Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-18 / 66. szám, kedd
GAZDASAGUNK további sikeres fejlesztéséért melynek forgalma 1970 hez viszonyítva 171 százalékkal növekedett, s melynek döntő hányadát a szocialista-országokkal folytatott kereskedelem képezi. A kölcsönös árucsere-forgalom a KGST- országokkal 2,8-szeresére, ezen belül a Szovjetunióval 3-szorosára növeke- dettt. Külkereskedelmünkben jelentős szerkezeti változások történtek. Ezekhez tartozik elsősorban a gépek behozatali részarányának növekedése. Amíg ez 1970-ben 33 százalékos volt, a 6. ötéves tervidőszakban már elérte a 38 százalékot. Az 1971-től 1979-ig terjedő egész időszak alatt 168 milliárd koronáért hoztunk be gépeket, amelyekkel megerősítettük termelésünk műszaki alapját. összehasonlítás céljából megemlí' tem, hogy a hatvanas években 57 milliárd koronáért • vásároltunk gépeket. További változást jelent az energia és a nyersanyagok behozatali részarányának növekedése. Az idén 1970 hez viszonyítva csaknem kétszer több kőolajat hozunk be, a földgáz behozatala pedig a hétszeresére növekszik. A hetvenes évek — ami a KGST-or- szágok kölcsönös együttműködését illeti — a nemzetközi szocialista munka- megosztás jelentős elmélyítését eredményezték. A szocialista gazdasági integráció Komplex Programjának elfogadása után, s a hosszú távú célprogramokon folytatott munkákkal összefüggésben, több sokoldalú megállapodást írtunk alá a gazdasági együttműködésről. Pozitívan értékelhetjük, hogy Csehszlovákia részt vesz a KGST-országok kiemelt nyersanyagágazatainak fejlesztésében, az atomerőművi berendezések gyártási programjának teljesítésében, a gyártásszakosítás és a kooperáció fejlesztésében a legkülönbözőbb szakágazatokban. Ennek az évnek a kezdetéig feldolgozó iparunkban körülbelül száz sokoldalú és több mint kétszáz kétoi dalú megállapodást kötöttünk, amelyek főleg a gépiparra vonatkoznak. A KGST-országokkal, elsősorban a Szovjetunióval megvalósított gyártásszakosításnak és kooperációnak a jövő ben is döntő jelentősége lesz, Ezekben a napokban a szovjet féllel alapvető jelentőségű dokumentumot írtunk alá, az 1990-ig szóló hosszú távú csehszlovák—szovjet gyértásszakosításí és kooperációs programot, amely meghatározza az együttműködés céljait, formáit és alapvető feladatait ezen a terű leten. A gazdasági és a tudományos- műszaki együttműködés csehszlovák- szovjet kormányközi bizottságának nemrég megtartott 20. ülésén a két ország minisztériumainak képviselői hét ágazati alprogramot írlak alá a nehéz- és a járműgépipar, a vegy- és a kőolajipari gépgyártás, a traktor- és a mezőgépgyártás, az állattenyésztési és a takarmányipari gépgyártás, az elektron nika, a vegyipar és a petrolkémia területen, s számos további szakosítási megállapodást is kötöttek. Az aláírt dokumentumok feltételeket teremtettek a kölcsönös gazdasági kapcsolatok elmélyítéséhez az együttműködő ágazatokban a hatékonyság és a szériaszám növelése által, a szakosított termékek kölcsönös szállításának növelése alapján. Számos terméknél számításba jön az új és korszerűsített gépek és berendezések kutatásának és fejlesztésének közös megoldása. Nagy figyelmet szentelünk a progresszív technológiai folyamatok bevezetésének, a nagy teljesítményű technológiai berendezések fejlesztésével és gyártásával kapcsolatos kérdéseknek, a licenc- politika következetes koordinálásának. Pozitívan értékelhetjük azt a törekvést is, amely a kölcsönösen szállított gépeknél és berendezéseknél a szabványok egységesítésére