Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-05 / 55. szám, szerda

ZIMBABWE—RHODESIA Robert Mugabe alakít kormányt Londonban ötezer rendőr védelme alatt március másodlkán felnő nulást tartottak a Nemzeti Front elnevezésű brit újnáci párt tag jai, követelve a színes bőrűek hazatelepítését. A felvonulást l.on donnák éppen abban a déli városrészében rendezték meg, ahol a legtöbb színes bőrű bevándorló él (ČSTK fölvétel) Ideiglenes alkotmányt dolgoznak ki Afganisztánban (ČSTKJ — Salisburyben köz­zétették a zimbabwei válasz­tások végeredményét. Eszerint a száztagú parlamentbe 57 képviselőt küldhet a Robert Mugabe vezette Zimbabwei Af­rikai Nemzeti Szövetség (ZANU), és húsz mandátumot szerzett a Zimbabwei Afrikai Népi Szövet­ség (ZAPU), amelyet [oshua Nkoino vezet. Abel Muzorewa püspök egyesített Afrikai Nem­(ČSTK) — Senki sem kény- szeritette arra az Egyesült Álla­mokat, hogy keményebbé tegye külpolitikáját, s e döntésért sa­ját magának kell vállalnia a felelősséget — állapította meg Georgij Arbatov akadémikus, a nemzetközi kérdések világszer­te ismert szakértője a Pravda hétfői számában közölt cikké­ben. A szerző megállapította, hogy még az enyhülés hosszabb időszakában sem küzdötték la teljesen az Egyesült Államok vezető körei a hidegháborús múltat. A szovjet akadémikus leszö­gezi: szakítani kellene az Egye­sült Államok második világhá­ború utáni különleges helyzeté* bői eredő hagyományokkal és politikával. Míg a vezetés egy időben a realista tendenciák fe­lé fordult, a hetvenes évek má­sodik felétől ez az irányzat las­sulni kezdett. Arbatov felhívta a figyelmet arra, hogy az amerikai vezető elit hangulatát nagymértékben befolyásolta a természetes erő­források problémájának, min­denekelőtt az olajválságnak a kiéleződése. Ehhez hozzáteszi, hogy a politikai légkör romlá­sát nem kis mértékben a jelen­legi kormány politikája idézte elő. A szerző mindezek mellett megemlíti, az amerikai uralko­dó körök Kínával kapcsolatos illúzióit is, nevezetesen azt az elképzelést, hogy soviniszta, szovjetellenes pszichózist keltő kínai vezetéshez való közeledés megváltoztathatja az erőviszo­nyokat, erősítheti az amerikai pozíciókat. Arbatov emlékeztet arra is, hogy a fontos külpolitikai dön­tések időpontja egybeesett a választási kampány kezdetével. zeti Tanácsa vereséget szenve­dett, és a képviselői mandátu­moknak csupán a három száza­lékát szerezte meg. Nagy-Britannia tegnap felkér­te Robert Mugabét, a parlamen­ti választások győztes pártjá­nak vezetőjét, hogy alakítson új kormányt. A hivatalos for­rások szerint ezt a kérést Mu­ga bénak Lord Soames brit fő­kormányzó tolmácsolta. Az amerikai külpolitika meg­változtatásának lehetséges kö­vetkezményeivel foglalkozva le­szögezi: egy amerikai fordulat a hidegháború politikája felé a legutóbbi tíz évben a legna­gyobb veszélyt jelentheti az ál­talános békére. A hidegháború újabb kiadása kétségtelenül ve* szélyesebb lenne az elsőnél, a korlátozás nélküli ellenséges­kedéshez és konfrontációkhoz való visszatérés a tömegpusztí­tó eszközök fejlettségének új szintjén menne végbe. Ezen túl­menően a hidegháború újabb örvényébe a nemzetközi kap­csolatok lényegesen nagyobb számú résztvevője kerülne be. Nagy veszélyt jelent az is, hogy az atomfegyverek elterjedése gyakorlatilag megakadályozha- tatlan lenne. Arbatov a továbbiakban hang­súlyozta: a Carter-doktrína meghirdetésével nem ér véget a harc a nemzetközi kapcsola­tok fő irányzatai körül. Senki számára nem lehet kétséges, milyen álláspontot foglal el eb­ben a harcban a Szovjetunió: akárcsak a 70-es években, a 80-as években is az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán megerő­sített békeprogramot folytat­ja tovább. Washington ezzel szemben olyan politikát java­sol ar 1980-as esztendőkre, amelyet a 70-es évek elején már kipróbált, s amely kudarcot vallott. A nemzetközi kapcsolatok rendkívül felelősségteljes pilla­nata köszöntött be, amikor a világ sorsa nagymértékben függ attól, sikerül-e