Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-04 / 54. szám, kedd

A csehszlovák néphadsereg a béke és a szocializmus védelmezője írta: MARTIN DZÚR hadseregtábornok, a CSKP KB tagja, nemzetvédelmi miniszter (A cikk első részét tegnapi számunkban közöltük.) A fejlődő országokban a for­radalmi előrehaladás megállítá­sára, Európában az Észak-at­lanti Szövetség és a Varsói Szerződés közti katonai erő- egyensúly megbontására irá­nyuló törekvés, a nemzetközi kérdéseik megoldásában a kato­nai erőre támaszkodás, az im­perialista országok külpoliti­kai igyekezetének összehangolá­sa a maoisták hegemonista poli­tikájának gyakorlati kiszolgálá­sa, a SALT-II szerződés ratifi­kálásának elhalasztása, újfajta nukleáris rakétafegyvereik Nyu- gat-Európában, vagyis határa­ink közvetlen közelében való elhelyezése arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok ural­kodó körei és az Észak-atlanti Szövetség parancsnoksága a szocialista közösség országai­val szemben nem a kölcsönö­sen előnyös együttműködés, ha­nem az „erő pozíciójából“ a fe­szültség növelése politikáját akarják érvényesíteni. Nyugaton a reakciós körök a lázas fegyverkezéssel egyidejű­leg fokozzák a Szovjetunió és a szocialista országok elleni ideológiai harcot. Az „emberi jogok védelmezésének“ hamis ürügyével beavatkoznak ezek­nek az országoknak a belügyei­be, támogatják a felforgató elemeiket, kémkedést szervez­nek, igyekeznek megbontani a szocialista országok egységét és védelmi képességét. Az Egyesült Államok reakciós körei az utóbbi hetekben egy­re hallatlanabb rágalmazásokra és provokációkra vetemednek, sőt szankciókat hirdetnek a Szovjetunió ellen. Az USA nyílt militarista és hegemonista plat­formja, valamint az amerikai kormány egész sor intézkedése — olyan áruk szállításának le­állítása, amelyekre már meg­kötötték a szerződéseket, a kölcsönös kapcsolatok számos kérdéséről folytatott tárgyalá­sok megszakítása, kormányközi egyezmények egyoldalú megsér­tése, a moszkvai olimpiai já­tékokkal való licitálás — mind­ez nemcsak azt mutatja, hogy az Egyesült Államok megbízha­tatlan partner a nemzetközi kapcsolatokban, hanem rámutat arra a hisztérikus kísérletre is, amellyel az Egyesült Államok kormánykörei blokkolni akar­ják a háború veszélyének csök­kentésére, a béke megszilárdí­tására és a lázas fegyverkezés megállítására irányuló nemzet­közi törekvéseket. Az antikom­munizmus szellemében az USA elnöke által meghirdetett in­tézkedéseik arra irányulnak, hogy ártsanak a szocialista kö­zösség országainak, főképpen a Szovjetuniónak, és igazolják a további fegyverkezés politiká­ját, a nyugati országokban a katonai kiadások növelését. Ez az irányvétel a nemzetkö­zi feszültség enyhülése során a békés együttműködésben elért eredmények felszámolását célozza, vissza akarja téríteni a világot a „hidegháború idő­szakába“, sőt a „háború szaka- déka felelti kötéltánc“ politiká* jába. KÖVETKEZETES BÉKEPROGRAM Egyre szűkül az imperializ­musnak az a lehetősége, hogy akaratát más országokra és nemzetekre kényszerítse. Ez a tény politikai képviselőinek éles reakcióját váltja ki. E po­étikával szembe kell állítani i békeszerető nemzetek erejét, egységes állásfoglalását és el­szántságát, hogy nem engedik meg az imperializmus világural­mának megújulását. Az Egyesült Államok milita­rista politikájával éles ellen­tétben áll a Szovjetunió nyu­godt, céltudatos eljárása, amely a békés egymás mellett élés elmélyítésére, a lázas fegyver­kezés leállítására, a békés és minden tekintetben előnyös együttműködés bővítésére irá­nyul. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság a szocialista közös­ség többi országával együtt tel­jes mértékben támogatja a Szovjetunió céltudatos béke­programját. A CSKP KB 14. ülé­sén hangsúlyozták: „A* fij szovjet kezdeményezés az egész világ előtt meggyőzően mutat­ja, hogy e célok eléréséért, kontinensünkön # békés együtt­működés fejlesztéséért ax egyenlőség és az egyforma biz­tonság elveinek alapján hala­déktalanul tárgyalni kell.“ Nem akarunk háborút, mert tudjuk, milyen nélkülözéseket okoz az emberiségnek. Még élénken emlékszünk árrá, mily nagy erőfeszítésre, mennyi em­beráldozatra volt szükség a fa­sizmus leggyőzéséhez, mily mérhetetlen szenvedést, okozott az emberiségnek a háború. Nincs a földkerekségen ország, amely nagyobb árat fizetett vol­na a saját és sok más nép sza­badságáért, mint a Szovjetunió, amely húszmillió állampolgárát veszítette el. Ez is hozzájárul békepolitikája meggyőző erejé­hez, ez is forrása elszántságá­nak, hogy nem engedi megis­métlődni a történelmet. A szocialista közösség álla­mainak szerepe a békeharcban, a béke megőrzésére irányuló erőfeszítésük nem jelenti azt, hogy az imperialista államok az erősebb pozíciójából kezel­hetik őket. Gustáv Husák elv- társ, a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK elnöke a CSSZSZK, a CSSZK és az SZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságai­nak együttes ülésén hangoz­tatta: „Alapvető tény marad, hogy a szocializmus, a haladás és a béke erőinek ma összeha­sonlíthatatlanul szilárdabb po­zíciói vannak, mint bármikor a múltban. Az erőviszonyok ma nem olyanok, hogy a békéért könyörögni kellene. A béke megőrzése, a biztonság erősíté­se, a lázas fegyverkezés leál­lítása mindegyik országnak és népének létérdeke. Szüntelenül küzdeni kell e célok elérésé­ért.“ A szocialista országok politi­kája, amelyben tevőlegesen részt vesz a CSSZSZK is, a bé- ikeszeretetet összekapcsolja az agresszorral szembeni határo­zott ellenállásra való felké­szültséggel. A szocialista közös­ség védelme —, amint azt a testvéri kommunista és mun­káspártok számos dokumentu­ma leszögezi — a Varsói Szer­ződés mindegyik országának kollektív feladata. E védelmi közösség fő pillére a Szovjet­unió. BEVÁLT SZÖVETSÉG A Szovjetunióval való szövet­ség és barátság népünk számá­ra a fejlett szocialista társa­dalom békés építésének, boldog életének és világos jövőjének biztosítékát jelenti. A csehszlovák néphadsereget a szovjet hadsereghez szilárd, sokéves kapcsolatok fűzik, amelyek a hitleri fasizmus el­leni közös harcokban születtek, s a háború utáni években a szocializmus építése és védel­me folyamán fejlődtek. Hadseregünk számára a szov­jet fegyveres erők példaképet jelentenek. A csehszlovák nép­hadsereg a szovjet hadsereg sokoldalú segítségével, a vele megvalósuló kölcsönös együtt­működéssel fokozza felkészült­ségét a szocializmus védelmé­re. A Szovjetunióhoz fűződő szö­vetségi és baráti kapcsolatok jelentőségét az idén, hazánk szovjet hadsereg által történt felszabadítása 35. évfordulójá­nak esztendejében még inkább tudatosítjuk. 