Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-26 / 73. szám, szerda
NAPJAINK FONTOS POLITIKAI FELADATA Irta: Josef Kemptiý, a CSKP KB Elnökségének fogja, a CSKP KB titkára Ahogy arról már tájékoztattuk a széles nyilvánosságot, a CSKP KB Elnöksége és a CSSZSZK kormánya közös politikai dokumentumot hagyott jóvá a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítésével, a 7, ötéves terv előkészítésével, főleg pedig végrehajtásával kapcsolatos komplex intézkedésekhez. A XV. kongresszus haíá-> rozata értelmében a párt vezetésével komplex intézkedéseket dolgoztunk ki, amely bázist jelent ahhoz, hogy gazdaságpolitikánk kulcsfontosságú feladatainak végrehajtására összpontosítsuk erőnket. Most az a legfontosabb, hogy a komplex intézkedéseket egységben, összefüggésekben értelmezzük, hogy az egyes Intézkedéseket ne elkülönítve hajtsuk végre, hanem ellenkezőleg, az intézkedések következetes megvalósításával járuljunk hozzá a párt alapvető stratégiai irányvonalának végrehajtásához: a népgazdaság hatékonyságának és a munka minőségének javításán hoz. Az intézkedések megvalósítása közben ugyanakkor alkotó módon közelítsük meg a kérdéseket, és olyan nyílt programnak tekintsük a dokumentumot, amelyet ismereteink gyarapodásával, a tényezők módosulásával, a társadalmi fejlődés új mozgásával össz* hangban tovább fejlesztünk. A hetvenes években elért eredmények összegezése alapján nyert adatok azt bizonyítják, hogy az utóbbi évtized egészében véve a szocializmus hazai építésének legsikeresebb Időszakai közé tartozik. A társadalmi gyakorlat azt bizonyítja, hogy a párt programja helyes program. Ennek értelmében gazdasági tevékenységünk közben figyelmünket a társadalom anyagi bázisának gyarapí* tására és a nép életszínvonalának emelésére összpontosítjuk. A gyakorlat azonban azt is bizonyítja, hogy a kongresz- szus és a párt központi bízott-; ságának minden ülése mindig a fő kérdésekre irányította a társadalom figyelmét. Ez felmérhetetlenül fontos tényező, mert ha tovább akarunk haladni, nem veszíthetjük szem elől azokat a kérdéseket, amelyek — főleg a 6. ötéves tervidőszak vége felé — előtérbe kerültek, amelyek bonyolítják, nehezítik társadalmi és gazdasági fejlődésünket. Itt elsősorban a külső gazdasági hatásokról van szó. Kétségtelen, hogy ezek kedvezőtlenül érintenek bennünket. Azzal viszont semmit sem oldunk meg, ha azoknak adunk igazat, akik szerint minden nehézségünket a külgazdasági feltételek megváltozása okozza. Figyelmünket elsősorban népgazdaságunk belső helyzetére és önmagunkra kell összpontosítanunk. Be kell ismernünk, hogy számos esetben nem voltunk képesek a párt politikájának és a központi bizottság határozatainak: következetes végrehajtására:; jelentős erőforrásaink és nagy tartalékaink jobb kiaknázására. Hiszen nekünk nemcsak a problémáink növekednek, hanem tapasztalataink és lehetőségeink is gyarapodnak. Elsősorban a tervszerű irái nyitásban kell minden tőlünk telhetőt elkövetnünk annak érdekében, hogy a népgazdaság irányítási szférája, a gazdasági vezetők ismeretei és képessége, döntéshozatali gyakorlata új, magasabb színvonalra fejlődjék. Olyan problémák merültek fel, amelyek megoldásához a puszta tapasztalat már nem elegendő. A vezető dolgozók ismereteit összhangba kell hoznunk az országépítés jelenlegi követelményeivel. V. I. Lenin nem egyszer figyelmeztetett arra, hogy amikor a társadalomnak új feladatokat kell végrehajtania, szükség van annak