Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-01 / 52. szám, szombat

Számon tartják javaslataikat r-iMlALOK A HUMENNÉI CHEMLON VÁLLALATBAN Ha az olvasó figyelemmel kíséri az ipari életünkről szóló írásokat, akkor biztosan észre­veszi, hogy a Humennéi Chem­lon vállalatról az utóbbi évek­ben elég sok dicsérő szó látott napvilágot. Jóllehet, most né hányán akarva akaratlanul e dicséretek titkát . keresik. Ti­tokról. persze, szó sincs, hi­szen a Chemlonban végsősoron semmi rendkívüli nem történik. A tervet rendszeresen teljesí­tik. Persze, az eredmények születésének sok összetevője van, de ha a fontossági sor rendet akarnánk összeállítani, első helyre mindenképpen az embert keli állítanunk, Humennén ezt teszik. Az em­berre építenek, pontosabban, abból az alapigazságból indul­nak ki, hogy az emberben ievö érték, a tudás osak akkor ér valamit, ha az tettekben csa­pódik le. És ez a lényeg; az olyan munkalégkör megterem tése, ahol minden dolgozó fon­tosnak, nélkülözhetetlennek ér­zi a saját személyét. A vállalatban a dolgozók nagy része még fiatal. Való igaz hogy kevesebb a tapasz­talatuk mint az idősebb mun­katársaiknak, de ez még nem zárja ki azt, hogy esetenként az ő meglátásuk, észrevételük ne lenne megfontolásra érdé mes. Amint azt Poter Tokos, a SZISZ vállalati bizottságának elnöke elmondotta, náluk a Chemlonban odafigyelnek a fia­talokra. Meeli;»ngat|ák javasla­taikat és segítik a jó elképze­léseik megvalósítását. A Chem- lonban így a fiatalok jelentős erőt képviselnek, s ami a leg­fontosabb, a vállalat vezetősé­ge meggondolatlan intézkedés­sel még egyszer sem törte meg a munkába vetett hitüket, kez­deményezőkészségüket. Igaz, el­marasztalást ezek a fiatalok nem is érdemelnek, hiszen a helytállásuk derekas. Maga a vállalat igazgatója is azt mond­ta, a hu -.u lóknak köszönhető, hogy tavaly már márciusban sikerült behozniuk azt a lema­radást, amit a januári áramki­esés okozott. Persze, számos más példával is élhetünk. Vegyük csak akár Jozef Weiss és Jura) Hudecky komplex racionalizációs brigád­ját. A két brigád tagjai — több más egyéb mellett — a pótal­katrész-készítésben segítenek nagyon sokat a vállalatnak. Tavaly már a nyugati import­gépekbe is készítettek alkatré­szeket. s ezzel 1,2 millió ko­ronát takarítottak meg. S ha már a takarékosságról van szó, érdemes azt is megjegyezni, hogy ebben a gyárban .172 SZISZ-tag kapcsolódott be a szaratovi mozgalomba. Nagy részük keze alól már nem ke­rül ki selejt, sőt 34-en az ön­ellenőrzés jogát is kiérdemel­ték. Az anyag- és fűtőanyag­megtakarításon túl figyelmük még a fáradtolaj összegyűjté­sére is kiterjedt. Értékesítés céljából a Benzol 2600 liter fá­radtolajat vett át tőlük. A fia­talok tudását dicséri továbbá az a 67 újítási javaslat is, amit a múlt év folyamán nyújtottak be. Ezek közül 23-at már a gyakorlatban is megvalósítot­tak. A vállalatnak ez több mint 600 ezer korona hasznot ered­ményezett. A tudat, hogy hasznos va­gyok — azt hiszem ez hajtja a humennéi fiatalokat. Tudják, hogy szavaik nem találnak sü­ket fülekre, hogy érdemes szól­niuk. És ezek a fiatalok szól­nak! Az ifjúsági fényszóró 24 járőrcsapata 