35 évvel ezelőtt Csehszlovákia Kommunista Pártja és főképpen Klement Gottwald elvtárs érdeméből a Košicei Kormányprogramban leszögezték az új csehszlovák néphadsereg építésének alapel­veit, melyek kidolgozásakor felszabadítónk — a szovjet hadsereg példájából indultak ki. Ez év májusában megemlé­kezünk a Varsói Szerződés megalakulásának 25. évforduló­járól. A Varsói Szerződés meg­bízható védelmet nyújt a szo­cialista országoknak az agresz- szor ellen. A csehszlovák nép­hadsereg szilárd része a szocia­lizmus fegyveres erői interna­cionalista szövetségének, és fe­lelősen teljesíti ebből eredő minden feladatát. A mostani európai katonai-politikai helyzet és helyzetünk a szocialista kö­zösség nyugati bástyáján arra kötelez bennünket, hogy ébe­ren álljunk a szocializmus vív­mányainak őrhelyén és szünte­len harci felkészültségben szembeszállhassunk az imperia­lista osztályellenség bármilyen agresszív törekvésével. A PÄRT VEZETÉSÉVEL A CSKP Központi Bizottsága és a CSSZSZK kormánya meg­teszik a szükséges intézkedése­ket az ország védelmi képessé­gének erősítésére, szüntelenül gondoslkodnak hadseregünk harci felkészültségének növelé­séről. Csehszlovákia fejlett ipara, a Szovjetunióval és a szocialista közösség más tag­államaival megvalósuló sokol­dalú együttműködésünk lehető­vé tette, hogy hadseregünket a tudományos-technikai forrada­lom és a jelenlegi katonai fel­tételek követelményeinek meg­felelő korszerű haditechniká­val szereljük fel. Elmélyül a párt vezető sze­repe, szilárdul a hadsereg párt- szervezeteinek marxista—leni- nista egysége. Növekszik a pa­rancsnokok, a műszaki káderek és a politikai dolgozók felké­szültségének színvonala. Egyre színvonalasabb a hadsereg tag­jainak erkölcsi-politikai, szak­mai és műszaki felkészültsége. A hadsereg és a nép szoros egysége ereje növelésének szüntelen forrása. A múlt kiképzési évben az alakulatok, a katonai iskolák és intézmények túlnyomó több­sége kitűnő és jó eredménnyel teljesítette feladatait. E siker­hez nagyban hozzájárult a pa­rancsnokok és a katonák poli­tikai és munkaaktivitása, amely a harci és a politikai kiképzés döntő feladataira irányul. Szá­mos sikert értek el a katonai üzemek és intézmények dolgo­zói a tavalyi feladatok komplex teljesítésében, energia és nyersanyag megtakarításában, a technológiai eljárások tökéle­tesítésében, a haladó munka- tapasztalatok bevezetésében, a munka- és a katonai kollektí­vák szilárdításában. Az 1979—1980-as kiképzési év kezdetétől hadseregünk tag­jai politikai és munkaaktivitá­sa széles körű kibontakozásá­nak vagyunk a tanúi. A Vörös Csillag Érdemrenddel kitünte­tett kijevi, Bielo-Cerkev harc­kocsizó ezrednek a katonai és a politikai kiképzési feladatok kitűnő és jó teljesítésére irá­nyuló felhívása széles körű visszhangra talált. Ezt fejezik ki a csehszlovák néphadsereg tagjainak kollektív és egyéni felajánlásai. A csehszlovák néphadsereg tagjai szorosan felzárkózva a kommunista párt­hoz, az erkölcsi-politikai egy­ség erősítésére, a harci és a politikai felkészültség növelé sére és azoknak a feladatok­nak a teljesítésére törekszenek, amelyeket a CSKP XV. kong­resszusa tűzött hadseregünk elé. Hadseregünk tagjai ezeket a feladatokat a szovjet hadsereg és a Varsói Szerződés többi tagállama hadseregének kato­náival szoros szövetségben tel­jesítik Békében akarunk élni és mun­kálkodni köztársaságunk továb­bi szocialista fejlődéséért. Mint a történelemben soha, úgy nem­zeteink ma sem készülnek sem­miféle hódító harcra. Csehszlo­vákia