Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-19 / 67. szám, szerda

gazdasagunk további sikeres fejlesztéséért (Folytatás a 4. oldalról) Nem várhatjuk el, hogy az .Irakat pontosabban tudjuk majd meghatároz ni, s igazságosabban tudjuk érvénye­síteni az anyagi érdekeltséget, ha nem tudjuk lényeges mértékben javítani a normaképző tevékenységet a munka- igényesség, a költségek, az anyag- és az energiafogyasztás területén. Emellett nemcsak arról van szó, hogy legyenek ilyen normáink, hanem arról is, bogy ezeket állandóan aktua­lizálni kell, hogy visszatükrözzék b műszaki színvonal szüntelen emelke­dését. A szó szoros értelmében rög zíteni kell bennük a tudományos-mű szaki haladást, hogy kifejezzék a.jobb munka, a magasabb műszaki színvonal mércéjét. De nemcsak erről van szó. Tudjuk, hogy üzemeink és vállalataink között nagy különbségek vannak a teljesítmény szempontjából — de nem a bérezés színvonala szempontjából —, s hogy az egyes műhelyek és üzem­egységek között is gyakoriak a kü­lönbségek. Néhol jobban tudják szer­vezni a munkát, íiágyöbb veszteségek nélkül. Ezért arra van szükség, liogy a lemarädozók elérjék az élenjárók színvonalát. Manapság nem ritka és nem egyedi az olyan eset-, hogy az új termelésre, vonatkozó beruházási javaslatokat fes terveket úgy hagyják jóvá, hogy nem is tudják, mibe fog kerülni egyik vagy másik termék gyártása, milyenek a külföldi értékesítés lehetőségei, mi­lyen lesz a termékek társadalmi sze­repe. Ebből kiindulva okvetlenül el kell mélyíteni a vállalatok tevékeny­ségét a beruházások, a kalkulációk te­rületén, a tervezett és a valóságban elért eredmények összehasonlításában. Ehhez azonban számolnunk kell, szt> molnünk, és ismét Csak számolnunk És még egy megjegyzést. Az új in­tézkedésekkel összefüggésben sokan attól tartanak, hogy egy sor új tör­vény, hirdetmény, előírás lát napvilá­got, hogy a vállalatok utasításokkal lesznek elhalmozva, hogy egyre több kimutatást követelnek majd tőlük, vagyis hogy elburjánzik « terméketlen bürokrácia. Ezeket a problémákat egyáltalán nem lehet lebecsülni. Mindannyian tudjuk, hogy még mindig elég sokan vannak, akik a konkrét munkát papír­munkával helyettesítik, s nagyobb hi­bát nem is követhetnénk el, ha ez most is így lenne. A döntéseknél min­denkinek. mielőtt kiadna valamilyen utasítást, amely adminisztratív ügyin tézési formál igényel, meg kell gon­dolnia, hogv szükséges és ésszerű-e ez az utasítás, hogy mennyi munkaidőt igényel a teljesítése, és hogy milyen hatással van a termelés és a haté­konyság növelésére. Ez az égész információs rendszer ésszerűsí lésé vei is összefügg. Az elmúlt évtizedben sok információs központot hoztunk iéire. nőtt a számítógépek és főleg a kezelőszemélyzet: száma. Ugyanakkor nem minden esetben va­gyunk képesek megmondani, hogy mi­lyen végső hasznot eredményez ez a drága technika, hogy az ilyen tevé­kenységre felszabadított dolgozók nagy létszáma megmutatkozik-e áz irá­nyítás színvonalának javulásában, va­lamint a népgazdaság hatékonyságának növelésében. Már eldöntöttük, hogy elemezni kell az adminisztráció aránytalan növekedé­sét, igényességét etőídező okokat, an­nak érdekében, hogy elérjük lényeges mértékű egyszerűsítését és fokozato­san gazdaságossá tegyük, MILYEN VEZETŐKRE VAN SZÜKSÉGÜNK A közvetlen irányítás szakaszán előttünk álló feladatok megoldásának a kulcsát az emberek