Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-28 / 75. szám, péntek

A politikai nevelő és az ideológiai munka színvonalának emeléséért, hatékonyságának növeléséért, a fejlett szocialista társadalom építése gyakorlati feladataival való szilárd kapcsolatáért, a marxizmus—leninizmus eszméi alkotó fejlesztéséért és következetes megvalósításáért

/folytatás a 4 oldalról)

lató eszközökre, a kiadóvállalatokra és a nevelőintézmények hálózatában a nemzeti bizottságokra, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomra, a Szocie- lista Ifjúsági Szövetségre és az egész Nemzeti Frontra.

A párt- és állami szervek e területeket rendszeresen figyelemmel kísérik. Társadalmunk az említett intézetek és intézmények működtetésére évről évre egyre nagyobb anyagi eszközöket fordít. E vonatkozásban nem csekély ered» menyeket értünk el. A sikerekkel azonban nem elégedhetünk meg és nem topoghatunk egy helyben, hiszen ennél mi sem lenne ártalmasabb. A munka színvonalának és minőségének követelménye teljes egészében vonatkozik az ideológia területére is.

A legjelentősebb nevelőintézmény, mely az embert fejlődésének legdöntőbb szakaszán formálja — ez a családdal együtt az iskola. Az iskolában a gyermek és a fiatal alapismereteket kap a világról és a társadalomról, itt formálódik érzelmi világa, jelleme, az iskola erkölcsi elveket alakít ki az egyénekben, megtanítja őket a közösségi munkára, a kötelességtudatra, formálja igazságérzetüket. Nevelői befolyása kihat az ember egész életére.

Ifjúságunk számára nyitottak a kapuk az ingyenes oktatáshoz és a társadalom biztosítja a szerzett ismeretek érvényesítését. Az iskolák padjait nálunk kellő általános és szakmai ismeretekkel felvértezett, valamint megfejelő eszmei-politikai felkészültségű egyének hagyják el. Sok új iskola, tanterem, tanműhely és laboratórium épült. Nagy anyagi eszközöket fordí* tottunk az oktató nevelő munka módszertani és műszaki korszerűsítésére. A szocialista állam, a nemzeti bizottságok, az üzemek és egységes földművesszövetkezetek, valamint az állampolgárok önkéntes munkája jóvoltából napjainkban gyermekeinknek több mint 80 százaléka jár óvodába.

Csehszlovákia Kommunista Pártjának XV. kongresszusa meghatározta: az iskola munkáját oly módon kell tovább fejleszteni, hogy képes legyen megfelelő szakembereket nevelni az igényes és bonyolult feladatok teljesítéséhez. Az új oktatási tervezet megvalósítása során szerzett tapasztalatok és az új koncepció meghonosítása során elért eredmények igazolják, hogy a pedagógusok helyesen értelmezték a tartalmi átszervezést. Az elkövetkező években az eredeti elképzelésekhez ragaszkodva türelmesen kell bevezetni az új oktatási tervezetet.

Az iskolának az eddiginél még jobban fel kell kelteni az ifjúságban az

ismeretszerzés iránti vágyat’, s azt, hogy minden fiatal alkotóképességeit a társadalom javára fordítsa. Az iskolának teljesítenie kell szerepét — a fiatalokban ki kell alakítania a kommunista meggyőződést és s növendékeket arra kell ösztönöznie, hogy érdekeiket és életcéljaikat a szocialista társadalom távlataival kapcsolják ősz* sze és aktív kezdeményező munkájukkal az ország felvirágoztatásán fáradozzanak. Az iskola kötelessége, hogy céltudatosan segítse a fiatalok pályaválasztását. Milyen sok erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy leküzdjük a munkáshivatásokkal szemben megnyilvánuló helytelen nézeteket, s mennyit kell még fáradoznunk azért, hogy a szülőket meggyőzzük a munkásfoglalkozások fontosságáról, hiszen nem ritka, hogy körömszakadtukig harcolnak az ellen, hogy gyermekük szakmát válasszon. Számos családban szinte tragédiának tekintik, ha a gyermek szakmunkásképzőt választ. Persze, nagyon leegyszerűsítenénk a helyzetet, ha ezeket a jelenségeket egyértelműen elítélnénk. Hiszen káros beidegződésekről és helytelen nézetekről van szó, melyeket az évszázadok alakítottak ki az emberekben. Ebből adódik az ideológiai front óriási felelőssége és feladata is: meggyőzően felvilágosítani a

szülőket a munka jellegében történt lényeges változásokról és nem utolsósorban a munkás társadalmi helyzetéről a szocializmusban.

A Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaság minisztériumainak kommunistái fontos, hogy következtetéseket vonjanak le a jogos bírálatokból és gondoskodjanak arról, hogy a tankönyvek és tanítási segédeszközök idejében, kellő példányban, illetve mennyiségben jelenjenek meg. Ahogy a dolgozó nem végezheti el a munkáját megfelelő szerszámok nélkül, éppúgy a tanuló, vagy a diák sem nélkülözheti a tankönyvet.

Tapasztalatból tudjuk, hogy az ifjú nemzedék nevelésében milyen jelentős társadalmi szerepet tölt be a pedagógus. A társadalom, mely a pedagógusokra bízza az ifjúság oktatását és nevelését, azaz tulajdonképpen a jövőjét, joggal támaszt velük szemben magas követelményeket. Pedagógusaink többsége lelkiismeretesen dolgozik, azonosul a szocialista társadalom elveivel, önfeláldozóan bekapcsolódik a politikai, közéleti és kulturális munkába. Az ilyen pedagógusok nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendenek, s nem csupán a polgárok, hanem a tanulók. körében is. A pedagógus munkája révén rászolgál a pártszervek, a nemzeti bizottságok és az oktatási szervek elismerésére.

Hatékonyabb tudományos munkát

Már szóltunk arról, hogy a tudománynak milyen jelentősége, szerepe és feladatai vannak a népgazdaság hatékonyságának növelésében. Az utóbbi években sokat tettünk a biokémia, a genetika, a fizika és más alapvető, valamint az alkalmazott tudományok területén, és a társadalomtudományok szakaszán úgyszintén.

A pozitívumok mellett azonban látnunk kell azt is, hogy az eredmények korántsem felelnek meg a szükségleteknek és azoknak a lehetőségeknek, amelyek megvannak a tudomány és a kutatás területén A tudományos-kutató munkával szembeni leegyszerűsített szemlélet nem segíti elő az alkotó munka fejlesztéséhez szükséges légkör kialakítását. Nem kerülheti el figyelmünket az sem, hogy ezen a területen még mindig gyakran előfordul olyan eset, hogy fölfedezik vagy föltalálják a már fölfedezettet, illetve föltaiáltat, és tudományosnak ítélnek meg olyan munkákat, amelyeknek semmi közük a tudományhoz.

A tudományos eredmények értékelésével összefügésben a különböző kitüntetések, címek adományozása során, az anyagi jutalmazások alkalmával és egyáltalán a tudományos-kutató munka feltételeinek a kialakításánál erőteljeseben kell hangsúlyozni e munka társadalmi jelentőségét és hozzájárulását a szocializmus fejlesztéséhez.

Jelentősen csökkenti tudományos-kutató bázisunk hatékonyságát a még mindig tapasztalható szervezetlenség, valamint az, hogy az erők alacsony fokon összpontosulnak a fő feladatok megoldására. A Csehszlovák Tudományos Akadémián, a Szlovák Tudományos Akadémián és a főiskolákon kívül fejlett tudományos-kutató intézet hálózatunk van, három minisztérium foglalkozik a tudománnyal és technikával, a legkülönfélébb tanácsok, bizottságok és albizottságok működnek. Mindez nagy igényeket támaszt tevékenységük irányításával szemben. Elemeznünk kell majd, hogyan működik ez az egész hálózat, és hogy szükséges-e, célszerű-e valamennyi láncszeme. Az erők és az eszközök szétfor- gácsolódása nagy veszteségeket okoz. Sok képzett tudós elfecséreli idejét, amikor fölöslegesen ül végig különféle tanácskozásokat, konferenciákat.

Tudományos-kutató bázisunktól joggal kérünk hatékonyabb munkát. Egyúttal véget kell vetni annak, hogy a tudományos eredményeket késlekedve alkalmazzák az életben. Azoknak a szerveknek, melyek ezért az állapotért felelnek, nein kellene belenyugodniuk e gyakorlatba. Ügyelni kell arra is, hogyan hatnak az ösztönzők a tudományos és kutatási eredmények mind gyorsabb érvényesítésére a gyakorlatban.

A párt rendkívüli figyelmet szentel a társadalomtudományok fejlesztésének. E tudományok, együtt a gyakorlati megismeréssel, jelentős szerepet játszanak a műveltség gyarapításában és a társadalom szocialista tudatának a formálásában. A társadalomtudományok nálunk a marxizmus—leninizmus elméletének szilárd talaján fejlődnek, ez szab nekik irányt a társadalmunk és a világforradalmi'folyamat további fejlődésében fölmerült kérdések megoldásában.

Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága elvárja, hogy a társadalomtudományok lépést tartsanak a társadalom szükségleteivel, a többi szocialista ország és a világ fejlődésével. Mindenekelőtt olyan kutatásokat támogatunk, amelyek korunk döntő kérdéseinek n megoldására irányulnak, olyan kérdésekre, mint a

munkásosztály szerepének növekedése, a szocialista államiság fejlődése, nemzeteink és nemzetiségeink fejlődése és egymáshoz való közeledése, a gazdasági törvények hatása a szocializmusban, közgazdaságunk, szociális viszonyaink, a kultúra, az ember szellemi fejlődésének irányítása és tervezése, olyan kérdésekre, amelyek megvilágítják a nemzetközi események bonyolultságát és hazánk helyzetét a világ forradalmi folyamatban.

Mindezeknek a kérdéseknek a megoldása megköveteli, hogy a társadalomtudományok bátrabban elemezzék azokat a jelenségeket, amelyek nyugtalanítanak bennünket, és nagyobb mélységre kell törekedniük az elméleti

megismerésben. A népgazdaság és aa egész társadalmi élet sürgető problémáinak alkotó marxista—leninista megközelítése a tudósok, a teoretikusok és a propagandisták tevékenységében alapvető parancsnak kell lennie. A természettudományoknak, a műszaki és társadalomtudományoknak együttesen az egész társadalmi fejlődés mozgató tényezőjeként kell megmutatkozniuk. Ez feltételezi, hogy minél aktívabban bekapcsolódjanak a szocialista társadalom integrált vizsgálatába. Visszavonulni ma valamiféle nemzeti elefántcsont-toronyba — elképzelhetetlen és káros dolog volna. Ugyanakkor tökéletesíteni kell a tudományostájékoztatási rendszert.

Kortársaink művészi ábrázolása

Az ember szocialista tudatáért vívott harc az egyén tudományos világnézete formálásának része, melynek termé-» szetes velejárója a legkülönbözőbb előítéletek leküzdése az emberek gondolkodásmódjában. A szocialista öntudat fejlődésével az ember megszabadul az elmaradottságtól és a szellemi sötétségtől. Az ateista nevelés az ideológiai munka elsődleges feladatai közé tartozik, a párt szakadatlanul figyelmet szentel neki. Ez hosszadalmas folyamat, melynek során minden elsietett- ség és liebehurgyaság kárt okozhat.

Az ideológiai ráhatást nem cserélhetjük el bizonyos adminisztratív kényszermegoldásokkal, amelyekhez a múltban a szocialista forradalomnak nemegyszer folyamodnia kellett a reakciós politikai klerikalizmus elleni küzdelemben. Ennek nálunk ma már nincs táptalaja. Szocialista hazánk minden állampolgárának biztosítja a lehetőséget arra, hogy vallási meggyőződésére való tekintet nélkül érvényesíthesse alkotóerejét és állampolgári jogait. Igényt tart és megbecsüli a hívők aktív részvételét a szocialista építésben és tiszteletben tartja azokat a legálisan működő egyházakat, amelyek nem veszítették el kapcsolatukat a néppel és pozitív a hozzáállásuk államunk politikájához, szocialista hazánk felvirágoztatásáért és a világbéke megóvásáért tett erőfeszítéseihez. Ezt az álláspontot a közelmúltban világosan kifejezte Gustáv Husák köztársasági elnök a katolikus egyházak egyesületének országos kongresszusához intézett üdvözletében.

Ellenségeink igyekszenek kihasználni egyes hívők antiszocialista állásfoglalását, ám e spekulációk minden reális alapot nélkülöznek és sikertelenségre vannak ítélve, egyrészt népünk történelmi tapasztalatai, másrészt mindennemű indokolatlan vádaskodás miatt, miszerint állítólag országunkban nem létezik vallásszabadság.

A szocialista és a kapitalista erők, a haladás és a reakció erői, az új és a régi világ között állandó történelmi küzdelem folyik a kultúráért és a művészetért.

A kultúrának és a művészetnek igen jelentős helye van az üj, szocialista ember formálásában, A szocializmus azáltal is betölti történelmi hivatását, hogy ápolja és őrzi a kulturális és művészeti hagyományokat és örökséget, hozzáférhetővé teszi a legszélesebb néprétegek számára, ugyanakkor új szellemi értékeket hoz létre. Népünk nemcsakhogy bőségesen fel is használja a kultúra és a művészet szinte kimeríthetetlen értékeit, hanem mind nagyobb mértékben azok kollektív megteremtőjévé is válik. Kultúrpolitikánk szerepe, hogy szüntelenül fejlessze a munkásosztály és egész dolgozó népünk kezdeményezését, aktív részvételét a kulturális életben s a kulturális értékek létrehozásában.