megállapítására, milyen a káderek felkészültsége, milyen a nép tudatának színvonala. Az új feladatokat nem tudnánk megoldani elavult ismeretekkel és csak a régi tapasztalatok felhasználásával. Az irányító munkában új eljárásokat kell elsajátítani. Ami tegnap még elegendőnek bizonyult, az ma már nem elégséges. Minden lényegesen megváltó- zott a környezetünkben. Ma egy hónap alatt annyit produkálunk, mint 1948-ban egész évben. Egyre nagyobb feladatokat tűzünk ki, egyre igényesebbeket, így jobb, tökéletesebb irányításra van szükség. Múlt év decemberében, a CSKP K-B ülésén Husák elvtárs a következőket mondotta: „Különböző dolgozóink vannak. Kádereink többsége kétségkívül hozzáértően képes dolgozni, és teljesíti is a feladatokat. De másféle emberek is élnek közöttünk. Nem segít rajtuk, hogy beszélünk velük, hogy lelkiismeretükre, meg kötelesség- és felelősségtudatukra hivatkozunk. Ilyen esetekben energikusabban kell fellépni, és más intézkedésekre is sort kell keríteni» Azokat, akik nem voltak képesek munkájuk elvégzésére, bátrabban kell felváltanunk energikus, alkotó módon gondolkodó és kezdeményező elvtársakkal.“ A MARADISÄG ARTALMASSÄGA Számos olyan gazdasági vezetőnk van még, aki — ha az irányítás fejlesztésének szükségességéről esik szó —, csak legyint. Sokak szerint ez csak elmélet, míg a gyakorlat egészen mást igényel. A pragmatikus problémamegoldásra való hajlam: az opportunizmus ideológiai megnyilvánulása. Mindennapi munkánkban nekünk az időszerű igények és a stratégiai célok szerves ösz- szehangolására kell törekednünk. Pártunk mindig is hangsúlyozta, hogy szociális-gazdasági programunk megvalósítása: az anyagi termelés eredményeinek a függvénye. Az 1980- as terv megvitatása során úgy döntöttünk, hogy a tervben kijelölt termelési feladatokat minimális feladatokként kell értelmeznünk, míg a tüzelőanyag-, nyersanyag és energiaerőforrásokat, amelyeket a terv a 'teljesítéshez előír, maximálisaknak tekintjük. E téren számoltunk az összes dolgozó — különösen pedig a gazdasági vezetők — megértésével. Énnek ellenére mindmáig nem sikerült még teljesen megoldanunk a tervhez kapcsolódó anyag- és energia- mérlegek problémáit, nem sikerült még rögzíteni a szállítói-megrendelői kapcsolatokat, mivel a gazdasági vezetők túlzott igényekkel lépnek fel, főleg ami az importot és a beruházásokat illeti. Előre meg kell mondani, hogy hiába spekulálnak azok, akik úgy gondolják, hogy majd év közben módosítják a tervet. Amikor voltak még bizonyos tartalékaink e téren, megengedhettük magunknak az ilyen gyakorlatot is. Ma már megengedhetetlen a tervmódosítás. A tervnek az egész népgazdasági tevékenység alapjává kell válnia. ügy tűnhet, hogy a problémák túlságosan nagyok és bonyolultak. Mi azonban megfelelő eszközökkel rendelkezünk ahhoz, hogy megoldjuk őket. A munkaidő jobb kihasználása, a munkatermelékenység növelésének meggyorsítása, a befejezetlen építkezések számának lényeges csökkentése, a külkereskedelmi cserearányok javítása — mind gyorsan mozgósítható erőforrás és tartalék. Azért növekedtek meg a problémáink, mert az irányítási szféra számos dolgozója nem ismerte fel és nem értette meg a világban érvényesülő új irányzatokat, és — noha a párt állandóan szorgalmazta a munka igényesebbé tételét — sokan görcsösen ragaszkodtak a régi, túlhaladott irányítási módszerekhez. EGYÉRTELMŰ IRÁNYVONAL A komplex intézkedések egyértelműen meghatározzák a párt, az állami szervek, a vezérigazgatóságok