képezik, a kö­zöttük fennálló viszonyok javítása, s a kádermunka tökéletesítése úgy, hogy az összhangban legyen napjaink és a jövő szükségleteivel: Több mint 200 000 vezető dolgozónk tevékenykedik az irányítás különböző szintjein, ami tekintélyes létszám. Többnyire tapasztalt tisztségviselőkről van szó, akik az elmúlt években már sok érdemdús munkát végeztek. Áldozatkészen és nagy igyekezettel dolgoznak, tekintet nélkül a munka­időre. De azt is meg kell modani, hogy sokan vannak olyanok is, akik a {.kol­lektívák élén mintha nem is létezné­nek. Szakképzett és rátermett embere­ink vannak, akik ismerik az irányítás korszerű módszereit* igényesek önma­gukkal és munkatársaival szemben, akik bonyolult feltételek közepette is elérik a szükséges eredményeket. Ám olyan vezetőink is vannak, akik már nem tudnak lépést tartani a jelenlegi igényekkel, akár a felkészültség, akár pedig a feladatokhoz való viszonyulás szempontjából, akik kibújnak a felelős­ségvállalás elől, a kényelmes, kocká­zatok nélküli utakat keresik, nem tud­ják a rájuk bízott kollektívákat úgy vezetni, ahogy azt a társadalom le­hetőségei és . szükségletei megkíván­ják. A vezető dolgozóknál a politikai fej­lettségen kívül ma olyan igények ke­rülnek előtérbe, mint a teljesítmény, a magas fokú szakképzettség, a jó tájékozottság a technológiában, a vi­lágszerte tapasztalható fejlődés ismere­te. Halaszthatatlanul arra van szüksé­günk, hogy vezető dolgozóink tanúsít­sanak nagyobb rugalmasságot, vállalko­zó szellemet, s az indokolt kockázatot is vállalják. Főleg arra helyezzük a hangsúlyt, hogy legyenek képesek a vállalati kollektívák vezetésére, a kezdeményezés ösztönzésére és szerve­zésére, a tartalékok rendszeres feltá­rására, hogy elmélyítsék a termelési kollektívák együttműködését, s kifej­lesszék bennük a közös felelősségérze­tet a vállalat és az üzem eredményei­ért. Az ilyen vezető dolgozókat minden tekintélyükkel támogassák a párt- és a szakszervezeti szervek. A másik ol­dalon viszont kezdeményezzék és tá­mogassák az olyan dolgozók leváltását, akik képtelenek eleget tenni felada­taiknak, vagy személyi érdekeiket he­lyezik előtérbe. A népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének tökéletesítését célzó komplex intézkedések sok mindent tar­talmaznak, amelyek következetes meg­valósítása lényeges mértékben javítani fogja a jelenlegi helyzetet. Tudjuk, hogy ezzel nem oldunk meg mindent. Vannak itt olyan területek is, amelyeken rövid időn belül fel kell mérni a helyzetet. Ilyen például a szakipari és a javító tevékenység fej­lesztése, a gyümölcs és a zöldségfélék termelése és forgalmazása, az ipari ter­melő és a fogyasztási szövetkezetek na­gyobb arányú fejlesztése stb. Tehát nemcsak a létező, ma kihirdetett alap­elvek elmélyítéséről van szó, hanem új javaslatokat is napirendre kell tűz­ni, amelyek javítani fogják a gazdál­kodás hatékonyságát és a lakosság szükségleteinek a kielégítését. Persze olyan emberek is vannak, akik azt gondolhatják, hogy január el­seje után minden eszményien fog ala­kulni. A két legnagyobb veszélyt az ilyen illúzió és a tétlenség jelenti. Az előirányzóit változások jó kezdetet je­lentenek, olyan alapot képeznek, ame­lyet tovább kell fejleszteni. De ez nem a pipogyák, a tétlenül szemlélődök ér­dekeit fogja szolgálni, hanem a kez­deményezőkét, a nagy teljesítményt nyújtó és vállalkozó