1979-ben 687 hiá­nyosságra figyelmeztetett. Amint azt a vállalat vezetősé­ge megállapította, minden eset­ben igazuk volt. Sorakoztassam a további pél­dákat? Azt hiszem, nincs rá szükség, hiszen az eddig el­mondottakból is világosan kitű­nik: ott, ahol az emberből in­dulnak ki és a munkaszerve­zést, a fiatalok bevonását nem formálisan végzik, jó eredmé­nyekre számíthatnak. És nem csak gazdasági eredményekre! Úgy tapasztalom, hogy itt a fiatalok erkölcsi magatartása is példásnak mondható. A kollek­tívák a munkaidő letelte után is összetartanak. Sportverse­nyeken vesznek részt, beszél­getéseket, vetélkedőket, kirán­dulásokat szerveznek, társadal­mi munkát vállalnak — és mindezt nem formálisan teszik. SZÁSZAK GYÖRGY NEVEZ KÜIIÜNKK KÖZŰIT IS REPÜLNEK Fejtrágyázzák a jól fejlődő búzát Karcsú repülőgép landol a üunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Agrokémiai Vállalat mezei repülőterén. Légcsavar­jai megállnak és a helyi Dukla Efsz dolgozói műtrágyával töl­tik meg a gépmadár tartályát. Néhány szót szeretnék váltani a pilótával, de elkéstem, mert a légcsavarok már újra forog­nak és a Cmelák típusú repülő­gép bukdácsolva nekilendül, szabályosan a levegőbe emel kedik, hogy terhét a kijelölt parcellára szórja. A szövetkezet tagjai újra töltik a mozgo-ra- koíló gép tartályát, mért a gép gyorsan visszatér. A szétoszló ködből máris kibontakoznak körvonalai. Simán földet ér és tartálya megtöltése után Ismét eltűnik a homályba hurkol ódzó határban. Amíg a gép szinte percnyi pontossággal érkezik és újra felszáll, Widerrnann Károly mérnökkel, a vállalat igazgató javai beszélgetünk a tavaszi munkák kezdéséről. A kedve­zőtlen időjárás miatt — na­gyon sokszor a köd akadályoz­ta munkájukat — csak február 15-én repültek föl eioször' a gépek a csilizradványi (Čiližská Radvaň) efsz búzatáblái fölé. Pedig sok a munka, mert az első szakaszban mintegy nyolc­ezer hektár búzára szórnak műtrágyát. Később pedig folyé­kony műtrágyát is permeteznek a növényekre. Az igazgató elé gedetten beszél arról, hogy a jó talajelőkészítés, tápanyagel­látás, a decemberi esős időjá­rás és a téli vastag hótakarö elősegítette a búza fejlődését. Járásukban úgyszólván nincs ritka búza. Fel-fel búg a repülőgép mo­torja, de az igazgató tovább tájékoztat tevékenységükről. Nagyobb parcellákon négy bú­zafajtával kísérleteznek az ag­rokémiai központ dolgozói. Az egyes fajták minden tulajdon­ságait figyelik. A Vásárúti (Trhové Mýto), és a Zlaté Kla­sy i Efsz-ben azt tanulmányoz­zák. hogy milyen a búzafajták vízigénye. Négy körzetben — ezeken belül még kis körzete­ket is létesítettek — szintén folynak a kísérletezések. Az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy ugyanaz a fajta bú­za —- ha kedvezőtlenek a ter­melési feltételek, elsősorban a talajviszonyok — nyolc mázsá­val is kevesebbet terem hektá­ronként, mint jó viszonyok között. Jelenleg a járásban a Jubilejnája 50-es búzafajta bír­ja a legjobban az éghajlati vi­szonyokat, és megfelelő táp- anyagellátás következtében 60 —70 mázsás iiektárhozamot is ad. Lassan felszáll a kod és egy­re gyorsabban „fordul“ a repü­lőgép. Pavel