Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-28 / 75. szám, péntek

A politikai nevelő és az ideológiai munka színvonalának emeléséért, hatékonyságának növeléséért, a fejlett szocialista társadalom építése gyakorlati feladataival való szilárd kapcsolatáért, a marxizmus—leninizmus eszméi alkotó fejlesztéséért és következetes megvalósításáért /folytatás a 4 oldalról) lató eszközökre, a kiadóvállalatokra és a nevelőintézmények hálózatában a nemzeti bizottságokra, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomra, a Szocie- lista Ifjúsági Szövetségre és az egész Nemzeti Frontra. A párt- és állami szervek e területe­ket rendszeresen figyelemmel kísérik. Társadalmunk az említett intézetek és intézmények működtetésére évről évre egyre nagyobb anyagi eszközöket for­dít. E vonatkozásban nem csekély ered» menyeket értünk el. A sikerekkel azon­ban nem elégedhetünk meg és nem to­poghatunk egy helyben, hiszen ennél mi sem lenne ártalmasabb. A munka színvonalának és minőségének követel­ménye teljes egészében vonatkozik az ideológia területére is. A legjelentősebb nevelőintézmény, mely az embert fejlődésének legdön­tőbb szakaszán formálja — ez a csa­láddal együtt az iskola. Az iskolában a gyermek és a fiatal alapismereteket kap a világról és a társadalomról, itt formálódik érzelmi világa, jelleme, az iskola erkölcsi elveket alakít ki az egyénekben, megtanítja őket a közös­ségi munkára, a kötelességtudatra, for­málja igazságérzetüket. Nevelői befo­lyása kihat az ember egész életére. Ifjúságunk számára nyitottak a ka­puk az ingyenes oktatáshoz és a tár­sadalom biztosítja a szerzett ismeretek érvényesítését. Az iskolák padjait ná­lunk kellő általános és szakmai isme­retekkel felvértezett, valamint megfe­jelő eszmei-politikai felkészültségű egyének hagyják el. Sok új iskola, tan­terem, tanműhely és laboratórium épült. Nagy anyagi eszközöket fordí* tottunk az oktató nevelő munka mód­szertani és műszaki korszerűsítésére. A szocialista állam, a nemzeti bizott­ságok, az üzemek és egységes földmű­vesszövetkezetek, valamint az állam­polgárok önkéntes munkája jóvoltából napjainkban gyermekeinknek több mint 80 százaléka jár óvodába. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XV. kongresszusa meghatározta: az is­kola munkáját oly módon kell tovább fejleszteni, hogy képes legyen megfe­lelő szakembereket nevelni az igényes és bonyolult feladatok teljesítéséhez. Az új oktatási tervezet megvalósítása során szerzett tapasztalatok és az új koncepció meghonosítása során elért eredmények igazolják, hogy a pedagó­gusok helyesen értelmezték a tartal­mi átszervezést. Az elkövetkező évek­ben az eredeti elképzelésekhez ra­gaszkodva türelmesen kell bevezetni az új oktatási tervezetet. Az iskolának az eddiginél még job­ban fel kell kelteni az ifjúságban az ismeretszerzés iránti vágyat’, s azt, hogy minden fiatal alkotóképességeit a társadalom javára fordítsa. Az isko­lának teljesítenie kell szerepét — a fiatalokban ki kell alakítania a kom­munista meggyőződést és s növendé­keket arra kell ösztönöznie, hogy ér­dekeiket és életcéljaikat a szocialista társadalom távlataival kapcsolják ősz* sze és aktív kezdeményező munkájuk­kal az ország felvirágoztatásán fára­dozzanak. Az iskola kötelessége, hogy céltudatosan segítse a fiatalok pálya­választását. Milyen sok erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy leküzdjük a munkáshivatásokkal szemben megnyil­vánuló helytelen nézeteket, s mennyit kell még fáradoznunk azért, hogy a szülőket meggyőzzük a munkásfoglal­kozások fontosságáról, hiszen nem rit­ka, hogy körömszakadtukig harcolnak az ellen, hogy gyermekük szakmát vá­lasszon. Számos családban szinte tra­gédiának tekintik, ha a gyermek szak­munkásképzőt választ. Persze, nagyon leegyszerűsítenénk a helyzetet, ha eze­ket a jelenségeket egyértelműen elítél­nénk. Hiszen káros beidegződésekről és helytelen nézetekről van szó, me­lyeket az évszázadok alakítottak ki az emberekben. Ebből adódik az ideoló­giai front óriási felelőssége és felada­ta is: meggyőzően felvilágosítani a szülőket a munka jellegében történt lényeges változásokról és nem utolsó­sorban a munkás társadalmi helyzeté­ről a szocializmusban. A Cseh és a Szlovák Szocialista Köz­társaság minisztériumainak kommunis­tái fontos, hogy következtetéseket von­janak le a jogos bírálatokból és gon­doskodjanak arról, hogy a tankönyvek és tanítási segédeszközök idejében, kellő példányban, illetve mennyiségben jelenjenek meg. Ahogy a dolgozó nem végezheti el a munkáját megfelelő szerszámok nélkül, éppúgy a tanuló, vagy a diák sem nélkülözheti a tan­könyvet. Tapasztalatból tudjuk, hogy az ifjú nemzedék nevelésében milyen jelentős társadalmi szerepet tölt be a pedagó­gus. A társadalom, mely a pedagógu­sokra bízza az ifjúság oktatását és ne­velését, azaz tulajdonképpen a jövőjét, joggal támaszt velük szemben magas követelményeket. Pedagógusaink több­sége lelkiismeretesen dolgozik, azono­sul a szocialista társadalom elveivel, önfeláldozóan bekapcsolódik a politi­kai, közéleti és kulturális munkába. Az ilyen pedagógusok nagy tisztelet­nek és megbecsülésnek örvendenek, s nem csupán a polgárok, hanem a ta­nulók. körében is. A pedagógus munká­ja révén rászolgál a pártszervek, a nemzeti bizottságok és az oktatási szer­vek elismerésére. Hatékonyabb tudományos munkát Már szóltunk arról, hogy a tudo­mánynak milyen jelentősége, szerepe és feladatai vannak a népgazdaság ha­tékonyságának növelésében. Az utóbbi években sokat tettünk a biokémia, a genetika, a fizika és más alapvető, va­lamint az alkalmazott tudományok te­rületén, és a társadalomtudományok szakaszán úgyszintén. A pozitívumok mellett azonban lát­nunk kell azt is, hogy az eredmények korántsem felelnek meg a szükségle­teknek és azoknak a lehetőségeknek, amelyek megvannak a tudomány és a kutatás területén A tudományos-kuta­tó munkával szembeni leegyszerűsített szemlélet nem segíti elő az alkotó munka fejlesztéséhez szükséges légkör kialakítását. Nem kerülheti el figyel­münket az sem, hogy ezen a területen még mindig gyakran előfordul olyan eset, hogy fölfedezik vagy föltalálják a már fölfedezettet, illetve föltaiáltat, és tudományosnak ítélnek meg olyan munkákat, amelyeknek semmi közük a tudományhoz. A tudományos eredmények értékelé­sével összefügésben a különböző ki­tüntetések, címek adományozása során, az anyagi jutalmazások alkalmával és egyáltalán a tudományos-kutató mun­ka feltételeinek a kialakításánál erő­teljeseben kell hangsúlyozni e munka társadalmi jelentőségét és hozzájárulá­sát a szocializmus fejlesztéséhez. Jelentősen csökkenti tudományos-ku­tató bázisunk hatékonyságát a még mindig tapasztalható szervezetlenség, valamint az, hogy az erők alacsony fo­kon