szellemű dolgozó­két, a bátrakét és a céltudatosan cse­lekvőkét, mert övék a jövő. Nélkülük a tökéletesített rendszer bevezetése el sem képzelhető. Vannak azonban olyan emberek is, akik intő újjal csak óva­tosságra hivatkoznak, s a legszíveseb­ben megcsontosodottan abban marad­nának, ami van, ami jelenleg érvé­nyes. , A komplex intézkedések komoly vál­tozásokat tartalmaznak, amelyek konf­liktusokhoz is vezetnek, főleg az át­lagon aluli színvonalon és felelőtlenül dolgozó embereknél. Olyan emberek is akadnak, akik ellenszenvvel néznek az új, igényesebb feltételekre. Ha előbbre akarunk jutni, nem szabad fél­nünk az ilyen konfliktusoktól. Ezek egyébként hatékony politikai, szervezé­si és szakszervezeti munkával maxi­mális mértékben meg is előzhetők. Rá­adásul e változások végrehajtása fo­lyamán a dolgozóknak annak a több­ségére támaszkodhatunk, amely becsü­letesen dolgozik, akiknek érdekében áll a problémák gyors és sikeres meg­oldása, s a fogyatékosságok felszámo­lása. A FORDULAT NAPJAINK PARANCSA A jóváhagyott intézkedések csupán kezdetét jelentik annak a nagy igye­kezetünknek, amely a népgazdaság in­tenzívebb fejlesztésére, a hatékonyság és a teljesítmények növelésére irányul. Ez a fordulat napjaink parancsa. Ha nem hajtjuk végre elég határozottság­gal, nehézségeink csak halmozódni fog­nak, áthatják a társadalmi élet min­den szféráját, eljutnak országunk min­den állampolgárához. Ezzel veszélyez­tetnénk azoknak a céloknak az eléré­sét, amelyeket kommunista pártunk az emberről való gondoskodás, az élet és a munka anyagi feltételeinek fej­lesztése, az anyagi és a szellemi szük­ségletek egyre tökéletesebb kielégítése területén kitűzött. A párt gazdasági és szociálpolitikájá­ban mindig azt az alapelvet érvénye­síti, hogy az életszínvonal növekedése közvetlenül függ az általunk létreho­zott forrásoktól. Az is elhangzott már — és ma ez kétszeresen is érvényes —, hogy nem élhetünk adósságra, a jövő nemzedékek rovására. Ez az alap­elv nemcsak általános érvényű, hanem konkrétan is megnyilvánul minden munkahelyen. Meggyőződésünk, hogy a komplex intézkedések feltételeket teremtenek belső erőforrásaink és tartalékaink ki­használásához, az új kezdeményezés ki­bontakoztatásához, a jó ötletek érvé­nyesítéséhez, a dolgozók aktív rész­vételének biztosításához a problémák megoldásában és a feladatok teljesíté­sében. A világos feladatok, a jól szer­vezett és ütemes gyártási folyamat, a hatékony anyagi érdekeltség olyan té­nyezők, amelyek kétségkívül kedvező­en hatnak a munkához való viszonyra, a munkaerkölcsre és a kezdeményezés­re. s háttérbe szorítják a formális kö­telezettségvállalásokat a munkaver­senyben. Biztosak vagyunk benne, hogy a jövőben a dolgozók aktivitását az ed­digieknél sokkal jobban lehet a terv mi­nőségi mutatóira, a termékek minőségi színvonalának emelésére, az export- képesség növelésére, a nyers- és az alapanyagok, valamint az energia ta­karékosabb és gazdaságosabb felhasz­nálására irányítani. Meggyőződésünk, hogy ezt az inter­nacionalista szocialista munkaverseny formája is elő fogja segíteni, amely a szocialista országok kölcsönös szál­lításaiban szereplő termékek minőségi és műszaki színvonalának emelésére, megbízhatóságának növelésére irányul. Az elfogadott alapelvekben azzal szá­molunk, hogy a dolgozók növekvő rész­vétele már a terv kidolgozásában is mégnyilvánul, ismét