Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-01 / 52. szám, szombat

WITH 1980 III. 1. 3 Ma befejeződik a Japán KP kongresszusa A szovjet és csehszlovák kommunisták üdvözlete Üjabb diplomáciai túszdráma Bogotában Zsarolás és fenyegetödzés (ÜSTK) — A több mint 400 ezer tagot számláló Japán Kommunista Párt XIV. kong­resszusa tegnap vitával foly­tatta munkáját és ma várható, hogy a kongresszus befejezi te­vékenységét. A Központi Bizott­ság tevékenységéről szóló be­számolót Fuva Tecuzo, a tit kárság vezetője terjesztette elő, amelyben részletesen ele­mezte az ország bel- és külpo­litikai helyzetét. Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a kommu nisták elítélik a szocialisták áruló politikáját, mert meg­szakították az együttműködést a kommunistákkal és a jobbol­dallal szövetkeztek. A külpoli­tikai kérdésekkel kapcsolatban éles bírálatban részesítette az amerikai kormány erőpolitiká­ját, és elutasította az amerikai beavatkozást Japán belügyeibe. A párt külkapcsolatairól szólva nagyra értékelte a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Japán Kommunista Párt kapcsolatai­nak normalizálását. A japán kommunisták kong­resszusával egyidőben külön­böző nagyvárosokban szolida­ritási nagygyűlésekre került sor, amelyekben a külföldi testvérpártok képviselői is fel­szólaltak. Csehszlovákia Kom­munista Pártja nevében Miku­lás Krimi, a KB titkára Nagoja városában találkozott, a japán dolgozók képviselőivel. Beszé­dében mindenekelőtt átadta a CSKP és Csehszlovákia dolgo­zóinak szívélyes elvtársi üd­vözletét a japán kommunisták­hoz. Ezt követően az 1969. évi áprilisi központi bizottsági ülés jelentőségét emelte ki, amely szilárd alapra helyezte a párt és a nép egységét Csehszlová­kiában. Külpolitikai kérdések­ről szólva leszögezte, hogy a Szovjetunió következetes béke- politikája a szocialista közös­ség többi országaival szoros együttműködésben döntő jelen­tőségű a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom, vala­mennyi haladó, antiimperialista és békeszerető erő sikeres har­cának megvalósítása, a világ­fiéke megteremtése szempontjá­ból. Ezzel a békés erőfeszítéssel szemben az agresszív imperia­lista körök, mindenekelőtt az Egyesült Államok uralkodó kö­rei a hidegháború korába akar­ják visszataszítani a világot. Mindent megtesznek, hogy gá­tat vessenek a demokratikus és forradalmi változásoknak a vi­lágon. Az utóbbi időben dühödt kampányt kezdtek az afgán események ürügyén. Ez a hisz­téria főleg akkor csapott ilye« magasra, amikor az afgán ha­zafias és haladó erők a Szov­jetunió internacionalista segítsé­ge révén a hazai és külföldi reakciós erők mesterkedései­nek megfékezésére határozott' lépéseket tettek. Mikuláš Beüo elvtárs hangoz­tatta, hogy a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság a lenini bökepolitika elvei alapján to­vábbra is mindent megtesz a nemzetközi feszültség enyhíté­séért. Tokióban a szolidaritási nagygyűlésen Vlagyimir Dolgih, az SZKP KB titkára, a szovjet küldöttség vezetője szólalt fel. A 17 millió szovjet kommunista nevében üdvözölte japán test­véren, maid sok sikert kívánt a társadalom demokratizálásá­ért folytatott harcukhoz. Han­goztatta, hogy a szovjet kom munisták és az egész szovjet nép minden erővel támogatja a társadalmi haladást és a de­mokratikus fejlődést. A Szrtv jetuniő külpolitikája