összpontosulnak a fő feladatok megoldására. A Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémián, a Szlovák Tudomá­nyos Akadémián és a főiskolákon kí­vül fejlett tudományos-kutató intézet hálózatunk van, három minisztérium foglalkozik a tudománnyal és techni­kával, a legkülönfélébb tanácsok, bi­zottságok és albizottságok működnek. Mindez nagy igényeket támaszt tevé­kenységük irányításával szemben. Ele­meznünk kell majd, hogyan működik ez az egész hálózat, és hogy szüksé­ges-e, célszerű-e valamennyi láncsze­me. Az erők és az eszközök szétfor- gácsolódása nagy veszteségeket okoz. Sok képzett tudós elfecséreli idejét, amikor fölöslegesen ül végig különféle tanácskozásokat, konferenciákat. Tudományos-kutató bázisunktól jog­gal kérünk hatékonyabb munkát. Egy­úttal véget kell vetni annak, hogy a tudományos eredményeket késlekedve alkalmazzák az életben. Azoknak a szerveknek, melyek ezért az állapotért felelnek, nein kellene belenyugodniuk e gyakorlatba. Ügyelni kell arra is, hogyan hatnak az ösztönzők a tudomá­nyos és kutatási eredmények mind gyorsabb érvényesítésére a gyakorlat­ban. A párt rendkívüli figyelmet szentel a társadalomtudományok fejlesztésé­nek. E tudományok, együtt a gyakor­lati megismeréssel, jelentős szerepet játszanak a műveltség gyarapításában és a társadalom szocialista tudatának a formálásában. A társadalomtudomá­nyok nálunk a marxizmus—leniniz­mus elméletének szilárd talaján fej­lődnek, ez szab nekik irányt a társa­dalmunk és a világforradalmi'folyamat további fejlődésében fölmerült kérdé­sek megoldásában. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága elvárja, hogy a társadalomtudományok lépést tartsa­nak a társadalom szükségleteivel, a többi szocialista ország és a világ fej­lődésével. Mindenekelőtt olyan kutatá­sokat támogatunk, amelyek korunk döntő kérdéseinek n megoldására irá­nyulnak, olyan kérdésekre, mint a munkásosztály szerepének növekedése, a szocialista államiság fejlődése, nem­zeteink és nemzetiségeink fejlődése és egymáshoz való közeledése, a gazda­sági törvények hatása a szocializmus­ban, közgazdaságunk, szociális viszo­nyaink, a kultúra, az ember szellemi fejlődésének irányítása és tervezése, olyan kérdésekre, amelyek megvilágít­ják a nemzetközi események bonyo­lultságát és hazánk helyzetét a világ forradalmi folyamatban. Mindezeknek a kérdéseknek a meg­oldása megköveteli, hogy a társada­lomtudományok bátrabban elemezzék azokat a jelenségeket, amelyek nyug­talanítanak bennünket, és nagyobb mélységre kell törekedniük az elméleti megismerésben. A népgazdaság és aa egész társadalmi élet sürgető problé­máinak alkotó marxista—leninista megközelítése a tudósok, a teoretiku­sok és a propagandisták tevékenysé­gében alapvető parancsnak kell lennie. A természettudományoknak, a műszaki és társadalomtudományoknak együtte­sen az egész társadalmi fejlődés moz­gató tényezőjeként kell megmutatkoz­niuk. Ez feltételezi, hogy minél aktí­vabban bekapcsolódjanak a szocialista társadalom integrált vizsgálatába. Visszavonulni ma valamiféle nemzeti elefántcsont-toronyba — elképzelhe­tetlen és káros dolog volna. Ugyan­akkor tökéletesíteni kell a tudományos­tájékoztatási rendszert. Kortársaink művészi ábrázolása Az ember szocialista tudatáért vívott harc az egyén tudományos világnéze­te formálásának része, melynek termé-» szetes velejárója a legkülönbözőbb