Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-05 / 55. szám, szerda
ZIMBABWE—RHODESIA Robert Mugabe alakít kormányt Londonban ötezer rendőr védelme alatt március másodlkán felnő nulást tartottak a Nemzeti Front elnevezésű brit újnáci párt tag jai, követelve a színes bőrűek hazatelepítését. A felvonulást l.on donnák éppen abban a déli városrészében rendezték meg, ahol a legtöbb színes bőrű bevándorló él (ČSTK fölvétel) Ideiglenes alkotmányt dolgoznak ki Afganisztánban (ČSTKJ — Salisburyben közzétették a zimbabwei választások végeredményét. Eszerint a száztagú parlamentbe 57 képviselőt küldhet a Robert Mugabe vezette Zimbabwei Afrikai Nemzeti Szövetség (ZANU), és húsz mandátumot szerzett a Zimbabwei Afrikai Népi Szövetség (ZAPU), amelyet [oshua Nkoino vezet. Abel Muzorewa püspök egyesített Afrikai Nem(ČSTK) — Senki sem kény- szeritette arra az Egyesült Államokat, hogy keményebbé tegye külpolitikáját, s e döntésért saját magának kell vállalnia a felelősséget — állapította meg Georgij Arbatov akadémikus, a nemzetközi kérdések világszerte ismert szakértője a Pravda hétfői számában közölt cikkében. A szerző megállapította, hogy még az enyhülés hosszabb időszakában sem küzdötték la teljesen az Egyesült Államok vezető körei a hidegháborús múltat. A szovjet akadémikus leszögezi: szakítani kellene az Egyesült Államok második világháború utáni különleges helyzeté* bői eredő hagyományokkal és politikával. Míg a vezetés egy időben a realista tendenciák felé fordult, a hetvenes évek második felétől ez az irányzat lassulni kezdett. Arbatov felhívta a figyelmet arra, hogy az amerikai vezető elit hangulatát nagymértékben befolyásolta a természetes erőforrások problémájának, mindenekelőtt az olajválságnak a kiéleződése. Ehhez hozzáteszi, hogy a politikai légkör romlását nem kis mértékben a jelenlegi kormány politikája idézte elő. A szerző mindezek mellett megemlíti, az amerikai uralkodó körök Kínával kapcsolatos illúzióit is, nevezetesen azt az elképzelést, hogy soviniszta, szovjetellenes pszichózist keltő kínai vezetéshez való közeledés megváltoztathatja az erőviszonyokat, erősítheti az amerikai pozíciókat. Arbatov emlékeztet arra is, hogy a fontos külpolitikai döntések időpontja egybeesett a választási kampány kezdetével. zeti Tanácsa vereséget szenvedett, és a képviselői mandátumoknak csupán a három százalékát szerezte meg. Nagy-Britannia tegnap felkérte Robert Mugabét, a parlamenti választások győztes pártjának vezetőjét, hogy alakítson új kormányt. A hivatalos források szerint ezt a kérést Muga bénak Lord Soames brit főkormányzó tolmácsolta. Az amerikai külpolitika megváltoztatásának lehetséges következményeivel foglalkozva leszögezi: egy amerikai fordulat a hidegháború politikája felé a legutóbbi tíz évben a legnagyobb veszélyt jelentheti az általános békére. A hidegháború újabb kiadása kétségtelenül ve* szélyesebb lenne az elsőnél, a korlátozás nélküli ellenségeskedéshez és konfrontációkhoz való visszatérés a tömegpusztító eszközök fejlettségének új szintjén menne végbe. Ezen túlmenően a hidegháború újabb örvényébe a nemzetközi kapcsolatok lényegesen nagyobb számú résztvevője kerülne be. Nagy veszélyt jelent az is, hogy az atomfegyverek elterjedése gyakorlatilag megakadályozha- tatlan lenne. Arbatov a továbbiakban hangsúlyozta: a Carter-doktrína meghirdetésével nem ér véget a harc a nemzetközi kapcsolatok fő irányzatai körül. Senki számára nem lehet kétséges, milyen álláspontot foglal el ebben a harcban a Szovjetunió: akárcsak a 70-es években, a 80-as években is az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán megerősített békeprogramot folytatja tovább. Washington ezzel szemben olyan politikát javasol ar 1980-as esztendőkre, amelyet a 70-es évek elején már kipróbált, s amely kudarcot vallott. A nemzetközi kapcsolatok rendkívül felelősségteljes pillanata köszöntött be, amikor a világ sorsa nagymértékben függ attól, sikerül-e megfelelő választ adni az Egyesült Államok reakciós erőinek próbálkozásaira, amellyel a hidegháború felé kívánnak fordulni — hangsúlyozza végezetül Arbatov. Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormánya az igazságügyminisztérium egyik bizottságát bízta meg az ország ideiglenes alkotmányának kidolgozásával. Mint a ka buli rádió hétfőn nyilatkozat* banr közölte, a készülő alkotmány az afgán nép szabad és független akaratát fogja kifejezésre juttatni. Afganisztán békeszerető, el nem kötelezett állam marad, amelyben a vezető erő az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt lesz — mutat rá a nyilatkozat. A kormány azt is közölte, hogy különbizottság alakult az állam új nemzeti zászlajának meghatározására. Az afgán kormány ismételten teljes határozottsággal kijelenti, hogy Afganisztán szabad és független, békeszerető és el nem kötelezett ország volt és marad a jövőben is, hű lesz az ENSZ alapokmányához, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatához, az el nem kötelezettségi mozgalom elveihez — hangsúlyozta egyebek között az afgán kormány határozata. Mint a Bakhtar hírügynökség közölte, az afgán kormány ülésén Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt főtitkára, a forradalmi tanács elnöke, miniszterelnök vázolta az ország bel- és külpolitikáját. Afganisztán baráti kapcsolatokra törekszik a szomszédos Iránnal és Pakisztánnal, minden iszlám állammal. Az Afganisztáni Demokratikus Köztár saság minden vitás kérdés békés eszközökkel történő rendezésének híve. Ennek érdekében kész jószolgálati küldöttséget küldeni minden baráti ország ba és hajlandó fogadni ilyeu delegációkat. Az Afganisztáni Demokrati kus Köztársaság kormánya — népe akaratát kifejezve — kijelenti, hogy a Szovjetunió az afgán nép nagy és önzetlen barátja volt és marad. Az afgán kormány teljes h<* tározottsággal kijelenti, hogy a korlátozott szovjet csapatkim tingens mindaddig a független és szabad Afganisztán területén marad, amíg végleg fet nem számolják és szét nem zúzzák a helyi reakció és az imperializmus mesterkedéseit, intrikáit és álnok terveit, ame^ lyek Afganisztán függetlensége, nemzeti szuverenitása, területi egysége és biztonsága ellen irányulnak. Kabulban normalizálódik a helyzet. Az afgán fővárosba az ország határain kívülről vezényelt afgán diverzánsoknak és provokátoroknak nem sikerült demoralizálniuk a lakosságot. Az ellenforradalmi elemek szét zúzása azonban nem jelenti azt, hogy a demokratikus Afganisztán ellenségei megbékéltek a vereséggel. Kabulban a legutóbbi napokban is több tucatnyi felfegyverzett banditát tartóztattak le, illegális csoportok rejtekhelyét fedték fel. (TASZSZ 1 Partizánakció San Salvadorban (ČSTK) — A Salvadort népi lorradalmi hadsereg partizán- szervezet tagjai tegnap támadást ňitéztek San Salvadorban a nemzeti gárda vezérkara ellen. A támadást ugyan visszaverték, de azt bizonyítja, hogy i baloldali és a partizánsz«r- vezetek folytatják a harcot * junta ellen. A néhányórás liare tíz halálos áldozatot és számos sebesültet követelt. San Salvadorban közölték', hogy hétfőn a fővárosban meghiúsítottak egy ultrareakciós felkelést, amelyet a Salvadort rendőrség öt tisztje próbált ki« provokálni. Az összeesküvők meg akarták akadályozni, hogy, a junta parancsara megkezdjék a Rumero rezsim ideje alalt a salvadori rendőrség tevékenysó« féltek kivizsgálását. Jelentés Tito elnök állapotáról (ČSTK! — Joszip Broz Tito jugoszláv államelnök állapotú továbbra is súlyos, bár a tüdő-; gyulladás némileg enyhült. Az orvosok folytatják a beteg in-i tenzív kezelését — állapítja meg az orvosi konzílium teg-; nap délben Ljubljanában kn adott jelentése. üj miniszterelnök Thaifóldön (ČSTK) — Prem Tinsulanond tábornok, az eddigi hadügyiül niszter lett az új thaiföldi mi-? niszterelnök. Megválasztását tegnapra virradóra megerősitet-í te a thaiföldi király is. Prení Tinsulanond Kriangszak Csa< raanandot váltotta fel, aki