és a vállalat- igazgatóságok további céljait, a szakszervezet, a SZISZ, a tudományos-műszaki társaság és a munkahelyi kollektívák feladatait. A dokumentum értelmében figyelmünket főleg a tervszerűség elmélyítésére, a hatékonyság és a minőség javításával kapcsolatos érdekek egyesítésére és megerősítésére, az irányítási szféra tökéletesítésére és a dolgozók termelés- irányításba történő bevonásával hatékonyabbá tételére kell összpontosítanunk. A vezető dolgozók, a gazdasági és állami apparátus tagjai számára lehetővé válik a képességek, a rátermettség érvényesítése a népgazdaságfejlesztésí straté gia megvalósítása érdekében. Husák elvtárs a CSKP KB 14. ülésén hangsúlyozta, hogy a közvetlen irányítás semmi mással nem pótolható. A közvetlen irányítás fogalma alatt azonban egyesek direktív módszerek alkalmazását, a parancsolgatást értik. A közvetlen irányításnak az a lényege, hogy a vezető az általánosan érvényes szabályok keretében konkrét körülmények között oldja meg a feladatokat, és eközben figyelembe veszi valamennyi lényeges összefüggést és fejlődési irányzatot. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy feltétlenül kiismeri magát az adott problémakör minden vonatkozásában,ezért nagy súlyt kell helyeznie a munkatársak megnyerésére. A munka csak akkor lesz sikeres, ha az összes munkatárs helyesen megérti a probléma természetét, felismeri, hogy miként kell a kérdést megoldani, és teljesen nyilvánvalóvá válik számára, hogy a kollektíva képes less a feladat végrehajtására. A komplex intézkedések érvényesítése közben a gazdasági szférának haladéktalanul a jóváhagyott feladatok végrehajtására kell a figyelmet összpontosítania, és a gazdasági egységek konkrét körülményei között mindenütt keresni kell az űj lehetőségeket. Tehát az ir-áayft-ás tökéletesítését állandó folyamatnak kell tekinteni, és a tevékenység fő irányait állandóan meg kell erősíteni. Főleg arról van szó, hogy tevékenységünket a szociálisgazdasági fejlődésnek azokra a területeire kell összpontosítanunk, amelyek hozzájárulhatnak a hatékonyság lényeges fejlesztéséhez, a gazdasági fejlődés ütemének gyorsításához. El kell sajátítanunk a tudomány és a technika új vívmányainak minél gyorsabb érvényesítését a termelésben. A tudományos-műszaki haladás meggyorsítására, tényleges hasznosítására van szükség. Jelenleg ez a gazdasági fejlődés fő irányzata, ahogy azt a CSKP KB már az 1974. májusi ülésen is leszögezte. A párt XV. kongresszusa ezt az ország fejlődése egyetlen alternatívájának minősítette, Lényegesen kevesebb lenne a gondunk, ha a gazdasági életben ezt a követelményt már az előző években is mindenütt következetesebben szem előtt tartották volna, és ha ezeknek az igényeknek a kielégítése már mind a termelő, mind pedig a termelésen kívüli szférában a tevékenység teljesen természetes alkotóelemévé vált volna. Teljesen nyilvánvaló, hogy amennyiben az irányítási munka nem tökéletesedik erőteljesen, amennyiben nem törekszünk elég következetesen a termékek használati értékének növelésére és a termelési költségek csökkentésére, a problémák tovább sokasodnak. Már nem elégedhetünk meg a helyzet bizonyos javításával, hanem a tudomány és a technika felé kell fordulnunk teljes mértékben. A tudományos-műszaki fejlődés elválaszthatatlanul össze kapcsolódik a termelés társa- dalmiasításának magasabb fokával, melyre a termelés szakosításának és koncentrálásának növekedése jellemző. A szakosítás és