusán tartott felszólalására. Clara Zetkin, a német forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, így tolmácsolja azt a benyomást, amelyet Leninnek a Komintern III. kongresszusán elhangzott beszámolója tett rá: „Beszéde a meggyőzési tehetség mestermüve. Á szónoki tálzásnak legcsekélyebb jele • sem akad nóla. Ő csak kérlelhetetlen logikájával és elvhű irányvonalának következetességével hat... Lenin nem akar elkápráztatni, magával ragadni, csu pán meggyőzni. Meggyőzni, és ezzel ragadja magával hallgatóit.“ Lenin több ízben kijelentette, hogy elégedetlen a beszédeiről (készült hangfelvételekkel, gyenge minőségűeknek tartja őket. A gyorsírásos jegyzetek nem tökéletesek. Mégis, ha elolvassuk az azok alapján kinyomtatott beszédeket, az élő Lenin hangját halljuk, a lenini gondolat elragad, logikája lenyűgöz. Valójában miben áll Lenin, a szónok és a propagandista ereje? Ez fogas kérdés, és egy rövid cikk keretében egyszerűen lehetetlen részletesen válaszolni rá. Ezért Lenin szónoki, propagandista művészetének csupán egyes oldalaival foglalkozunk, a pártpropagandának és a publicisztikának azokat a fő elveit nevezzük meg, amelyeket kidolgozott, amelyeket a gyakorlatban követett. A szocializmus ügyének igazáról való meggyőződés, amelynek Lenin egész életét elkötelezte, elsősorban ez jellemezte őt, mint propagandistát. A szónoki emelvényen, íróasztala mellett tollal a kezében mindig a dolgozók felszabadításának, a társadalmi"igazságosságnak fáradhatatlan, szenvedélyes és következetes harcosa volt. Nem lehetett őt elképzelni a maga alapította párt, a marxizmus ellenfeleivel vívott harc nélkül. A forradalom útja nehéz, megpróbáltatásokkal teli. 'Az első években voltak olyan pillanatok, araikor úgy látszott, minden összeomlik. Lenin azonban soha, semmilyen körülmények között sem veszítette el optimizmusát. Rendületlenül hitt a munkásosztály és pártja erejében, a szocializmus legyőzhetetlen voltában és e szilárd meggyőződését beoltotta másokba is. 1918. március 12- én beszédet mondott a Mosz- szovjet, a Moszkvai Városi Tanács ülésén. Az ország helyzete súlyos, már-már kétségbeejtő. összeomlás, éhínség, villany nélküli városok, megbénult gyárak. Ellenforradalmi összeesküvések itt is, ott is. Nemrég kötötték meg a breszti békét, amelynek feltételeit a császári Németország az erősebb jogán diktálta. A szovjetek köztársasága kénytelen volt egymillió négy zet k i lomét ern y i terű létről — többek között Ukrajnáról is — lemondani. Lenin beszédében azonban nincs csüggedtség és pesszimizmus, bár semmit sem titkol el. Szilárd meggyőződése, hogy az élet meghiúsítja ezt a rabló által diktált szerződést, és arra szólította föl hallgatói: ne vesztísék el optimizmusukat, józanul értékeljék a helyzetet. A történelem Lenint igazolta. A német- országi forradalom következtében a breszti béke papírrongy- gyá vált. A szovjethatalom, különösen az első időkben, jó néhány tévedést és hibát követett el. Ebben nincs semmi meglepő, mivel ói, példa nélkül álló feladat megoldásához fogott. Lenin ezeket a tévedéseket elkerülhetetlennek tartotta, s nem dramatizálta őket. Előtte soha nem homályosították el a lényeget: a dolgozók történelmi jelentőségű vívmányait. A párt XI. kongresszusán mondott beszédében kijelentette: „Lehet hogy, rossz az apparátusunk, de mondják, hogy az első gőzgép, amikor feltalálták, szintén rossz volt, sőt, nem is tudni, muködött-e. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy feltalálták. Ha hasznavehetetlen volt is a gőzgép első formájában, ma mégis vannak gőzmozdonyaink. Ha csapnivalóan rossz is államapparátusunk, mégis létrejött, megszületett e legnagyobb szabású történelmi találmány, létrejött a proletár típusú állam .. “ Lenin derűlátása azonban nem volt hurrá-optimizmus, kérkedés, semmi köze sem volt az álforradal- misághoz. Kigúnyolta azokat, akik vágyaikat valóságnak látták, akik ci- kornyás frázisokkal takaróztak, kipellengérezte a szocialista légvár- építést, amelyben különösen a „baloldali" kommunisták és a trockisták jeleskednek. Az igazság — ez a propagandista Lenin második jellemző vonása. Nevetséges azt gondolni — mondta, hogy a nép azért követte a bolsevi- kokat, mert az ő agitációjuk ügyesebb volt. A lényeg az, hogy az ő agitációjuk igaz volt. Lenin e gondolatot kifejtve mutatott rá: „A propaganda és az agitáció legyen világos, ez alapvető feltétel. Ha még az ellenfeleink is kijelentették, hogy az agitáció és a propaganda terén csodákat műveltünk, ezt nem formailag kell érteni, vagyis nem úgy, hogy sok agitátorunk volt. és sok papirost használtunk el, hanem tartalmilag, hogy tudniillik az agitációnkban rejlő igazság mindenki tudatába utat tört magának. És ez elől az igazság elől nem lehet elzárkózni." Lenin a pártot, propagandistáit és agitátorait az események és a jelenségek igaz értékelésére tanította: „Ne féljünk nevén nevezni a bajt és a szerencsétlenséget." Mindenféle csalást a iehető legnagyobb hibának tartott. A hazug frázis, a hazug dicsekvés szerinte az erkölcsi pusztulás, a politikai pusztulás legfőbb záloga. Lenin valamennyi nyilvános megnyilatkozásának szerves része a bizonyító erő, az érvelés képessége. Azt vallotta, hogy szólamok nélkül, felkiáltások nélkül, tényekkel és számokkal a kézben kell a szocializmus kérdéseit magyarázni és maga is tökéletesen tette ezt. Nem tűrte a tényeken alapuló bizonyítékokat nélkülöző okoskodást. Jómaga mindig az érvek és a bizonyítékok teljes vértezetében lépett a szónoki emelvényre. Válaszul a mense- vikek és az eszerek támadásaira, akik azzal vádolták a bolsevikokat, hogy birtokolják a hatalmat és azzal is vádaskodtak, hogy a lakosság kisebbségére támaszkodnak, Le nin 1918. december 14-én a moszkvai Presznya kerület munkásainak gyűlésén mondott beszédében ilyen számadatokat idézett: az I. Összoroszországl Szovjetkongresszuson [1917 júniusában) a küldöttek 13 százaléka volt bolsevik, a II. kongresszuson, amely kikiáltotta a szovjethatalmat, már 51 száza lék, a [1918. novemberi) VI. kongresszuson 97 százalék. Ilyen érvelést nem lehetett kivédeni. Ezek a számok azt mutatták, hogy a szovjethatalom a nép hatalma. Lenin nagy jelentőséget tulajdonított a tényekkel való érvelésnek, de megengedhetetlennek tartotta a „tényecskék“ és a „számocskák“ felhasználását a propagandában. A társadalmi jelenségek területén — az ő szavai szerint — nincs elterjedtebb és tarthatatlanabb módszer, mint egyes tényecskék kiragadása, a példálózás. ,A tények, ha egészükben, ösz- szefüggésükben nézzük őket, nemcsak »makacs«, de kétségtelenül bizonyító erejű dolgok is _ írta. — A tényecskék, ha kiragadjuk őket az egészből, összefüggésükből, ha töredékesek, önkényesek, nem tekinthetők többnek, mint puszta játéknak vagy még annál is rosszabbnak." A szónok Lenin erejének titka volt az is, hogy tiszt siet- tudó magatartást tanúsított hallgatósága iránt. Meg tudta teremteni az őszinte bizalom légkörét. Ügy vélte, a proletár népszónokkal szöges ellentétben áll a dölyfösség, a kioktató hang, az önimádat, a hamis pátosz, az érzelmes sápítozás, a fellengzősség. Számára a hallgatóság harcostárs, aki meg tudja és akinek meg is kell értenie a valóságot. Figyelmet kelt Lenin beszédmodora. Mintegy megosztotta gon dolaitait hallgatóival, bevonta őket az elmondottak megérté sébe, a problémák együttes átgondolására késztette őket. Lenin beszédeiben, akárcsak valamely tökéletes épületben, nincs semmi felesleges. „Háromperces“ felszólalásai különleges tömörségükkel és tetszetős formájukkal tűnnek ki. Lenin 16 hanglemezre felvett beszédéről van szó. A szigorú időbeli megkötöttség ellenére, ezekben Lenin nagy, időszerű és éles kérdéseket vizsgál, a iehető legnagyobb meggyőző erőre törekszik. A szovjethatalom, a Kommunista Internacionále, a koncessziók, a fogyasztási és a kisipari szövetkezeti