töretlen békepolitika. Internacionalista kötelességünknek tekintjük, hogy ázom nemzetek és erők védelmére keljünk, amelyek a békéért, az imperializmus el­len, hazájuk szabadságáért és függetlenségéért szállnak síkra. Ez az elv vezérelt bennünket, amikor az afgán forradalom vívmányainak megvédéséhez segítséget nyújtottunk afgán testvéreinknek — hangoztatta az SZKP küldöttségének veze­tője. (ČSTK) — Tegnap befejeződ tek a háromnapos zimbabwei parlamenti választások. A vá­lasztások utolsó napján járul­tak az urnákhoz a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Szövetség (ZANU) és a Zimbabwei Afri­kai Népi Szövetség (ZAPU) fegyveres egységeinek a tagjai. A hírügynökségi jelentések szerint a választások ideje alatt sem szünetelt a Hazafias Front hívei elleni terror és a különböző provokációk. Rollert Mugabe, a ZANU el­nöke szerda óta külföldön, Mo- zambikban és Tanzániában tar­tózkodik, ahol a rhodesiai hely­zetről Samora Mache! illetve Július Nyerere államfőkkel tár­gyal. Mugabe előreláthatólag csak a választások hivatalos végeredményeinek kihirdetése után tér vissza Rhodesiába. A ZANU vezetője interjút adott a NÉHÁNY--------------SORBAN SZ PIROSZ KIPRIANU ciprusi elnök csütörtök este befejezte hivatalos franciaországi látoga­tását és Londonba utazott, hogy a Földközi-tenger keleti térsé­gének helyzetéről és más nem­zetközi kérdésekről tárgyaljon Margaret Thatcher kormányfő­vel és Lord Caprington külügy­miniszterrel. AODISZ ABEBÁBAN megkez­dődött a Béke világtanács el­nökségi irodájának ülése. Több mint ötven ország, társadalmi és nemzetközi szervezet képvi­selői a jelenlegi nemzetközt helyzet időszerű kérdéseiről ta­nácskoznak. FERDINAND MARCOS, a Fü­löp-szigetek elnöke és Lee Kuan Yevv szingapúri kormányfő Ma­nilában befejezte tárgyalásait az ASEAN problémáiról. Menten ismét bíróság előtt (ČSTK) — A rotterdami bí­róság úgy döntött, hogy fel­újítja Pietro Menten náci há­borús bűnös perét. Mentent 1977-ben 15 évi fegyházra ítélték, de ügyvé­deinek sikerült elérniük, hogy az ítéletet semmissé nyilvánít­sák. Több ország tiltakozásának következtében 1979-ben döntöt­tek a per újrafeivételéről, de a tárgyalás kezdetét többször elhalasztották. A bíróság csü­törtöki döntése szerint nincs ok a további halasztásra. mozambiki rádiónak, amelyben kijelentette, hogy kész koalí­cióra lépni a Hazafias Front másik szárnyával, a Joshua Nkoiiio vezette ZAPU-val. ,,A ZAPU természetes szövetsége­sünk“ — hangsúlyozta Mugabe, s azzal vádolta Muzorewa ér­sek fegyvereseit, hogy a Haza­fias Front aktivistáit el akar­ják tenni láb alól, mert jól tud­ják, hogy a front győzelme esetén elvesztik előjogaikat. Tito állapota változatlanul súlyos (ČSTK) — A jugoszláv elnök egészségi állapota az intenzív kezelés ellenére továbbra is sú­lyos és nem javul, közölte a ljubljanai orvosi konzílium pén­tek délutáni jelentésében. (ČSTK) — Az Április 19-e Mozgalom (M-19) elnevezés*! kolumbiai gerillaszervezet, melynek tagjai szerdán elfog­lalták a Dominikai Köztársaság bogotai nagykövetségét, és ott mintegy 60 túszt ejtettek, teg nap 10 nőt és 3 férfit — köz­tük a paraguayi ügyvivőt — sza­badon engedték. Az M-19 épp abban az Idő pontban foglalta el a dominikai nagykövetséget, amikor ott a nagykövet hazája állami ünne­pe alkalmából fogadást rende­zett. A túszok között 13 nagy­követ, 2 ügyvivő és a pápai nuncius van. A partizánszervezet tagjai a túszok szabadon bocsátása fe­jében 300 politikai fogoly sza badlábra helyezését, 50 millió dollárt és az országból való szabad távozást követelik. A Kolumbiai Vöröskereszt tűi rom tagjának engedélyezték, hogy meglátogassák az elfog­lalt nagykövetséget. Időközben ismeretessé vált, hogy a latin­amerikai országok nagyköve­tein kívül a túszok között van Ausztria, Svájc, Egyiptom, Iz­rael, valamint az Egyesült Álla mok nagykövete is. (ČSTK) — A jelenleg Iránban tevékenykedő nemzetközi jo gászbizottság Teheránban teg nap találkozott az amerikai nagykövetségen fogva tartott túszokkal, közölte a teheráni rádióban Akbar Raíszaudzsani ajatollah, az Iráni Forradalmi Tanács tagja. A bizottságot az iráni elnök helyettese kíséri. Teheránban közölték, hogy összeesküvést lepleztek le Kho­meini ajatollah, Irán vallási ve­zetője ellen. A hírt az INA irá­ni hírügynökség tette közzé. Szajjad Mahmud Alavi admi­rális, az iráni tengerészeti erők eddigi főparancsnoka, akit vasárnap tartóztattak le, az USA ügynöke volt. Az iráni te­(ČSTK) — Schevenmgen hot land tengerparti nyaralóhelyen befejeződtek a titkos tárgyalá­sok a megszállt területeken élő palesztinoknak nyújtandó úgy­nevezett autonómiáról. A ta­nácskozáson Musztafa Khalil egyiptomi kormányfő, Josef Burg izraeli belügyminiszter és Sol Linowitz, Carter elnök kö­zel-keleti kiilönmegbízottja vett részt. A kolumbiai dominikai nagy« követség épülete körül igen few szült a helyzet. A kolumbiai ha« tóságok bejelentették, hogy a kormány kész tárgyalni a geril­laszervezettel, amennyiben az összes fogva tartott nőt szaba­don engedik. Megfigyelők azon-» ban arra figyelmeztetnek, hogy ezek a tárgyalások nehezek" lesznek, mert az M-19 követe-* léseinek nehéz lesz eleget ten-3 ni, A gerillacsoport vezetője n dominikai nagykövetségről tele-i fonheszélgetést folytatott a ni* caraguai rádióval és hangsa* lyozta, hogy amennyiben a ko< lumbiai kormány nem teljesí­ti követeléseiket, kénytelenek’ lesznek drasztikus intézkedés sekhez folyamodni. A probléma megoldása és a túszok biztonsága érdekében a mexikói és a panamai kormány, felajánlotta, hogy menedékjogot biztosít a nagykövetséget meg-« szállva tartó partizánoknak. A’ venezuelai fővárosban ezzel1 egyidőben nemzetközi irodát nyitottak meg, melynek feladata ' a túszok kiszabadítására irá-' nyúló akciók koordinálása. levizió állal sugárzott műsor­ban több dokumentumot mutat­tak be. melyeket az amerikai nagykövetségen találtak, s me­lyekből kitűnik, hogy Alavi az USA-val részletes adatokat kö* zölt az iráni szárazföldi, tengej rí és légierőkről. Az amerikaiak utasítására a tengerészeti mi­nisztérium titkos archívumából eltüntette a kompromittáló anyagokat, és 1979 márciusától augusztusig állandó kapcsolat-- ban állt az illetékes amerikai körökkel. Alavit ez év január­jában nevezték ki a tengerészet élére, amikor elődje, Madari admirális lemondott, mivel je­löltette magát az elnökválasz­táson Sót Linowitz a tárgyalások befejeztével tartott sajtókonfe« renciáján mindössze annyit kö-< zölt, hogy a tárgyalások na-» gyón fontos kérdésekre tértek ki, és érintették • palesztin kérdés lényegét, részleteket azonban nem közölt. A zárónyl« latkozat szerint a három fél toj vábbra is szoros kapcsolatot tart majd fenn. A legközelebbi fordulót május 26-ra tervezik. ZIMBABWE Befejeződtek a választások A PALESZTINOK JÖVŐJÉRŐL TÁRGYALTAK A bizottság találkozott a túszokkal Összeesküvést lepleztek le támaszponként használja: „A felkelők fő központja az észak­pakisztáni Miram Shabuban van. A „diplomáciai futárok tanácsa“ hozza, viszi az infor­mációkat, utasításokat, kapcso­latot tart fenn az afganisztáni felkelőegységekkel és azokkal, akik az akciókat a határ pa­kisztáni oldalán levő különbö­ző támaszpontokon előkészítik“. Egy másik fejezet a kanadai McLean című folyóiratban meg­jelent riportból, amely röviddel az 1978-as afganisztáni forra­dalom után látott napvilágot a kínai szakemberek pakisztáni tevékenységéről: „Azért jöttek, hogy segítsenek a kiképzésben, hogy segítsenek a jobboldali muzulmán afgán felkelők fel­fegyverzésében szent háború­jukhoz a Moszkva által támo­gatott kabuli rezsim ellen“. A Courrier de Politique címfi francia folyóirat az elmúlt év nyarán ezt írta: „A kínaiak ál­tal épített utat, amely össze­köti a szinkiagi területet Pa­kisztánnal, arra használják fel, hogy az afgán területen végre­hajtandó felforgató akciókhoz fegyverket, hadifelszerelést és propagandaanyagokat szállítsa­nak“. Az ellenforradalmi erők be­hatolása, kiképzésük és felfegy­verzésük, valamint Amin árulá­sa fordulóponthoz ért. Az afgán forradalmi tanács­nak választania kellett: vagy vereséget szenved a népi de­mokratikus forradalom, az or­szág elveszíti függetlenségét és megengedi, hogy Afganisz­tán szovjetellenes támaszponttá váljon, vagy segítséget kér. A harcot választotta, és a Szov­jetuniótól a két ország barátsá­gi és jószomszédi kapcsolatai­ról szóló szerződés alapján se­gítséget kért. Én egyetértek ezzel, de akár egyetért valaki a válság afgán rendezésével, akár nem, nem számít, mert az Afgán Forra­dalmi Tanács, amely a lakos­ság valamennyi rétegét képvi­seli, az egyedüli szerv, amely­nek joga van ilyen döntést hozni. Saját belátása szerint cselekedett. Aki azt gondolja, hogy csak Angliának, Japánnak és a Német Szövetségi Köztár­saságnak van joga idegen ka­tonai csapatokat meghívni, és Afganisztánnak nem, téved. Az imperialista agresszió ka­landor- és felforgató politiká­ja, valamint a rakétával való körülkerítés tény, amellyel a Szovjetuniónak számolnia kell, és amelyre reagálnia kell. E tény figyelmen kívül hagyása saját biztonságát veszélyeztet­né. Ebből kell kiindulnia min­den becsületes embernek az af­ganisztáni és az iráni esemé­nyek megítélésében is. Amikor Carter „a mi nemzeti érdekeinkről“ beszél, valójában az amerikai nagyvállalkozók érdekeiről beszél. Az amerikai imperializmus afganisztáni akciói három spe­cifikus érdeket követnek: 1. a népi demokratikus for­radalom eredményeinek meg­semmisítése és a nagybirtoko­sok régi feudális társadalmá­nak visszaállítása, 2. Afganisztán szovjetellenes katonai területté változtatása. 