bevezetjük az elő­zetes tervezést, amely lehetővé teszi, hogy minél több dolgozó bekapcsolód­jon a tartalékok feltárásába, a haté­konyság növeléséhez vezető utak kere­sésébe, főleg a versenyző kollektívák, a szocialista munkabrigádok, a komp­lex racionalizációs brigádok tagjai, az új' ók és a feltalálók. Növekszik a kollektiv szerződések szerepe is, éspedig nemcsak abban, hogy jobb összefüggést teremtenek a kollektívák és az egyének anyagi ér­dekeltsége, s a vállalati források kö­zött, hanem azzal is, hogy ötéves terv­időszakra fognak vonatkozni. Hasonló lesz a helyzet a káder- és személyzeti, valamint a szociális fejlesztés tervei­nél. Ez év folyamán a szövetségi kor­mány a Szakszervezetek Központi Ta­nácsával együttműködve értékelni akar­ja az eddig elfogadott dokumentumo­kat a munkakezdeményezés fejleszté­séről, s változtatásokat akar eszközöl­ni bennük az irányítási rendszer tö­kéletesítésének alapelveivel összefüg­gésben. , Ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy az irányítási rendszer tökéletesí­tése nem a számos feladatok egyike. Stratégiai eszközként fog szolgálni a nyolcvanas évek feladatainak teljesí­téséhez, olyan eszközként, amelyet ál­landóan kell majd tökéletesíteni és fej­leszteni, hogy növekedjen a hatékony­sága. Elsősorban a kommunisták, főieg a vezető gazdasági dolgozók feladata lesz, hogy elmélyítsék a politikai és az eszmei-nevelő munkát, hogy jól és meggyőzően magyarázzák az új intéz­kedések céljait. Egyszerűen szólva arról van szó, hogy ehhez megnyerjünk minden be­csületes dolgozót. Meg kell őket győz­nünk arról, hogy az új intézkedések nemcsak a közösség és minden, egyes személy javát szolgálják, hanem beve­zetésük is sürgős feladat. Kemény harcot kell majd folytatnunk a megszokottsággal és a konzervativiz­mussal, amelyek a kényelemszereteten és a kitaposott utakhoz való ragasz­kodáson élősködnek. Tudjuk, hogy leg­nehezebb feladat lesz az emberek gon­dolkodásának a megváltoztatása. Ám biztosak vagyunk benne, hogy dolgozó­ink abszolút, többségének érdeke fűző­dik ahhoz, hogy társadalmunk egész ségesen fejlődjön, hogy igazságosabb értékelésben részesüljön minden egyes személy hozzájárulása és teljesítmé­nye. A CSKP Központi Bizottsága elvárja, hogy a komplex intézkedések megvaló­sítását az egész párt, minden, párt­szerv és szervezet, minden kommunis­ta teljes súllyal és felelősséggel támo­gatni fogja. Szükséges, hogy elsősor­ban a kommunisták járjanak az élen a változások megvilágításában és indok­lásában, hogy teljes mértékben támo­gassanak mindent, ami a kitűzött cé­lok eléréséhez vezet. Egyúttal minden munkahelyen naponta kell kiala­kítani olyan légkört, amelyben jól lehet dolgozni, amelyben természe­tes a fogyatékosságok építő bírálata, az adott feladatokhoz való felelős viszo­nyulás, s az egységes eljárás pártunk gazdaságpolitikai irányzatainak meg­valósításában. Természetesen azt is elvárjuk, hogy ehhez az igényes munkához hatékony támogatást nyújtsanak majd a Nemze­ti Front szervezetei, főleg az FSZM és a SZISZ. A népgazdaság irányításában elő­irányzott feladatok egyetlen célt kö­vetnek: fokozatosan jobb feltételeket akarunk teremteni egész szocialista társadalmunk további fejlődéséhez. Azt akarjuk, hogy államunk minden csa­ládja és állampolgára elégedetten él­jen. A gazdasági alapot a jövő nemze­dékek számára is meg akarjuk erősí­teni ezekben az években. Ez nagy és nem könnyű feladat. A CSKP Központi Bizottsága, a szövetségi kormánv, a Szakszervezetek Központi Tanácsa, a. CSSZK és az SZSZK kor­mánya, valamint a Nemzeti Front Központi Bizottsága szilárdan hiszik, hogy e feladat teljesítését, országunk további felvirágoztatásának biztosítá­sát munkásosztályunk, a szövetkezeti parasztság, értelmiségünk és az összes többi dolgozó sokoldalúan fogja támo­gatni. Sokrétű gondoskodás Az idősekről és a megváltozott munka ké­pességűekről való gon­doskodásra a lévai (Le­vice) járásban nagy gon­dot fordítanak. Az el­múlt évben javult a köz­ségekben a magányosan élők és szociális gondos­kodásra szorulók nyil­vántartása és természe­tesen ezekben az esetek­ben a segítségnyújtás sem maradt el. Újabb 476 ilyen nyugdíjasról szereztek tudomást. A jnb szociális osztálya 550 esetben adott egy­szeri vagy rendszeres segélyt elsősorban a tü­dő- és cukorbetegségben szenvedőknek, valamint az arra leginkább rá- utaltaknak. A Lévai Vá­rosi Nemzeti Bizottság és a járás többi nemzeti bi­zottsága tavaly 242 nyugdíjas étkeztetéséről gondoskodott és ezenkí­vül 1920 esetben rendkí­vüli anyagi támogatást nyújtottak. A járási székhelyen, Zemberovcén, Paláston (PI á š ť o v c e j és Fama do n (Farná) szerettek volna újabb nyugdíjasklubokat nyitni, lehetőséget adni ezzel az idősebbeknek a közös szórakozásra, a hasznos pihenésre. Saj­nos, az illetékes nemzeti bizottságok nem szentel­tek ennek a kérdésnek kellő figyelmet, s mindez csupán terv maradt. Az egyhetes üdülése­ken, amelyeket rendsze­resen szerveznek a nyug­díjasoknak, 142-en vettek részt, és a már munka- viszonyban nem levő nyugdíjasok 72 gyerme­ke jutott el segíségük- kcl pionírtáborba. A földművesszövetkezetek vezetőségei nem feled­keznek meg volt tagjaik­ról. A legtöbb gazdaság­ban a szociális és kultu­rális alapból rendszere­sen hozzájárulnak az alacsony nyugdíjjal ren­delkezők támogatásához. A jnb orvosi vélemé­nyező bizottsága az el­múlt évben 3687 szociá­lis segélyt kérelmező ese­tét tárgyalta meg, 785 esetben pedig felülvizs­gálta a tehetetlenséggel indokolt nyugdíjemelési kérvényt. Szövetkezeti tagoknak, nein dolgozó nyugdíjasoknak és csa­ládtagjaiknak 898 beuta­lói adtak gyógykezelésre. A bizottság jó munkáját bizonyítja, hogy a kerü­leti ellenőrzés során nem mutattak ki jelentősebb fogyatékosságot a rok­kantság megállapítása te­rén. Az előző évhez vi­szonyítva három nappal csökkentették a segély­kérelmek intézésének ide­jét. A bizottság kellő fi­gyelmet fordít a meg­változott munkaképessé­gű lakosokra, elsősorban a megfelelő munkavi­szonyba sorolásukra. An­nak érdekében hogy megállapítsák, miképp teljesítik a Vállalatok, üzemek kötelességüket, 114 ellenőrzést végeztek és 12 esetben a megvál­tozott munkaképességű kérésére vizsgálták felül a munkakörülményeket. Meglátogattak kilenc üze­met, hogy kiválasszák, melyikben lehetne úgy­nevezett védett műhelyt létesíteni az említett la­kosok számára. A želoz- nobrodi üveggyár zselízi (Želiezovce) üzemében megvannak ennek a fel-* tételei. A csökkent munkáké-* pességű fiatalokkal is tö­rődnek. Az alapiskola, el­végzése után gondoskod­nak arról, hogy ez egész­ségi állapotuknak megfe­lelő szakmát válasszák és hogy a szakintézet vagy egyéb iskola elvég­zése után a képességeik szerint helyezkedjenek el. D. T.

Next

/
Thumbnails
Contents