mozgalom, a terményadó csak egy része azoknak a kérdéseknek, amelyekről Lenin hangle mez segítségével elbeszélgetett a munkásokkal és a parasztokkal. L enin, a szónok alakja sok rétű, propagandista-művészete széles körű. Ha szem ügyre vesszük nyilvános felszólalásait, publicisztikai műveit, akkor látjuk, milyen nagy szerűen értette a módját, hogy megmagyarázza a szavakat, sokoldalúan világítsa meg az érintett kérdést, a politikai problémák sokféleségéből kivá lassza a legfontosabbat, a leg időszerűbbet, és arra összpontosítsa hallgatói figyelmét. És ezéri mindenkinek, aki csak ta nulni akar a nagy szónoktól és propagandistától, azt ajánl juk, forduljon a forráshoz, a lenini művekhez. Ezekben nem csak az eszmék kimeríthetetlen tárházát találjuk, hanem példát is arra, miként kell ezeket megismertetni, (GELLERT GYÖRGY fordítása) Vladimir Trvala: Káderek a pártirányításban Fontos kiadvánnyal gazdago dott a társadalomtudományi kérdésekkel foglalkozó irodalom. A napokban magyarul is megjelent Vladimír Trvala: Káderek a párt irányításban című kötete. A négyrészes tanulmány a választott témát A szocializmus történelmi szerepe, A társadalom irányítása céltudatos folyamat, Káderpolitika és Kádermunka címmel, oknyomozó történelmi módszerrel közelíti meg és tárgyalja. Szaktekintélyekre történő hivatkozással és a gyakorlati életből vett tények sokaságával bizonyítja, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja — különösen a XIV. kongresszust követően — a marxizmus—-leninizmus klasszikusainak útmutatásait követve alakította ki ká- káderpolitikáját. Munkáját e területen is a tudományos szocializmus elvei alapján végzi. Abból indul ki, hogy az élet különböző területein, az irányítás különböző posztjain dolgozó vezetők igen nagy mértékben meghatározzák, hogy a párt irányvonala hogyan és milyen formában realizálódik. A párt számára a kádermunka a tömegekhez fűződő viszony szempontjából is döntő fontosságú. A dolgozók gyakran az általuk közvetlenül ismert kommunista vezetőkön keresztül ítélik meg a pártot. A politikát azon keresztül érzékelik legközvetlenebbül, hogy munkahelyük és lakóhelyük állami és társadalmi vezetői mit képviselnek, milyen módszerekkel valósítják meg törekvéseiket, milyen a munkájuk, a magatartásuk. A párt a kádermunkának mindig nagy jelentőséget tulajdonított. Most, gazdasági és politikai életünk jelenlegi körülményei között azonban kiemelten is a kádermunkára irányítja a figyelmet. Újra és újra figyelmeztet, hogy a szocialista épí- tőmunka sikere nagyrészt attól függ, hogy a vezetők tudnak-e élni megnövekedett jog-, hatás, és feladatkörükkel. Pártunk káderpolitikájának alapelvei között nagyon fontos helyet foglal el a vezetőkkel szemben támasztott követelmények meghatározása. E kérdéssel részletesen foglalkozott a CSKP KB 1974 novemberében megtartott ülése, legutóbb pedig a CSKP KB 14. ülése. Az elvárásoknak az a lényege, hogy a vezető dolgozó rendelkezzék elemző és áttekintő képességgel. Tudja felismerni az összefüggéseket, a fejlődés változó körülményeit, tudjon választani lényeges és lényegtelen között, tudjon határozottan dönteni, határozottan igent vagy nemet mondani, ugyanakkor döntésének tudja vállalni és viselni a felelősségét. Nélkülözhetetlen vezetői tulajdonság az emberekkel való bánás képessége is. A sikeres munka feltételeit csak azok a vezetők teremtik meg, akik a rájuk bízott közösségben kedvező munkahelyi légkört teremtenek, elgondolásaikat meg tudják magyarázni és el tudják fogadtatni, akik képesek példát mutatni, munkatársaikat lelkesíteni, a kitűzött cél elérésére mozgósítani. Vladimír Trvala: Káderek a pártépítésben című könyvében Marx, Engels és Lenin vonatkozó tanításaiból indul ki. Példáival, főleg az 1968—69-es időszak okainak a feltárásával bizonyítja, hogy a párt vezető szerepének az érvényesítése és a munkáshatalom megőrzése szempontjából milyen döntő fontosságú