irányul, mert ez feltételeket teremt a szakosítás és a kooperáció fejlesztéséhez a részegységek gyártásában. A hosszú távú csehszlovák—szovjet gyártasszakositási és kooperációs program eliogadása jelentős mértékben hat maid nemcsak a kölcsönös gazdasági kapcsolatok dinamikájára és szerkeize-f téré, hanem a csehszlovák népgazdaság fejlesztésének távlati céljaira is 1980 után. Ezért okvetlenül szükséges, hogy a központi szervekben és a termelési-gazdasági egységekben egyaránt maximális figyelmet szenteljünk az egyes problémákkal összefüggő munkáknak, főleg a javasolt célok műszaki gazdasági indoklásának és hatékonyságának. Úgy gondolom, hogv mindaz, ami az elmúlt évtizedben elért eredményekről elhangzott, elegendő bizonyítékul szolgál ahhoz, hogy újból tudatosítsuk gazdaságunk erőforrásait, főleg további fejlődésünk lehetőségeit. Őszintén szólva, jelenleg, amikor számos problémával és nehézséggel találd kozunk, sokan csak a fennálló problémák és nehézségek oldaláról ítélik' meg a helyzetet Azonban minden szélsőségnek megvannak a maga következ- uienyei. Az adott esetben, ha fekete szemüvegen keresztül szemléljük a dolgokat, szem elől veszítjük a távlatokat, csökken az a képességünk, hogy reálisan értékeljük a lehetőségeket és ■a megoldások forrásait, s aktívan viszonyuljunk hozzájuk. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy szemet hunyhatunk a gazdaságunkban fenállő fogyatékosságok és problémák felett. Egyébként e fejlődés bíráló szemlélete ismételten megnyilvánult pártunk Központi Bizottságának legutóbbi ülésén. AZ INTENZÍV TÉNYEZŐK TELJES KIHASZNÁLÁSÁVAL A gazdasági fejlődés intenzív tényezőinek kihasználása a következő időszakban egyedüli lehetséges alternatívává, kategorikus szükségszerűséggé válik. Nem akarjuk, és nem is engedhetjük meg magunknak a stagnálást a további fejlődésünkben, sőt nem élhetünk a jövő nemzedékek rovására. A létrehozott forrásokkal összhangban továbbra is fejleszteni akarjuk az élet- színvonalat, folytatni akarjuk a fejlett szocialista társadalom építését. Ha összehasonlítjuk gazdaságunk hatékonyságának és általános teljesítőképességének fejlődését a pártunk XIV. és XV. kongresszusán kitűzött stratégiai irányvonallal, s egy‘es iparilag fejlett országok fejlődésével ebben az irányban, az újratermelési folyamatban számos gyenge pontot tapasztalhatunk. Elsősorban nagyon elégtelenül, alacsony fokú hatékonysággal hasznosítjuk az elsődleges forrásokat, amelyeket a gazdaságba fektetünk. A társadalmi termelés globális hatékonyságának a fejlődése, amit a nemzeti jövedelemnek a befektetett eszközökhöz viszonyított arányával mérünk, főleg az utóbbi ötéves tervidőszakban csökkenő irányzatot mutat. Ez a tény arról tanúskodik, hogy elégtelenül használjuk ki a nyers- és az alapanyagokat, az energiát, a munkaerőt és az állóeszközöket. Ha eltekintve a különböző, főleg szerkezeti eltérésektől, csupán mechanikusan hasonlítjuk össze például a gadaságunk energiaigényességéi más fejlelt gazdaságokéval, azt tapasztaljuk, hogy ez nálunk teljes ötven százalékkal magasabb. Hasonló a helyzet a fémek, vagy más alapanyagok, például a cement, a fa stb. esetében. Teljesen világos, hogy ebben a nagyarányú fogyasztásban jelentős lehetőségek vannak a termelés hatékonyságának növeléséhez. És hogyan gazdálkodunk a munkaerővel? A nemzetközi összehasonlítás a hasonló iparilag fejlett államokhoz azt bizonyltja, hogy nálunk a társadalmi termelés munkaigényessége magas. Az utóbbi években más iparilag fejlett országokban a teldolgozó