az elmúlt hét péntekén mondott te,, mert bírálták őt az ellenzé-« kt pártok az infláció: és az ár* emelkedés miatt. Az miniszterelnök 59 éves, s a kormánypárt politikájában 1977 óta vesz részt, amikor bel-* iigymimszter helyettessé nevez-i ték ki. Egész életét a katonai pályának szentelte. Megfigyelők rámutatnak, hogy az új miniszterelnök viszonylag rövid ideig dolgozott a kormányban, és nines, is sok tapasztalata a gaz-« ciaság irányításában. Emlékez-« tetnek arra,, hogy Prem Tlnsu-t Linóiul 1932 óta a 44. kormány-« fő. Várható^ hogy a közeljövő-« ben állítja össze az új kor* mányt. RENDKÍVÜL FELELŐSSÉGTELJES PILLANAT Arbatov akadémikus helyzetelemzése 1980 III. 5. A Bohemia című kubai folyóirat a közelmúltban interjút készített Humberto Ortegával, a nicaraguai sandinista népi hadsereg főparancsnokával, aki a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front megalakulásáról, a Somoza diktátor elleni fegyveres harc körülményeiről, a végső győzelemről beszélt. Ebből a nyilatkozatból közlünk részleteket. A forradalmi mozgalom országunkban 1930-ban jelentős eredményt ért el, amikor San- dino tábornok egyesítette az akkori idők legforradalmibb köreit — mondotta Ortega. Az amerikai imperializmus elleni hétéves sandinista fegyveres harcból a mi mozgalmunk átvette a forradalmi programot, a történelmi elemeket. Sandino tábornok meggyilkolása után 1934-ben a fegyveres harc széthullott. A diktátorellenes mozgalom azonban tovább élt, és különböző helyi összecsapásokban nyilvánult meg. 1959-ben alakult meg Carlos Fonseco partizáncsoportja. 1961-ig 19 fegyveres csoport jött létre, s ezek keresték a diktátorrendszer elleni harc módszereit. A kubai forradalom győzelme nálunk Nicaraguában is ösztönzően hatott a forradalmi mozgalomra. 1961-ben néhány partizáncsoport egyesülésével alakult meg a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front, amely legjelentősebb hadmozdulatát 1974. december 27-én hajtotta végre. Addig az időig erőinket összpontosítottuk, s a lakosság körében tekintélyre és bizalomra tettünk szert. Azon a decemberi napon elfoglaltuk Somoza szövetségeseinek a házát, egymillió dollár váltságdíjA győzelem stratégiája A sandinista népi hadsereg főparancsnokának nyilatkozata » hoz jutottunk, politikai foglyokat szabadítottunk ki, és első ízben kényszerítettük a diktatúrát, hogy a rádióban és a tévében közvetítse a front forradalmi programját. E sikeres akció után Somoza egész megtorló apparátusát ellenünk fordította. 1974 és 1977. között több ezer embert záratott börtönbe és gyilkoltatok meg. Megszigorította a sajtócenzúrát, rendkívüli állapotot és statáriumot rendelt el, országszerte katonai bíróságok kezdték meg működésüket. 1977 októberében a sandinisták elfoglalták a nemzeti gárda San Carlos-i laktanyáját, és támadást intéztek a fővárostól, Managuától kb. 20 kilométerre levő Masaya központi laktanyája ellen. Ezek az események azt mutatták, hogy a politikai-katonai helyzetben minőségileg új változások álltak be. A Somoza-rendszer akkor mély válságban volt. A korrupció hatalmas méreteket öltött, s ez nemcsak a széles dolgozó tömegeket, hanem a kis- és középpolgárság köreit is sújtotta, ami által a diktátorral szembeni ellenzék társadalmi alapja kibővült. A gazdasági válság kiéleződése és a növekvő népi ellenállás betetőzte az ország politikai válságát. Ellenzékbe vonultak a vállalkozó körök, amelyek addig igyekeztek összehangolni érdekeiket a diktatúrával. A konzervatív párt tagjainak egy jelentős csoportja, melynek élén Pedro Joaquin Chamorro, a La Prensa napilap igazgatója állt, csatlakozott a Demokrati-* kus Felszabadítási Szövetség (UDEL) elnevezésű ellenzéki koalícióhoz. Az UDEL a politikai és a szakszervezeti jogok tiszteletben tartását, a sajtócenzúra, a rendkívüli állapot és a megtorló intézkedések beszüntetését, valamint általános amnesztiát követelt. A hazai reakció és az Egyesült Államok kormánya „kiutat“ keresett ebből a válságból. Erőfeszítéseik azonban arra irányultak, hogy a somozizmust csak annyira változtassák meg, hogy a hatalom fő eszközei — a gazdasági rend és a nemzeti gárda sértetlenek maradjanak. Maga Somoza is igyekezett jobb színben feltüntetni magát a nép előtt. 