Valuch karbantar­tó magyarázza, hogy eddig a gép még jól bírja a munkát. Pedig a sok le és felszállás ugyancsak igénybe veszi a fu­tószerkezetet. Ezért minden nap alaposan ellenőrzi beren­dezéseit és ha szükséges a ki­sebb javításokat is elvégzi. Végre sikerül megközelíteni a gépet. Intek Milan Kráčalík- nak a pilótának, ugorjon le a kabinból egy percre. Leveszi védőszemüvegét és a gép szár­nyáról máris a földre huppan. Jókedvű, mert meglesz a tel­jesítményük. Már a nap is ki­sütött. Munkájával kapcsolat­ban elmondja, hogy nemrég dolgozik a Slovairnál, de bele­jött a munkába, mert Ivan Kló- koč — a másik gép pilótája — tapasztalt repülő, már jó né­hány éve segít a járás földmű­veseinek — elárulta neki az új munkahely „titkait“. Tudja már, hogyan kell a nem telje­sen megfelelő repülőterekről is felszállni, vagy baleset nélkül landolni. A járásban ugyanis eddig még nincs betonozott re­pülőtér. Szívesen elbeszélgetne még, de már sürgetik a szövetkezeti tagok, és ő is igyekszik, hogy minél hamarább repülhessen. Beugrik a gép kabinjába, fel­teszi a védőszemüveget és már­is felbúg a motor. Rövid neki­futás után szabályosan emelke­dik az agrokémiai központ fölé és a kijelölt parcella felé re­pül. Látjuk, amint a műtrágya ködfelhőként hull a züldellő búzatáblára. BALLA JÓZSEF Mar mi az állattenyésztés korszerűsítéséi Számos negatív hatás elle­nére tavaly is az elképzelések szerint valósították meg a Ki­rályi /Kráľ) Efsz-ben a gazda- sá gf e j lesztési fel a d a ta i kát. Ürömmel nyugtázta ezt az el­múlt napokban megtartott zár­számadó közgyűlésen Gyökér János, a szövetkezet elnöke. A 2629 hektár földterületen gazdálkodó nagyüzem legfonto­sabb termelési ágazata az el­múlt esztendőben is a növény­termesztés, ezen belül pedig a gabonatermesztés volt. Kalászo­sokon kívül 160 hektáron ter­mesztettek cukorrépát, 90 hek­tárt tett ki a hüvelyesek, 68-at a dohány, 39-et a zöldség ter­mőterülete, s jelentős már sző­lészetük is. A tavaszi fagyok a vetés egy részét elpusztítot­ták, így 267 hektárnyi kenyér- nekvaló a kiszántás sorsára jutott. A megmaradt 400 hek­táron 5,13 tonnás hektáronkén­ti átlagot értek el. Az árpa hozama ettől némiképpen elma­radt, s nem sikerült elérni a tervezett hozamokat szemes kukoricából sem. A nagy nyári szárazságot megsínylették az egyéb kapásnövények is, ez alól csak a kertészet kivétel, ahol az intenzív öntözés ellen­súlyozta az aszály hatásait. Nem véletlenül jövedelmezett immár hagyományosan félmil­lió koronás nyereséget ez az üzemág. Az állattenyésztés eredmé­nyei a sertéshús kivételével megfelelőek voltak. A malacel­választás és a hizlalás gyen­gébb eredményei a férőhiány­nyal magyarázhatók, bár az el­nök szubjektív tényezőkről is említést tett beszámolójában. Az idén várhatóan e téren is javul majd a helyzet a Bios típusú hizlalda átadásával. A gazdaságban egyébként is megkülönböztetett figyelem kí­séri a beruházások kivitelezé­sét, egy esztendő alatt közel kilencmillió koronát fordítottak ilyen célokra. A már említett sertéshizlaldán kívül az idén adják át rendeltetésének a kor­szerű garázsépületet és a javí­tócsarnokot is. A tervek szerint