Az az érzékeny és elvszerű hozzáállás, amellyel pártunk a művészeti szférát kezeli, a CSKP XIV. és XV. kongresszusa után igen gyümölcsözőnek bizonyult. Ennek a hozzáállásnak köszönhetően, valamint a szocialista építés sikereinek alapján azoknak a művészeknek a többsége is pozitív irányban fejlődött, akik a hatvanas években nem voltak képesek helyesen tájékozódni. Fokozatosan bekapcsolódtak szocialista kultúránk egészséges áramkörébe.

Az utóbbi években egész sor sikeres alkotás született, melyek arról tanúskodnak, hogy szerzőik becsülettel és lelkesedéssel igyekszenek megragadni társadalmunk domináns és meghatározó jellemzőit, vonásait. Számos alkotónak erőteljes művészi ábrázolásban sikerült bevinnie népünk tudatába a hétköznapoknak és a munkának sok olyan hősét, mint amilyenek a bányászok, orvosok, pedagógusok, munkások, szövetkezeti parasztok vagy közéleti tényezők. E hősök életszerű ábrázolása a társadalmunkban végbemenő dinamikus mozgást fejezi ki, az újnak a régivel való harcát, az akadályokkal és a nehézségekkel folytatott mindennapos küzdelmet, azt a törekvést, mely mindannak felszámolásáért folyik ami gátolja a társadalom egészséges fejlődését.

Pártunk és szocialista államunk nem írja elő, hogyan alkossanak művé- szeink. Ám nem viseltethetünk közönyösséggel az iránt, ami rontja az ízlést, ami deformálja a művészet társadalmi küldetését és funkcióját. És sohasem fogjuk megengedni az olyan „művek“ elburjánzását, melyek ellentétben állnak ideológiánkkal, amelyek hatásukkal keresztezik a szocializmus céljait.

A máról írni és alkotni, kortársaink életét és mindennapi küzdelmét, örömeit és gondjait ábrázolni — ezt kellene minden alkotónak elsősorban szem előtt tartania, ilyen feladatokat kellene művészeinknek maguk elé tűzniük. E feladatok teljesítése persze, egyáltalán nem könnyű. A mesterség* beli tudáson kívül állampolgári öntudatosságot és az igazság iránti kiváló érzéket igényel. Éppen ilyen művészetre gondolunk, amikor a CSKP XV. kongresszusa határozataival összhangban kommunista pártossággal áthatott művészetről beszélünk, mely a szocialista realizmus alkotó módszerével és a művészi kifejezés forroágazdagságá- vu) ábrázolja népünk sokarcú életét.

Míg alkotóművészeink a kritikai igényesség és a társadalmi felelősség tudatában új, a szocialista művészet igényeinek megfelelő alkotások létrehozásán dolgoznak, nem teljesíti feladatát a művészeti kritika. Nem segíti kellő mértékben megismerni és helyesen értékelni a művészi alkotásokat, kevéssé járul hozzá a fiatal alkotók tájékozódásához és hiányosan tesz eleget szerepének a művészi ízlés kia- lakításában.

Marxista—leninista művészetelméletünk ugyancsak frissebben reagálhatna a művészetünk fejlődése közben felszínre vetődött problémákra és az ideológiai harc közben adódó kérdésekre.

Fontos feladatok várnak a művészeti szövetségekre. Nagyra értékeljük, hogy növekszik társadalmi tekintélyük; hogy erősítik ideológiai-nevelő hatásukat az egész művészeti frontra és nem hanyagolják el a fiatal művésznemzedékekkel való munkát sem. Kulturális és művészeti intézményeinknek, könyvkiadóinknak, színházainknak, filmstúdióinknak, a televízió és a rádió kulturális és művészeti szerkesztőségeinek hatékonyabban kellene irányítaniuk a fiatal tehetségek, fejlődését, eszmeiség és művészi színvonal tekintetében magasabbra kellene helyezniük a mércét. Ugyanakkor a velük együttműködő szerzők sorait is bővíteniük kellene.

Szocialista társadalmunkban a kulturális érdekek tartalma és skálája arról tanúskodik, hogy erőteljesen növekszik dolgozó népünk feladata kulturális életünkben. A néptömegek mind kézzelfoghatóbban közvetlen hordozóivá válnak a kulturális haladásnak. Az esztétikai nevelés a kulturális intézmények, iskolák, társadalmi szervezetek széles körű hálózata, s úgyszintén az amatőr művészeti mozgalom révén valósul meg. Kedvezően befolyásolja a társadalmi élet fejlődését az üzemekben, a falvakon és a városokban, ugyanakkor jelentősen hozzájárul az állampolgárok aktivitásának növekedéséhez. A fejlett szocialista társadalom építésének korszaka meeköve(Folytatás a 6. oldalon)