1977 szeptemberében megszüntette a rendkívüli állapotot és a statáriumot, s felszólította a lakosságot, hogy vegyen részt a tartományi választásokon. Somoza és hívei biztosak voltak abban, hogy sikerült felszámolniuk az FSNL-t, és ezért az ország „demokratizálásának“ a tervével álltak elő. Épp azért, hogy meghiúsítsuk ezeket a manővereket, úgy döntöttünk: fegyveres ellentámadásba megyünk át. Annak ellenére, hogy 1977 októberében a néptömegek nem vettek részt a harcokban, sikerült elérnünk, hogy a Somoza-diktatúra válsága elmélyült, meghiúsítottuk a reakció terveit, s mozgósítottuk a tömegeket a diktatúra elleni harcra. A harci szellem Pedro Chamorro meggyilkolása, 1978. január 10-e után az egész lakosságon úrrá lett. A gyilkosságot követőem a nép első ízben vonult az utcákra, s kifejezte: kész fegyverrel a kezében harcolni a diktatúra ellen. Az emberekben felelevenedett a sandinista szellem. Egyelőre azonban a tömeges felkelést nem a sandinista front vezette közvetlenül. Ez csak a nép ösztönös felelete volt, amelyet később az FSNL tagjai és néhány katonai egység révén írá- nyitása alá vont. Népbíróságok kezdték meg működésüket, amelyek több halálos ítéletet hoztak a nemzeti gárda ügynökei felett. A lakosság úgy cselekedett, mint a sandinisták, bár akkor még a sandinista front szervezetileg nem állt az élén. Camilo Ortega, az FSNL parancsnoka Moninbóba (Ma- saya indián negyede) utazott, hogy ott irányítsa a felkelők akcióit. Ebben az igazságos harcban életét vesztette. A mo- ninbói felkelés elnyomása után megállapítottuk, hogy a nép kész harcba szállni a diktatúra ellen, de sok még a hiányosságuk. Katonai szervezetünk nem volt tökéletes, mindenekelőtt azonban agitációs tevékenysé' günket kellett javítani — s ehhez különböző eszközökre, pl. illegális rádióra volt szükségünk. Ezt követően, egészen a májusi offenzíváig a fegyveres harc főleg az északi fronton, és Nueva Guineában folyt. A végső offenzíva a Nueva Segovia tartománybeli El Jicaro falu elfoglalásával kezdődött meg. 1979 áprilisában az északi front partizánjai elfoglalták Estelit. Akkor már nyíltan harcoltunk országszerte a diktatúra ellen. A nép megértette, hogy a szeptemberi események után az ideiglenes visszavonulás ellenére az FSNL győzelme reális volt. A döntő, a győzelmes tá-< ínadást 1979 márciusában kezd-* tűk meg. Májusban megérett a győze-s lem szempontjából igen fontos objektív feltételek egész sora: elmélyült a gazdasági és politic kai válság, sor került az ország pénznemének a leértékelésére stb. Az 1978-as szeptemberi népi felkelés után szükségesnek tar-« tottuk, hogy egy akcióba több elemet vonjunk be, mégpedig az össznépi felkelést, katonáink általános támadását és az or-i szágos sztrájkot. Ez utóbbiba bekapcsolódtak a vállalkozók is. Ha nem tudtuk volna megvalósítani ennek a három stra-* tégiai tényezőnek az összevonás sát, ilyen rövid időn belül nem arathattunk volna győzelmet. A sandinisták egysége nélkül igen nehéz lett volna megnyer* ni a különböző politikai mozgalmakat egy közös politikai irányvonalnak. Ezért megerősíthetjük, hogv az egység a forradalomban döntő szerepet játszott és továbbra is játszani fog. 1979 májusa után Somoza már nem tudta ellenőrzése alatt tartani az országot. Nicaragua gazdasági élete megbé-> nult. A diktátor napjai meg vol-’ tak számlálva. Ehhez hozzá kell vennünk a diktatúrára nehezedő nemzetközi nyomást is.- A sandinisták egysége, a néptömegekre támaszkodó ellenállási stratégia, a partizánharcok helyes egyeztetése, a néptömegekre nagy befolyással levő rádió, a külföldről érkező katonai segítség nélkül elképzelhet tetlen lett volna a győzafem. ■ ’ómmá®.-'