Kommunista Pártja veze­tésével azonban készen állnak mindannak megvédésére, melye­kért súlyos küzdelmeket vívtak az előző nemzedékek. Ehhez ele­gendő erőnk, hűséges szövet­ségeseink és barátaink vannak. Ez kezeskedik arról, hogy a dolgozók biztonsággal és biza­lommal tekinthetnek a jövőbe. Mikor kötik már meg a szerződéseket?!... A zöldség- és gyümölcster­mesztők, valamint a termény- felvásárlók között már a múlt év őszén meg kellett volna kötni az 1980-as évre, vonat* kozó szállítási szerződéseket Ennek ellenére, amint a Me­zőgazdasági- és Élelmezés­ügyi Minisztérium zöldség- és gyümölcsfelvásárlási osztályá­nak dolgozóitól megtudtam, eddig még csak 275 ezer ton­na zöldség és 60 ezer tonna gyümölcs szállítására kötöttek egyezményeket az említett fe­lek. A tervek szerint viszont az idén, a felvásárló és fel­dolgozó szervezeteknek 310 ezer tonna zöldséget és 115 ezer tonna gyümölcsöt kell felvásárolniuk. Az adatok szerint tehát az illetékes szervek között nincs meg a kívánt összhang. Ezért, amint Jozef Markovié, a mi­nisztérium említett osztályá­nak dolgozója elmondotta, a napokban intézkedtek, hogy a járási mezőgazdasági igazga­tóságok végre hozzak „tető alá“ a szerződéseket, a Zele- ninával, a Jednotával, a Liko termelési-gazdasági egységgel, valamint a Kertbarátok Szö­vetsége felvásárló központjai­val. Ugyanis a zöldség és a gyümölcs jelentős részét ez a három vállalat és a Kertba­rátok Szövetsége átvevő köz­pontjai vásárolják fel. Sajnos, a legtöbb járásban nem tudr nak megegyezni a felkínált termény mennyiségében. A komáromi (Komárno) járás­ban a termelők — beleértve a Kertbarátok Szövetségének alapszervezeti tagjait is — sokkal több zöldséget akar­nak eladni, mint amennyit a Zelenina és a többi vállalat, illetve a szövetség igényel tőlük. A szóban forgó miniszté­rium osztályán több javaslat előkészítésén dolgoznak. Az egyik javaslat szerint sokkal rugalmasabb lehetne az össz­hang a termelők és a felvá­sárlók között, ha jobban ki­használnák a zöldség- és gyü­mölcs tárolására épített rak­tárakat. Ugyanis a legtöbb probléma amiatt keletkezik., hogy egyes időszakokban az időjárás hatására a tervezett­nél jobban növekedik a zöld­ség, és a nagy mennyiséget a. felvásárló szervek nem tud­ják elhelyezni. A raktárakban viszont a zöldség jelentős ré­szét pár napig tárolhatnák, mert a hűtőberendezésekben megőriznék frisseségüket. Csökkennének tehát a tárolá­si veszteségek is. Sajnos» azonban — amint a javaslat is megállapítja — a legtöbb raktárban többnyire húster­mékeket és ipari cikkeket tá­rolnak. A vitamindús zöldség egy része viszont megrohad. Felvásárlási nehézségek miatt értéktelenedett el a Marcelbá- zai (Marcelo vá] Efsz karalá­béja és a Vásárúti (Trhové Mýto) Efsz korai káposztája. Továbbá megszívlelendő javas­lat, hogy ha a termelők nem tudják értékesíteni árujuk egy részét, akkor a saját vagy más vállalatok járműivel jut­tassák el a termést Szlovákia északi járásaiba, vagy pedig a cseh országrészekbe. Szin tén helyes az a javaslat, hogv a termelők nyissanak egyre több olyan 'üzletet, amelybe friss zöldséget szállítanak. A termelők és a felvásárlók közötti kapcsolatokban teltét elég sok a probléma. Ezeket minél hamarabb meg kell ol­dani, mert a szállítási szerző­dések megkötésének késése kedvezőtlenül hat a zöldség- és gyümölcstermesztés szerke­zeti összetételeire, a termés mennyiségére. Hisz