ipar termelését a dolgozók állandóan csökkenő létszáma mellett fejlesztették, miközben nálunk a dolgozók száma növekszik. Az ulóbbi időszakban az állóeszközökkel való gazdálKodás színvonala is iclentősen romlott. Az 1971-től 1979-ig terjedő években az állóalapok hatékonysága teljes 9 százalékkal csökkent. Ami a nemzeti jövedelem felhasználásában a beruházások arányát illeti, ebben egyáltalán nem maradunk el más iparilag fejlett országoktól, mert a 30 százalékos arány körülbelül szinten van az NSZK-val, Franciaországgal, Ausztriával és más országokkal. Különbség van azonban a beruházások szerkezetében. Más iparilag fejlett államok jelentős részt — körülbelül 60— 80 százalékot — fordítanak az állóeszközök korszerűsítésére. Nálunk is tapasztalható a munkáknak és a szállításoknak bizonyos fokú átcsoportosulása az apróbb építkezésekre és a gépekre, de a progresszív korszerűsítés részaránya csupán 40 százalék körül mozog. A következmény világos: nálunk állandóan szaporodnak a munkahelyek és csökken a műszakszám. Az állóalapok alacsony fokú kihasználása oda vezet, hogy a reális kapacitásokat mindössze 50 százalékban használják ki. Ez nem jelenti azt, hogy az egyes szakágazatokban nincsenek sürgető fejlesztési problémák. Ez a beruházási politikával függ össze. Amíg egyes helyeken fölösleges beruházások folynak, máshol nem fejlesztjük azokat a termelési programokat, amelyeknek döntő szerepük van a népgazdaság részarányosságának biztosításában, s amelyek a legjobban elősegítik a hatékonyság növelését. ban. Tudjuk, hogy bizonyos problémáink vannak az iparcikkekkel való ellátásban, sőt a hússal és más élelmiszerekkel való ellátásban is. Az okokat vizsgálva végső fokon mindig a termeléshez jutunk, a benne megnyilvánuló fogyatékosságokhoz. Tudatában vagyunk azonban annak is, hogy ebben az öte?es tervidőszakban a nemzeti jövedelem és a lakosság pénzjövedelme nem fejlődik a feltételezett összhangban. Ez a fejlődés azt jelzi, hogy fokozatos, de határozott megoldásra van szükség. Annál is inkább, mert minden, ami a hetvenes évek folyamán a világon bekövetkezett, bizonyára a nyolcvanas években is folytatódik majd, s továbbra is jelentős hatást fog gyakorolni a fejlődésünkre. Ezzel összefüggésben szükséges rámutatni a külső feltételekben bekövetkező változások jellegzetességeire. Főleg azért, mert ezeket mindeddig túlságosan leegyszerűsítve értelmezik az emberek, többnyire csak a nyersanyagok radikális áremelkedéseit látják benne. A dolgok azonban sokkal bonyolultabbak. Az a tény, hogy a kőolaj és más nyersanyagok ára lényeges mértékben megnőtt, arról nem is beszélve, hogy milyen mértékben romlottak beszerzési lehetőségeik. A nyersanyagok és a késztermékek árarányváltozásaival összefüggésben az országok többségében felbomlott a kereskedelmi és a fizetési mérlegek egyensúlya, megerősödtek az inflációs irányzatok, csökkent a beruházások volumene, lelassult a gazdasági növekedés. Mindez az exporttermelés mobilizálásához vezetett, ami kiélezte a világpiaci versenyt. Fontos jelenségnek kell tartani azt a körülményt, hogy a tudományos-műszaki haladás újabb lendületet kapott. Ez aránylag gyors műszaki változásokban, a termelési kapacitások intenzív korszerűsítésében nyilvánul meg, miközben a tudományos-műszaki kutatás és fejlesztés kapacitásai gyors ütemben növekednek, s meggyorsul az új isme reiek gyakorlati alkalmaiaása. Ebben a viszonylatban az energia- válság hatása is lényeges. Amíg 1973 előtt az innovációs aktivitás fő tengelyében a termelékenység növelésének folyamatában főleg az élőmunka megtakarítás szerepelt, még a nagyobb anyag és energiafelhasználás arán is, úgy 1973 után az innovációs törekvések súlypontja mindinkább a takarékosabb energia- és nyersanyag-felhasználásra helyezkedett át. A hetvenes évek folyamán fontos változásokra került sor a Szovjetunió és a többi KGST-ország fejlődésében is. Lényeges mértékben növelték gazdasági és tudományos-technikai potenciáljukat, kiszélesítették kereskedelmi és gazdasági kapcsolataikat nemcsak kölcsönösen egymás között, hanem a szocialista közösségen kívüli országokkal is. A szocialista országok többsége kozd gyors ütemben áttérni a gazdasági növekedés intenzív tényezőinek a kihasz nálására. Habar a szocialista közösségben bekövetkező változások más jellegűek, eltérő szociális és gazdasági célokat követnek, mint a kapitalista országokban, ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy a minőséggel, a termékek műszaki színvonalával, az innovációs folyamatok meggyorsításával szemben fennálló követelmények teljes mértékben azonosak. Számunkra fontos annak tudatosítása, hogy mindezek a körülmények és irányzatok a nyolcvanas években nemcsak megmaradnak, hanem újabb jelenségek következtében hatványoíot- tabbakká, bonyolultabbakká is válhatnak. Üjabb ösztönös ármozgás következhet be egyes nyersanyagoknál, főleg a fémeknél, a foszfátoknál és a fehérjéknél, és kifejezetten diszkriminációs intézkedésekkel is találkozhatunk. Mindez tovább növelheti a helyzet bonyolultságát, amit csak népgazdaságunk teljesítményének gyors ütemű növelésével, a szocialista gazdasági integráció kiszélesítésével tudunk leküzdeni. Mindaz, amit a gazdaságunkat kísérő pozitív és negatív jelenségekről, működésének belső és külső feltételeiben bekövetkezett változásokról, s azoknak a nyolcvanas években feltételezhető hatásáról elmondottunk, visszavonhatatlanul megköveteli a változások fokozatos, de alapvető végrehajtását gazdaságunk általános irányításában, beleértve a gazdasági mechanizmus egész rendszerét. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az említett változások szükségessége régebbi keletű, hogy már a hetvenes évek küszöbe előtt is aktuálisak voltak, ez tovább növeli az intézkedések bevezetésére vonatkozó argumentációk és indoklások meggyőző erejét. CÉLJAINK ELÉRÉSÉNEK AZ ESZKÖZE A javaslat előkészítése folyamán arra törekedtünk, hogy érvényt szerezzünk annak a hozzáállásnak, amelyet Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára a következő szavakkal fejezett ki: „A 6. ötéves tervidőszakban a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítésének folyamatában megtartunk és fejleszteni fogunk mindent, ami beválik. Egyúttal új elemeket is kipróbálunk, s bevezetjük azokat elsősorban az olyan esetekben, ahol az eddigi szabályozók nem fejtenek ki kellő hatást gazdaságpolitikánk megvalósításában.“ Amint az ismeretes, az elmúlt években hozzáláttunk az irányítási mechanizmus néhány új elemének a kipróbálásához, kísérleti jelleggel. Ezek terjedelme csaknem félmillió dolgozót érint, tehát nem csekély. Habár az adott időben elért eredményeket nem értékeljük túl, igazolást nyert, hogy a kísérletileg bevezetett változások befolyásolják a gondolkozást és a döntéseket, amit a legfontosabbnak tartunk, igényes szempontokat nyújtanak a munka elbírálásához, és általában jobb eredményekhez vezetnek. Az sem elhanyagolandó körülmény, hogy ez irányú céljaink kidolgozásakor összehasonlíthattuk azokat a többi szocialista ország irányzataival, főleg az SZKP XXV. kongresszusán kitűzött irányelvekkel, valamint az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa által a múlt év közepén elfogadott dokumentumokkal. Természetesen fel lehet tenni azt a kérdést, hogy a tervszerű irányítás tökéletesítését célzó komplex intézkedések olyan jellegűek-e, amelyek hatása gyökeresen megváltoztatja a dolgok állapotát. Nyíltan kijelentem, hogy nem. Bevezetésük még nem távolítja el étetünkből népgazdaságunk fejlődésének minden árnyoldalát. Állandóan tudatosítanunk kell, hogy a komplex intézkedések eszközül szolgálnak szociális és gazdasági céljaink eléréséhez, tehát nem automatikusan fognak hatni, hanem csak az emberek és az intézmények konkrét irányító tevékenysége által. Az irányítási rendszer és a gazdasági mechanizmus előirányzott változásainak hatékonysága ezért nem az eszközölt változtatás tényének lesz a függvénye, hanem azoktól függ majd, akik a gyakorlatban érvényesíteni fogjők, akik gyorsan és helyesen felfogják az értelmüket, a lényegüket és a kor parancsoló követelményeit. Hatékonyságuk nem utolsósorban attól is függ, hogy a vállalatok, a termelési-gazdasági egységek, a külkereskedelmi vállalatok, a központi szervek, a minisztériumok, valamint a párt, a szakszervezetek és az ifjúsági szervezet dolgozói hogyan küzdik le a régi szokások és a kijárt utak gátjait. Egyetlen példát említsünk minden további helyett. Már két évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy a bruttó termelés mutatója nem lesz a tervteljesítés értékelésének egyedüli szempontja a kísérleti rendszerbe bevont és néhány más vállalatban és üzemben. Azonban mind a mai napig csökönyösen ezt a mutatót használják nemcsak az üzemek és a vállalatok gazdasági vezetésében, hanem a tömegtájékoztatásban és a propaganda területén is, mintha ez lenne számunkra a legfontosabb. Most az a legsürgetőbb feladat, bogy az irányításban bekövetkező változások lényegét és céljait alaposan megmagyarázzuk minden dolgozónak, ami nélkülözhetetlen feltétele aktív részvételüknek a jóváhagyott intézkedések érvényesítésében az egyes munkahelyeken. A vállalatok és a termelési- gazdasági egységek irányító törzskara e felvilágosító munka és a dolgozók aktív részvétele nélkül igen kellemetlen helyzetbe kerülhetne. Ezzel együtt az új intézkedéseket le kell bontani minden szükséges módszertani, szervezési-irányítási és |Ogi dokumentumba, beleértve azok ágazati modifikációit. És ami nem kevésbé fontos, lebontásukat az irányítás alacsonyabb szintjein is meg kell valósítani, egészen a vállalatokig és a vállalatokon belüli részlegekig. AZ IRÁNYÍTÁS LEGYEN SOKKAL HATÉKONYABB HOGYAN REAGÁLJUNK A KÜLSŐ FELTÉTELEK VÁLTOZÁSAIRA A bonyolult beJső és külső feltételek kölcsönösen összefüggő alakulása főleg az utóbbi években a belső egyensúlyt is megbontotta, feszültségeket okozott a szállítói-megrendelői kapcsolatokban, főleg a belkereskedelem áruellátásáMire irányulnak tehát az elfogadott intézkedések, milyen jellegűek a kitűzött célok? Elsősorban azt akarjuk elérni, hogy az irányítási rendszer hatékony eszköz legyen a gazdasági és a szociális fejlesztés feladatainak teljesítésében, hogy az eddiginél aktívabban hasson a tudományos-műszaki haladás eredményeinek érvényesítésére, hogy gazdaságunkat a szocialista gazdasági integráció, a nemzetközi munkamegosztás lehetőségeinek jobb kihasználására serkentse, s nem utolsósorban jobb feltételeket teremtsen a dolgozók alkotó aktivitásának feileszfácóhp7 (Folytatás a 6. oldaton)