megfelelő vá­laszt adni az Egyesült Államok reakciós erőinek próbálkozá­saira, amellyel a hidegháború felé kívánnak fordulni — hang­súlyozza végezetül Arbatov. Az Afganisztáni Demokrati­kus Köztársaság kormánya az igazságügyminisztérium egyik bizottságát bízta meg az or­szág ideiglenes alkotmányá­nak kidolgozásával. Mint a ka buli rádió hétfőn nyilatkozat* banr közölte, a készülő alkot­mány az afgán nép szabad és független akaratát fogja kifeje­zésre juttatni. Afganisztán bé­keszerető, el nem kötelezett ál­lam marad, amelyben a vezető erő az Afganisztáni Népi De­mokratikus Párt lesz — mutat rá a nyilatkozat. A kormány azt is közölte, hogy különbi­zottság alakult az állam új nemzeti zászlajának meghatáro­zására. Az afgán kormány ismételten teljes határozottsággal kijelen­ti, hogy Afganisztán szabad és független, békeszerető és el nem kötelezett ország volt és marad a jövőben is, hű lesz az ENSZ alapokmányához, az em­beri jogok egyetemes nyilatko­zatához, az el nem kötelezett­ségi mozgalom elveihez — hangsúlyozta egyebek között az afgán kormány határozata. Mint a Bakhtar hírügynökség közölte, az afgán kormány ülé­sén Babrak Karmai, az Afga­nisztáni Népi Demokratikus Párt főtitkára, a forradalmi ta­nács elnöke, miniszterelnök vá­zolta az ország bel- és külpo­litikáját. Afganisztán baráti kapcsola­tokra törekszik a szomszédos Iránnal és Pakisztánnal, min­den iszlám állammal. Az Afga­nisztáni Demokratikus Köztár saság minden vitás kérdés bé­kés eszközökkel történő rende­zésének híve. Ennek érdekében kész jószolgálati küldöttséget küldeni minden baráti ország ba és hajlandó fogadni ilyeu delegációkat. Az Afganisztáni Demokrati kus Köztársaság kormánya — népe akaratát kifejezve — ki­jelenti, hogy a Szovjetunió az afgán nép nagy és önzetlen ba­rátja volt és marad. Az afgán kormány teljes h<* tározottsággal kijelenti, hogy a korlátozott szovjet csapatkim tingens mindaddig a független és szabad Afganisztán terüle­tén marad, amíg végleg fet nem számolják és szét nem zúz­zák a helyi reakció és az im­perializmus mesterkedéseit, int­rikáit és álnok terveit, ame^ lyek Afganisztán függetlensége, nemzeti szuverenitása, területi egysége és biztonsága ellen irányulnak. Kabulban normalizálódik a helyzet. Az afgán fővárosba az ország határain kívülről vezé­nyelt afgán diverzánsoknak és provokátoroknak nem sikerült demoralizálniuk a lakosságot. Az ellenforradalmi elemek szét zúzása azonban nem jelenti azt, hogy a demokratikus Afga­nisztán ellenségei megbékél­tek a vereséggel. Kabulban a legutóbbi napokban is több tu­catnyi felfegyverzett banditát tartóztattak le, illegális csopor­tok rejtekhelyét fedték fel. (TASZSZ 1 Partizánakció San Salvadorban (ČSTK) — A Salvadort népi lorradalmi hadsereg partizán- szervezet tagjai tegnap táma­dást ňitéztek San Salvadorban a nemzeti gárda vezérkara el­len. A támadást ugyan vissza­verték, de azt bizonyítja, hogy i baloldali és a partizánsz«r- vezetek folytatják a harcot * junta ellen. A néhányórás liare tíz halálos áldozatot és számos sebesültet követelt. San Salvadorban közölték', hogy hétfőn a fővárosban meg­hiúsítottak egy ultrareakciós felkelést, amelyet a Salvadort rendőrség öt tisztje próbált ki« provokálni. Az összeesküvők meg akarták akadályozni, hogy, a junta parancsara megkezdjék a Rumero rezsim ideje alalt a salvadori rendőrség tevékenysó« féltek kivizsgálását. Jelentés Tito elnök állapotáról (ČSTK! — Joszip Broz Tito jugoszláv államelnök állapotú továbbra is súlyos, bár a tüdő-; gyulladás némileg enyhült. Az orvosok folytatják a beteg in-i tenzív kezelését — állapítja meg az orvosi konzílium teg-; nap délben Ljubljanában kn adott jelentése. üj miniszterelnök Thaifóldön (ČSTK) — Prem Tinsulanond tábornok, az eddigi hadügyiül niszter lett az új thaiföldi mi-? niszterelnök. Megválasztását tegnapra virradóra megerősitet-í te a thaiföldi király is. Prení Tinsulanond Kriangszak Csa< raanandot váltotta fel, aki az elmúlt hét péntekén mondott