a káderekkel végzett helyes irányú munka. Pontosan meghatározza a káderpolitika és a kádermunka tartalmát, majd azt a következtetést vonja le: ,ja káderekről szóló marxisa—leninista tanítás a tudományágak és a tudományos ágazatok egész hálózatához kapcsolódik: a filozófiához a tudományos kommunizmushoz, az etikához, az irányításelmélethez, a pszichológiához, a szociológiához, a pedagógiához stb. Mindez fontos követelményeket támaszt azokkal a dolgozókkal szemben is, akik a káderpolitika és a kádermunka kérdéseivel foglalkoznak." Fejtegetései révén — mintegy összegezésként és tájiul- sággként — arra a következtetésre jut, hogy a káderpolitikában és a kádermunkában nem elégedhetünk meg a rögtönzött megoldásokkal és nem bízhatjuk magunkat a véletlenre. Az alkalomszerűség és a rögtönzött megoldások súlyos károkat okozhatnak. Helyesen akkor dolgozunk, ha a kádermunkát is — a tudományos elemzések alapján — megadott program szerint végezzük, ha a kádereket idejében felkészítjük feladatuk teljesítésére, ha körültekintően végezzük a káderek rendszeres nevelését, képzését. A közérthetően megírt és sok új gondolatot tartalmazó tanulmányt Bártfai László fordította magyarra és a Pravda Könyvkiadó jelentette meg. Július Bellik: Vaszíl Mihajlovicü Kozlevnak, a Vörös Hadsereg, őrnagyának Rákosi-partizándandárja Örvendetesen gazdagodik a Szlovák Nemzeti Felkelésről és a Szlovák Nemzeti Felkelésben részt vett magyar nemzetiségű harcosok tevékenységéről szóló irodalom is. A témáról eddig megjelent kötetek számát legutóbb július Bolfík: Vaszil Mi- hajlovics Kozlovnak, a Vörös Hadsereg őrnagyának Rákosi- partizándandárja című tanulmánya gazdagította. A közel háromszáz oldalas — fényképekkel és korabeli dokumentumokkal gazdagon illusztrált kötet — a témáról eddig megjelent tanulmányok mind egyikénél részletesebben és alaposabban dolgozza fel a Kozlov őrnagy vezette partizán- csoportnak és a csoport keretében alakult Petőfi Sándor- partizánegységnek a történetét. A tanulmány a sok egyében kívül részletesen foglalkozik <i Petőfi Sándor-partizánegység parancsnokának, komiszárjának és szakaszvezetőjének, illetve Grubics Zoltánnak. Fábry Józsefnek és Gyenes Józsefnek, valamint sok más magyar nemzetiségű partizánnak a tevékenységével. Eddig ismeretlen adatokra, tényekre is felhívja az olvasók figyelmét. Külön érdekessége, hogy közli a tárgyalt partizánosztagok tagjainak — köztük a Petőfi Sándor-partizánegység tagjainak — a nevét, foglalkozását, nemzetiségét. rangfokqzatát. Lapjairól azt "is megtudjuk, hogy a Rákosi-partizándandár — összesen mintegy 25 000 pél dányban — 30 alkalommal adott ki röplapot és felhívást, A Petőfi Sándor-partizánegység agitátorai működési területükön magyarul mintegy 2500 röplapot osztottak ki. A kötet két magyarul írt röplapnak közli a másolatát. A Magyar Partizán Parancsnokság által megjelentetett röplap így írt: „tisztek és katonák, jöjjetek át a magyar partizánokhoz, ahol menedéket kaptok magyar bajtársaitoknál a németek elől és ahonnan a legrövidebb időn belül hazamehettek szüléitekhez, gyermekeitekhez, feleségeitekhez! Igyekezzél mielőbb szabadulni a németektől ne hagyd magad Németországba hurcolni, ahol kutyának sem néznek és éhhalál vár rátok. Tedd meg még itt, Szlovenszkó területén, ahol a lakosság jóindulattal fogad, szívesen segítségedre lesz és elvezet hozzánk." A Szlovenszkói Partizánok Vezérkara által kiadott röplapon többek között ez olvasható: „Csatlakozzál fegyvereddel, felszereléseddel, mindennel amit magaddal hozhatsz a Partizánokhoz, akiknek sorában már sok száz magyar küzd híven meggyőződéséhez, érdekéhez és új kormánya felhívó sáhozf" Szlovákul az Osveta Könyvkiadó által megjelentetett kötetet — a magyar olvasók kö rében ismeretlen adatai és számos más értékei miatt — érdemes lenne magyarul is kiadni. BALÄZS BÉLA 1980 III. 7. V A szónokló Lenin (Archívumi felvétel) KÉT OJ könyv
