Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-19 / 67. szám, szerda
gazdasagunk további sikeres fejlesztéséért (Folytatás a 4. oldalról) Nem várhatjuk el, hogy az .Irakat pontosabban tudjuk majd meghatároz ni, s igazságosabban tudjuk érvényesíteni az anyagi érdekeltséget, ha nem tudjuk lényeges mértékben javítani a normaképző tevékenységet a munka- igényesség, a költségek, az anyag- és az energiafogyasztás területén. Emellett nemcsak arról van szó, hogy legyenek ilyen normáink, hanem arról is, bogy ezeket állandóan aktualizálni kell, hogy visszatükrözzék b műszaki színvonal szüntelen emelkedését. A szó szoros értelmében rög zíteni kell bennük a tudományos-mű szaki haladást, hogy kifejezzék a.jobb munka, a magasabb műszaki színvonal mércéjét. De nemcsak erről van szó. Tudjuk, hogy üzemeink és vállalataink között nagy különbségek vannak a teljesítmény szempontjából — de nem a bérezés színvonala szempontjából —, s hogy az egyes műhelyek és üzemegységek között is gyakoriak a különbségek. Néhol jobban tudják szervezni a munkát, íiágyöbb veszteségek nélkül. Ezért arra van szükség, liogy a lemarädozók elérjék az élenjárók színvonalát. Manapság nem ritka és nem egyedi az olyan eset-, hogy az új termelésre, vonatkozó beruházási javaslatokat fes terveket úgy hagyják jóvá, hogy nem is tudják, mibe fog kerülni egyik vagy másik termék gyártása, milyenek a külföldi értékesítés lehetőségei, milyen lesz a termékek társadalmi szerepe. Ebből kiindulva okvetlenül el kell mélyíteni a vállalatok tevékenységét a beruházások, a kalkulációk területén, a tervezett és a valóságban elért eredmények összehasonlításában. Ehhez azonban számolnunk kell, szt> molnünk, és ismét Csak számolnunk És még egy megjegyzést. Az új intézkedésekkel összefüggésben sokan attól tartanak, hogy egy sor új törvény, hirdetmény, előírás lát napvilágot, hogy a vállalatok utasításokkal lesznek elhalmozva, hogy egyre több kimutatást követelnek majd tőlük, vagyis hogy elburjánzik « terméketlen bürokrácia. Ezeket a problémákat egyáltalán nem lehet lebecsülni. Mindannyian tudjuk, hogy még mindig elég sokan vannak, akik a konkrét munkát papírmunkával helyettesítik, s nagyobb hibát nem is követhetnénk el, ha ez most is így lenne. A döntéseknél mindenkinek. mielőtt kiadna valamilyen utasítást, amely adminisztratív ügyin tézési formál igényel, meg kell gondolnia, hogv szükséges és ésszerű-e ez az utasítás, hogy mennyi munkaidőt igényel a teljesítése, és hogy milyen hatással van a termelés és a hatékonyság növelésére. Ez az égész információs rendszer ésszerűsí lésé vei is összefügg. Az elmúlt évtizedben sok információs központot hoztunk iéire. nőtt a számítógépek és főleg a kezelőszemélyzet: száma. Ugyanakkor nem minden esetben vagyunk képesek megmondani, hogy milyen végső hasznot eredményez ez a drága technika, hogy az ilyen tevékenységre felszabadított dolgozók nagy létszáma megmutatkozik-e áz irányítás színvonalának javulásában, valamint a népgazdaság hatékonyságának növelésében. Már eldöntöttük, hogy elemezni kell az adminisztráció aránytalan növekedését, igényességét etőídező okokat, annak érdekében, hogy elérjük lényeges mértékű egyszerűsítését és fokozatosan gazdaságossá tegyük, MILYEN VEZETŐKRE VAN SZÜKSÉGÜNK A közvetlen irányítás szakaszán előttünk álló feladatok megoldásának a kulcsát az emberek képezik, a közöttük fennálló viszonyok javítása, s a kádermunka tökéletesítése úgy, hogy az összhangban legyen napjaink és a jövő szükségleteivel: Több mint 200 000 vezető dolgozónk tevékenykedik az irányítás különböző szintjein, ami tekintélyes létszám. Többnyire tapasztalt tisztségviselőkről van szó, akik az elmúlt években már sok érdemdús munkát végeztek. Áldozatkészen és nagy igyekezettel dolgoznak, tekintet nélkül a munkaidőre. De azt is meg kell modani, hogy sokan vannak olyanok is, akik a {.kollektívák élén mintha nem is léteznének. Szakképzett és rátermett embereink vannak, akik ismerik az irányítás korszerű módszereit* igényesek önmagukkal és munkatársaival szemben, akik bonyolult feltételek közepette is elérik a szükséges eredményeket. Ám olyan vezetőink is vannak, akik már nem tudnak lépést tartani a jelenlegi igényekkel, akár a felkészültség, akár pedig a feladatokhoz való viszonyulás szempontjából, akik kibújnak a felelősségvállalás elől, a kényelmes, kockázatok nélküli utakat keresik, nem tudják a rájuk bízott kollektívákat úgy vezetni, ahogy azt a társadalom lehetőségei és . szükségletei megkívánják. A vezető dolgozóknál a politikai fejlettségen kívül ma olyan igények kerülnek előtérbe, mint a teljesítmény, a magas fokú szakképzettség, a jó tájékozottság a technológiában, a világszerte tapasztalható fejlődés ismerete. Halaszthatatlanul arra van szükségünk, hogy vezető dolgozóink tanúsítsanak nagyobb rugalmasságot, vállalkozó szellemet, s az indokolt kockázatot is vállalják. Főleg arra helyezzük a hangsúlyt, hogy legyenek képesek a vállalati kollektívák vezetésére, a kezdeményezés ösztönzésére és szervezésére, a tartalékok rendszeres feltárására, hogy elmélyítsék a termelési kollektívák együttműködését, s kifejlesszék bennük a közös felelősségérzetet a vállalat és az üzem eredményeiért. Az ilyen vezető dolgozókat minden tekintélyükkel támogassák a párt- és a szakszervezeti szervek. A másik oldalon viszont kezdeményezzék és támogassák az olyan dolgozók leváltását, akik képtelenek eleget tenni feladataiknak, vagy személyi érdekeiket helyezik előtérbe. A népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének tökéletesítését célzó komplex intézkedések sok mindent tartalmaznak, amelyek következetes megvalósítása lényeges mértékben javítani fogja a jelenlegi helyzetet. Tudjuk, hogy ezzel nem oldunk meg mindent. Vannak itt olyan területek is, amelyeken rövid időn belül fel kell mérni a helyzetet. Ilyen például a szakipari és a javító tevékenység fejlesztése, a gyümölcs és a zöldségfélék termelése és forgalmazása, az ipari termelő és a fogyasztási szövetkezetek nagyobb arányú fejlesztése stb. Tehát nemcsak a létező, ma kihirdetett alapelvek elmélyítéséről van szó, hanem új javaslatokat is napirendre kell tűzni, amelyek javítani fogják a gazdálkodás hatékonyságát és a lakosság szükségleteinek a kielégítését. Persze olyan emberek is vannak, akik azt gondolhatják, hogy január elseje után minden eszményien fog alakulni. A két legnagyobb veszélyt az ilyen illúzió és a tétlenség jelenti. Az előirányzóit változások jó kezdetet jelentenek, olyan alapot képeznek, amelyet tovább kell fejleszteni. De ez nem a pipogyák, a tétlenül szemlélődök érdekeit fogja szolgálni, hanem a kezdeményezőkét, a nagy teljesítményt nyújtó és vállalkozó szellemű dolgozókét, a bátrakét és a céltudatosan cselekvőkét, mert övék a jövő. Nélkülük a tökéletesített rendszer bevezetése el sem képzelhető. Vannak azonban olyan emberek is, akik intő újjal csak óvatosságra hivatkoznak, s a legszívesebben megcsontosodottan abban maradnának, ami van, ami jelenleg érvényes. , A komplex intézkedések komoly változásokat tartalmaznak, amelyek konfliktusokhoz is vezetnek, főleg az átlagon aluli színvonalon és felelőtlenül dolgozó embereknél. Olyan emberek is akadnak, akik ellenszenvvel néznek az új, igényesebb feltételekre. Ha előbbre akarunk jutni, nem szabad félnünk az ilyen konfliktusoktól. Ezek egyébként hatékony politikai, szervezési és szakszervezeti munkával maximális mértékben meg is előzhetők. Ráadásul e változások végrehajtása folyamán a dolgozóknak annak a többségére támaszkodhatunk, amely becsületesen dolgozik, akiknek érdekében áll a problémák gyors és sikeres megoldása, s a fogyatékosságok felszámolása. A FORDULAT NAPJAINK PARANCSA A jóváhagyott intézkedések csupán kezdetét jelentik annak a nagy igyekezetünknek, amely a népgazdaság intenzívebb fejlesztésére, a hatékonyság és a teljesítmények növelésére irányul. Ez a fordulat napjaink parancsa. Ha nem hajtjuk végre elég határozottsággal, nehézségeink csak halmozódni fognak, áthatják a társadalmi élet minden szféráját, eljutnak országunk minden állampolgárához. Ezzel veszélyeztetnénk azoknak a céloknak az elérését, amelyeket kommunista pártunk az emberről való gondoskodás, az élet és a munka anyagi feltételeinek fejlesztése, az anyagi és a szellemi szükségletek egyre tökéletesebb kielégítése területén kitűzött. A párt gazdasági és szociálpolitikájában mindig azt az alapelvet érvényesíti, hogy az életszínvonal növekedése közvetlenül függ az általunk létrehozott forrásoktól. Az is elhangzott már — és ma ez kétszeresen is érvényes —, hogy nem élhetünk adósságra, a jövő nemzedékek rovására. Ez az alapelv nemcsak általános érvényű, hanem konkrétan is megnyilvánul minden munkahelyen. Meggyőződésünk, hogy a komplex intézkedések feltételeket teremtenek belső erőforrásaink és tartalékaink kihasználásához, az új kezdeményezés kibontakoztatásához, a jó ötletek érvényesítéséhez, a dolgozók aktív részvételének biztosításához a problémák megoldásában és a feladatok teljesítésében. A világos feladatok, a jól szervezett és ütemes gyártási folyamat, a hatékony anyagi érdekeltség olyan tényezők, amelyek kétségkívül kedvezően hatnak a munkához való viszonyra, a munkaerkölcsre és a kezdeményezésre. s háttérbe szorítják a formális kötelezettségvállalásokat a munkaversenyben. Biztosak vagyunk benne, hogy a jövőben a dolgozók aktivitását az eddigieknél sokkal jobban lehet a terv minőségi mutatóira, a termékek minőségi színvonalának emelésére, az export- képesség növelésére, a nyers- és az alapanyagok, valamint az energia takarékosabb és gazdaságosabb felhasználására irányítani. Meggyőződésünk, hogy ezt az internacionalista szocialista munkaverseny formája is elő fogja segíteni, amely a szocialista országok kölcsönös szállításaiban szereplő termékek minőségi és műszaki színvonalának emelésére, megbízhatóságának növelésére irányul. Az elfogadott alapelvekben azzal számolunk, hogy a dolgozók növekvő részvétele már a terv kidolgozásában is mégnyilvánul, ismét bevezetjük az előzetes tervezést, amely lehetővé teszi, hogy minél több dolgozó bekapcsolódjon a tartalékok feltárásába, a hatékonyság növeléséhez vezető utak keresésébe, főleg a versenyző kollektívák, a szocialista munkabrigádok, a komplex racionalizációs brigádok tagjai, az új' ók és a feltalálók. Növekszik a kollektiv szerződések szerepe is, éspedig nemcsak abban, hogy jobb összefüggést teremtenek a kollektívák és az egyének anyagi érdekeltsége, s a vállalati források között, hanem azzal is, hogy ötéves tervidőszakra fognak vonatkozni. Hasonló lesz a helyzet a káder- és személyzeti, valamint a szociális fejlesztés terveinél. Ez év folyamán a szövetségi kormány a Szakszervezetek Központi Tanácsával együttműködve értékelni akarja az eddig elfogadott dokumentumokat a munkakezdeményezés fejlesztéséről, s változtatásokat akar eszközölni bennük az irányítási rendszer tökéletesítésének alapelveivel összefüggésben. , Ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy az irányítási rendszer tökéletesítése nem a számos feladatok egyike. Stratégiai eszközként fog szolgálni a nyolcvanas évek feladatainak teljesítéséhez, olyan eszközként, amelyet állandóan kell majd tökéletesíteni és fejleszteni, hogy növekedjen a hatékonysága. Elsősorban a kommunisták, főieg a vezető gazdasági dolgozók feladata lesz, hogy elmélyítsék a politikai és az eszmei-nevelő munkát, hogy jól és meggyőzően magyarázzák az új intézkedések céljait. Egyszerűen szólva arról van szó, hogy ehhez megnyerjünk minden becsületes dolgozót. Meg kell őket győznünk arról, hogy az új intézkedések nemcsak a közösség és minden, egyes személy javát szolgálják, hanem bevezetésük is sürgős feladat. Kemény harcot kell majd folytatnunk a megszokottsággal és a konzervativizmussal, amelyek a kényelemszereteten és a kitaposott utakhoz való ragaszkodáson élősködnek. Tudjuk, hogy legnehezebb feladat lesz az emberek gondolkodásának a megváltoztatása. Ám biztosak vagyunk benne, hogy dolgozóink abszolút, többségének érdeke fűződik ahhoz, hogy társadalmunk egész ségesen fejlődjön, hogy igazságosabb értékelésben részesüljön minden egyes személy hozzájárulása és teljesítménye. A CSKP Központi Bizottsága elvárja, hogy a komplex intézkedések megvalósítását az egész párt, minden, pártszerv és szervezet, minden kommunista teljes súllyal és felelősséggel támogatni fogja. Szükséges, hogy elsősorban a kommunisták járjanak az élen a változások megvilágításában és indoklásában, hogy teljes mértékben támogassanak mindent, ami a kitűzött célok eléréséhez vezet. Egyúttal minden munkahelyen naponta kell kialakítani olyan légkört, amelyben jól lehet dolgozni, amelyben természetes a fogyatékosságok építő bírálata, az adott feladatokhoz való felelős viszonyulás, s az egységes eljárás pártunk gazdaságpolitikai irányzatainak megvalósításában. Természetesen azt is elvárjuk, hogy ehhez az igényes munkához hatékony támogatást nyújtsanak majd a Nemzeti Front szervezetei, főleg az FSZM és a SZISZ. A népgazdaság irányításában előirányzott feladatok egyetlen célt követnek: fokozatosan jobb feltételeket akarunk teremteni egész szocialista társadalmunk további fejlődéséhez. Azt akarjuk, hogy államunk minden családja és állampolgára elégedetten éljen. A gazdasági alapot a jövő nemzedékek számára is meg akarjuk erősíteni ezekben az években. Ez nagy és nem könnyű feladat. A CSKP Központi Bizottsága, a szövetségi kormánv, a Szakszervezetek Központi Tanácsa, a. CSSZK és az SZSZK kormánya, valamint a Nemzeti Front Központi Bizottsága szilárdan hiszik, hogy e feladat teljesítését, országunk további felvirágoztatásának biztosítását munkásosztályunk, a szövetkezeti parasztság, értelmiségünk és az összes többi dolgozó sokoldalúan fogja támogatni. Sokrétű gondoskodás Az idősekről és a megváltozott munka képességűekről való gondoskodásra a lévai (Levice) járásban nagy gondot fordítanak. Az elmúlt évben javult a községekben a magányosan élők és szociális gondoskodásra szorulók nyilvántartása és természetesen ezekben az esetekben a segítségnyújtás sem maradt el. Újabb 476 ilyen nyugdíjasról szereztek tudomást. A jnb szociális osztálya 550 esetben adott egyszeri vagy rendszeres segélyt elsősorban a tüdő- és cukorbetegségben szenvedőknek, valamint az arra leginkább rá- utaltaknak. A Lévai Városi Nemzeti Bizottság és a járás többi nemzeti bizottsága tavaly 242 nyugdíjas étkeztetéséről gondoskodott és ezenkívül 1920 esetben rendkívüli anyagi támogatást nyújtottak. A járási székhelyen, Zemberovcén, Paláston (PI á š ť o v c e j és Fama do n (Farná) szerettek volna újabb nyugdíjasklubokat nyitni, lehetőséget adni ezzel az idősebbeknek a közös szórakozásra, a hasznos pihenésre. Sajnos, az illetékes nemzeti bizottságok nem szenteltek ennek a kérdésnek kellő figyelmet, s mindez csupán terv maradt. Az egyhetes üdüléseken, amelyeket rendszeresen szerveznek a nyugdíjasoknak, 142-en vettek részt, és a már munka- viszonyban nem levő nyugdíjasok 72 gyermeke jutott el segíségük- kcl pionírtáborba. A földművesszövetkezetek vezetőségei nem feledkeznek meg volt tagjaikról. A legtöbb gazdaságban a szociális és kulturális alapból rendszeresen hozzájárulnak az alacsony nyugdíjjal rendelkezők támogatásához. A jnb orvosi véleményező bizottsága az elmúlt évben 3687 szociális segélyt kérelmező esetét tárgyalta meg, 785 esetben pedig felülvizsgálta a tehetetlenséggel indokolt nyugdíjemelési kérvényt. Szövetkezeti tagoknak, nein dolgozó nyugdíjasoknak és családtagjaiknak 898 beutalói adtak gyógykezelésre. A bizottság jó munkáját bizonyítja, hogy a kerületi ellenőrzés során nem mutattak ki jelentősebb fogyatékosságot a rokkantság megállapítása terén. Az előző évhez viszonyítva három nappal csökkentették a segélykérelmek intézésének idejét. A bizottság kellő figyelmet fordít a megváltozott munkaképességű lakosokra, elsősorban a megfelelő munkaviszonyba sorolásukra. Annak érdekében hogy megállapítsák, miképp teljesítik a Vállalatok, üzemek kötelességüket, 114 ellenőrzést végeztek és 12 esetben a megváltozott munkaképességű kérésére vizsgálták felül a munkakörülményeket. Meglátogattak kilenc üzemet, hogy kiválasszák, melyikben lehetne úgynevezett védett műhelyt létesíteni az említett lakosok számára. A želoz- nobrodi üveggyár zselízi (Želiezovce) üzemében megvannak ennek a fel-* tételei. A csökkent munkáké-* pességű fiatalokkal is törődnek. Az alapiskola, elvégzése után gondoskodnak arról, hogy ez egészségi állapotuknak megfelelő szakmát válasszák és hogy a szakintézet vagy egyéb iskola elvégzése után a képességeik szerint helyezkedjenek el. D. T.