a koncentrálás pedig a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsításának és a termelési költségek csökkentésének az előfeltétele. A termelés társadalmiasítá- sának legfelsőbb foka a nemzetközi munkamegosztás, amely a szocialista gazdasági integráció fejlődését eredményezi. Ez az egyetlen módja az erők és az eszközök nagyobb fokú összpontosításának, valamint a tudomány és a technika eredményei gyakorlati megvalósításának. Tudnunk kell értékelni ezek népgazdasági előnyeit: a megbízható nyersanyagszállítás előnyét, azt, hogy a nyersanyagokért sokkal kedvezőbb árakkal fizetünk, mintha azoAz elfogadott komplex intézkedésekben nagy figyelmet szentelünk a nép alkotó tevékenysége növeléséhez szükséges erők tervszerű fejlesztésének. Az emberek figyelmét a legfontosabb társadalmi problémákra irányítani, ezek megoldására mozgósítani a dolgozókat — nem könnyű feladat, s ez a szocialista irányítással szemben támasztott igények egyike. Nem fölöslegesen hangsúlyozzuk azt a lenini elvet, hogy a vezető dolgozók legfontosabb képessége az emberek megnyerésének képessége. Pártunk XV. kongresszusa ugyancsak hangsúlyozta a szubjektív tényező jelentőségének növekedését, vagyis az ember szerepének növekedését a társadalmi kapcsolatokban. A munka feltételeinek tökéletesítése. a kulturális fejlettség és a szakképzettség, a munka és minden társadalmi tevékenység tudatos végzése mind olyan előny, amely gazdagítja a szocialista életstílust, s egy< úttal a termelés fejlődésének Ügyét is szolgálja. Az elmúlt évtizedben a szocialista munkabrigádok és a komplex racionalizációs brigáA komplex intézkedések érvényesítésekor gazdasági gyakorlatunkban hátat kell fordítanunk azoknak a tervteljesítési formáknak, amelyekről bebizonyosodott, hogy nem vezetnek eredményre, s tovább kell fejlesztenünk azokat az utakat, módszereket, amelyek beváltak. Nem szabad félni a régi elvetésétől, s az új módszerek érvényesítésétől. Szükség van azoknak az irányítási módszereknek bíráló elemzésére, értékelésére, amelyek a népgazdaság extenzív fejlesztésének időszakában eresztettek gyökereket, s amelyekhez a kevésbé intenzív munka és a termelőeszközök kihasználásának alacsony foka kapcsolódik. Megalkuvás nélkül bíráljuk mindazokat, akik továbbra is a kitaposott utakat akarják járni, s alaposan elemezzük azokat a munkamódszereket, amelyek már túlhaladottak, s elvesztették gyakorlati jelentőségüket. A kényelmes hozzáállásra, a bürokratizmusra, a maradiság- ra és a rutinszerűségre a legnagyobb mértékben a dolgozó ember fizet rá. Nekünk pedig szilárdan ez utóbbi érdekeit kell védelmeznünk. Nem félhetünk az olyanokkal való szembeszállástól, akik a helyi érdekeket a társadalmi érdekek fölé helyezik. Ez a követelmény minden állampolgárra érvényes. Éppen ezért a komplex intézkedések megvalósítása nem csupán jelentős gazdasági, hanem mindenekelőtt rendkívüli fontosságú politikai feladat. Nem a réginek minden áron történő eldobása a célunk, hanem arról van szó, hogy az új intézkedések segítségével megszilárdítsuk a fejlett szocialista társadalom építésének irányvonalát. Minden új intézkedést az eddigi fejlődésünk folyamatosságaként, az arra való kötődésként kell értelmeznünk. Az intézkedéseket szüntelenül kapcsoljuk össze a párt munkájával, hogy így elmélyültebbé váljék helyzetismeretünk, hogy magasabb színvonalon küzdhessünk az új igények kielégítéséért, hogy az új munkafeltételeket összhangba hozhassuk a tervezés és az irányítás megfelelő módszereivel. Ezért az új rendszer megkát kapitalista piacokon kellene beszereznünk. Tudnunk kell, hogy milyen jelentősége van a tervszerű áruértékesítésnek, s annak, hogy az új termékek gyártásának is adottak a távlati lehetőségei. Éppen ezért még erőteljesebben kell küzdeniink azért, hogy a hazánk és a Szovjetunió illetve a többi szocialista ország közötti termelési kapcsolatok még jobban elmélyülnek. Ez a sző szoros értelmében az egész ország, s nem csupán a gazdasági szféra létérdeke. dók széles körű mozgalma bontakozott ki. Értessük meg ezekkel a munkacsoportokkal a népgazdaság fejlesztésének űj szükségleteit, hogy megnyerjük támogatásukat az elfogadott intézkedések gyakorlati megvalósításához. Végezetül: nagyon fontos, hogy felhívjuk a figyelmet az üzemek szociális fejlesztési terveinek jelentőségére. A szociális tervek értelmében az üzemvezetőségnek és a szak- szervezetnek nagyobb gondot keil fordítania az alkalmazottak lakáskérdésének megoldására, óvodák, bölcsődék építésére. Mindez nagyon fontos, de a szociális fejlesztési tervnek nagy szerepet kell játszania az emberek munkaaktivitása fejlesztésében, a szocialista életmód elemeinek elmélyítésében és megszilárdításában. Egyre nagyobb jelentőséget nyernek az olyan kérdések, mint például az alkotó munkavégzés, a kollektivizmus, a verseny, a kölcsönös segítség- nyújtás, a haladó tapasztalatok népszerűsítése, s a dolgozók nagyobb arányú részvétele az irányításban. valósítását fontos stratégiai feladatnak kell tekintenünk. E feladatnak a párt vezető szerepe elmélyítése is lényeges alkotóeleme. A célok elérésének ezért a párt eszmei és akcióegysége, a kommunisták egységes fellépése a politikai rendszer összes láncszemében alapvető előfeltétele. A gazdasági feladatok teljesítése közben fontos feladat a pártosság követelményének érvényesítése. A pártvezetés és a társadalom szocialista irányítási szférája között létesítsünk teljes kölcsönös kapcsolatot. Husák elvtárs erről már a párt XIV. kongresszusán is megemlékezett, amikor a következőket mondotta: „A társadalom- irányítással kapcsolatos igények közvetlenül tükröződnek abban, hogy növekszik a párt politikai-szervezési munkája iránti igény. Sok függ attól, hogy mennyire leszünk képesek a stratégiai és taktikai feladatok helyes megfogalmazására, a fő láncszemek kijelölésére, a hatékony tuktika és a munkaformák megválasztására, a káderek helyes kiválasztására, felkészítésére és beosztására, a kijelölt feladatok következetes végrehajtásának ellenőrzésére.“ A pártszerveknek és -szervezeteknek tehát nagy lehetőségük van arra, hogy szilárdítsák a terv tekintélyét, hogy a munkahelyi kollektívákat megnyerjék a feladatok teljes és folyamatos végrehajtására. Ugyanakkor azonban olyan formákat és munkamódszereket kell alkalmazniuk, hogy az állami és gazdasági szerveknek a végrehajtásért való felelőssége teljesen egyértelmű legyen. A pártmunká hatékonyságának növekedése abban nyilvánuljon meg minden munkaszakaszon, hogy a komplex intézkedéseket konkrét tervfeladatok megoldásával kapcsolatban, az egyes munkahelyek adottságait figyelembe véve magyarázzák meg. Ügy kell dolgozni, hogy az irányítás valamennyi dolgozójának és az összes munkahelyi kollektívának a törekvése, tevékenysége hozzájáruljon az ez évi terv teljesítéséhez és a hetedik ötéves terv tökéletes előkészítéséhez. LEJÁRT A KITAPOSOTT UTAK IDŐSZAKA FEJLESSZÜK AZ EMBEREK KEZDEMÉNYEZÉSÉT