gazdagodott tavaly a szövetke­zet gépparkja is, miután 2 mil­lió 600 ezer koronát költöttek traktorokra, talajművelő és be­takarító gépekre. A tervezett be­vételt ugyan a már említett okok miatt nem sikerült elérni, ám az ésszerű gazdálkodás eredményeképp mégis 2 millió 700 ezer koronás haszonnal zá­rult az elmúlt gazdasági év. Az idei év elsősorban azért lesz a Királyi Efsz tagjai szá­mára igényes, * mert szigorúbb gazdálkodási felételek közepet­te kell növelniük a termelést. A szövetkezet 526 dolgozója ha­zánk felszabadulásának 35. év­fordulója tiszteletére 1 millió 146 ezer korona értékű kollek­tív kötelezettségvállalást tett. —ha— TÜCSKÖK, HARISOK, BÖLÖMBIKÁK Ki ne szeretné a langyos, tücsökzenés nyári estéket? Magam is szívesen ülök ilyenkor a szabadban, és hallga­tom az apró hegedűsök hangversenyét. így arra is felfi­gyeltem, hogy nem mindenütt egyformán hegedülnek a tücskök: az északabban fekvő síkságokon csak ciripelésnek nevezett hangot adnak, de a délebben fekvő helyeken a ciripelésen kívül a golyós sípéhoz hasonló, de annál lágyabban szóló hangot is hallatnak. Ezek nyilván más­fajta tücskök, mint a ciripelők — vélekedtem a dologról egy augusztusi estén vendéglátóim előtt. — Igen, mások — felelte a családfő —, ezek a harisok. — Harisok? — cso­dálkoztam a feleleten —, de hiszen a haris: madár. — Most rajtuk volt a csodálkozás sora, s még meg is moso lyogtak, hogy nyelvész létemre nem tudom, mi a haris. Majd érvül Petőfinek „A puszta télen“ című verséből kezd­ték idézni a következő sorokat: „Nem szól a harsogó haris a fű közül, Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hege­dül.“ — Látod, próbáltak meggyőzni —, Petőfi nem ok nélkül említi együtt a harist a tücsökkel, s az a tény, hogy a haris is a fű közül szól, mint a tücsök, azt bizonyítja, hogy az is tücsökfajta, csak bizonyára nagyobb a ciripelő nél, valószínűleg világosabb is, nem fekete, mint amaz. Már majdnem meginogtam, csupán azért nem adtam be a derekamat, mert én meg gyermekkoromból ismerek egy madarat, nálunk, Kelet-Szlovákiában így hívják: bors, s ez a madár — a fürjhöz hasonlóan — a fű között tanyá­zik, s tavaszi vagy nyári estéken gyakran hallatja har­sány hangját. Nemegyszer jeladásnak vették megszólalá­sát a kaszások vagy a szénagyűjtésben szorgoskodók, mondván egymásnak: „Fejezzük már be, este van, meg­szólalt a hörs is.“ Amikor Petőfi versében a haris-sál ta­lálkoztam, nem volt nehéz felfedeznem benne az én hors ómat. S azóta is abban a tudatban élek, hogy a hors és haris ugyanannak a madárnak a neve, csak a hors nyelv­járási, a haris meg köz-, illetve irodalmi nyelvi Vagy talán rosszul tudom? Több embernek tettük fel a kérdést azokban a napok­ban, s bizony a vélemények megoszlottak. Volt, aki egy­általán nem tudta, mit jelent a haris, mások meg vagy ma­dár-, vagy bogárnévnek minősítették. Végül A magyar nyelv értelmező szótára döntött a kérdésben; ezt olvashat­juk benne a haris címszónál: „Nádasokban, nedves réte­ken élő, sötét tollazatú, nappal rendszerint alvó, s éjjel elöbúvó, harsogó hangú, a fűrjnél nagyobb, a galambnál kisebb költözködő madár“. De mindez csak