a saláta, a hónaposretek és más pri­mőr zöldség már jól fejlődik az üvegházakban és a fűlött fóliasátrak alatt. Más zöld­ségfélék magvát is elvetették már, nevelik a palántákat és a termőterületet is meghatá- rozták. „Menetközben" változ­tatni a zöldségtermesztés' ösz- szetételén már nagyon nehéz. A termelők tehát dolgoznak, az első salátát is elszállították már, annak elenére, horv még a szerződések nincsenek meg­kötve. Feltehetjük a kérdést, vajon meddig tart még a hu­zavona, mikor kötik meg a szerződéseket?!... BALLA JÓZSEF fi TERVTELJESÍTÉSBEN NEM ISMERNEK AKADÁLYT Egy járási építőipari vállalat sikerei és gondjai A Komáromi (Komárno) Já­rási Építőipari Vállalat dolgo­zói a múlt év december 21-én teljesítették évi tervfeladatai­kat és ígéretet tettek, hogy az év végéig terven felül a telje­sítményekben 800 ezer, az alap­termelésben 600 ezer korona értékű munkát végeznek el. ígéretüket meg is tartották. A vállalat dolgozói igényes feladatokat szárnyaltak túl 1979-ben. A teljesítményekben ez több mint 122 millió, az em­lített másik mutatóban pedig közel 113 millió koronát tett ki. A vállalat pártszervezete a gazdasági vezetők és a szak- szervezet üzemi bizottsága a já­rási szervekkel szüntelenül ke­resi a módot a problémák meg­oldására. Marián Michálek mér­nök, vállalati igazgató kissé bosszankodva megjegyezte: — Ha csak rajtam, vagy raj­tunk múlna, már rég megoldot­tuk volna őket. Milyen problé­mákról is van szó? Főleg anyagellátásról, gépek, munka­erők hiányáról, de ide sorolhat­juk a dolgozók szakképzettsé­gével kapcsolatos gondokat is. Az anyagellátás okozott — és okozza — a legtöbb gondot. Marián Michálek erről így nyi­latkozott: — Vállalatunk évente 60 ezer köbméter kavicsot használ fel az építkezéseken, a kavicskiuta­lásunk kerete pedig csupán 16 ezer köbméter. Hasonló a hely­zet a többi anyagfélék kiutalá­sával is. Sajnos, kevés gépet kapunk. Vállalatunk vezetősé­gét azonban ennél súlyosabb probléma is aggasztja: a mun­kaerőhiány. Tavaly például 25 kőműves hiányzott vállalatunk­ban. Megjegyzem, az ácsokkal sem álltunk sokkal jobban. Nem néztük ölbe tett kézzel ezt a kedvezőtlen helyzetet. Az üzemi pártbizottsággal kerestük a munkaerővándorlás okait. Ezek különbözőek voltak: fizetésbeli különbségek, vállalati hűtlen­ség stb. Megfigyeltük, hogy fő­leg a fiatalok soraiból kerül ki a legtöbb „vándormadár“. Ügy véljük, a fluktuáció okát első­sorban a munkáskáderek neve­lésében kell keresnünk. Ezzel elérkeztünk a Komáro­mi Járási Építőipari Vállalat leg­égetőbb problémájához. Ameny- nyiben a vállalat a jövőben nö­velni kívánja dolgozóinak szá­mát — a fejlődés ezt meg ts kívánja —, célját csakis úgy érheti el, ha az üzem maga gondoskodik az utánpótlás ne­veléséről. Ennek lehetőségéi az igazgató a vállalat középfokú szaktanintézetének létsítésében látja. Az építőipari vállalat je­lenleg a gyakorlati nevelői köz­pont útján biztosítja a fiatal munkáskáderek nevelését, ahol mintegy 350 fiatallal foglalkoz­nak. Ez azonban nem elégíti ki a vállalat igényeit. A járási épí­tőipari vállalat a saját közép­fokú szaktanintézetében képes lenne ipari tanulókat képezni, kimondottan az építőipar szá­mára. A járási szervek támogat­ják a szaktanintézet megvalósí­tásának gondolatát, s remél­jük, az ötlet a felsőbb szervek­nél is rövidesen mppárté<=rp ta­lál. KOLOZSI ERNŐ

Next

/
Thumbnails
Contents