3. katonai támaszpont építése Irán és néhány más OPEC- ország ellen, hogy így biztosít­sák az Exon, a Gulf és a Shell kőolajtársaságok érdekeit. Mivel a Szovjetunió szocia­lista ország, ellenkezők az ér­dekei és szándékai: 1. megakadályozása annak, hogy Afganisztán elveszítse függetlenségét és azt, hogy im­perialista katonai támaszponto­kat létesítsenek a Szovjetunió déli határainál, 2. Afganisztán segítségével a külső agresszió visszaverése és az afganisztáni népi forrada­lom megvédése Az első esetben az imperia­lista einvomás és kizsákmányo­lás reakciós politikájáról van szó A Szovjetunió viszont tá­mogatja a nemzeti felszabadí­tás haladó politikáját és a szo­cializmust. A Carter-adminisztratíva szov- jetellenes kampányának célja, hogy füstfüggönyt teremtsen agressziós politikájához az In­diai-óceánon és a Közép Kelet térségében létesítendő katonai támaszpontok kiépítéséhez. A szovjetellenesség és az an- tikommunizmus füstfüggönyt von a liberalisták a haladó po­litikusok a kommunisták és a nép demokratikus jogai elleni támadások fokozásához. Pedig az egyedüli tényleges veszély az újjászületett héjáktól és a Fehér Ház, valamint a Penta­gon hidegháborús politikusai­tól ered. A világbékét nem Ka­bul, nem is Teherán, hanem Washington veszélyezteti. Igen, országunk így súlyos veszélyben van, de ez nem a Szovjetunió felől érkezik. A ve­szély itt nálunk, saját orszá­gunkban, a Fehér Házban és a Pentagonban van. A Carter-adminisztratíva igyekezete, hogy szankciókat, blokádot, embargót és bojkot­tot alkalmazzon a Szovjetunió ellen, visszaüt. A NATO-szövet- ségesek másokhoz hasonlóan, nem hajlandók részt venni ezekben. Tudják, hogy saját ér­dekükben fenn kell tartani és bővíteni kell kereskedelmi kap­csolataikat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A hidegháborús politika hajó­törést szenvedett, és a kapita­lista országok nem hajlandók vakon követni az Egyesült Ál­lamokat. A gabonaeladásban, a techológia eladásában és a ke­reskedelemben a kormányzatot nem támogatja szövetségesei­nek többsége. Az egész ország sínylődni fog, de az új intézkedések a legnagyobb terhet a munkás- osztályra hárítják, ami meg­gyorsítja a gazdasági válságot, gyengíti az amerikai pozíció­kat a világkereskedelemben, a dollár helyzetét, és elmélyíti a világon a valutaválságot. Az Egyesült Államok helyze­te azonban távolról sem olyan rossz, mint az elnöké. Carter őrültségének foka drámai mó­don előtérbe kerül azzal a kí­sérletével, hogy bojkottálja az olimpiát, és az olimpiai játéko­kat háborús játékának részévé teszi. Hisztériájának, gyűlöleté­nek és elvakultságának jó péli dája az, hogy megkísérli rábír­ni az amerikai atlétákat az olimpiai játékok bojkottjára, megkísérli a Nemzetközi Olim­piai Bizottságot rávenni, hogy ne Moszkvában rendezzék meg az olimpiát. Carter felelőtlen tevékenysé­ge az amerikaiak több milliárd dollárjába fog kerülni. A kö­vetkezményeket csak az elkö­vetkező években érezzük meg. Ezek miatt az intézkedések miatt már most 32 milliárd dollárral növelték az ország költségvetését Carter a Szovjetunióhoz fűző­dő kapcsolatokban ugyanazt a hibát követte el, mint Hitler. Teljesen lebecsülte a szocia­lizmus belső ereiét. A múlthoz hasonlóan az Egyesült Államok lesz az, amely egyre jobban elszigete­lődik és meggyengül. Az Egye­sült Államok lesz az, amely is­mét veszít. S a jövő? A Carter-demagó- giát le fogják leplezni. Az af-; ganisztánl válság megoldódik. Az afganisztáni nép folytatni fogja az új élet építését.' Á moszkvai nyári olimpiai játé­kok nagvszerűek lesznek Ná­lunk viszont egy átkozott vá­lasztási kampány lesz. A történelem tele van válsá­gokkal Válságok voltak, válsá­gok lesznek, de a világ forra­dalmi folyamata — a nemzeti felszabadulás és a szocializmus folyamata — az emberi haladás egyetlen fő útja marad.

Next

/
Thumbnails
Contents