félmegoldás lett volna, ha utána nem néztünk volna a tücsök kérdésnek is: melyik adja azt a fütyülő hangot. Kiderült, hogy bizony sokféle tücsök van: mezei tücsök (fekete színű), házi tü­csök (ez sárga), fekete tücsök, pirregő tücsök (nyilván ettől származik az a kellemes pirregős, fütyülős hang), hangyás tücsök, és ide tartozik még a lótetű is, melynek lótücsök a másik neve. Látjuk tehát, hogy sokszor még a bennünket körülvevő dolgokról sincsenek megbízható ismereteink. Persze ezek a hiányosságok nemcsak nyelviek, hanem fogalmiak, do­logiak Is: legtöbbször azért nem tudunk valamit megnevez­ni, mert nem ismerjük pontosan magát a dolgot, a fogal­mat sem, s így könnyen összekeverjük a neveket, sőt félrevezet bennünket a név is. Amikor megkérdeztem tanít­ványaimtól, mit jelent ez a szó: bölömbika, voltak akik így határozták meg a Jelentését: mérgesen bőgő bika. Akik alaposabb biológiai ismereteket szereztek, azok tudták, hogy egy mélyhangú vízimadárnak, gémfélének ' a neve, s azért hívják így a madarat, mert a bika bőgéséhez ha­sonló hangot ad. A bölömbika népies, mégis az ismer­tebb neve e madárnak. Egyes helyeken nyelvjárásiasan vizibiká-nak is hívják. A szakirodalom a kevésbé ismert dohosgém néven tartja számon. DR. JAKAB ISTVÄN ' MIFÉLE RANG AZ „AKADÉMIAI FESTŐ"? Legjobb lesz, ha mindjárt válaszolunk is a címben fel­tett kérdésre. Tehát az akadémiai festő, nem rang, csak egy téves fordítás szülötte, a szlovák akademický maliar (esetleg a német akademischer Maler) kifejezésnek hely­telen, §zó szerinti fordítása. Mert igaz ugyan, hogy a szlo­vákban használt akademický melléknév a görög-latin ere­detű akadémia főnévből származik, és a ‘magyarban meg­felelhet neki az akadémiai melléknév, csakhogy nem min­den esetben. Az akadémiai melléknév pontos jelentése: az akadémiához tartozó, az akadémiával kapcsolatos, tehát joggal beszélhetünk például akadémiai tagságról, akadémiai ülésről, akadémiai értesítőről stb. A szlovákban ez a forma: akademický maliar vagy akademický sochár olyan festőt vagy szobrászt jelent, aki akadémiát (képzőművészeti fő­iskolát, művészképzőt) végzett, ellentétben az őstehelség- gel, amatőrre], naiv művésszel, aki a festészetet, szobrá­szától nem tanulta, és nem hivatásszerűen alkot. Magyarul tehát az akademický maliar, akademický sochár semmi esetre sem akadémiai lestő, akadémiai szobrász, hanem festőművész, szobrászművész, mivel magyarul a hivatásos, megfelelően képzett festőt, szobrászt így nevezzük. Még nagyobb hibát követünk el, ha az akademický ma­liar kifejezést akadémikus festőnek fordítjuk, ez a forma ugyanis még inkább félrevezető. Az akadémiai festőről legföljebb azt hihetjük, hogy olyan festő, aki az kadémián szokott festeni, az akadémikus festő kifejezés hallatán azonban azt kell gondolnunk, hogy az illető festő vala­milyen akadémia tagja — s ez még a kisebb baj, vagy azt — és ez reá nézve sokkal rosszabb —, hogy az akadémiz- musnak, tehát az élettől eltávolodott, merev, hideg, főként formai tökélyre törekvő képzőművészet! irányzatnak a híve. MAJER JUDIT ' s Eömű 1980. - III, 1. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents