Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-28 / 75. szám, péntek

-:dtjuunr?.<. A politikai nevelő és az ideológiai munka színvonalának emeléséért, hatékonyságának növeléséért, a fejlett szocialista társadalom építése gyakorlati feladataival való szilárd kapcsolatáért, a marxizmus—leninizmus eszméi alkotó fejlesztéséért és következetes megvalósításáért /Folytatás a 3. oldatról) iránt, amely népek következetesen vé- delmezik a szocializmus, a haladás, és a béke pozícióit Délkelet-Ázsiában. Más ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokban Is mélyreható társadalmi változások mennek végbe. A jelenlegi erőviszonyok között e földrészek né­pei előtt reális lehetőség nyílt arra, hogy megvívják és győztesen befejez­zék küzdelmüket a nemzeti és szociá­lis szabadságért. Ezek a folyamatok nagyon bonyolul­tak, viharosak és gyakran ellentétesek. Nemcsak az imperializmus és a nem­zeti felszabadító mozgalmak alapvető ellentéte befolyásolja őket, hanem szá­mos nemzetiségi, faji, vallási, törzsi és csoportproblémák öröksége. Ázsia és Afrika haladó fejlődését komolyan aka­dályozzák a gyarmatosítás súlyos kö­vetkezményei, a rendkívüli nyomor, az írástudatlanság. A, legtöbb ilyen or­szágban a munkásosztály még csak születőben van, még nem léteznek vagy csak most kezdenek alakulni a mar­xista—leninista pártok. E kérdések bo­nyolultságát minden összefüggésben meg kell magyarázni, hogy az embe­rek megértsék: a bonyolult helyzet és az esetleges kudarcok ellenére a nem­zetek felszabadulásának folyamata fel­tartóztathatatlan, egészében véve a haladó, forradalmi irányban fejlődik. Egyre kézzelfoghatóbb imperialistael­lenes jellege. Számos fejlődő ország a szocializmusban látja példaképét, és a fejlődés szocialista útját választja. Az imperialista országok, mindenek­előtt az Egyesült Államok minden áron igyekeznek visszafordítani vagy leg­alább megállítani ezt a forradalmi fo­lyamatot. Mozgósítják azokat a gazda­sági pozíciókat, amelyeket ezekben az országokban megtartottak, aktivizálják kémapparátusukat, igyekeznek felhasz­nálni a „lelkek megvásárlásának" ha­gyományos módszereit, igyekeznek bi zalmatlanságot, ellentéteket és nyílt összecsapásokat kiváltani országok, mozgalmak, törzsek, vallások és veze­tő személyiségek között. Az utóbbi idő­ben ismét cinikusan alkalmazzák az erőszak „klasszikus" imperialista esz közeit, mind az erővel való fenyege­tést, mind az erő közvetlen bevetését. Az amerikai intervenciós erők létreho­zásának, az új katonai támaszpontok létesítésének, valamint az új agresszív tömörülések és paktumok létrehozásá­nak egyedüli célja: újra leigázni a népeket, uralni területeiket és termé szeti kincseiket. Ott, ahol a forradalom védekezik, és a külföldi intervencióval szemben szo­cialista ország segítségét kéri, elin­dítják a propaganda zajos gépezetét. Ezt tették Angola, Etiópia és Kambod­zsa esetében, az utóbbi időben pedig újból Afganisztánnal kapcsolatban. Tel­jesen ignorálják azt a történelmi tényt, hogy a forradalmak nemzeti talajon, a néptömegek mély szükségleteiből ke­letkeznek és nem lehet őket exportál­ni. Éppen ellenkezőleg, az ellenforra­dalom az, amelyet az imperializmus szít, támogat és exportál. Mi, kommunisták sohasem titkoltuk, hogy közeli és kedves számunkra a né­peknek szabadságukért, függetlenségü­kért és haladó fejlődésükért vívott harca, s ezzel a küzdelemmel szolidá­risak vagyunk és támogatjuk. Az im­perializmus ellen, az új társadalom fel­építéséért küzdő népeknek és mozgal­maknak nyújtott sokoldalú támogatást internacionalista kötelességünknek tartjuk. Ugyancsak teljes mértékben támogatjuk az e) nem kötelezettek mozgalmát, amely fontos szerepet tölt be az imperializmus, a gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés ellen, az igazságos nemzetközi gazdasági rend megteremtéséért vívott harcban. Szolidaritás a forradalmi mozgalommal Elvtársak! A jelenkor legbefolyásosabb politikai ereje a nemzetközi kommunista moz­galom. A kommunisták azzal érdemel­ték ki nagy tekintélyüket, hogy veze­tik a dolgozóknak demokratikus és szo­ciális jogaikért, a szocializmusért foly­tatott küzdelmét. Mint a legforradal­mibb ideológia képviselői, a kommu­nisták harcolnak a legkövetkezeteseb­ben a békéért, azért, hogy kiiktassák a háborút az emberiség életéből. A reális szocializmus fejlődése, a forradalmi mozgalom erősödése, a tö­megeknek a politikai életbe való szé les körű bekapcsolódása nem csök­kenti az igényeket a kommunista pár­tok munkájával szemben. Éppen ellen­kezőleg, tovább kell mélyíteni, szilár­dítani és bővíteni az egységet az im­perializmus ellen, a közös célok el­éréséért vívott harcban, fejleszteni és következetesen kell érvényesíteni a marxizmus—leninizmus elvét. A kommunista és munkáspártok kap­csolataiban kialakult az együttműkö dés, a tapasztalatcsere, az internacio­nalista szolidaritás és segítségnyújtás rendszere a pártok önállóságának, füg­getlenségének és egyenjogúságának tiszteletben tartásával. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsá­ga közös harcunk fontos eszközének tartja a tapasztalatcserét és a mozgal­munk alapvető kérdéseinek tisztázá­sát előmozdító nemzetközi tanácsko­zásokat és különféle találkozókat. A forradalmi munkásmozgalom In­ternacionalista egysége szálka minden osztályellenségünknek szemében. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy mozgalmunk létrejötte óta a burzsoázia minden eszközt felhasznál arra, hogy ezt az egységet aláaknáz­za és gyengítse. A nacionalizmus, va­lamint különféle jobboldali és szélső- baloldali revizionista elméletek ter­jesztésével és támogatásával igyekszik mesterségesen ellentéteket kelteni és ezeket kiélezni a kommunista és mun­káspártok között. Az októberi forrada­lom óta az antikommunizmus támadá­sait a leninizmus ellen összpontosítja, kétségbe vonja nemzetközi érvényessé­gét, megpróbálja diszkreditálni a Szovjetunió Kommunista Pártjának ta­pasztalatait. Ezzel csak azt bizonyítja, hogy nagyon is tudatában van a leni­nizmus ösztönző és forradalmi erejé­nek. Ma is teljes mértékben érvényes, amit Lenin „A baloldaliság a kommu­nizmus gyermekbetegsége“ című művé­ben leírt: a forradalmi mozgalom min­den egyes csoportja bevisz a közös harcba valami sajátosat, valami külö­nöset, de a döntő kérdésekben min­den csoport azt az utat követi, ame­lyet az Októberi forradalom kezdett meg. A nemzetközi forradalmi munkás- mozgalom legfontosabb vívmánya a reális szocializmus. A szocialista or­szágok sikereiben visszatükröződik a leninizmusnak, korunk marxizmusának alkotó ereje és életképessége. Ezért az imperializmus jelenlegi támadásai mindenekelőtt a reális szocializmus, történelmi jelentősége és a világforra­dalomra gyakorolt hatása ellen irá­nyulnak. E taktika keretében a jelenlegi im­perializmus különféle elméleteket tá­mogat a marxizmus nemzeti és terü­leti változatairól, a „plurális marxiz­musról“, a szocializmus különféle „modelljeiről". A burzsoázia kész tá­mogatni, sőt hirdetni a „szocializmust", ha az a reális szocializmus és az igazi forradalmi erők ellen irányul. Csehszlovakia Kommunista Pártja más kommunista pártokkal együtt to­vábbra is határozott harcot vív a jobb- és baloldali revizionizmus és opportu­nizmus ellen, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei­nek győzelméért, mozgalmunk egysé­gének és összetartásának megszilárdí­tásáért. Az élet egyre újabb bizonyítékokkal szolgál a proletár és a szocialista in­ternacionalizmus elveinek erejéről és legyőzhetetlenségéről Az igazi forra­dalmár számára, akit a gyakorlatban osztályelvek vezérelnek, az internacio­nalizmus nem lehet puszta jelszó és deklaráció. Az internacionalizmus pél­dáját kezdettől, megalakulásától fogva a Szovjetunió lenini kommunista párt­ja tetteivel szolgálja. Felbecsülhetet­len értékű segítségének, testvériségé­nek és szolidaritásának köszönhetjük mi is azt, hogy hazánkban fejleszt­hetjük a szocializmust, örülhetünk eredményének. Csehszlovákia Kommu­nista Pártja nagyra értékeli a Szov­jetunió elvhű internacionalista maga­tartását, azt a segítségét, amelyet a belső és a nemzetközi reakció össze­esküvése ellen nyújtott a becsületes harcot vívó hős afgán népnek. Pártunk, népünk szilárdan támogatja a Babrak Karmai vezette Afganisztáni Népi Demokratikus Pártot, az afgán népet a szabadságáért, a nemzeti füg­getlenségéért, a demokráciáért, az áp­rilisi forradalom új szakaszának győ­zelméért vívott rendkívül nehéz és ál­dozatkész küzdelmében. Elvtársak! Most, amikor nagy harc folyik az enyhülésért, a tartós béke megőrzésé­ért, a háborúnak az emberiség életé­ből való kiiktatásáért, a szocializmus újabb nemzetközi győzelmeiért, kiéle­ződik a haladás és a reakció, a szocia­lizmus és az imperializmus erőinek ideológiai küzdelme. Ez nagy igénye­ket támaszt politikai tevékenységünk­kel, ideológiai munkánk színvonalával, érvelésünk rugalmasságával és haté­konyságával szemben, minden leírt és kimondott szó vonzerejével szemben, amely szavakkal a párt az emberekhez fordul. A szocialista rendszer előnyeit sok­kal meggyőzőbben kell megmutatnunk, ügyelnünk kell arra, hogy a dolgozók mindig megértsék a párt politikáját, e politika elveit, ne tévesszék szem elől céljainkat, tudjanak harcolni ér­tük, munkájukkal elérni őket; szüksé­ges, hogy semmilyen nehézség se gyengíthesse meg a szocializmusba ve­tett hitüket. Nagy felelősségtudattal kell fejlesztenünk népünk azzal kap­csolatos büszkeségét, hogy a leghala­dóbb erőkhöz tartozunk, szocialista ha­zában élünk, olyan államban, amely­ben valóban a nép uralkodik és intézi saját ügyeit. Az a cél, hogy minden emberben megerősödjön az a tudat, hogy a szocializmus fejlesztésében va­ló tevékeny részvételével előmozdítja azt a nagy történelmi küzdelmet, amelyben megnyilvánul a reális szocia­lizmus példája és fölénye a kapitaliz­mussal szemben, s hogy hozzájárul ahhoz, hogy a marxizmus—leninizmus igaza egyre sikeresebben utat törjön a nem szocialista világban is, a kom­munistaellenes hazugságok és rágal­mak tengerében. Ellentétben a szocializmussal, mélyül a tőkés rendszer politikai-gazdasági, Ideológiai és erkölcsi válsága. Kiéle­ződik a harc az energia- és a nyers­anyagtartalékokért, az Infláció ellen­őrizhetetlenné válik, felbomlik a pénz- rendszer és fokozódik a munkanélkü­liség. Összeomlottak mindazok a míto­szok és illúziók, amelyeket a kapita­lizmus válságmentes fejlődéséről és perspektívájáról, az „általános jólét társadalmáról terjesztettek". A válság különösen az ifjúságot sújtja, nyugta­lanságot kelt és a néptömegeknek a politikai harcba való széles körű be­kapcsolódását eredményezi. A kapitalizmusnak mint társadalmi rendszernek nincs jövője, a történelem pusztulásra ítélte. Ideológusai azonban olyan egyedüli rendszerként prezentál­ják, amely meghatározhatja az embe­riség jövőjét. Reakciós, de azért hala­dónak nyilvánítják. Az erőszakon ala­pul, de apologetikusai szüntelenül az emberiség szabadságjogaira és jogaira hivatkoznak. Népellenes és antihurná- nus, de a demokrácia és a humaniz­mus megtestesítőjeként tüntetik fel. Könyörtelenül elnyom mindent, ami ve­szélyeztetheti érdekeit, a kizsákmányo­ló osztályok, a monopóliumok érdekeit, de a népek védelmezőjének minősítik. A békéről papolnak, de a kapitalizmus egész története háborúk és fegyverke­zések láncolata. A burzsoá ideológia minden értéket és fogalmat kiforgat és a feje tetejére állít. Az ellenforradalmat forradalom­nak, a közvélemény manipulálását és erőszakolását sajtószabadságnak tünte­ti fel. A fasiszta rendszereket, a Pino­cheteket és a Somozákat ugyan időn­ként farizeus módon bírálja, de élet­ben tartja őket, és bevonja őket „de­mokratikus“ világába. Izraelt, amely felmérhetetlen szenvedéseket okoz a palesztinaiak millióinak, amely lábbal tapos minden nemzetközi egyezményt, a burzsoá propaganda demokratikus mintaállamnak tünteti fel. Sőt még a borzalmakkal és gyilkosságokkal teli Pol Pot-rendszert is támogatni kezdte. A burzsoá ideológia hamissága és al­jassága nem ismer határokat. Hogy mily messzire elmennek a képmutatás­ban, azt a moszkvai olimpiai játékok ellen indított kampány is mutatja. Köz­tudott, hogy a burzsoá sajtóban már sok éve írnak a sportolók olyan nem­zetközi találkozói ellen, amelyek ki­fejezik a népek barátságát, békevá­gyát, és amelyeken a szocialista or­szágok sikerei is egyre jobban meg­nyilvánulnak. Annál nehezebben tud­ják elviselni a reakciós erők azt, hogy az olimpiát az első szocialista ország­ban, a Szovjetunióban rendezzék meg. Az emberek feledékenységére alapoz­nak. Éveken át hangsúlyozták, hogy a politikának semmi köze sincs a sporthoz. Ma azonban minden tettük azt mutatja, hogy a sportot a legre- akciósabb politikai célokra akarják ki- használni. Hogy lehetetlenné tegyék 8 moszkvai olimpiai játékok megtartá­sát, magát az olimpiai eszmét is ké­pesek eltemetni. Mindaz, amit a burzsoá propaganda az afganisztáni forradalommal kapcso­latban jelenleg terjeszt, csak folytatá­sa a haladás, a szocializmus és a bé* ke ellen irányuló gyűlölködő kampá­nyoknak. Az e támadásokat kísérő hisztéria azért veszélyes, mert kezde­ményezője az amerikai kormány az el­nök vezetésével, akinek tettei egyes esetekben összeegyeztethetetlenek a józan ésszel. Ez nagyon veszélyesen felbátorítja az antikommunista fanati­kusokat. Carter az unió helyzetéről tartott be­szédében, amelyben kifejtette az ame­rikai hegemonlzmus doktrínáját, beje­lentette, hogy az intervenciós csapatok katonai beavatkozásáról szóló döntés­hez nem szükséges külföldi katonai intervenció, helyi forradalom esetén is beavatkoznak. Hihetetlen cinizmus ez. Mi új van az amerikai világuralmi jog­nak, annak a jognak ebben a deklará­lásában, hogy elnyomhatnak minden felszabadító mozgalmat? Talán csak az, hogy nem ismeri vagy nem akarja tiszteletben tartani a történelmet. A Carter-doktrína szerint minden la­tin-amerikai, afrikai, ázsiai és nyugat­európai ország, ha a fejlődés más út­ját akarja választani, mint ami az Egyesült Államoknak tetszik, ki van téve az amerikai intervenció veszélyé­nek. Azoknak, akiket annyira fellel-» késit az Amerikai Egyesült Államok olyan különleges intervenciós egységei­nek létrehozása, amelyeket mindenütt bevethetnek, ahol az „amerikai érde­kek" veszélyben forognak, nem sza­badna megfeledkezniük, hogy saját bő­rükön is tapasztalhatják a Carter-poli- tika aljasságát. Számtalan példát sorolhatnánk fel arról, hogy az rejti - az imperializmus gaztetteit és népellenes céljait a de­mokráciáról és a humanizmusról szóló hamis jelszavak leple alá, miközben következetesen tartja magát a bűnözők közismert taktikájához, akik maguk kiáltják: fogjátok meg a tolvajt. Végső soron a terrorizmust — amely a kapi-« talizmus mély politikai és erkölcsi vál­ságának terméke — is felhasználja a reakció az emberek félrevezetésére és megfélemlítésére, nyugtalanság kelté­sére és a forradalmi tömegek vissza­szorítására, sőt saját kényelmetlen em­bereinek fizikai megsemmisítésére'. Al­do Moro példája önmagáért beszél. A hazugság és a félrevezető tájékozta­tás tengere, a burzsoá propaganda számos haladó gondolkodású nyugati ember számára lehetetlenné teszi, hogy objektív képet alkosson a szocialista országok életéről. A CSKP XV. kongresszusán elfoga­dott határozatokkal és a nemzetközi tanácskozásokból pártunkra háruló fel­adatokkal összhangban fokozott gon­dot kell fordítani külföldre irányuló propagandánkra. Ez nemcsak a hírügy­nökségekre, a rádióadásokra, valamint kiadóink vagy kulturális-művészeti in­tézményeink munkájára vonatkozik. Nagy feladatok hárulnak e téren a külpolitikára, a külkereskedelemre, a Nemzeti Front szervezeteire és a sportszervezetekre. A kölcsönös meg­ismerésnek és a kapcsolatok fejlesz­tésének manapság fontos eszköze a fejlett turisztika. Csak az elmúlt öt esztendőben 82,6 millió személy járt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság­ban, tőlünk 42,7 millió személy látoga­tott külföldre. Hazánkban mindenkit örömmel fogadunk, aki jó szándékkal jön, aki meg akarja ismerni népeink életét és munkáját. Annál fontosabb azonban, hogy mindazok, akik a kül­földi vendégekről gondoskodnak és velük kapcsolatba kerülnek, az utazá­si irodák, a kulturális intézmények, a vendéglátóipari üzemek és más szol­gáltatások dolgozói, tudatában legye­nek annak, hogy szocialista hazánk állampolgárai és e szerint viselkedje­nek. Mindez természetesen külföldre utazó állampolgárainkra is vonatkozik. Az iskola feladata UJ SZÓ Tisztelt elvtársak! A fejlett szocialista társadalom épí­tésével, valamint a szocializmus és a kapitalizmus közt folyó osztályharccal kapcsolatos igényes eszmei-politikai feladatokkal való megbirkózáshoz tár­sadalmunkban a szocialista állam és a politikai rendszer valamennyi esz­köze rendelkezésünkre áll. Különös feladat hárul az iskolákra, a tudomá­nyos intézetekre, a kulturális és mű­vészeti intézményekre a tőmegtpi4kn7 (Folytatás a 5. oldalon] 1980 III. 28.

Next

/
Thumbnails
Contents