Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-31 / 77. szám, hétfő

A CSKP KB 15. ÜLÉSÉNEK VITÁJA KAREL BERÄNEK elvtársnak, a CSKP KB póttagjának a prágai városi pártbizottság titkárának felszólalása A CSKP KB Elnökségének jelentése hangsúlyozta az ifjú nemzedékkel való rendszeres foglalkozás sürgető voltát. A prágai pártszervezet összetételében bekövetkezett változások igazolják a jelentésben elhangzott feladatok fon fosságát. Prágában folytatódik a fiata lok belépése a pártba, főleg a inunk í sok és a diákok soraiból. Csökken a pártszervezetekben a tagság átlagkora, javul szociális összetétele. A kommu­nisták új nemzedéke eszmei és politikai szempontból éretté válik, párt és köz életi tisztségeket visel. Prágában a 140 ezer párttag és tag- jelölt között több mint 50 ezer, tehát 36 százalék azoknak az elvtársaiknak a száma, akiket 1970 után és főleg az utolsó években vettek fel a pártba. Az üzemi pártszervezetekbe a tagság struktúrájában még magasabb a sza rnuk — 48,5 százalék. Tapasztalatok bizonyítják, hogy az ifiú kommunisták eszmei-politikai fej­lettségének növekedésével arányosan növekszik az a képességük is, hogy megértsék a szocialista átalakulásokat, azok bonyolultságát és ellentéteit. Pon­tosabban rá tudnak mutatni a szubjek­tív akadályokra is, amelyek társadal­munknak ártanak. Nyíltabban bírálják a még meglevő fogyatékosságokat — a kispolgári magatartást, az önzést, az individualizmust, az élősködést, a bü­rokratizmust és az emberek problémái iránti közömbösséget. Megtanulják a fogyatékosságok és csökevények aktív kiküszöbölését eredményező jogos bírá­lat érvényesítését, és nem riadnak vissza az esetleges nehézségektől sem. Azonban az ifjú kommunisták neve­lésében még nincs minden a legna­gyobb rendben. Ajánlóik, akik felké­szítettek őket a pártba való belépésre, később már nem sokat törődnek velük. Sokkal adósak maradtak itt a kommu­nista gazdasági dolgozók, a fiatalok vezetői. Főleg ezen a területen vau­nak nagy tartalékok. Karéi Beránek elvtárs a továbbiakban azzal a pozitív visszhanggal foglalko­zott, amellyel Prágában a tervszerű irá­nyítási rendszer tökéletesítésére vonat­kozó intézkedések találkoztak. Kijelen­tette, hogy a vitákban főleg az irányí­tási rendszer politikai szempontjait emelik ki, amelyek lényegesen fokoz­zák a vezető dolgozók eszmei, politi­kai, erkölcsi és szakmai színvonalával szemben támasztott követelményeket. Rámutatott arra, hogy ezzel erősödik Prágában a tudomány és a termelés hatékony összekapcsolódására irányuló mozgalom, amely közelebb hozza a munkásokat és a technikusokat a tu­dományos dolgozókhoz és a kutatók­hoz, s elmélyíti együttműködésüket. Ugyanakkor olyan indítványok és ja­vaslatok is elhangzanak, miként lehet­ne most hatékonyabban kihasználni az új lehetőségeket az emberek kezdemé­nyezésének fejlesztésére és az irányí­tásban való tevékenyebb részvételükre. Az intézkedések megvalósításának bo­nyolultsága és igényessége, mégpedig az aránylag közeli 7. ötéves tervidő­szakkal kapcsolatban különböző illú­ziókat kelthet az egyes mutatók és intézkedések automatikus hatásáról, egyben a múltban már jól ismert irányzatokról, hogy az igényes köve­telményekben enyhítéseket foganatosít­sanak, különféle kivitelek megszerzé­sében bízzanak, kísérleteket tegyenek a munka igényesebb és szigorúbb el­bírálásának halasztgatására, esetleg más helytelen állásfoglalásokra. A prágai városi pártbizottság több intézkedést fogadott el a Központi Bi­zottság Elnöksége és a kormány ha­tározatai teljesítésének a biztosítására. Beránek elvtárs ezután a városok és főleg az új lakótelepek szocialista élet­módjának kialakításáról szóll. Prágá­ban 1945 öta 39 új lakótelep létesült, ahol uiost több mint 300 ezer ember él. Ez a főváros lakosságának több mint egynegyede, jelenleg befejezés előtt áll a város délnyugati lakónegyedének építése, és a jövőben további nagy lakónegyedek építésével számolnak. Ez azt jelenti, hogy a főváros lakos­ságának több miiit 50 százaléka új la­kónegyedekben koncentrálódik. Ez a minőségi szempontból új helyzet egy­ben megteremti az új életfeltételeket, az új emberközi kapcsolatokat a lakó­negyedekben és a város más negyedei­ben is. A lakónegyedek korszerű, ipa ri módon történő felépítése hozzájárul a*lakásszínvonalban levő, még a kapi talista múltból ránk maradt nagy kü­lönbségek mielőbbi leküzdéséhez. Prá­ga lakónegyedeiben emellett számos komoly fogyatékosság és probléma me rül fel. Egyre sürgetőbbé váliik, hogy már az urbanisztikai terveknél, a tér vezésben és az építkezésben is a ko rábbihoz viszonyítva jobban tekintettel kell lenni a lakótelepek életének szó ciális szempontjaira. Az itt elhangzott követelményeket nem mindenütt tartják tiszteletben. Számos komoly és soká húzódó ellentét merül fel főleg a lakásépítés és a la kónegyedek járulékos építkezése, a közlekedés stb. között. Gyakran az épületek kivitelezése sem kifogástalan, elsősorban rendkívül egyhangú és szürke. Politikai szempontból a lakótelepe két illetően elsőrendű feladatunk, hogy széleskörűen kibontakoztassuk polití kai munkánkat, és elmélyítsük az em­berekkel való foglalkozást. Itt ugyan tevékenyek a polgári bizottságok, ára nincs meg a szükséges hatáskörük. Az utcai pártszervezetek, illetve az egyes társadalmi szervezetek munkája nincs összhangolva. Ezért mérlegelni kell és több változatban meg kell indokolni, hogy a nemzeti bizottságoknak és a Nemzeti Front szervezeteinek milyen struktúrája tudná optimálisan kielégí­teni a lakótelepek követelményeit és szükségleteit. Magasabb színvonalon kell dolgozni a lakáskezelőségeknek, a helyi gazdálkodási és közszolgáltatá­si szervezeteknek, elsősorban a lakos­ság szükségletei szempontjából, nem pedig a saját és a nekik megfelelő mérce szerint. Mindez összefügg a la­kótelepeken kifejtett politikai tömeg­munka színvonalával és fejlesztésével. VLADIMIR HAJKO elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a Szlovák Tudományos Akadémia elnökének felszólalása 1980 III. 31. Husák elvtárs a CSKP KB 14. ülésén elhangzott zárszavában hangsúlyozta, hogy az előttünk álló feladatok telje­sítésének a kulcsa az emberekben, az emberekkel folytatott munkában van. El kell érni, hogy az alkotó marxis­ta—leninista gondolkozás a haladó fej­lődés aktív részévé váljon szocialista társadalmunk tevékenységének minden területén. Ez ideológiai munkánk alapvető céljai közé tartozik. A Központi Bizottság 1974-es májusi ülése után, különösen pedig Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának XV. kongresszusa után növekvő mértékben és egyre sürgetőbben napirendre ke­rültek a tudományos-műszaki fejlesz­tés kérdései, amely népgazdaságunk hosszú távú sikeres fejlődésének egye­düli alternatíváját képezi. Mindannyian tudjuk, hogy népgazdaságunk fejlődé­sében a tudományos-műszaki haladást nem tudtuk érvényesíteni a kellő mér­tékben. Vajon miért? Nem könnyű erre a kérdésre vála­szolni. Nézetünk szerint a problémák jelentős része ezen a területen azzal tügg össze, hogy társadalmunk mind­eddig nem értékelte kellő mértékben a tudomány, különösen az alapkutatás jelentőségét. A tudományt sokan csak egyszerű szakmai kérdésnek tekintik, amely az embereknek csak egy szűk körét érinti, nem fogják fel komplex társadalmi ügyként, amint azt a szo­cialista fejlődés jelenlegi szakasza megkövetelné. Ma, amikor a tudomány közvetlen termelő erővé válik, s a termelés — Marx szavaival mondva — „materiali- zált experimentális tudománnyá“ ala­kul át, amikor a tudomány, különösen az alapkutatás eredményei rendkívül értékes, mondhatnánk „stratégiai nyersanyagot“ jelentenek az egész népgazdaság számára, gyökeresen meg kell változtatni a tudományhoz való hozzáállást. Halaszthatatlanul szükséges feladat a tudomány új helyzetének és jelen­tőségének széles körű magyarázása a szocialista társadalom fejlődése szem­pontjából a dolgozóit nevelésének és szakképzésének minden szintjén. Arra van szükség továbbá, hogy a tudo­mány, az irányítási és a termelési szféra képviselői az eddigieknél sok­kal intenzívebben fejlesszék kapcsola­taikat, s ezzel elősegítsék egyrészt a tapasztalt, népgazdasági szinten gon­dolkozó tudományszervezők minél na­gyobb létszámban történő nevelését, másrészt pedig annak az elérését, hogy a tervező és az irányító szervek dolgozói teljes mértékben megértsék a tudomány pótolhatatlan erejét és funkcióját a jelenlegi szocialista tár­sadalomban. A tudományos megismerés terjedel­mi és színvonalbeli követelményeinek, a gyakorlati érvényesítés sürgősségé­nek azonban nem lehet eleget tenni a nemzetközi szocialista integráció el­mélyítése nélkül a tudományban, s egy­általán a világtudománnyal fenntartott kapcsolatok nélkül. Ezzel összefüggés­ben néha olyan hamis elképzelés is felmerül, hogy tekintettel a nemzet­közi szocialista együttműködés forrá­sainak kihasználásában rejlő lehetősé­gekre, az alapkutatás területén háttér­be szorulhat saját tudományos poten­ciálunk fejlesztése. A helyzet azonban egészen más. A szocialista integráció kiváló és döntő fontosságú eszközként szolgál ahhoz, hogy részt vehessünk a csúcsszinten folyó kutatásokban, s reális terjedelmének növelése egy­úttal új forrásokat teremi tudományos- műszaki haladásunk meggyorsításához. Ennek az az egyetlen feltétele, hogy saját tudományos-műszaki alapunk fejlesztésével az egyezteted munku megosztás keretei között, az általunk szerzett új ismeretek révén arányos mértékben hozzájáruljunk a tudomány közös alapjának a bővítéséhez. Jelenleg a tudomány területe és a tudományos ismeretek gyakorlati al kai utazása a világméretekben folyó osztályharc egyik döntő csataterét ké­pezi. Ez a harc a tudomány hatás­körének minden irányzatára kiterjed — a gazdasági versenyre, a katonai stratégiára, az osztályrendszerek és az ideológia harcára. Nem becsülhetjük le azoknak az imperialista hatalmak­nak az erőit, amelyekkel a szocializ­mus tudományos-műszaki téren ver­senyben áll. Carternek az Egyesült Államok Kongresszusához intézett, 1979 márciusi üzenetéből kitűnik az a lörekvés, amely a tudomány ún. vég­telen határának amerikai koncepció' jához való visszatérést szorgalmazza. Ez a koncepció, amely 40 évvel ezelőtt keletkezett, mindig alapul szolgált az USA monopóliumainak világuralmi tö­rekvéseihez, jelenleg kimondottan a tudomány és a technika monopóliuma alapján. Ebben különösen nagy hang­súlyt kap az alapkutatás területe. Ez bizonyára reagálást is jelent a Szov­jetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusán elhangzott kijelentések­re, amelyen Brezsnyev elvtárs hang súlyozottan kiemelte az alapkutatás je lentőségét a tudományos-műszaki ha­ladás számára. A szocializmusnak a kapitalizmussal folytatott harcából a tudomány területén minden szocialista országnak arányos internacionalista részt kell vállalnia, s ezt a vállalást harci feladatként kell teljesítenie. A tudományos műszaki fejlesztés biztosításának komoly fogyatékossága nálunk az a lény, hogy nincs szilár­dan megalapozva a tudomány fejlesz­tésének és érvényesítésének hosszú időre vonatkozó, komplex módon ki­dolgozott, stabil, de eléggé rugalmas stratégiájával társadalmunk életének minden szférájában. A tudományfej­lesztés stratégiájának a jelenlegi fel­tételek között a tudományos-technikai forradalom távlati fejlődési irányzatai-* nak elemzéséből, a fejlett szocialista társadalom építésének távlati szükség­leteiből kell kiindulnia. Világos elkép­zelést kell tartalmaznia arra vonatko' zóan, hogy mire irányuljanak saját ku­tatási programjaink, hogy milyen irá­nyokban és milyen terjedelemben ve­szünk részt a nemzetközi tudományos munkamegosztásban a szocialista kö­zösség keretei között, s milyen tudó- mányos területeken vesszük át a vi< lágtudomány eredményeit. A tudományfejlesztés stratégiájában harmonikus összefüggést kell kialakít tani a tudomány valamennyi társadat mi funkciója között, éspedig a meg-« ismerő és a világnézeti funkció, a tér-« melóerő funkciója, s a társadalmi' fo­lyamatok irányításában megnyilvánuló alapvető funkció között. A fejlett szo-i cialista társadalom építésénél ezért « tudománypolitika egyik meghatározó vonása a tudomány egyes társadalmi funkcióinak céltudatos, rendszeres és részarányos fejlesztése, amelyeknek objektív alapjuk van, s amelyek • társadalom törvényszerű fejlődésével együtt változnak. Ezeket nem lehel megkárosítani anélkül, hogy ezzel ne okoznánk kárt a tudomány egész fej« lódésének és a társadalomnak. Ez év februárjának második felében és márciusának elején sor került a Csehszlovák Tudományos Akadémia, valamint a Szlovák Tudományos Aka-« démia tagjainak közgyűléseire, ame< Iveken megtárgyaltuk akadémiáinknak a CSKP KB 14, üléséből eredő fetada tail. Ezek bíráló jellegű ős ösztönző tárgyalások voltak, amelyeken ktfeje* zetten megnyilvánult az akadémia tag-« jóinak és dolgozóinak arra irányuló! törekvése, hogy minél jobban elősegít-» sék azoknak a feladatoknak a meg-' oldását, amelyeket pártunk a jelenlegi időszakban társadalmunk elé állít. Nagy figyelemben részesült az a kér-t dés is, hogy mire irányuljon a tudo-i mányos munka az akadémia munka­helyein, főleg az alapkutatás állami tervének előkészítésével kapcsolatban a 7. ötéves tervidőszakra. Hangsúlyoz­tuk, hogy az alapkutatás területére vonatkozó társadalmi megrendelés megfogalmazásánál, s munkahelyeink tudományos programjának kidolgozá­sánál az eddiginél sokkal nagyobb mértékben abból kell kiindulnunk, hogy társadalmunknak milyen lehető­ségei vannak és lesznek azoknak a tudományos eredményeknek a realizá­lásához. melyek elérésére az adott’ tudományos-kutatási feladatok megol­dása során számíthatunk. Mindkét akadémián a figyelem kö-* zéppontjába kerülnek a tudományos eredmények realizálási kérdései. Fo­lyamatban van számos perspektív «t érvényesítése a tudományos munkahét lyek és a termelési alap egybekapcsol lásahoz. Céltudatosan folytatjuk a Hm dományos kapacitások koncentrálását« Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége és a szövetségi kormány a múlt év no­vemberében részletesen foglalkozott a természettudományok és a műszaki tudományok fejlesztésének kérdéseivel a Csehszlovák és a Szlovák Tudomá­nyos Akadémiában. Jelentős határoza­tokat fogadtak el, amelyek teljesíté­sétől azt várjuk, hogy aránylag rövid időn belül lehetővé teszik annak a le­maradásnak a felszámolását, amelyet akadémiánk életének egyes területein tapasztalhatunk. Csak így tudunk majd lépést tartani a többi szocialista ország tudományos akadémiáival, ame­lyek az utóbbi évtizedben többnyire erőteljesen és sokoldalúan fejlődtek. VÄCLAV HÄJEK elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a közép-csehországi kerületi pártbizottság titkárának felszólalása A közép-csehországi kerületi pártbi­zottság értékelése szerint a kommu­nisták és a többi dolgozó döntő több­sége felelőlen és kezdeményezően vált­ják valóra a XV. pártkongresszus prog­ramját, a Központi Bizottság határoza­tait. Ezt bizonyítják a gazdasági ered­mények, a választási programok teljesí­tése, a párt politikájába vetett biza­lom. A külpolitikánkba és a Szovjet­unió józan békeszerető politikájába ve­tett bizalomról tanúskodik az, hogy a rakétatelepítésí tervvel, az iráni és az afganisztáni eseményekkel kapcsolat­ban Nyugaton keltett hisztéria légköré­ben nálunk nem fogta el az embere­ket a félelem, bár aggódva figyelik a nemzetközi helyzet további alakulá­sát. Ezt a légkört arra akarjuk felhasz­nálni, hogy minden dolgozó megért­se, mi mindent tehet munkájával a béke megőrzéséért. A gazdasági életben a pártpolitika támogatásának meggyőző bizonyítéka volt a múlt esztendő, amikor számos intézkedést tettünk, s bizony nem mindegyik volt népszerű. A dolgozók­nak azonban eltökélt szándékuk volt, hogy szembenéznek a rendkívüli hely­zettel. Döntő többségük megértette az elfogadott intézkedések szükségszerű­ségét, bár egyes minisztériumokat bí­ráltak. Az áldozatkész erőfeszítések élén a kommunisták álltak. A kerület tapasztalatai a munkakol- lektívák nagy hatását bizonyítják, kü­lönösen a szocialista munkaversenyben és a dolgozók erkölcsi és politikai tu­lajdonságainak formálásában. A szo­cialista brigádmozgalomban a dolgozók több mint egyharmada vett részt. E kollektívák felelősségteljesen értel­mezik a hatékonyság, a minőség és a szocialista életmód követelményeit. Jó példával járnak elöl a bányász- és a kohászbrigádok. Közismertek A Szo­cialista Munka Hőse címmel kitüntetett Slemenda és Heneš elvtársak vezette kollektívák. A kerületben már sok a követőjük. Ezek a többnyire fiatalok-» hói álló munkacsoportok nemcsak ered-* ményesen kezelik a korszerű gépeket, hanem a nevelési és a politikai munkát is sikeresen oldják meg. Türelmes és körültekintő hozzáállással az erkölcsi' és a politikai fejlődésben elmaradotta­kat a rátermett és öntudatos dolgozók szintjére emelik, közülük sokan pár* tunk tagjelöltjeivé, vagy pedig szak- szervezeti és ifjúsági tisztségviselőkké válnak. A munka nevelő hatásával kap­csolatban a Z-akciót is nagyra kell ér­tékelnünk. A munkakezdeményezésnek a fiata­lokra gyakorolt nevelő hatását a poli-* tikai tömegmunkával és politikai ok­tatással egészítjük ki. Ennek színvona* la nincs mindig összhangban a köve­telményekkel, bár kerületünkben mint­egy 60 ezer propagandista és agitátor működik. Az emberek ismereteinek in­tenzív elmélyítését elősegítik azok az aktívaértekezletek, amelyeken a járá­sok és a kerületek párttisztségviselői vannak jelen. Ilyen összejövetelen kezdtük még a népgazdaság tervszerű irányítását tökéletesítő intézkedések magyarázását. A kísérletekben részt vevő vállalatok tapasztalatai azt mu­tatják, hogy ez nagyon igényes ideo­lógiai és politikai tevékenység. Nagy* fokú kitartást, következetességet, a konfliktusok gyors megoldását teszi szükségessé. Hiszen az évtizedeken át, (Folytatás a 4. oldalon4Á

Next

/
Thumbnails
Contents