elő­ítéletek leküzdése az emberek gondol­kodásmódjában. A szocialista öntudat fejlődésével az ember megszabadul az elmaradottságtól és a szellemi sötét­ségtől. Az ateista nevelés az ideológiai munka elsődleges feladatai közé tarto­zik, a párt szakadatlanul figyelmet szentel neki. Ez hosszadalmas folya­mat, melynek során minden elsietett- ség és liebehurgyaság kárt okozhat. Az ideológiai ráhatást nem cserél­hetjük el bizonyos adminisztratív kényszermegoldásokkal, amelyekhez a múltban a szocialista forradalomnak nemegyszer folyamodnia kellett a re­akciós politikai klerikalizmus elleni küzdelemben. Ennek nálunk ma már nincs táptalaja. Szocialista hazánk minden állampolgárának biztosítja a lehetőséget arra, hogy vallási meggyő­ződésére való tekintet nélkül érvénye­síthesse alkotóerejét és állampolgári jogait. Igényt tart és megbecsüli a hí­vők aktív részvételét a szocialista épí­tésben és tiszteletben tartja azokat a legálisan működő egyházakat, amelyek nem veszítették el kapcsolatukat a nép­pel és pozitív a hozzáállásuk államunk politikájához, szocialista hazánk fel­virágoztatásáért és a világbéke meg­óvásáért tett erőfeszítéseihez. Ezt az álláspontot a közelmúltban világosan kifejezte Gustáv Husák köztársasági elnök a katolikus egyházak egyesüle­tének országos kongresszusához inté­zett üdvözletében. Ellenségeink igyekszenek kihasznál­ni egyes hívők antiszocialista állásfog­lalását, ám e spekulációk minden reá­lis alapot nélkülöznek és sikertelenség­re vannak ítélve, egyrészt népünk tör­ténelmi tapasztalatai, másrészt min­dennemű indokolatlan vádaskodás miatt, miszerint állítólag országunk­ban nem létezik vallásszabadság. A szocialista és a kapitalista erők, a haladás és a reakció erői, az új és a régi világ között állandó történelmi küzdelem folyik a kultúráért és a mű­vészetért. A kultúrának és a művészetnek igen jelentős helye van az üj, szocialista ember formálásában, A szocializmus azáltal is betölti történelmi hivatását, hogy ápolja és őrzi a kulturális és művészeti hagyományokat és öröksé­get, hozzáférhetővé teszi a legszéle­sebb néprétegek számára, ugyanakkor új szellemi értékeket hoz létre. Né­pünk nemcsakhogy bőségesen fel is használja a kultúra és a művészet szinte kimeríthetetlen értékeit, hanem mind nagyobb mértékben azok kollek­tív megteremtőjévé is válik. Kultúrpo­litikánk szerepe, hogy szüntelenül fej­lessze a munkásosztály és egész dol­gozó népünk kezdeményezését, aktív részvételét a kulturális életben s a kulturális értékek létrehozásában. Az az érzékeny és elvszerű hozzá­állás, amellyel pártunk a művészeti szférát kezeli, a CSKP XIV. és XV. kongresszusa után igen gyümölcsöző­nek bizonyult. Ennek a hozzáállásnak köszönhetően, valamint a szocialista építés sikereinek alapján azoknak a művészeknek a többsége is pozitív irányban fejlődött, akik a hatvanas években nem voltak képesek helyesen tájékozódni. Fokozatosan bekapcsolód­tak szocialista kultúránk egészséges áramkörébe. Az utóbbi években egész sor sikeres alkotás született, melyek arról tanús­kodnak, hogy szerzőik becsülettel és lelkesedéssel igyekszenek megragadni társadalmunk domináns és meghatáro­zó jellemzőit, vonásait. Számos alko­tónak erőteljes művészi ábrázolásban sikerült bevinnie népünk tudatába a hétköznapoknak és a munkának sok olyan hősét, mint amilyenek a bányá­szok, orvosok, pedagógusok, munkások, szövetkezeti