te,, mert bírálták őt az ellenzé-« kt pártok az infláció: és az ár* emelkedés miatt. Az miniszterelnök 59 éves, s a kormánypárt politikájában 1977 óta vesz részt, amikor bel-* iigymimszter helyettessé nevez-i ték ki. Egész életét a katonai pályának szentelte. Megfigyelők rámutatnak, hogy az új minisz­terelnök viszonylag rövid ideig dolgozott a kormányban, és nines, is sok tapasztalata a gaz-« ciaság irányításában. Emlékez-« tetnek arra,, hogy Prem Tlnsu-t Linóiul 1932 óta a 44. kormány-« fő. Várható^ hogy a közeljövő-« ben állítja össze az új kor* mányt. RENDKÍVÜL FELELŐSSÉGTELJES PILLANAT Arbatov akadémikus helyzetelemzése 1980 III. 5. A Bohemia című kubai fo­lyóirat a közelmúltban inter­jút készített Humberto Orte­gával, a nicaraguai sandinis­ta népi hadsereg főparancsno­kával, aki a Sandinista Nem­zeti Felszabadítási Front meg­alakulásáról, a Somoza diktá­tor elleni fegyveres harc kö­rülményeiről, a végső győze­lemről beszélt. Ebből a nyi­latkozatból közlünk részlete­ket. A forradalmi mozgalom or­szágunkban 1930-ban jelentős eredményt ért el, amikor San- dino tábornok egyesítette az akkori idők legforradalmibb kö­reit — mondotta Ortega. Az amerikai imperializmus elleni hétéves sandinista fegyveres harcból a mi mozgalmunk át­vette a forradalmi programot, a történelmi elemeket. Sandino tábornok meggyilkolása után 1934-ben a fegyveres harc szét­hullott. A diktátorellenes moz­galom azonban tovább élt, és különböző helyi összecsapások­ban nyilvánult meg. 1959-ben alakult meg Carlos Fonseco partizáncsoportja. 1961-ig 19 fegyveres csoport jött létre, s ezek keresték a diktátorrend­szer elleni harc módszereit. A kubai forradalom győzelme ná­lunk Nicaraguában is ösztön­zően hatott a forradalmi moz­galomra. 1961-ben néhány par­tizáncsoport egyesülésével ala­kult meg a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front, amely leg­jelentősebb hadmozdulatát 1974. december 27-én hajtotta vég­re. Addig az időig erőinket összpontosítottuk, s a lakosság körében tekintélyre és bizalom­ra tettünk szert. Azon a de­cemberi napon elfoglaltuk So­moza szövetségeseinek a há­zát, egymillió dollár váltságdíj­A győzelem stratégiája A sandinista népi hadsereg főparancsnokának nyilatkozata » hoz jutottunk, politikai foglyo­kat szabadítottunk ki, és első ízben kényszerítettük a diktatú­rát, hogy a rádióban és a tévé­ben közvetítse a front forra­dalmi programját. E sikeres ak­ció után Somoza egész megtor­ló apparátusát ellenünk fordí­totta. 1974 és 1977. között több ezer embert záratott börtönbe és gyilkoltatok meg. Megszigo­rította a sajtócenzúrát, rendkí­vüli állapotot és statáriumot rendelt el, országszerte katonai bíróságok kezdték meg műkö­désüket. 1977 októberében a sandinisták elfoglalták a nem­zeti gárda San Carlos-i lakta­nyáját, és támadást intéztek a fővárostól, Managuától kb. 20 kilométerre levő Masaya köz­ponti laktanyája ellen. Ezek az események azt mutatták, hogy a politikai-katonai helyzetben minőségileg új változások áll­tak be. A Somoza-rendszer akkor mély válságban volt. A kor­rupció hatalmas méreteket öl­tött, s ez nemcsak a széles dol­gozó tömegeket, hanem a kis- és középpolgárság köreit is sújtotta, ami által a diktátor­ral szembeni ellenzék társadal­mi alapja kibővült. A gazda­sági válság kiéleződése és a növekvő népi ellenállás bete­tőzte az ország politikai válsá­gát. Ellenzékbe vonultak a vállalkozó körök, amelyek ad­dig igyekeztek összehangolni érdekeiket a diktatúrával. A konzervatív párt tagjainak egy jelentős csoportja, melynek élén Pedro Joaquin Chamorro, a La Prensa napilap igazgatója állt, csatlakozott a Demokrati-* kus Felszabadítási Szövetség (UDEL) elnevezésű ellenzéki koalícióhoz. Az UDEL a politi­kai és a szakszervezeti jogok tiszteletben tartását, a sajtó­cenzúra, a rendkívüli állapot és a megtorló intézkedések be­szüntetését, valamint általános amnesztiát követelt. A hazai reakció és az Egyesült Álla­mok kormánya „kiutat“ kere­sett ebből a válságból. Erőfe­szítéseik azonban arra irányul­tak, hogy a somozizmust csak annyira változtassák meg, hogy a hatalom fő eszközei — a gazdasági rend és a nemzeti gárda sértetlenek maradjanak. Maga Somoza is igyekezett jobb színben feltüntetni magát a nép előtt. 1977 szeptemberében megszüntette a rendkívüli ál­lapotot és a statáriumot, s fel­szólította a lakosságot, hogy ve­gyen részt a tartományi válasz­tásokon. Somoza és hívei bizto­sak voltak abban, hogy sike­rült felszámolniuk az FSNL-t, és ezért az ország „demokrati­zálásának“ a tervével álltak elő. Épp azért, hogy meghiúsít­suk ezeket a manővereket, úgy döntöttünk: fegyveres ellentá­madásba megyünk át. Annak el­lenére, hogy 1977 októberében a néptömegek nem vettek részt a harcokban, sikerült elérnünk, hogy a Somoza-diktatúra válsá­ga elmélyült, meghiúsítottuk a reakció terveit, s mozgósítot­tuk a tömegeket a diktatúra el­leni harcra. A harci szellem Pedro Cha­morro meggyilkolása, 1978. ja­nuár 10-e után az egész lakos­ságon úrrá lett. A gyilkosságot követőem a nép első ízben vo­nult az utcákra, s kifejezte: kész fegyverrel a kezében har­colni a diktatúra ellen. Az em­berekben felelevenedett a san­dinista szellem. Egyelőre azon­ban a tömeges felkelést nem a sandinista front vezette köz­vetlenül. Ez csak a nép ösz­tönös felelete volt, amelyet később az FSNL tagjai és né­hány katonai egység révén írá- nyitása alá vont. Népbíróságok kezdték meg működésüket, amelyek több halálos ítéletet hoztak a nemzeti gárda ügy­nökei felett. A lakosság úgy cselekedett, mint a sandinisták, bár akkor még a sandinista front szervezetileg nem állt az élén. Camilo Ortega, az FSNL parancsnoka Moninbóba (Ma- saya indián negyede) utazott, hogy ott irányítsa a felkelők akcióit. Ebben az igazságos harcban életét vesztette. A mo- ninbói felkelés elnyomása után megállapítottuk, hogy a nép kész harcba szállni a diktatúra ellen, de sok még a hiányossá­guk. Katonai szervezetünk nem volt tökéletes, mindenekelőtt azonban agitációs tevékenysé' günket kellett javítani — s eh­hez különböző eszközökre, pl. illegális rádióra volt szüksé­günk. Ezt követően, egészen a má­jusi offenzíváig a fegyveres harc főleg az északi fronton, és Nueva Guineában folyt. A vég­ső offenzíva a Nueva Segovia tartománybeli El Jicaro falu el­foglalásával kezdődött meg. 1979 áprilisában az északi front partizánjai elfoglalták Estelit. Akkor már nyíltan harcoltunk országszerte a diktatúra ellen. A nép megértette, hogy a szep­temberi események után az ideiglenes visszavonulás ellené­re az FSNL győzelme reális volt. A döntő, a győzelmes tá-< ínadást 1979 márciusában kezd-* tűk meg. Májusban megérett a győze-s lem szempontjából igen fontos objektív feltételek egész sora: elmélyült a gazdasági és politic kai válság, sor került az ország pénznemének a leértékelésére stb. Az 1978-as szeptemberi népi felkelés után szükségesnek tar-« tottuk, hogy egy akcióba több elemet vonjunk be, mégpedig az össznépi felkelést, katonáink általános támadását és az or-i szágos sztrájkot. Ez utóbbiba bekapcsolódtak a vállalkozók is. Ha nem tudtuk volna meg­valósítani ennek a három stra-* tégiai tényezőnek az összevonás sát, ilyen rövid időn belül nem arathattunk volna győzelmet. A sandinisták egysége nélkül igen nehéz lett volna megnyer* ni a különböző politikai moz­galmakat egy közös politikai irányvonalnak. Ezért megerő­síthetjük, hogv az egység a for­radalomban döntő szerepet ját­szott és továbbra is játszani fog. 1979 májusa után Somoza már nem tudta ellenőrzése alatt tartani az országot. Nica­ragua gazdasági élete megbé-> nult. A diktátor napjai meg vol-’ tak számlálva. Ehhez hozzá kell vennünk a diktatúrára ne­hezedő nemzetközi nyomást is.- A sandinisták egysége, a nép­tömegekre támaszkodó ellenál­lási stratégia, a partizánharcok helyes egyeztetése, a néptöme­gekre nagy befolyással levő rádió, a külföldről érkező kato­nai segítség nélkül elképzelhet tetlen lett volna a győzafem. ■ ’ómmá®.-'

Next

/
Thumbnails
Contents