parasztok vagy közéleti tényezők. E hősök életszerű ábrázolása a társadalmunkban végbemenő dinami­kus mozgást fejezi ki, az újnak a régi­vel való harcát, az akadályokkal és a nehézségekkel folytatott mindennapos küzdelmet, azt a törekvést, mely mind­annak felszámolásáért folyik ami gá­tolja a társadalom egészséges fejlődé­sét. Pártunk és szocialista államunk nem írja elő, hogyan alkossanak művé- szeink. Ám nem viseltethetünk közö­nyösséggel az iránt, ami rontja az íz­lést, ami deformálja a művészet tár­sadalmi küldetését és funkcióját. És sohasem fogjuk megengedni az olyan „művek“ elburjánzását, melyek ellen­tétben állnak ideológiánkkal, amelyek hatásukkal keresztezik a szocializmus céljait. A máról írni és alkotni, kortársaink életét és mindennapi küzdelmét, örö­meit és gondjait ábrázolni — ezt kel­lene minden alkotónak elsősorban szem előtt tartania, ilyen feladatokat kellene művészeinknek maguk elé tűz­niük. E feladatok teljesítése persze, egyáltalán nem könnyű. A mesterség* beli tudáson kívül állampolgári öntu­datosságot és az igazság iránti kiváló érzéket igényel. Éppen ilyen művészet­re gondolunk, amikor a CSKP XV. kongresszusa határozataival összhang­ban kommunista pártossággal áthatott művészetről beszélünk, mely a szocia­lista realizmus alkotó módszerével és a művészi kifejezés forroágazdagságá- vu) ábrázolja népünk sokarcú életét. Míg alkotóművészeink a kritikai igé­nyesség és a társadalmi felelősség tu­datában új, a szocialista művészet igé­nyeinek megfelelő alkotások létreho­zásán dolgoznak, nem teljesíti felada­tát a művészeti kritika. Nem segíti kellő mértékben megismerni és helye­sen értékelni a művészi alkotásokat, kevéssé járul hozzá a fiatal alkotók tájékozódásához és hiányosan tesz ele­get szerepének a művészi ízlés kia- lakításában. Marxista—leninista művészetelméle­tünk ugyancsak frissebben reagálhatna a művészetünk fejlődése közben fel­színre vetődött problémákra és az ideológiai harc közben adódó kérdé­sekre. Fontos feladatok várnak a művészeti szövetségekre. Nagyra értékeljük, hogy növekszik társadalmi tekintélyük; hogy erősítik ideológiai-nevelő hatásukat az egész művészeti frontra és nem hanya­golják el a fiatal művésznemzedékek­kel való munkát sem. Kulturális és művészeti intézményeinknek, könyv­kiadóinknak, színházainknak, filmstú­dióinknak, a televízió és a rádió kul­turális és művészeti szerkesztőségei­nek hatékonyabban kellene irányíta­niuk a fiatal tehetségek, fejlődését, eszmeiség és művészi színvonal tekin­tetében magasabbra kellene helyezniük a mércét. Ugyanakkor a velük együtt­működő szerzők sorait is bővíteniük kellene. Szocialista társadalmunkban a kultu­rális érdekek tartalma és skálája ar­ról tanúskodik, hogy erőteljesen nö­vekszik dolgozó népünk feladata kul­turális életünkben. A néptömegek mind kézzelfoghatóbban közvetlen hordozói­vá válnak a kulturális haladásnak. Az esztétikai nevelés a kulturális in­tézmények, iskolák, társadalmi szerve­zetek széles körű hálózata, s úgyszin­tén az amatőr művészeti mozgalom révén valósul meg. Kedvezően befolyá­solja a társadalmi élet fejlődését az üzemekben, a falvakon és a városok­ban, ugyanakkor jelentősen hozzájá­rul az állampolgárok aktivitásának nö­vekedéséhez. A fejlett szocialista tár­sadalom építésének korszaka meeköve­(Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents